Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-24 / 223. szám
^ • PETŐFI NÉPE C 1974. szeptember 24. Kecskeméti tengerész túl az óper encián Chiovini Péter tengerész. Óceánjáró hajón jár-kel a világban. Ritka eset. ha itthon lehet vele találkozni. Nemrégiben hazalátogatott. Szívesen válaszolt a feltett kérdésekre — Hogyan került hajóra? — Véletlenül — hangzott a la- konikus válasz. — Éspedig? H Tulajdonképpen hajóépítő szerettem volna lenni. Ez nem sikerült. Az viszont igen. hogy elvégezzem az acélszerkezeti technikumot. A sikeres vizsgák után — mások ösztönzésére —, jelentkeztem a MAHART Tengerhajózási Üzemigazgatóságánál. Felvettek. — Volt próbatétel? — Hogyne. Ugyanúgy kellett vizsgázni, mint a pilótaalkalmas- ságin. — Mikor utazott először? — Még nem voltam, egészen 18 éves. Az 1100 tonnás Borsod nevű hajón hagytam el először Magyarországot. Végig hajóztuk a Dunán, a Fekete-tengeren, majd Szuez felé vettük az irányt. Jenien kikötőiében. Hodeidában horgonyoztunk. Az úton két 800 lóerős Láng-Diesel motor mellé kaptam beosztást, olajoznom, tö- rölgetnem kellett. Üzemanyagot töltöttem, ha mentünk. 5—6 tonna gázolaj fogyott el naponta. — Van különleges élménye az első tengeri útról? — Mindegvik útról van. ám az első az mindenben feleithetetlen. Sok-sok izgalmon, élményen men. tem keresztül: első ízben láttam a Vaskaput, az Égei-tengert, a Boszporuszt, a Dardanellákat. Isztambult. s nem utolsósorban Port Saidot, mikor végighajóztunk a Szuezi-csatornán. Nem kímélt meg a tengeri betegség sem (egyébként nem veszélyes). Sokkal nagyobb izgalmat váltott ki Afrikában a sivatagi homokvihar. Egyszerűen nem lehetett védekezni ellene. A bezárt kaiütben is háromujjnyi vastagságban telepedett le a finom szemcsés homok. — Ezután mi történt? — Géptiszti ákadémiára jártam, ma már birtokomban van a II. osztálvú nemzetközi oklevél is. Átkerültem a Debrecen nevű, 1500 tonnás hajóra, később a Székes- fehérvár következett. Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor megtudtam, hogy beosztást nyertem a Budapest óceánjáróra. A 6500 tonnás hajó mesz- szi útra indult Harminchat év után elsőként vett dél-amerikai irányt magyar haió. Lengyelországból indultunk, s Lagoson át kerültünk Buenos Airesbe, Porto Allegrébe. a ..vidám kikötődbe. Ezen az úton hajóztam át először az egyenlítőn. Az út hosz- szú, volt. 7600 tengeri mérföld! (Egy mérföld 1852 méter.) Óránként 13 csomós sebességgel mentünk, egy út tehát 2165 órát. azaz 90 napot vett igénybe. — Melyik tái tetszett legjobban? —i Láttam a nagy brazil, argentin, afrikai, európai kikötővárosokat. időztem á Kanári-, Zöldl'oki-szigeteken. gyönyörködtem a világ legszebb városának tartott Rio de Janeiróban. Mégis azt mondom, hogy a legszebb tájnak az Égei-tengeren levő görög szigetcsoportokat tartom. Nápoly?* Salerno? La-Speica? — mind-mind kedves számomra. — Voltak-e nehéz nercek? — Tengeren az izgalom nem ritka vendég. Mi. gépészek, a tengerszint alatt dolgozunk, naponta kétszer négy órát. Nem köny- nyű mesterség. Még nekem sem, pedig első tiszt vagyok. A tenger. az óceán kiszámíthatatlan. Egy rossz utasítás már tragédiával járhat. — Volt már halálfélelme? — Mások így hívják, mi nem, erről többet tudnának mesélni a magyar tévések, akik hajónkon voltak vendégek. Éppen akkor, mikor egyhetes szörnyű viharba kerültünk a Biscava-i öbölben. Mint a gyufaszálat, úgy dobálta hajónkat a víz. Ilyenkor az em-^ bernek nincs kedve enni, görcsösen kell kapaszkodni s minden mozdulatra vigyázni. — Ilyenkor nem is lehet aludni? —r A gyakorlott tengerész tud. Van egv módszere ennek: a két könyököt erősen odafeszítjük az ágy két széléhez. Igaz, hogy' másnap izomlázunk lesz, de mégis alszunk. — Egy-egy út során hetekig csak vizet látnak. Szabad idő pedig biztos van. Hogy tudják kihasználni? — Sokat olvasunk, tanulunk, szolgálatra készülünk. Kikötőben már más a helyzet. Ismerkedünk az idegen világgal. Ha kikötőbe érkezünk, első utunk a postára vezet. Nagyszerű érzés levelet kapni. Amikor már századszor, ezredszer is elolvassuk a kedves sorokat, barátkozunk más hajók legénységével. Rendszeres közöttünk a nemzetközi focimérkőzés. Nem dicsekvésként mondom, de még veretlenek vagyunk. Euró-, pában is. Amerikában is. — Most, hogy letelt a szabadTÁRGYALÓTEREMBŐL „Mindig maceráltak” í # Ezt az oklevelet kapta Chiovini Péter, amikor először hajózott át az egyenlítőn. ság, miiven úticéllal indul el Kecskemétről? — Klaipedába. Lettország legnagyobb kikötőiébe utazunk, vonattal. Ott már vár bennünket a legnagyobb magyar óceánjáró, a Petőfi. 13 500 tonnányi árut szállítunk a Maláj-félszigetre, Bangkokba, Singapore-ba. Megkerüljük Afrikát, áthajózunk az Indiaióceánon. Előreláthatóan fél évig tart az út. — Nem lesz honvágya? — Az bizony lesz. Egyéves házas vagyok. Mondjak még valamit erről? — Élményei viszont irigylésre méltók! — Lehet, de egvet tudni kell: ha valaki csak a romantikát látja a hajózásban, az cudarul csalódik . — Búcsúzásul sztorit? kérhetek egy — Minden kikötőben akad. Egyre viszont mindig emjékezni fogok: Libanonban éppen a mohamedánok vallási szertartását figyeltem, de mosolyognom kellett. amikor megláttam, hogy magyar gyártmányú imaszőnyeg van alattuk. Ott fityegett a címke: Made in Hungary Békésszent- andrás Holman Péter A villanyszámla - kicsit magas A jó hatásfokú vállalati gazdálkodás egyik közismert feltétele a termelési költségek csökkentése. E költségek között szerepel — iparáganként változó súllyal — a termeléshez felhasznált villamos energia ára is. A magyar gazdaság 250 legtöbb villamos energiát fogyasztó vállalatának egyesített Villanyszámlája például évente 9—10 milliárd forint.' A villamos energiára fordított kiadások az egyes vegyiüzemek, kohóművek önköltségében eléri a 20—30 százalékos arányt is, míg a gép — és könnyűiparban átlagosan ez az érték 3—5 százalék között mozog. Tévedés ■ lenne . azonban ebből arra következtetni, hogy akkor elsősorban takarékoskodjanak a kohászatban és a vegyiparban, ugyanis ezek a kiemelkedően energiaigényes ágazatok egyben, a legtakarékosabb felhasználók is. Hiába: ahol nagy mennyiségben használnak energiát — ott már megtanulták becsülni ezt a drága kincset és értik is a módját, hogyan kell a legjobb hatásfokkal felhasználni. Igaz, ezekben az ágazatokban a többnyire korszerű technika is segíti ezt a törekvést. A szakemberek mintegy 3—6 százalékra becsülik azt a villa- mosenergia-mennyiséget, amelyet, a hazai gyáripar képes lenne megtakarítani — fegyelmezettebb, szakszerűbb felhasználással. És ennek a megtakarításnak — forintban 300—600 milliónak — a négyötöd részét a gép- és köny- nyűípartól várhatjuk. A szakemberek tekintélye Nemrégiben minisztertanácsi határozat született az energiatakarékosság fokozásáért s ez több konkrét teendőt is megjelölt. Ezek közöt alapvető a vál_ lalati és ágazati energetikusok szerepének megerősítése, képzésük és feladataik trendszerbe foglalása. A vállalatok többségénél V— különösen a nagyfogyasztóknál — eddig is dolgoztak energetikai szakemberek: itt most az a változás, hogy az energiagazdálkodás javításáért — külöp ezért a feladatért is — az igazgatók lesznek a felelősek. Ez garancia arra, hogy az energetikusoknak az eddiginél nagyobb szavuk, cselekvési lehetőségük legyen. Tekintélyük növelését szolgálja, hogy bizonyos türelmi idő után csak megfelelő képesítéssel rendelkező szakem_ berek tölthetik be ezt a munkakört, Az összes változás részleteit — a feladat, a hatáskör, a szervezet ponto? meghatározásait a vállalati energiagazdálkodásról hamarosan megjelenő rendelet tartalmazza majd. Nem a vállalat beliigye A jó vállalati energetikus nem kis hasznot hajthat a gyárnak. Legnagyobb a szerepe a beruházások megtervezésekor, amikor azt kell mérlegelni, hogy milyen ' energiaforrásokból mekkora teljesítmény fogadására kell lehetőséget teremteni. Gépbeszerzés esetén az energetikus szaktanácsai megint csak aranyat — sok tízezer kilowattot érhetnek. Azzal, hogy ismeri a gépek fogyasz. tásának és teljesítményének értékeit, hasznos társa lehet bármikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy egy adott terméket melyik gépsoron lehet a legjobb hatásfokkal meg_ munkálni. Ilyen döntésben 'természetesen sok mindent meg kell fontolni, de mindenképpen érdemes figyelembe venni a villanyszámla alakulását is. A nagyfogyasztók számára sem azonos a tarifa például nappal, a csúcsórákban és éjszaka. Ez a . körülmény is kínál variációs lehetőséget ahhoz, hogy a nap melyik szakában .vonjanak be egy sok villanyáramot fogyasztó gépet a termelésbe és mikor helyezzék esefleg tartalékba. Most, hogy kormányhatározat és rövidesen egy rendelet írja majd elő az energetikusok feladatát. egyesek hangoztatják máris; ez — kissé — beleszólás a vállalatok belügyeibe. hiszen végül is a villanyszámlát a gyárak fizetik. Csakhogy a villamos energia — és mindenféle energia — nemzeti kincs. Úgy kell vele bánni,, mint a közös vagyonnal. Folyó- inkat, tavainkat sem teheti tönkre senki csak azért, mert termel; az energiát pedig nincs joga pazarolni. rossz hatásfokkal elhasználni. Hazánk csak számottevő energiaimporttal képes kielégíteni a növekvő szükségleteket, így nálunk különösen fontos, hogy miképpen gazdálkodnak az energiával a gyárak, hogy menynyivel nő évről évre ez az import. Feltételnül jogos tehát az energetikusok pozícióit, tevékenységük lehetőségeit erősíteni a gyárakban és az ágazati irányításban Lehet egy-két milliárddal kevesebb? Az iparvállalatoknál négyezer energetikus munkája kapott most nagyobb figyelmet: a villamos- energia-fogyasztás körülbelül 50 százalékát tartják majd szemmel. A másik 50 százalékot a közlekedés, a mezőgazdaság és a lakosság 'fogyasztja el. Az igazság az, hogy ezeken' a területeken — mert a tevékenység szervezettségé a kor. szerű nagyiparhoz képest számottevően alacsonyabb — az iparénál szervezetlenebb, lazább az energiagazdálkodás is. A szakemberek 15—20 százalékos megtakarítás lehetőségét tételezik fel ebben a körben, mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a lakossági fogyasztásban. Ha tehát mindenki energetikusi komolysággal, lelkiismerettel gazdálkodna — kis- és nagyfogyasztóként egyaránt — az energiávalv — villannyal és persze gázzal! olajjal is — ^bizony egy több milliárdba kerülő új vil- . lamos erőmű teljesítményének megfelelő energiamennyiséget takaríthatnánk meg magunknak — s így egy-két milliárd forinttal lehetne kevesebb évente az ország villanyszámlája. G. F. Delfinek díszszemléje Szocsi mólója mellett sok ezernyi delfin háromórás díszfelvonulást rendezett. Kettesével úsztak hosszú sorban, mintha zsinóron húzták volna őket. A távközöket szigorúan megtartották. A mólóról jól látható volt, hogy sok fiatal úszott soraikban. A kicsinyek egy-egy csoportja néha a part felé fordult, de az idősebbek máris rendre intették őket. A felvonulás láttára a sirályok magasan*az égen keringtek és nem ereszkedtek alá, bár a delfinek egy óriási halrajt követtek. A szakemberek vélemé. nye szerint ilyen jelenséggel még a tengerészek is csak rendkívül ritkán találkoznak. Sok változatát ismerjük már az ittas állapotban elkövetett bűn- cselekményeknek. Irtunk olyan esetről, amikor a részeg férfi késsel támadt ivócimborájára, apa a fiára, szomszéd a szomszédjára. De minden bizonnyal és remélhetőleg egyedül álló az, ami május 19-én egy vasárnapi napon történt Kecskeméten, a Má- riahegy 53. számú házban. Itt lakik idős Galamb István és félesége. A családfő beteg ember, járóképtelen, s így a ház körü- ' li munkák zöme 59 éves feleségére hárult. Ezzel nem is volt baj. Viszont — amint a bíróság megállapította, s amint azt a köt- nyékbeilek is tanúsíthatják — az asszony és családja nem vetette meg a bort, s elég gyakran ürültek ki az üvegek. Az italozásoknál rendszere? társ volt ifjú Galamb István Károly és felesége,« akik a szülői háztól alig 30—40 méternyire építettek szoLa-kony- hás házat. A 39 éves fiatalembernek ezek a nagy ivások régen nem számítottak újdonságnak hiszen igen sok bort eresztett már le a torkán, viszont mindig többet szeretett volna, mint amire anyagi lehetőségeiből futotta. Elsősorban napszámos munkákat vállalt' a környező szőlők-, ben, s a napszámhoz egy liter bort kapott ő is és a felesége is. Ezt a két litert azonban — kevés híján — ifjú Galamb fo- gyasztotta el, majd megtoldotta otthon, az anyjánál. Érdekes, hogy bár az anya gyakran korholta' a fiát, amiért semmire sem telik náluk, de amikor bor volt a közelben, teljes egyetértésben emelgették- a poharakat. Ifjú Galamb azt! is megtette, hogy^előleg- ként kért bort ismerőséitől azzal, hogy majd ledolgozza. Szó- s val ital mindig volt a háznál, de csak rövid ideig, «mert hamar -megitták. Az iljú Galamb házaspárnak már nagy gyerekei vannak: 16 és 15 évesek, ök is dolgoztak és kerestek, de az apjuk elvette pénzüket, s azt is italra költötte. A gyerekek ezt megsokallták, s otthagyták a szü- . lői házat,' inkább az albérletet, illetve az anyai nagyszülőt választották. Csak a hétéves gyerek maradt otthon, de a házaspár azzal sem törődöti. Mindezek tudtával és ezek ellenére ifjú Galamb István, úgy nyilatkozott a bírósági tárgyaláson, hogy „családi életem rendezett.. Anyjával elsősorban üzért veszekedtek, mert az mindig a ve- jét és a lányát dicsérte: szorgalmasak, ezt is vettek, azt is vettek, bezzeg ti nem viszitek semmire. Ez bántotta ifjú Galamb Istvánt, de haragudott azért is, mert az anyja — bár ő többször kérte erre — nem vett neki bort. Előfordult az utóbbi években, nem is egyszer, hogy megverte az anyját, á feleségét, a veszekedés, a perpatvar pedig már megszokottá vált. A már említett, vasárnapon — 1974. május 19-én — idős Galamb Istvánné átment a szomszédban lakó Vágó Ambrusékhoz egy fél liter borért azzal az indokkal, hogy beteg férjének kell. Nem sokkal azután, hogy az asszony eltávozott, megjelent Vágóéknál ifjú Galamb István és felesége, akik viszont két ljter bort kértek, s azt hazavitték. Otthon kapáltak a kertben, s közben megitták a bort. Délben a férj zsíroskenyeret és paprikát evett, s közben hallotta, hogy az anyja, aki főzött a nyári konyhában, ismét „feltette a régi lemezt” és OLVASÓINKÉ A SZÓ IVÓVÍZGONDOK CSENGŐDÖN Nagyon indokoltnak tűnő problémával kereste fel szerkesztőségünket Sülé Miháiy csengődi lakos. Mint írta, a Horváth Kálmán utcában levő szivattyús kutat a helyi tanács régebben leszereltette,- ám a vízellátásról azóta sem gondoskodik. Pedig sok család háza nélkülözi még a közművesítést, sőt többeknek az udvarán sincs csap. Az ott lakók jelenleg nagyon messziről kénytelenek cipelni az ivás- hoz, tisztálkodáshoz szükséges vizet. Ez a sorsuk az utcában lévő szeszfőzde dolgozóinak is. Olvasónk sürgeti az áldatlan állapot megszüntetését, s az utcai közkút újbóli felszerelését. SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Egy idős, nyugdíjas széchenyi- városi lakos” jelige, Kecskemét: Levelével, mely a széchenyiváro- si járdákon való kerékpározás veszélyességéré, szabálytalan voltára hívja fel a figyelmet, teljesen egyetértünk. Megjegyezzük, hogy e gondokról többször is írtunk lapunk hasábjain. A nagyon várt hatósági, intézkedésről azonban még máig sincs hír. Ennek ellenére bízunk abban, hogy az illetékesek számára korántsem közömbös a megyeszékhely legmodernebb . városrésze gyalogj áró lakóinak kérése, amit ezúttal is megismételünk: ha az intő sző hatástalan, helyszíni bírság, esetleg feljelentés révén szüntessék meg a járdákon történő — rendkívül balesetveszélyes — biciklizést! * őket ócsárolva vejét és lányát magasztalja. Fülelt 'egy darabig 'ifjú Galamb' István,"majd odament- a nyári .koiiyhához, lekuporodott és folytatta,a falatozást, kezében egy 12,5. centiméter hosszú pengéjű késsel. Anya és fia vitatkozni kezdtek azon, hogy miért van jobb véleménye idős Galambnénak a vejéről, mint a fiáról. Vita közben elfogyott a paprika, a zsíroskenyér es csak H kés volt a ■ fiú kezében. A következő pillanatban aztán — éppen szemben álltak egymással — nagy erővel hasba szúrta az anyját, aki védekezni próbált, de eredménytelenül. Majd a kést eldobta, s a legnagyobb nyugalommal átmpnt a saját núzáoa, , lefeküdt, a szobábq. és elaludt. Az életveszélyesen sérült asz- szonyt aztán a menye' és egy szőmszéd támogatta, lefektette« a gyepre, majd mentőt hívtak és értesítették a rendőrséget is. Idős. Galamb Istvánné kórházba került, ahol azonnal megoperálták. Sérülése négy hét alatt gyógyult meg, Fiát, ifjú Galamb István Károlyt pedig a rendőrök keltették fel mély álmából. Nem is törődött azzal, hogy mi van az anyjával, él, vagy meghalt, csupán azon morfondírozott, mikor' engedik őt szabadon. Amikor később a rendőrségi kihallgatás során megkérdezték tőle, hogy miért támadott az anyjára,'eny- nyit mondott: Mindig maceráit, meg aztán elkapott az ideg ... Ifjú Galamb István Károlyt a megyei', bíróság emberölés bűntettének a kísérlefe miatt kilenc évi szigorított börtönre ítélte, további öt évre eltiltotta a közügyekben Való részvételtől és kö- ’ telezte kényszer elvonó kezelésre. S ha az ítélet olvasása után az ember az eset tanulságain töri a fejét, nem szükséges sokáig gondolkoznia: ki a hibás azért, mert a fiú rászokott az italra? Egyáltalán nem akarjuk ezzel kisebbíteni, s főleg nem menteni a tettes cselekedetét. De azért tudni kell, hogy minden jelenségnek, esetnek oka van. Közvetlen és ’ közvetett oka. Aztán — az ügynél maradva — azt is megkérdezheti äz ember, hogy miért nem szoktatták rendszeres munkára, becsületes kenyérkereső foglalkozásra a fiatalembert, amikor még lehetett volna? Mit látott a szülői házban ez az ember, aki végül is késsel támadt az anyjára? A korán, még szinte gyermekfővel kezdett italozás elvégezte romboló munkáját a' szervezetben, gyengítve az ideg- rendszert, tompítva az ítélőképességet,' feloldva a természetes gátlásokat ... Nem akarjuk mi is „feltenni a régi lemezt”, hiszen számtalanszor elmondott, tehát mindenki által ismert igazságok ezek. Mégis úgy látszik, hogy a felismert igazságot és az aszerint való cselekvést még mély szakadék választja el egymástól. Legalábbis gyakran ilyen érzése, tapasztalata van az embernek. Ifjú Galamb István Károly kilenc évet kapott, de az ítélet még-nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész tudomásul vette az ítéletet. A bíróság súlyosbító tényezőként vette figyelembe, hogy a tettes az édesanyja ellen követte el a bűncselekményt. Enyhítő tényező volt büntetlen előélete, családos állapota. Bár ez utóbbi — amint a bíróság megjegyezte — nagyon enyhén jöhetett csak számításba... ; G. S. Jusztin János, Kiskunhalas: Az érvényben levő, s a Polgári Törvénykönyvben található jogszabályok lehetővé teszik, hogy ön a szőlőterületére vonatkozó hivatalos adásvételi szerződést egyoldalúan felbontsa, ha a vevő á határidők lejártáig sem teljesítette fizetési kötelezettségét. Ez esetben persze vissza kell adnia az okmány alapján eddig kapott pénzt. Ha azonban nem bontja fel a megállapodást, akkor is van módja a hátralékösszeg megszerzésére. E célból keresse fel a területileg illetékes járásbíróságot, mely elrendelheti a vevő havi fizetése egy részének — a tartozás arányában való — letiltását, illetve az önnek törtéhő kifizetését. Amennyiben az adósnak nincs munkahelye, akkor az Ingatlana vagy az ingóságának terhére kérheti a végrehajtást. Kovács Sándor, Tass: Lapunkhoz érkezett panaszát felkérésünkre kivizsgálták az illetékesek és arra a következetetésre jutottak, hogy az ipari üzemben végzett munkája, valamint a kisipari tevékenysége során összesen 15 év és 127 nap szolgálati időt szerzett — tsz-tagsága ez esetben nem vehető figyelembe —, s ennek, illetve az 1961. évi 20-as számú nyugdíjtörvény alapján megfelelő összegben állapították meg az öregségi nyugdíját. Nagy Dénes, Kiskunhalas: Kellő adatok hiányában eddig sajnos nem sikerült a hatóságnak kiderítenie, hogy mekkora az édesapja tulajdonát képező azon földterület, melyet a bodoglári Szabadság Termelőszövetkezet használ. Javasoljuk, hogy kérésével forduljon a Kiskunhalasi Járási és Városi Földhivatal, s az említett közös gazdaság vezetőihez. Ha ez utóbbiak elzárkóznak a jogos földjáradék kifizetése elől, bizalommal keresse fel a megyei tanács vb kiskunhalasi járási hivatalát, ahol megteszik a szükséges intézkedéseket. Összeállította: Veiket Árpád
