Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. augusztus 31.

MEZŐGAZDÁSZOK VITAFÓRUMA II.

Előnyös-e vagy csak kockázatos... ?

Őszintén a mezőgazdasági kárrendezésről

Megkértük Móczár Józsefet, a? .Állami Biztosít/1 Bács megyei igazgatóságának helyettes vezetőjét, hogy válaszojon kérdéseinkre.

— A biztosítás összegét hogyan állapítják meg egy-egy gazdaságban?

— Ötéves kárhányad — a befizetett díj és a kifizetett összeg hányadosa — alapján soroljuk be a gazdaságokat. Korábban három,

1972-től hét díjosztályba történik a besorolás. Bégebben a 100 százalékon felüli kárhányadú gazdasagok azonos összeget fizettek, most ez differenciáltabb, ugyanis 25 százalékig az egyes, zb'—90 százalék között a kettes a hetes díjosztályba pedig a 300 százalékos kárhányad fölötti gazdaságok tartoznak.

— Jobb-éj ön szerint ez a gazdaságoknak?

— Igen. Ugyanis, ahol az ötéves kárhányad alacsony, ott kevesebbet kell fizetni, ahol magas, ott többet, de nagyobb ösz- szeget is kapnak vissza. A növényeket ezenkívül hat kockázati osztályba csoportosították jégérzékenység szerint, például' a paradicsom a 4-es, a dohány a 6-os osztályba tartozik. Így a kárhányad és a kockázati figyelembevételével állapítjuk meg a biztosítás díját.

— Miért nem lehet bizonyos esetekben biztosítást kötni, gondolok itt a szőlőben a téli fagyra, a gyümölcsösben a tavaszi fagykárra, amikor a virágzat károsodik.

— A gyümölcsösre fagybiztosítást nem lehet kötni. Korábban kísérleteztünk az állami gazdaságokban a gyümölcsösök termés- biztosításával. Nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy lehet biztosítási konstrukciót készíteni, de a díj rendkívül magas lenne.

— Gyakorlatilag ezt képtelenek tehát a gazdaságok megfizetni, de ha alacsonyabb összeget állapítanának meg, a biztosítónak jelentene teljes ráfizetést.

— A biztosítás rendszerét, díjtételeit úgy alkották meg, hogy a befizetett összeg 92 százalékát tervezzük a károk kifizetésére, a többi a vállalat fenntartását szolgálja. A mezőgazdasági biztosításnál ettől is eltekintünk, itt, hogy úgymondjam, semmit nem akarunk keresni. Önköltségi alapon biztosítunk, de a befizetett díjakból ki kell jönni. Ez az egyenértékűség elve, ugyanis igazságtalanság lenne, ha más ágazatokból vennénk el a pénzt, hogy a mezőgazdasági veszteségeket kiegyenlítsük.

— Egyes károkért csak akkor fizet a biztosító, ha egy meghatározott időben következik be. Indokolt, reális ez?

— Az almásokban a viharkárokat augusztus 1-től szeptemben 15-ig vesszük figyelembe. Szerintünk ez alatt az idő alatt a gazdaságokban, ha nincs munkaerőgond, be kell takarítani az almatermést A hanyag gazdaságokkal szembeni kármegelőzési intézkedés ez, amely más kultúrák biztosításánál is megvan. Az almásban bekövetkezett viharkárt nemeseik mennyiségi, hanem minőségi szempontból is figyelembe vesszük és fizetjük.

— A nagy gazdaságok némelyike úgy vélekedik, hogy a fejlesztésre szánt összeget vinné el a biztosítás díja. Vagyis inkább vállalják maguk a kockázatot, mintsem a pénzüket biztosításra fizessék. Nem éri meg azért sem, mert nem térül meg 5—10 év átlagában a befizetett összeg.

— Azzal érvelünk, hogy bekövetkezhet a kár. Ha nincs kár, akkor viszont csökken a biztosítás díja a következő évre. Véleményem szerint a gazdaságok nem gondolkodhatnak úgy, hogy feltétlenül meg kell térülni a befizetett összegnek Ugyanis, ha így lenne, akkor a jelentősebb kárt szenvedett mezőgazdasági üzemeknek nem tudnánk miből fizetni. Egyébként, akik nem biztosítanak, olyan magas tartalékalapot kellene képezniök, a biztonságos termelés, fizetésképesség érdekében, ami szerintem nem gazdaságos. Célszerűbb a biztosítást fizetni, mert így is van nyeresége: amíg fizet, biztosítva van.

— Mi a helyzet abban az esetben, ha hektáronkénti 200 mázsás paradicsomtermésre kötött egy téesz biztosítást, ezt le is szedte, de még 150—200 mázsa

A biztosító szakemberei a nagybaracskai Szabadság Termelő- szövetkezetben a jégverés kártételét vizsgálják.

A látszat megőrzése

A szék. melyen ül, egyben jellemzője is Antóni Istvánnak. Nem abban az értelemben persze, melyben az írók hőseik különös gonddal összeválogatott tulajdonságait hádarják el egyszuszra két párbeszéd között — inkább csak jelképesen. Megfigyeltem már, az emberről néha többet mond — jellegzetesebbet — egy-egy önkéntelen mozdulata, mint több órás beszéde akármiről. A belénk rögződött mozdulatok jellemünkből adódnak — a fintorok, mosolyok, kézmozdulatok tulajdonképpen egy kicsit mi magunk vagyunk.

Az sem teljesen közömbös, ahogy beszél. Jobban mondva: mesél. A borzasztó hévben elhagyja a szavak végeit, csak any- nyit ejt ki. amennyi a megértéshez feltétlenül szükséges, a többit nagyvonalú legyintéssel intézi el. ‘

— Eddig — ha jól számolom — ' nyolc, vagy kilenc munkahelyem volt. Huszonnégy éves ' vagyok. Gyakpan gondolkoztam már, mi lehet az oka vándorló tulajdonságomnak — legyint lemondóan. Arcán megjelenik egy mosolyféle grimasz, vagy torz fintor? Zubbonya bal felső zsébéből mutató és középső ujja segítségével előszed két szál Románcot, egyiket nekem nyújtja, másikat magának tartja, tüzet ad. Nézi a füstöt, a cigaretta végét, de látom rajta, hogy ez csak póz, látszatcselekvés. Az az igazság, hogy un engem Antóni. és szívesebben ülne egy patakparton, lába előtt lenne két-három pecabot a földbe szúrva, és lesné árgus szemmel, hogy van-e kapás. Persze nem fogna semmit. Az ember egy bizonyos idő után felismeri ezt.

— Az az igazság, hogy az egész dolog a villamossal kezdődik és végződik. Én mérhetetlenül utálom a villamosokat. Azt, hogy reggel fél hat körül kicsörömpölje az álmot - szememből egy rekedt hangú vekker, hogy álmosan becsoszogjak a fürdőszobába, fogat mossak, öltözködjek, felverjem apámat, hónom alá csapjak egy reklámszatyrot és elinduljak a megálló felé. Mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozni, mindig Ugyanazokkal a fásult „jó reggeliekkel” köszönni — nem nekem való. Szerintem kétféle ember van — illetőleg talán több is van. engem csak ez a kettő izgat —: az egyik mindig máshová akar menni. Mindegy hová, érted? A másik meg mindig ugyanazokon a helyeken kószál, és képes észrevenni a változásokat is ugyanott. De nekem Kovács szaki akkor is Kovács szaki marad, ha történetesen piros farmert vesz fel a cejgnadrág helyett és szakállt növeszt —• legföljebb ugyanis kinézte változik. a formája — maga azonban ugyánaz marad.

A valósághoz tartozik, hogy

termett volna, azt azonban elverte, a jég?

A gazdaság kára marad, mivel a szerződésen felüli mennyiségre nem vállaljuk, a kockázatot. Éppen ezért szükséges, hogy amíg elemi kár nem következik be, és a tervezettnél nagyobb termés várható, módosítsák a szerződést a kérdésben elmondott esetben 400 mázsa termésre. Ha egy nappal a kár előtt módosítják, akkor máris fizetünk. Abban az esetben, ha szedés megkezdése előtt volt például 50 százalékos jégkár, de nem tudjuk még az össztermést, akkor a biztosított mennyiség felét kifizetjük, függetlenül a betakarítás végső eredményétől.

— Néhány helyen úgy vélekednek, hogy nem helyesen mérik fel a biztosító szakemberei a kárt, emiatt sok az alkudozás.

— A gazdaságoknak megvan a lehetőségük, hogy ha nincsenek megelégedve a biztosító . szakembereinek munkájával, bdzott- ságot kérjenek. Ez három tagú. A biztosító szakembere, a gazdaság által megnevezett szakember és a közösen megválasztott elnök alkotja. Ennek a bizottságnak a döntését már mindkét félnek el kell fogadnia.

— Milyen kérések érkeztek önökhöz szóban vagy írásban a gazdaságoktól ?

— Szoros a kapcsolatunk a nyolc megyei fiókunkon keresztül a gazdaságokkal. Javaslataikat figyelembe vesszük. Hat évvel ezelőtt a szőlő tavaszi fagybiztosítását kérték, és bevezettük- Ilyen módosítás a hét díjosztály kialakítása is 1972-től. Igények vannak a korszerű álattartó telepek biztosításával kapcsolatban, s az állatbiztosítás rendszerének módosítására. A központunkban megkezdték a kérések szerint e biztosítási formák átdolgozását.

— A terméskiesés egyéb von- zataival kapcsolatban keletkezett kártérítésről érdeklődöm. Ugyanis, ha a termésben veszteség jelentkezik, az lavinát indít el. A feldolgozásban, az értékesítésben vagy a takarmányozásban jelent újabb kiesést.

— Ezek az úgynevezett következményes károk, amelyeket

nem térít a biztosító. Ez a szocialista biztosítás elvéből fakad. A biztosítás nem szolgálhatja magánszemélyeknek, gazdaságoknak a nyerészkedés lehetőségét. Elmaradt hozamot, nyereséget nem fizetünk. Másrészt rendkívül nehéz lenne ezeket felmérni.

— Az elvvel egyet is érthetünk, de a valóság az, hogy a terméskiesés következményekkel jár. Mindezek után azt mondhatjuk: a biztosítás üzlet. Mennyire?

— Szerintem a gazdaságoknak szükséges, nem pedig üzlet. Nekünk kötelességünk ellátni a mezőgazdasági biztosítást — nincs másik ilyen vállalat erre —, de mindenkor önköltséges alapon, ráfizetés nélkül- Nem vagyunk nyereségre kötelezett vállalat. Ha mégis van, azt az állami költségvetésbe fizetjük. Bizonyos, hogy némely területen javítani, módosítani kell, de a jelenlegi körülményeknek megfelel és jó ez a biztosítási forma.

Csabai István

Antóni István egy időben feltűnő gonddal ápolta 48 centi hosszú haját, de jelen pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, lévén a leghosszabb szál ha öt centis. De ez természetesen Antóni jellemét nem befolyásolja.

Jó lenne, ha valaki, aki ismeri Antónit. beszélne róla., de sajnos, nem ismerek ilyen embert. Mindegy — a felelősséget így is, úgy is vállalni kell. Ez benne a szép.

— Volt — igaz. ez volt a leghosszabb időszak — amikor nyolc hónapig voltam munka nélkül. Ami a furcsa, ekkor sem éltem másképp, mint mikor ténylegesen. papírral igazolható munka- viszonyom volt. Apám előtt ugyanis mindenáron meg akartam őrizni a látszatot. így minden reggel bizonyos belémrögződött mozdulatokkal felkeltem, és elmentem otthonról, mintha dolgozni mennék. Egyik barátomhoz rnen- tem. aki szintén hasonló cipőben járt. csak az volt a báj, hog£. neki általában éjszakás volt az anyja. és reggel körül — kilenc órakor — mennünk kellett. Akkortájt lett a kedvencem Allen Ginsberg. kerültem közelebbi kapcsolatba a reneszánsz festőkkel. Csavarogtunk. de ez valahogy a jő értelemben vett csavargás volt. Mért nem mentem el dolgozni? Nem tudom. Valahol, a rejtett énemben mindig ott a vágy. hogy menjek és ne álljak. Azt hiszem, különösebb problémák sohasem volt az emberekkel. Szerettek, vagy nem. azt nem tudom, szóiEgy munkáspálya „dióhéjban”

Vannak emberek, akikkel — bár először látjuk őket — már a bemutatkozást követő percekben olyan hangnemben beszélünk, mint régi, bizalmas ismerősökkel szokás.

Péter Imre, a Fémmunkás Vállalat kiskun- halasi gyárának tmk-művezetője ezek közé tartozik. A negyvennyolcéves, sokat tapasztalt férfi egyszerűsége, reális látása teszi könnyűvé a közeledést.

Életútja a rátermett, elismerésre és tudásra vágyó vasmunkásé. Legfeljebb az benne a „regényes”, hogy Jugoszláviában, Pacséron született, ott tanult szakmát is egy falusi műhelyben. Javítottak cséplőgépet, traktort, szereltek vízvezetéket, ami fémből volt, mindennel folgalkoztak. Lakatosként szabadult.

Munkáspályája a felszabadulás után, Szegeden kezdődött a Kendergyárban. Tmk-lakatosként hét esztendőt töltött ott szocialista iparunk „hőskorszakában”. Beve- rekedte magát az üzem élgárdájába, sztahanovista, kiváló dolgozó, majd kétszer egymás után a szakma kiváló dolgozója lett.

— Ha valaki kiérdemelte a sztahanovista címet, az rangot jelentett a műhelyben — emlékezik vissza —, mert ezt a címet nem adták ingyen. Hat hónapon át 130 százalékos teljesítményt kellett érte nyújtani. Aki ezt a magas szintet újabb félévig tartani bírta, az elnyerte a Kiváló dolgozó fokozatot. A szakma kiváló dolgozó fokozatot. A szakma kiváló dolgozója pedig csak az lett, aki ez után még egy éven keresztül győzte a 130 százalékos tempót. A normát persze közben többször is emelték.

— Magát mi sarkallta ezeknek a kitüntetéseknek az elnyerésére?

— A több kereset meg a becsvágy, hogy megmutassam: ügyesebb szakmunkás vagyok az átlagosnál. Jó érzés volt, mikor féléves „hajtás” után az elsők közé kerültem.

Az elismerés — legalábbis vná• Péter Imre művezető — jobbról — egy munkadarab méreteit ellenőrzi.

(Csató Károly felvétele.)

luk a kendergyárban — főleg erkölcsiekben nyilvánult meg. A sztahanovisták, kiváló dolgozók fényképeit kifüggesztették a gyárkapuban, a műhelyekben, hogy példájuk követésére lelkesítsenek. Ez a módszer ma már nem alkalmazható, eljárt felette az idő — vélekedik Péter Imre —, de akkor természetesnek vették. Akinek az arcképe ott függött a falon, az méltán tarthatta magát jó munkásnak.

— Ma hogyan ítéli meg a sztahanovista mozgalmat?

— Akkor elsősorban a meny- nyiséget kellett növelni, és a minél több termék előállításához eredményes módszernek ígérkezett ez a versenymözgalom. Azzal viszont nem számoltak, hogy a teljesítmény egy bizonyos határon túl már csak a minőség és a dolgozók egészségének a rovására fokozható. Kár, hogy így történt.

A Szegedi Kendergyár élmunkása családjával 1957-ben Kiskunhalasra költözött, s a gépjavító vállalatnál helyezkedett el. Az ottani évek „bizonyítványa” egy 1 Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetés, amit 1962- ben kapott. A Fémmunkás gyárába - fél évtizede került át, a tmk-műhely vezetését bízták rá. Nem kis felelősség nyugszik a vállán.

— Kollektívánk feladata, hogy a gyár gépparkját tervszerű megelőző karbantartással állandóan üzemképes, jó állapotban tartsa a termelés zavartalansága érdekében. Ehhez az - éves tervet én készítem el. Felújításra, karbantartásra két millió százezer forint áll a rendelkezésünkre. Ésszerű felhasználásán nagyon sok múlik.

A tmk-műhely egyébként a műszaki fejlesztésből is kiveszi a részét egyes elképzelések megvalósításával. Most például egy rozs- dátlanító berendezést tökéletesítenek.

Csaknem Írét és fél évtizedes munkáspályája során Péter Imre „bizonyított a műhelyben, szerszámmal a kezében.- De még többet akart, elvégezte á gépipari technikumot, s irányító munkakörbe került. Az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetés, amellyel ez év tavaszán jutalmazták, azt tanúsítja, hogy művezetőként is jól megállja a helyét.

A. Tóth Sándor

Kőolajfeltárás közös erővel

Egy Damaszkuszban aláírt megállapodásnak megfelelően a Szovjetunió segítséget nyújt a Szíriái Arab Köztársaságnak új kőolajipari létesítmények terveinek és műszaki dokumentációinak kidolgozásához. valamint geológiai kutatásokhoz. feltáró- és fúrómun- kálatokhoz. A két ország már előzetesen megkötött több szerződést: a Szovjetunió szállítja a fiatal arab állam rohamosan fejlődő kőolajipara számára a berendezések, anyagok és készletek jelentős részét.

Szíria ma már teljes mértékben fedezi saját kőolajszükségletét, s emellett a nyersanyag jelentős részét exportálja.

(BUDAPRESS — APN)

rosabb kapcsolatba nemigen kerültem velük. Kicsit úgy tekintettek rám. mint egy emberre, aki meg meri tenni azokat a dolgokat. melyre ők magukat nem érzik elég erősnek. Elég fiatalnak. Néhány lányismerősöm — köztük jónevű professzor lánya is. volt — néha meghívott egy-egy ebédre, de mikor éreztem, hogy ezek a meghívások nem adni akarásból, vagy éppenséggel nem is titkolt kapni akarásból születtek, odébbáll tam.

— Az a borzasztó, hogy tudom: állapotom tarthatatlan. Az én életelemem a változatosság. Tudom : előbb-utóbb becsületes átlagember lesz belőlem. Abban az értelemben persze, hogy dolgozom. felveszem ■ a fizetésemet — mindegy mennyit, ez azt hiszem csak a feleségemet fogja érdekelni — gyűjtünk majd — előbb la- - kásra. aztán kocsira. Három gyerekem lesz. Nekik meséket mondok majd arról a világról, ami a föld ellentéte, a valóság ellentéte. és ha felnőnek — és ha felnőnek ..

Antóni István feláll, bal felső zsebéből előszed egy szál Románcot és lassú, mondhatnám megfontolt léptekkel elindul az utcán. A kirakatok előtt emberek állnak. akik semmit sem tudnak róla. Ahogy a sarokhoz ér, visszapillant. talán akarna még mondani valamit, talán nem. nem hallani. Megkérdezni meg nem tudom tőle. mert már eltűnt a forgatagban. Vagy még nem?

Ballal József

Megszerettük a falut

. Nagy Antalt Kecskemétről indították el az élet útjára.

Amikor a kötelező diákévek véget értek, a várpalotai szénbányászati tröszt dolgozója lett, s 1964-ben avatták határőr hadnaggyá. Budapest után a Dunántúl, majd Kiskőrös lett a munkahelye.

Kiskőrösön az újoncok kiképzését bíziták rá.

Ott ismerkedett meg a feleségével, Kecskés Ilonával. Anti és Ilona tíz éve keltek egybe.

Akkor a csodálatosan szép, festői tájra, a kőszegi hegységbe kerültél:.

A fiatal férjet odaszólította a

parancs. Három éve — 1971-ben — aztán úgy hozta a sors, hogy újra visszakerültek szűkebb hazájukba, az. Alföldre. Nagy Antal .százados azóta Garán parancs- nokoskodik.

— Tipikus alföldi vagyok — mondta a parancsnok. — Természetesen nagyon tetszik nekem a hegyvidék is, különösen a gyönyörű, valóban romantikus Kőszeg-hegység: Hétforrás, Ke- resztkút és a 882 méter magas Irottkő is. De számomra megvan az Alföldnek is a romantikája, szépsége, és a különlegesen vonzó hatása- Itt születtem, ez a táj,, amelyhez a legjobban ragaszkodom. A feleségemnek viszont némileg eltérő a véleménye. Ö ugyanis inkább hegyvidékre vágyik.

— Valóban így van — szólt közbe Nagyné —, de azért nagyon jól érzem én is magamat az Alföldön, így például Garán is. Együtt van a család, és számomra ez a legfontosabb. Meg a munkahelyem is itt van, ami szintén nem lényegtelen. A teljes őszinteséghez tartozik persze az is — folytatta a parancsnok felesége —, az első hónapokban nem valami jól éreztem magam Garán, nehéz volt megszokni a falút. Nehezítette a helyzetemet, hogy bizonyos ideig munkahelyem sem volt, férjemmel a falu lakói. közül nem ismertünk senkit, és mi is idegenek voltunk a garaiaknak. Mindezek érthető

módon rossz hatással voltak rám. S ahogy az idő múlt, rendeződtek a dolgok is. Előbb a szociális otthonban, majd a fehérneműgyárban helyezkedtem el.

— Megszerettük a falut — mondta egybehangzóan a házaspár. — A községben élő emberekkel kölcsönösen megismertük egymást. Sok családdal közvetlen, baráti kapcsolatunk van.- Közösen veszünk részt a faluban szervezett rendezvényeken, vagy egymás lakásában szórakozunkNagy Antal egyébként nem bánta meg, hogy a katonai pályát választotta, pedig az első években lakásuk sem volt. A munka és a családdal való törődés az igazi életcélja. Két kitüntetés és tíznél több dicséret tanúskodik helytállásáról. Vezetésével tavaly Élenjáró alegység címet nyertek a garai határőrök. A feleség is nagyon megértő az élettársa, iránt. Amikor például a férje éjfélig, hajnalban vagy gyakorta vasárnap is a katonái között van, sohasem mérgelődik. Békésen veszi tudomásul azt is, amikor a nyári szabadságukat nem - tudják együtt tölteni.

Nagyék tehát jól érzik magukat Garán. Azt mondják: sokáig szeretnének a községben dolgozni. Megismerték az embereket, megszerették őket. S úgy tudják, hogy ez a szeretet kölcsönös.

Gazsó Béla