Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1974. december 3.

Tartalmában gazdagabb munkaverseny

Rohamosan fejlődött a mezőgazdasági ágazat az utóbbi években. A szakszervezeti tevékenység nemcsak nyomon kísérte ezeket a változásokat, hanem közreműködött az átalakítás előkészítésében, megalapozásában iá. Sokrétű munkájának egyik legfontosabb területe az elmúlt esztendőkben is a versenymozgaloih szervezése, tartalmasabbá tétele volt. Az ezzel kapcsolatos tevékenységről a MED ŐSZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára, Szabó Ferenc adott tájékoztatást.

A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Bech-brigádjának csaknem mindegyik tagja tanul.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

— Megváltoztak-e a szakszervezet munkamódszerei az elmúlt időszakban?

— A változtatás szükségszerű volt, hiszen a termelés a gazdálkodás mikéntje sem a régi. Amellett, hogy 1970 óta szélesebb körűvé tettük a mozgalmat, ügyben 'megteremtettük a továbbvitel alapját is, főként a tartalmi gazdagításra fordítottunk gondot. Kidolgoztunk s al- kalmaztunk olyan módszereket, amelyeknek hatását először az idén mérhettük le, de jövőre remélhetőleg még nagyobb eredményeket hoznak. Felkutattuk, írásba foglaltuk és közreadtuk az egyes vállalatoknál jól. bevált módszereket. így a Helvéciái Állami Gazdaság üzemi demokráciával kapcsolatos szabályzatát,' a Szikrai ÁG oktatási és ismeretterjesztési munkatervét, vagy a növényvédő állomás tanulmányát a kémiai szerek okozta ártalmakról. Célunk a figyelem felkeltése mellett a tájékoztatás volt. Ha az emberek több lehetőséget ismernek, .választásuk is jobb. alaposabb lehet. Az általunk kiadottak mellett természetesen a már szokásossá vált üzemi- és brigádtanácskozásokat is megtartották mindenütt.

— Hozott-e valami eredményt a szervezés új módja?

— Feltétlenül. Ha csak azt gm- litem, hogy az idén 243 új brigád alakult, s így most már 873 kis kollektíva májdnem 14 ezer tagja versenyez a szocialista címért vagy magsabb fokozatáért. — ez is eredmény. Vállalásuk tartalma is gazdag lett: az üzem. és munkaszervezés tartalékainak feltárását, a balesetek .számának csökken lését, a politikai, szakmai műveltség növelését, a beruházások határidőre' való befejezését. a többlettermelést ajánlották fel a vezetők, a brigádok. Mindez sok-sok millióval több nyereséget eredményezhet: az állami gazdaságoknál csaknem 49 millió 900 ezret, a MEZÖGÉP- nél 6 milliót, az erdőgazdaságnál 4 milliót — hogy csak néhányat említsek.

— A munkaversenynek szerves része az újítás. Hbgyan alakult ez a gazdaságokban?

— Éppen ez a terület az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy az emberek magukénak érzik a gazdaságot, s mint sajátjukkal, úgy törődnek vele. Szocialista brigád javaslata: a búzafajták vetési rendszerét úgy alakítsák, hogy az érési sorrend fokozatos legyen. Ezzel elkerülhetők a nagyteljesítményű gépek néha 8—10 kilométeres üresjáratai, két hét alatt megoldható a betakarítás. Éppen a mostani nehéz ősz miatt javasolták, hogy a korai érésű kukoricafajtákat a szárítótól távolabb, a későieket közelebb levő területeken vessék, így könnyebb lesz a szállítás. Felvetették, hogy a Hesston-gép által levágott napi 30 ezer mázsa takarmányt rakják egy silókazalba, azonnal tömöri tsék, zárják le, ily módon a tápérték 90—95 százalékos maiad.

A műszaki újítások száma is megduplázódott. Tavaly 128-at nyújtottak be összesen, s ebből 92-tőt hasznosítottak is. Az idei növekedés egyébként az ügyintézés meggyorsításának, a huzavona megszüntetésének is köszönhető. A vállalatoknál hamar megszületik a döntés, hogy hasz- nál.ható-e a javaslat, avagy nem, I a szinte azonnali válaszadással is ösztönöznek.

— Döcögős volt a munkaverseny értékelése is. Most mi a helyzet ezen a téren?

— Általában jobb lett — tapasztalataink szerint. Nemcsak a rendszeres értékelésről gondoskodnak, hanem a nyilvánosságról is. Az eredmény megjelenik az üzemi híradókban, vagy a faliújságon, hirdetőtáblán. Á ME- ZÖGÉP-nél, a vízgépészeti vállat latnál, a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaságnál jól bevált a csekk- rendszer. A nagyobb munkák befejezése után megtörténik az értékelés, s az elismerést jelentő csekket nyilvánosan adják át a nyerteseknek.

— .4 szocialista módon való együttélés, a tanulás is fontos alkotóelem. Ebben van-e valamilyen változás?

— Ha azt, nézzük, hogy az idén 6 és félezer ember vesz részt a szakszervezeti oktatásban. és csaknem 670 ember végzi az általános iskola 7—8. osztályát. akkor jó munkát végeztünk. Ha viszont azt is figyelembe vesszük hogy még hány olyan 40 éven aluli dolgozó van az üzemekben, akinek nincs meg a nyolc osztálya, akkor ez az idei szám is kevés. A tendencia minden esetre jó. A személyes beszélgetések hatására mind többen1 jelentkeznek, hogy tanulni akarnak/ ■ < S

Aztán vannak jól bevált őszfp tönzési formák is, mint a munkaidő-kedvezmény, az ingyenes tankönyvellátás, a korrepetálás, vagy a pénzjutalom. Ahol ezeket alkalmazzák ott jók az eredmények. így az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál, vagy a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, ahol például a Bech-brigád csaknem minden tagja tanul. A Kiskunhalasi ÁG-ban most 168- an végzik a 7—8. általánost, tödben mint a MEDOSZ-hoz tartozó üzemekből összesen az 1Ö71—72-es tanévben. A szervezésen a kedvezmények kezdeme- nvezésén kívül, a szakszervezetek rendszeresen indítanak szellemi vetélkedőket a 7—8, osztály történelem. magyar tananyagából. Ez ismétlésnek, ösztönzésnek egyaránt jó. '

A szocialista együttélés tartalma megváltozott. Mind ritkább az olyan üzem, ahol csupán a vacsora, a társasutazás, esetleg a színház, vagy mozilólogátás méríti ki a fogalmat. Szocialista brigádok szervezik a névadókat, nyugdíjas társaik búcsúztatását, az esküvőket, segítik a nagycsaládosok lakásépítését, az óvodaépítést, parkosítást.

,^\ÍWi a szakszervezeti tisztségviselők tapasztalata a szocialista deíyyikrá^jgiériféiweiUrésfrQl?

Tájékoztatni rháiví.tiidhak a vezetők, de tájékozódni még csak

tanulnak. Azaz, a gyakorlat szerint az üzemi demokrácia fórumain a brigád, vagy vállalati értekezleteken a munkások megkapják azt az információt, amelyből képet alkothatnak az összte- vékenységről, s arról, hogy ebben nekik milyen szerepük van. Szeretik, olvassák az üzemi híradókat. Ez. azonban csak az egyik óldal: A másik az, hogy javaslataikat beépítsék a tervbe, érezzék: nem beszélnek feleslegesen. Akad. jó példa erye is: legutóbb az Izsáki ÁG-ban kérdezték meg a dolgozók véleményét a szőlészeti ágazat fejlesztéséről.

— Mit tervez a •'Szakszervezet a jövő évre?-L~. Alapvető feladat a mostani lendület tartása, s ahol lehet, vagy kell — növelése. Gyakorlattá kívánjuk, tenni a rendszeres anyagi-erkölcsi elismerést, elérni az üzemi demokrácia tartalmi fejlődését. Több közgazdasági jellegű tan folyamot szervezünk, hogy az információkat jobban tudják értékelni a dolgozók. Évente két-három alkalommal tartunk tanfolyamot a szakszervezeti tisztségviselőknek is. Egyáltalán, a mozgalmat a szakszervezet-munkát- még inkább- a- fejlődéi ■ szÖIgíflátá Öa* j kívánj ük ál-r lítanif* "k-a.aiu . feí

*D. É."

VÁLASZOL AZ ILLETÉKES

Hibátlanul dolgoznak a kocsimosók

Munkaidőben reggeliztek... cí- ' mű írásunkban, melyet november 12-én- tettünk közzé, bíráltuk a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet szervizében '— ifj, Debelyácski Tibor által — tapasztalt laza munkafegyelmet. Nevezett ugyanis a személygépkocsijának felsőmosását az egyik nap kora délelőttjén azért nem végeztethette el, mert a személyzet sokáig reggelizett.

A bajai szövetkezet szervizének «vezetője, Galacz István most arról értesített bennünket: a reggelizési idő törvényesen engedélyezett, így tehát fegyelem- sértés nem történt az érintett alkalmazottak részéről, akik mindig szorgalmasan, lelkiismeretesen látják el szolgáltatási feladataikat, s nemegyszer műszakjukat is „megnyújtják”, hogy a gépjárműtulajdonosok teljes megelégedésére dolgozhassanak. Az autókat egyébként érkezési sorrendben moshatják, így az esetleg hosszabb várakozás elkerülhetetlen.

Szerkesztői üzenetek

Domán Lmréné, Kiskunmajsa: Panaszát felkérésünkre kivizsgálták az illetékesek. Tájékoztatásuk szerint indokolt, hogy olvasónk és családja mielőbb beköltözhessen egy korszerű, tágas otthonba. Minderre az idén azért nem kerülhetett sor, mert férje munkahelyén a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kiskunma jsai gyáregységében nemrégen történt fontos személyig változás, soronkívüli lakásügyi intézkedést tett szükségessé. Egyébként — mint megtudtuk — a következő évben itt nagyszabású lakásépítési akciót szerveznek, s ekkor a leginkább rászorulók, köztük az ön igényeit veszik figyelembe.

„Egy dunántúli olvasójuk” jelige: A bejelentésében foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. Hivatalos értesülésünk van. ugyanis arról, hogy özv. Szabó Sándorné kiskunhalasi lakos — aki 1970 májusa óta kap rendszeresen szociális segélyt — szoba-konyhás lakásban él. egészségi állapota jó. s eltartási szerződést' még senkivel sem kötött. Korábban értékesített ingatlanát illetően haszonélvezeti joga van. Mivel a házánál folyamatosan tenyészt sertést, plusz jövedelme is biztosított, szükségleteit tehát maradéktalanul kielégítheti. Otthoni környezetével kapcsolatban csupán - higiéniai ‘kifogások merülnek fel. s ennek megszüntetése véggtt. a városi gondozónő hetenként felkeresi őt.

összeállította: Velkei Árpád

még meglevő telep közegészség- ügyi viszonyainak némi javulását mutatja,, hogy 9 közülük vezetékes vízzel ellátott. Az ott élők lakásviszonyai igen rosszak; kunyhókban, putrikban élnek zsúfoltan, emberhez nem méltó módon.

Körükben színié, általános az óhaj, hogy jobb, egészségesebb körülmények közé jussanak. Ez a kívánság azonban nem mindegyiküknél párosul a szinte ős- primitív életvitelen változtatni akaró törekvéssel. Nem egy példa akad rá. hogy a telepről kiemelt, megfelelő lakáskörülmények közé juttatott család új környezetében is folytatja rendkívül igénytelen életmódját. Ami biztató viszont: a lakáshoz juttatottak többsége igyekszik otthonát rendben tartani, .szépíteni, sőt számosán újabb lakrésszel bővítették, vagy bővítik a szoba-konyhás házat.

Ismeretes, hogy a kedvezményes feltételek melletti lakáshoz juttatásuk alapfeltétele az állandósult munkaviszony. Ennek, és nem utolsó sqrban az egészség- ügyi, és kulturális szervek felvilágosító, nevelő munkának köszönhetően napjainkban 1500-ra tehető azoknak a cigányoknak a száma, akik teljesen kiszakadtak az embertelen, egészségtelen környezetből. ök már rendezett körülmények között élnek, beolvadtak a települések dolgos társadalmába. Jó példákat kínál erre Nagybaracska, Bátmonostor, Szeremle, Kunszentmiklós, Kiskunfélegyháza, Solt stb.

Tény, hogy míg 15 évvel ezelőtt a megye munkaképes cigány lakosainak 80 százaléka csak alkalomszerűen, tehát ritkán vállalt munkát, napjainkban 25 százalékra apadt az ilyenek aránya. Ez a hányad még mindig jelentős, de a fejlődés kétségtelen. Az is igaz, hogy a munkát vállaló többség —j 75 százalék — körülbelül fele-fele arányban megoszlik az alkalomszerűen dolgozó, a munkahelyet gyakran változtatók éü 1 a tartós munkaviszonnyal rendelkezők között. Mindenképpen előre mutat azonban, hogy utóbbiak száma évről évre gyarapszik,

S ha az eddig elmondottakhoz megemlítjük még, hogy a jelenlegi 1550 iskoláskorú cigánygyermek közül 1370 iskolába jár, az átformálódás szempontjából ez js lényeges előrehaladásnak számít. Bizonyos, hogy nem marad hatás nélkül a cigányság asszimilá- lódását illetően. Perny Irén (Folytatjuk: Látogatóban a majsai telepen.)

Cigányok

I. Előremutató jegyek

Bács-Kiskun mégyében mintegy 7400 cigány él napjainkban. Hányaduk a megye lakosságában kiesi, hozzávetőleg 1,3 százalékos. Munka- és életviszonyaik, életvitelük gyakran nagyon is eltérőek egymástóL Mielőtt helyzetüket, s néhány évre visszamenőleg annak változását legalább főbb vonatkozásaiban áttekintenénk, a megítélésüket illetően tartsunk előbb egy kis köz- véíeménykutatás félét.

— Mivel társítja öi) a fogalmat, ha kimondom, hogy: cigányok? — tettem fel a kérdést különböző munkaterületeken dolgozó ismerőseimnek. És a következő jellemző válaszokat kaptam:

— Én bizony, nem lelkesedem értük, bár Ők is emberek...

— Nekem a putri, a barnaság jut eszembe és az, hogy ki vannak szolgáltatva...

— Azok az emberek, akik lopnak, csalnak, mert nem szeretnek dolgozni.!.

— Nehéz kérdés, mert sejtem, hogy a cigánykérdést feszegeti. Tény, hogy nálunk, a gyárban jó páran dolgoznak, kiváló munkás is akad köztük. Ezek mások. Hanem a többség... Száz év is beletelik, mire civilizálódnak ...

Fogjuk fel közvéleménynek az iménti megnyilatkozásokat, s a következtetés kézenfekvő: az előítéletek fennállnak, s ma is fékezik a párt- és kormányhatározatok valóra váltásának ütemét. De biztató, előremutató jegyek is fellelhetők a cigánykérdést illető' vélekedésekben. Például : "... ők is emberek...” „... ki vannak szolgáltatva... ”, a gyárban dolgozók mások...

A cigányok társadalmunkba illeszkedését, emberibb életét előmozdító sok irányú erőfeszítés eredményei tehát lazítják, koptatják az előítéleteket. Ez pedig a cél érdekében bevonható erők gyarapodásának irányába hat. Alighanem jogos a remény, hogy az ily módon szélesedő társadalmi összefogás lerövidíti a cigányság átformálódásának cseppet sem könnyű folyamatát.

Szembesítsük ezek után a megyében élő cigányok életkörül(Pásztor Zoltán (elvétele.)

mény'eiben, életvitelében az utóbbi tíz-tizenöt évben végbement fejlődés eredményeit. S kezdjük a lakáshelyzetükben bekövetkezett változással.

• A párt Politikai Bizottsága 1961. évi elvi iránymutatást adó döntése kedvező hatásának tulajdonítható,'hogy az 1960-as évek elején, 1965-ig lakásépítés révén 163 cigánycsalád körülményei változtak meg. A telepek felszámolásának anyagi lehetőségeiről, s ezzel együtt a kamatmentes kölcsön odaítélésének feltételeiről rendelkező, 1964. évi kormányhatározat nyomán szervezettebbé vált a telepeket) élők kiszakadásának folyamata, a cigányság lakásépítése. Az alig másfél évtized alatt épült ilyen lakások száma meg- háladja a 600-at.

A munkavállalási, közegészség- ügyi, szociális és kulturális szempontból a legnagyobb gondot változatlanul a zárt cigánytelepek jelentik. A közegészségügyi szervek 1970-ben 21 ilyen telepet tartottak nyilván a megyében. Az idei felmérés szerint 17-re csökkent a telepek száma, s ezeken kívül 52 kisebb közösségben élnek cigányok a\ megye területén. A telepeken 415 családban 2300 személy, a közösségekben 1054 családban 5100 személy.él. A 17

Állni kellene?

. Szerencsére ma már csak anekdotává szelídült emléke él bennünk az ötvenes évekbeli értekezletektől túlterhelt időknek. De, hogy fölösleges tanácskozások, érdemi közlendőn túl is húzódó, fárasztó értekezletek még ma is vannak, magunk is tapasztaljuk. Szerencsére jó ideje a „levegő- ‘i ben van” az egyre óssznépibb f szándék, hogy szabadítsuk már meg egymást — s önmagunkat — a felesleges megbeszélésektől, Illetve a terméketlen, semmi újat, előremozdítót nem nyújtó , szó- fecserlésektől.

ugyanazok a személyek jelennek meg, s ugyanazt tárgyalják... Természetesen vannak szükséges megbeszélések, nem ezek ellen szólok, de a fölösleges értekezletek tömkelegé országos szinten nagyon sok időt vesz el a hasznos munkától... Megyei, járási községi szinten ésszerűen és célszerűen kellene csoportosítani az összejöveteleket. Mint ahogy a lengyeleknél van már erre példa.

Ezt emlegettük fel a televízió múltkori „lengyel’' Fóruma után is, amikor valaki megkérdezte a vendégektől: ígaz-e, s csakugyan az elképzelések szerinti változást hozta náluk az a rendelkezés, hogy csak a hót bizonyos meghatározott napján lehet értekezni? A kérdés ! tanúsítja, hogy az ügynek hazánkban |§| eleyen közvéleménye alakul.

Nyilván a nemszeretem tapasztalatok hozták dr. Havasi László járási népírontelnök — lajosmi- zsei tanácselnök — szájára a fanyar humorral fogalmazott tippet: „Be kellene vezetni, hogy minden értekezleten mindenkinek állnia kell. Így talán nem tartana olyan hosszú ideig.” Más helyütt erre is kitért: „Sajnos, még a televízióban is állandóan üléseznek ... Ezen nehéz változtatni... Magának a népfrontnak is több albizottsága van. Akkor teszi jól a, vezető, ha több ülés közül kiszűri magának, hogy melyikre menjen el...”

S bár sok más helyszínről tudnánk összegyűjteni jelzéseket, hogy mennyire szélesedő igény az értekezlet! (üresjáratok fölszámolása, a fárasztó, mért jobbra és többre képes energiákat emésztő, átfedő összejövetelek elkerülése, csak a legutóbbi kecskeméti járási népfrontelnökségi ülés egy-két mozzanatát említjük. Olyanokat,. amik nem is a napi- X'endi témához kapcsolódtak, de mivel fölvetődtek, igazolták időszerűségüket. Azt mondja például a tiszaalpári Papp Elemér: „Hiba, hogy mikor összejönnek egy értekezletre, mondjuk a község, szépítésé érdekében, sokan ugyanazt mondják el. Nem nézik az idő múlását...” Majd később: „Másik jelenség, hogy egyes határozatok tudatosítását túllovagolják. Nem a konkrét tennivalóhoz látnak, hanem értekezletek halmazát rendezik. Minden fórumon összehívnak tanácskozást, ahol

A'z ,eddigiekhez nem kell mentegető magyarázat, hogy tudniillik it,t nem értekezlet ellenességről van szó. A tennivalókat előre lendítő tanácskozásokra, eligazító megbeszélésekre, amik után biztos elvi s gyakorlati bázisról tudunk mozogni, agitálni, politizálni, állást foglalni, érvelni az emberek között, hogy segítsük, szervezzük a problémák megoldását — mindig szükség lesz. Csak az egymást fárasztó, meddő időpazarlás ellen vagyunk. Ami a tetteket öli meg, s ’ hátráltat bennünket abban, hogy az élet legfontosabb közegébe, a világot alakító dolgozó emberek közösségeihez minél gyakrabban s gyorsabban eljussunk.

Tóth István