Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

1974. november 5. # PETŐFI NÉPE Emlékverseny fegyver bar átokkal Sör kontra vevő November 7-e előtt, bonyolítot­ták le megyeszerte a munkásőr- egységeknél a felszabadulási em­lékverseny második fordulóját. A kalocsai Csupó Imre munkás- őregységhez kaptunk meghívást, ahol kilenc munkásőr- és __ öt (szovjet, rendőr-, katona-, tnin- tetésvégrehajtási és ifjúgárdis­ta-) raj igyekezett azon, hogy a legtöbb pontot megszerezze. A feladat nem volt könnyű, hiszen 3750 méteres menetvonalon hal állomást kelleti megtalálni tájoló segítségével. ,S hogy még nehe­zebb legyen a versenyfeladat tel­jesítése,' a majd négy kilométer hosszú menetvonalon 36 törés­pontot iktattak be. Antal Mihály egységparancs­nok elmondta, hogy nagyon szí­vesen fogadták a társ fegyveres testületek Vezetői a meghívást, s azorr fúl, hogy a sok jelehtke- ző közül' kiválasztották az • egy rajt, maguk is részt vettek a ver­senyen. Az első állomáson a fel- szabadulással kapcsolatos politi­kai kérdésekre kellett válaszolni a raj minden egyes tagjának. A távolságbecslés, célíelderí- tés szintén nem tartozik a köny- nyű katonai tudományok közé, hiszen szabad szemmel kell fel­becsülni, hogy milyen távolság­ban helyezkedik el az ellenséges célpont.. A munkásőrök — hála a kiképzési tervben előírtak ma­• A Sirkin Viktor főhadnagy vezette szovjet raj géppisztoly össze­szerelése közben. • Barátkozás a verseny után. Űj művelődési ház, nagyobb múzeum Kalocsán Régi gond szűnik meg Kalo­csán, a népművészetek, a Duna menti folklórfesztiválok városá­ban azzal, hogy megfelelő mű­ködési körülményeket teremtenek a közművelődési intézményeknek. Felújítás és átalakítás után egy­két éven belül önálló épületet kap a városi művelődési központ, amely jelenleg egy régi épület­ben szorong a múzeummal. A kalocsai Viski Károly Mú­zeum a legfiatalabb városi régi­ségtár Bács-Kiskun megyében. A megnagyobbodó múzeumban jut majd hely á kalocsai ásványgyűj- terménynek is, amely alig is­mert, noha a négy legnagyobb hazai ásványtár egyike, mint vi- íággyűjtemény pedig feltehetően egyedülálló kincs. radéktalan végrehajtásának — ügyesen oldották meg ezt a fel­adatot is, bár a pálmát a szovjet raj vitte- el. A géppisztoly-anyagismeret, ezen belül szétszedése. és össze­rakása hozzátartozik a munkás- őrök kiképzéséhez, itt azonban szoros verseny alakult ki a meg­hívott katonai raj, a rendőrraj és a munkásőrök között. A kézi­gránátdobásnál ifjúgárdistáink bizonyítottak. Délfelé járt az idő, amikorra valamennyi raj beérkezett a ki­indulási helyre, s ahol Antal Mihály parancsnok, Túri István a járási pártbizottság titkára je­lenlétében értékelte a rajok munkáját. A vendégrajok sike­res teljesítményük elismerése- képpen oklevelet és különböző tárgyjutalmakat kaptak. A ver­senyben tulajdonképpen min­denki nyert, hiszen azon túl, hogy megismerték a munkás­őrök életét, kiképzésük színvo­nalát, barátkoztak is egymással a fegyveres testületek, az ifjú­gárdisták és a szovjet katonák, amely még jobban elmélyítette a testvéri, a fegyverbarátsági kapcsolatot. Gémes Gábor A RÁDIÓ MELLETT Szovjet műsorszámok a héten NAPKÖZBEN Grill-glossza Állítom, hogy Kecske­méten az egyik legnépsze­rűbb üzlet az Arany János utcai grillsütő bolt, ahol az ízletes csirke mellett lehet még kapni rizseshurkát, véreshurkát, sült és jött kolbászt, virslit — min­dent (!), ami a „magyaros étvágy” csillapítására kel­lemes. Hangsúlyozni kívá­nom a „bolt” szót, mert ezek a csemegék minden bizonnyal az Arany •Homok étteremben, vagy a Hírős­ben is kaphatók de ... Mit de! A boltban olcsóbb, mondjuk csak meg nyu­godtan! Hurkát, kolászt már sók helyütt árusítanak a me­gyeszékhelyen. Csak az a kár, hogy főként italméré­sekben — az alapozás miatt —, oda meg nem szí­vesen térnek be háziasszo­nyaink! De az egyre nar gyobb népszerűségnek ör­vendő forró, friss grillcsir­két még ott sem! Nem árul-*. jak, mert sok vele a ve- sződség. Még azt is megér­teném, ha a boltokban kap­ható lenne, s nemcsak az Arany János utcaiban. Ugyanis az a helyzet, hogy ez az egy bolt már nem bírja el a forgalmat. Szin­te egész nap hosszú sorok­ban kígyóznak a pult előtt az emberek, s az a néhány csirke, amit egy „forduló­ra” kisütnek, pillanatok alatt elfogy., Az eladók pe­dig kénytelenek azt moh- doni reggel, hogy „jöjjön délben”, délben meg, hogy ,,jöjjön este” stb. Ha már mindenütt rek­lámozzák — nagyon helye­sen — a grillcsirkét, mert egészséges, korszerű táplá­lék, akkor jó lenne az is, ha a felkeltett igényeket sült csirke formában is ki tudnák elégíteni. Javasla­tainkat ebből is könnyen kitalálhatják... —csotó— A szovjet kultúra hete és A szovjet rádió napja figyelemfel­hívó felcímet viselik azok az összeállítások, amelyeket a Kossuth és, a Petőfi adó sugá­roz a tegnap kezdődött ünnepi műsorhéten. Rögtön az első napon válto­zatos programok hangzottak el. Hétfőn délelőtt egy verscsokor adott ízelítőt a kínálatból. Ná­lunk inkább csak antológiákból, vagy, a Nagyvilág, a Kortárs és g más folyóiratok hasábjaiból is-., mertek, azok a, tehetséges,.költők, j akiknek a müveit Rab Zsuzsa fordításában Ronyecz Mária és Szilágyi Tibor tolmácsolta. Vla- gyimir Cibin — akit az ifjúság mai krónikásaként tart. számon az irodalmi tudat -— a szibériai tájról, a felhőkből és csendből összeállított világáról vallott. S szólt az emberekről, akiknek minden kis mosolyát érdemes összegyűjteni, az egykori sérel­mek dajkálgatása helyett. Ugyan­csak ebbe — a mostani negy­venévesek — nemzedékébe tar­tozik Rimma Kazakova szovjet- orosz költőnő, akire a budapesti költőtalálkozó vendégeként is emlékezünk. Szerelmi tárgyú verseiben a női méltóságérzetet fejezi ki: „S én egyre sóvárab- ban nézdelem / a Tudás Fáját, egyre szomjasabban.” A kis körképet Vitalij Korotics és Juvan Sesztal'ov távoli tája­kat és hangulatokat idéző művei egészítették ki. A szélesebb hall­gatóság előtt azonban meglehe­tősen újszerűén csengtek a szer­zők névéi,,, s ..ezert-hiányzott egy, rövid bevezető, amely a munkás- • ságukróli-szőtt'f volna. “ A további riportműsorok egyi­ke beavatott a két szocialista, baráti országot összekötő Záhony és Csap mozgalmas életébe — Pásztor Magdolna és Vass István Zoltán mikrofonjának jóvoltából. A Moszkvai Rádió stúdiófelvéte­lei pedig népzenét és operát közvetítettek a magyar hallga­tók számára. A négy hónapig tartott elő­készületek gazdag és színes prog­ramot ígérnek a hét napjaira a hétfői start után. H. F. Kiadványok a kongresszus tiszteletére Gyors választ adni az olvasók­nak a világ szaporodó tudomá­nyos és politikai kérdéseire, ez a célja a Magvető Kiadónak’ a Gyorsuló idő című sorozat közre­adásával. A két—hat ív terjedel­mű füzetek a XI. pártkongresz- szus tiszteletére jelennek meg. A bemutatkozó hat mű — Lukács György Tolsztoj-tanulmánya; Illyés Gyulának a magyar iro­dalmi és költői nyelvről írt érte­kezése ;Fülöp Lajosnak Rippl-Ró- nairól, Csontváryról és Derkovits- ról — írt, tanulmánya; Szent-, györgyi Albertnek „Az élet jel­lege” című tanulmánykötete, amely az élettan fontos kérdé- , seire ad választ; Marx György egy írása és Lukács György „A művészet és a mai valóság” című tanuljnánya — jelzi á sorozat frisseségét, témagazdagságát. Sápadt arcú honleányok H ogy mindjárt ajtóstul rob­banjak a téma közepébe: kimondhatatlan megdöbbenéssel értesültem arról, hogy az 1975. évi sminkdivat a sápadt arc gs karikás szem lesz. Van már egy hete, hogy. vettem a hírt, de még most is hányom a keresztet, . holott ateista vagyok. Ugye, hogy kiforgatja az embert — a férfiút — eredeti - mivoltából, mihelyt veszélyek fenyegetik a női nemet. Sápadt arc, karikás szem... Brrr! No de itt mit sem segít a so- pánkodás. A kozmetikusokat ké­ne felrázni rémálmaikból. Ó, hogy Hülyén állhatatlanok is. szűzmáriám! 'S ami külön fáj, hogy a magyar kozmetikusok nem csaptak az asztalra a nem­rég Párizsban megtartott nemzet­közi kongresszuson. Ilyenformán: „De az árgyélusunkat, kérem tisztelettel! Hát ilyen pipogyán hátat fordítunk öt évvel ezelőtti meggyőződésünknek?!” Jól mondta azt valaki, hogy a sajtó kollektív lelkiösméreti bi­rizgáló. Nos, ebbeli minőségünk­ben emlékeztetem á különböző A GYORS SEGÍTSÉG VÉGETT üj felszereléssel látják el az orvosokat Egyes baleseteknél sokszor csu­pán az azonnali, hatékony orvosi beavatkozáson múlik a beteg § élete. Előfordulhat hogy a bal- eset vagy a rosszullét .bejelentése. _ > és' a mentőkocsi megérkezése kö­zött — a beteg állapotához ké­pest — túl hosszú idő telik el. Az elmúlt évben az Országos Mentőszolgálat által szállított csaknem másfél millió betég kö­zül például több ezernél a hely­színen kellett a létfontosságú életfunkciók — a- vérkeringés és a légzés — helyreállítását, illet­ve az újjáélesztést megkísérelni. Ennek alapján határozta el az Egészségügyi Minisztérium, hogy 1975 végéig speciális, a sürgős­ségi betegellátáshoz szükséges felszereléssel látják el a körzeti orvosokat. Az új orvosi' táska, amelyet valamennyi körzeti és üzemor­vosnak, illetve körzeti gyermek­orvosnak — szolgálatban és a saját gépkocsijában — állandóan magánál kell tartania, elsősorban olyan felszereléseket tartalmaz majd, amelyek lehetővé teszik, hogy a halasztást nem tűrő ese­tekben az orvos azonnal _ meg­kezdhesse a szakszerű újjáélesz­tést, vagy sokktalanítást. Az intézkedés csaknem ötezer orvost érint, .a későbbiekben azonban minden, saját gépkocsi­val rendelkező orvost ellátnák ezekkel a felszerelésekkel. (MTI) • önkiszolgáló boltjainkról igen sok pozitívumot, korszerűt lehet olykor mondani.' s ezt az új­ságíró alkalmanként meg is teszi. Ném mehet el azonban szó nél­kül a hibák mellett sem. ame­lyeket megszüntetni, a vadhaj­tásokat nyesegetni mindnyájunk közös érdeke, sőt feladata. Amikor a tollat kézbe vettem, bizony bőven volt alkalmam vá­logatni a témák között, amelyek arra vallanak, hogy látogatott mindennapos tartózkodási • he­lyünk után leggyakrabban láto­gatott, mindennapos tartózkodási helyen — mennyi még a javítani való Kezdhettem volna például azzal, hogy akadnak árucsopor­tok, amelyeknek tárolópultjai egyszerűen megközelíthetetlenek. Én és családom tagjai hosszú hó­napok óta alig-alig tudjuk meg­közelíteni —, hogy csak a leg­gyakoribb példát említserii — a kozmetikai cikkeket kínáló rész­leget, mivel valamennyi kísérlet alkalmával vagy éppen takarítás, áruszállítás, yagy az eladóknak a raktárból a boltba vivő útja gátolja meg igyekezetünket. Per­sze. azért a kosz nem esz meg bennünket, csupán — többszöri nekirugaszkodások után immár végképp letörve — máshol ..elé­gítjük ki igényeinkéi?’. • Szóval, erről is sokat írhat- • nék, cikkem fő. témája azonban mégsem ez: Inkább az á ten­dencia. amelynek következtében önkiszolgáló boltjaink nagy része hovatovább már minden egyéb­nek megfelel, csupán eredeti cél­jának — a legfőbb napi cikkek (kenyér, só, cukor, paprika, zsír. liszt, és így tovább ...) beszer­zési helyének ■— nem. Talán az előbb említett torló­dás a kozmetikumok pultja előtt is elkerülhető lenne, ha a vásár­lók nagy területen közlekedhet­nének. Mi azonban a helyzet je­lenleg? A boltot. • jó másfél évti­zede, nem a mai forgalomra mé­nációjú kozmetikusokat 1969-re. Mert írásban őrizzük, kérem, mily zajosan tapsoltak hatvanki- lencben ugyancsak ők a bécsi vi­lágkongresszuson a magyar ve­gyészmérnök bejelentésének, il­letve modelleken illusztrált be­mutatójának. Amikor bebizonyí­totta előttük a mi hazánkfia, hogy a paprikában levő kapszai- cint nem csupán hajnövesztő szerként lehet felhasználni, ha­nem arcbőrfrissítésre is Látták, hogy milyen pompás pakolás ké­szíthető zöldpaprikából éppúgy, mint őrölt pirospaprikából vagy kapszaicinoldatból. Xíajd elhányták kezüket, lá- bukat; úgy törték magu­kat, hogy — mondjuk — a zöld­paprikasmink technológiai is­mérveiből egy makulányit se ve­szítsenek, míg hazaérnek. Csak úgy sercegett a bemutatóterem, olyan szorgalommal rótták tollú­ikkal. a paprikasmink recepicé- jét szakmai titkokat- rejtő irká­ikba s ingük kemény mancset- tájára. Hogy végy egy adag zöldpaprikát — hölgy képméreté­JL retezték Azóta viszont a közvet­len környékre sóznál is több család telepedett le. akikkel ma­gától értetődően mint vásárlók­kal is számolni kell. Nomármost: a bolt. amely az árusítás kezde­tén netán még tágasnak is bi­zonyult, most annál kevésbé ne­vezhető még csak megfelelőnek is, mivel hónapról hónapra job­ban kezdi átvenni a raktár sze­repét. • S vajon mit raktároznak a pultok, polcok, tárlók, vitrinek közt? Eltalálták: sörös rekeszek légióját. A zöld műanyagládák a boltnak jóformán a negyedét em- bermagasságig betöltik. Köztük — főként egy-égy hét végi yagy ünnep előtti napon — kígyóem­berként vortaglanafc, egyensúlyoz- nak, ügyeskednek tömött kosa- ' raikkal a szerencsétlen vásárlók, átkozván azt is. aki a komlóter­mesztést hazánkban meghonosí­totta méginkább pedig azokat, akik elősegítik élelmiszerboltjaink „elárasztását” sörrel. Ez utóbbi­nak a kihatásairól egyébként köy tetnyi terjedelemben elmélked­hetnénk. De tán elég, ha arra bíztatjuk az olvasót: tekintsen szét a késő délutáni órákban egy- egy ilyen bolt előtt, amely ko­rántsem italmérési célzattal üze­mel, olyannyira nem, hogy bent tilos is az italfogyasztás. Kívül ellenben: mindent bele! Gyakran hosszú, tömött sorban állnak itt a kuncsaftok, a sárgásbarna üve­gek ég felé emelkednek, s öntözi a tikkádt gégéket Gambrinus habzó nedűje Nem éppen szív­derítő látvány. • Egyáltalán: kell ez? Hiszen úgyis annyi toroköblítő helyünk van már. Miért nem hagyjuk, hogy az önkiszolgáló boltok azt áruljanak, amiért hajdanán élet­re hivattak: kenyeret, tejét, fel­vágottat? ,.. Mindjárt jobban el­férnénk bennük! —a —r FILMJEGYZET Bredow lovag nadrágja Nemes Bref- dow lovag jávor­szarvasbőr nad­rágja annyi ka­landon fesett .át, áíiqgy rriegiágádta " az NÜK-beli Konrad Petzóld rendező képzele­tét is. A nagy borivó és verekedő vár- úr fénykorának bealkonyult a XVI. század vé­gén. I. Joachim fejedelem halállal bünteti a lo­vagkorra emlékeztető rablásokat és fosztogatásokat. Götz von Bre­dow is visszahúzódott, inkább áz ivás-evések és a nagy alvások színesítik napjait, a könnyebben megszerezhető érzéki élvezetek­nek él. Medve termetű testében egy mormota lakik. Egyik hosz- szú szunnyadását használja fel a ház asszonya arra, hogy némi segédlettel merényletre vállal­kozzék: lehúzza róla a páncél­kemény nadrágot, amelytől a lovag soha sem válna meg, mert hite szerint ennek, a golyóálló ruhaneműnek köszönheti legyőz­hetetlenségét. Az eseményszám­ba menő nagymosás során vi­szont lába kél a nadrágnak, s a várúr odahaza ébredezni kezd — Egy ilyen alaphelyzet jócskán megtermi a neveltetés alkalma­it. Götz a kocsmai tivornyák után duplán látja a környezetét, a tömegverekedések tojáshábo­rúba torkollnak. De komolyabb­ra vált át a játék, amikor Bre­dow otthoni száműzetését, be­zártságát kihasználva egy álnok rokon a lovag vértjébe öltözve rablótámadással akar pénzt sze­rezni az országúton. Az eset hí­re a fejedelem fülébe jut, az ártatlan Bredowot letartóztatják.' Ez, a lovagkor végén játszódó történet kétségtelenül jobb és elviselhetőbb humorral, mintha anélkül .lenne. A főszereplő Rolf Hoppe vérbő alakítása sokai se­gít abban, hogy így legyen. Az NDK-ba szerződött színésznőnk, Bus Kati pedig ;— aki idehaza Gyöngyössy- Imre Virágvasárnap című filmjében játszott — a lo­vag lányát megformálva hozza közelebb hozzánk' a távoli szto­rit. _ H. F. tői függően; reszeld le közönsé­ges birsalmareszelőn; gézen szűrd át; keverd kevés kaolinnal. Az így nyert péppel kend be a nagys- asszony orcáját, hagyd úgy 2—3 percig, majd mosd le. Eközben nem árt Rodolfó mester köny- nyedségével megdumcsizni . a kuncsaftot: ráv se rántson, ha ne­tán csípi is egy kicsit. Erősítse az a tudat, hogy a' szépséget az ókori Egyiptomban sem adták in­gyen. Ecsetelje a kozmetikus a csodálatos kilátásokat. Hogy vér­bő lesz az arc, mintha — mintha. Kipirul, mintha ... Fölmelegszik, mintha... No de ezalatt úgy szívja fel a bőr a vitaminos kré­met, mint fölcserepesedett anya­föld az esővizet. A paprikapakolás nem jár semmiféle ártalmas mel­lékhatással. Kis idő múlva a csí­pés elenyészik, a 'túlpír is elil­lan, s marad mindezek helyett a feszes, telített, üde, gusztusos bőr, amire úgy buknak a férfiak, mint... mint a cukorra. C objektív tény, hogy a pap- k-* rikasmink korszaka úgy földobta nőinket, hogy mind bel-, mind külföldi férfiak sokaságát kezelték rendszeresen — szem- guvadás megszüntetése céljából. Erre most engedik magukat föllazítani a kozmetikusok! Men­nek a divattervezők bizonyos ré­tegének szikkadt feje után, ahe­lyett, hogy továbbra is a szép női fejeket tekintenék támpont­jaiknak. Bedőltek a fáradt fantá- ziájúaknak, akik ruházkodásban a negyven esztendővel ezelőtti módit „újították” fel. A kozmeti­kusok is — megalkuvóan — a harmincas évek női arcideálját „melegítik” most fel, a világos, csaknem fehérre alapozott arcbőrt. C ápadt arc... A tüdőbaj ^ színe. Vagy azért csinál­nak ebből „újdonságot?’, mert a mi ifjú, egészséges lányaink, asszo­nyaink nem is tudják — hála táplálkozási gondpkÄil mentes vi­lágunknak —, mi is volt az a tébécé? S fogalmuk sincs, mennyire nem „divatból" volt sápadt az az egykori nő, aki „éjszaka font, nappal mosott”, mégsem volt fait ennie. Azoknak se, akiket „jaj, de keservesen tartott”. Akiknek meg olyan jól, ment, . hogy divatból sminkelték sápadt- ra magukat? Paradoxon: kendőz­ték képüket; talán ösztönösen, hogy ne ríjanak ki a -vértelen arcú nagytöbbségből. A lelkiis­meret öntudatlan védekezése is volt ebben?. De ki ellen, mi ellen „véde­kezik” 1975 divathölgye sápadtra sminkelt bőrével, s lámpafényhez — esti használatra — „karikás” szemével? Mert a beteg színű arc­hoz módosul a szem, a száj fes­tése, a szemöldök és pupilla „ke­zelése” is: Olvasom, hogy a szá­jat nemcsak festik jövőre, hanem egyúttal szív alakúra is cirkal- mazzák. Mégpedig mily hatásos színképegyüttesék lesznek! Kék szemfestékhez például li- Iás árnyalatú rúzst, zöldhöz pe­dig piros rúzst javasol a kozme­tika. Óh be megkapó is lesz, is­tenkém! Jön velünk szemben az új sminkdivat által megejtett fiatal honfitársnőnk az ő csaknem fe­hérre alapozott arcbőrével, zöld szempillájával és — bele kell dögölni I —-szívike formájú pi­ros ajakéval... Piros-fehér- zöld ... Igazi _ honleányok, nem­zetiszínű nők, s amitől lájigragyúl a hő férfi kebel — valódi magyar anyák lesznek sápadtarcú divat­hölgyeink. ■\*i, szebb napokat és szebb iVl nőket látott férfiak pedig csak kornyadozunk majd a bútól, és sóhajtjuk: „Szegénykék, de kár értük — ilyen fiatalon...” Tóth István s

Next

/
Oldalképek
Tartalom