Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
4 § PETŐFI NÉPE 9 1974. november 1. Uj korszak reggelén A lajosmizseiek egyik büszkesége az idén átadott, száz magányos idős ember számára épüli járási szociális otthon. Harminc éve szabad Lajosmizse 1944. októberének végén Kalocsa lakói készültek mindenszentek és halottak napjának ünnepére. Gyertyát szereztek, s a kertek őszirózsáit óvták az éjszakák fagyos lehelletétől, hogy legyen mit vinni a Sírokra. Volt kiért gyászba öltözni, gyertyát gyújtani és imát mondani, hiszen annyi halottja sosem volt még a világnak. — s ennek a városnak sem —. mint azon az őszön. Október 30-án este szorongással telve" tértek éjszakai nyugovóra a város, polgárai. A településen keresztül Dunántúl felé menekülő csoportok már hetekkel előbb jelezték, hogy a front közeleg. Csomóst semmi kétség efelől, hisz egyre' erősebben hal- lik ide az ágyúk dörgése, ami elől nyugatra vonultak már a III. Magyar Királyi Hadsereg utóvédet képező alakulatai is. A helység urai szintén elmenekültek, de a város és annak egyszerűbb népe nem mozdult sehová Az éjszakára gondosan bezárt ajtók mögött életük megkíméléséért, békéért. s a fronton levő fiák, apák, férjek, testvérek és vőlegények visszatéréséért fohászkodtak ' az emberek. □ □ □ Romsics Sándor. 17 éves kocsislegény. az érseki uradalom Cselédje másnap hajnalban vekker nélkül is ideiében felserkent, szervezete időzítve volt a koránkelésre. Pihentető, mély álomban aludta át az éjszakát; testének fáradtsága legyőzte a háborús állapotok idegbolygató izgalmait. Nyújtózkodott egyet-kettőt, sebtében megmosdott, s indult az uradalomba dolgozni, mint az év 365 napjának bármelyikén. Nem sejtette, hogy akkor, október 31-én Kalocsa város lakossága új korszak reggelére ébredt. — Mentünk dolgozni az uradalomba, kilenctagú családunknak ott volt a munkahelye — emlékezik vissza a ma 47 éves férfi. — Nem állt meg teljesen az élet a városban, az érseki birtokon sem. mert a dolgozó emberek az egymást követő | kitelepítési parancsoknak, felszólításoknak nem engedelmeskedtek. itthdh maradtak. Lantai István nyilas polgármester és „testvérei”, Barna Lajos. Rendek Imre és társaik hiába tüsténkedtek' a kilakoltatás mellett, maradtunk a fészkünkbén. Sőt. azoknak a leventéknek a java része is visz- szajött még a front átvonulása előtt, akiket korábban összeszed-. tek és átvittek a Dunántúlra, Tolna megyébe. Szerencsére én még nem töltöttem be a 18 évet. ezért engem békén hagytak. Hajtottam itthon az uradalom lovait, s röviddel a város felszabadulása előtt még Pesten is jártam, a menekülő Szentkereszti Ábel tőintézőt szállítottam fel kocsival. Emlékszem, hopv mikor onnan visszaértem, eléggé nyugtalan • „Ilyen föllépést cselédembertől azelőtt én soha nem láttam.” (Kiima Győző felvétele.) hangulat uralkodott a városban. A. 31-ét megelőző esték egyikén dr. Kerner István kanonok szabadtéri misét mondott a nagytemplom erkélyéről. Prédikációjában könyörgött az úrhoz, hogy „a bolsevista szovjet csapatok térjenek meg. mire ideérnek”. □ □ □ Október 31-én reggel Romsits Sándor megetette az uradalom- » ban a gondjaira bízott jószágokat. s utána házament. a város északi szélére. Kedd volt, de így mindenszentek előtt ünnepnap-félét tartottak, együtt volt otthon az egész család. 1 — Délelőtt 10 óra felé — folytatta elbeszélését —, mintha csak az égből pottyant volna le, megjelent az udvarunkon két szovjet katona, szürke köpenyben. A vál- « lükön géppisztoly, a kezükben gránát, s az volt hozzánk az első szavuk, hogy: szoldát. szoldát. A szó hangsúlyozásából kitaláltuk, hogy ellenséget keresnek. Nagyjából körülnéztek, aztárt kézzel- lábbal mutogatva beszélgetni kezdtek velünk. ■ Megnyugodva láttuk a szemükből, éreztük a hangjukból, hogy nem kell félni tőlük. Az egyiket Vlagyimirnek, a másikat Vaszilnak hívták. Fél óra sem telt el, mikor két baj- társuk érkezett a házunkhoz, lóháton. Üdvözölték egymást, az érkezők minket is. Aztán folytattuk a különös beszélgetést délig, amikor édesanyám ' megkínálta'‘ őket ^téllel, is’ok örömmel elfő- ’ gadták. Ha emlékezetem nem csal, két napig maradt nálunk a négy szovjet katona. □ □ □ Kalocsa épségben, harc nélkül került 1944. október 31-én a Miske és Bátya irányából támadó szovjet csapatok kezére. Akkor, a háború zajában és jajában a városban élő kommunistákon kívül csak kevesen eszméltek még annak jövőt meghatározó jelentőségére, hogy a szovjet csapatok már a fél országot felszabadították. s diadalmasan nyomulnak előre, nyugat felé. A barna lajosok, rendek imrék persze be sem várták őket. mentették az irhájukat, amint csak bírták. Romsitsék a front átvonulása után tovább dolgoztak az érseki uradalomban. 1945 tavaszán azonban a történelem új, friss szele kezdett fújdogálni. — Tavaszra kelve dr. Sági Elek. az érsekség kormányzója, elhatározta, hogy bejárja a pusztákat és beszél a cselédekkel, az esedékes munkák megkezdéséről. Én vittem kocsival Böddpusztá- tára, Kélespusztára, Drágszélre, Csalapusztára. meg a többi birtokra^ A pap-mezőgazdász kérte az embereket, hogy a megmaradt állatokat 'fogják be. s bizonygatta. hogy az érseki puszták öt éven belül kilábolnak a háború okozta bajból. Arra is volt gondja, hogy aiz elmenekültek helyére új intézőket nevezzen ki Miközben folytattuk ezeket a „kiszállásokat”. megjelent a földreformtörvény. Ezután került sor Ökör- dipusztára. de az volt az utolsó munkára lelkesítő látogatása dr. Sági Eleknek. Hozzá sem foghatott buzdító beszédéhez, amikor egy Csizmazi nevű cseléd előlépett. s azt mondta neki: nem tartozik többé a puszta az érsekséghez. és nem kívánják látni még egyszer a kormányzó urat a majorban. Ilyen föllépést cselédembertől azelőtt én soha nem ? láttam Nyoma sem volt rajta a régi alázatnak, amíg beszélt, keményen Sági Elekre szegezte a tekintetét. Hazafelé jövet az érsekség kormányzója azon aggódott, hogy a földreform katasztrófába viszi az országot. □ □ □ 1945 tavasza elhozta a cselédség , intézményének végóráját is; Még abban az esztendőben földet osztottak a nincsteleneknek az érseki pusztákból. — Nyolc katasztrális hold földet kaptunk mint újgazdák, s még béreltünk hozzá hat-nyolc holdat. Otthon dolgoztam én is a családdal, egészen 1948-ig. Akkor elmentem a megalakuló fogyasztási szövetkezethez raktárosnak. A felszabadulást követő években részt vettem az ifjúsági mozgalomban, vezetőképző iskolába is elküldték 1950-ben tanácstag lettem, majd átkerültem az FMSZ-től a tanácshoz osztály- . vezetőnek. Elnökhelyettesként 10 évig dolgoztam, közben elvégeztem a tanácsi akadémiát. 1960- ban kineveztek az akkor már tízéves múltra visszatekintő Iszkra Mezőgazdasági Termelőszövetkezet „kihelyezett” elnökének, egyévi időtartamra. Azután meghosszabbították a megbízatásom, s immár a tizennegyedik évet töltöm az Iszkra elnökének tisz- j tében. A. Tóth Sándor Megyénk legészakabbra fekvő nagyközsége, Lajosmizse, ma 30 éve. 1944 november 1-én szabadult fel. • | ' Tudományos hitelű megállapítások szerint — tájékoztatott dr. Havasi László nagyközségi tanácselnök — Lajosmizse területén a kora bronzkorban már emberi település volt. Az első nagyobb zárt közösségeket (Lajos- szállása. Mizse-szállása és Bene- szállása) a IV. Béla által, a Balkánról visszahívott kunok — a jászokkal együtt — létesítették. A lakosság magva sokáig őrizte a' jász-hagyományokat, a gazdálkodási szokásokat, pusztai életformát. Így alakult ki a tanyavl- lág a gyenge minőségű homokos talajon, amelyen elsősorban állattartással foglalkoztak. A szűkös megélhetés miatt, nem tudták gyermekeiket felnevelni, kiadták őket kiscselédeknek A kedvezőtlen gazdasági helyzet és elmaradottság az analfabétizmusnak is melegágyat teremtett. 1930-ban a község 6 éven felüli lakosságának 16 százaléka írástudatlan volt. A kommunális ellátottág. még 30 évvel ezelőtt is a nullával vol^t egyenlő Lajosmizsén * Amikor a Vörös Hadsereg a debreceni csatában súlyos vereséget mért a fasiszta hordákra, majd átlépték a Tisza vonalát, s fővárosunk felé üldözték azokat,, már nyilvánvaló volt. hogy Kfecs-' kémét után Lajosmizse is hamarosan felszabadul. Sápi Ödön nyugdíjas így emlékszik: — November 1-én Madách utcai házunk felé tartott egy idősebb szovjet katona. Amikor oda- ért. csgk annyit mondott, voda, voda! . Természetesen azonnal megvendégeltem, nemcsak vízzel, hanem az éppen kéznél levő libatepertővel is. pihenésre biztattam a fáradt katonát, de az perceken tjeiül továbbindult. Azután egyre több szovjet egyenruhás tűnt, fel az utcákon és sűrű fegyverropogás közepette nyomultak előre Házunkban két szovjet tiszt szállt meg. Sajnos, csak keresztnevükre emlékszem — Nyikoláj és Iván. Azt hiszem, nekik köszönhetem. .hogy pár hónap múlva — egy-két napon át — vendégül láthattam magasabb rangú szovjet tiszteket is. * Aki csak a felszabadulás előtti időkből ismerte Lajosmizsét, nagyot nézne napjainkban. A községben eladdig csak hírből ismert iparban jelenleg több mint 2200-an dolgoznak (Vízgépészeti Vállalat, Vízkutató és Fúró Vállalat, Háziipari Szövetkezet, Petőfi Nyomda, és á szövetkezeti vállalatok nyújtják az ipari foglalkoztatottságot). A mezőgazdaságban dolgozók két termelőszövetkezetbe és öt szakszövetkezetbe tömörültek. Megvalósult az ivóvízellátás. 30 kilométer hosz- szú vízvezeték-hálózatot építettek. A nagyközség belterületén minden házban villany világít. Az utcák, járdák csaknem fele szilárd burkolatú. Jelénleg a községközpont kialakítása. a központi orvosi rendelő és' egés.zségház, a 260 Személyes általános iskolai kollégium, a nyolctantermes iskola építése folyik, kiegészítve mindezt a további út- és járdaépítéssel. Az említett beruházásokra 80 millió* forintot fordítanak 1977-ig 613 új lakást, a meglevő tanyák villamosítására Pedig 20 ezer méter Vezetéket építenek. Mindezekről bővebben esett szó a Lajosmizse felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi ülésen. Ez alkalommal. első ízben, adományozták a Lajosmizséért emlékérem kitüntető Címet. Ez az elismerés Podmaniczkv Béla nyugalmazott iskolaigazgatónak jutott. Nem véletlenül, hiszen négy évtizede neveli-oktatjal a lajosmizsei fiatalokat, megalakulása óta'tagja a tanácsnak, életének több mint felét a község fel- emelkedéséért áldozta. Holman Péter 9 A nagyközség területéhez tartozó tanyamúzeum és -csárda látképe. 9 Kevés nagyközség vagy város dicsekedhet ilyen Impozáns, minden igényt kielégítő vendéglátóipari kombináttal. (Pásztor Zoltán felvételei) 1. A község és jelene A falu határában a halasi mű- út nagy, majdnem félkörívnyi kanyarral köszönti a láthatár széléig terülő pusztát. Őszi színek remegnek a reggeli napsütésben és el sem hinni, hogy nehéz hajnali pára lepte ezt a tájat. Ősz van. Őszi mezőszag. Távol a szinte mozdulatlanul legelésző tehenek mögött a Bági és Fischer dűlőben az októberi bőség; szőlő- és gyümölcsfasoraiban . pedig munka, munka. Mint a terméstől roskadozó fáknak, olyan a látványuk a falu. műútra tekintő első házainak. „Bőségesek.” Nagyok, nyeregtetősek, magasföldszintesek, ötvenezer forintos vaskerítésesek. Csak - a Szánk felé vezető földút eleje,' a Tanács utca van lekövezve egy kilométer hosszan. Nagy többségben gazdag házak és szegényes utcák: homokosák, esőben sárosak. De van még töppedő vályogház és düledező fakerítés is. Bócsa 9 ezer 900 hektáros kiterjedésű közigazgatási területén a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2751-en élnek. Hegyesi rész az I. kerület, Fischer-Bócsa a II., a Bagi-Bócsa a III., és Zöldhalom a IV. kerület. A tanyai gazdálkodás feltételeinek javulása, a két szakszövetkezet eredményes működése, olyan jövedelemszinteket teremtett, hogy a földművelő típusú tanyákról a jobb értékesítési, szállítási lehetőségek érdekében megindult - a beköltözés a faluba, s a korábban már településszerűvé „verődött” központokba, amelyek közül legerőteljesebben Fischer-Bócsa fejlődött. Valós folyamat ez, a községfejlesztés szempontjából olyan alap, amelyre a döntéseknek épülni kell. Tükrözik ezt a községfejlesztési beruházások? A tanács fiatal titkára diktálja az idei fejlesztés összegét: 1 millió 8 ezer forint. Az idén 155 ezer forintos költséggel ravatalozó épült, az Alsó-Gáspároson 17 lakásba vezették be a' villanyt, amelyhez megyei támogatást is igénybe vettek. Megkezdték Bagi- Bócsa villamosítását, s még az \ idén befejezik. A jövő év elején ■ megkezdik Fischer-Bócsára a bekötőút építését, s lerakják az 50 személyes diákotthon alapjait. Üj kutat fúrattak 283 ezer forintért, mert á meglevő már nem bírja a vízhálózat további kiépülését, kapacitása kicsi, jobban mondva: „kinőtte a. fejlődés.” ' Próbáltam vizsgálni az adóbe- „ vallás alapján a ^ jövedelmeket, ez tükrözné ugyanis hogy a gazdagodáshoz mérten harmonikusan fejlődik-e a község? De ezt Bó- csán szégyellik, a tanácsnál is megtagadták ez ügyben az információt. A bócsaiak dolgos, szorgalmas emberek, s gazdaságuk is éppen ezért megérdemelt, de a falut járva, emberek tucatjaival beszélgetve azt kellett megállapítanom, hogy szemléletbeli okok miatt még ma sem tudnak vele olyan mértékben élni, mint arra lehetőség volna. Talán a feltété?- lezhetőnél sokkal jobban közrejátszik ebben az is, hogy Bócsán még nem otthonos vendég a kultúra: könyvet nem lehet vásárolni a boltokban, a lerakati könyvtárakat is 99 százalékban a gyerekek látogatják, Fischer-Bó- csán még alkalmi mozi sincs stb, stb. A szeptember 26-i tanácsülés jegyzőkönyvét olvasva érdekes hozzászólással találkoztam. Az egyik tanácstag azt panaszolta, hogy a pedagógusok közül sokan. nem hivatásnak tekintik 1 munkájukat, hanem formális egzisztenciának és puszta pénzkeresetnek. K. Nagy Ferenc választói- kérését tolmácsolta, hogy Katzen- bach-faluba is vezessék be a felefont, s a főút mellé épült iskola előtt jelöljenek ki egy gyalogátjárót. ' A népképviselet eme fóruma — mint tudjuk — nyilvános, azon bárki részt vehet, de Bócsán sem igén tülekednek az emberek, hogy bizonyos fejlesztési teendőket sürgessenek. Pedig a bócsaiak- nak lenne mire apellálni, hisz közismerten gazdag a falu. A Fischer-Bócsára vezető dű- Iőúton a kerékpározva sorra kerülnek el az autók. A tanyán Iáitok jönnek a faluból és a faluban lakók igyekeznek a tanyára. A kombik hátulját ' megrakják gyümölccsel, s este irány a városok. Eltévedek. Elhagyott, évek óta hasznosítatlan táblával szemben 1800 négyszögöles szép szőlejében szüretel Gáspár Károly és felesége. Odamegyek a Moszkvics kombihoz, ahol'a ládákba válogatja a szőlőt, és beszélgetünk. A pesterzsébeti piacra mennek ..fel'220 kiló csemege- szőlővel, s 1600—-1700 forintot hoznak majd 4iaza. Itt bírják ,a 120 forintos napszámot teljes ellátással, mégsincs elég munkáskéz.' Egy eső után a széles dűlő- út is járhatatlan: karban kellene tartani. Csató Károly _ (Következik: Az Öperencián innen). 9 Gáspár - Károly estére a pesterzsébeti- piacra indul, mint Bócsáról sokan, ,' akiknek van autójuk. Bócsai barangolás • A lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat a község iparának fő bázisa.
