Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
A káderpolitika a szocializmus építésének fontos feltétele írta: dr. Greiner József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára Az elmúlt hetekben a megye valamennyi pártszervezete megtárgyalta a káderpolitikai elvek érvényesülésének helyzetét, és sokoldalú, többségében tartalmas vita után kialakította ezzel kapcsolatos feladatait. A tennivalók elvi alapja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1973. november 28-i, a kádermunkáról szóló határozata, illetve az ennek nyomán készült megyei intézkedési terv. A káderpolitika a munkásosztály vezető szerepe érvényesülésének, erősödésének, a szocialista viszonyok gyors ütemű fejlődésének egyik kulcskérdése. Hiszen a különböző szintű vezetők politikai, szakmai, vezetőkészségbeli alkalmassága a legfőbb biztosítéka a helyes politika kialakításának és eredményes megvalósításának. Elsőrendű politikai érdek tehát, hogy az irányító posztokon olyan vezetők álljanak, akik tudatosan, minden erejükkel a munkásosztály hatalmát, a párt politikáját, a szocializmus építésének ügyét szolgálják; akik képesek a párt politikáját a dolgozókkal elfogadtatni és őket a végrehajtás cselekvő részeseivé tenni. A vezetők kiválasztása, nevelése és segítése a párt számára a munkáshatalom gyakorlásának, a párt vezető szerepe biztosításának eszköze. A pártot és annak politikáját az emberek előtt azok a vezetők képviselik, akikkel naponta együtt dolgoznak. Következésképpen a párthoz való viszonyukat —, egyéb tényezők mellett — közvetlen vezetőik befolyásolják. A káderek helyes kiválasztása tehát a párt és a tömegek kapcsolatának kérdése is. Gazdasági építőmunkánk sikere is nagymértékben annak függvénye, hogy a gazdasági vezetők képesek-e önálló, felelős döntésre, a termelőmunka eredményes megszer\fe zésére. Mindezek együtt rávilágítanak a káderpolitikai munka kiemelt jelentőségére és ebből fakad néhány fontos következtetés is: A végrehajtásban nem lehet szó kampányról, olykori nekirugaszkodásról, hanem állandó, következetes és szívós munkára van szükség. A feladat nem ■•újszerű, hiszen a párt politikájának — léte első percétől kezdve — szerves része, nélkülözhetetlen eleme a káderpolitika, amely a munkásosztály győzelme után, jelenleg is, egyre jobban kiszélesedik, alapvonásai nem változnak, de a társadalmi viszonyok fejlődésével gazdagodnak. Az alapvető kérdés az, hogy a helyes elvek a gyakorlatban maradéktalanul, torzulásmentesen érvényesüljenek: hogy a káderpolitikai elveket mindenki, akinek ebben feladat jut, jól ismerje, megértse, és egységesen értelmezze. Ezt a célt, a sikeres végrehajtás érdekében a jó eligazodást kívánja szolgálni ez a cikk is, anélkül, hogy minden részletkérdést boncolgatna. vett egyéni érdekeiket előtérbe helyezve szakmai vonalon törekednek például a második diploma megszerzésére. Arra is akad példa, hogy egyesek a 10—15 vagy 20 évvel ezelőtt megszerzett politikai végzettségükre hivatkozva vonakodnak szervezett képzésben részt venni. A megyei pártbizottság fezzel kapcsolatos álláspontja az, hogy a politikai felkészültség, a politikai ismeretek terén minden vezetőtől a naprakészséget kell megkövetelni. Szükséges, hogy minden vezető rendelkezzék a korunk követelményeinek megfelelő színvonalú politikai ismeretekkel. Enélkül a ma építő munkáját szervezni, vezetni és a jövő tennivalóit megtervezni nem lehet. Üjszerűen vetődött fel a Központi Bizottság határozatában a szakmai követelmény érvényesítése is. Eddig kissé statikusan úgy fogtuk fel: „az egyszer megszerzett képzettség egyszer és mindenkorra alkalmassá tesz”. Ez a felfogás tarthatatlan, hiszen a tudomány és technika forradalmi fejlődése megköveteli a korszerű szakismeret megszerzését, a lépéstartást a fejlődéssel. Következésképpen a vezetőkkel szembeni szakmai követelményekben is magasabbra kell állítani a mércét. Ennek feltételeit, a továbbképzés rendszerét, szervezetét meg kell teremteni, s a meglevőket pedig továbbfejleszteni. Az ilyen irányú állami intézkedések folyamatban vannak. Dönteni és megszervezni a végrehajtást A hármas követelmény egységéről A bevezetőben elmondottakból is kitűnik, kit tekintünk kádernek. Politikai értelemben káderek a társadalmi, párt-, állami vagy gazdasági tisztség viselésére alkalmas személyek, az egyes szervezetek, intézmények aktív tagjai, valamely szakma képzett szakemberei, munkásai. Az alkalmasságot a káderpolitikai elvek követelményhez kötik, amelyek összessége a káderek kiválasztásának és további tevékenységük megítélésének is alapvető mércéje, mégpedig: a politikai alkalmasság, szakmai hozzáértés és vezetőkészség. E hármas követelményt együttesen kell alkalmazni, egyik sem helyezhető előtérbe a másik rovására. A megyei pártbizottság a hármas követelmény alapján • értékelte a vezetők tevékenységét. Az elmúlt évek eredményei tanúsítják, hogy a X. pártkongresszus határozatának végrehajtása megyénkben is a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális élet fejlődését, a lakosság élet- körülményeinek javulását eredményezte. A sikerés munka szervezésében nagy a vezetők szerepe. Többségük ugyanis a nagyobb önállóság és növekvő követelmények mellett jól megállja a helyét, eredményesen látja el a feladatát. Ezt igazolja, hogy az utóbbi években elért eredmények alapján 76 ipari, mezőgazdasági és egyéb munkahely nyerte el megyénkben a kiváló címet. Ez az általános értékelés tehát magában foglalja a vezetők többsége iránt megnyilvánuló politikai bizalmat. Ugyanakkor azt is kifejezi, hogy nagyobb részük megfelel a politikai követelményeknek, mert a szocializmus odaadó hívei, meggyőződéssel szolgálják a munkásosztály hatalmát, a nép érdekeit* a párt politikáját: rendelkeznek a munkakörükhöz szükséges elméletipolitikai végzettséggel, illetve felkészültséggel és rendszeres továbbképzésben vesznek részt; ismerik és értik a párt, a kormány politikáját, az irányításuk alá tartozó területen biztosítják annak végrehajtását; a döntéseknél és intézkedéseknél figyelembe veszik azok politikai hatását, következményét, cselekedeteikben a társadalmi érdekek, politikai összefüggések az elsődlegesek és meghatározók; aktív közéleti tevékenységet folytatnak; erkölcsileg feddhetetlenek, életmódjuk, magatartásuk megfelel a szocialista erkölcs követelményeinek; tevékenységükben egységet alkotnak a szavak és a tettek; érvényre juttatják és fejlesztik munkaterületükön a szocialista demokratizmust; helyesen élnek a rájuk bízott hatalommal, őrködnek a közélet tisztaságán. Lényeges eleme a hármas követelménynek a vezetökészség. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a káderek többsége a feladatokkal együtt fejlődött, vált a követelményeknek jól . megfelelő vezetővé. Ennek ellenére adódnak problémáink a vezetőkész ség tekintetében is. Olykor találkozunk felelőtlen döntésekkel, szervezetlenséggel, a végrehajtás ellenőrzésének elmulasztásával, lazasággal. Egyes vezetőknél hiányzik az áttekintő-, elemzö- és általánosítókészség. Esetenként tapasztalható, hogy az üzemet, szövetkezetét saját „hitbizomá- nyuknak” tekintik, önnön pénztárcájukat pedig összetévésztik a vállalat kasszájával. Az ilyen vezetői magatartás ellen a leghatározottabban fel kell lépni. Az értékelés alapja: a munka és magatartás A vezetők értékelésénél azonban nem maradhatunk az általánosság szintjén. A követelmények érvényesülésének elmélyültebb vizsgálata során ugyanis találkozunk olyan visszás jelenségekkel, amelyek megszüntetése közös érdekünk és feladatunk. Amíg ugyanis a fentebb említett megállapítások általában érvényesek a vezetőkre, néhány vezetőnél a politikai követelményeket illetően is találunk olyan fogyatékosságokat, olyan magatartást, amely elítélendő, politikailag káros. Erre azért kell különösen nagy figyelmet fordítani, mert a közvélemény hajlamos az egyes, az eseti jelenségekből általánosítani, ez »pedig árt a párt tekintélyének, csökkenti a bizalmat. Aligha szükségtelen néhány ilyen negatív mozzanatot ez úton is megemlíteni. Egyrészt okulásul szolgálhat, másrészt felhívja a figyelmet az olyan jelenségekre, amelyek ellen feltétlenül harcolni kell. Erre kötelez bennünket a Központi Bizottság határozata, amely megnövelte a vezetőkkel szemben támasztott politikai követelményeket. E követelmények között elsődleges a politika melletti egyértelmű kiállás. E téren a vezetők égy részének van kijavítanivalója. Főként olyan szempontból, hogy nem elég nyilvánosan és szóban egyetérteni a párt politikájával, határozataival, az egyetértést a gyakorlati végrehajtásban tettekkel kell bizonyítani. A megyei pártbizottság tűrhetetlennek minősítette, hogy egyes vezetők a határozatokat saját szájuk íze, vagy éppen szűkebb érdekeik figyelembevételével fogják fel és valósítják meg. Esetenként előfordul, hogy szűkebb érdekek érvényesítése céljából elvtelen kapcsolatokat, protekciót keresnek, és megtörténik, hogy a közösség érdekeinek leple alatt törvénytelen eszközör két vesznek igénybe. Az ilyen, úgymond a „közösség érdekében" elkövetett kisebb-nagyobb szabálytalanságok mögött legtöbbször egyéni, anyagi érdekek is meghúzódnak. A többségükben példamutató magatartást tanúsító vezetők tekintélyét járatják le,.azok a társaik, akik magatartásukban eltérnek az elfogadott, követelményként megszabott normáktól. Egyeseknél előfordul a túlzott mértékű italozás, felelőtlen élet- felfogás, szabados — családot romboló — magánélet és olyan fokú anyagiasság, amit nem engedhet meg magának egyetlen felelős beosztású ember sem. Politikailag és szakmailag egyaránt magas mérce Az ilyen elítélendő vezetői magatartás konkrét vizsgálatánál csaknem minden esetben megállapítható volt a politikai végzettség hiánya. Ezen a helyzeten az elmúlt évek folyamán úgy kívántunk segíteni, hogy a vezetők je-, lentős részét bevontuk a különböző szintű politikai oktatásba. Az így elért eredmények jelenmert az eltűrése, vagy mentege- tése társadalmilag káros és bűnös mulasztás. A vezetőkészség követelményében új igényként fogalmazta meg a Központi Bizottság határozata, hogy a vezetőknek rendelkezniük kell a végrehajtás megszervezésének képességével. Ennek szükségességét, indokoltságát csak alátámasztja: esetenként éppen abból adódnak problémáink, hogy egy-egv téma elemzésére és a feladatok meghatározására sokkal több energiát és időt fordítunk, mint a végrehajtás megszervezésére és ellenőrzésére, ljolott ennek épp a fordítottja szükséges, hiszen végrehajtása nélkül a legjobb határozat is legfeljebb stílusgyakorlat maradna. beiskolázására, s arra, hogy a termelésben kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti emberekké is váljanak. Különböző szintű vezető testületek tagjai közé nagyobb számban és bátrabban kell beválasztani a munkások legjobbjait. A vezetői utánpótlás jelentős tartalékát képezik a nők. Esetükben nem egyszerűen az utánpótlás lehetséges forrásáról van szó, hanem fontos politikai kérdésről is. Az eddigi erőfeszítéseink nem hozták meg a kíván! eredményt. Ennek érzékeltetésére csupán néhány példa a megyéből: Az ipari üzemek dolgozóinak 44 százaléka, nő, de igazgatónő csak egy van. A tsz- elnökök között egyetlen nő sincs. Csupán egy ktsz. és egy szakszövetkezeti elnöknő akad a megyében. Nem jobb a helyzet az 'oktatás- és egészségügy területén sem, holott itt többségükben nők dolgoznak. Semmi sem indokolja és nem magyarázhatja például, hogy egyes tantestületekben csupán egy-két férfi található, de az igazgató közülük kerül ki. A nők vezető tisztségbe állítását több tényező befolyásolja. El és erősen hat a konzervatív szemlélet. A nők vezetővé nevelése helyett az energiát sokszor a „miért nem alkalmas” megmagyarázására fordítják. A szakképzettség megszerzését nehezíti a nők számára a családban való túlzott igénybevétel is, és gyakran ilyen okokra hivatkozva a nők sem vállalnak vezető beosztást. Ezt a helyzetet tűrhetetlennek és elítélendőnek minősítette a megyei pártbizottság. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szép szavak helyett tettekre, gyakorlati lépésekre van szükség. Ez nem jelentheti a formális megoldások keresését, de feltételezi, hogy az arra alkalmas személyeket türelmes, nevelő munkával, kellő tervszerűséggel készítsük elő vezető funkcióra. Ugyancsak lényeges politikai kérdés a vezető posztokon a fiatalok számának növelése. E téren is sok a tennivaló. A fiatalok felelős megbízatása több szempontból indokolt. A zökkenő- mentes váltás csak úgy biztosítható, ha időben gondolkodunk a fiatalok vezetésre való felkészítéséről és végigjáratjuk velük azt az iskolát, amely akár az első számú vezetői tisztség betöltésére is alkalmassá teszi őket. Bár nem tipikus életkori sajátosság, de inkább a fiatalokat jellemzi a dinamika, az új iránti fogékonyság. Ezek pedig olyan erények, amelyek nem nélkülözhetők a korszerű vezetési követelményeknél. Végül, a fiatalok számára sem közömbös, hogy világosan lássák érvényesülési lehetőségeiket a szocialista társadalomban. A kádercsere fogalmáról, céljáról A vezető legfőbb segítője a demokratizmus Nagyon fontos eleme a vezetőkészségnek a demokratizmus érvényre juttatása. A szocialista demokrácia kiszélesítése magában foglalja az üzemi demokrácia fejlesztését is. Azt egyebek mellett, hogy az üzem vezetői és munkásai között olyan közvetlen kapcsolat alakuljon ki, amely - a termelés különböző szakaszaiban lehetővé teszi a vállalat ügyeiről való, alkotó szótértést. Az olyan véleménycseréket, amelyek során nemcsak arról esik szó, hogy mit kell tenniük a munkásoknak az üzemi tervek teljesítéséért, hanem építenek a munkások véleményére abban is, miként lehetne tervszerűbben, szervezettebben, gazdaságosabban, több és jobb minőségű terméket előállítani. A demokratikus vezetési stílus tartozéka a pártszervezettel, szakszervezettel, a KISZ-szel, tehát a proletárdiktatúra mechanizmusának szerveivel való szoros együttműködési készség kialakítása. Egyes vezetők, rosz- szul értelmezve, akkor tartják jónak a kapcsolatot, ha az súrlódásmentes, ha e szervezetek vezetői minden esetben rábólintanak a vezetői döntésre. Aligha szorul részletes kifejtésre az ilyen helyzet káros és elhibázott volta. Az említett szervek rendeltetése ugyanis: a maguk eszközeivel elősegíteni, hogy az üzem vagy intézmény jól teljesítse feladatait; biztosítani, hogy a döntések a párt politikájának megvalósítását, a törvényes rend betartását szolgálják. A vélemények ütközése, a megalapozott bírálat csökkehti a tévedés lehetőségét. Ezért szükséges megszívlelni, elfogadni belőle mindazt, ami a gyorsabb fejlődést szolgálja. E témakörnél említésre kívánkozik, hogy helyenként, főleg hivatalokban, intézményekben, olykor azonban vállalatoknál is tapasztalható az elvszerűség, a nyíltság, s az őszinteség hiánya. Előfordul, hogy a pártszervezetek sem lépnek fel a vezetői normák megsértésével szemben. Eltűrik a kisebb-nagyobb hibákat, elvtelenségeket olyan indokolással. hogy az eredmények jók, és az a lényeg. Főként ilyen helyeken történhet meg, hogy a vezető — például felsőbb kapcsolataira hivatkozva — nem igényli, vagy semmibe veszi a kollektíva, a dolgozók véleményét, bírálatát. Az is előfordul, hogy nyíltan nem hangzik el bírálat, mert félnek a megtorlástól. Az ilyen vezetőt — ha nem képes változtatni a magatartásán — nem szabad meghagyni beosztásában. Magatartása ugyanis mérgezi a légkört, rontja a, munkaerkölcsöt, lezüllesztheti az egész intézmény tevékenységét. A megyei párt- bizottság ezért tűzte ki a párt- szervezetek feladatául, hogy segítsék elő az ilyen magatartás megelőzését, illetve, ha szükséges, határozott felelősségrevo- nással lépjenek fel ellene. Az erkölcsi normák betartása, a fegyelmezett és példamutató munka és magatartás kötelező szabály minden vezető számára. A vezetőkkel szemben támasztott követelmények tehát nagyok, s ezekből elvi engedményt adni senkinek nincs joga. Az eddig elmondottak azonban nemcsak a követelmények magas szintű megállapítását jelentik, hanem azt is, hogy a pártszervezeteknek megfelelő türéimi időt és segítségei kell adniuk ahhoz, hogy minden vezető megfeleljen ezeknek az igényeknek. A stabilitás és cserélődés elvének érvényesülése szintén hangsúlyos része a kádermunkára vonatkozó határozatnak. A megalapozott és előretekintő vezetéshez nélkülözhetetlen ugyanis az ésszerű tartósság. A szükségesnél nagyobb és tervszerűtlen cserélődés elbizonytalanítja a vezetőt, a stabilitás viszont növeli a vezető biztonságérzetét, amire szüksége is van. A jó vezető nemcsak ismeri a saját területét, hanem törekszik annak állandó fejlesztésére, s ezért megfelelő terveket, elképzeléseket alakít ki magának. Ezek végrehajtása nem rövid távú feladat. A gyakori vezetőváltás megtörheti, visszavetheti egy-egy terület tervszerű fejlődését, mert az elképzelések esetenként befejezetlenek maradnak és helyettük mindig újabbak születnek. Mindez természetesen nem jelenti a minden áron stabilitásra való törekvést. A folyamatos és tervszerű cserélődésre szükség ven. A politikai vonal- vezetés állandósága, a vezetés szilárdsága nem azonosítható a személyek változatlanságával. A vezetők addig maradjanak beosztásukban. amíg a velük szemben támasztott követelményeknek maradéktalanul eleget tudnak tenni. A tervszerű kádercserék elfogadtatása sem az érintett személy, sem a közvélemény számára nem mindig zökkenőmente;. Főleg a hosszú ideig egy funkciót betöltők ragaszkodnak beosztásukhoz. Ok is, de a közvélemény egy része is gyakran leváltásnak minősíti a vezetői cserélődést Nemegyszer „bukott embereknek” tartják az ilyen vezetőket. csökken velük szemben a korábbi bizalom. Ennek oka, hogy a közvélemény nem ismeri a felmentés, az áthelyezés, a kádercsere fogalmát, célját. Ezért szubjektív módon sajnálkozásuknak vagy örömüknek adnak kifejezést egy-egy személyi változás alkalmával. Pedig a tervszerű kádercseréknél korántsem erről van szó. A változások azt célozzák, hogy a személyi képesség a legmegfelelőbb helyen szolgálja politikai céljaink végrehajtását. A közvélemény megfelelő informálása elősegítheti egy-egy fontosabb kádercsere jó megértését. Az is megkönnyíti a tervszerű cserét, ha továbbfejlesztjük a nyíltságot és őszinteséget a káderekkel való törődés során. A minősítés alapja az értékítélet tárgyilagossága Tervszerű, tudatos utánpótlás-nevelést tősek, egyes területeken azonban — a mezőgazdasági és kisipari szövetkezetek és tanácsok dolgozóinál — a politikai iskolai végzettség tekintetében még számottevő a pótolnivaló. Hozzájárul a jelenlegi helyzethez, hogy egyes vezetők lebecsülik a politikai képzés jelentőségét, ehelyett inkább a szűkén A kádermunka egyik legfontosabb mozzanata az utánpótlás nevelésének szervezetté és tudatossá tétele. Ennek szükségességét csak aláhúzza, hogy a vezetők jelentős hányada a közeli években eléri a nyugdíjkorhatárt, egy részüktől pedig a növekvő követelmények miatt kell megválni. Éppen ezért a káder- utánpótlás nevelése az a terület, ahol a legtöbbet kell tennünk. Számos esetben tapasztaljuk, hogy különböző szervek nem rendelkeznek kádertartalékkal, vagy csak nagyon szűk körben folyik tervszerű utánpótlás-nevelés. Gyakori, hogy a vezetőutánpótlás kiválasztása szűk körből történik, hiányzik a megfelelő emberismeret és sok a véletlenszerűség. A vezetői munkára való beállítást sokszor nem előzi meg a céltudatos, előkészítő szakasz. Emiatt nem ritka a kényszermegoldás. Ily módon olyanok kerülhetnek vezető beosztásba, akik éppen kéznél, a felszínen vannak és kimaradhatnak azok, akik a követelményeknek maradéktalanul megfelelnének. A vezető-utánpótlás alapvetően az egyetemet, főiskolát végzett emberek közül kerül ki, elsősorban a munkás- és paraszt- származásúak köréből. Fontos politikait, hatalmi kérdés azonban, hogy a valóság iránt érzékeny, azt jól ismerő, a társaikkal közvetlen kapcsolatban álló fizikai dolgozók is fokozatosan vezető beosztásba kerüljenek. Ez hosszú távú feladat, hiszen napjainkban az osztályhűség mellett a hármas követelménynek is meg kell felelnie a munkásnak is, ha vezető pozícióba akarjuk helyezni. Ez pedig az arra illetékes szervektől és gazdasági vezetőktől nagyon körültekintő kiválasztást, és tudatos, célratörő nevelő, előkészítő munkát igényel. Korántsem kampányról, és nem formális megoldásokról van tehát szó. Már a tervek készítésénél ügyelni kell az alkalmas munkások politikai és szakmai Ilyen vonatkozásban jelentős az előrehaladás. Még ma is előfordul azonban, hogy a vezetők munkájának értékelése alkalmakhoz kötődik. Olykor az érintett személlyel való további terv határozza meg a minősítés tartalmát. Gyakori még a csak az erényeket rögzítő minősítés. A fogyatékosságokat elhallgatják, vagy mintegy' mellékesen szóban említik, s a minősítés ismertetésekor nem fogalmaznak meg személyre szabott követelményrendszert. Még elítélendőbb módszer, ha egy jó minősítést követő néhány hónap múlva alkalmatlanság, képzetlenség címén leváltanak, vagy más területre irányítanak valakit. Az érintett személy joggal hivatkozik a minősítésére. Ilyen esetekben — véleményem szerint —a minősítést kell mérvadónak elfogadni. El kell ugyanis érni, hogy a minősítés az adott személy munkájáról, magatartásáról, erényeiről és hibáiról tárgyilagos képei, értékítéletet tartalmazzon. A felvázolt hibák elsősorban a kádermunkában gyakran megnyilvánuló szubjektivizmussal függnek össze Ez az oka annak is. hogy olykor nem az alkalmasság dönti el, hogy ki kerül vezető beosztásba, hanem a személyes ismeretség, a rokonszenv, vagy gyakran a baráti kapcsolat. A szubjektivizmus napjainkban és feltehetően még a jövőben is a legkárosabban úgy jelentkezik, hogy némely vezető nem tűr meg maga mellett olyan személyt, aki felkészültebb, bizonyos kérdésekben ellentmond, nem fogadja el mindenkor kritikátlanul a vezető véleményét A káderek munkájának értékelésében, az előléptetésben, jutalmazásban, fizetésemelésben, a leváltásban vagy áthelyezésben gyakran nagyobb szerephez jut a személyes szimpátia, mint a valóságos érdem. Előfordul, hogy a hízelgő, a főnök kedvében járó hamarabb jut magasabb fizetéshez, könnyebb beosztáshoz, mint aki törleszkedés nélkül, becsű-, lettel dolgozik. Abban is a szubjektivizmus jut érvényre, amikor a másodállást, tanácsadói tisztséget a feladat ellátására alkalmas személyek helyett olyanokra bízzák, akiktől előnyös kapcsolatokat remélnek, vagy így kívánják megszolgálni bizonyos dolgok elintézését. A kádermunkában megnyilvánuló szubjektivizmus leküzdésének egyik legjobb eszköze a demokratizmus kiszélesítése. A személyi kérdésekben való döntés a legbonyolultabbak közé tartozik. Ezért szükségszerű, hogy éppen ezen a területen teremtsük meg a döntés jó előfeltételeit, a megalapozottságot. Mindenekelőtt a döntésre illetékes vezető testületek tevékenységét szükséges e téren érdemibbé, színvonalasabbá tenni. Például oly módon is, hogy egy- egy funkció betöltésére több személyt hozzanak javaslatba. Kevés helyen alkalmazzák még ezt a jó módszert. A minősítések alkalmával a demokratizmus ki- szélesítésének helyes gyakorlata lehet a pártvezetőség vagy a pártcsoport, a mozgalmi szervek vezető testületéi, a szűkebb környezet munkatársai, s a felettesek véleményének kikérése. Feltétlenül helyes módszer a már elkészült minősítést az érintett személy munkatársaival is megismertetni, lehetőséget adva ezzel számukra a minősítéssel kapcsolatos véleményük elmondására. Igaz, ez a módszer munkaigényes, az alkalmazása azonban nagymértékben elősegítheti az egyes emberek fejlődését Mellőzve a részletkérdések további boncolását összegezésül: mint bevezetőül hangsúlyoztam is, a szocializmus építésének, a munkáshatalom gyakorlásának fontos feltétele a káderpolitika. Elveinek jó megértése, egységes értelmezése nélkülözhetetlen a helyes alkalmazásukhoz. A párt- szervezetek további következetes és szívós munkáján a sor, hogy káderpolitikánk élvei torzulásmentesen és maradéktalanul érvényesüljenek a gyakorlatban.
