Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1971. augusztus 4. Gólyák ürügyén a naív festők készülő múzeumáról Gáspár András utca lt. A fiatalabb kecskemétieknek nem sokat mond ez a házszám, ők nem emlékeznek már a régi, „Don- kanyarra". De ha azt mondom: a „Gólyásház". szinte mindenki tudja miről van szó. Igen, a szalagház és az új megyei tanács közrefogta öreg épületről van szó, amelynek kéményéről az elmúlt évek során sohasem hiányzott a gólya. A leszek most is ott van. csak lakói nem foglalták el tavasszal. Ha valaki belép a kapun, rögtön megérti a gólyák elköltözésének okát. A házból kalapácsolás zaja hallatszik. Az utat törmelékhalmaz zárja el A kert fáinak levelét vastagon lepi a por. Az udvaron gerendák, lég- lagrakások, sóderdomb. A nyolc helyiség egyikéből kiáltás hallatszik: — Miska bácsi! Add föl a nádat! Háromtagú brigád dolgozik itt. Nádszövetet szögeinek a plafonra. Juhász István, a kőművesbrigád vezetője nevetve fogad. — Talán csak nem gólyanézőbe jött? — De bizony, azt akartam megnézni, hova lettek a ház kéményéről a régi lakók. — Nem bírták a kopácsolást, meg az emberek közelségét — mondja Kántor Sándor kőműves. — Mert hogy előttünk tetőfedők jártak — teszi hozzá magyarázatképpen Balogh Mihály segédmunkás. Valóban, a ház tetején új cse- repezés piroslik. — A porolást se szívlelték, amit mi végeztünk itt három napig— Tizenöt köbméter „saralást” dobtunk ki. — Hárman? — döbbenek meg. — Dehogy! — nevet fel Juhász István. — Nyári munkás diákok voltak itt tízen, a múlt szombatig. — Régóta dolgoznak itt? — Már hatodik hete — mondja Kántor Sándor. — Csak a szervezés lenne jobb! — fakadt ki a brigádvezető. — Például a múltkor is ácskapoccsal kapargattuk ki a port a gerendák közéből, pedig ha leszedhettük volna a plafont — amit később „a kiporolás” után meg is kellett tennünk —, lehullott volna az egész. Közben megérkezik Németh Antal művezető is. — öreg ház ez már, Kecskeméten a második legöregebb. Négyszáz évesnek mondják. Sok gerendát ki kellett cserélnünk, a mennyezetet és a vakolatot teljesen le kellett verni. Körülnézek — csupasz falak meredeznek rám. — Most kezdjük ismét felrakni a plafont. Jól kell dolgozni — hátha mi is négyszáz évre előre csináljuk — mondja a mindig jókedvű Juhász István. — Tudomásom szerint a naiv festők múzeuma lesz. Németh Antal felül kerékpárjára, elköszön. A házból ismét a kőművesmunka zaja hallatszik. Lehet, hogy az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói egy időre megfosztották a gólyákat otthonuktól, de újjávarázsolnak egy darabot a régi Kecskemétből. Megér ez ennyit... ? Mindannyian tudjuk, hogy igen. Király László Csalogányzápor Egy kirándulóhajó Jaltából Szocsi felé viharba került. Egyszerre sötét kis rögök kezdtek a fedélzetre zuhogni. Mindenki legnagyobb csodálkozására kiderült róluk, hogy madarak. — Fülemülék! — csapta össze a kezét egy asszonyság. Noha a vihar bárkit lesöpörhetett uolna a fedélzetről, mindenki az élettelen párák megmentésére sietett. A kabinokba vitték, melengették és szárítgatták őket, de azok dermedten, üveges szemmel feküdtek. Teljsen kimerülhettek. Hogy mit eszik a fülemüle, arról a hajó könyvtára nem nyújtott eligazítást. Nyilván rovarokat, mondta valaki. De egyetlen légy, vagy bogár sem volt a hajón. Egy nőnek eszébe jutott, hogy egyszer fecskefiókát nevelt föl főtt tojás- fehérjén. Másvalaki azt mondta. hogy a költöző madarak nem vetik meg a friss hajtásokat. Erre úgy határoztak, hogy csalogánynak való salátát készítenek. A konyhafőnök engedélyével az étkezdeasztalok csokrairól le- tépdesték * a zsenge leveleket és a főszakács összeállította a salátát. Csakhogy a madarak nem nyúltak hozzá. Erre az orvosok vették kezükbe az ügyet. Egy professzor, a turisták egyiké, luxuskabinját első- segélyhellyé alakította át. Gyülekezőt fújt minden egészségügyinek. Előkerült két sebész, egy fogász, egy szemész és csatlakozott hozzájuk a hajóorvos. A tanácskozásba bevonták az utasok közt elvegyült baromfigondozónőket: Szőlőcukor-koffein injekció mellett döntöttek, amelyet közönséges fecskendővel kellett beadni. Ez körülbelül annyit jelent, mint valakit másfél méteres tűvel megdöfni, dehát mi mást csinálhattak volna? Tény, hogy a húsz halódó madár közül tizenötöt megmentet- íek. Reggelre a vihar alábbhagyott és Szocsi előtt ringtak. De a kikötő egyelőre nem fogadta őket, mert késésük miatt nem akadt horgonyhely a mólóknál. A ka-- pitány elvesztette a -türelmét. ,,Sürgős! — üzente. — Vándormadarak a fedélzeten! Szemtől- szembe az éhhalállal!” A válasz nem késett: „Kivételesen fusson be a rakodó dokkba.” g Szocsi különben sose látott még annyi fülemülét, mint az idén ... Egy határozat a megvalósulás útján A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának helyén néhány évvel, ezelőtt még szántóföld volt, most pedig gyönyörű virágágyások között modern épületekben, korszerű körülmények között végezhetik munkájukat az itt dolgozók. Ez lenne tehát az az új típusú üzem, ahol minden a dolgozók rendelkezésére áll, ami a „nagykönyvben meg van írva?” Igen is, meg nem is... Hogy annak idején a tervező figyelme nem terjedt ki mindenre, könnyen bizonyítható — annak ellenére, hogy most nem akarunk ezért külön szemrehányást tenni. Börcsök Ilona üzemmérnök, a tervosztály vezetője, a gyár KISZ- csúcsbizottságának titkára. Vele beszélgettem a fiatalok életéről s tőle hallottam a korábbi tervezési hiányosságokról, amelyeket majd az V. ötéves tervidőszakában a vállalat, a gyári fiatalok segítségével korrigál. Miről is van szó? — Három alapszervezetben 130 KISZ-tagunk van — mondja a titkárnő — s egyik legnagyobb gondunk, hogv a klubnak, illetve szervezeti életcéljaira nem áll rendelkezésünkre megfelelő helyiség. A közelmúltban tartott ifjúsági parlamenten ez is napvilágra került. A vállalattól ígéretet kaptunk: ha a gyár fiataljai társadalmi munkával segítenek, az V. ötéves terv ideién megfelelő ifjúsági klubbal leszünk majd gazdagabbak. — A fiatalok azért addig sem unatkoznak? — Szó sincs erről, alapszervezeteink igen aktívak, a fiatalok mind a termelésben, mind a KISZ-munkában megfelelő mértékben kiveszik a részüket. A csúcsvezetőséa feldolgozta a KISZ KB áprilisi határozatát és megszabta az alapszervezetek feladatait. Ennek szellemében már nagyon sok egyérri vállalás született. érdemes megemlíteni közülük néhányat. KISZ-tagjaink fele nő. közülük sokan már asz- szonyok és örömmel mondhatom, hogy ők sem vesztetek aktivitásukból a lerihezmenés után. Gárdonyi Péterné például vállalta a KISZ-faliú.iság kultúrrovatának vezetését. Faragó Istvánná, Kiss Pálné és a többi fiatalasszony példája ibizoníyfctsjavrhogy' ar’házasság- kötés után sem érdemes megválni a KISZ-munkától. j — Mire büszke jelenleg a csúcsvezetőséa titkára? 9 Székeli Gá- borné és Anta^ István esztergályosok a gyár neveltjei, felajánlásaik között szerepel, hogy az Ikarus részére készítendő közúti fékszerelvények null- szárítójának készítésében selejtmentes munkát végeznek. v — Elsősorban arra. hogy olyan lelkes fiatalok vesznek körül akikkel, öröm dolgozni s nagy segítséget nyújtanak minden KlSZ- feladat megoldásában. Munkaköri elfolglaltságom igen nagy, de olyan sok segítséget kapok a csúcsvezetőségtől. az alapszervezetektől és a KISZ-tagoktól, hogy bírom a munkát. KISZ-szervezetünk egyik büszkesége az Ifjúság nevű alapszervezet kezdeményezésére rendezett Mini-tárlat. Gyöngyösi Kati és Kiss Rozália egyéni vállalása ez az ízlésformáló s mondhatom, szemet is gyönyörködtető tárlat. Egy hónapig politikai plakátkiállításon mutatták be népünknek a chilei, néppel érzett szolidaritását, most pedig Hegedűs Péternek, a szervezeti osztály dolgozójának grafikáiban gyönyörködhetnek a lárlat látogatói. — Tudomásom szerint az itteni fiatalok kedvelik a sportot? — Ezt az is bizonyítja — mo!- solyog Börcsök Ilona —, hogy az augusztus 31-én Baján kezdődő vasas sportnapokra alig győztük elfogadni a jelentkezéseket. Női és férfi labdarúgócsapatunk, 4x100-as váltófutóink, távolugróink, magasugróink — fiúk-lányok egyaránt — neveztek, míg súly- lökéSbén "é’gy 'fiú "lép a VérSéhy-1’’ zőkf köte'AÍf'ls tütíóm tnár, hogy" a gyár vezetői járművet bocsátanak rendelkezésre, amelyen a szurkolók népes tábora utazhat majd Bajára. Nemrégen alakult a természet- barát szakosztály, nagy többségében. fiatalokból. ,Szinte minden hétvégét a hegyek között tölti’ egy-egy csoport. — Társadalmi munka? — Természetesen egyebek, mellett részt veszünk a ..30 év 30 óra Kecskemétért” mozgalomban. Ezzel kapcsolatban egy helytörténeti vetélkedőt rendeztünk 96 résztvevővel. Mi késztíiük a szalagház 'mögötti játszótérre a mászókákat és még más berendezéseket. KISZ- tagjaink készítették el a gyár előtt létesítendő buszváró tervét, amelynek építésében is tevékenyen részt veszünk. A gyár vezetői, párt- és szak- szervezete ■ igen sokat. segít a KISZ-nek — mondotta befejezésül Börcsök Ilona —. s a KÍSZ- tagok nem hálából, hanem kötelességérzetből igyekeznek minél jobb termelési s mozgalmi eredményeket elérni. I 9 Opauszky László 9 Részlet a szolidaritási plakátkiállilásból. 9 íme, hat grafika Hegedűs Péter alkotásaiból. —■ Igen, de az nem érdekes! • — Néni, persze, hogy nem. Mennyit küldtél neki? a — ötszázat — Az én keresetemből. Amikor már lassan neki kellene engemet segíteni. Még mindig innen várja. Látod, ezért nem marad meg sehol, mert tudja, hogy innen megy neki a pénz. De ha én mégegy- szer megtudom, hogy küldesz, egy vasat se adok neked. Érted, egy vasat se. öklével az asztalt verte. — Egyszer már végigcsináltam ezt a lányoddal... — A te lányod is. — Nincs abban egy szemernyi sem belőlem... De nem erről van szó. Nem szólok senkinek a Béla érdekében, ezt vedd tudomásul egyszer s örökre. Érted? — Kegyetlen apa vagy. — Kegyetlen? Mikor a lelkem -tettem ki értük, amikor lótottam- íutottam. hogy jövőt biztosítsak nekik, amikor ódapofátlankodtam a tanárokhoz is a szocializmusról beszéltem, hogy rrjit jelent az, ha a mi kölykeink kerülnek az egyetemre. A mieink, akik harcoltunk ezért a rendszerért, akik sokszor életünket kockáztattuk ezért a rendszerért'. És a drágaiátos gyér-, mekek, akik látták, hogy minden szép simán megy, hogy a legnagyobb buktatókon is átvezetik őket. csak kihasználnak bennünket. Fütyülnek a mi szenvedéseinkre. álmatlan éjszakáinkra, sőt készek alkudozni a bőrünkre. Hát nem. az én bőrömre ne alkudozzon a fiam. Azzal én, rendelkezem — ezt megírhatod neki. Elnyomta a cigarettát és rögtön rágyújtott egy másikra. Ozpiné ölbe ejtett kézzel ült. hallgatott. Ismerte már a férje kitöréseit. Nyugodtan várta, hogy lecsillapodjon, akkor majd újra megemlíti a Béla esetét. Lehet, hogy akkor is felcsattan még. de már szelídebben. aztán leül és megírja a levelet a fia érdekében. így volt ez, amikor az osztályvizsgán el akarták buktatni. Nem buktatták el az érettségin is átcsúszott. — Egv este. már régebben volt, együtt üldögéltünk Kováccsal, a párttitkárral. Tudod, mit mondott? Özeiné érdeklődést színlelve felhúzta szélesre festett, megnyújtott szemöldökét. — A fia műegyetemista. Jelesen érett és most ió közepes tanuló. Valami kis ösztöndíja is van. És tudod ki a barátja? Tudod kivel tanul együtt? — Nem — ejtette ki a szót özeiné csodálkozva. — Hát megmondom én! Az egyik horthysta főembernek a fiával! Érted ezt? Fel tudod fogni, hogy mi történik itt? Az apja ha-1 lálos ellenségének a fia az ő csemetéjének a barátja. És a fia ezt természetesnek találja. Arra már nem gondol, hogy akkor azok a kutyák börtönbe dugták az apját. Még szerencse, hogy életben maradt. És most ennek és a hasonszőrűek csemetéi megint ott vannak az egyetemen, hangoskodnak, vitákat provokálnak és nyíltan követelik, hogy kik tűnjenek már el a porondról, mert a hely kell nekik. És ha elfoglalják, mit gondolsz. hogy mi lesz? özeiné közömbösen, kissé megnyílt szájjal bámult a férjére. — Kinyiffantanak bennünket. Érted? És engem az bánt, Hogy a mi gyerekeink ezt nem látják, és nem azon iparkodnak, hogy ők kerüljenek a helyünkre. — Éppen ezért írhatnál Béla érdekében — mondta az asszony, mert jó alkalomnak vélte azt, hogy ismét a fiaára terelje a szót — Nem — ugrott fel Özei. — Többet soha. Éppen elégszer meg- tetem. Csináljon.' amit akar... Hol a kerékpárom? — A tornácban. — Ha Szanics jön. küldd az iroda elé — mondta és kirohant. A kerékpárt kitolta az utcára, felkapott rá és a tsz-irodához hajtott. Az utca kihalt volt. Ilyenkor vagy kint vannak a mezőn, vagy bent az hűvösön kotlának az emberek. Az irodában csak a gépírónőt találta. — A gépműhelyből telefonáltak. — Mit Akarnak? — Elküldték az alkatrészt, meg hogy egy kombájnt odairányítanak a hét végén. — Az ördög vigye el őket — gondolta — lám ez kelj ezeknek, kemény hangon rájuk ripakod- n, de úgy, hogy szóhoz ne tudjanak jutni és akkor rögtön gyorsabban forog az eszük kereke. — Jól van — mondta a gépírónőnek. — Más nem volt? — Nem. Csak $ titkár elvtárs szólt ide. — Kovács? — Igen. — Mit akar? ' — Beszélni akart az elnök' elvtárssal. — Jó. Átugrok hozzá. Hívja fel a járást, Sasadit keresse és mondja meg, neki, hogy a hét végén még egy kombájn beáll. Ha Szanics jön, várjon meg itt. Kövác$ íróasztalán halomban hevertek a papirok. — Látod, ki, se látszom belőle. Két hétig alig voltam itt, mert ezer más dolgom volt és most így összegyűlt minden. — Beszélni akartál velem. —• Ülj le. Nem olyan sürgős ez, de gondoltam, ha nem vagy kint... — Kint voltam. Egy kombájn áll, az anyjuk istenit, kinyiffant egy fogaskerék. Bejöttem, leszedtem a keresztvizet róluk. Lett is foganatja. Már hozzák az alkatrészt, meg a hét végén még egy kombájnt dobnak be. Ha nem lesz eső, időre végzünk. — Na, ennek örülök. Most beszéltem a járással. Érdeklődtek. Mondtam, hogy nem lesz fennakadás. Valamelyik nap kiszaladnak. Ezért is akartam veled beszélni. — Hát... — Szóval, ha kijönnek, ne találjanak semmit. Érted, mire gondolok’ Amibe beleköthetnének. Ez most sokat segítene rajtad. — Mit segítene? — özed Kovács arcába lesett. — Jól csinálod a dolgot. Lassan egészen belejössz. Kár lenné egy ostoba ügy miatt megint újra kezdeni valahpl. Nem vagy már fiatal. Jó, nem ismerem a családi körülményeidet, nem tudom, hogy élsz a feleségeddel, de ha van is problémátok, ebben a. korban másképpen is lehet rendezni. özei figyelmesen hallgatott. Várta, hogy hová is akar eljutni ez a csavaros eszű Kovács. — Mi van a fiaddal? — beletúrt a papírhalmazba. — Egyszer együtt voltam iskolán Jónás elvtárssal, aki műhelytitkár a Kistexben. Irt nekem, mert a fiad két hónapig ott dolgozott. Valami kalamajkát csinált és tovább állt. Hát. már ezek is többgt tudnak, mint én — hajtotta le a fejét özei. — Én vagyok az utolsó, aki megtudja, hogy mit művelt a drágaiátos. Most Szegeden van. Majd csak benő a fejelágya — mondta sóhajtva. — Reméljük. És, hogy zárod le a Balajtiné ügyet.?' — Lezárom, mindent lezárok, csak most hagyjatok dolgozni. Ha befejeztük az aratást, majd akkor... Addig várjátok. Kovács' ellépett az íróasztaltól^ — Látod, özei eívtárs, ez okos 1 beszéd. Tegnap is, így kellett volna beszélned a m'egyeiek előtt és akkor nem utaznak él olyan páp- rikás hangulatban. De csak légy nyugodt’ majd én beszélek velük. Homloka verítékben úszott, amikor visszakerékpározótt a tsz- irodába. Szanics már ptt állt az árnyékban, a hűvösön, özei betolta a kerékpárját az irodába. — Kimegyek a határba. Ha keresnek, mondjá azt. hogy hatra visszajövök — szólt a gépírónőnek. , ' — Elutaztak a bátyüsék? — kérdezte Szanicstól. amikor felült a kocsira. — Élj mert lejárt a szabadságuk indította a lovakat Szanics. Hátrapislogott, várta | az utasítást. — A Lókertbe! (Folytatjuk.)
