Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
4 í 0 PETŐFI NÉPE • 1974. október 16. Negyvenhárom- millió forint értékű vállalás A, bácskai körzet termelőszövetkezeteinek tagjai is csatlakoztak pártunk XI. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított szocialista munka versenyhez. A 24 termelőszövetkezet által tett terven felüli vállalások értéke összesen 43 millió forint, mely a tavalyi halmozott termelési érték 2,3 százaléka, s többi között 8 millió forint költségmegtakarítást is célul tűztek ki. ösz- szességében vizsgálva a vállalásokat, megállapítható, hogy reálisak és teljesíthetők. ygeíiendüt a szocialista brigád- verseny. Tavaly 88 brigád érte el■ e?t a ■ megtisztelő címet, de az igazi lendületet a mozgalomnak éppen a kongresszusra és a fel- szabadulási évfordulóra való készülődés adta meg. A körzetben jelenleg 201 brigád 3440 taggal küzd a megtisztelő címért. .A,mozgalom ilyen mértékű kibontakozásában nagy szerepe vjupj.' a termelőszövetkezetek versenybizottságait segítő párt- és gazdasági vezetésnek. Ahol rendszeresen értékelik a versenybizottság munkáját és a beszámoltatáson kívül tevőlegesen is segítik munkáját, az eredmény nem marad el. Ezt mutatja a ba_ jai Augusztus 20. Termelőszövetkezet példája is, ahol a korábbi három szocialista brigád mellett újfilbb 16 határozta el a megtisztelő cím elnyerését. Értékelve az eddigi eredményeket, már most megállapítható, hogy körzetünkben a vállalások teljesítése jó úton halad. Jó eredményeket értek el közös gazdaságaink a szántófödi növény- terrhesztésben, jelentősen fejlődött az állattenyésztés is. Nemcsak termelési felhívásokat- lesznek a brigádok, hanem a mozgalomnak számos emberi vonása is van. A nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet Erdei Ferenc traktorosbrigádja például a termelési eredmények növelése mellett vállalta, hogy az egyik brigádtagnak, aki súlyos csonkulásos balesetet szenvedett, a háztáji-terménvét díjmentesen hazaszállítják és tárolják, segítenek a nehezebb fizikai munkák elvégzésében. Az érsek- csanádi Búzakalász Termelőszövetkezet Egyetértés nevű brigádja egy idős. házaspárnak, Szálka Ferencéknek a lakását tartja rendben. Ezek a példák bizonyítják, hogy az elmúlt évtized, a közösben végzett munka hogyan formálta az emberek gondolkodásmódját, miként változtak meg. A korábban csak saját ügyükkel foglalkozó egyénekből közösségi emberek lettek. A kongresszusi munkaverseny első szakasza ez év deccember 31-ével zárul. A hátralevő negyedév a mezőgazdasági üzemek nagy erőpróbája. Különösen az jdén várható sok gond, mert sajnos, az időjárás nem kedvez a betakarításnak. A jo termést ígérő kukorica, cukorrépa, valamint a napraforgó és a fűszerpaprika nagy része még kint van a földeken. Sok gondot okoz a jövő évi termés előkészítése, a szántás, vetés is. A termelőszövetkezeti tagok mindent megtesznek a nagy fáradsággal megtermesztett értékek biztonságba helyezéséért. Több közös gazdaságban már megkezdték az értékeléseket, s az a tapasztalat, hogy a brigádok figyelemmel kísérik az eredmények alakulását, mert fontosnak tartják, hogy amit vállaltak, azt teljesítsék is. Somoskövi István a Bácskai TESZÖV agrármérnöke r Éberségből jeles Lengyel László vasútól- a Szegedre induló vonat ellenőrzését végezte. Éjszaka volt. A vasútőr a kocsik minden fükéjé- be benézett. Az egyikben vidáman csevegő, szcszgőzös hangulatban levő gyerekeket látott. Továbbment, s néhány perc múlva Gorzsás Sándor határőrrel érkezett vissza a fiúkhoz. H. József. V. Géza és H. Pál nem rendelkeztek személyi igazolvánnyal. s egyáltalán nem tudták igazolni kilétüket. Rövid idő után kiderült, hogy a vasútőr segítségével betörőket csípett fülön a határőr. V. Géza adta az..,ötletet társainak: alkalmas időpontban -leléptünk és': disszidálunk — mondta Géza- amazoknak. Azon á napon a .kalocsai fiúnevelő intézetből Géza, Jó- zst jiés Pali az egyik tanárral bevásárolni indult, Amikor a nevelőtanár a trafikba lépett, a gyerekek kereket oldottak. • Négy-ötszáz rÁétért futottak, majd rövid "szusszan tás •után folytatták útjukat. Közben autóstop- poztak is, s egy személygépkocsival Kiskunhalas bejáratáig utaztak. ’Géza tervszerűséget diktált I társai nak: Pénzt és éleinket „szerzünk '. vonattál ; Szegedre megyünk, majd Röszkéröl Jugoszláviába szökünk — 0 Lengyel László vasútőr. szolig az ajánlat — olt jól ismerem a terepet, hiszen szegedi vagyok. A többiek beleegyezően helyeselték’ a tervet. Kiskunhalason, a Kazinczy ut- eáíwilernixz.erbollhoz értek. Este tizt$egy óra volt. s a környéken „betöréshez is alkalmas” csend uralkodott. A gyerekek a bolt ajtaján levő lakatot feszítövassal leszakították. és Géza fedezése 'mellett Pali és 'Józsi behatoltak az üzletbe. A kasszából 380 fo- rPfiWit. a polcról kélkilós kenyeret, három doboz cigarettái és három üveg 3,5 deeis pálinkát vittek magukkal. A lopott holmikat eloszt (il lák, a pálinkás Üvegeket alaposan meghúzták és a vonalhoz indultak, a kiskun- halasi vasútállomás jegypénztáránál 110 kilométeres szakaszra szóló jegyet váltottak, de azok felhasználására már nem kérült sor. A kalocsai nevelőintézetből szökött fiúk ellen betöréses lopásért és tiltott határátlépés kísérlete miatt eljárás indult. Gazsó Béla A majsai csizmagyárban A Kiskunmajsai Cipész Szövetkezetben készült női csizmák egyre nagyobb hírnevet szereznek országszerte. A „majsai csizma” kifejezést ma már nagyon sok nő használja, s nagy többségük igen elégedetten hordja is ezt a lábbelit. resiet, most piár négy színben ötven modellt készítünk. Újdonságnak számít és nagy sikert arat a háromféle színű bőrből készült csizmánk. — Az egyéni megrendelőknek nehéz eljutni Majsára. Hogyan rendelhetnek csizmát? — A környékbeliek sűrűn felkeresnek bennünket, a Kecskeméten lakókhoz viszont „házhoz megyünk”, A Szabadság téri szövetkezeti mintaboltnak mi is résztulajdonosai vagyunk, s itt nagy választékban kaphatók a termékeink. Minden második szerdán egész nap ott tartózkodik egy szakemberünk, s méretet véve felveszi a megrendelést, Egy-egy ilyen napon húsz-huszonöt pár csizmát is rendelnek, — Beszámolhatnánk valami újdonságról? — Nagyon sok nő panaszkodott korábban, hogy nagyobb méretű lábára nem talál cipőt. Mi most megkezdtük a 40, 41 és 42-es méretűek gyártását. Elégedetten állapítottuk meg, hogy ezek iránt is növekszik a kereslet. Újdonság és hírnevünket növeli, hogy a Centrum Áruházzal kötött szocialista szerződés szerint ellátjuk őket rendszeresen áruval. A fővárosi Csillag Áruház november 7-én ünnepi kirakatokat rendez be a mi termékeinkből. Ugyanekkor az áruházban árusítással egybekötött bemutató lesz a mihtegy huszonöt fajta női csizmánkból. A legnagyobb újság viszont' az, hogy szövetkezetünk . tagsága, egyhangúan megszavazta, hogy részesedési alapúnk harminc százalékát tegyük félre, s az így „megspórolt”, illetve tartalékolt pénzt összegyűjtve jövőré nekilátunk a nagyszabású bővítésnek. Az előreláthatóan mintegy 8 millió forintos beruházás megvalósítása utál nemcsak a termelést tudjuk majd növelni, hanem végre megoldódik a szociális létesítmények hiánya miatti gondunk is. A kongresszusi munkaversenyben különben szövetkezetünk is részt vesz, öt brigádunk hatvan tagja már birtokosa a megtisztelő címnek, s az idén egy újabb kollektíva határozta el a cím megszerzését. Felajánlásaik jelentet tősen ,segítik a termelést, imind-a nyájunk eredményeit! áfsao im9sü Opauszky László 0 Az idei év legnagyobb beruházása ez a 600 ezer forintos fárahúzó gép, amely hat ember munkáját végzi el. Kertész László a tmk vezetője — az üzem neveltje — és juhász Sándor lakatos a gép karbantartását végzik. 0 A jobb oldali képéh: az egyre jobban |§p^[t|^jftezetben nem minden gépet vásárolnak. A tmk dolgozói állájpdóan azon törik a fejüket, hogy hogyan tudnák gyorsan és olcsón segíteni a 'termelést. EzF á '-Kólégfűvó'- berendezést például, amivel Pintér Sándoriié dolgozik — a tmk dolgozói készítették. (Opauszky' László felvételei) 0 A műhelyekben az idei terv végrehajtásán fáradoznak, a tervezők viszont már a jövő évi modellekét készítik. Kertész János keze alól már sok szép sikert aratott modell került ki, s ebben a munkában méltó társa Csillag László. Ok nevelik az új tervezőket — Baló Zsuzsát és Kormányos Júliát —, akik nemrégen még szakmunkásként dolgoztak a szalagon. Felvételünkön a jövő évi modelleket örökítettük meg a tervezőkkel. Hegyes Ferenc, a szövetkezet elnöke elégedett. — A bajokat leszámítva jól vágyunk — mondja mosolyogva. — Szövetkezetünk erőteljesen fejlődik, s termékeink egyre jobb hírnevet szereznek készítőiknek. Három évvel ezelőtt vezettük be a szalagszerű termelést, s ez természetesen eredményeinket jelentősen növelte. A múlt évben már 23 millió forint 'vértéket termelt 180 tagú kollektívánk — amelyből száznegyvenen nők. Mit adtunk a fogyasztóknak ezért az összegért? Csak néhány adatot. Fő termékünk a női csizma, tavaly két színben és negyven modellben 37 ezer 406 párat adtunk át a kereskedelemnek, illetve az egyéni megrendelőknek. A másik keresett termékünk a női szandál, ebből 42 ezer párat készítettünk. — Az idén? — Bízunk abban, hogy termelési értékünkét kétmillió forinttal növelni tudiuk a tavalyihoz viszonyítva. Változatlanul a -női csizmák iránt a legnagyobb a kéKüzdés és békesség — Van egy kedves kolléganőnk, aki albérletben lakik harc >m gyermekével. És évek óta járja a lakáshivatal kálváriáját. Ismerjük őt, nem természete a panaszkodás, de érézzük, valahogyan segítségére kellene lenni. Igaz, nem fizikai dolgozó, de kis fizetésű és főleg a gyermekeit egyedül nevelő édesanya. Lehet, hogy személye egy riporthoz is jó téma lenne... A Kecskeméti Konzervgyárból érkezett az iménti telefonhívás, s ez volt az előzménye,% hogy most szemtől szemben ülök Ku- rucz Mihálynéval, a gyár munka- verseny-felelősével. Gömbölyded, szé|í, arcú asszonyka, szinte sugárzik róla a derű, a kiegyensúlyozottság. Lehet, hogy csak azért, mert a munkakörével ösz- szefüggő kérdésre számít, s amit erre felelhet, az táplálja a jókedvét? De nem. A mosoly akkor sem hervad le arcáról, amikor megkérdezem: — Hányadán is áll a lakásgondja ? — Most már bízom benne, hogy majd csak , ránk kerül a sor! Azt nem szereltem, mert olyan megalázó volt. hogy aj la- káshivatal vezetőjétől a társadalmi bizottsághoz, onnan meg vissza a hivatalvezetőhöz küldöztek, de tulajdonképpen nem hallgattak meg. Erre nemrég jöttem rá. amikor az igazgatási osztály vezetőjéhez is eljutottam, hogy mérvadó választ kapjak. legalább azt tudjam, .körülbelül mikorra számíthatok a megoldásra. Az Osztályvezető elvtárs alighanem szólt a lakásügyintézőnek, mert az az egyébként rokonszenves fiatalember legutóbb azzal fogadott. miért nem mondtam, hogy három gyermekem van. Pedig higgye I el. mindig említettem. De hát úgy látszik, abban a hi valóiban óhatatlan az. elfásulás.. Lehet, hogy már a kilincset fogó. következő, ügyfélre gondolnak, ezért nem tudatosodott bennük az én problémám. Az is most derült, ki, hogy. az 19(>H-ban beadott kérelem még !a volt férjem nevén fut, holott az enyém maradt a gond. Most már férnélek, felvettek ugyanis a többgyermekesek listájára... — Mekkorák a gyerekek? — Három-, öt- és hatévesek. Zsuzsikám első osztályos. Ez is hasonló téma volt. Bizony, utánajárásba került, mire megoldódott, hogy reggelenként egy- irányba indulhatok velük! A kisfiámat ugyanis a Kisfaludy utcai óvodába vették fel. Az albérletünk a Rendőrfaluban van, ez pedig a leninvárosi iskola körzete. Hogy a lányom a Zrínyi általánosba járhasson, azt kellett engedélyeztetni. Tudja, az a kellemetlen, hogy újra és újra- magyáí'úzkodni kell, no meg , az idő, az utánajáráshoz. Hisz én csak magamra számíthatok, nagyon jól meg kell tehát szervezni az életünket. Korán indulás a két gyerekkel, hogy én is időben érkezzek a gyárba. Munka után pedig ösz- szegyűjtöm őket, együtt bevásárolunk, aztán megpakolva tülekedés a buszra, és irány haza. Főzés, mosás, takarítás-, tanulás,, játék, s apii még belefér az estébe. Folyik a mí meghitt, otthoni életünk. S ha még marad időm, miután elcsitulnak a gyerekek, előveszem a kötőtűket. Egy kis pótlás -elkél, csuda jól jön olykor-olykor az' egy-két- száz forint! ; — És a harmadik gyerek? — Most egyelőre édesanvámék- nál. Pesten. Drága kis angyalkám! Sajnos, ő nem egészséges, bár gyönyörű, fejlett és nagyon kedves gyerek. A 'szellemi fejlődése elmarad a korától. Mindent megért, de például még nem beszél. Az orvosok szerint az egészségügyi intézet sokat segíthetne, szakértő kezekben .volna rá remény. Ilyen intézet azonban csak egy van, a fővárosban. A megyei tanács illetékes előadója ismeri e gondomat, s noha -biztatót nem tudott mondani a kislányom elhelyezését ii.té- i tóén, mégis bízom. És hálás vagyok a szüleimnek, hogy segítenek, hogy olyan odaadó szeretettel veszik körül. Pedjg nekik sem könnyű, öt gyereket felneveltek, gondját viselik a 92 éves, de gondolkodásban \ örökifjú nagymamának. Mellesleg édesapámnak, aki esztergályos1, egy éve van hátra a nyugdíjba menetelig. S tessék, én a kertész- mérnöknek kitaníttatott lányuk is megszaporítottam a gondju- kát...— Kertészmérnök? Tehát egy kallódó diplomás... Vajon hogyan adta rá a fejét a mezőgazdasági pályára egy pesti lány? — jegyzem meg érdeklődőn, s a kedves új ismerősöm nem késlekedik a válasszal. — Hol is kezdjem? Középiskolás koromban, bár nem voltam osztályütolsó, nem terveztem a továbbtanulást. Dolgozni akartam. Milyen jó lesz, ha én is segíthetek, vihetem haza a pénzt! Erre vágytam. Apám azonban így szólt: „Fiam, most van rá lehetőség, tessék továbbtanulni!” Ebből nem is engedett. És mivel az egyik legjobb barátnőm Gödöllőre jelentkezett, vele tartottam én Is. S tessék, apámék és az államunk rám költötték a sok pénzt, a tudományomat pedig csak a, gyakorló rdőm alatt, Tiszakécskén próbálgattam. Itt ismerkedtem meg a ’ volt. férjemmel, aki mezőgazdasághoz értő, ős mellesleg tanyai fiú volt. Azt hittem, hogy a szakmámhoz, is hűen, eljegyeztem magam a vidéki élettel. Csakhogy másként jött ki a lépés... Igaz, hogy az apjuk már két és fél éve nem látta a gyerekeket, de én tulajdonképpen boldog ember, boldog anya vagyok. Nosztalgia a szakmát illetően elő-elővesz, de hát hol kell egy olyan kertészmérnök, akinek, ha törik, ha szakad, reggel is, délután is össze kell szednie a csemetéit?! Azt tervezem, hogy a közgazdaságtudományi tanulmányoknak vágok neki. Ez összefér az eredeti szakmámmal, és a gyárnak is jobban használnék. — Honnan meríti a rendíthetetlen , optimizmusát? — 'kérdem, nem titkolt elismeréssel. Kurúcz Mihályné pedig változatlan derűval róvágja: r- Azt hiszem, családi vonás. Nagyanyámtól és apámtól örököltem! Már sokan megkérdezték tőlem: „Hogy mertél elválni?” És mint egy csodabogárra, nézne, amikor elmondom: idegileg, anyagilag és mindenképpen jobb Jgy. Nekem és a gyerekeimnek is. Nagyon őszintén mondom, igazán így van. A-z akaraterőm és' lelkiegyensúlyom „karbantartását” az anyaságom, a gyermekeim garantálják. A kis családunk fenntartása pedig? Ha hiszi, ha nem, egy-egy kevéskét félre -is tudok tenni, mégha, nem is minden hónapban. Persze, flanc nincs, magamnak csak a legszükségesebb. Például ez a magam kötötte kabátka. Ugye, elegáns? Hiába nyugtázom gyorsan, őszinte dicsérettel a csakugyan szép ruhadarabot, mondanivalójából kizökkenteni nem hagyja magát: — A fizetésem 2600, s hozzá a 800 forint." családi pótlék. Talán mire lakáshoz jutunk, kapom majd a gyermektartási hozzájárulást is. A volt férjemnek egyelőre van más törleszteni- valoja, szándékosan nem bolygatom. Majd ha az a fizetnivaló letelik. Neki is élnie kell... Az albérletért 540-et fizetek, a gaz- dáék igazán megértő, jóravaló emberek. Szépen megférünk egymással. Gyermekeim, életcélom, s hozzá akaratom és egészségem is megvan, mit kívánhatnék még? Hirtelen az órájára pillant, majd ismét rgm, és jólesőn' felsóhajt: — Most aztán jól kibeszéltem magam: Pedig azt nem is említettem, s lehet, ki sem találná, hogy a harmincegyedik évemben járok.., Perny Irén
