Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

"FTÖFI NEPE 0 1974. decemberi. Az igazgatónő is éreklődve figyeli a klubszobában zajló kártyacsata lapjárását. ' Lami Pali bácsi a község szülöt­te, s évszázadunkkal egyidős. Bé­késen pipázgatva figyeli a tv-mű- sorát. Megelégedettsége a tehető legteljesebb, hiszen mindene meg­van itt, s ráadásul — boldog vő­legény! A konyhán a tészta­szűrésnél segédkezik Nyitrai Ernőné és Veszelszki Teréz. Aki nem beteg, nem tétlenkedik. öregek között Nézzék meg hát kell ennél melegebb, szebb otthon bárkinek is?! — mondja a pihenés óráit élvező Szalinka Pálné. Napfénnyel dúsított panorá­mából tűnik élénk a nagyközség főváros felé eső szélén a kecske­méti járás lajosmizsei általános szociális otthona. A mintegy nyolc hónapja megnyitott léte­sítmény 98 helyének azóta nem­csak hogy állandóan van gazdá­ja, hanem a meg-megújuló igé­nyek hovatovább már most a bő­vítést sürgetnék! A bejáratnál karszalagos portás bácsi fogad, ö igazít útba az igazgatónő, Herczeg Elekné iro­dája felé. (Beszélgetésünk során később megtudjuk, hogy a gondozottak szinte mindegyike megható lelkesedéssel igyekszik magát hasznossá tenni. Akik nem alkalmasak fizikai munkára, azok számára szervezték meg az ügye­letes portási „státuszt”.). — Az otthon lakóinak^ akik a .kecskeméti járásból kerülnek hozzánk, mintegy az egyharmad része aktív ápolásra szorul — tájékoztat a fiatal igazgatónő. — Az oka ennek egyebek közt idős­kori megbetegedés, esetleg bé­nulás. Az átlagos életkor 72 év, s ezen belül akad 33 évestől a „korelnök” 92 éves Váczi bácsi­ig számos — persze zömmel idő­sebb — korosztály. Az otthon­ban az orvosi teendőket dr. Tá­bori Balázs látja el, dicséretes lelkiismeretességgel és szakérte­lemmel. A felügyelő személyze­tünk 39 tagjából egyébként 14 gondozónő foglalkozik a közvet­len ápolással. — Milyen a kollektíva élet­rendje? — Azzal kezdem, hogy délután 15-kor vacsoráznak, majd korán nyugovóra térnek, hiszen ez élet­kori sajátosság. Ezzel szemben már hajnalban ébren vannak, s i nyomban — főként nyáron — tüsténkedni kezdenek: locsolnak, kerti munkát végeznek. Az una­lom, a tétlenség tőlük távol áll, napjaikat igyekeznek tartalom­mal megtölteni. Említsük meg csak Szűcs, Kiss és Sallai bácsit, akik sok társukkal együtt mond­hatni megszállottan dolgoznak. Most építették meg a zöldség- és burgonyavermet, de már készül a kukoricagóré is. Tudni kell eh­hez, hogy a „kisöregeknek” 11 holdnyi „birtoka” van, tehát, ön­ellátók. Kukoricát és krumplit hat holdon termeltek, eltelepítet­tek 500 négyszögöl szamócást, és folyamatban van a málna és őszi­barack „telepítése. „Készen áll a 'három holdas park jó része is. Mindebben anyagilag sokat se­gít a nagyközségi tanács, amely­nek vezetői az öregek gondját szívükön viselik. — Hogyan érzi itt magát a gondozott 45 férfi és 48 nő? — kérdezzük az igazgatónőtől. Igyekszünk számukra, ameny- nyiben lehet, az otthon légkörét megteremteni. Ezt szolgálja a hasznos elfoglaltságok mellett a sokféle művelődési, szórakozási lehetőség is. Bár sok mindent meg tudunk nekik adni —, a csa-. iádot, a gyermeki szeretetet sem­mi sem pótolhatja. Legtöbbjük várja — sajnos, sokan hiába — a hozzátartozókat. Akadt már olyan kisöregünk, aki összeku- porgatott kevéske pénzét vitte ajándékba az unokáknak. Órákon át törődött a buszon, de már a fiataloknak a hazulról a szociális otthonig vivő út messze van. Szomorú ez ... Sokféle programmal is igye­keznek az otthon lakóinak éle­tét változatossá tenni. A kártya, rádió, tv, társasjátékok mellett minden vasárnap filmet vetítenek nekik. Jó 'érzékkel, szeretettel vá­lasztják ki azokat a témákat, amelyek mindnyájukat érdeklik, s amelyeket valamennyien él­veznek. Emellett a nagyközségi filmszínházban a régi filmek „múzeumának” előadásaira is bérletet váltottak nekik. Szétnéztünk a vonzóan kor­szerű épületben: paroláztunk a tisztségét büszke méltósággal vi­selő soros portással; bekukkan­tottunk a ko^tójja, ahol az ízes ebéd is részt veszriék YieniTc*... Benéztünk/ a laKöséöbá$ba,níimelyek tágasak, tiszták, napfényesek, lakályo­sak ... A klubszobában parázs kártyacsata zajlott, míg a társa­ság másik része a tv-adásban gyönyörködött. Herczegnéhez úgy szól az ott­hon minden lakója, mint egy szív szerinti családtaghoz, rokon­hoz. S amikor a lépcsőn lefelé jövünk, ő párás szemmel, halkan fogott szóval mondja: — Pótolni szeretnénk a csalá­dot, oldani az évtizedek folya­mán' sokukban felgyülemlett fáj­dalmat, keserűséget; széppé ten­ni mindegyikük itt töltött nap­jait. És ha ez csak részben is si­kerül, boldogok vagyunk. Jóba Tibor A felnőtt korba léptek A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 1949. november elején alakult. A közös gazdaság tagsága nemrég ünnepi közgyűlésen emlékezett meg a jubileumról. Nem könnyű összefoglalni negyedszázad történetét. Pesir István elnökkel ezt meg- sem kíséreljük. Inkább csak néhány utalást tudunk tenni beszélgetésünk során a 25 esztendő küzdelmeire, az azóta elért eredményekre. — Az alakulás után küzdel­mes évek következtek. Az akko­ri 'gazdaságpolitika, a vezetési gondok, a nagyüzemi gyakorlat hiánya, a kedvezőtlen adottsá­gok sok-sok nehézséget okoztak — jellemzi a kezdeti időket Pe­sir István. Nem lépett ki senki Ilyen körülmények között hat évig mérleghiányos volt a ter­melőszövetkezet. Az 1955-ös esz­tendő első felében a párt kezde­ményezésére országos programot határoztak meg a gyenge terme­lőszövetkezetek segítésére. Eb­ben az időben került új vezető­ség a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet élére. Pesir István ak­kor lett a szövetkezet elnöke. Sikerült helyreállítani az ak­koriban rendkívül laza munka­fegyelmet, az erőfeszítések ered­ményeképpen már a vezetőség­választás utáni első zárszámadás idején kifizettek minden tarto­zást. Helytállt a tagság az ellen- forradalom idején is. Az 1956. október 26-i közgyűlésen min­den felszólaló hangoztatta, hbgy megmentik a szövetkezetei a 'feloszlástól. A hangulatot jól jellemzi: nem lépett ki senki, sőt két jelentkezőt fel is véttek tagnak. A mezőgazdaság átszervezése idején taglétszámban és terület­ben egyaránt jelentősen nőtt a Vörös Csillag. 1965-ben pedig egyesült vele a szomszédos, ki­bontakozni nem tudó Üj Élet Termelőszövetkezettel. Az elnök érdekes statisztikát ismertet: — 1960-tól 1964-ig a közös va­gyon értéke megháromszorozó­dott és meghaladta a 30 millió forintot. A rákövetkező évben, részint az egyesülés következmé­nyeként, 16 millió forint volt a gyarapodás. Innen kezdve évente már 5—6 millió forinttal növeke­dett a közös vagyon. A gépesí­tést segítette, hogy 1969. janu­ár 1-én megvásároltuk a helyi gépjavító állomást. 1972-ben a szövetkezet halmo­zott termelési értéke már meg­közelítette a 100 millió forintot, a tiszta nyereség pedig a 15 milliót. Ez az esztendő a vezetőséget és a tagságot egyaránt nagy gond elé állította. A szomszédos Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet­ben csődbe jutott a gazdálkodás. A hozzá nem értés, a felelőtlen­ség miatt felgyülemlett bajok tönkretették* a termelőszövetke­zetet, annak ellenére, hogy 42 millió forint állami támogatást kapott öt év alatt. Nem látszott más kiút, mint a szanálás, a Vörös Csillag, valamint a Vörös Október Termelőszövetkezet egyesítése. Ez 1973 elején meg­történt. Ennek eredményeként a Vörös Csillag területe 5745 hek­tárra növekedett. Akkoriban attól féltek a tagok, hogy ez a fúzió megingatja a termelőszö­vetkezetet, visszaesés jelentke­zik a gazdálkodásban. — Nem így történt — mondja az elnök. — A tavalyi esztendőt 105 millió forint tiszta vagyon­nal zártuk, az előző évi 71 mil­lióval szemben. A tagság jöve­delme pedig csaknem 15 millió forinttal emelkedett. A tiszta nyereség pedig megközelítően 5 millió forinttal nőtt. A legjobbakkal egy sorban És most ebben a nehéz esz­tendőben mire számíthatnak az év végén? — A természeti csapások, a sok csapadék ellenére előrelát­hatólag túlteljesítjük á bevételi tervünket. A növénytermesztés­ben több mint másfél, a kerté­szeti üzemágban több mint két-, az állattenyésztésben csaknem egymillió forinttal. Az éves ter­vet 100 százalékon felül szeret­nénk teljesíteni — sorolja Pesir István a várható mérlegeredmé­nyeket. A. termelőszövetkezetet ma már a legjobbak között emlegetik. A Vörös Csillag a gyorsan kor­szerűsödő mezőgazdasági nagy­üzemek közé tartozik. Különö­sen az utóbbi időben mérföldes léptekkel haladtak előre. Erről egyébként szó volt a jubileumi közgyűlésen is. Ezzel függ össze a másik statisztika is, amelyet megemlít az elnök. A 25 eszten­dő alatt hatan kaptak kormány­kitüntetést, negyvenhármán a mezőgazdaság kiváló dolgozója, kétszázhetvenheten a kiváló tér- melősszövetkezeti dolgozó kitün­tetést. A jubileumi közgyűlésen a tíz, tizenöt, húsz, és huszonöt évi tagság után több mint két­százan törzsgárdajelvényt. A gazdasági fejlődés mellett nem feledkeztek el a tagság szo­ciális és kulturális igényeinek mind nagyobb mértékű kielégíté­séről. Ezt a témát a termelési kérdésekkel egyenrangúan keze­lik. Megoldották a munkásszál­lítást, az üzemi étkeztetést,1 a munkában elfáradt, idős tagok­ról való gondoskodást. A ter­melőszövetkezet több mint nyolc­száz tagja közül háromszáz a nyugdíjas járulékos. A vezető­ség az idősebbekkel való törődést kiemelt feladatként kezeli. A városban elsőnek hoztak olyan határozatot, hogy a nyugdíjasok járandóságát ez év január 1-től ezer forintra kiegészítik. Az ok­tóber 30-i vezetőségi ülésen pedig úgy döntöttek, hogy azoknak a járadékos tagoknak,- akik öt vagy ennél több évet dolgoztak, a termelőszövetkezetben novem­ber 1-től kiegészítik a járadéku­kat. Tervek a jövőre A következő öt. esztendőre nagyszabású terveket készítettek. — Az ötödik ötéves tervidő­szak végére szeretnénk elérni az évi 200 millió forintos árbevé­telt —■ hangoztatja az elnök a bruttó jövedelem várhatóan 80, a tiszta nyereség pedig 30—35 millió forint lesz. Ennek megala­pozására mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztés­ben fokozatosan rátérünk az iparszerű termelésre. A gazdasági alapok, a jól fel­készült szakembergárda biztosí­ték arra, hogy a fejlesztési ter­vek megvalósulnak. K. S. Munkásvédelem a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban dolgozók rendszerint közvetlenül ki van­nak téve a levegő hol túlzott fel- melegedésének. hói erős lehűlé­sének, a kisebb-nagyobb mérté­kű légmozgásnak, az ezzel együtt gyakran felkavaró por és a több­rétegű ruházatot is átjáró nedves levegő ártalmának. Mindezek el­len elsősorban a hagyományos egyéni védőöltözetek, munkaru­hák nyújthatnak védelmet. Ezen­kívül egyszerű megoldásokkal, amelyek rendszerint házilag ki­vitelezhetek, ugyancsak sokban javíthatók a munkakörülmények. Így több-kevesebb védelmet nyújthat az esős, hideg időben is kint, és tartósan egy helyben dol- gozóknak — például növényágy­ba kis növénykéket tűzdelőknek — a föléjük leállított léc, vagy műanyagcső vázra kifeszített mű­anyag fóliasátor. Az átázás ellen jól védhet az akár fóliaívekből összehegesztett, vagy műanyagzsá­kokból kialakított esőköpeny, csuklya. A por és más levegőben kavargó szennyeződés belélegzése legegyszerűbben a száj elé kötött, tiszta, vattaréteggel bélelt kendő­vel kerülhető el.. Ma már foglalkoznak a testet közvetlenül körülvevő légréteget valóban optimális hőmérsékleten tartó, ugyanakkor a bőrlégzést, testpárolgást, de még a mozgást is lehetőleg minél kevésbé gátló öltözékek kidolgozásával. Egy öt­letes megoldás akkumulátorról törpefeszültséggel fűthető füst­spirállal bélelt munkamellény. Más újtípusú védőöltözék a ha­gyományos öltözéket mintha az űrrepülővel cserélné fel. Azon­ban mindegyik gyors elterjedé­sének gátat szab, hogy ma még viszonylag nagyon drágák. SZILVÁSI LAJOS (6.) Szojka nem fog gyanakodni. Már megmondtam neki, mi a dol­ga. Mögöttünk, öt kilométernyire, a biztosító német vonalon túl van a falu, ahol a hadtáp tanyázik, ha ugyan ott maradt. Akár ottma­radt a hadtáp, akár nem, Szojká- nak oda kell mennie a német vo­nalon át, hogy ne legyen vissza­útra akkor se, hg majd megtudja, hogy a zászlóaljunk átáll az oro­szokhoz. Nem akarbk rágondolni, mit mond majd Szojka, ha ráéb­red, hogy így megtévesztettem. (Most nincs itt az ideje annak, hogy meditáljak. ítélje meg a cseleke­detemet úgy, ahogy akarja: ne­kem őrá szükségem van! És szük­ségem van a Botondra is! Nem előzékenykedhetem. Különben is örüljön,; hogy a jóvoltomból nem kerül, fogságba.'Igaz. hogy mint kommunistát, az oroszok talán nem is tekintenék hadifogolynak. De talán nem is kommunista... A rádió! Csaknem elfeledtem. Előszedem a bicskám, és két helyen elvágom' a vezetéket. Osszecsattintom zsebkésem, és elégedetten nézek végig a Boton- don. Jó kocsi. Hasznunkra lesz., Most fog csak el valami' furcsa, tüdőt szorító érzés. Még néhány óra... utána katonaszökevény le­szek. Egyenruhás katonaszöke­vény. El kell szívnom egy cigarettát. Nyugalomra van szükségem. És hideg fejre. Ezután már nem bab­ra megy. Bekiáltok a házba a telefonis­táknak : — Elmehetnek a menázsiért! — Igenis! — felel bentről az egyik. Amíg rágyújtok, az első vonal felé bámulok, ök jönnek ott? Per­sze, ők azok. Elől Simon Pista, nyurgán, kétméteresen. Mögötte Gaszton. aztán egymás mellett Hegedűs és Szojka. Hege­dűs öregesen baktat. Gaszton hó­na alatt az orvosi táska, Úgy vi­seli. mint a tisztek régebben a kardjukat. Pedig nem is orvos még. Órámra pillantok. Egy óra múl­va Szojka már a német vonal mögött lesz. A századot sötétedés után indítom át az oroszokhoz. Addig még gondoskodnom kell Hartmannról. A parancsnokságot Gaál hadapródnak adom át. Azt hiszem, ő lesz a legjobb. Oroszul is megtanult a fronton ... III. Este van. Két perc múlva fél tíz. Az üres parasztszobában nem gyújtunk világot. Itt állnak mel­lettem a fiúk, meg a két rádiós is. Nem látom aiz arcokat, de ér­zem a feszültséget, ami a hallga­tásukban vibrál. Az asztalon hosszú kötél, amit a padlás ko­pasz gerendáiról szedtek le a fiúk. Várjuk Hartmannt. aki délután kiment az első vonalba. Jó fél­órája szalajtottam utána egy em­bert a hátravont második sza­kaszból, hogy tüstént jöjjön be, el akarom mondani neki. mit hal­lottam a tiszti értekezleten. Csendben cigarettáznak mellet­tem a fiúk. Az. egyik telefonista megköszörüli a torkát. Fülem elé­gedett morranásként fogja fel a hangot. Tetszik a legényeknek, amire majd sor kerül. Talán ipár csak azért is, hogy tisztet kap­hatnak a kezük közé. Vajon an­nak is örülnének, ha én lennék Hartmann helyében? Órám foszforeszkáló számlap­ja eszembe juttatja, hogy Szoj­ka már bizonyára türelmetlenül vár bennünket a német vonal mögött, a faluban. Elég könnyen elhitte, amit mondtam neki. El­ment a Botonddal, zsebében a benzinutalvánnyal, j s abban a tudatban, hogy mi is jövünk ha­marosan, mert nagyon fontos futárút vár ránk... Nyugodt vagyok. Mindent el­rendeztem. A járőr, amelyet ki- küldtem, felvette a kapcsolatot az oroszokkal. Gaál hadapród vállalta, hogy átvezeti a száza­dot, éjjel fél tizenegykor. Nem lesz semmi zökkenő. A németek nem mozdulnak mögöttünk. Bi­zonyára fogalmuk sincs a zász­lóalj szándékairól. Átáll-e az egység, vagy mellettük marad, és tovább harcol az oroszok el­len — nem tudják. Nem is tud­hatják. Azt hiszem, kevesen tud­ják az országban ezekben az órákban, hogy mi is a valóságos helyzet... Még jóformán el se terjedt a kormányzói kiáltvány híre, este ■bemondta a rádiónk, hogy új fordulat következett be. Ahogy én gondolom, a németek meg­buktatták Horthyt, és a nyila­sokra bízták az ország vezetését, nevezetesen Szálasira. Szálasi- ról nem sokat tudok, állítólag kizupáit katonatiszt és szélhá­mos, meg mondják — nem is egészen ép elméjű. Mindenesetre száz százalékig hű a német bi­rodalomhoz. Itt, a zászlóaljnál teljesen za­varos a helyzet. A zászlóalj­törzs azonnal riadóztatta a szá­zadokat, és elrendelte, hogy ti­los minden érintkezés a néme­tekkel. Ez egyébként — szerin­tem — csak óvatossági intézke­dés volt, mert a mögöttünk ta­nyázó németek úgyse kerestek volna semmiféle érintkezést. A fiúk, akik arrafelé jártak, ahol már a német vonalak húzódnak, azt mondják, hogy megerősített őrség vigyáz mindenütt. Nálunk, a századnál, Hart­mann volt az utolsó, aki érte­sült a kormányzó kiáltványáról. Amikor megtudta, hogy tilos minden érintkezés a németek­kel, azonnal rohant volna a zászlóaljtörzshöz, de én nem en- gedtém. Megmagyaráztam neki, hogy a vesztébe menne. Külön­ben is, mondtam, a mi száza­dunk . hű marad. Amikor ezt ki­jelentettem, először láttam el- érzékenyülni Hartmannt. Nya­kamba borult, és könnyes volt a szeme. Zsidó árulásról motyo­gott valamit, angolbérenc plu­tokrata ügynökökről. Gyorsan határoztam: felbontottam utolsó üveg konyakomat, és belediktál­tam vagy két decit. Utána meg­hagytam neki, hogy feküdjön le. Aludt is talán egy órát, de aztán kiment az első vonalba, hogy — úgymond — lelkesítse a le­génységet. Hallgatunk, i a cigaretták fel- felparázslanak. Mellettem Pista áll a sötétben. Kétméteres figu­rája nagy fekete tömb. Szapo­rán szívja a cigarettáját, és sí­polva fújja ki a füstöt. Aztán megszólal: — Egyszerre elmúlt a köhö­gésem, ahogy mondtad a dol­got... Hallom a hangján, hogy mo­solyog a sötétben. Hetek óta köhögött — megfá­zott valamelyik hideg éjszakán —, de mióta itt állunk, és Hartmannra várunk, valóban egyszer se csaholt. Csak a sze­mén láttam, hogy lázas. Vagy talán azért csillogott a szeme, mert felizgatta, amit mondtam neki? Lehet. Istenem, hányszor láttam rajta az • elmúlt három esztendőben, hogy keservesen ’kívánkozik haza,1 Sopronba. On­nan rángatták be katonának. Én terjesztettem fel előléptetésre. Hadapród őrmester lett... So­ha, senkitől nem hallottam 1 még, hogy oly plasztikusan tudott volna mesélni az erdőről, mint Pista. Mániája az erdő. Apja is erdész, nagyapja is. Soproniak valamennyien, ö is ott Végzett az akadémián. A csendes erdő­ből vezényelték ki a frontra. So­hasem mondta, de hallgatásából éreztem az első naptól fogva, hogy utálja a háborút, utálja a németeket, szabadulni szeretne a frontról, elmenekülni a há­borútól, visza a jó szagú, tiszta erdőbe, az erdészházba, a nyu­galomba, ahol a szülei élnek. Egyszer részegen elmesélte, hogy abba a házba akarta vin­ni Magdát... Soha többet nem beszélt Magdáról. (Folytatjuk.) Tti ) >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom