Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 5. Nyergelj, fordulj! I. Vörös csík a sapkarózsán Szeretek az apám korú, idősebb férfiak baráti asztalához odaülni, amikor rég volt eseményekről, sorsuk fordulásáról beszélgetnek. Így ismertem meg azokat a második világháborút megjárt embereket is, akik ebben az írásban szerepelnek. Nem voltak hősök, tiltakoznának is, ha róluk azt állítanám. Csupán osztályrészükül jutott a háború üvöltözése közepette, hogy — életükben először — hallhattak néhány elmetisztító, igaz szót, s mint katonáknak megadatott nekik a lehetőség, hogy kiadják maguknak a jelszót: nyergelj, fordulj! — 1944 őszén már a kijevi partizániskolán tanultam —mesélte Csáki.Vince bácsi, a tisza- kécskei ÁFÉSZ v-húsboltjának többszörösen kitüntetett vezetője. — Hosszú volt az út, amelyen oda eljutottam ... Grassi hadosztályával, a kiskunfélegyházi Zrínyi Miklós VII. honvéd gyalogezred katonájaként kerültem ki a Szovjetunióba, 1942 nyarán. Mivel civilben hentes voltam, szakácsnak osztottak be, a géppuskás századhoz. Alakulatunkat Koroto- jaknál vetették be először. Aznap rizsgulyást főztünk ebédre, de nem ettek belőle a fiúk... Odajött Sós Gyula százados, és fölborította a kondért, azzal, hogy támadásba indulunk, enni nem lehet. Mi, szakácsok hátul maradtunk a konyhával, ahogy szokás. Délután készülődtünk volna a vacsorafőzéshez, .mikor megjött a hírhozó: csak vizet meg kávét vigyünk a vonalba, étel nem kell, mert nem maradt, aki megegye. Az ütközet színhelyén borzalmas látvány fogadott bennünket: hullák és sebesültek, egymás hegyén, hátán. Megitattuk, akit még lehetett. Szegény gyerekek, hogy jajveszékeltek! Édesanyám! Kedves feleségem! Drága kisfiam! Volt, aki könyörgött: szúrjatok agyon!... — Vince bácsi szeméből könnyeket fakasztott az emlékezés. Az akkor látott kép, s a haldokló baj társak hangja elkíséri a sírig. — A századunktól tízegynt- hányan maradtunk meg, de később feltöltötték emberekkel, hogy Urivnél újra vágóhídra vigyenek bennünket. . ' □ □ □ 1943 januárjában már visszafelé vonultunk, akkor estem fogságba Novioszkolban, éppen 24-én, a születésnapomon. A falutól három kilométerre,'"1egy kis iskolában állomásoztunk vagy ti- zenketten. Én adtam őrséget egy szál pisztollyal, és egyszercsak ■felénk tartó, fehér lepelbe bújt szovjet lovasokat pillantottam meg. Riasztottam a többieket: fussunk, gyerekek! Novioszkol- hoz érve integető,, magyarruhás katonák fogadtak bennünket. Csak mikor összetalálkoztunk, akkor derült ki, hogy oroszok.' Az egyikük megkínált vodkával, de a pisztolyt elvette tőlem, foglyok voltunk. A Donon túlra, Krenovojba vittek, ahol május derekáig voltam fogolytáborban. Akkor járvány ütött ki, vérhasba estem én is. Sokadmagammal együtt Akbulakba kerültem gyógykezelésre. Felépülésem után az Ural hegységnél levő Cseljabinszkba helyeztek, ott dolgoztunk egy fatelepen. Ékkor találkoztam azokkal az emberekkel, akik felnyitották a szemem az igazságra. □ □ □ Volt egy klubszerű helyiségünk, amelyben esténként beszélgethettünk. El-eljött oda hozzánk Kossá István, Gerő Ernő meg Rácz Gyula elvtárs. Eleinte semleges témákról folyt köztünk a szó, gondolom, meg akarták ismerni a társaságot Aztán egy este Kossá elvtárs előadást tartott. Azzal kezdte, hogy álljanak fel közülünk azok, akiknek otthon ötven hold földjük van. Mindenki ülve maradt. Aztán a negyven, a harminc, a húsz, majd végül a tízholdasokat szólította, de egy se volt köztünk még olyan se. Azt kérdezte akkor Kossá .elvtárs, hogy mit gondolunk, akiket keres, azok hol vannak? Hallgattunk, de az eszünk már kezdett dolgozni. Otthon, felelte helyettünk' Ő, mert’ azok’ lekenye- réztek1 á hátósagót’,1 ‘ Csák minket, szegényembereket küldtek ki a frontra, hogy az urak érdekeiért meghaljunk. Hát mi az anyánk keservét keresünk mi itt, orosz földön?! Hogy az otthon lapító gazdagparasztok földjét megvédjük? És ez volt ám az igaz beszéd... Gerd elvtárssal olyasmikről vitatkoztunk például, hogy van-e isten. Cseljabinszkból nemsokára Ju- zsára kerültem a 165-ös iskolalágerbe, háromhónapos politikai kiképzésre. Kossá, Gerő és Rácz elvtárson kívül Rákosi Mátyás és egy Krausz nevű munkaszolgálatos orvos is tartott előadásokat. Az antifasiszta tanfolyam befejezése után visszatértünk Cseljabinszkba. Ott tették fel a kérdést: ki akar a németek ellen harcolni, Magyarországot a szovjetek oldalán felszabadítani? Mindannyian jelentkeztünk. Egy szép napon riadóztattak, és eljöttünk Kijevbe. □ □ □ Az ukrán főváros melletti partizániskolán három hónapig tartó kiképzést kaptunk. Oktatóink közül egy Gábor nevű magyar komisszárra és Csukin robbantómesterre ma is jól emlékszem. A hátországi partizánharc fortélyait ismertették meg velünk, arra tanítottak, hogy miként kell aknásitani egy területet, hogyan kell tankcsapdát állítani, vasutat meg egyéb létesítményt felrobbantani. Kijevben egyébként rendes felszerelést kaptunk, és fegyveres őrszolgálatot is adtunk, szovjet bajtársakkal közösen. Katonák voltunk ismét, de új feladattal. Szabad időnkben éppúgy bejártunk a városba, mint a szovjetek. Kurszántnak, vagyis növendéknek neveztek bennünket, megkülönböztető jelünk egy vörös csík volt a sapkarózsán. Akkori társaim közül csak Kis Andrásról tudok, aki ma ezredes és a hadtörténeti múzeumban dolgozik. Vele tavaly találkoztam is. □ □ □ Mikor egységeket szerveztek belőlünk, engem a II. őrzászió- aljba osztottak be, mert nem volt egészen rendben az egészségéin. Akik' 3óbb prőben . Voltak, azok harcoló csapath'pz kerültek, és még odakinn a Szovjetunióban bevetésekben is részt vettek. A mi zászlóaljunkat ar- - ra a feladatra hozták létre, hogy Magyarországra jőve őrizze majd az új kormányt. 1945. február másodlkán be is vagonéroztunk Kijevben, és elindultunk haza. Tizenhatodikén érkeztünk Debrecenbe, az ország ideiglenes fővárosába. Majdnem három év után újra itthon voltunk, de már másképp tekintettünk a világra. Őrködtünk a pénzügyőrségi palotánál, amelyben az Ideiglenes Nemzeti Kormány székelt. A sapkarózsánkon tovább viseltük a vörös csíkot. Ügy volt, hogy a háború befejezése után rendőriskolába megyek. De, sajnos, ismét beteg lettem, lefogytam harminckilenc kilóra, így a tervből semmi sem lehetett. A. Tóth Sándor OLVASÓINKÉ A SZÓ Ne csak hirdessen a TÜZÉP. Mint ismeretes, az áruértékesítéssel foglalkozó vállalatoknál már alapvetően fontos tevékenység a piacszerzés. Ennek jól bevált módja az újságbeli hirdetép. A Petőfi" Népében is gyakorta jelenek meg ilyen anyagok, melyeket — tapasztalatunk szerint — szívesen böngészgetnek az emberek. Közöttük feltehetően sokan vannak, akik vásárlásra is szánják magukat. De vajon ennek során mindenki a reklám szerint elégítheti ki az igényeit? A szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből arra következtethetünk, hogy ezen a téren még nincs minden rendjén. Az elmúlt hónap 18-án közöltük az Alföldi TÜZÉP Vállalat hirdetését, mely felhívta a figyelmet, hogy aki a cég telepén szeptember 30-ig vásárol B 30-as blokktéglát, az 10 százalékos árengedményben részesül. Nos, ezzel kapcsolatban a homokmégyi községi párttitkár, Györki István értesített bennünket arról, hogy a TÜZÉP kalocsai és öregcsertői telepein a jelzett időben is változatlan áron adták az említett terméket. Az ott dolgozókat ugyanis — mint azt megvallották — hivatalosan senki sem értesítette az engedményes akcióról. A levél írója a csalódott vevők megbízásából vizsgálatot sürget és választ kér annak kiderítésére, mi okozta a . téglaárusítás körüli visszásságot! Nagy Gergelyné, Kecskemét, Nádor u. 2. szám alatti lakos az Alföldi TÜZÉP Vállalat munkáját bírálja hozzánk juttatott levelében. A vállalat megyeszékhelyi telepén idén májusban vásárolt a lakása építéséhez szükséges 10 darab E jelzésű gerendát és a hozzávaló 280 darab EB 60xl9-es nagyságú úgynevezett béléstestet. A ‘hazaérkezett szállítmány sajnos 1 gerendával és 32 béléstesttel volt kevesebb. Az előbbihez pótlólag hozzájutott gyorsan, de az utóbbi anyagot azóta is hiába keresi. Nemrégen ugyan kapott az árusító egység belőle 1 vagonnyit, de abból egyéni vásárlónak nem adtak, minden mennyiséget egy termelőszövetkezet vett meg. „Roppant kiváncsi vagyok, mindezzel hogyan egyeztethető össze a TÜZÉP-ről» lapunkban megjelent hirdetés eme sora: Elsősorban a lakosság igényeinek kielégítésére törekednek, a közületek részére történő árueladás növelése csak másodlagos vállalati érdek ...” — írja a sokgyermekes asszony. És a „kielégítő tüzelőellátás” megfogalmazás sem mindenben fedi a valóságot — olvassuk tovább a sorokat —, ugyanis 50 mázsányi berentei darabos szenet ’ már két hónapja képtelen, megvenni a Nagy család. Szintén hiánycikk a koksz is hosszabb ideje. óvodai átszervezés jánoshalmi módra ? Sok bosszús1 szülő nevében ragadott tollat Molnár István, Jánoshalma, Széchenyi u. 1. szám alatti lakos. Mint írta, a nagyközségben hovatovább gyakorlattá válik, hogy a kisgyermekeket az egyik óvodából a másikba „irányítják át” minden elfogadható indok nélkül. Ennek következtében aztán nem ritkán kerülnek kényszerhelyzetbe az édesanyák, édesapák, akiknek esetenként a lakásuktól két és félkilométerre levő intézménybe' kell kísérniük, s onnan visszahozniuk csemetéiket naponta, holott korábban az alig pár száz méternyi távolságú óvodába járhattak. E helytelen intézkedésre azután csak ráadás, hogy a panaszosokkal szemben kevésbé udvarias magatartást tanúsítanak az {érintett vezetők. „Ideje már, hogy az illetékesek felfigyeljenek a jánoshalmi óvodai helyzetre, s intézkedjenek — fejezi be sorait olvasónk. Szerkesztői üzenetek M. K.-né, Kiskőrös: Mint arról hivatalosan informálták szerkesztőségünket, az ön panasza jogos. A városi tanács vb műszaki osztálya már intézkedett is annak érdekében, hogy e hónap 30- ig kijavítsák a bérelt lakása vizesedését okozó hibákat. Összeállította: Veiket Árpád 3. Az ember és vidéke A tanyákat nézve, lakóikra gondolva nemcsak az jut eszébe az embernek, hogy ha költözni akarnak zárt településre — társadalmilag kívánatos folyamat —, akkor milyen feltételek között . tehetik. Nemcsak az jut az ember eszébe, hogy Bocsa hatnyolc kilométer és hiába van autó, az utak esős időben járhatatlanok, hogy a bolt a jelennek megfelel, de a jövőnek már nerri. Mi lesz a közellátással, a villamosítással? Mi lesz a magukra maradt öregekkel? A tanyai, tanyaközponti — mert Fischer-Bócsa hivatalosan még csak az — élet változásainak fő törvényét persze ezek alkotják, de nemcsak ezek. Mindezek emberi oldala, összetartói, kapcsolatrendszerei, azok változásának iránya legalább ugyanolyan fontos, mint a villany, a bolt és az út. Aa emberért kell, hogy épüljön, változzon minden — az élet kiteljesedéséért. • Itt nincs is olyan, ami vonzaná a fiatalokat — mondta Liscsinszky Ferenc édesanyja. . Liscsinszky Ferenc, a Soltvad- kerti ÁFÉSZ 23-as számú italboltjának vezetője Budapestről költözött haza,- mint oly sok társa Bács-Kiskun megyében, akiket kiröpített a tanyákról az iparosodás, a város vonzása, szakma megszerzése. ; — Üvegcsiszöló a 'Szakmám, azt tanultárix majd buszsofőr letztem' és Most Há^ajötfelrt.3 A nyáron átvettem ezt a kocsmát. A szépen leterítet^ asztalokon újság, telepes rádió, mindenütt tisztaság. — Jobb ez? — kérdezem. — Jobb. Itthon vagyok. — Nincs sok italos ember? — Nincs. Ha valaki nagyon iszik, az nem itt, hanem házaknál, ahol dolgozik. — Itt ez a társas élet egyetlen színhelye, ugye? — Ez lenne, de fiatalok kevesen járnak ide. Nincs televízió, még egy valamire való játék sem. Bejárnak Soltvadkertre meg Kiskőrösre, mert a legtöbbjüknek van kocsija, motorja. Néha rendeznek a kultúrteremben egy- egy vacsoraestet, bált. Két hete is volt egy, pontosabban szeptember 22-én. Nézzük a forgalmat. A kimutatás szerint 149-en váltottak je- vet, a búcsúbálra pedig 105-en, mert esett az eső. A VOSZK Szövetkezetek Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Közös Vállalatának műsorbrigádja lépett fel: 2550 forint volt a gázsi. Ekkora összegért minden bizonnyal igazi művészek is vállalták volna a szereplést, de hát itt „ez van”: Az illetékesek nem nagyon igyekeznek azon, hogy „fölsrófolják” az ez irányú igényeket. Liscsinszky Ferenc édesanyja — kisfiát hozta az orvoshoz — panaszkodik a fiatalokra: — Nem érdekli őket semmi, én azt hiszem, de itt nincs is olyan, ami vonzaná őket. — Működik itt KlSZ-alapszer- vezet? — kérdezem Feritől. — Volt, de még egy, gyűlésre sem lehetett összehívni a társaságot. Legtöbben Halason dolgoznak, a kórház építésén és korán hajnalban mennek, késő este jönnek. Ha esik az eső, az autó, nem tud értük bejönni, "olyankor ki kell gyalogolni a műútra. — Olvasnak? — kérdezem. — 'Van az iskolában kihelyezett könyvtár, de tudja, hogy van? Én nem tudok olyant, hogy oda felnőttek is járnak. A gyerekek, ‘az’ök V&zik a könyvé-"! két. És ez a lényeg — mondóm má- ‘ gamban, amikor kerékpárral a falu felé veszem az irányt. Benézek minden tanya udvarára: szüretre készülnek. Legtöbb helyen préselnek, hordót mosnák. Gyalogos ember jön velem szemben. Megszólítom, beszélgetünk. — Gazdagok erre az emberek? — Százezer forintja erre minden tanyásgazdának van, az biztos. Ennyit mondhatok — zárja le nem éppen barátságosan a témát. — Aztán mire költik a pénzüket? — faggatom tovább. — I Amire más. Autóra meg flanCra, mert már itt is úgy járnak, mint Pesten. Ha már az is van, akkor hamarosan elmenekülnek. Bemennek a faluba és ' csak dolgozni járnak ki a tanyára. — Ezen az úton el sem lehet ménni — mondom —, hát mért nem csinálják meg egy kicsit? — Csinálja meg a tanács! — Miért a tanács, amikor maguk . autóznak, meg fogatoznak itt? Fogjanak össze egypáran! — Itt mindig dologidő van. Nem talál itt ilyesmire embert, meg minek fizetjük az adót? Akkor minek fizetjük, mondja meg? Igen. A bácsi válasza jellemző. Az ^emberek nehezen látnak túl saját portájukon, kicsi érdekeiken, pedig a gazdaság ekéikül nem. sokat ér. Jó úton járni, szép kultúrteremben szórakozni éppen olyan jó érzés, mint azt látni, hogy jól termett a szőlő. Az összefogás bőségét is jó lenne már megízlelni az embereknek Bócsán és Fischer-Bócsán is. A dűlőútról kiérek a - halasi rríűútra. Szemben buszmegálló és a kanyar mögött a láthatár széléig terülő puszta ragyogó napsütésben. Elvsém hinni, hogy nett Liscsinszky Ferenc, aki Budapestről hazaköltözött. 9Í Balról Deli László, akinek a tanyájában még nincs villany: Jobbról: Kerekes Károly, aki 27 évig taxisofőr volt Pesten és vett egy tanyát. Gazdálkodik. héz hajnali pára lepte ezt a tájat. Ősz van. őszi mezőszag. Mint a terméstől roskadó fáknak, olyan a látványuk a falu műútra tekintő első házainak. BőségeCsató Károly (Vége) Betegségeink atlasza Betegségeink . atlasza kiadásának előkészítésén dolgoznak a minszki Orvostudományi Egyetem genetikai laboratóriumának munkatársai, akik a világ 57 tudományos intézményével tartanak fenn szoros alkotói kapcsolatot. Üj, átfogó művük tudományos megfigyeléseik és elemzésének eredményeit rendszerezi. A veleszületett szívrendellenességek általuk kidolgozott osztályozását az Egészség- ügyi Világszervezet is elfogadta. A laboratórium mellett teratológiai központot létesítettek, ahol vizsgálják a nők munka- és élet- körülményeit, s ezek hatását a születendő gyerekre. (APN — KS.) Az életkor megkétszereződött Üzbegisztánban t^begisztánnak jelenleg 12 orvostudományi központja van. Míg Üzbegisztánban 1917 előtt 30 ezer lakosra jutott egy orvos; most fejlett egészségügyi hálózat áll a dolgozók rendelkezésére. Az életszínvonal növekedése és a betegségek megelőzése érdekében hozott intézkedések az elmúlt félévszázad alatt az átlagéletkort a kétszeresére, 70 évre növelte, a halandóság ötödére, s esten belül a gyermekhalandóság a tizenhetedére csökkent Megszüntették az elterjedt és igen súlyos betegségeket: a kolerát, a trachomát, a maláriát és a himlőt. (APN — KS.) t' X 1 S t Bócsai : barangolás^ Csáki Vince bácsi: És as volt ám as igas beszéd.
