Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

1975. január 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A politika alakítói • a demokratikus centraliz­mus elvének alapvető fontosságú eleme, hogy a párttagok egyaránt részt vesznek a párt politikájá­nak kialakításában és végrehaj­tásában. A kettő el nem vá­lasztható, s még kevésbé állít­ható szembe egymással. Pártunktól mélységesen idegen az a felfogás, amely a mozgalom harcosaiban nem lát egyebet, mint a végrehajtás gépezetének „kerekeit”, „csavarjait”. Az MSZMP igényli tagjaitól a meg­valósításban való közreműködést, a politika képviseletét, de ugyan­úgy igényt tart véleményükre, elgondolásaikra, javaslataikra is. Ügy fogja fel, hogy a politikai vonal kialakítása, a határozatok, állásfoglalások kimunkálása nem csak a vezető testületek ügye és dolga, hanem az egész párté, az egész párttagságé. A politika alakításában való részvételnek többféle módja, for­mája van. Ha a párttagok vá­lasztott küldöttei, a kommunis­ták véleményének ismeretében mérlegelik az eldöntésre kerülő kérdéseket, ezáltal szintén ér­vényre jut a párttagság kollektív akarata. A részvétel e közvetett módjá­nak azonban feltétlenül ki kell egészülnie a közvetlen formák­kal is. Lenin véleményét követ­jük e kérdésben, aki csaknem hét évtizeddel ezelőtt a következő­ket írta: „Elengedhetetlen, hogy a szervezet valamennyi tagja, amikor képviselőt választ, egy­szersmind önállóan és külön-kü- lön állást foglaljon az egész szer­vezetet érdeklő vitás kérdések­ben.” Lenin ehhez azonnal hozzáte­szi: „... arra nincs mód, hogy minden politikai kérdést az ösz- szes párttag véleményének kiké­résével döntsünk el; ez örökös, kimerítő, meddő szavazásokra vezetne”. A legfontosabb kérdé­sek eldöntéséről azonban, ame­lyek közvetlenül öszefüggnek a tömegek tevékenységével, szük­séges valamennyi párttag véle­ményét kikérni. • Hatalmon levő, kormányzó­párt esetében még fokozottabban igaz, hogy egyszerűen lehetetlen lenne minden elhatározás, döntés előtt általános vitát rendezni a pártőn belül. Ez megbénítaná a cselekvést, megakadályozná, hogy a párt gyorsan reagáljon a fel­merült kérdésekre és - idejében megoldja azokat. Arra azonban mód van — és szükség is van rá —, hogj' a politikai irányvonalat meghatározó állásfoglalások meg­születése előtt a párttagság egé­sze, valamennyi párttag kifejt­hesse nézeteit. Pártunkban, mint a marxista— leninista pártokban általában, a kongresszusok hivatottak a poli­tika irányvonalának meghatáro­zására. Ezért a párttagság egé­szét átfogó eszmecserékre is eb­ben az időszakban kerül sor. Az MSZMP-ben immár hagyomány- nyá vált, hogy kongresszus előtt a Központi Bizottság közzé te­szi elgondolásait arról, milyen politikai vonal elfogadását ajánl­ja majd a párt legfőbb szervé­nek. De nemcsak közzé teszi ál­lásfoglalásának irányelveit, ha­nem meg is szervezi az egész pártra kiterjedő eszmecserét ezekről a tézisekről. Gondosko­dik annak feltételeiről, hogy — a lenini követelményeknek meg­felelően — kivétel nélkül vala­mennyi párttag alaposan megis­merkedhessen az irányelvekkel és pártszervezete fórumán kife­jezésre juttathassa véleményét. • Pártunk vezetése a párt­demokráciából adódó kötelezett­ségének tekinti az eszmecsere fel­tételeinek, az érdemi vita lehe­tőségének biztosítását. Nem for­mális véleménycserét kíván ezút­tal sem, hanem olyan vitát, amely gazdagítja az állásfoglalás tervezetét, nem zárva ki a mó- dusulás, változtatás lehetőségét sem. A mostani időszak tehát kiemelkedő jelentőségű a párt­tagságnak a politika alakításá­ban való részvétele szempontjá­ból. Ám ez. a részvétel — ha nem is ilyen módon — volta­képpen érvényesül a pártélet hétköznapjaiban is. Érvényesül az országos politikában, a köz­ponti döntésekben is, hiszen jól kiépített csatornákon áramlik rendszeresen a kommunisták vé­leménye a vezető pártszervekhez, amelyek ezt nagy figyelemmel kísérik és hasznosítják. Érvénye­sül abban, hogy a választott pártszsrvek döntéseikben, s az azokat megelőző vitákban figye­lembe veszik a párttagok állásT pontját, gyakran előzetesen ta­nácskoznak is a kommunisták kisebb-nagyobb csoportjaival, esetleg„ tudományos-szociológiai módszerekkel felmérik és elem­zik véleményüket. De érvénye­sül, mégpedig közvetlenül az or­szágos politika helyi alkalmazá­sát célzó elhatározásokban, hi­szen ezeket jórészt maguk a párttagok hozzák pártszervezetük taggyűlésein. S ez sem lebecsül­hető formája a részvételnek, hi­szen a politikát nemcsak a köz­ponti szervek alakítják, nemcsak országos horderejű határozatok­ban ölt testet, hanem a helyi te­vékenységnek irányt szabó dönté­sek is részét alkotják. • A párttagság tehát — köz­vetve és közvetlenül is — alakí­tója a párt politikájának a hét­köznapokon is. De méginkább az ilyenkor kongresszus előtt, ami­kor a párt irányvonaláról, politi­kájának alapvető vonásairól tej­ti ki felelősségteljes véleményét. Gy. L. a kórházi ellátás Varsó harminc éve szabad Miskolczi Péter, az MTI tudó­sítója jelenti: Egészségügyi ellátásunk fej­lesztésében kiemelkedő évnek ígérkezik az idei esztendő. Az el­látás javítása és a betegellátás színvonalának emelése érdekében — az idén 25ÖÓ új gyógyintézeti ágy létesítésével kell gondoskod­ni arról, hogy kórházi hálózatunk Jobban megfeleljen a növekvő követelményeknek. 1 — A ’gyógyintézeti ágyak szú­rnának ilyen jelentős növelésére eddig még egyetlen évben sem volt példa — mondotta ezzel kap­csolatban dr. Tarits Zoltán, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője. — A tervidőszak eddig eltelt négy esztendejében is jelentős erőfeszítéseket tettünk ezen a területen. Az elmúlt év végéig összesen 4700 gyógyinté­zeti ággyal növeltük kórházaink befogadóképességét. Ajkán 560 ágyas, Kiskunhala­son 602 ágyas, Nagykanizsán 450 ágyas kórház, Budapesten pedig új szemészeti klinika épült, s ezen felül — a, már-meglevő kór­házak bővítéseként ^-> 18 pavi­lon is létesült, : Kórháki, .hálóza­tunkat azonban ennek ellenére sem tudtuk a kívánt mértékben bővíteni. Időközben ugyanis egyes kórházak zsúfoltsága miatt csaknem 500 ágyat kellett meg­szüntetni és több elavult intéze­tet. kihelyezett kórházi részleget is fel kellett számolni. A boldog­kőváraljai. a mándoki és a solti TBC-kórházakat, valamint a nagybarcai kórházat csecsemő- és gyermekotthonná, illetve szociá­lis otthonná alakítottuk át. Több más TBC-kórházban elmeosztá­lyokat, illetve a krónikus betegek gyógykezelésére alkalmas részle­gek kaptak helyet. — A kórházi ellátás színvona­lának javítását célzó átcsoporto­sításokat az idén is folytatjuk. A nagy befektetéssel járó beru­házások helyett elsősorban a ke­vésbé költséges pavilonok építé­sét, a meglevő kórházak bővíté­sét. a rekonstrukcióval egybekö­tött fejlesztéseket szorgalmazzuk. Ennek megfelelően az idén csak néhány nagyobb új létesítmény, közöltük a dél-pesti és a kecs­keméti kórház építését kezdjük meg. A tervek szerint azonban, több. már korábban megkezdett nagyobb kórh3z építése fejeződik be az idén. — AífrhvőbMeájJk jobh'ellátá­sát a tnglev^nv^mény^i f&lújí- tásávafpkjs eW kbfenjuk^egíteni. Erre a célra az idén egymilliárd forintot fordítunk. Ha e jelentős összeget az eddigieknél erőtelje­sebb koncentrálással, hatéko­nyabban használjuk fel, bizo­nyos, hogy meglevő kórházaink­ban is tovább javulnak a gyó­gyító munka feltételei — fejezte be a tájékoztatását dr. Tarits Zoltán. (MTI) 1944. július 22-én megalakul a Lengyel Nemzeti Felszabad ítási Bizottság és kiáltványban beje­lenti a demokratikus és független lengyel állam létrejöttét. A íel- szabadítási harcok azonban csak a következő év áprilisában feje­ződnek be a szovjet hadsereg (amelyben lengyel alakulatok is harcolnak) nagy áldozatokat • igénylő hadjárata következtében. Varsót, az ország fővárosát az I. Belorusz Fronthoz tartozó Első Lengyel Hadsereg harminc évvel ezelőtt. 1945, január 17-én szaba­dította fel. A német fasizmus igája hatal­mas áldozatokat követelt a len­gyel néptől, hiszen a második vi­lágháborúban 6 millió lengyel vesztette életét, közülük 3,6 mil­lió a haláltáborokban. Másfél millió ember munkaképtelenné vált. De szinte felbecsülhetetlen volt az anyagi kár is. Az európai népi demokratikus országok kö­zül a második világháborúban Lengyelország szenvedte a leg­nagyobb veszteséget. A háború­nak és a német megszállásnak mérlege a következő: Elpusztult á nemzeti vagyon 38 szazaiéira, az ipári üzemek 66 százaléka, az erőművek 64 százaléka, a gépek és berendezések 34 százaléka. Varsó a háborúban teljesen rom­má lett. Az öt éven át tartó meg­szállás kezdetétől a főváros külö­nösen brutális, vad terror színhe­lye volt. A kegyetlenkedés foko­zódott a Szovjetunió megtámadá­sa után. Egvmást érték a tömeg- gyilkosságok és az utcai kivég­zések. A náci vezetők elképzelé­sei szerint Lengyelországnak el kellett volna tűnnie Európa és a világ térképéről, a lengyel népet pedig teljes egészében kiirtásra ítélték. Varsó megszállásának külön, tragikus lapja a gettó felkelése és pusztulása. A náci vérengzés során több, mint négyszázezer zsidó lakos pusztult el, s a vér be­fojtott lázadás után a nácik tel­jes egészében felégették és fel­robbantották a zsidónegyedet. A szenvedés újabb áradata zú- ' dúlt a lengyel fővárosra az 1944. augusztusi varsói felkelés után. A felkelésben nemcsak tizenhat- ezer felkelő, hanem 150—200 pol­gári lakos is életét vesztette. Az emberveszteségeken kívül a fő­város hatalmas anyagi károkat is szenvedett, amelvet a Varsót tel­jesen megsemmisíteni akaró ná- • .óik barbársága tetőzött be. A ’ megszállás 'időszákáBáp 'a lengyel főváros csaknem 700 ezer lakosa vesztette életét. Az elmúlt harminc év alatt azonban Varsó újjáépült és szebb lett. mint valaha: ismét az or­szág politikai, gazdasági és kul­turális központja. Varsó, amely manapság csak­nem másfél millió lakost szám­lál, nemcsak közigazgatási-politi­9 A korszerű varsói építészet egyik legszebb példája a Marszal- kowszka út úgynevezett Keleti Fala, a főváros legnagyobb áruház­sora, amelyek mögött örökké forgalmas sétálóutcák, passzázsok húzódnak. Az épületsort harmonikusan tagolják a hatalmas lakó­toronyházak. kai központ, hanem Lengyelor­szág legnagyobb ipari városa is. A főváros több. mint 2000 gyá­rában és üzemében dolgozik Var­só minden ötödik lakosa. Az ipar eddigi' és távlati fejlesztésével párhuzamos a lakások számának növekedése is. Míg az 1971—75-ös években az építési terv 90 ezer lakás :j át adását i4ránypzta i;elő, a következő ötéves ntervidőszakok­ban ez á szám 120—1.30 ezerre növekszik Ez azt ielenti, hogy tíz esztendő leforgása alatt mint­egy félmillió lakos számára lé­tesülnek új negyedek és lakóte­lepek. A második világháború idején Varsó — mint említettük — óriá­si károkat szenvedett, hiszen rombadőlt az épületállomány 85 százaléka. A legszörnyűbb képet a nagy történelmi múltú belváros mutatta, amelynek 90 százalékát rombolták le a nácik. A 957 mű­emléképület közül 782 teljesen megsemmisült. 141 pedig súlyosan megsérült. A varsóiak .hatalmas buzgalommal láttak hozzá, hogy mentsék, ami menthető volt. A romok közül kiemelték az épség­ben maradt építészeti vészieteket, díszítő elemeket, amelyeket ké­sőbb az újjáépített műemléTchá- zakba építettek be. Tehát vissza­adták Varsót az életnek. A mai Varsó új város, de nem alapjai­tól új. Megmaradt és újjáterem- tődött benne az. ami évszázadok során keletkezett, s ami páratlan varázst kölcsönöz a korszerűsé­get és a múltat egyedülállóan együvé ötvöző, modern lengyel fővárosnak. Etiópia ébren V. Ahol aratott az éhhalál A gép, amelyen Wollo főváro- - sába, Dessiébe igyekszem, nem közvetlenül a tartomány központ­jában száll le, hanem egy közeli városka, Kambolcsa határában. Azaz Dessié még huszonhét ki­lométer! Vendéglátóm, a három­milliós tartomány egyetlen álla­mi kórházának magyar sebész főorvosa vár a repülőtéren. Egy Renault 10-essel vágunk neki az útnak, életem legveszélyesebb út­jának. Az alig több mint 20 ki­lométeres szakaszon több mint kétszáz kanyar, haj tűkanyarok, az út hatalmas hegytömbök ol­dalán kapaszkodik mindegyre fel­jebb, egyre magasabbra, egészen 2800 méterig. A tetőn kicsit megszelídül az út. Arra leszek figyelmes, hogy a zöldellő pázsitban elszórtan, itt is, ott is kis kőkupacok fehérle­nek. — Sírok — mondja vendéglá­tóm. Ide hozták ki a városból egy részét azoknak, akik tavaly­előtt a gyilkos szárazság idején éhen, szomjan pusztultak. Teme­tő nincs? — kérdem. Van, de korántsem oly nagy, hogy vala­mennyi halottat el lehetett volna helyezni benne. Tízezer holttest­nek kellett volna hely. — És a kövek? — Csupán azért rakják őket a sírra, hogy a szél ne hordja el onnan a földet. S közben, ahogy haladunk, az egyik fáról lomhán felrepül egy hatalmas dögkeselyű. — Ide szoktak tavaly a hullá­ra — mondja orvos ismerősöm —, s azóta itt is maradtak. Gépkocsink ráfordul Dessié főutcájára. Kétsávos út, már oly • Egy wollói falucska főterén, baloldalt egy bár. (Következik: Élet a táborban.) módon, hogy ketté osztották. Kö­zépütt valami szigetféle. De így is nehezen haladunk. Az egylo- vas, kétkerekű kocogó garik — dessié taxik — amelyeken a haj­tó mellett ott ül a bakon az utas is, méghozzá hatalmas eser­nyőt tartva a feje fölé, mert így védekeznek a nap szúrása ellen, állandóan lefékeznek lendüle­tünkben. A városnak egyáltalán nem nevezhető település főútjá- nak két oldalán apró kis kuckó­félék sorakoznak, alig valami különbség köztük, ajtajuk fe­lett: Bár, Bár, Bár. Sorban egy­más után. Élet, mozgás nem lát­szik bennük. Bezzeg este és éj­szaka! — mondja Póczik dok­tor. Általában olcsó szórakozást kínálnak. Az ital, amit mérnek, többnyire csempészáru. S a lá­nyok is, egy-egy bárnak három­négy törzstagja van, s már po­tom egy dollárért nyújtják az örömöt. A nyolcvanezres város­ban ugyanis alig akad munka, egyetlen egy üzemecske dolgozik, az is automatizált ásványvíz üzem, ahol a Tossa készül. A mi Mohai Ágnes-vizünkhöz ha­sonlít, alig drágább, mint a tisz­ta víz. Egy üveg Tossáért 35 cen­tet fizetek, a múlt esztendei szá­razság idején egy liter tiszta víz 30 centbe került. » Dessié amharául: én örömem. Amit látok azonban, inkább le­hangol, semmint jókedvre derít. Legfeljebb a császár trónörökös fiának, a jelenleg Svájcban be­tegeskedő Asfa Wossennek tel­het ■ öröme a piszokfészekben. Dessié ugyanis az ő birodalma — volt. Palotája van a főúton, bár jó, ha évente egyszer ellátogatott ide. Miért is jönne? Adószedői hűségesen végzik a dolgukat. S a házbérekből befolyó összeg rendszeresen vándorol a herceg ^zsebébe. Még most, a változások után is neki fizetik a lakók a lakbért. De már az átmenetnek is meg­vannak a jelei, olykor mulat­ságos formában. Orvos ismerő­söm révén hivatalos vagyok a felcserképző iskola növendékei­nek diplomaosztására. Megjelen­nek a helyi notabilitások, s az első sorban ott ül maga a tar­tományi kormányzó is. Elkezdő­dik a; hivatalos ceremónia. Kö­telező-ünnepi beszédek, majd az eskütétel következik. A fő dresz- szőr előmondja az eskü szöve­gét, és a szokás szerint a leen­dő dresszőrök elismétlik a szö­veget. „Én” — kezdi és a töb­biek kórusban ismétlik: „én”, majd ki-ki a saját nevét mondja, ám ekkor hirtelen megakad az eskü. A fő dresszőr nem foly­tatja. Nem tudni, miért? Először arra gyanakszunk, hogy valami­féle szellemi rövidzárlat követ­kezett be. Aztán mégis folytatja: „a felséges császár hűséges alatt- , valója”, de itt már nem tudja megállni: elneveti magát. S ak­kor kitör a hallgatóságon is a nevetés. Nevetni kezd a kórház direktora, folytatja a városi ta­nács elnöke, majd a rendőrfő­nök, s végül a kormányzó, aki pedig szigorú embernek lát­szik ... S csak miután jól kine­vették magukat, akkor folytató­dik az ünnepélyes ceremónia. Hát igen! Már új szelek fúj- dogálnak, s a szellem is új, ahogy mondanánk. De lám a szöveg, az még a, régi! Másnap egy „éhségtáborba” vagyok hivatalos. Valkó Mihály Megjelent a Társadalmi Szemle * A Társadalmi Szemle ez évi első száma bőséges választékot nyújt minden pártmunkásnak (persze másoknak is) az idősze­rű politikai és gazdasági témák­ból. A bevezető írás az MSZMP Központi Bizottságának XI. kong­resszusi irányelveivel való fog­lalkozást ajánlja alapos megisme­résre és megvitatásra., „A párt­taggyűlések, a kialakuló eszme­cserék és viták nemcsak a do­kumentumot alakíthatják, de az egységes cselekvést és felsora- kozást is ösztönzik majd a kidol­gozott politika alapján a kong­resszusi előkészületek során. Minden pártszervezetnek, minden felkért társadalmi és más szer­vezetnek és testületnek megtisz­telő kötelessége, hogy a Köz­ponti Bizottság irányelveit gon­dosan és alaposan tanulmányoz­za, a vitákat oly módon szervezze meg, hogy a résztvevőknek mód­jukban álljon érdemben, elv- szerüen és alkotóan hozzájárul­ni a politikai főirányvonal kiala­kításához, a kongresszus magas színvonalú munkájához, jó ha­tározatok kidolgozásához.” A gazdasági kérdések, elsősor­ban az éves terv és költségvetés, valamint az V. ötéves terv irányelveinek jobb megértése ér­dekében közli Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a KB múlt év decem­beri ülésén elhangzott előadói be­szédét. A felszabadulás harmin­cadik évfordulójának jegyében Kállai Gyula tanulmánya kap helyet, amely a magyar kommu­nisták és antifasiszták harcai­val foglalkozik a II. világháború éveiben. „Hazánkban lassan több­ségbe kerülnek azok az emberek, akiknek egyáltalán nincs, vagy csak homályos gyermekkori él­ményeik vannak arról a sorsdön­tő időszakról. Ezzel együtt nö­vekszik a szemtanúk, a résztve­vők felelőssége ... Elengedhetet­lenül fontos, hogy világos vá­laszt adjunk arra: milyen volt a Horthy-rendszer jellege; ho­gyan, milyen körülmények között alakította ki a kommunista párt antifasiszta népfrontpolitikáját; hogyan küzdött a munkáségység és a munkás—paraszt szövetség megteremtéséért; hogyan szer­vezte a nép harcának legélesebb formáját, a fegyveres ellenállást; melyek ennek időszaknak leg­fontosabb tanulságai?" Polinszky Károly az általános iskolákkal, mint köznevelési rendszerünk alapjával foglalko­zik, Kifejti, hogy: „Az V. ötéves tervben a közoktatás-fejlesztés, a beruházások és a költségvetés igen jelentős hányadát az álta­lános iskola gondjainak cnyníté- sére, az ellátottságban és a szín­vonalban mutatkozó lényeges kü­lönbségek csökkentésére kívánjuk fordítani, s ezen belül is kiemel­ten kezeljük a zömmel munká­sok gyermekeit tanító általános iskoláinkat. Ez irányú terveink­ben mindenekelőtt további kör­zetesítés, a kollégiumi férőhe­lyek bővítése, napközis fejlesz­tés, előadó- és tornatermek épí­tése, a felszerelés kiegészítése, a tanulóeszközök gyarapítása szere­pel.” A Könyvekről című rovatból — mivel megyei szerzőről van szó — Erdei Ferenc több mint három évtizede megjelent Ma­gyar falu című könyvének Hat­vani Dániel szerezte recenziót említjük. Hatvani a recenzió ne­vezetűjében felveti: „A mai fa­lusi jelenségek mennyiben szem- besithetők Erdei megállapításai­val, következetetéseivel? Falvaink társadalmi légköre mennyiben kedvez az Erdei által is kárhoz­tatott feudális maradványoknak? És egyáltalán: mivé vált a ma­gyar falu a hetvenes évek első felére? Mennyiben tekinthetjük a falut korszerű emberi lakóhely­nek?” A Szemle, a Tájékozódás, a Kritika és a Nemzetközi Szem­le rovatok ugyancsak fontos kér­désekről szólnak, és egyben hasz­nos információt adnak a politi­kai munkálkodáshoz. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom