Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-24 / 223. szám

1974. szeptember 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Szakmunkások új fajta középiskolája Két éve 106 ezren, az elmúlt tanévben 127 ezren iratkoztak be a felnőttek középiskoláiba. A munka mellett továbbtanulók száma, egyre növekszik, bár ma­gas, 50—60 százalékos az év köz­beni lemorzsolódás is. S még mindig kevés felnőtt szerzi meg az általános' műveltséget nyújtó középiskolai "végzettséget. Szak­munkásaink közül mindössze 7,2 százalék -érettségizett. Évről évre sokasodnak a felnőttoktatás tor­mái.- Alkalmazkodva a dolgozók munka- és egyéb elfoglaltságá­hoz, tanulhatnak a felnőttek es­ti vagy levelező tagozaton, össze-' vont osztályokban, a szakmai képzést segítő általános iskolai osztályokban. S a most induló tanév újdonsága a szakmunkások kiegészítő középiskolája, ahol a munkájuk mellett továbbtanulni szándékozó szakmunkások közép­iskolai végzettséget szerezhetnek esti, levelező oktatási formában, „ de “egyéni felkészülés alapján is vizsgázhatnak. A szakközépisko­la harmadik évfolyamának sike­res elvégzése után a hallgatók érettségi (Vizsgát tehetnek, s így az iskola egyetemi továbbtanu­lásra is-jogosít. Mint a miniszteri utasítás hangsúlyozza e továbbtanulási forma célja, „hogy a már szak­munkásképesítéssel rendelkező dolgozóknak korszerű általános középfokú műveltséget nyújtson, s így tegye lehetővé számukra a szakközépiskolai végzettség meg­szerzését, egyúttal'erősítse világ­nézeti, politikai, erkölcsi fejlődé­süket, továbbá tegye őket alkal­massá az önművelésre; szakmai ismereteik- önálló . bővítésére, a politikai és közéleti tevékenység­ben való részvételre, szabad ide­jük értékes felhasználására”. Ebhen az iskolatípusban hat tantárggyal — magyar nyelv és irodalom, történelem, matemati­ka, fizika, kémia, közgazdasági ás állampolgári ismeretek*— foglal­koznak a tanulók. Fakultatív tan­tárgyként szakmájukhoz közel­álló ismereteket is szerezhetnek. A kevesebb tantárgy nem jelent engedményt — a vizsgák *szigö- rúak, megkövetelik az elmélyült ismereteket, az általános művelt­séget —, csak a vizsgákhoz való eljutást teszik rövidebbé. Az es­ti tagozaton hetenként három na­pon tanítanak. A foglalkozásokat1 munkaidő után, a lehetőségekhez mérten, a dolgozók üzem; mun­karendjéhez igazodva tartják. Az esti tagozaton a tanítási órák lá­togatása kötelező. Szerveznek he­ti egy* illetve kétnapos elfoglalt­sággal járó levelező oktatást. A heti kétnapos foglalkozásnál a második nap az ismeretek bégya- korlását szolgálja. Az öpállóan tanulók, mint vendéghallgatók részt vehetnek a szervezett órá­kon, s kívánságra egy‘vizsgaidő­ben két évfolyam tananyagából vizsgázhatnak. A hároméves szakközépiskolába azok iratkoz­hatnak be, akik az általános is- ' kola nyolc osztályát elvégezték és szakmunkás-képesítéssgl ren­delkeznek. A tavasszal meghirdetett isko­latípusba elsőnek Veszprém, Szol­nok, Békés, Győr, Hajdú megyé­ben és Budapesten jelentkeztek szakmunkások. A már eddig is működő dol­gozók szakközépiskoláiban, nap­nappali tagozatos iskolákban, s né­hány helyen gyárakban, vállala- . toknál kihelyezett osztályokat is szerveztek. S ezek az osztályok nyitva állnak a gyermekgondo­zási segélyen levőknek, az egész­ségügyi .okok miatt nem dolgo­zóknak. Örömmel fogadjuk ezt az új, sok kedvezményt nyújtó lehető­séget, amelyet tömeges oktatási forrnának szánnak. K. M. A kiskunfélegyházi utcák krónikája Igazat mond a Kiskunfélegyháza településfejlődése és utca­neveinek története című kötet szerzője: a könyvnek a mai em­ber számára is van mondandója. Hozzáteszem, haszna, mint minden pontos, gondos helyismereti kiadványnak. Fekete Jánós tanulmánya hoz­zásegíti a félegyháziakat a tar­talmasabb élethez. Merésznek látszik éz a megállapítás, noha a következtetés kézenfekvő, lo­gikus, reális. Köztudott, hogy életünk minősége részben á vi­Városkép kialakulása 'A. VIII. kiskun napok ösztön­zésére megjelentetett kötet szin­te megszámlálhatatlan informá­ciót tartalmaz. Megszólaltatja a hallgatag utcákat, már-már fe­ledett utcanevek megmentésén fá­radozik, eligazít a kétszáz éves város történetében. Érdeme a ko­rábbi, színvonalas helytörténeti irodalomban elfogadott, ám vi­tatható tételek megkérdőjelezése vagy éppen helyreigazítása, ki­egészítése. A szerző az utcák keletkezé­séről, mikénti megjelöléséről Történeti visszatekintés A házszámozást és az utcák .hatósági elnevezését Jankovich főkapitány rendelte el 1850. áp­rilis 30-án, olvasható az utcane­vek történeti áttekintésére vál­lalkozó fejezetben. A törökök pusztításai miatt Félegyházán nincsenek, nem lehetnek olyan régi', középkori utcanevek, mint például Szegeden vagy Kecs­keméten. A XIX. század köze­péig, sőt módosításokkal a XX. század elejéig a tized beosztást használták. Fekete János „fél­egyházi sajátosságnak” minősíti ezt a gyakorlatot. .(Másutt is al­kalmazták; így .Kecskeméten is.) Az első hivatalos jegyzék 58 nevet tartalmaz. Ki tudná e kö­tet nélkül, hogy merre húzódott az Oskola, a Magazin, a Völgy, a Felső zöld utca. Sorolhatnék a neveket, mert közülük csak mu­tatóba maradt (Kálvária és Da­ru utca.) Ki gondolná, hogy csak tághoz, a környezethez fűződő kapcsolatok számának, jellegének a függvéhye. Nyilvánvaló, hogy minél több szállal kötődik Vala­ki szülő- vagy lakóhelyéhez, an­nál jbbban a magáénak érzi. akart minél többet elmondani: ebből á szempontból vizsgálta a várostörténetet. Mivel a telepü­lésföldrajzi, településtörténeti fejezet, a könyv első része, tulaj­donképpen csak az utcanevekkel kapcsolatos közlések bevezetését, megalapozását szolgálja, kisebb aránytalanságok figyelhetők meg. Így is a fontos adalékokkal, helytálló következtetésekkel gya­rapítja a város múltjára vonat­kozó ismereteinket. Különösen meggyőzőek az újratelepítők ko­rábbi lakhelyét tisztázó érvei, adatai. 1929-ben tértek át a most is al­kalmazott páros—páratlan szá­mozásra. Sokáig csak a házak falára pingálták a számokat. 1871-ben határozták el „többnyi­re tartósabb fatáblácskák” hasz­nálatát. A millennium előtt ren­deltek először horganyöntésű táblát. ' Fekete János ügyesen, szaksze­rűen elemzi, csoportosítja, val­latja a régi jegyzékeket, utcane­veket. Hivatalosan először 1867- ben fogadtak el személynevet helymegjelölésként: az Aranykéz utca elejét Petőfi térnek nevez­ték el. Hamarosan Koss.uth Lajos is „nevet” kapott. Elemzőén mu­tatja be a régi utcanevek eltű­nésének sajnálatos folyamatát. Az első világháborúig a külön­böző politikai áramlatok „felfal­ták” a régi megjelöléseket. A magyar történelem nagy forradalmárainak, a nemzetközi munkásmozgalom jeleseinek az érdemeit először a direktórium utcaelnevezési javaslatai, határo­zatai tükrözték. Az ellenforrada­lom mindent „visszacsinált”. A felszabadulás után szögezték ki újra a Marx, Engels, Martino­vics, Dózsa György nevét hirdető táblákat. 1945. Szeptember 4-én 18 utca, illetve tér nevét változ­tatták meg. Elgondolkoztató tanulságok A könyv adatainak, tanulsá­gainak a birtokában elkerülhetők a korábbi hibák. Egyet értünk a szerzővel: a nevek elsődlegesen a tájékozódást szolgálják. Mi is javasoljuk, hogy határozottabban védjék meg a várostörténeti je­lentőségű megjelöléseket. A kötetből más irányú, sajnos időszerű következtetések is ki­olvashatok. A túlságos engedé­kenység, az engedély nélküli épít­kezések tömege hossáú időre ront­ja a városképet. Elődeinktől ta­nulhatnánk határozottságot. Már a XVIII. században szigorú hatá­rozottsággal védték a „város csi- nosodásával” kapcsolatos érdeke­ket. Egy-egy felvigyázó őrködött tizedenként az előírások betartá­sán. A hozzájárulás nélkül, rosz- szul, rossz helyre felhúzott „leg kisebb Falat” is letörették. A tudományos kutatást segítő hivatkozásokkal,.. az áttekintést könnyítő térképekkel, mutatók- tkal ellátott könyv a honismereti mozgalom értékes gyümölcse, méltó a gyorsan fejlődő, iparo­sodó városhoz. Csak növeli a szorgalmas, fi­gyelmes, jó történeti érzékkel és -készütséggel rendelkező . szerző érdemeit, ha a kitűnő, országo­san is becsült lektor, dr. Szabó Ferenc tevékeny közreműködésé­re, következetes igényességére is utalok. Ilyen együttműködéstől remélhető időtálló dolgozat, olyan, mint a Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcanevei­nek története című. Heltai Nándor c'.’ir jKäfciy :i, |>jru\ ‘já'icí — yiagriuH ni sbtiM VÍÖ119 }im i rf.’.;?- !7,.i;rv.ií » * aéibnc »•Kéfygi'ii Jnosaiv _ isvnömßt — * frrmloW • • — i-jfotrőm A világ egyetlen zenés gyermekszínháza A Szovjetunió és a világ egyet­len zenés gyermekszínháza nem­rég mutatta be Moszkvában M. Minkov vígoperáját, a „Cso­dálatos Muzsikát". A szórakozta­tó, meglepetésekkel teli,' me.se- elemekkel tűzdelt darab elősegí­ti, hogy a gyermekek megszeres­sék az operát és a zenét. A színház műsorán csaknem 20\ darab szerepel. Többségük szov­jet Opera. Bemutatnak olyan ze­nés darabokat is, amelyeket Tyi- hon Hrennyikov, Dmitrij Kaba- levszkij, Szergej Prokofjev és más neves szovjet zeneszerzők írtak. A színház klasszikus darabo­kat is előad. Csajkovszkij-ösz- szeállitásukban részleteket mu­tatnak be a „Rómeó és Júliá”- ból, és a nagy orosz zeneszerző más műveiből. A színház jő jel- adata, hogy fölébressze a gyere­kek érdeklődését a zene iránt, megtanítsa őket a zene szerete- tére, a zenei nyelv értésére. A gyermekszinház a Szovjet­unióban és külföldön is számos helyen vendégszerepelt. (APN—KS) Hant SHr*wA4T V w® gragg 0 V. Rubin „A három kövér” című operájának egyik részlete a moszkvai zenés gyermekszínház színpadán. (Foto: APN—KS) SZERB ANTAL KÖNYVE — FILMSZALAGON A Pendragon legenda Ha véletlenül teljesült volna, gyerekkori álmom, és felvételi vizsgákon meglátták volna ben­nem a leendő filmrendezőt, most tálán enyém lehetne Szerb Antal filmreköltöztetésének dicsősége, vagy kudarca. Úgy is mondhat­nám: dicsőséges kudarca. Szerb Antal ugyanis, mint író szinte megfoghatatlan. Olvasása a szel­lemi izgatószer erejével hat. Még az irodalom sokat tapasztalt és minden csemegébe belekóstolt ínyencei is kábulatba“ esnek tő­le. A Pendragon legenda különö­sen alkalmas arra, hogy megtré­fálja azt, aki nem tud ellenállni a kísértésnek és lerántja a lepe­dőt a pajzánul incselkedő, a kép­zelet kastélytermeiben szabadon kószáló kísértetről. Egy jelkép­ről, egy írói tüneményről, egy ironikus zárójelben lebegő álom­ról. Egy álmot sohasem lehet re­konstruálni, sohasem' lehet tel­jesen és pontosan, „egy az egy­ben” megvalósítani. Az álom ab­ban a pillanatban, hogy hozzá­érünk, szétfoszlik az ujjaink kö­zött, s csak akkor áll össze is­BS munKei. ai nacffigiiomA .zi necféq „ Wotnf -ron-f +■=<-!*/[ _ S zerb Antal költői világa álom­világ. Nélküle mit sem éreznénk meg abból a szellemi izgalomból, amellyel a szerző veszi boncké­se alá ugyanezt a világot. Az író tényleg igazi kísérteteket vonul­tat fel, bár ezek nem láthatók. A pergőbb komédia és a meg- hök ken több áttételek kedvéért vi­szont látunk szabályszerűen kí­sértő szellemeket is, akik egy igazi kísértetkastélyban kísérte­nek, holott legnagyobb veszedel­mük éppen abban rejlik, hogy valójában a fejekben tanyáznak. Szer)) Antal tehát arra figyel­meztet, hogy a tudomány is ve­szélyes csapdákat állíthat, ha el­szakad a valóságtól és lenéző gőggel bezárkózik a meddő kép­zelgések tragikomikus szellem­tornyába. Ezeket a szavakban mesterien megfogalmazódó és ironikusan figyelmeztető felismeréseket, amelyek ráadásul a legkülönbö­zőbb műfajokkal — kalandre­génnyel, misztikus játékkal, ko­médiával a szextörténetek izgató frivolságával — keverednek, na­gyon nehéz visszaadni egy egé­szen más és egyetlen műfaj, a film keretében. Valaki azt mondta vetítés után, hogy akik nem olvasták az ere­deti regényt, azok nem fogják megérteni a filmet. Számomra úgy tűnt, hogy inkább azoknak okoz majd csalódást, akik olvas­ták. Megfosztja őket egy káprá- zattól. Testet ad a testetlen, de elevenen kísértő gondolatoknak, láthatóvá teszi a láthatatlant. Ez­zel eltünteti magát a Pendragon legendát, a nem létező létezőt, azt a varázslatot, amit csak az irodalom képes megadni nekünk. Mégis, érdemes megnézni. Ré­vész György rendező nem köve­tett el mulasztást, sőt a lehető­ségekhez mérten a legtöbbet hoz­ta ki, amit csak lehetett, ebből a filmnek bizony nagyon ellenálló, il®|äär”Jvap'räz^tQS anyagból. Az igC egöféfo, hogy a regény háttér­vonulata — a romantikusan hát- borzongató kastély, lobogó fák­lyákkal vágtató kísértetek, rózsa- keresztes kort lehelő titokzatos sírboltok — nagyobb szerepet kapott filmjében, mint amekko­rát az író szánt nekik. De hát ezek jól fényképezhető, jól láttat­ható kellékek! Annál sikeresebb a színészek kiválasztása. Latino- vits1 Zoltán élvezettel bújt el a tudós könyvekben, illetve az író önmagáról mintázott Bátky Já­nosnak tudós megszállottságú, s ugyanezt ironikusan csúfoló ket­tősségében. Darvas Ivánnál ál­modni sem lehetne tökéletesebb angol Earl-t, Torday Teri pedig kísértőbb, mint a filmbéli szel­lemek. V. Zs. A cápák szeretik a klasszikusokat Cliffton MacDonald ausztráliai professzor nemrégiben kísérlet- sorozatot hajtott végre azzal a céllal, hogy megvizsgálja: mi­képp reagálnak a cápák a kü­lönféle hangingerekre. A víz alatt elhelyezett különleges erő­sítő segítségével előadást tartott a cápáknak különféle zenei alko­tásokból. A tudós szerint a ten­geri ragadozók pánikszerűen me­nekültek a modern zene hallatá­ra — a klasszikusok viszont megnyugtatóan hatnak rajuk. Jégország megadja magát Hamarosan újabb, immár a huszadik szov­jet expedíció indul el az Antarktiszra. A ku­tatók a jeges kontinensen rakéták segítsé­gével vizsgálják majd a légkör felső réte­gét. Az expedíció tervében szerepel egy uta­zás is az Antarktisz belső területére. A lánc­talpas* karaván a Mirnij kutatóállomásról indul majd el. (Moszkvai jelentés.) 1 James Cook .minden idők s • egyik Íegvakmerőbb ten­gerésze volt. A világon elsőként hajózta körül a Földet kelet-nyu­gati irányban, miközben több szi­getet fedezett föl. A bátor angol kapitány 1775-ben arra készült, hogy eljusson a világ ismeretlen déli részére is. arra a tájra, amely már korábban sok tengerészt visszarettentett, mert az áthatol­hatatlan köd. a haióárbocoknál is magasabb úszó jéghegyek és a dermesztő hideg lehetetlenné tet­te a továbbjutást. Két vitorlásával szerette volna megközelíteni a Föld legdélibb részét, mert izgatta, van-e egy űjább kontinens a jég alatt? Kísérlete kudarcot vailott.. Ha­jóival nem jutott el ahová1 in­dult. Hiába volt taDasztalt és bá­tor tengerész, vissza kellett‘(for­dulnia. Cook azután otthon, Ang­liában így számolt be tapasztala­tairól: — Feltehetően nincs ott sem­miféle szárazföld, de ha esetleg van is. azt soha senki nem látta és nem is lesz szerencséje látni. Ez egyetlen embernek sem sike­rülhet... Nincs olvan hajója a világnak, amely kikényszeríthet- né az átiutást a hatalmas, úszó jégtáblák között. Senkinek nem / ‘lehet több bátorsága, mint ne­künk. angol tengerészeknek ... Amit mi nem tudunk megoldani, azt más Sem fogja tudni.. .> A világhírű Cook balsikere so­káig elriasztotta a' tengerészeket, hogy megpróbáljanak eljutni a Déli-sark vidékére. Hosszú évti­zedekig nem akadt újabb vállal­kozó. 1819-ben azonban nagy vállal­kozásra kapott parancsot az orosz hadiflotta két kapitánya; Bel­lingshausen és Lazarjev. Kron- stadtban expedíciót kellett szer­vezniük. azzal a céllal, hogy vizs­gálják meg Cook megállapításai reálisak-e. > Ezt az utasítást kap­ták feletteseiktől: — Kövessenek el mindent, ami csak emberileg és technikailag le­hetséges, keressék meg ' a feltéte­lezett. ismeretlen földrészt és e közben amennyire csak lehet, kö­zelítsék meg a Déli-sarkai1 Két hajót készítettek elő. a ve­szélyes expedícióra a Mirnij-t és a Vosztok-ot. A két kapitány a legjobban kiképzett tengerészek közül válogathatta ki a két vitor­lás legénységét. Mindenki tudta, hogy az út kiszámíthatatlan ve­szélyeket reit magában. 1819 utol­só napjaiban Bellingshausen és Lazarjev hajói kifutottak a,nyílt tengerre. Sokezer kilométeres út állt előttük- Számtalan veszély­ével kellett megküzdeniük, mert fokozta nehézségeiket az is, hogy vitorlásaik aránylag kicsik vol­tak az óceánok tajtékzó hullám­hegyéihez képest. . Hetekig, hónapokig, évekig tar­tott a nehéz út. A hajónapló be­jegyzései jól érzékeltették az orosz flotta matrózéinak megpró­báltatásait : i :— Szétszaggatták a szelek a vi­torlákat, megrongálódott a kötél­zet ... Minden vizes, nyirkos, hi­deg. Vörösre izzítjuk az ágyúgo­lyókat. ezeket bevisszük a legény­ség hálókamráiba, hogy valami kis meleget adjanak. De ez sem segít. Mindenki szenved a hideg­től ..; Ahogy haladtak egyre délebb­re. úgy hűlt le a hőmérséklet és veszélyesebbé váltak a viharok. Kockázatos expedíció volt. a két kis vitorlás legénysége elszigetel­ten. magára hagyatottan küzdött az elemekkel. Valamennyi matróz szinte nap mint nap az életével játszott. Senkitől -sem várhattak volna segítséget, ha vi­torlásukat darabokra töri a vihar, vagy szétzúzza valamelyik jég­hegy. S egyszerrecsak váratlanul szá­razföldet pillantottak meg. Hegy­csúcsok tűntek fel. A fáradt ten­gerészek új erőre kaptak, az orosz flotta két hajója teljesítette a ka­pott parancsot! Bellingshaüsen- nek és bátor társainak sikerült az. amit az angol Cook nem tu­dott megoldani. A Mirnij és a Vosztok utasai elsőként hajózták körül az Antarktiszt, felfedezték az I- Péter szigetet és az Alexan- der-földet Három esztendeig volt távol a hazai kikötőktől az expedíció, amely történelmi jelentőségű kül­detést teljesített. Sokan kockáztatták az életüket később is. hogv minél többet meg­tudjanak a Hatodik Kontinens­ről. így például az amerikai Wil­kes 1838 és 1840 között, az angol Ross csaknem ugyanebben az idő-, pontban, a Déli-sark vidéke azon­ban jói' őrizte titkait és az ember szinte csak lépésről lépésre ju­tott előbbré. Még hosszú idő telt el addig, amíg tudományos biz­tonsággal figyelemre méltó té­nyeket állapíthattak meg az-ex­pedíciók. Ellenőrizhetetlen mon­dák és legendák keringtek a ha­jósok között.'A legjellemzőbb az, amit azután az angol Weddel ka­pitány matrózai beszéltek élmé­nyeikről. Ök állítólag szirénekkel is találkoztak!, amelyeknek olyan feje volt, mint egy nőnek ép olyan törzsük, mint a fókáknak. (! ?> Mindez természetesen csak a hajósok képzeletében létezett, mégis akadt, aki elhitte valame­lyik kikötő csapszékében, főleg megfelelő mennyiségű szesz elfo­gyasztása után. A kitalált „ször­nyek” csak fokozták a tengeré­szek érdeklődését az ismeretlen földrész iránt (Folytatjuk.) &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom