Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
A kiállításon 0 „Giulia és Mileto a kocsin” GUTÁI MAGDA A. LIHACSOV December-köszöntő A deret, amely november kopár lombjait megüli. felváltja a vizek hátán pilléző jég. a tejfehér ködöket szitáló j hó, amely sejtelmes, puha csendben formálja át a tájat, s egyetlen éjszaka alatt vakító fehérséget borít házakra, rétekre, fákra. December: ígéreteket rejt ' ez a hónap ... Piros palástos arany- virgácsú Télapót, akinek virgácsa nem fenvítő eszköz, csupán enyhe figyelmeztető; s a kandi gyereknép inkább a puttonyában ingerkedő nyalánkságokra, omló csokoládéra, ropogós cukorkákra, édességes gyümölcsökre: les áhítattal. ... Szántálpak játékos siklását a behavazott dombok lejtőin; fagycsípte, csattanó-piros arcokat, zsibongó vidámságot, csilingelve szökkenő kacajt. Korcsolyák karcolta ábrákat a jégen, lihegő szájakról gomolygó porfelhőket a korán lehulló alkonyaiban. ... Karácsony várakozó hangulatát a fűszeres illatú tűlevelek, a , parányi gyertyák sárgán imbolygó lángja, a sercenve sziporkázó csillagszórók varázslatában, fényében, neszében...S a felnőtteknek: a „szertartásos sertéshalál'’ soha el nem múló romantikáját, forralt bor és fokhagymás kolbász zamatát, or- jalevest és savanyú májat... Némelyeknek összebúvó sétákat a hersegő havon, tar gallyá erdők védelmében, amíg az este kék fátylait bontogatja ... Szilveszter könnyes-mosolyos éjszakáját, amikor a szíveket kissé megsaj- dítja a búcsú az óévtől, de boldog vágyakat is lobbant a titokzatos új ígérete .,. Gyerekálmok mesehónapja, ifjonti várakozások négy hete, érett fővel kiszabott tervek harmincegy napja: december, köszöntünk. Fehérszakállú testvér a tizenket!- tő közül, bízunk benned. Hátha adakozóbb leszel, mint elődeid hátha bőkezűbbnek bizonyulsz az örömosztásban ... Talán örökbalga emberi reménykedés ez, mégis hagyd, hogy ezzel a hittel üdvözöljünk. Te ajándékozó, havat hozó. hóhullató, hó-hónap, évbúcsúztató hónap: ugye, nem kell csalódnunk benned? Jóba Tibor Csak jutna eszembe, hogy hova is indultam!? Ide? ... Oda? __ A moda? ... A konyhába? ... Nem. Most onnan jövök! Bizonyítja, hogy a kerek fejű fakanál a kezemben van ... De miért van nekem szükségem a szobában a fakanálra? Hogy Vovkát rakjam el vele?... Nem, úgy tűnik, hogy Vovkának már elhúztam vele a nótáját. Rá kell jönnöm, hogy miért kell nekem fakanál a szobában ... Azt mondják, ha az ember legeslegelőiről kezdi az egészet, akkor eszébe jut, hogy mit is akart csinálni... Hogy is kezdődött? Ja, igen ... Fél hatkor felkeltem, hogy egykettőre elkészítsem a reggelit, a férjemnek... Azután sietve elvittem Vovocskát az óvodába ... Ezt követően leszaladtam a kenyérboltba buciért... Még visz- sza sem értem becsületesen, már loholtam is dolgozni. Ebédszünetben a cipőboltba futottam, hogy vegyek Vovocskának papucsot... Amikor vége lett a munkaidőnek, emlékszem, egyenesen az óvodába rohantam, majd menet hazafelé, beugrottam a mosodába. Otthon, mint mindig, most is gyorsan elkészítettem az ebédet. Megetettem Vovkát és az uramat is... Hogy- én ettem-e? Mivel a hűtőszekrényben nincs semmi tegnapi maradék, egészen biztos, hogy én is haraptam valamit. De uram, teremtőm! Másoknál a maradékot a nagypapik, meg a nagymamik fogyasztják el. Ám nálunk sem az én, sem a férjem szülei nem élnek velünk, s minden maradékot nekem kell megenni... Kár lenne kidobni!... Így hát egészen biztos, hogy kutyafuttában haraptam valamit Emlékszem, még újságot is vettem a kezembe, hogy evés közben se menjen az idő potyára... A férjem így. is mindig szekál, hogy nem tudom mik történnek a világban... Ezért hát gondoltam, szememmel átfutom a főbb címeket... Hirtelen hallottam, hogy a férjem Vovocskával vitatkozik és közben nekem kiabál: — 'Mama! Te egyáltalán nem neveled a fiadat az apja tisztelésére! Ez a kölyök azt bizonygatja nekem, hogy a futball- szezon végén a Spartakus nem esik ki az első osztályból. Csak azt tudnám, hogy miképpen tudtad rávenni a nézeteimmel való vitatkozásra?! Végül sikerült őket szétválasztanom és egyiket lekergetni az utcára játszani, a másikat meg az ÁBC-be sörért. Míg ők odavóltak, addig én leültem házi feladatot készíteni. És most itt állok ezzel a fakanállal és nem tudom, hogy tulajdonképpen mit is akartam csinálni. Most meg már itt van a vacsora ideje és jó lesz gondoskodni a jó falatokról. De ma még ha törik, ha szakad be kell fejezni a műszaki rajzokat... Természetesen, nem én tanulok, hanem a férjem. Levelező tagozat jn végzi at eg: etemet. Én csak a rajz házi feladatait készítem. Ö nehezen boldogul a műszaki rajzzal, én meg annak idején igen jól tudtam azt a tantárgyat is. Ezt megcsinálom, de a többi _ tantárgynál úgy teszek, mintha azokhoz nem értenék. Különben is... Nem nekem kell megszereznem a mérnöki diplomát, hanem neki. Az igaz, hogy együtt határoztuk el, hogy minden áron megszerzi az oklevelet. Ehhez viszont minden ravaszságomra szükség van ... Igaz, én közben mindent elfelejtek ... Annál jobban értek a fakanál használatához. Jóllehet, közben megpróbáltam valami tudományos alapra szert • tenni: A mozgás egymásutáni sorrendjét már sikerült felállítanom — tűzhelv. asztal, vizes- vödör és fordítva. Az eredmény az lett, hogy még többet lótot- tam, futottam a konyhában, mivel a sütés-főzés műveletei kiszámíthatatlanok! Meg vannak nem várt események is. Például a' tervben nagymosás szerepelt. Vovocska közben belázasodott, nem mehet óvodába, lőttek a tervnek. Megfőzi az ember a ’finom makarónit a pörkölthöz, ' közben a férje elhatározza, hogy fogyni akar és főzeléket követel. Másnap főzelékfélét tálalok neki, • mire ő újabb étrendet állít össze, csak éppen az nincs a spájzban, amiből elkészíteném ... Végül is, miért is vettem a kezembe a fakanalat? És miért vagyok vele a szobában, mikor mindig a konyhában eszünk? Vagy valamilyen ünnep, lesz és mégis a szobában akarok teríteni? És milyen nap és hónap van most? Én egyébként csakis a nafey időegységeket különböztetem meg. Ha kinézek az ablakon és hó van, akkor tudom, hogy tél járja, ha zöldell a fű, akkor meg nyár... És milyen jó, hogy élőiről kezdtem... Tudom is már, hogy miért van nálam a kerekfejű fakanál! Azért, hogy meg- stoppoljam Vovocska zokniját! Igaza van a férjemnek. Ez már több mint feledékeny- ségl... Fordította: Sigér Imre A modern reneszánsz szobrásza - Manzn Szobrok — a szó igazi, hagyományos értelmében. De micsoda szobrok! — nemesek, hajlékonyak, anyagszerűek, szemet gyö- nyörködtetők. Tárgyuk is világos, érthető, élvezhető1 — játszadozó gyerekek, táncoló lányok, imádkozó kardinálisok, ölelkező szerelmesek és karakteres portrék. Szobrok — nem holmi forgó. villogó, funkciójukat vesztett fémszerkezetek — de bronzból. márványból faragottak. Izmusokkal terhes korunkban fi- guratív, az ember testiségét, az emberséget dicsőítő alkotások. Giacomó Manzu szobrai. Man- zué, aki Michelangelo, Leonardo. Bernini világához, a reneszánszhoz nvúlt vissza. Aki fafaragó kézművesből lett a világ egyik legjobb szobrásza. Leírta, s egész éleművével megvalósította természetelvűsé- gét: „Ne féljetek a természettől. nem akadályoz benneteket! Dolgozzatok a természethez híven, s még ha utánozzátok is, újat "alkothattok, mert az eredmény nem a külsőségben, hanem abban van. ami bennetek rejtőzik.” Manzu.- az autodidakta, tanár lett a milánói képzőművészeti akadémián: 1948-ban a Velencei Biennálé szobrászati nagydíjat nyerte el. Bronzba faragta a Szent Péter bazilika kapuját. A háború és a béke szimbólumát örökítette meg a rotterdami dóm bronzkapujában. Megmintázta XXIII. János pápát, festő barátját Oszkár Kokoschkát, Barnard szívsebészt. 1966-ban Lenin- békedíjat kapott, s nagy sikerrel szerepelt moszkvai, leningrádi kiállításokon. Az állandóság, örökkévalóság hangulatát árasztó kardinális szobrai fogalommá lettek. Degas hangvételével rokon táncosnői a világ nagy múzeumainak féltett kincsei. Műcsarnokbeli gyűjteményes kiállítása — Itália földjéről hozott üzenetet. A reneszánsz Itá- liájából és a ma Olaszországéból. Érzékenyen, és érzékien mintázott szobrai a megújított reneszánsz mesterművei! A hatalmas márványszobor összefonódó alakjai — A nagy szerelmesek — az érzések örökkévalóságáról vallanak. Gyerekei a kocsikázó, játszó testvérpárjának modelljei. Festőién szép szobrai közül talán a legszebbek második feleségéről, Ingéről míntázottak — táncosnők, aktok, portrék. Kádár Márta SZEMLE — KITEKINTÉSSEL Vajdasági kordokumentum Forrásanyagokban gazdag az •Újvidéken megjelenő Híd kettőszáz oldalnyi 5—6 öszevont, ünnepi száma. A négy évtizede ala- . pított magyar nyelvű folyóirat munkatársai az 1934—1941 közötti indulási szakaszra emlékeznek. Az első világháború után nehezen mozduló jugoszláviai magyar irodalom szellemileg erjesz- tő-szervező központja Szabadka volt. Itt jelent meg az 1904-ben alapított Bácsmegyei Napló, amelynek 1922-től kiadott karácsonyi i irodalmi melléklete már a vajdasági írástudókat szervezte. Ezek haladó vonalából nőtt ki — 1932-ben — a Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél szerkesztésében megjelent Kalangya, amely 12 esztendeig műhelye volt a vajdasági magyar irodalom polgári szemléletű íróinak. Míg Csehszlovákiában a Sarló, Romániában az Erdélyi Fiatalok mozgalma összefogta a kisebbségi sorban felnövekvő fiatalokat, addig a Jugoszláviában élő magyarság ' reálpolitikus fiataljai egymástól elszigetelten próbálgatták erejüket. Csak az 1929- ben kirobbant gazdasági világválság gyorsította fel ,a cselekvésre eszmélés folyamatát. A Híd bölcsője a szabadkai Népkör volt. A szerda esti népművelői előadásokon a sűrűn ismétlődő vitákban megedzett, a marxista szemléletű, vagy ahhoz közel álló fiatalok egy csoportja hamarosan sokszorosított folyóirat-füzetekben szólalt meg. A kezdeti próbálkozások után a Népkör ‘ Ifjúsági Kultúrosztálya 1934. májusában indította útjára új ifjúsági folyóiratát, a Hidat. Az első szám beköszöntő írásában (Hidat verünk) Lévay Endre szerkesztő évtizedekre megfogalmazta a programot: „Hidat verünk a keserű ma és az ígéretes holnap között tátongó szakadék felett, hogy elérjük a boldogabb jövőt. Hidat verünk a régi és az ifjú nemzedék élet- felfogása közé, mert meggyőződésünk szerint’az ifjúságnak nem az a feladata, hogy romboló csákánnyal rohanjon mindannak, amit a régiek építettek, hanem az hogy a munkát ésszel és erővel a saját és az eljövendő nemzedék igényei szerint folytassa. Hidat kívánunk építeni a magyar és a délszláv nép és kultúra közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai' még szorosabbakká váljanak. Hidat akarunk építeni a korok, életfelfogások, nemzetek —■ hidat az ember és ember közé.” Mayer Ottmár (Eredeti nevén Hajdú Vilmos) kitűnően megszervezte a folyóirat terjesztését: „bejárta mind a helységeket, ahol a Híd fogyott, és mindenütt bizottságokat alakított úgynevezett terjesztő bizottságokat. Az ő gondjukká tette a lap ügyeit”. Mayer Ottmár a Híd köré kipróbált magyar, jugoszláv és külföldi alkotógárdát tömörített, s ez a nemzetiségek közeledésén túl elősegítette, hogy valóságos ablakot nyisson a külvilágra. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a határozottan ideológiaivilágnézeti, mozgalmi jellegű folyóirattá váló Híd jelentős harcot vívott a széles antifasiszta egységfront kialakításáért. A szépirodalom a Hídban másodrendű volt. Domonkos István találó megfogalmazásában: „a forradalmi tartalomra volt helyezve a hangsúly és nem a forma-forradalomra ...” Mayer Ottmár es sok társának sorsa a betiltás után tragikusan végződött, „akasztófán, a kivégzőosztagok sortűzében, a börtönökben és haláltáborokban fejezték be életüket”« Lezsák Sándor 0 „Sonja karosszékben’' 9 Kovács László tollraiza látható az alsó .kénen.., Ä művész-tanár kiállítása ma délelőtt 11 órakor nyílik meg Kalocsán, az István úti bemutató- teremben. VARGA MIHÁLY Ilyenkor, ősszel Ilyenkor, ősszel, sok halál suhan a sárga fák felett. S a. rozsda-pelyhek illant nyár nyomán mindent betemetnek. Lásd, jöhet már — ha aranyhajad lángja fellobog — síró erdő felől a zord tél, mi a tavaszba szállunk. 9 Előlegezett decemberi kép HORVA1 MIKLÓS December Szárnyal a csönd, s a harangszó hömpölyög a végesteien égen. Szöges árnyakat húz a nyomában a szél a derűtlen messziségben. Ablakom jégsíkjait leheletekI vonja virágba. HORVÁTH IMRE Katica Nézd csak apu, katica! Ideszállt a papírra, leer eg, mocorog, Kis fejében mi forog? Ütnak indul, meg-megáll. Tudja-e hogy merre jár? Gyere csak picike. Mássz az ujjam hegyire, így ni, szépen, hoppla hó! És most mi leißz kis Kató? Röpke szárny megremeg. Szia, szia, ég veled! Gyerekkor Tűt kell szerezni, hogy kiszedjem ujjamból a vadrózsatüskét. Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás: az egyedüllét. Meztelen talpam kikezdi a tarló. Vörösödő égen szállnak a libák. Holnap szél lesz, és kifakulnak valahol a kék hortenziák. MŰVELŐDÉ S V 1 R O DA I. OM • MŰVÉSZET • ÍROD AL OM « MŰVÉSZET Feledékenység
