Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1974. augusztus 19.

Mindennap kisül friss kenyerünk...

Kenyérsütés! Jó szagot, békét, biztonságot árasztó szó. Ahol kenyér sül, ott nem maradt meddő a föld, nem gond, hogy mi kerüljön az asztalokra. Nincs gyönyörűségesebb, laktatóbb illat a frissen sülő kenyér illatánál. Behunyt szemmel szabad beszívni, mindaddig, amíg belénk ivódik, étvágygerjesztőén, a gyermekkor messzi ízeivel, emlékeivel keveredve. Anyám megindultságával, kenyérosztó örömével és a mi éhes szemünkkel, ahogy lestük a kezét. Megízleltük az éhséget és megismertük a kenyér értékét. A háború nem kényeztette el a gyomrunkat és ez volt az első, igazi békeélményünk, a kenyér ...

A kenyérgond, az alapvető élelmiszerek hiánya központi témája a háború után megjelenő lapoknak is. A Kalocsa és Járása — c. hetilap 1945. december 15-i számában kenyeret kérnek az éhezők kezébe, gyors intézkedést sürgetnek a hajdani tollforga- tók. ■ „Először a kenyér, azután a ruha-, a tüzelőkérdést kell megoldani” — figyelmeztetnek a leglényegesebb tennivalókra.

Hogyan emlékeznek vissza erre a nehéz időszakra a kenyércsaták hősei?.Kalocsa legelső szocialista sütőüzemének megalapítója, a hajdani életvidám, szívós munkabírású péksegéd, aki péhely- ként kapta vállára a súlyos liszteszsákokat? Molnár István ma a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója. Köztiszteletnek örvendő vezető, tekintélye van a Szakmában, hitele az emberek előtt. Országgyűlési képviselő. A múlt úgy él benne, hogy akkor minden kézre szükség volt. Az övére is.

— Akadozott a kenyérellátás. 1949 őszén behívattak a tanácshoz és arra kértek, szervezzek szocialista sütőüzemet, hogy legyen kenyerük az aratómunkásoknak. Kaptam 400 forintot, ebből vettem négy zsák lisztet, szitákat, lapátot, ami kellett, és elkezdtük a kenyérsütést. Éjjel dolgoztunk, nappal liszt után jártunk, rozsét gyűjtöttünk a kemencék .fűtéséhez. Parányi kis műhelyünk volt, ebből nőtt. ki a jelenlegi, 22 pzemes nagyvállalat.

Már az államosítás előtt sorra csatlakoztak hozzájuk a kis pékségek. 1950-ben állami vállalat lett belőlük, Molnár Istvánból pedig igazgató. A kinevezés után továbbra is ugyanúgy dolgozott a pékségben, mint a többiek.

Elneveti magát.

— Nem volt akkor igazgatói szék, még székünk se nagyon. Éjjel dolgoztunk, nappal meg hazavittem a könyvelést.

Hányán dolgoztak az első szocialista pékségben?

— Kezdetben hárman, voltunk. Később jött mindig 2—3 ember. Mire vállalat lettünk, elértük a

25—30-as létszámot. Jelenleg ezer dolgozónk van, és amire különösen büszke vagyok, a többségük — kétharmaduk — nő.

Kiket láttak el kenyérrel?

— Az államosítás után talán,

ha két pékség maradt az egész városban, így azután mi gondoskodtunk a városi üzletekről, üzemekről, kollégiumokról, egyéb szociális intézményekről. Alig győztük. _____

N

em a muíika volt sok, a gabona kevés.

Napal 'liszt után szaladgáltak, éjjel kisütötték. Kenyeret adtak a városnak, a környező községeknek, nőtt, dagadt a tésztá a kezük alatt, nőttek, terjeszkedtek ők is. Eleinte a kenyér volt az egyetlen termékük, később már zsemlék is mosolyogtak, kiflik is kunkorodtak a szállítókosarakban. Ma már 180—190-fé- le termékkel kínálják vásárlóikat és a hagyományos sütödék mellé felzárkóztak az új igényeket kiszolgáló cukrászüzemek, „tésztagyárak”.

* * *

A kenyér egyik legfontosabb táplálékunk. Minden nap szelünk belőle, minden nap kimondjuk. Többször.

A kenyér az élet, a bizalom és a barátság jelképe is. Van a vendéglátásnak egy ősi formája: kenyérrel, sóval fogadják baráttá a szívesen látott idegent A kalocsai vállalatnál is éltek az ősi szokással, csakhogy nem kenyérrel, sóval kínáltak, hanem laktató burekkel, pehely tésztá jú rétessel, dagadó krémessel, „háziasán” ízletes süteménnyel. A jólét ékes és édes bizonyítékaival.

! — Kizárólag csak kenyérből, péksüteményből világosít fel a vállalkozószelleméről is híres igazgató, — ma már egy vállalat Sem él meg. A kenyérfogyasztás inkáb csökken, mint növekszik, annál kelendőbbek a különböző édesipari termékek, tésztafélék, cukrászsütemények. Igaz, a sok termék, sok gonddal is jár, de megéri. Nekünk is, a fogyasztóknak is.

A vállalat 180 ezer fogyasztót lát el mindennapi kenyérrel. Meg

ff Molnár István

párjanincs rétessel és az országban egyedül itt kapható burek- kel. Ez a kiadós, laktató tészta ráadásul nagyon olcsó, jókora adagot mérnek két forintért.

Hitte volna valaki ezelőtt húsz —harminc évvel, hogy a pékségekben, ahol a kenyérsütés is ünnepnek számított, hétköznapokon is tízezerszámra sül, a ritka csemegéből mindennapi eledellé lett cukrászsütemény ?

— Hát igen, ezen is lemérhető az igények, az életszínvonal változása. Például azokba a községekbe, ahol azelőtt nem ismerték a cukrászkészítmények ízét sem, másnaponként szállítunk friss árut, vagy ott, helyben termelünk. Kunszentmiklósról még Budapestre is küldünk cukrászsüteményt. Tíz éve dolgozunk exportra. Kanadában, Ausztriában, az NSZK-ban és még sokfelé ismerik a termékeinket. Egyszer Angliában töltötte a karácsonyt egyik emberünk és azzal jött haza, hogy majdnem elsírta magát, a meghatottságtól. Az egyik londoni kirakatban ugyanis felfedezte a mi diós-mákos bejglinket. Hirtelen hazai ízekkel lett tele az idegen, londoni karácsony.

Az ízek!... Sok háziasszony épp azért hordja tőlük tízesével —húszasával a süteményt, mert olyan, mintha sajátkezűleg készítette volna. Nem érzik rajta a gyári íz. A krémek vetekszenek a lakodalmas torták rengő töltelékeivel, a tészták Omlósak és a házi sütemények felejthetelen vasárnapi hangulatát idézik. Mi ennek a titka?

— Mindenben keressük az úgynevezett házi ízt. Olyan asszonyokat foglalkoztatunk, akik még tudnak rétest nyújtani, krémet főzni és csak egyet kérünk tőlük: ugyanúgy süssenek, ahogy otthon. Az sem baj, ha jobban.

* * •

Elégedett az eredményekkel?

— Inkább türelmetlen vagyok, annyi még a tennivaló. Szeretnénk, ha még több és jobb minőségű áru kerülne a fogyasztókhoz. Alig várjuk, hogy jövőre elkészüljön az új, modern üzemünk, korszerű, automata gépekkel felszerelve. Visszafelé soha sem lehet lépni, mindig csak

előre, ezt várják tőlünk a dolgozók, ezért szeretnénk még több olyan gépet vásárolni, ami könnyíti, gyorsítja az emberek munkáját és kifogástalan minőségű terméket gyárt. Különösen a háziasszonyok második műszakját szeretnénk tovább köny- nyíteni még nagyobb választékkal, finomabb félkész, illetve kész süteményekkel.

Sokat beszélgettünk még és természetesnek tűnt, hogy nemcsak szakmai dolgok foglalkoztatják. Szívén viseli a jövő szakmunkás generációjának sorsát - is, az ő érdekükben kért szót a legutóbbi országgyűlésen, fgy van ez rendjén, hogy egy kommunista sütőipari igazgatónak amiatt is főjön a feje, hogy legyen elég kenyér, rétes, sütemény a boltokban, de legyen több kollégium is, ahol okos szóval nevelik a holnap szakmunkásait.

Képtelen különválasztani a kenyeret azoktól, akiknek kisül, — az emberektől. Értük dolgozik, s ha néha fáradtan fel is sóhajt: „Jó volna már csak kertészkedni, nyugalomban, felelősség nélkül élni!” — maga is tudja, hogy ez képtelenség.

— Kalocsai vagyok, itt születtem, mindenki ismer. A legtöbbjüknek Pista bácsi vágy ok, jönnek hozzám, sokszor igazán nem rám tartozó kérésekkel, panaszokkal. Nem küldhetem el őket, mert tudom, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb baj. Es. már az nagy segítség, ha meghallgatják.'

Egyetlen dologtól fél, a gyengék tehetetlenségétől. Légényko- rában híres volt az erejéről. Fü- työrészve emelgette a liszteszsákokat, ki tudja hány tonna kenyeret lapátolt ki és be életében a pirosán izzó kemencékbe, aratni is beállt, amikor a többiek mentek. Nem maradt otthon, arra hivatkozva, hogy ő az igazgató. Nem a szavak, a tettek embere ma is. önmagától keményen sokat követelő, de meg van benne a kenyérsütők adakozó jószívűsége: szeretné jól lakatni, boldognak, elégedettnek látni az embereket. , Értük mindig kész arra, hogy változzon és változ- N tasson. Hogy előre lépjen és soha sem visszafelé...

Vadas Zsuzsa

ff A pékek azt mondják: a friss kenyér muzsikál.

Az ő fülüknek nincs is szebb zene, az egészségesen mosolygó, cserepesen megrepedező héj, dallamosan pattogó hangjánál.

ff Az egyik legkedveltebb kenyér, a Favorit. Viszik is, a vállalat szaküzletében. (Tóth Sándor felvételei.)

Az ellentmpndás csak látszólagos és a magyarázat is egyszerű. Csengőd fiatal, hiszen csak 1912 óta önálló község. A nyugdíjas jelző pedig azért Illeti meg, mert

— a tanácselnök szavaival élve

— a szélrózsa minden irányából jöttek ide régebben főként nyugdíjasok, szőlőt vásároltak. Ebből akartak meggazdagodni. Született is egy népi mondás: „Majd a húsvéti szél elviszi őket” — utalván arra, hogy olyankorra meglátszódik, milyen termést ad. nak majd a tőkék. Ha a mostoha időjárást még a hozzá nem értést is tetőzte, gyorsan túladtak a szőlőn az új tulajdonosok. Azért mind többen telepedtek meg a vidéken és Csengőd ma háromezer lelket számláló, mindjobban fejlődő, fiatalodó község.

□ □ □

Csengőd tanácselnöke, Gyulai István mozgékony, lendületes beszédű. A művelődési házban, a pártszervezet irqdájában sorolja az adatokat, hol okos indulattal, hol nyugodtan, a jól elvégzett munka adta biztonsággal.

A községben a szőlő adja a legtöbb embernek a megélhetést. Egy szakszövetkezet van, az Aranyhomok. Három volt, de

1964-ben kimondták az egyesülést. A közös gazdaságban a szőlő- gyümölcstermesztés mellett nem jelentős a szántóföldi munka. Állatállomány sincs. A szántókhoz a gazdák sem ragaszkodnak túlságosan, sorra átadják a szak- szövetkezetnek, akárcsak az elöregedett szőlőket. Amit a községben 1960 előtt telepítettek keskenysoros, az azóta ültetettek- ben viszont már dolgozhatnak géppel is>, ami nagy előny, hiszen a munkaerőben nem bővelkednek. A szakszövetkezeti almásban tavasztól őszig a .szomszédos Akasztóról szerződött asszonyok dolgoznak. Hozzák, viszik a brigádot, ebédet a vendéglőből hordanak ki nekik a munkahelyre. A szőlő régebben 70—87 mázsát adott hektáronként, és most sem fizet rosszul. A szakszövetkezet 8 ezer hektoliteres pincét épített, innen hordókban küldik a bort a nagyvevőkhöz, meg a tizenhét saját elárusítóhelyre. Helyébe a tagság bora kerül. .Most már lehet palackozni is Soltszentimrén, a társulással létrehozott üzemben. A bortárolót a gazdák kérték. Viszont a gabonakombájn el- len.j’f^-.ig^z- elég régen, volt — sqkan szóljtak. Az első évben jó- szerint nem is kértek, manapság meg öt is van belőle. Senki sem akarja kaszával aratni a gabonáját. A továbblépést, a változást az Aranyhomok Szakszövetkezetben a mintegy 600 hektárnyi legelő hasznosítása, a szarvas- marhamarha-tartási ágazat kifejlesztése jelentené. Először a takarmánybázist kell megteremteni, s erre lehetőség is van, hiszen jó eredménnyel zárultak a gyepgazdálkodási kísérletek.

□ 1 □

Igazából 1967 óta fejlődik 'a község. Először a művelődési ház épült meg, ahol manapság nem éppen gazdag programmal várják a falubelieket. Egy ideig rendszeresen kijárt a Kecskeméti Katona József Színház együttese,

aztán felbomlott a kapcsolat. Most majdhogynem újra kell kezdeni a látogatótoborzást, ha rendezvényt akarnak. Márpedig, lesz néhány. Közülük az egyik legérdekesebb: a Mikroszkóp Színpad művészei hat alkalommal szerépeinek majd Csengődön. A tanácselnök és a párttitkár —, Stettner Antal — szinte egymás szavába vágva sorolja a szép terveket.

A kultúrházat a posta építése követte,' majd felújították a tanácsházát. A következő években gyarapodtak orvosi rendelővel, egészségházzal, öt iskolai tanteremmel, tavaly törpe vízművel és 11 kilométer hosszú vezetékkel. Következett a napközi otthon, a kisvendéglő, a zöldségbolt, a ke- nyérszaküzlet. Csak a kiskőrösi ÁFÉSZ maradt adós az ígért ABC-áruházzal. Kellene, hogy az alapvető cikkeket helyben megvehesse a lakosság. A többit elhozzák a 14 kilométerre levő Kiskőrösről. Bár a közlekedés sem a legjobb: most kerték, hogy a Tabdiig járó autóbusz jöjjön el Csengődig.

A fejlesztéshez természetesen kaptak állami támogatást is, saját alapjuk évente 500 ezer forintot tesz ki és ennek több, mint dupláját jelenti a községben élők társadalmi munkája.

□ □ □

Az életkörülmények, az igények megváltozását jói szemlélteti a párititkár, Stettner Antal elmondotta kis történet. így mesélte: Pár éve észrevettük, akármennyi szenet, olajat hozatunk, elfogy, küldhetünk pótlásért. Pedig uj "ház nem nagyon épült, többnyire a régieket alakítgatják, újítják fel. Akkor hát mi lehet az oka? Rájöttünk, hogy mind több helyiséget használnak, ezért kell a sok fűtőanyag. A fürdőszoba már nem azért való, mert épített a szomszéd is, és a nyári konyha • is megszűnt fő tartózkodási helyiségnek lenni. Szeretik a jót, a kényelmet a csengődlek, s tudnak is élni vele. Rádió minden háznál van, néhol több is, televízióból 200 és majdnem ugyanannyi a gépkocsi.

Lassan megmaradnak a fiatalok. A borpince mögött építik a sportpályát, felszerelést, a labdarúgóknak a szakszövetkezet vásárolt. A KISZ-esek csinosítják a művelődési házban kapott szobát, amit társadalmi munkában most festett ki Tolnai Rácz László.

Szép a szőlősök, gyümölcsösök övezte község, rendezett a belterület. Sokáig bajlódtak az iskola előtti térrel. A gyerekek folyvást tönkretették az ágyúsokat, a gyepet. Akkor született az életrevaló ötlet: szocialista megőrzésre átadták a parkot az iskolásoknak. Azóta ez a legszebb rész a községben. Csengődön építkezik a budapesti műbútorasztalosok ipari szövetkezete, ha a munkát befejezik, háromszáz embert foglalkoztatnak. Jó kapcsolatuk van az iskolával, hívják a nyolcadikosokat faipari szakmunkásnak. Számukra tanműhelyt építenek. Ezzel is csak nyer, fiatalodik Csengőd.

Hárman Helvéciáról

Nyonjtatott és kézzel írott, rajzolt kimutatásokat tereget irodája aszalára Páli József, a Helvéciái Állami Gazdaság üzemeltető mérnöke, egyben újítási felelőse. Ez a párosítás szerencsés a gazdaság és a dolgozók szempontjából is. Feltételezi a reális döntést, a szakszerű véleményt.

Rövid ideig tartó számolgatás után máris sorolja az adatokat.

— öt esztendő alatt 45 újítást nyújtottak be a Helvéciái Állami Gazdaság dolgozói. Közülük harminchármat elfogadtunk és 126 ezer forintot fizettünk ki értük. A bevezetésük után kimutatható megtakarítás több, mint kétmillió forint.

Az idén bizonyára sokkal jobbak lesznek az eredmények, az újítási mozgalom a kongresszusi munkaverseny során alaposan fellendült. Kiadtuk a feladattervet és már 12 újítást javasoltak eddig a műszakiak.

1968 ótá Helvécián kialakult az újítók, a jó értelemben vett nyughatatlanok törzsgárdája, a kimutatásokban gyakorta szerepel a két név: Bosznyai László és Varga János.

Középtermetű, sovány .férfi olajos munkaruhában, fején sötétkék sv.ájcisapkával a gazdaság központjában levő présházból kerül elő. Ä munkában most van a hajrá, készülnek a szüretre, akkorra minden javítást be kell fejezni.

Még a nála idősebbeknek is Laci bácsi Bosznyai László. A titulus nem a kora miatt illeti, hanem a tiszteletet, a megbecsülést jelenti. A közelmúlt élő történelemkönyve.

— Két évvel a felszabadulás után már Ágasegyházán voltam főgépész. Több átszervezés, összevonás után Helvécia úgy örökölt, mert én sosem változtattam munkahelyet mióta dolgozom. A szakmám? Univerzális gépész. Még a gőzekét is javítottam, akkor még az édesapámmal együtt, merthogy ő ugyancsak itt volt a műhelyben. Választott szakmámat' mindig szerettem. Először én szegődtem hozzá, azóta meg ő nem hagy el. Ha jól emlékszem, az első újítást — bár akkor még nem neveztük így — 1943-ban gondoltam ki. Szükségből. A háborús időben nem lehetett a francia gyártmányú permetezőhöz gumidugattyút kapni, hát azt szerkesztettem. Az utána következőket hiánytalanul aligha tudom felsorolni. Talán párat.

— Működött nálunk egy ipari kisvasút, itt a Helvéciái Állami Gazdaságban. Azzal lehetett szállítani a szőlőt, de sokba került. Így azután faládákban hordták be a termést. A ládákat nehezen tudták kiborítani, törtek is, meg kevés fért el belőlük a pótkocsin, összehoztuk a csillés pótkocsit, amit néha még használunk: 35 mázsa szőlő fér el benne, egy ember könnyedén győzi | munkát.

— Következett a műtrágyazúzó. Tudja, tavasszal meghozták a műtrágyát, a nedvességtől később összeállt, úgy megkeményedett, hogy csákánnyal, lapáttal verték szét. Nem nézhettük, hát szerkesztettünk egy gépet. Utána jött a 2 soros zöldtrágya-vetőgép, meg az RS—09-es átalakítása. Közösen állítottuk össze a kereskedelemben kapható elemekből a 3 köbméteres permetezőt is. Hatot gyártottunk belőle a műhelyben. Amikor először mértük a teljesítményt, magunk sem akartuk hinni: 26 hektár , naponta. Persze, mert harminc hektoliter űrtartalmú, így a mellékidő — az utántöltésre fordítottat nevezzük' így — egyharmadára csökkent.

— Most meg azon dolgozunk, ami az idei feladattervben volt, a szőlőkorszerűsítéssel kapcsolatos gépeken. Talán többet is lehetne még, de amikor jön7 a javításban a hajrá, kevés idő marad a gondolkodásra. Hogy miért csinálom? Vérében van ez az embernek. Az -örök kíváncsiság. Tudja, mint a gyereknél, amikor szétszedi az új játékot, megnézi, | mi van belül. Mi is. ha hallunk egy újdonságról.' előbb-utóbb sort kerítünk rá. hpgy megnézzük. Sosem lehet tudni, mikor vesszük hasznát a látottaknak.

Bosznyai László készítette el egyébként a szőlészetben ma is használt pneumatikus metszőolló prototípusát. Az^újításokért kapott már oklevelet, a vállalat kiváló dolgQzója lett. Ha elfogadták egy-egy ötletét, a pénz jött utána. Emellett a gazdaságnál prémiumfeltétel is az újítás.

— Nehéz azt eldönteni, melyik újítás mennyit ér. Van. aminek kisebb a gazdasági haszna, de annak, aki kigondolta, talán a legkedvesebb, a legértékesébb. Egy bizonyos. Eddig még sosem csaptak be bennünket a gazdaságnál — mondja Varga János, a gazdaság központi műhelyének üzemvezető mérnöke, számos újítás gazdája. Legszívesebben Bosznyai Laci bácsival dolgozik együft.

— Csak meg kell mondanom, mire. mihez kell — Laci bácsi érti azonnal. Nekiáll a munkának. és tudom, pontos lesz, a méretnek, a célnak megfelelő a csavar, az alkatrész, ami az ő kezéből kerül ki.

A fiatal mérnök hat esztendővel ezelőtt került Helvéciára, mindjárt az államvizsga után. j Agrárgépész. Kilenc elfogadott, alkalmazott újítása van. ami úgymond saját termék’, de akad közös munka is.

— Másért kellett újítani, törni a fejünket hat éve. és másért most. Nem titok, hogy a gazdaság akkoriban — 1968-ban — rosszul állt. anyagilag. Sók dologra' nem jutott pénz. azzal gazdálkodtunk, ami amúgy is megvolt. Az időben készült el a va- gonkirakó-markológép. majd nem sokkal utána a traktorra szerelt emelővilla. A Diesel-targoncákat nem vihettük ki a homokos területekre. Besüllyednek.

Ezért kellett a terepjáró traktorra való emelővillás szerkezet Még használjuk őket. Sőt! Az idei feladattervben szerepel egy ládaleszorító készítése. Munkás- védelmi szempontból szükséges, hogy a rakomány ne borulhasson le.

— Itt van ez a szőlőkorszerűsítés. Óriási a munkaerőigénye, az ember meg mindig kevesebb. A kereskedelmi forgalomban nincsenek. azaz az ipar nem gyárt olyan gépeket, amikkel ezt a

1 munkát végezhetnénk. Amit leginkább becsülök — az oldalgödörfúró. Kunbaján már bemutattuk nagy sikerrel, de hiába kérnek belőle más gazdaságok, kicsi a műhelyünk, nem tudunk gyártani. A korszerűsítésnél használatos huzalfeszítőt meg a karólenyomót is készítjük már. Ellentétben az 1968—1969-es évekkel, pénz már volna a gépvásárlásra. Csak éppen nincsen. Újításainkkal az „ipari rést” szűkítjük a magunk érdekében.

— Jó néhány megbeszélés után alakul ki az ember agyában az elképzelés. Elolvassa a szakirodáimat hozzá — ez esetben a szőlőtermesztéssel kapcsolatosakat — aztán leül rajzolni, számolni. A munkaköri feladat nagyrészt a szervezés. A szorosan vett szakmát, a felüdülést számomra az újítás jelenti.

Amire a fiatal mérnök ugyancsak azt mondta, munkaköri kötelezettség: a műszaki rajzhoz nem értő beosztottjai ötleteit papírra viszi, rajzol, számol. S ugyan, mi'mást lehetne kívánni, mint, hogy ne fáradjon bele se az alkotásba, se a mások segítésébe?

Dénes Éva

A fiatal nyugdíjas község