Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

A kiállításon 0 „Giulia és Mileto a kocsin” GUTÁI MAGDA A. LIHACSOV December-köszöntő A deret, amely november ko­pár lombjait megüli. felváltja a vizek hátán pilléző jég. a tejfe­hér ködöket szitáló j hó, amely sejtelmes, puha csendben formálja át a tájat, s egyetlen éjszaka alatt vakító fehérséget borít házakra, rétekre, fákra. December: ígéreteket rejt ' ez a hónap ... Piros palástos arany- virgácsú Télapót, akinek virgá­csa nem fenvítő eszköz, csupán enyhe figyelmeztető; s a kandi gyereknép inkább a puttonyában ingerkedő nyalánkságokra, omló csokoládéra, ropogós cukorkákra, édességes gyümölcsökre: les áhí­tattal. ... Szántálpak játékos siklását a behavazott dombok lejtőin; fagycsípte, csattanó-piros arco­kat, zsibongó vidámságot, csilin­gelve szökkenő kacajt. Korcso­lyák karcolta ábrákat a jégen, li­hegő szájakról gomolygó porfel­hőket a korán lehulló alkonyai­ban. ... Karácsony várakozó hangu­latát a fűszeres illatú tűlevelek, a , parányi gyertyák sárgán im­bolygó lángja, a sercenve szi­porkázó csillagszórók varázslatá­ban, fényében, neszében­...S a felnőtteknek: a „szer­tartásos sertéshalál'’ soha el nem múló romantikáját, forralt bor és fokhagymás kolbász zamatát, or- jalevest és savanyú májat... Némelyeknek összebúvó sétákat a hersegő havon, tar gallyá er­dők védelmében, amíg az este kék fátylait bontogatja ... Szilveszter könnyes-mosolyos éjszakáját, amikor a szíveket kissé megsaj- dítja a búcsú az óévtől, de bol­dog vágyakat is lobbant a titok­zatos új ígérete .,. Gyerekálmok mesehónapja, if­jonti várakozások négy hete, érett fővel kiszabott tervek harminc­egy napja: december, köszöntünk. Fehérszakállú testvér a tizenket!- tő közül, bízunk benned. Hátha adakozóbb leszel, mint elődeid hátha bőkezűbbnek bizonyulsz az örömosztásban ... Talán örök­balga emberi reménykedés ez, mégis hagyd, hogy ezzel a hittel üdvözöljünk. Te ajándékozó, ha­vat hozó. hóhullató, hó-hónap, évbúcsúztató hónap: ugye, nem kell csalódnunk benned? Jóba Tibor Csak jutna eszembe, hogy ho­va is indultam!? Ide? ... Oda? __ A moda? ... A konyhába? ... Nem. Most onnan jövök! Bizonyítja, hogy a kerek fejű fakanál a ke­zemben van ... De miért van ne­kem szükségem a szobában a fa­kanálra? Hogy Vovkát rakjam el vele?... Nem, úgy tűnik, hogy Vovkának már elhúztam vele a nótáját. Rá kell jönnöm, hogy miért kell nekem fakanál a szo­bában ... Azt mondják, ha az ember legeslegelőiről kezdi az egészet, akkor eszébe jut, hogy mit is akart csinálni... Hogy is kezdődött? Ja, igen ... Fél hatkor felkeltem, hogy egy­kettőre elkészítsem a reggelit, a férjemnek... Azután sietve el­vittem Vovocskát az óvodába ... Ezt követően leszaladtam a ke­nyérboltba buciért... Még visz- sza sem értem becsületesen, már loholtam is dolgozni. Ebédszünet­ben a cipőboltba futottam, hogy vegyek Vovocskának papucsot... Amikor vége lett a munkaidő­nek, emlékszem, egyenesen az óvodába rohantam, majd menet hazafelé, beugrottam a mosodá­ba. Otthon, mint mindig, most is gyorsan elkészítettem az ebé­det. Megetettem Vovkát és az uramat is... Hogy- én ettem-e? Mivel a hűtőszekrényben nincs semmi tegnapi maradék, egészen biztos, hogy én is ha­raptam valamit. De uram, teremtőm! Mások­nál a maradékot a nagypapik, meg a nagymamik fogyasztják el. Ám nálunk sem az én, sem a férjem szülei nem élnek ve­lünk, s minden maradékot ne­kem kell megenni... Kár len­ne kidobni!... Így hát egészen biztos, hogy kutyafuttában haraptam vala­mit Emlékszem, még újságot is vettem a kezembe, hogy evés közben se menjen az idő potyá­ra... A férjem így. is mindig szekál, hogy nem tudom mik történnek a világban... Ezért hát gondoltam, szememmel át­futom a főbb címeket... Hirte­len hallottam, hogy a férjem Vovocskával vitatkozik és köz­ben nekem kiabál: — 'Mama! Te egyáltalán nem neveled a fiadat az apja tiszte­lésére! Ez a kölyök azt bizony­gatja nekem, hogy a futball- szezon végén a Spartakus nem esik ki az első osztályból. Csak azt tudnám, hogy miképpen tudtad rávenni a nézeteimmel való vitatkozásra?! Végül sikerült őket szétvá­lasztanom és egyiket lekerget­ni az utcára játszani, a másikat meg az ÁBC-be sörért. Míg ők odavóltak, addig én leültem há­zi feladatot készíteni. És most itt állok ezzel a fakanállal és nem tudom, hogy tulajdonkép­pen mit is akartam csinálni. Most meg már itt van a vacso­ra ideje és jó lesz gondoskod­ni a jó falatokról. De ma még ha törik, ha sza­kad be kell fejezni a műszaki rajzokat... Természetesen, nem én tanulok, hanem a férjem. Levelező tagozat jn végzi at eg: etemet. Én csak a rajz házi feladatait készítem. Ö nehezen boldogul a műszaki rajzzal, én meg annak idején igen jól tud­tam azt a tantárgyat is. Ezt megcsinálom, de a többi _ tan­tárgynál úgy teszek, mintha azokhoz nem értenék. Külön­ben is... Nem nekem kell meg­szereznem a mérnöki diplomát, hanem neki. Az igaz, hogy együtt határoztuk el, hogy min­den áron megszerzi az okleve­let. Ehhez viszont minden ra­vaszságomra szükség van ... Igaz, én közben mindent el­felejtek ... Annál jobban értek a fakanál használatához. Jólle­het, közben megpróbáltam va­lami tudományos alapra szert • tenni: A mozgás egymásutáni sorrendjét már sikerült felállí­tanom — tűzhelv. asztal, vizes- vödör és fordítva. Az eredmény az lett, hogy még többet lótot- tam, futottam a konyhában, mi­vel a sütés-főzés műveletei ki­számíthatatlanok! Meg vannak nem várt események is. Példá­ul a' tervben nagymosás szere­pelt. Vovocska közben beláza­sodott, nem mehet óvodába, lőttek a tervnek. Megfőzi az ember a ’finom makarónit a pörkölthöz, ' közben a férje el­határozza, hogy fogyni akar és főzeléket követel. Másnap fő­zelékfélét tálalok neki, • mire ő újabb étrendet állít össze, csak éppen az nincs a spájzban, amiből elkészíteném ... Végül is, miért is vettem a kezembe a fakanalat? És miért vagyok vele a szobában, mikor mindig a konyhában eszünk? Vagy valamilyen ünnep, lesz és mégis a szobában akarok terí­teni? És milyen nap és hónap van most? Én egyébként csak­is a nafey időegységeket külön­böztetem meg. Ha kinézek az ablakon és hó van, akkor tu­dom, hogy tél járja, ha zöldell a fű, akkor meg nyár... És milyen jó, hogy élőiről kezdtem... Tudom is már, hogy miért van nálam a kerek­fejű fakanál! Azért, hogy meg- stoppoljam Vovocska zokniját! Igaza van a férjemnek. Ez már több mint feledékeny- ségl... Fordította: Sigér Imre A modern reneszánsz szobrásza - Manzn Szobrok — a szó igazi, hagyo­mányos értelmében. De micsoda szobrok! — nemesek, hajléko­nyak, anyagszerűek, szemet gyö- nyörködtetők. Tárgyuk is vilá­gos, érthető, élvezhető1 — játsza­dozó gyerekek, táncoló lányok, imádkozó kardinálisok, ölelkező szerelmesek és karakteres port­rék. Szobrok — nem holmi for­gó. villogó, funkciójukat vesz­tett fémszerkezetek — de bronz­ból. márványból faragottak. Iz­musokkal terhes korunkban fi- guratív, az ember testiségét, az emberséget dicsőítő alkotások. Giacomó Manzu szobrai. Man- zué, aki Michelangelo, Leonar­do. Bernini világához, a rene­szánszhoz nvúlt vissza. Aki fa­faragó kézművesből lett a világ egyik legjobb szobrásza. Leírta, s egész éleművével megvalósította természetelvűsé- gét: „Ne féljetek a természet­től. nem akadályoz benneteket! Dolgozzatok a természethez hí­ven, s még ha utánozzátok is, újat "alkothattok, mert az ered­mény nem a külsőségben, ha­nem abban van. ami bennetek rejtőzik.” Manzu.- az autodidakta, tanár lett a milánói képzőművészeti akadémián: 1948-ban a Velencei Biennálé szobrászati nagydíjat nyerte el. Bronzba faragta a Szent Péter bazilika kapuját. A háború és a béke szimbólumát örökítette meg a rotterdami dóm bronzkapujában. Megmintázta XXIII. János pápát, festő barát­ját Oszkár Kokoschkát, Bar­nard szívsebészt. 1966-ban Lenin- békedíjat kapott, s nagy siker­rel szerepelt moszkvai, leningrá­di kiállításokon. Az állandóság, örökkévalóság hangulatát árasz­tó kardinális szobrai fogalommá lettek. Degas hangvételével ro­kon táncosnői a világ nagy mú­zeumainak féltett kincsei. Műcsarnokbeli gyűjteményes kiállítása — Itália földjéről ho­zott üzenetet. A reneszánsz Itá- liájából és a ma Olaszországé­ból. Érzékenyen, és érzékien min­tázott szobrai a megújított rene­szánsz mesterművei! A hatalmas márványszobor összefonódó alak­jai — A nagy szerelmesek — az érzések örökkévalóságáról valla­nak. Gyerekei a kocsikázó, játszó testvérpárjának modelljei. Fes­tőién szép szobrai közül talán a legszebbek második feleségéről, Ingéről míntázottak — táncosnők, aktok, portrék. Kádár Márta SZEMLE — KITEKINTÉSSEL Vajdasági kordokumentum Forrásanyagokban gazdag az •Újvidéken megjelenő Híd kettő­száz oldalnyi 5—6 öszevont, ün­nepi száma. A négy évtizede ala- . pított magyar nyelvű folyóirat munkatársai az 1934—1941 kö­zötti indulási szakaszra emlékez­nek. Az első világháború után ne­hezen mozduló jugoszláviai ma­gyar irodalom szellemileg erjesz- tő-szervező központja Szabadka volt. Itt jelent meg az 1904-ben alapított Bácsmegyei Napló, amelynek 1922-től kiadott kará­csonyi i irodalmi melléklete már a vajdasági írástudókat szervezte. Ezek haladó vonalából nőtt ki — 1932-ben — a Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél szerkesztésé­ben megjelent Kalangya, amely 12 esztendeig műhelye volt a vajdasági magyar irodalom pol­gári szemléletű íróinak. Míg Csehszlovákiában a Sarló, Romániában az Erdélyi Fiatalok mozgalma összefogta a kisebbségi sorban felnövekvő fiatalokat, ad­dig a Jugoszláviában élő ma­gyarság ' reálpolitikus fiataljai egymástól elszigetelten próbál­gatták erejüket. Csak az 1929- ben kirobbant gazdasági világ­válság gyorsította fel ,a cselek­vésre eszmélés folyamatát. A Híd bölcsője a szabadkai Népkör volt. A szerda esti nép­művelői előadásokon a sűrűn is­métlődő vitákban megedzett, a marxista szemléletű, vagy ahhoz közel álló fiatalok egy csoportja hamarosan sokszorosított folyó­irat-füzetekben szólalt meg. A kezdeti próbálkozások után a Népkör ‘ Ifjúsági Kultúrosztálya 1934. májusában indította útjára új ifjúsági folyóiratát, a Hidat. Az első szám beköszöntő írá­sában (Hidat verünk) Lévay Endre szerkesztő évtizedekre megfogalmazta a programot: „Hidat verünk a keserű ma és az ígéretes holnap között táton­gó szakadék felett, hogy elérjük a boldogabb jövőt. Hidat verünk a régi és az ifjú nemzedék élet- felfogása közé, mert meggyőződé­sünk szerint’az ifjúságnak nem az a feladata, hogy romboló csá­kánnyal rohanjon mindannak, amit a régiek építettek, hanem az hogy a munkát ésszel és erő­vel a saját és az eljövendő nem­zedék igényei szerint folytassa. Hidat kívánunk építeni a magyar és a délszláv nép és kultúra kö­zé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai' még szorosabbakká váljanak. Hidat akarunk építeni a korok, életfelfogások, nemze­tek —■ hidat az ember és ember közé.” Mayer Ottmár (Eredeti nevén Hajdú Vilmos) kitűnően meg­szervezte a folyóirat terjesztését: „bejárta mind a helységeket, ahol a Híd fogyott, és mindenütt bizottságokat alakított úgyneve­zett terjesztő bizottságokat. Az ő gondjukká tette a lap ügyeit”. Mayer Ottmár a Híd köré ki­próbált magyar, jugoszláv és külföldi alkotógárdát tömörített, s ez a nemzetiségek közeledésén túl elősegítette, hogy valóságos ablakot nyisson a külvilágra. Ki­emelkedő szerepe volt abban, hogy a határozottan ideológiai­világnézeti, mozgalmi jellegű fo­lyóirattá váló Híd jelentős har­cot vívott a széles antifasiszta egységfront kialakításáért. A szépirodalom a Hídban má­sodrendű volt. Domonkos István találó megfogalmazásában: „a forradalmi tartalomra volt he­lyezve a hangsúly és nem a for­ma-forradalomra ...” Mayer Ottmár es sok társának sorsa a betiltás után tragikusan végződött, „akasztófán, a kivég­zőosztagok sortűzében, a börtö­nökben és haláltáborokban fejez­ték be életüket”« Lezsák Sándor 0 „Sonja karosszékben’' 9 Kovács László tollraiza látható az alsó .kénen.., Ä művész-tanár kiállítása ma délelőtt 11 órakor nyílik meg Kalocsán, az István úti bemutató- teremben. VARGA MIHÁLY Ilyenkor, ősszel Ilyenkor, ősszel, sok halál suhan a sárga fák felett. S a. rozsda-pelyhek illant nyár nyomán mindent betemetnek. Lásd, jöhet már — ha aranyhajad lángja fellobog — síró erdő felől a zord tél, mi a tavaszba szállunk. 9 Előlegezett decemberi kép HORVA1 MIKLÓS December Szárnyal a csönd, s a harangszó hömpölyög a végesteien égen. Szöges árnyakat húz a nyomában a szél a derűtlen messziségben. Ablakom jégsíkjait leheletekI vonja virágba. HORVÁTH IMRE Katica Nézd csak apu, katica! Ideszállt a papírra, leer eg, mocorog, Kis fejében mi forog? Ütnak indul, meg-megáll. Tudja-e hogy merre jár? Gyere csak picike. Mássz az ujjam hegyire, így ni, szépen, hoppla hó! És most mi leißz kis Kató? Röpke szárny megremeg. Szia, szia, ég veled! Gyerekkor Tűt kell szerezni, hogy kiszedjem ujjamból a vadrózsatüskét. Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás: az egyedüllét. Meztelen talpam kikezdi a tarló. Vörösödő égen szállnak a libák. Holnap szél lesz, és kifakulnak valahol a kék hortenziák. MŰVELŐDÉ S V 1 R O DA I. OM • MŰVÉSZET • ÍROD AL OM « MŰVÉSZET Feledékenység

Next

/
Oldalképek
Tartalom