Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 21.

Számot adtak pártmegbízatásukról

Tollner Tibor, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet csúcsvezar tőségének titkára annyiból szerencsés, hogy egyben o a munkásőrség keceli szakaszának parancsnoka. Ez a kettősség azért jó mert minden pártszervezetnél évenként napirendre kerül a munkásőrök szolgálati tevékeny- ségének és gazdasági munkájának értékelése, a pártszervezetnek kell dönteni a munkásorojc felvételéről, tartalékállományba való helyezéséről. Nos, ennek most Volt az ideje, a beszámoló taggyűlések alkalmából. A keceli szakasz két bázisüzemre, a Szőlőfürt Szakszövetkezetre, a Vasipari és Építőipari Ktsz-re épül. Mindkét helyen megtartották már a beszámoló taggvűlésec két, sőt ezt megelőzően a párt- csoportértekezleteket is, ahol az egyéb kérdések mellett megvitatták személyre menően a munkásőrök egyéves munkáját

_A tapasztalat — mondta

T

ollner Tibor — kedvező, hiszen

a pártcsoport-értekezleteken, a beszámoló taggyűléseken egyaránt dicsérettel emlékeztek meg a munkásőrök tevékenységéről,

szolgálatellátásukról, a gyakorlatokon való részvételükről, a lövészeti eredményükről, a foglalkozásökon való megjelenésükről. Egyértelműen kifejezték, hogy munkásőreink jól megállják a helyüket. Ha már itt tartunk, szeretném elmondani, hogy a Szőlőfürt Szakszövetkezet gep- üzem alapszervezeténél Palásti Mátyás traktorost, munkásőrt úgy emlegették, mint akinek nem volt hiányzása, a gyakorlatokon, lövészeteken magatartása példás, állományépítő munkát oly módon is ' segítette, hogy saját fia is munkásőr. Igaz, több mint tíz eve munkásőr, s több dicséretet kapott. Traktorosként példásan dolgozik, a szakszövetkezet, tagjai, ha igazán jó minőségű munkát akarnak, őt kérik meg.

• Egy másik Palástiról, Palásti József munkásőrről, agronómus- ról is beszél Tollner Tibor, akinek az előbbi nem rokona, csupán a nevük egyezik. A szakasz egyik legjobb munkásőre, a gyakorlatokon fegyelmezett, eredményei jók, segít a rendezvények megszervezésében, s ő tartja kézben a szakászok közötti verseny értékelését, ennek szervezője és elemzője. Munkahelyénüis jelenti tősek eredményei;; As ^szakSzöVeW kezet tagjai részére t táblá& vgaz-. dálkodást * szervezett, a gépek teljesítménye jobb kihasználása érdekében. Ezenkívül megszervezte, ugyancsak a tagok részére, a szőlőtelepítést.

Hogyan sikerül a szakasz más munkásőreiről véleményt formálnia a ktsz pártalapszerveze- tének, hogyan ismerik ott meg a kommunisták a munkasőrok tevékenységét — kérdeztük Tollner Tibortól.

— A ktsz pártalapszervezete- •nek taggyűlésén meghívás alapján minden esetben részt veszek. Itt is szerencsés a helyzet, ugyanis a ktsz pártalapszerveze- tének titkára munkásőr-raj parancsnok. Farkas Zoltánnal mert róla van szó — a beszámoló taggyűlések előtt rendszeresen megbeszéljük a munkás- őrök jellemzését, közös véleményt formálunk, és ezt terjesztjük a taggyűlés elé. Nálunk december 11-én volt a beszámoló taggyűlés, s ott is külön-külön foglalkoztak a munkásőrökkel. A megállapítás az volt, hogy néhányan kimagasló eredményt értek el a gazdasági munkában, s természetesen a munkásőri szolgálatban is. Közülük emelném ki'ifj. Dulinofka Dezső technikust, munkásőrt, alá ugyan nem tagja a pártnak, de olyan népszerű a ktsz dolgozói körében, s a munkásőrök között is, hogy őt külön megdicsérték. Igaz, nemcsak a szolgálatra jelentkezik önként, de az üzemben is mindig számíthatnak rá.

Szóba kerül Radics József asztalos, munkásőr, aki kiváló lövő, ám sokat tartózkodik külföldön. Ez azonban nem jelenti, hogy kiesik a feladatellátásból, sőt, dicsőséget szerez a magyar szakmunkásnak, ugyanis Moszkvában, Leningrádban az ő brigádja készíti a különböző irodai berendezéseket.

— Véleményem szerint az alap- sZervezetek reálisan ítélik meg a munkásőrök gazdasági és munkásőri munkáját. Ha kell, elismerő szavakat mondanak, ha szükséges: megbírálják a testület tagjait. Volt olyan eset, amikor a Vörös Zászló Termelőszövetkezet alapszervezete elmarasztalta a munkásőrt, mert nem jól dolgozott, elmulasztotta a szolgálatot. A bírálat után megváltozott ez a munkásőr, tehát hasznos volt a pártalapszerve- zet szigora.

A keceli munkásőrszakasz tagjainak tevékenységéről tehát már döntöttek a taggyűlések. A parancsnok előtt azonban még jelentős feladat áll: január végjén kerül sor a községi párfc- vegreháj főbizottság ülésére, ahol ae egész szhkasz munkáját értékelik. Tollner Tibor szakaszparancsnoknak most könnyű a dolga, hiszen az alapszervezeti taggyűlések beszámolói, értékelése biztos alapot nyújt a pártvégrehajtóbizottság előtti szereplésre. Gémes Gábor

Az óceánok és a Föld légköre kutatásával foglalkozó amerikai hivatal tudósai víz alatti atomerőmű építésének tervén dolgoznak. Az energiaforrást a Golf- áramlat szolgáltatja majd. A tudósok kiszámították, hogy ebben az óceánkörzetben egy négyzet- méter területről 8,8 kilowatt teljesítmény nyerhető. A Golf- áramlat teljes energetikai potenciálja meghaladja a 25 000 megawattot, ennek mintegy 4 százalékát — azaz 1000 megawattot — lehet felhasználni. Ez körülbelül megfelel egy nagy atomerőmű teljesítményének. A terv szerint a víz alatti erőmű 200 turbináját 20 kilométeres szakaszon, 30—120 méter mélységben helyezik el,

NAGYKŐRÖSI LÁTNIVALÓK

Múzeum a szomszédban

Ügy tartják, hogy napjainkban csökken a távolság, karnyújtásnyi közelségbe kerülnek régebben nehezen megközelíthető tájak, városok. Sajnos, ellentétes, kevésbé örvendetes folyamat is megfigyelhető. Alig törődünk azzal, ami közelünkben történik. Elvesztik 'vonzásukat a könnyen elérhető látnivalók, érdekességek, megfeledkezünk a szomszédságról.

Arany János baráti szóért, jó könyvért gyakran átsétált Kecskemétre Nagykőrösről; ma csak hivatalos ügyben utaznak az emberek a két város között. Hajdanán barátian évődtek az Ambrusok és Balázsok, napjainkban még a fontos eseményekről sem szerzünk tudomást. A két város között ingázók kötik ösz- sze valamelyest az egymásra- utalt településeket, Nagykőröst és Kecskemétet.

Dr. Mály Sándor főorvos, kedves ismerősöm beszélt rá, hogy nézzem meg a szépen gyarapodó nagykőrösi múzeumot. A doktor úr a hírős városból jár át munkahelyére, és — sok társához hasonlóan — itt is, ott is beszámolt kulturális élményeiről. A naponta utazók tudósítanak a színház bemutatóiról, népszerű énekesek, zenészek vendégszerepléséről.

Érdekes kiállításokat láttam az Arany János Múzeumban. No- vák László igazgató távollétében az intézmény volt vezetője, jelenleg tudományos munkatársa, dr. Balanyi Béla mutatta be a helytörténeti és néprajzi gyűjteményt. Béla bácsit Kecskeméten is jól ismerik: hosszú ideig a Bács-Kiskun megyei Levéltár igazgatójaként dolgozott.

A vastagfalú múzeum előcsarnokában régi lármaharangok idézik a XVI—XVIII. századot: kóborló csapatok, portyázók, zsákmányoló}? elleni védekezés• Dr. Balanyi Béla a mángorlófa használatát, díszítését magyarázza.

(Tóth Sándor felvételei.)

• Kiskunsági kopjafák a kiállításon.

re, tűzoltásra így szólították a lakosságot. A Nagykőrös története kiállítás jó áttekintést ad a homoki település históriájáról. Hála az Ötvenes években végzett ásatásoknak, viszonylag gazdag a bronz- és rézkori gyűjtemény. Kiállítottak honfoglaláskori emlékeket, a céhes iparra vonatkozó dokumentumokat. Gondosan

megőrizték a nemzeti szabadságküzdelmek. forradalmi mozgalmak relikviáit.

A kopjafa-kiállítás és a helyi paraszti életmódot érzékeltető összeállítás is megér egy nagykőrösi kirándulást. __ H. N.

Itt a HALASI HÍREK!

1944. | december 23-án Kiskunhalason is megjelent demokratikus újság, a Halasi Hírek. Hivatalos hírforrások — rádió, hírügynökségi tájékoztatók — hiányában jobbára az innen- onnan származó értesülésekre támaszkodó szerkesztőségnek komoly gondot jelentett a hitelesség ellenőrzése, nem is szólva a lap előállításához szükséges papír és nyomdafesték beszerzésével járó nehézségekről.

Erre a küzdelmes, élményekben bővelkedő időszakra emlékezik most vissza Ságodi Győző, a Halasi Hírek akkori fő- szerkesztője.

Amikor 1944. december 10-én Kiskunhalas politikai és közigazgatási vezetőivel felkerestük a szovjet katonai ’Városparancsnokot lapindítás engedélyezése végett — igen barátságosan fogadott bennünket.- Közölte, hogy kérésünket az’ illetékes -'főparancsnokság elé terjeszti, két nap múlva választ' kapunk.

Így is történt. December 12-én délben a városparancsnok segédtisztje hozta az örömhírt: az újság megjelenhet.

Kezdetét vette a lázas készülődés. $

A nyomda a fasiszták által létesített, majd kifosztott gettó területéhez tartozott, rendbehozatala sok munkába került, akárcsak a gépek üzembe helyezése. Villanyunk volt. de a régi típusú szedőgépek betűfémolvasztó tégelyeinek felmelegítése petróleumgázzal történt. Márpedig petróleumot szerezni azidőben szinte egyenlő volt a lehetetlenséggel. A papír- és nyomdafestékkészlet csupán 4—5 szám megjelentetéséhez volt elegendő. Nefn uhatkoztak hát a beszerzőink, akik között önként jelentkező szovjet katonák is akadtak. Hála derék nyomdászainknak, a belső és külső munkatársaknak, igyekezetünk sikerrel járt. December 23-ra elkészült az első szám. s máris indultunk vele a Szabadkától nem messze levő főhadiszállásra. Az éppen ott tartózkodó Vas Zoltán nézte át á Halasi Hírek kefelenvomatát, néhány útmutatással szolgálva a további szerkesztőségi munkához. Emlékszem, a település felett tucatnyi repülőgép körözött, az utcákon fehér kesztyűs, csinos szovjet katonalányok „irányították a szédítőenj nagy-j 1 gépkocsiforgalmat,; Ha, csak röyid ideig is, de szemtanúja- * -lehettem a - gigászi* erejű szovjet hadigépezet diadalmas előrenyomulásának, és ezt a látványt nem felejtem el, amíg csak élek.

2

Reggelente kínos rendszerességgel jelentkeztek a problémák: kevés a papír és a festék, vészesen kong a petróleumos hordó stb. stb. Riadóztatni a beszerző brigádot, mozgósítani a kéményseprőket!

Igen, a kéményseprőket, akik kormot hoztak, valaki lenolajat szerzett, és a találékonyságáról ismert egyik nyomdai dolgozónk kitűnő festéket készíthetett.

Valahonnan egy henger szimplaszéles rotópapírt görgetnek elő

embereim. Mit sem tes£, hogy keskeny a papír, hosszában nyomtatunk rá. s az olvasók úgy lapozzák fel az újságot, mint valami ' mappát. Alulról felfelé. Szóval, nyomtattuk az újságot hosszában, nyomtattuk keresztben, átlósan, ahogy a papír kiadta. ’

Az ám! A papír!

Kaptuk I hírt, hogy a felszabadult Csepeli kikötőből irányvonatokkal rengeteg -rotációs papírt szállítanak- Jugoszláviába Halason keresztül; összeköttetést keresünk a vasutasokkal,, s hamarosan kapjuk Kunszentmiklósról az „előrejelzést”: a papirszállító vonat útban van Hálás felé. Fél éjszakát* várunk az állomáson, mire végre megérkezik. Mi nem tudtunk orpszul. a kísérő személyzet meg magyarul, de rövidesen megértettük egymást. Az eredmény: három tekintélyes súlyú papírhenger. Hazaszállításuk és a méretre vágásuk sok munkába került.

Egy ízben gyanúsan soknak találtam a petróleumfogyasztást, szóvá is tettem embereim előtt. Persze élénken tiltakoztak, hogy ők nem ludasak a*, dologban. Szereztem egy botot, bemártottam a „.hordóba. majd rqvással megjelöltem a petróleum szintjét. A botot elrejtettem. Másnap reggel elhűlve látom: nemhogy megfogyatkozott volna, de még gyarad podott is az üzemanyagkészlet , T-T Ez hogy lehetséges? — tűnődtem* Az történt, hogy. az egyik tréfán szerető dolzónk- megleste, hová rejtettem a mércét, és vagy kéti ,'jűjjnvit levágott belőle. így bősz* szulva meg a gyanúsítást,. Per-* sze, együtt nevettem velük a dolgon.

A pénz szédületes iramú elér.t . téktelenedése csak növelte a esed reforgalmat. Rikkancsaink gyord sa-n feltalálták;, magukat, tojásért árulták az újságot. Égy: újságért egy tojást, ha lötyögött', -VisszaK adták. Hihetetlennek tűnhet, de egy ideig a nyomdászok munkát bérét is tojással egyenlítettük ki,,

Az újságnak nagy keletje volt; De mi egyéb sajtótermék mellett még pénzt is nyomtattunk. A város megrendelésére adöpengő- pénzjegyzéket készítettünk. A forint megjelenésével aztán minden megváltozott, minden köny- nyebb lett.

3

Végezetül még annyit: igyeke^ zetünk nem mindig járt a kívánt eredménnyel. A rosszat azonban elmostaa múló Idő. s a visszaemlékezés kristályprizmáján keJ resztül nézve ma már inkább1 csak a szépet látom.

SZILVÁSI LAJOS

(23.) Csend. Senki sem felel. Ahogy elnézem az arcokat, azt ol. vasom lg róluk, hogy mindegyik arra vár: a másik szóljon először. Nem tudom, sejtik-e, hogy én is bizonytalanságban vagyok. Lehet, hogy érzik, s ha így van, nagy baj. Vigyáznom kell. Egy ilyen kis csapat hamar széthullhat,1 ha mégoly válogatott emberekből állt is össze, mint amilyenek ezek a fiúk. Ha egyszer kiderül, hogy nincs legalább egy valaki, aki mindenkinél biztosabb az igazában, ha azt érzik, hogy az első emberük is vakon tapogatózik, inogni kezd a bizalom, s előbb- utóbb mindegyikükben felébred a gondolat, hogy hagyjon ott csapot-papot, s próbálja meg egyedül elintézni a sorsát. Amikor aztán a gondolatot tetté is váltja valamelyik, akkor már régen rossz.

i

De mit csináljak, mikor magam sem tudom, mihez kezdjünk a Dunántúlon, ha egyáltalán átjutunk á Dunán, s nem csípnek el útközben bennünket? Játsz- szam a magabiztosat, hazudjak nekik? Félek, mindig is féltem a hazugságtól, mert ha egyszer kiderül, az mindennél rosszabb. Ha az emberek akár egyetlen alkalommal hazugságon kapják, a vezetőjüket, csak a legritkább esetben hajlandók újból bizalmat kölcsönözni neki. Vért izzadhat, amíg újra megtanítja őket hinni.

Még csak néhány pillanat telt el azóta, hogy feltettem nekik a kérdést, még szólhatok, hogy magam sem tudom, mitévők legyünk, vagy választhatom a másik megoldást: meghagyhatom őket abban a hitben, hogy nekem jó tervem van, csak előbb hallani akarom az ő elgondolásaikat.

£

Döntök: nincs értelme hazudnom. Beszéljünk őszintén, nem vagyunk gyerekek. És .közösen talán kisüthetünk valami okosát.

— Nem titkolom — szólalok meg —, hogy nekem fogalmam sincs a jövőnkről. Hallani szeretném, hátha van valakinek...

Gaszton közbevág.

— Nem tudom, hogyan haladnak előre az angolszászok. Hátha hamarosan elérik Magyarországot?

Szojka a fejét ingatja.

— Nem bízom én ehhez. Igencsak módjával, fontolva haladnak ott Itáliában.

— És ha egyik nap hirtelen meglódul a front? — kérdez vissza Gaszton.

— Adja isten — vonja meg a vállát Szojka. — Bár már látnám ...

— Addig kell kihúznunk valahogyan, amíg elérik Magyarországot — magyaráz tovább Gaszton. — Csak addig ...

Közbeszólok. Ügy érzem, igaza van Szo.ikának.

— Akkor igen sokáig várhat-, nánk — mondom. — Erős a gyanúm, hogy az angolszászok sohasem érik el a magyar határt:

— Én is azt -.hiszem — erősít meg Simon Pista. — Ne mondd az angolt ik — int szűk nyílású szemével Gilbert felé —, de emlékezz árra, amiről sokat beszéltünk a fronton. Az angolszászok kényelmesen teszik a dolgukat. Hagyják, hadd vérezzenek az oroszok. Ök inkább a kivárást választják.

— Hát akkor? — kérdez közbe Hegedűs.

— Minden nap hozhat valamilyen változást — avatkozik bele végre Szojka. — Honnan tudhatjuk, hogyan alakul holnapra? Könnyen érhetnek bennünket meglepetések. Az a fontos, ha ugyan jól értettem azt, amiről már sokat beszéltünk, hogy minél messzebb legyünk a fronttól. Megeshet, hogy egyik napról a másikra vége lesz a háborúnak. Hitlert a nyáron már majdnem elintézték. Hátha sikerül valakinek leszámolni vele ... Sohasem tudhatjuk.

Okosan beszél, iheg kell hagyni.

— Csak az a fontos, hogy minél kevesebb kalandunk legyen. Könnyen- ráfizethetünk ilyen találkozásokra, mint ez a mai volt.

Ebben is igaza van.

Már majdnem teljesen besötétedett. Az arcokat nem látom, csak a körvonalakat. És azt hallom, hogy megszólal az angol. Gaszton mindjárt le is fordítja.

— Azt mondja, nagyon kínosan érzi magát. Sajnálja, hogy kénytelen a terhűnkre lenni. Bizonyára sok mindenben akadályoz bennünket. Biztosít mindnyájunkat, hogy hasonló helyzetben mindig számíthatnánk őrá is, és sokkal kevesebb lenne a gondja, ha neki kellene rajtunk segítenie, s nem ő lenne ránk utalva.

— Mondd meg neki— vágok közbe —, hogy ebből ne csináljon gondot magának. Majd csak lesz valahogy. Amíg nekünk lesz mit ennünk, ő se fog éhezni...

Gaszton lefordítja. Köszönetfélét . morog az angol.

Vitathatatlanul este van. Másfél órája itt kuksolunk a sötétben. Fázunk. Az átnedvesedett köpenyek nem melegítenek. Időnként húzunk egyet a rumosüvegből, de takarékosan, hátha nem jutunk a közeljövőben italhoz. Mindenre számítani kell.

Mozdulatlanul áll körülöttünk a köd. Csípős, kesernyés a szaga. Vagy talán nincs is- szaga, csak a cigarettáink füstje nem képes elszállni, s azt érezzük. A hátsó ülésen Hegedűs dudorász.

Próbálom kiokoskodni, ,hol is állunk. Előttünk valahol délfelé, ahová igyekszünk, terjed a sivó futóhomok, kis tanyákkal és -nagy uradalmakkal. A magyar Szahara, egy-egy oázissal. A homokban alig találsz életet. Csak a kutyatej meg az árvalányhaj él meg itt, a kutyatej poroszöld, földre terülő levelekkel és gyertyaként felmagasodó fehér fejű virágjával, az árvalányhaj rheg szőkén, mintha skandináv lányok hullajtottak volna el, vagy tépték volna ki' fésülködés közben. Meg itt-ott néhány törpenyárfát. Olyan a ' törzse, akár a dugóhúzó. Anyit gyötri az időjárás és a szárazság, hogy a szenvedéstől csavarodik görcsbe. Az-’ tán meg találkozhatsz borovicska fenyővel. Ez is törpefa, de egy- egy helyen oly sűrűn nő, hogy ■ a hajdani, betyárok biztonsággal elrejtezhettek bene. Vad és szívós, mint az egész táj;, növényi testvére a homokban kúszó viperának, amely egyedül itt található az Alföldön. Kegyetlen játék

még ma is, a huszadik században, a talajjavítás korszakában,, Vadak az emberei, a szikár, sovány kunok, akik csizmaszárban hordják a hegyes kést, s nem-| egyszer maguk tesznek igazságot. Napszítta emberek, úgy hiszem, hasonlítanak a szicíliaiakhoz, ha másban nem, abban, hogy az idegeikben hordozzák a vér-, bosszú szellemét. Csodä-e, ha, természetük szerint választották az állataikat is, a rideg szarvas- marhát és az igénytelen birkát. A szarvasmarha fehér, kékessző-. rű fajta, Ázsiából hoztuk talán, magunkkal. A birka is a leg-, szegényebb családból származik áj juhok nagy nemzetségében: olyan.] a* színe, mint a homoké. A ku->[ tyáikat meg -szándékkal vadít-, ják: széttépik aztán ezek az em-, bért is. Vadak, mint a farkasok,, a legádázabb télben is kint hál-^ nak a szabadban...

Hát arrafelé kell átvágnunk # Dunáhbz, nincs más választásunk.: Bogár Imre útját járjuk, de nagyobb a tétühk, mint a régi be-i tyáré yolt. Annak legalább segí- j fettek a pusztaiak: ha feltűnt- valahol a pandúr, a tanyákon ki- j húzták a kútból a vödröt, és égnek álltak a kútágaSok, mint a, gémek csőre, ■ jelezvén a betyár-, nak, hogy imhol a veszedelem, j És az már messziről tudta, hová! ne térjen be. A kétágasok mu- tatták a pandúr útját. De nekünk ki mutatja, honnan leselkedik a baj?

(Folytatjuk),

t

A Golf-áramlat mint energiaforrás