Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

M í; V ELŐ DÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET ‘IRODALOM • MŰVÉSZET

Az ízlés egyensúlya

BENEDEK PÉTER ÉLETMŰVE

Száz kép tükrében

0 Egy kép a sok közűi: Mennek a menyasszonyért (1930).

Csak áll a kis öregember a nagy terem egyik szögletében, a rengeteg ember gyűrűjében, a villanó vakuk és reflektorok fényében, s hallgatja a csendes morajt. a filmefelvevő berregését, a zsongást, melyen most hirtelen átütnek az emelt hangú ünnepi szavak .

A ceglédi Kossuth Múzeum és a

0 Önarckép 1957-ből és egy foto a mai arcról.

(Tóth Sándor felvételei.) rri ^rmh- . mé? rfüü.hi. ?etnjl

Magyar Nemzeti Gáléria, a helyi és országos rendező szervek nevében köszöntik a vendégeket, akik eljöttek erre a kiállításra, hogy mgtekintsék a 85 esztendős festőművész. Benedek Péter életművének szentelt tárlatot. Száz képét sikerült összegyűjteni, felkutatni. múzeumokból és magánosoktól kölcsönkérni, hogy valamelyest teljes legyen, s legalább főbb vonulatában szemlélhető az életút, melyet az aszódi születésű munkás- és parasztfestő a rögös művészi pályán bejárt.

Apja kőműves volt. hatan voltak testvérek, s hatodik elemista. amikor tanítója felfedezi rajztehetségét, de hogyan is gondolhatott volna tanulásra, művészadottságának kibontására? Hadimunkás. majd katona, aztán visz- szakerül falujába — és folyton -csak fest és rajzol. Mindent, amit meglát, amit átél..ami felkelti figyelmét. amiben élet és mozgás vagy szín van. Egy parasztfiút, önmagát, aztán a sorozást, ismerőseit egy lakodalmas kocsisort, szántó-vetőket vagy csak egy kot löst. Észreveszi a fáradtan munkából hazamenőket, a mosó-asszonvokat a Dunán, lefesti Úszód házait, a falusi templombelsőt. a tiszteleteg urat és feleségét is. De legjobban a- la-r kodalom érdekli.- a-mozaáK. a'-frií- gatag, a Fepülő szoknyák, feszülő vállak. ritmusra lépő lábak.

Ha semmi más nem maradna az utókorra századunk húszasharmincas éveinek falusi életéből. népviseletéből, szokásaiból táncaiból, szín- és mozgáskultúrájából mint Benedek Péter rajzai, festményei, már az is hihetetlen nagy érték volna számukra.

All a kis öreg a nagy ünneplésben. s hallgatja a Kossuthidí- jas festőművész. Barcsay Jenő professzor meleg baráti szavait, aki az igazgyöngy születéséről beszél. hozzá hasonlítva a művészi sorsot is, a sértett kínból született alkotást. Benedek Pétert a háború évei megviselték, komoly anyagi veszteség érte. az árvíz elpusztította házát. Sokáig alkalmi munkákból tengette életét. 1949- ben a Magyar Művészeti Tanács egy félbemaradt ONCSA-házát utalt ki számára, ekkor telepedett le Cegléden. A város vezetése, társadalma felkarolta, körülmé0 Az ünnepség legszebb pillanata. Barcsay .Jenő köszönti öreg barátját. ~ -- "5 - - *“ 'x'x f } ^

nyei valamelyest rendeződtek. S nemrég jött a hír. hogy 85. születésnapján a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Szerencsére még életében elérte a méltó elismerés.

— Ne tartsuk naiv-festőnek — mondja Barcsav Jenő —, tévednek. akik oda sorolják. Nem tartozik egyetlen irányzathoz, iskolához sem. nem naivista, legfeljebb autodidakta, mint ahogy minden művész az. mert az iskolán csak a mesterséget lehet megtanulni. Amit alkotott, egyedülálló. ezt utánozni vagy megismételni nem lehet. Műveiből az életöröm sugárzik, pedig az élete teli volt küzdelemmel. Tanítója, mester® a magyar föld. a magyar élet volt. de mindig önmagából merített, festészete senkihez sem hasonlítható.

— Büszke lehetsz rá. hogy amit tettél, az a magyar művészetet gazdagította, de -a mindenkori

egyetemes művészetet is. Erőt, egészséget, töretlen munkakedveí továbbra is! — hallja Péter bácsi a szavakat, a tapsot, éljenzést. Sajnos látni már csak homályosan tud. az elébe tolt füzetekre is nehezen írja rá a nevét. Aztán kifelé kisérik, meleg van a teremben, elfárasztotta ez a sokadalom, pedig eljöttek a régi ismerősök, családtagok, unokák is.

Az emberek nézik a képeket, csodálkoznak, hogy már 1915-ben milyen szép dolgokat művelt, s milyen délceg, bajuszos messzire néző férfi volt még 1935-ben .’.. Száz kép, egy élet java. termése. Vajon átérzik-e ezt a látogatók?

A kiállítás augusztus 31-ig lesz nyitva. Talán Bács-Kiskunból is eljönnek néhánvan tisztelegni a kiváló uszódi festőművész munkássága előtt.

F. Tóth Pál

Üresen maradt talpaspoharak

Amivel sem a görögök, sem a perzsák, sem a rómaiak nem foglalkoztak behatóbban, pedig meghökkentően sok mindeme nyílott rá az ókori ember szeme, ami hosszú évszázadokon át elkerülte a rendszerező tudományos érdeklődés figyelmét — egy évtizede a vizsgálódások fókuszpontjában áll Magyarországon.

Azt a jelenséget — az ízlést — közelítik meg az esztéták, írók, irodalom- és művészettörténészek, szociológusók, . valamint pszichológusok, amely

több mint a merőben szubjektív érzés, de más mint a logikus gondolkodáson, elemzésen' v alapuló ítélet.

Valahol á kettő között helyezkedik el. Egyszerűen létezik, és ezt sokáig ugyanilyen egyszerűen tudomásul vettük. Természetes jelenlétével az ízlés az egyik legnehezebben megközelíthető )<utatási tárgykörré vált, nehezen adja meg magát a nézőpontok kereszttüzében.

Az ízlés, a kulturáltság, a fogékonyság ujjlenyomata. Pillanatokon bélül elárulja és azóno- síthalóvá teszi .'tulajdonosát. S mivel ez a sajátos emberi készség korántsem ' csak az élmény befogadása után fejti ki hatását, hanem már közben is működésbe lép. és

a művészeti alkotásokon túl az élet más területeit ugyancsak érinti — alapvetően hozzá- ' tartozik az emberi teljességhez. Másszóval a teljes embernek eleve fokmérője, hogy mit vesz észre a ' környezetéből, a valóságból. Ha rossz, maradi vagy egyoldalú ízlésem van. ez megfoszt attól, hogy egyáltalán' befogadhassam, majd pedig értelmezhessem az élmények . jó részét. Az elutasítás ugyanis a pillanat tört része, alatt kizárja á hatásnak még1 a lehetőségét is Az illető dolog igazából nem érdekéi többé, még a legmeggyőzőbb rábeszélések ;és: érvelések ellenére sem. Ha valaki abban a tudatban él, hogy nem jut valódi művészeti alkotásokhoz, szép emberi kapcsolatokhoz. nincs része örömteli és kellemes dolgokban — könnyen meglehet: egyszerűen elmegy , mindezek mellett anélkül, hogy észreven né őket és utána már tudatosan sem ) törekedhet a ki.iknúzáf- suKra.* . .

Itt pedig’ szórósán a közművelődési munkál érintik az ízléssel kapcsolatos vizsgálódások, mégpedig az egyén befogadó oldaláról, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül, aki klubprogramokat, előadásokat, kiállításokat, műsorokat: szervez, könyveket kínál olvasásra.

Nagyon j jó lenne, ha mindig az értékes alkotások aratnának sikert, de számos művelődéstörténeti tény mutatja, hogy ez koránt sincs minden esetben így.

Az ízlés terrnészetrajzának ismeretében, a jó előkészítéssel mégis elképzelhető, hogy az első találkozás döntő élményét befolyásolni lehessen.

Immár 1963 óta tart a hazai vita az ízlésről. A hozzá kapcsolódó írások folyamatosan jelentek meg a folyóiratokban, illetve hangzottak el a rádióban. Különösen a debreceni Alföld folyóirat jeleskedett a puElilfá- ciókban. de a,Kritika, a Társadalmi. Szemle, a Valóság, a Ti- szatáj és a Magyar Pedagógia is bekapcsolódott a fogalom tisztázásába. A. kezdeményező szerepét a budapesti pártbizottság töltötte be azzal, hogy ráirányította a figyelmet napjaink közízlésének és az elvi problémáknak a tisztázására. Majd a párt Kulturális Elméleti Munkaközösségének állásfoglalása adott további ösztönzést és a Magyar Tudományos Akadémia négy évvel ezelőtti ülésszaka is napirendre tűzte a témát.

Különösen időszerűvé teszi a kutatási eredmények fclhasznáRAFFAI SAROLTA

Asszonyhangra)

Zöld-fehér, zöld-fehér: jegeces konyhám égig ér.

Kék lángot vet a tűzhelyem, élhettem volna jeltelen:

jeltelen, szótalan, Sí amiként élnek oly sokan.

Jeges konyhájuk meddig ér? Mennyezete a szemfödél —

másutt szemfödél. Am, de itt már az eleven megtörik arcul suhintja az idő a pillanat, az eltűnő —

órákká gyűlik, elveszejt, szived a holt, az eljegelt, Századeleji padlatot játszódnak a cementlapok,

esontfehér kockán magtalan szirmok sorjáznak. Rendje van a lépésnek is, mint nekik: megalvadhat — vérezhetik.

lását az MSZMP Központi Bizottságának márciusi, közművelődési határozata.

A dokumentum szakított azzal a szemlélettel, amely a régi népművelést csupán úgy tekintette, mint egy közvetítő rendszert, amely kultúrát ad, s ezt a kultúrát az emberek passzívan, mintegy magukba fogadják.

Az idén, a vita tizenegyedik évében a Kossuth Könyvkiadó megjelentene az Ízlés és kultúra című kötetet. A kiadvánv összegyűjtötte a legfontosabb tanulmányokat, sőt újabbakkal is kiegészítette a sort. A rendszerező igénnyel közzétett könyv nagyon hasznos áttekintést nyújt az eddigi eredményekről, s feltünteti a figyelmet érdemlő további cik kék, / tanulmányok forráshelyeit is.

Mindenekelőtt szükség volt egy összegezésre, amelyet a kötet szerkesztője, Szerdahelyi István irt meg. A bevezető rögtön utal a nehézségekre. Ha valaki megkerüli a fogalom minden oldalú körüljárását, az tovább mehet, de senki sem garantálja, hogy messzire jut. Szerdahelyi éppen ezért visszatér a kiindulási pontra. egészen az Értelmező szótár magyarázatáig, hogy lépésről lépésre haladjon előre. Kiépíti áit az alapot — közben külön-kü- lön kipróbálva minden egyes megközelítési mód teherbírását —. amelyre újabb emeletek húzhatók. Így érkezik el egv csaknem fél oldalas meghatározásig, és az ízlés működési modelljének felvázolásáig. Lényeges, hogy

„az Ízlés az ember készsége, amely intuitiv — tehát nem tudatos — műveletekkel olyan érzelmi ítéleteket alkot, amelyeknek mértékei az egyén eszményei ..,

Amíg a magánélet keretein belül működik, az egyéni ízlés magánügy, ezeken túllépve azonban épp úgy társadalmilag szabályozandó, amiként a közízlés is." Az ízlés természetébe bele-, játszik az iskolázottság, a világnézet, az egyéni érdeklődés, a környezet, az ambíció és még sok minden más.

Maga a fogalom is elvont. És a közművelődési munkára, műalkotások megértetésére, köze- lebbhozására is érvényes az a ./n/yifíjipr,. rttfpfi fi .jvgn'^^jegifi jobb tanulmányai ,köyjBtngjßji Ez nem mas, mint hogy konkrétumokkal teszik érzékelhetőbbé a gondolatokat. Nem használna sem a tudálékos elvontság, sem a mégoly okos, de hatástalanul maradó szó, sem az asztalt le- söprő kinyilatkoztatás. Valamelyik, esetleg épp az ízlést meghatározó hamis élményt csak az újabb élményszerűség pótolhatja.

Az ízlés és az egyéni mérték viszonya így, a következő példával válik igazán érzékletessé: „Whistler, a századvég jeles festője annyira szerette a komplementer színeket, hogy csak kék delfti fajanszból ette meg a sárga rántottát.” Vagy a következő hivatkozással jelenik meg teljesen világosan az ízlés és a közérzet összefüggése: „A beteg ember undorodva utasíthatja el kedvenc ételeit, nincsen türelme művészeti alkotásokkal foglalatoskodni (vagy megfordítva, ha eddig nem szentelt ezeknek időt, most a rossz közérzet elől vaskos regények olvasásába menekül), szertartásos modorát morózusan nyers magatartásra vátja (vagy megfordítva, az etikettel eddig nem törődő embert a betegség, kiszolgáltatottság halkan udvarias modorra is késztetheti).” Nagyon jó, hogy összegyűjtve is kézbe vehetők azok a tanulmányok, amelyeknek a kövét- keztetései oly annyira fontosak, lehetnek a közművelődés mindennapi szervezésében. Mert az ízlés megismerése — beleértve a további kutatásokat is — nemcsak ízlés dolga.

Halász Ferenc

HATVANI DÁNIEL

Sodornak óvnak

Füvek sárgulnak két kezemben szempillámon bodzavirág van világvégi sziréna-bőgés kél a csordakút hajnalában Szólítanak sípoló ágak füstjében fekete tavasznak elsodornál? csillag-örvények megóvnak lombtetők kő-kazlak

ANTALFY ISTVÁN

Ápolnám, féltőn...

Oh, ha csak egyetlen bokor, egyetlen kicsi fácska volna, amit Te ültettél, — amit ápolt&l va(aha, s dúdolva szláv dallamot, anyám ... ha lenne a soha-nem-voit kicsi kertben, ápolnám én féltén, s öntözném tán könnyemmel, legszívesebben.

Közeledett az aratás, és annak rendje-módja szerint most is megtartották a határszemlét. Olyan aktus ez, mellyel■ „megméretik” a kaszára, pontosabban: a kombájnkéseire érett gabona. De nem csupán az „méretik meg”, hogy a gépes brigád tanyáján katonás rendben álló kombájnokat mikor indíthatják a gépkezelők, akik újra és újra úgy járják körül azokat, mint a menyasszonyt az öltöztetője, hanem a szántás-vetés és az ápolás is: egyenletesek-e a gabonatáblák, fiszták-e, nem vert-e bennük gyökeret a gaz, kövérek-e vagy silányak a kalászok?

A határszemlén részt vesz néhány hivatalos személy is, mert tudni akarja, milyen termés várható. Hiszen nemcsak a végén szükséges számolni, hanem közben is, hogy előliéi lehessen igazodni a dolgokhoz. És ha egyenletesek a gabonatáblák, mint most ezen a határszemlén, a kövér kalászok pedig úgy állnak, akár a vigyázzban feszitő katonák puskáin a szuronyok, gaz meg keresve is alig található, akkor a szomszéd gazdaságokból is hívnak képviselőket. Mert az öröm, büszkeség akkor igazi, ha mások is tudnak arról.

Miután befejezték a szemlét és ismét végigtekintettek a tengernyi gabonán, a tábla végtelenbe tűnő részén délibáb játszadozott a nyári napfényben. A szétszórtan nőtt akácok, akácbokrok koronái — mert csak azok látszottak — mintha lefelé fordultak volna. A kövér kalászok pedig meg-megrezzentek, mint csendes időben a tenger víztükre.

Amíg a határszemle tartott, bent a gazdaság központjában, a kultúrteremben U-alakban ösz- szetologatták az asztalokat. Majd, amikor a határlátogatók a központhoz közeledtek, a két felszolgálólány a hűtőszekrényből zárt- üvegű jaffát, cglát szedett ki, és az asztalokra rakta. Miután pedig a határlátogatók körülülték az U-alakba rakott asztalokat és lecsúsztattak egy-egy pohár hűsítőt, hogy felfrissüljenek az, órákig tartó menet után, a Jcét felszolgálólány harapnivalót rakott elébük. Mindezt a főkönyvelőhelyettes a nyitott ajtóból irányította.

Az ülésrend természetesen úgy alakult, hogy a helybeliek az U-alakban rakott asztalok egyik szárnyát ülték körül, a másik szárnyát és az összekötő .részt a

vendégek, keveredve az első számú helybeli vezetőkkel, hogy a látottakról-tapasztaltakról kicseréljék észrevételeiket. Ennélfogva a gazdaságvezető erre figyelt, nem pedig a főkönyvelő- helyettesnek a vendégelést irányító fogásaira. Az történt ugyanis, hogy a két felszolgálólány a hűsítők mellé vizes poharakat rakott, és mindenki elé egy-egy decis talpast is tett. És miután a tányérokról fogyni kezdett a szeleteltkolbász, á főkönyvelő- helyettes intésére a lányok a hűtőből hárslevelűvel telt üvegeket szedtek ki, s azzal a húzóval, melyet a fökönyvelöhelyet- tes őrzött a zsebében, kirángatták a parafadugókat. Ezután egy újabb intésére, miközben valamit súgott a fülükbe,'elindultak a telt üvegekkel, hogy megtöltsék a decis poharakat. Azon az asztalszámyon kezdték, ahol a vendégek voltak. Az egyik lány az asztalszárny belső részén, I á másik a külső részén töltögette a decis poharakat. így mentek végig a két szárnyat összekötő részen is. Csakhogy, mire a másik asztalszárny kezdődött, amely körül csak gazdaságbeliek ültek, kiürült a két üveg. És ezután a két lány kisietett. Az üres talpas poharak mellett ülők pedig nézték őket, hogy majdcsak visszajönnek, miközben a másik szárnyon és az összekötő részen ülők koc- cintgattak, szopogatni kezdték a hárslevelűt. De a felszolgálólányok csak nem jöttek. így aztán fejjel, szemmel adtak egymásnak < jeleket, mintha azt mondták volna: No, mi nyugodtan ülhetünk a biciklire! De hamarosan lesütötték a szemüket, szégyenkezni kezdtek, mert az egyik lány újabb hárslevelűvel lépett be a terembe. Nyilván most ők következnek.

Dehát másként történt. A lány ugyanazon az úton indult meg, mint az előbb, és a kiürült poharakat öntötte újra tele. S közben biztatta azokat, akiknek még volt a talpas poharában: „Tessék fogyasztani!” Azok aztán fogyasztották, és a főkönyvelőhelyettes intett a másik lánynak, hogy most már menjen ő is. Dehát annál is kiürült a boros. üveg, amikorra az asztalszár- nyakat összekötő rész azon pontjához ért, ahonnan túl csak gazdaságbeliek ültek. Az egyik' közülük most már megunta a várakozást, s a talpas pohárba colét öntött és odaszólt a többi társának: „Egészségiekre!” Ideje is volt, mert a vendégek búcsúz- kodni kezdtek, és a felszolgálólányok nem vittek be több hárslevelűt. Cserei Pál