Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-17 / 14. szám
1915. január 17. • PETŐFI NÉPE 0 6 „EZUTÁN GYAKRABBAN ” Látogatás a megszépült könyvtárban A kecskeméti könyvbarátok, a város olvasni szerető emberei a múltban gyakran panaszkodtak: a megyei könyvtárnak az a része, ahol keresgélhetnek, lapozgathatnak, s a ki nem kölcsönözhető köteteket tanulmányozhatják. jegyzetelhetik, olyan szűk, s annyira nélkülözi a csendet, nyugodt légkört, hogy ez akadályozza az elmélyült kutatást, búvárkodást. A segítőkész könyvtárosok hiába igyekeztek eddig feledtetni a rossz körülményeket, buz- golkodósuk vajmi kevésnek bizonyult. Ezért is fogadta nagy örömmel könyvtáros és olvasó egyaránt a múlt év decemberében átalakítással korszerűsített megyei könyvtárat. Arra biztatjuk olvasóinkat: tegyenek velünk egy rövid sétát a könyvek birodalmában. □ □ □ A városi tanácsházát — ahol a megyei könyvtár található — ezekben a hetekben öltöztetik* díszesebb ruhába: tatarozzák Le- chner Ödön gyönyörű alkotását. Belépünk az épület színház felöli sarkán levő bejáraton. A tágas, világos, hangulatos kölcsönzőte- remben mosolygós-kedves könyvtárosok fogadnak bennünket. Tekintetük. arcuk derűje, szíves szavuk egyaránt arra biztatnak: érezzük otthon magunkat e falak között. Mondjuk, szeretnénk megismerni az átalakított intézményt. Fe- rencziné Bulla Katalin, az olvasószolgálati csoportvezető a kalauzunk A több mint másfél évtizedes gyakorlattal rendelkező szakember boldogan mutatja az egymásba nvíló (érmékét, s megnyerő szavakkal, magyaráz. □ u í.:i . A külső kölcsönzőhelyiségben van a ruhatár: s a terem egyik része a folyóirat-lapozgató; Legalább húszán ülve nézegetik a napi sajtót, a képeslapokat; így nem unalmas a várakozás. Ha 9 A tájékoztató szolgálat vendégei. beljebb lépünk az épületben, mindjárt a tájékoztató szolgálat tágas termében vagyunk. Kétezer-ötszáz kötet lexikon, enciklopédia. szótár és más kézikönyv áll a kiváncsiak rendelkezésére. A legkülönfélébb dolgok iránt személyesen, s telefonon érdeklődnek az emberek. Vagy keresztrejtvényhez vagy valamilyen vizsgadolgozathoz, esetleg fogadáshoz kell egy-egy adat, évszám, név stb. — Mit kérdeztek az utolsó napokban? — Ilyeneket: mondjuk meg a tizenhárom aradi vértanú nevét; mit jelent az UNESCO; ki írta meg Majakovszkij életrajzát; mi a KGST: ki az a Szolzsenyicin —• és sok egyéb dolgot még. A meglehetőesen tágas helyiség másik felében legalább negyvenezer kötet; könyv sorakozik a fémpolcokon. Ez a szabadpolcos könyvkiválasztó tér S 'itt nem csupán válogatni, de kényelmesen olvasni is lehet. Negyven személy leülhet a csendes zugokban és olvasgathat kedvére. □ □ □ A néhány évvel ezelőtt elhunyt Kocsis Pál. Kossuth-díjas szőlőnemesítő özvegye egy halom könyv, folyóirat mögött lapozgat az egyik asztalnál. Kedvesen válaszol arra a kérdésünkre, hogy mit csinál itt: — Régóta, s meglehetősen gyakran járok ide. Jó. hogy átalakították a könyvtárat. Jobban el lehet igazodni benne, s kényelmesebb is Öröm itt lenni; nézzenek körül! Az aranyos könyvtárosok. Hédiké. Katika meg a többiek szívélyesek, mindenben 9 A friss lapokat lapozgatják a látogatók. 9 Az alsó képen: az új, tágas olvasóterem. (Tóth Sándor felvételei.) segítenek nekünk, olvasóknak. Ezután gyakrabban jövök; de úgy gondolom, más is, nerrt- csak én. — Most éppen mit olvas? — Elakadtam egy nagyobb keresztrejtvény megfejtésében. Itt keresem meg a hiányzó adatokat. S közben ezt. is. azt is olvasgatok. Sok minden érdekel. □ □ □ Katika mutatja a katalógus- szekrényeket. Sorolja: szak- és betűrendes, analitikus katalógus; külön a régi — 1945 előtti — anyagról (ez legalább tizennégyezer kötet); s külön a folyóira-1 tokról. Mielőtt az újonnan kialakított olvasóterembe lépnénk, keresztül megyünk a folyóirattároló folyosón. Nem túlzás: négyszáztíz féle folyóiratot találhatunk itt beköttetve! Több száz régi is: ötven-, százévesek, s ennél is’idősebbek. A kutatók édene. A szépen berendezett, olvasóteremben asztalok, székek. S olyan csend van. mint egy kórházi műtőben. Körben mennyezetig érő állványokon szaklexikonok, folyóiratok; s az olvasótermi kézikönyvek. könyvtári szakrendben. Az asztaloknál lapozgató, jegyze- telgető fiatalabb és idősebb olvasók. (Itt jegyezzük meg. hogy ezeket a belső termeket csakis a beiratkozott könyvtári1 tagok látogathatják. Míg a legkülsőt, a kölcsönzőhelyiségekben bárki elüldögélhet. olvasgathat kedvére.) □ □ □ Székelv Endre harmadéves főiskolai hallgató: á kaposvári mezőgazdasági főiskolán tanul. Most, éppen vizsgákra készül. Kérésünkre megmutatja, mit olyas. Alföldv-Nász: Mikrobiologia. Az asztalon sok teleírt papírlap Neki is tetszik a megszépült intézmény: — Egészen megváltozott. Tágasabb, szebb. S nagyobb a választék is. Nagyon kedvesek és segítőkészek a könyvtárosok. Jó itt lenni. Ugyanezt mondják a többiek is, akiket még megkérdezünk. Jó hallani, hogy a könyvtárosok szívélyességét, szolgálatkészségét mindannyian említik. □ □ □ :! o Akaratlanul is eszembe jut egy eset. A múltkoriban egyik vidéki ismerősöm az utcán, panaszkodott : a vonat indulásig csaknem fél nap állt rendelkezésére, s csak úgy „lődörgött” az utcán. Azt mondta, hogy a kocsmát, presszót nem szereti: s ■ olyan klubról meg nem tudott, ahová csak úgy bemehetne az ember, aki kulturált, körülmények között szeretne eltölteni néhány órát. Nos. , most azt üzenhetjük neki: menjen be nyugodtan legközelebb a megyei könyvtárba. A háromforintos — nevetségesen olcsó beiratkozási díj befizetése után az intézmény valamennyi helyiségében otthon érezheti magát; méghozzá egy teljes esztendőn keresztül! Varga Mihály ÚTTÖRŐÉLET így élnek a bugaci úttörők és kisdobosok Az elmúlt esztendő bizonyára sokáig emlékezetes marad a bugaci pajtásoknak: ők nyerték meg a televízióban is bemutatott Hortobány—Bugac vetélkedőt. A vetélkedő igazi győzelmét — úgy érzik — az jelenti, hogy felkutatták és összegyűjtötték a község múltját, jellegzetes állat- és növényvilágának kialakulására utaló adatokat. Olyan mennyiségű régi, a hajdani pásztoréletmódhoz szükséges használati tárgyat sikerült meg- mentertiük a tönkremenéstől, hogy kiállítást rendezhettek belőle. Az idén az összesen hat iskolában működő Hl 88-as Petőfi Sándor úttörőcsapatban több mint háromszáz kisdobos és úttörő tevékenykedik. A kisdobos rajok a Kincskeresők, illetve a Makai-tanyán működő kisdobos- raj a Vörös Csillag elnevezésű akcióban vesznek részt. A felsőtagozatosok a 30 tett a hazáért, a közösségért, a Mienk az ország, illetve az Alsómonostor I. iskolánál tevékenykedők a Védetté nyilvánítjuk akcióban vesznek az idén részt. Valamennyien nagy szorgalommal kutatták a község felszabadulásának körülményeit. Felkeresték azokat az embereket is akik személyes élményeiket mondták el a harminc esztendővel ezelőtti eseményekről. Az expedíciók munkájában részt vevő pajtások kutatásaik eredményeit őrsi- illetve rajnaplókba rögzítik, maid kiállításon mutatják be. Ezekén ,. á' 1 ^pojtbáp ,,, újabb ..próbán , a szaktárgyi vetélkedőn vesznek részt, hogy a legjobbak a járási versenyeken is szerepelhessenek. Természetesen a vidámságban sincs hiány Bugacon! Csak néhány hét és karneválon búcsúztatják a telet, köszöntik a közelgő 1 tavaszt. Márciusban értékes programot készítenek elő: a csapat névadójának emlékére egy hétig tartó ünnepségsorozatot rendeznek. (Március 6—14-ig). Különösen emlékezetesen kívánják megrendezni a március 15-i ünnepséget. , összesen hat szakkörre járhatnak a tanév folyamán a pajtások. A matematika- és kémiaszakkört — természetesen — a nyolcadikosok látogatják. A sportolásban a tornát kedvelik. Házi bajnokságukra február közepén kerül sor. Sokat köszönhetnek a tanárok, a munkájukat támogató helyi és bpdapesti intézményeknek. A közeli állami gazdaság, a szö- i vetkezet, az erdészet vezetői pénzt, valamint szállítóeszközt adnak kirándulásaikhoz. A budapesti MÁVTI Petőfi szocialista brigádja sportfelszerelést küldött. Június 15-én nyári táborba vonulnak. élvezni a tanulás után, a megérdemelt tartalmas pihenést. Ttidósítóink jelentik A dimapataji úttörőcsapattól kót krónikás jelentkezett: Fa Julianna és AnfJi'ás Szilvia. Jól sikerült rajvetélkedőről írnak levelükben, amelyen a pajtások szavaltak énekeltek. A csapatott hon egyik termében asztalitenisz-versenyt vartoUak * Galambos Kati. h kecskeméti Zója utcai iskolából küldött, beszámolót. A bizonyitványosztás ünnepélyesen zajlott le. — ahogyan náluk már hagyomány. Katiéknái névsor szerint szólították a pajtásokat, akik több-kevesebb szorongással indultak az ellenőrzőért. Akiknek gyengébbre sikerült, nyomban elhatározták, hogy figyelmesebben. jobban, tanulnak! A vaskúti úttörőcsapat tagjai a Kincskeresők nyomában akcióban vesznek részt. Az összegyűjtött használati tárgyakból, ruhákból, a művelődési házban rendeztek kiállítást. Képünk a kiállítás egyik részletét és az ifjú gyűjtőket ábrázolja., Rejtvény- fejtőknek A háromfordulós képrejtvényt harmadik részét közöljük. Január 25-ig kérjük a megfejtéseket beküldeni levelezőlapon a következő címre: Petőfi Népe szerkesztőség 6001 Kecskemét. A helyes megfejtést beküldők között könyvjutalmakat sorsolunk ki valamennyi megfejtőnek kártyanaptárt küldünk. Selmeci Katalin (43.) Még hozzáteszi: — Amíg elhagyjuk a birtokot, a cigány megbújik a pad alatt. Aztán majd előjöhet. Csak csóválom a fejem, mást nem tehetek. — Rosszak a sejtelmeim, Szoj- ka ... Aggódom — Éppenséggel van miért... — a legériy erős fogú szája széles mosolyra húzódik. Sűrű szemöldöke alatt megcsillan a két gombszem. Bátorításul szánja a mosolyt. — Majd csak lesz valahogy, főhadnagy úr. Lám, itt a birtokon is szerencsénk volt. összevásároltam egy csomó élelmet meg hat üveg pálinkát. Meggyarapodtunk ... — Utasokban is ... — legyintek de nekem Is mosolyognom kell. A benzin ? — Átcsurgattam a mi tartályunkba. öszenézünk. Nevetünk. — Na jó, barátom, de ha ezt ép bőrrel ússzuk meg... — Majd igyekszünk, főhadnagy úr. — Ebédeljenek meg, Szojka. Ebéd után azonnal indulunk. — Parancsára;, főhadnagy úr. Mire felérek az ebédlőbe, már ott gőzölög az asztalon a leves. Zorkóczy gondterhelt. A felesége még inkább. Aggódva kérdi: — Mikorra érnek Pestre, főhadnagy úr? — Este hétre, legkésőbb nyolcra ott leszünk, ha nagyon kényelmesen haladunk. Ha sietünk egy kicsit, öt után odaérünk. — Nagyon kérem, siessenek! — az asszonyt láthatóan rossz sejtelmek kínozzák. Lopva rápillantok Olgára. Nyugodt, fegyelmezett az arca, kényelmesen kanalazza a levest. Tiszteletre méltó az önuralma, de rejtély, hogyan képes itthagyni a szüleit. Emögött valami titok húzódik meg. Végére fogok járni. — Remélem, jól felöltözik az útra — fordulok a lányhoz. — Hogyne — bólint, de nem néz rám. Az apjához szól: — Visszafelé könnyebb lesz utazni. Csak Pest felé nagy a tömeg a vonaton. Különben is Gézával együtt jövök ... Ez a Géza bizonyára pesti rokon, aki a Zorkóczy családdal együtt akar kimenni Ausztriába. Gaszton szemmel láthatóan örül, hogy velünk tart a lány. Nagyon tetszik neki Olga. Simon Pista nem figyel a társalgásra, egykedvűen, tempósan eszik. Nékem sincs étvágyam, szeretnék már úton lenni. Ideges vagyok. Nem elég, hogy Olga velünk jön, ráadásul még a cigány is... Otthagyom a fele levest. Szeretnék rágyújtani, de az asztalnál nem illik. Nézem az órám. Negyed kettő. Talán kettőre elindulunk. Gépiesen felelgetek Zorkóczy kérdéseire, biztosítom, hogy a két nap alatt, amíg Olga távol lesz tőlük, nem történik semmi lényeges a fronton, az oroszok nagy német és magyar erőkkel állnak szemben, s nekik itt a birtokon elég idejük marad, hogy hozzákészüljenek az ausztriai utazáshoz. Közben lenyelek egy-egy falatot a tányéromra rakott sült kacsából — kiadós búcsúebédet főztek a tiszteletünkre —. és idestova a hatodik pohár homoki karcosnál tartok. Jó volna már messze lennünk a birtoktól — ez jár folyton a fejemben, s úgy elhatalmasodik rajtam valami rossz előérzet, hogy a sült felét is otthagyom. Aztán arra gondolok, hogy nem lenne jó, ha elárulnám az idegességemet, s kényszerítem magam, hogy front- anekdótákkal szórakoztassam az asztaltársaságot. Néha összetalálkozik a pillantásom Olga szeme sugarával. Gyorsan elkapjuk egymásról a tekintetünket, mint az összeesküvők. Nagyon, nagyon szeretném, ha az utolsó pillanatban meggondolná magát. Csak a nőktől mentse meg az Isten az embert. Azok csak bajt okozak, bonyodalmat ... Bánom, hogy egyáltalán ettem valamit; összeszorult a gyomrom, és most fáj. Utálatos érzés. Az almáslepényből már nem is veszek, s legszívesebben sürgetném a többieket, hogy fejezzék már be az ebédet, induljunk Magamra is dühös vagyok, Szoj- kára is. Ügy tele lesz a Botond, mint egy cirkuszos kocsi. Megkönnyebbülten lélegzek fel, amikor Zorkóczvné asztalt bont, és Olga felsiet a szobájába, hogy magára vegye báránvbőr bekecsét, és fejére kösse gyapjúken- dőjét. Az inas az előcsarnokban vár a lány degeszre tömött kofferjével, amelyhez másik csomag is társul: jókora sonkát gondosan begöngyölve több réteg papírba. Már ott áll a Botond a bejárat lépcsői előtt, rajta ülnek a fiúk, a kormánynál Szojka. hátul meg Hegedűs és Gilbert. Az angol oly ostoba képpel bámul a világba, mintha valóban légnyomást kapott volna. Magunkra szedjük a köpenyeket, felkötjük a derékszíját, és hozzákezdünk a búcsúzkodáshoz. Külön-külön ígéretet teszek az intézőnek és a feleségének, hogy igen, igen, nagyon vigyázunk Olgára, házilag szállítjuk Budapesten az Aladár utcába, és figyelmeztetjük, hogy azonnal,- a lehető leghamarabb utazzon vissza azzal a Gézával együtt. Megköszönöm a vendéglátást és eközben attól tartok, hogy égni kezd az arcom, amikor eszembe jut. hogy milyen fájdalmat segítek okozni ezeknek a rokonszenves embereknek. Felvillan bennem a kísértés, hogy le kellene lepleznem Olgát, meg kellene akadályoznom ostoba lépését, de aztán mégse szólok, hanem felsegítem a párnázott sofőrülésre Szojka mellé. Utoljára megrázom Zorkóczy kezét, derékból meghajlok az asszony felé. Amint egy futó pillantást vetek Olga arcára, látóm, hogy sokkal sápadtabb, mint amilven lenni szokott, összeszorítja két fogsorát, és erőlködik, amikor mosolyogva búcsút int szüleinek. Micsoda önuralom! Kikanyarodik velünk a Botond az udvarház vasrácsos kapuján. A lépcsőről Zorkóczyék integetnek. Valamelyik cselédszoba ablakából meg a szőke copfos kis parasztlány kezében lobog a keszkenő Hegedűs után. Meglódul a kocsi a hosszú jegenyefákkal szegett úton. Cigarettáért nyúlok a zsebembe. XVI. Nem haladtunk többet másfél kilométernél a gyér forgalmú országúton, maris visszakorrná- nyozta Szojka a kocsit a mezőbe. Zötvög alattunk a karosszéria, ráz bennünket, hogy már hábo- rog tőle a gyomrom. Az ebéd az oka. Nem esett jól. Nem kellett volna magamba erőltetnem a kacsasültet. Nagyot zökken a kocsi. Egyszerre erőt vesz rajtam a hányinger. Homlokomon kiüt a hideg verejték. Nagyot lélegzek. de ez nem segít. Intek Szóikénak: — Álljon meg! Rám pillant, és észreveszi, hogy baj van. Fékez. — Mi .történt? — szól előre Gaszton. A visszatartott levegővel együtt fújom ki a szavakat: — Semmi... — Nincs kedvem panaszkodni. Nagy nehezen ösz- szeszedem magam, és felállók. Nyitom az ülés ajtaját. Lépek le a sáros földre. Megtorlóm a homlokom, aztán Szojkára nézek: — Bújjon elő a cigány. Hegedűs a kocsi hátsó részében már hajtja is fel az ülést borító pokrócot. — Ugorjék, bátyó! Szólította a főhadnagy úr! (Folytatjuk.)
