Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

1974. november 5. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Fogalmazzunk változatosan? Tavaly nyáron egy vidéki lap­ban kritikát olvastam Galgóczy Erzsébet Bizonyíték nélkül c. té­véjátékáról. A filmet nem lát­tam, így a bíráló megjegyzéseihez nem szóíhatok hozzá. Hogy most idézek belőlük, annak más oka van. A kritikus rövid szövegben háromszor is használta ugyan­azt a határozószót. Tehát arra le­het nagyon jó példa, hogyan ne fogalmazzunk. Megállapítja, hogy a film maga jó és értékes, de a narrátor szerepeltetése lassít­ja a ritmusát. Majd így folytat­ja: „A rendező emellett a film­technika eszközeinek szinte tel­jes arzenálját bevette, s az esz­közök kissé elterelték a figyel­met a lényegről. Szétszabdalták emellett a film stiláris egységét. A bírósági tárgyalás ernyős hölgyé­nek többszöri lassított ismétlése Szinte öncélúnak tűnt. Emeltet számos, igen szépen kidolgozott részletet láttunk...’’’ A három­szor is használt emellett szó bi­zony nagyon szürkévé, színtelenné tette a bírálat stílusát. Pedig nyelvünk jellemzője a változatos­ság és a választékosság kifejezé­sére alkalmas gazdag szókincs. Sajnos, sokszor nem élünk a le­hetőségekkel. A nyelvművelő irodalom szám­talan t példát sorol fel a helyte­len szóismétlésre. így pl.: Az író azt írja művében, hogy ... Az Akadémiai Kiadó kiadja Mik­száth műveit. A pályadíjra tíz jelentkező pályázott, i A nyáron sok utas utazott a Balatonra. Or­szágjáró körúton járt. Az író ír­ja, a kiadó kiadja, a pályadíjra pályázott, az utas utazott, ország­járáson járt: ezek bizony bántó szóismétlések. Jobb lenne így: az író kifejtette, a kiadó megje­lenteti, közrebocsátja vagy közre­adja a műveket, a pályadíjra so­kan jelentkeztek, sokan utaznak a Balatonra, országjáráson colt, vagy az országot járta. Az is­métlés nemcsak egyhangúvá te­szi a stílust, hanem sokszor a közlés hatásosságát is rontja. Különösen a felsorolásokban es­hetünk bele ebbe a hibába. így pl. sporteredmények közlésekor, a piaci és a rendőrségi jelentések­ben kell a változatosságot figye-' lembe venni. Ezért olvasom min­dig .nagy' érdeklődéssel, a válto­zatosságra való törekvésnek örül­ve, a mindenkori piaci jelenté­seket. Ezekből veszem a követ­kező kifejezéseket: kilója 15 *fo­rint volt, kilója 8—10 forintért talált vevőre, kilóját 6 forintért kínálták, kilója 2—3 forintba ke­rült. A szabálytalankodó járműve­zetőkről pedig ilyeneket olvasha­tunk: . Büntetése 333 forint, 2500 forint pénzbüntetést fizetett ezért a motorozásért. 2500 forintjába került ez a figyelmetlenség, a ha­tóság 2800 forintra büntette. 2100 forint pénzbüntetéssel sújtotta. 1800 forintban állapította meg a büntetést. Még egy példát idézünk. Ló­ri ncze Lajos Dicsérjünk is, ha le­het! c. nyelvművelő cikkében a Könyvtájékoztató egyik régebbi számának hírszövegezőjét dicsé­ri meg. A hírből megtudtuk, me­lyik író melyik megyébe készült a könyvnap alkalmából. Ezt ol­vashatjuk (az írók nevét nagybe­tűvel helyettesítve): Baranya me­gyébe előreláthatólag A. és B. tesz látogatást, Bács megye C-t, D-t és E-t látja vendégül. Békés megyébe készül F.. de G. is oda látogat. Fejérbe fog ellátogatni H., Győr megye vendégeinek név­sorában olvastuk K. és L. nevét. Lőrincze Lajos így folytatja cik­két: „És így tovább, ügyesen, hol a vendéglátót, hol pedig a hír szerzőjét téve meg alanynak: az író ellátogat..., a megye vár­ja ..., a vendégek névsorában láttuk...” Ha az idézett közleményekben el lehet kerülni az egyhangúsá­got, mivel inkább megvalósíthat­juk a változatosságot más ese­tekben, amikor nem csábítanak bennünket az azonos jellegű köz­lések. De természetesen nemcsak úgy érhetjük el stílusunk színes­ségét, váiasztékpsságát, ha sza­vainkat nem ismételjük, hanem úgy is, hogy megkeressük a gon­dolatainkat leghatásosaoban kife­jező szavakat. Erről is lesz majd szó. Kiss István Japán óriások, spanyol törpék Érdekességek egy gyufagyűjteményből Hat tablót tölt meg Koncz Er­nő gyufagyűjteménye, amelyet nemrégiben, a Fővár,ősi Művelő­dési Házban állítottak ki. A „tüzes” hobbynak kereken ne­gyedszázada hódol a nem min­dennapi kollekció most 07 éves tulajdonosa. .Gyűjt, mindent, ami gyufával kapcsolatos: 400 0Ó0 címke, 15 000 gvufaskatulya, 40 000 szalongyufa (vagyis nem dobozolt, kettős boritófedőbőrki- téphető gyufa), továbbá ezer kü­lönféle fajtájú gyufaszál alkot­ja gyűjteményét. A ritkaságok a világ legkü­lönbözőbb tájairól érkeztek Bu­dapestre. Zömük külföldi csere- partnerektől származik, de sok érdekességet saját maga szerzett be külföldi útjain. Bécsből póló­déul olyan gyufaskatulyát, ame­lyen különböző irányból néz­ve mozgó figurák láthatók. A gyufacímkék — vallja Koncz Ernő — az érdekességen kívül sok vizuális ismeretanyagot is közvetítenek a nagyvilágból, te­hát gyűjtésük nemcsak szórakoz­tató, hanem tanulságos hobby is. S ezek az ábrák nem mindig olyan aprók, mint a zsebben hor­dott átlag gyufadobozon. A kiál­lított anyagban bőven találhatók a mi családi gyufánk méretét is meghaladó dobozok. A 35—40 centis japán óriás gyufaszálakat például jókora, hengeralakú do­bozban hozzák forgalomba. A két centiméterre „nőtt” spanyol legrövidebbek viszont az alig gyufaszálacskák, amelyek nem is fából, hanem viaszból vannak. Elég sok gyufacimke áll az ide­genforgalom szolgálatában. Az NDK-ban például egy kis pano­ráma-autóbuszt készítettek kar­tonból, leemelő tetővel. A túra­buszt utánzó doboz kinyitása után a turista 13 skatulya aján­dék gyufát talál, valamint egy tömör ismertetőt az NDK ide­genforgalmi látnivalóiról. Van a gyűjteményben rengeteg színesfejű gyufaszál is, köztiik egy holland tabló: háttérben több színű tulipánmezőt ábrázo­ló tájkép, elől pedig a tulipán­táblák színének megfelelő fej­színű gyufaszálak. Van aztán úgynevezett bengáli gyufa is, amely olyan színű lánggal lob­ban fel, amilyen színe meggyúj­tás előtt a gyufa fejének volt. Akad itt vihargyufa, amit a leg­nagyobb szélben is meg lehet gyújtani, továbbá „Uberallzün- der”, ’tehát olyan gyufaszál, ame­lyet nadrágszáron, cipőtalpon is lángra lobbanthatunk. Két muzeológus tanulmányáról Hol élnek a poták? A pota szó jelentését kufatja Bárth János kalocsai múzeum - igazgató az Ethnographia ha­sábjain megjelent tanulmányá­ban. Adatokkal, érvekkel bizo­nyítja, hogy éppen olyan népcso­port megjelölés, mint a matyó. A környezét által pofának minő­sített emberek a XVIII—XIX. században Kalocsa mezőváros­ban éltek. A ma részben a szál­lásokon vagy az időközben ki­alakult falvakban található utó­daikat nevezi a Duna menti re­formátus falvak és az örjégén túli, homokhátsági települések népe patának. (Nagy Cirok Lász­ló kiskunsági tájszó'jegyzéke sze­rint „szegény, kertészkedő, vagy napszámoskodó, jött-ment kato­likus ember.”) A gúnynévként használt szót idővel családi név­ként is használták. Bárth János szerint a pota, részben módosult értelemben m,a is élő fogalom. A „potás” jelző azt jelenti, hogy (colocsaias, va­gyis a gúnyos, ironikus felhan­gok lekoptak napjainkra. A Vis- ki Károly Múzeum igazgatójá­nak érdekes közleménye bizonyá­ra felkelti a szófejtők érdeklő­dését. A félegyházi tarsolylemez A kiskunfélegyházi Radnóti Miklós út 48. számú ház alapo­zásakor előkerült leletek korát a X. század közepére, második felére becsüli H. Tóth Elvira, a kecskeméti Katona József Mú­zeum régésze. Az Archeológiái Értesítőben megjelent értékes ta­nulmányában különösen a vi­szonylag kis méretű tarsolyle­meznek szentel nagy figyelmet. ’ „Díszítésének rendszere, az egyet­len középpontból kiinduló, szer­teágazó és az egész felületet be­hálózó összefüggő növény, jól példázza a honfoglaláskori tar­solyművészet világában oly je­lentős helyet betöltő életfa mo­tívumát. A szerző körültekintő vizsgá­lódás után úgy véli, hogy az 1970-ben előkerült félegyházi tar­solylemezhez a Kada Elek, majd a László Gyula által ismertetett fehéregyházi áll a legközelebb. Ritka eset, hogy a tarsolyle­mez melleit ilyen sok érmet lel­jenek, mint Félegyházán. (H. Tóth Elvira feltételezése szerint ekkoriban a pénz. . elsősorban árunak. é? nem, cs£fe$$zközn$k tekinthető a Duna—Tisza közén,) A honfoglaláskori sírban az említetteken kívül íjat, harci baltát, tegezt és díszes kantárt találtak egy középkorú, erőtel­jes férfi maradványai mellett. A hideg, mint szike Szovjet orvosok olyan külön­leges eszközt állítottak elő, amely lehetővé teszi a legbonyolultabb agyműtéteket is. A Kriocanule- nek nevezett eszköz hajszál vé­kony cső. A csőbe folyékony nitrogént préselnek, majd abba a szövetrészbe vezetik, ahol a műtétet végre kiváltják hajtani. A folyékony nitrogén a tű he­gyén parányi gömbbé fagy. E gömb, amikor a szövet felületé­hez ér, elfagyasztja azt és egy­úttal vágja. A bajai műszakiak és a könyv A Műszaki Könyvkiadó negye­dik számát ma kaptuk meg és ebben olvasható dr. Polinszky Károly akadémikus, oktatási mi­niszternek a műszaki könyvna­pokat köszöntő cikke. Ügy véli, hogy a. műszaki könyvkiadás szerves része a műszaki tájékoz­tatás rendszerének: növekvő je­lentőségével kell számolnunk. „Ha a könyvkiadás nem követi nyo­mon a világban elért eredménye­ket, egész . műszaki életünk ma­rad el a világ színvonalától.” • Szerettünk volna lapunkban többet foglalkozni a hamarosan záruló műszaki könyvnapokkal, de sajnos, idén — mint erről már írtunk — a megyei művelődési programban nincs tudomásunk ezzel foglalkozó, tudatos akciók­ról. Baján így kétszeres örömmel észleltük, hogy igyekeznek a mű­szaki könyvkiadásra külön is fel­hívni a figyelmet, jelezni az ügy fontosságát. A József Attila Mű­velődési Központban Balogh Miklós mérnök. MTESZ-titkár irányításával könyvkiállítást és árusítást rendeztek. Az idén kibocsátott 53 könyv­ből mintegy negyvenet lapozgat­hattak. tanulmányozhattak az ér­deklődők Ótt láttuk Futó LáSzló Vegyiszál minilexikonát. a Fém- szerkezetek és alkalmazásaik cí­mű alapvető művét. Többen for­gatták dr. Janik József: Menet- és csavartáblázatok című testet kötetét és dr. Hornung Andornak Marás című szakkönyvét. Széles körű érdeklődésre tart számot Kirijev Félvezetők technikája cí­mű munkája és a György István főszerkesztő irányításával össze­állított Vízügyi létesítmények ké­zikönyve. című. 1650 oldalas kö­tet. , * Figyelemmel kísérjük a műsza­ki könyvek iránt mutatkozó igé­nyeket, a terjesztési módszereket, mert e kiadványok fogadtatása hosszabb távon tükrözi megyénk műszaki kultúráját. Érdemes a bajaiak kezdeményezéseit követ-, ni, különleges alkalmak ösztön­zése nélkül is. H. N. A Kiskunfélegyházi Vas-, Fémipari és Gép­javító Ipari Szövetkezetben az idei őszön is sokan láttak hozzá a tanuláshoz. A szövetke­zet nem tartozik a nagyok közé, létszáma mindössze 240, s közülük 104-en vesznek részt különböző szakmai és politikai oktatás­ban. Van, aki a Közgazdasági Egyetem vagy a Gépipari Szakközépiskola levelező hall­gatója, többen gimnáziumba járnak. Két hét­tel ezelőtt nyolchónapos tanfolyam kezdődött betanított munkások részere, akik majd a sikeres vizsga után szakmunkásként dolgoz­hatnak tovább. Hármat kerestünk fel a tizen­öt „felnőtt szakmunkástanulóból”. Hatalmas fúrógép előtt ül egy koránál jóval fiatalabbnak látszó férfi, s szakavatott mozdulatok­kal kezeli gépét. Annyit már tu­körülményeim, hogy nem tudtam szakmát tanulni — mondja — Most, harmincnyolc éves fejjel ülök iskolapadba, s birkózom a feladatokkal. Bizony, kissé bir­kóznom kell. mert elszoktam a tanulástól. Gabi lánvom hetedi­kes, biztatgat. hogy versenyez­zünk, ki ér el jobb eredményt. Az elektrotechnika egy kicsit ne­héznek látszik, de a többi- tan­tárgytól nem félek. Nagyon örülök annak, hogy a szövetkezet lehetővé tette a szak­munkás-bizonyítvány megszerzé­sét és minőén segítséget megad a tanuláshoz. Már csak az is nagy segítséget jelent, hogy a nyolc- hónapos tanfolyam minden költ­ségét a szövetkezet vállalta ma­gára. Nekünk csak tanulni k^U. Az a feltétel, hogy utána egy évig még itt kell dolgozni. De, ki akar elmenni? Sportberkekben nem isméi len ez a név, Dongó László a kis­kunfélegyházi Kun Béla SE lab­darúgója. Egy satupad mellett „gépalkatrészeket reszel... — öt zetben. 1969-ben itt kezdtem nun.t ipari tanuló. Egy évig tanultam, azután úgy alakultak a körülmé­nyeim, hogy abbahagytam. Édes­apám beteg lett. kellett a pénz és segédmunkásként többet ke­restem. Amikor Palotás Jani bá­csi. a művezetőm felhívta á fi­gyelmem a tanulási lehetőségre. Most átlag 1900 forint a kerese­tem, remélem, hogy mint lakatos ennek az összege is több lesz ha­vonta. A tanulás? Nem mondom, .hogy könnyű, de azért bízom a siker­ben. Focista' társaim is örültek, hogy nekiláttam a tanulásnak, s biztatnak. Hetenként emiatt ki kell hagynom egy edzést, de a másik kettőn úgy „dolgozom”, hogy a focipályán is megállhas­sam a helyem. Édesanyám is örült, én is örülök, s ha sikerül a vizsga, szeretnék jó lakatosa lenni ennek a szövetkezetnek. Vidám, mosolygós képű, hosz- szúhajú, jellegzetesen mai fiatal. Meglepődik, amikor a tanulása felől érdeklődőm. . — Nemcsak én tanulok — jgnondjaj „sjmte i védekezve. — -Miért Jsóiú. .uzV-én tanulásom ér­dekes? Igaz. érdekes lehet a nap­pali tagozatos ipari tanulóknak. Annakidején — amikor egy évig én is ipari tanuló voltam —nem tanultam, kimaradtam. Betaní­tott munkásként dolgoztam a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben, majd két év­re bevonultam katonának. Most a nyáron szereltem le. de a szö­vetkezetben csak alig egy nőna­pig dolgoztam. Ott nem volt le­hetőség a továbbtanulásra, szak­ma elsajátítására. Amikor meg­tudtam. hogy ebben a szövetke-' zetben szakmunkásvizsgára elő­készítő tanfolyam kezdődik az ősszel, azonnal jelentkeztem fel­vételre. Most amikor megkezdő­dött az oktatás én is hozzálát­tam. Hetenként háromszor négy­négy órát üldögélek az iskola­padban. a Petőfi Sándor Szakkö­zépiskolában Opauszky László Öntevékenység, fokozatosság A szüntelenül fejlesztett szép­érzék mind több szakmában alapkövetelmény. A kereskedők a/, áruk elhelyezésénél," bemuta­tásánál. az iparosok a munka­darab formájának a kialakítá­sánál bizonyíthatják jó ízlésü­ket. A nyomdászokra százszorosán érvényesek az elmondottak, A betűszedők, tördelők egy-egy o¥- dal harmonikus, az adott tartal­mat leghívebben tükröző elren­dezésére csak a színekre, vona­lakra, arányokra vonatkozó fon­tosabb ismeretek birtokában' vállalkozhatnak. Jó gépmester is néhezen képzelhető el eszté­tikai kulturáltság nélkül. A látáskultúra finomítása eb­ben a szakmában tehát elsőren­dű közérdek. így vélte ezt a Petőfi Nyomda igazgatósága is, amikor a vállalati pártszervezet kezdeményezését cselekvőén tá­mogatta: kiállítást rendeztek az üzemben dolgozó amatőr gra-' fikusok, festők munkáiból -A házi i tárlatot az igazgató nyitot­ta meg, a főkönyvelő — kiállí­tó művész — szakmai tanácsok­kal segített, az üzemi párttitkár a szervezést vállalta. Százan és százan nézték meg kollégáik munkáit. Kónya And­rás, Szabó Pál, Dávid Klára, Gál Attila, Horváczi Géza és a többiek először tapasztalhatták, hogy alkotásaik milyen hatással vannak a közönségre. Szép tett ez a bemutatkozás, ez a fórum­teremtés, de még hasznosabbak, fontosabbak a következő lépések. A rendezők gondoskodtak ar­ról, hogy az ifjú kollégák meg­ismerhessék munkatársaik véle­ményét. Nagyon sokan fejezték ki, fogalmazták meg írásban is észrevételeiket, buzdító, bíráló megjegyzéseiket. Még zsűriről is gondoskodtak: tekintélyes festő­művészt, művészettörténészt, közművelődési szakembert hív­tak meg, hogy tanácsaikkal se­gítsék a kiállítókat. Mindezt — és ez a nagyszerű — csak kezdetnek, egy folyamat első állomásának tekintik. A na­pokban képzőművészeti szakkör alakult a Petőfi Nyomdában. Most a csendes, szorgalmas ta­nulás ideje következik. Egy év múlva talán újra a nyilvános­ság elé lépnek és akkor sokan láthatják majd, hogy mennyit t Tárlatlátogatás ebédszünetben. (Pásztor Zoltán felvétele.) fejlődtek. Maguk sem veszik észre talán, hogy munkájukat is'jobban végzik, szebb'kiadvá­nyok, nyomtatványod kerülnek ki az üzemből. A siker pedig örömet okoz, javítja a közérze­tet, a munkahelyi légkört Reméljük, hogy következteté­seinket igazolja az idő. % Tanuló felnőttek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom