Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

1974. november 1. • PETŐFI Í’ÉPE ® 5 Vendégségben a moldovai komszomolistáknál Mint minden évben, az idén ősszel is Moszkvában, a Komszomol-főiskolán rendez­ték meg a szocialista országók ifjúsági veze­tőinek továbbképzését. Az öthetes program keretében a lengyel, német, bulgár, csehszlo­vák, kubai, mongol és magyar fiatalok meg­ismerkedtek a Komszomol munkájával, ered­ményeivel, s alkalmuk nyílt arra is, hogy üzemekben, kolhozokban, intézményekben tanulmányozzák a szovjet ifjúsági szövetség alapszervezeteinek munkastílusát és'módsze­reit, i r ÍV4 A harminc tagú magyar cso­portban Bács-Kiskun megyei if­júságát Farkas Gábor, a KISZ megyei bizottságának titkára képviselte. Hazaérkezése után szövjetunióbeli tapasztalatairól, s ; arról beszélgettünk, hogy a nagy mozgalmi gyakorlattal rendelke­ző komszomolisták munkájából milyen módszereket lehetne a KISZ-ben hasznosítani, alkal- | mazni. — Á szeptemberi napsütésben a Ferihegyi repülőtéren ingujj­ban gyülekeztünk, s néhány órá­val később Moszkvában már ösz- szébb tíiiztuk magunkon a bal­lonkabátot — kezdte a’ beszél­getést Farkas Gábor» — Szemer­kélő esőben indultunk a szállás­helyünkre. A Komszomol-főisko- la kellemesen fűtött, barátságos szobáiban hamárosan .elhelyez­kedtünk. A továbbképzésen hét ország csaknem kétszáz ifjúsági vezetője vett. részt. A szovjet fiatalok munkájáról, az ottani ifjúsági mozgalomról, a Komszomol Központi Bizottsá­gának titkárai, osztályvezetői, az ideológiai témákról pedig aKora- szomól-főiskola tanárai tartottak érdekes .előadásokat. Emellett több nemzetközi konzultációt is rendeztek,. melynek során a szo­cialista országok ifjúsági veze­tői kicserélték tapasztalataikat, s beszámoltak egymásnak az időszerű feladatok végrehajtásá­ról. A háromhetes előadássoro­zat után tíz napra elbúcsúztak a szovjet fővárostól, s a csoportok a Szovjetunió különböző részein a Komszomol alapszervezetek munkáját tanulmányozták. A magyar fiatalok a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság­ba utaztak. A Szovjetunió legkisebb köz­társaságának jelenleg három és fél millió lakosa van. Fővárosa Kisinyov. Az 1960-as magyar ki­adású útikönyv szerint 430 ezer ember él a fővárosban. Azóta 570 ezerre nőtt a kisinyovi la­kosok száma. A 33 ezer négyzet­kilométernyi területen levő köz­társaság elsősorban mezőgazda­sággal foglalkozik, amelynek szerkezete hasonlít ■ a BáCs-Kis- kun megyeihez, főként gyümöl­csöt és szőlőt termesztenek. Az öntözéses gazdálkodást a Dnyesz- ter és a Prut folyók környékén létesített óriási vízerőművek te­szik lehetővé. Érdekesség, hogy a köztársaság határának mintegy öt kilométeres szakaszát a Duna is érinti. Rohamosan fejlődik Moldova ipara. Elsősorban traktort, de egyre több háztartási gépet, mo­sógépet, centrifugát, sőt televí­ziót is gyártanak. Az elmúlt év­tizedekben a közoktatásban tör­tént a legjelentősebb változás. Azelőtt csupán kihelyezett egye-' térni tagozat működött a köztár­saságban, ahol jelenleg hat Egye­temen és 46 szakközépiskolában, technikumban, illetve középisko­lában tanulhatnak a fiatalok. Az. egyetemeken egyebek között or­vosokat, mérnököket, pedagógu­sokat képeznek. — Kisinyovban a Puskin park_ kai szemben gyönyörű, hatemele­tes luxusszállóban laktunk — folytatta élménybeszámolóját a megyei ifjúsági vezető. — Mint megtudtuk, a szovjet kormány szállodaépítés céljából szerződést kötött a finnekkel. Két-három év alatt a tervek szerint 50 új szállodát -adnak át rendeltetésé­nek. A főváros centrumában le­vő szállodánk ablakából jól lát­tuk a 12 emeletes Inturist Szálló építkezését. A kisinyovi hatal­mas parkot azért nevezték el Puskinról, mert a nagy költő több évig ebben a városban élt száműzetésben. Az egyik reggel a magyar fia­talok észrevették, hogy a Puskin park környékén lányok, fiatal- asszonyok gyülekeznek. Később néhány útépítő gépet is láttak. Este, amikor hazaértek a szállá­sukra, csodálkozva * nézték, hogy a kavicsos út helyett betonjárdán mennek. A nők egyetlen nap alatt több száz métenyi járdát építettek társadalmi munkában. Másutt- is hasonló' szorgalmat tapasztaltak. Mindenütt festették, tisztították a középületeket, mosták* a parkok, terek szobrait, takarították az utcákat, össze­gyűjtötték a fákról lehullott le_ veleket. Ebben a ni unkában egyébként a magyár csoport tag- , jai is segítettek társadalmi mun­kában. Nagy ünnepre készült Moldova népe. Október 12-én ünnepelték a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltásának és a Moldovai Kommunista Párt meg­alakításának 50. évfordulóját. A nagy eseményen részt vett Leo- nyid Bezsnyev, a -Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára^ is. Sajnos, mi esen az ünnepségen már nem vehettünk részt, mert október elején hazautaztunk — jegyezte meg a > KISZ-titkár. — De láttuk a moldovaiak készü­lődését, igyekezetét, lelkesedését. A köztársaságba érkező vendé­geknek szinte napok alatt torony­házakat építettek, új éttermeket létesítettek. Mi magyarok csodál­kozva néztük ezt a fantasztikusan gyors építkezési tempót. A • köz­társaság üzemeiben, kolhozaiban dolgozó félmillió komszomolista, s az idősebbek munkaversenyt indítottak az évforduló alkalmá­ból. Vállalásaik középpontjában az V. ötéves terv túlteljesítése szerepelt. A fővárosból Belczübe, a köz­társaság 120 ezer lakosú ipari központjába utaztak a magyar fiatalok Tanárképző főiskolába és építőipari szakmunkásképző­intézetbe látogattak el, s .a prog­ramozott gépi oktatást tanulmá­nyozták. Mindkét intézetben sportpályák, tornatermek állnak a: diákok „ren4glke^ésé|,g. Szüretelnek a vörösnyakkendősök A megyében működő úttörő- csapatoknál már hagyománnyá vált, hogy a hetedikes és nyolca-- dikos pajtások ősszel a közeli termelőszövetkezetben, állami gazdaságban segítik a betakarí­tást, szedik a szőlőt, almát. Az idén korán beköszöntött esős ősz megnehezítette munká­jukat. A tervezett 10—15 munka­nap helyett két járásban az út­törők többet is vállaltak, helyen­ként -pedigj egész nap dolgoztak. ßegítségükkel sikerült a szüretet befejezni például a bácsalmási Petőfi* Termelőszövetkezetben. A munka sikere felett érzett öröm mellett — Petrity Anikó írásából ^idézünk — kicsendül a szövetke­zet iránt érzett hál^ is: „Öröm­mel dolgoztunk a közös gazda­ságban, ahol sok pajtásunk szü­lei keresik a kenyeret, ahonnan egész évben segítséget és bizta­tást kapunk a mi munkánkhoz, a tanuláshoz. Ügy érezzük, most egy kicsit sikerült viszonoznunk azt a támogatást, amit mi, és az iskola a Szakszövetkezettől kap.” Igen, a bácsalmási pajtások örömmel, dalolva dolgoztak, éne­kük csak úgy zengett á szőlőtő­kék között. Más' községekben még folyik a szüret, még dolgoznak a vörös­nyakkendősök — ha nem esik az eső. Derekasan, dicséretreméltóan veszik ki a részüket a munkából, hogy utána ismét a padba ülje­nek, végezzék saját feladatukat, gyarapítsák tudásukat. Dicséret jár valamennyiüknek, akik esős, sáros szüretben is meg­mutatják, rájuk, lehet számítani! % Felszabadulási emlék-lövészver- sebyt rendezett az elmúlt napok­ban Kecskeméten az MHSZ vá­rosi vezetőségé és az Űttörő Hon­védelmi Szakbizottság. A Czoll- ner téren lebonyolított versenyen igen jó eredmények születtek: az egyéni versenyzők közül a lányok két korcsoportjában Sz. Kiss Ildi­kó, a leninvárosi, illetve Pásztor Mária, a szarkási iskola növen­déke végzett az első helyen. A fiúknál Laczkó Tibor, a Szolnoki úti, illetve Varga Zoltán, a Béke téri iskola tanulója érte el a leg­jobb eredményt. A csapatver­senyben a leninvárosi iskola lö­Itt két érdekességgel is talál­koztak. Az egyik a diákszanató- rium volt. A bányászszanatóri­umokhoz hasonlóan a fizikailag gyenge fiatalok orvosi felügye­let mellett itt töltik ia délutánt és az éjszakát. Havi 15 rubelért a szakszervezet és a Komszomol utalja be a pihenésre szorulókat. A másik, nglunk is bevezethető újdonság az úgynevezett inter­nacionalista klub. Ennek lényege: különböző, igy például angol, francia, szláv, né­met szekciókat alakítanak egy- egy klubban. A szekció tagjai a nyelvtanulás mellett az egyes nemzetek szokásait, irodalmát, művészetét tanulmányozzák, s ezekről előadásokat tartanak. Meglepő, hogy bár a főiskola internacionalista klubjának nincs magyar szekciója, az itteni fia­talok mégis milyen jól ismerik hazánkat, s figyelemmel kísérik az itteni eseményeket. A klubta­gok például* 60. születésnapja al­kalmából táviratban üdvözölték Kádár János elvtársat, aki ugyancsak táviratban megkö­szönte a klubtagok figyelmes­ségét. A magyar csoportot a Belczü melletti kertészeti főiskolások is nagy szeretettel fogadták. 'A hely­beli tánccsoport magyar nép­táncokat mutatott be. Ezenkívül jártak még Fiaesti járásban is, ahol egyebek között egy kolhozt is felkerestek. Megnézték a kol­hoz 26 ezer férőhelyes szarvas- ' marhatelepét. A kolhoz egyéb­ként saját kultúrházat tart fenn. Visszautazva Moszkvába, a Komszomol-főiskolán a magyar . fiatalok találkoztak egy tanárral, aki a második világhábrúban páncélos őrnagyként Kiskunhala­son harcolt, összeismerkedett egy magyar katonával., aki most tu­domása szerint Kiskunhalason vagy a járásban iskolaigazgató. A Szovjetunió Hőse egy alkalom­mal írt a kiskunhalasi barátjá­nak, de a saját címét elfelejtette megadni. Most arra kéri a isko­laigazgatót, hogy írjon a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak, melynek munkatársai májd eljuttatják a levelet Moszkvába. .Tárnái László. Nemzetiségi politikánk nem csak jogot és lehetőséget ad a nem magyar anyanyélvűeknek ahhoz, hogy nemzetiségi ön­tudatukat , erősítsék, sajátos kultúrájukat, hagyományaikat ápolják, hanem el is várja tőlük, hogy éljenek e lehetőségek­kel. S lehet-e nagyobb hatású eszköz bármi is az anyanyelv­nél Akadhat-e módszer — ha mégoly hasznos is — célrave­zetőbb annál, mintha valaki nemzetiségi nyelvén olvas köny­veket? Aligha. Hiszen ezáltal úgy kerül közelebbi kapcsolat­ba a műveltséggel, hogy közben aiiyanyelvét erősíti. Ezért van olyan nagy szerepe a nemzetiségi könyvtáraknak. Az elmúlt/ esztendőben orszá­gosan kiépítették a nemzetiségi könyvtárhálózatot. ‘Különböző városokban létrejötfek a német, szlovák és délszláv báziskönyv­tárak. Feladatuk, hogy gondos­kodjanak a mégfelelő könyvek beszerzéséről, feldolgozásáról, s a községi könyvtárak ellátásáról. Megyénkben Baján működik a délszláv báziskönyvtár. Bács, Bé­kés és Csongrád megyei nemzeti­ségek által lakott községei tar­toznak a hatáskörébe. A vezető­je— Milankov Anna — fél év óta szorgoskodik azon, hogy a tizenhét községbe eljussanak az olvasásra szánt művek. A köny­vek száma meghaladja a három­ezret. A tizenhét délszláv nem­zeti községből tizenegy a . me­gyénkben található. - Nyolc hely­ségben (Garán, Katymáron, Bácsalmáson, Baján és másutt) bunyevácok, kettőben (Bátyán és Dusnokon) rácok, és egy te­lepülésen (Hercegszántón) soká- cok élnek. ben a legjobb. Tizenegy könyv­táros közül csqk négy nem tud- még néihetül. Egy anyanyelvi szinten ismeri a nyelvet, á többi hét különböző szintű iskolákban tanulta. -Hozzájárul ehhez a vi­szonylag kedvező arány hoz^ hogy a könyvtárosoknak a fele pedagógus. Két színházi bemutató A Tóték — oroszul vészei 205 találatot szerezték —, ők jutottak a dobogó legmaga­sabb fokára. Katanics Ilona, a bácsszőlősi úttörőcsapattól remekül sikerült, háromnapos autóbusz-kirándulás­ról küldött beszámolót. Útjukon a megye nevezetes épületeivel, szobraival ismerkedtek. Eljutot­tak utána Ceglédre is. A Horto­bágyon a kilenclyukú hidat és a pásztormúzeumot tekintették meg, majd elindultak Debrecen­be. Itt azután akadt látnivaló: mégis a Déri Múzeum volt iga­zán emlékezetes számukra. Az, útvonal a továbbiakban Hajdú­szoboszló, Karcag, Mezőtúr, Szen­tes és Szeged volt. Alig győzték jegyzetfüzetükben rögzíteni, hogy mit hol láttak... Mégis, vala­mennyien úgy érzik, érdemes volt jobban megismerni hazánkat. * Kisdobos, a negyedikes Radva Márta küldött vastag borítékot az Úttörőéletnek a Kecel-Dömö- töri iskolából. Arról számol be, hogy egy kedves jó barátot ka­pott iskolájuk szeptemberben: egy magnetofont! Azóta örömuj­jongás tör ki, ha magnós óra kö­vetkezik, annyira megbarátkoz­tak vele. Segítségével még Lenin hangját is hallották! Márta szé­pen sikerült feladatlapokat is mellékel leveléhez -r- szívből köszönjük! * Pajtásqk! Tegnap tartották meg a kecskeméti járás pajtásai az úttörőparlamentet. Erről az ese­ményről és a többi , járás úttö­rőparlamentjéről a következő al­kalommal közlünk beszámolót. Rejtvényfejtőknek Az október 18-án közölt úttörőrejt-, vény helyes megfejtése: Vörösmarty; Fejér megye, Nyék; Szép Ilonka. A helyes megfejtést beküldő pajtá­sok közül könyvjutattmat nyertek: Vászics Judit, Baja; Nagy Erika, Nagy Erzsébet és Papp Erzsébet Kiskunfél­egyháza;- Árki István Sóltvadkert; Tóth Mária és Mazzió Mária Lakite­lek: Tóth János, Bene Jenő és Makáry György Kecskemét. A könyvjutalma­kat postán továbbítjuk címükre. A jövő héten ismét érdekes fejtörőt közlünk részetekre, figyeljétek ezért az Üttörőélet rejtvényeit! Selmeci Katalin • A lenin- grádi Akadémiai Gorkij Színház vendégjátéka a budapesti művészeti hetek alkalmával a Fővárosi Operett­színházban. Őrként István: Tóték. Rendező: G. A. Tovsztonogóv. Képünkön: Jelenet előadásból. (MTI-foto — Keleti Éva felv. — KS) az Bemutató a Vidám Színpadon 0 A Vidám Színpad október 25-én mutatta be Mikola Zarudnij: „Nem vagyunk kifestve” című víg játékát. Színpadra alkalmazta: Abodv Béla. Rendezte: Lener Péter. (MTI-foto — Benkő Imre felvétele — KS) A német báziskönyvtár Pécseit működik. Onnan látják el a Bács-Kiskunban levő tizenkét községet, ahol németek élnek. Harián, Hajóson, Nemesnádud­varon, Császártöltésen és másutt vannak olyanok, akik szívesen veszik > e törődést. Az a százharmincezer forint, amit évente beszerzésre, állo­mánygyarapításra szánnak, nagyjából elegendő. Ennek „ egy részét a mi megyénk.,adja. Sa­ját költs^^tésftl^^2^jaién[i^rrt í tiségi községek is beterveznek bi­zonyos összeget — az igényektől és a lehetőségektől függően — arra a célra, hogy növeljék a gyűjteményt. Csátalján és Ne­mesnádudvaron ezer, Bácsboko- don ötszáz forintot szánnak erre a célra. Bács-Kiskun megye nemzetiségek által lakott helysé­geiben mintegy nyolcezer kötet német nyelvű. mű található. A három szlováklakta község­ben : Miskén, Dunaegyházán és Kiskőrösön is látható kisebb-na-, gyobb mozgás a nemzetiségi iro­dalom terjesztésében. Különösen Dunaegyházán tapasztalható fi­gyelmet érdemlő fejlődés. Ebben a községben sok olyan ember él, aki rendszeresen olvas szlovák anyanyelvén írt műveket Ehhez a törekvésükhöz szépen igazodik a rendszeres iskolai — sőt óvo­dai — nyelvoktatás kiszélesítése. Sajnos, ugyanezt Miskéről már nem lehet elmondani. Itt a je­lek szerint keveset vagy alig tö­rődnek — legalábbis ez ideig — a szlovák nyelv és irodalom megismertetésével. Még mindig elég gyakran lehet hallani a témával kapcso­latban, hogy „nincs rá igény, mit csináljunk?”, meg hogy „mi­nek erőltetni azt, ami nem megy?”, s a hasonló véleménye­ket, kifogásokat és magyarázko­dásokat. Akik így szólnak, alig­ha értik a kérdés lényegét. Sokszor hallunk «olyasféle vé­leményt, hogy a mi nemzetisé­geink nem értik meg irodalmi nyelvüket, mivel a nyelvjárások annyira elütnek, különböznek attól. Ez is csak részben igaz. Épp a legutóbbi könyvtárosi ér­tekezleten hangoztatták a szak­emberek: Nem úgy van, hogy a nyelvjárást beszélők teljesen ide­genül állnak az irodalmi nyelv­vel szemben. Legfeljebb annyi igaz, hogy nekik nehezebb dol­guk van az olvasáskor, különö­sen a modernebb művek eseté­ben. A klasszikusokat példáid. ' könyebben megértik. . Sietünk hozzátenni: a gyerekek az isko­lában az irodalmi nyelvet > tanul­ják; ez is gyümölcsöző lehet. A délszláv nemzetiségi könyv­tárak közül — a községekben — Gara van a legkedvezőbb hely­zetben. Csaknem ezer szerb-hor- vát nyelvű kötet áp a jelenleg ötvennél több olvasó rendelkezé­sére. Évente kétezer-hatszáz fo­rintot fordíthatnak az intézmény nemzetiségi részlegének bővíté­sére. S a könyvtárosuk ismeri a nyelvet. A- könyvtáron belül külön részlegként. Bácsalmáson kétszáz­nál valamivel több, Felsőszent- ivánon százhúsz, Katymáron két­száz egynéhány s^erb-horvát nyelvű mű várja az olvasókat. A két utóbbi községben tizenhat, il­letve negyvenhárom olvasó van. Csaknem ötszáz kötetes áUo- mányával a hercegszántói részleg előkelő helyet foglalhatna el a nemzetiségi könyvtárak sorában. De itt meg az intézmény épülete rossz, tarthatatlanul. Lehangoló a helyzet Katymáron is. Csávo- lyon és Bátyán a nemzetiségi könyvek terjesztésére nem alkal­mas a könyvtáros. Dusnokon vi­szont hiába várják száznál több . kötettel az ott élő rácokat, nem akad egyetlen » olvasó sem. V Ehhez gyorsán hozzá kell ten­ni : a dusnoki és bátyai rácok nyelvjárása esik legmesszebbre a szerb-horváttól: ők vannak hát délszlávjaink között a legnehe­zebb helyzetben. Ám mégsem el­érhetetlen a nemes cél megvaló­sítása náluk sem; legfeljebb ne­kik több erőfeszítésükbe telik, ha eredményt akarnak elérni. Nagy gond, hogy a könyvtá­rosok jelentős része nem beszéli a nemzetiségek nyelvét;, vagy többnemzetiségű lakosság eseté­ben csak az egyiket beszéli. A helyzet a németlakta községék­Űgy gondoljuk, hogy e fejte­getések végén nem árt néhány szó erejéig azzal foglalkozni: milyen módszerek elterjesztésé­vel'tudjuk-a könyvtárak látoga­tottságát emelni, A nyáron meg­rendezték Pomázon a nemzetisé­gi könyytárosok országos talál­kozóját. Ott voltak megyénk kép­viselői is. Hasznos lehet az ilyen helyeken megszerzett tapasztala­tok alkalmazása a mindennapi munkában. A pécsi báziskönyvtár a né­met nyelvű művekből kiállítást rendezett; s ennek az -anyagát Bácsalmáson ■ és Hajóson is be­mutatták, méghozzá nagy siker­rel Ugyancsak ők ajánló bibliog­ráfiát szerkesztettek és sokszoro­sítottak. Ez is bevált módszer az olvasási kedv növelésére. Több német községben megszervezik a Neue Zeitung és a Petőfi Népe munkatársaival való találkozást a, nemzetiségi könyvtárakban. Folytatják az elkezdett író—ol­vasó találkozókat. A nemzetisé­gek nyelvén a jövőben ismerte­tik az egyes. írók életét és mun­kásságát, ezzel is az irodáloní iránti figyelmet kívánják felkel­teni. _ _ "'"'-kilövi Mivel mindenki előtt világos, hogy a jövő felnőtt nemzedéké­re lehet leginkább számítani, ezentúl azon igyekeznek: terjed­jen minél inkább az iskolások kö­rében a nemzetiségek nyelvén írt irodalom. Ennek érdekében a' .báziskönyvtárak munkatársai le­velet intéztek az ^iskolák igazga­tóihoz, s kérték őket a közremű­ködésre. Remélhető, hogy ez is meghozza a. kívánt eredményt. Mindent egybevetve: ' Bács- Kiskun megye huszonkét, nem­zetiségek által lakott helységé­ben születtek figyelmet érdemlő eredmények az utóbbi időben. A könyvtári munka javítása, az ol­vasási kedv növelése' a sajátos kultúra könyveken keresztül tör­ténő elterjesztése' sokaktól nem idegen már. Ám hiányosságok is akadnak bőven. Sok még a ten­nivaló a nemzetiségi politikánk szellemét kifejező törekvésünk­ben. ) Varga Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom