Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

Felbecsülhetetlen érték 30 ezer hektáron Beszélgetés a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatójával A napokban kinevezték a Kis­kunsági Nemzeti Park igazgató­ját dr. Tóth Károly személyé­ben, aki eddig a Kecskeméti Er­dőfelügyelőség vezetője volt. Azok közé tartozik, akik leglel­kesebben szorgalmazták a kezde­ményezést. Vele beszélgetünk az előkészületekről és arról, mi is indokolta, hogy a megyénkben hozzák létre a hortobágyi után az ország második nemzeti park­ját. — A Duna—Tisza köze ha­zánk egyik legjellegzetesebb, leg­változatosabb, természeti érté­kekben bővelkedő földrajzi tája. Magában foglalja a Kárpát-me­dence felszínének - kialakulását legjobban befolyásoló és a' táj jellegét meghatározó két folyó, a Duna és a Tisza által határolt Alföld homokbuckás, erdős, vad­regényes középső részét. Ide tartoznak a két folyó árterüle­tei, a Duna törmelékkúpjai, a futóhomok buckarajai, a kiskun­sági szikes puszta, az észak-bács­kai löszhát, a végeláthatatlan ré­tek, legelők, nádasok, az egye­dülálló szikes tavaik, külön-kü- lön is sajátos állat- és növény­világukkal, a Kiskunság lakói egy részének még má is kenyeret adó tanyatelepüléseivel. Ez a táj geológiai múltját te­kintve igen érdekes. A jelenlegi felszíne, az utolsó jégkorszakból eredő lösz,- a folyók és szelek ál­tal évezredek során ráhordott, különböző vastagságú, dunai ere­detű hordalékkal, homokkal van betakarva. Az ősi homokkal be­fedett vegetáció és az egyéb ta­lajképző erők rendkívül változa­tos típusokat és azok kombiná­cióit hozták létre. Ugyanakkor az egyes felszíni alakzatokhoz, ta­lajtípusokhoz, makro- és mikro­klímához kötődve megfelelő fló­ra és fauna fejlődött ki. A védetté jelölt .területek ős­honos növény- és állatvilága óri­ási genetikai értéket is képvisel, amely a jövő növénynemesítése és állattenyésztése számára kime­ríthetetlen, természetes génrezer- vácipt adhaf. — Tudomásunk szerint ■ a lét­rehozandó nemzeti park nem tel­jesen összefüggő területet képez. Elmondaná milyen tájegységek­ből áll? Az igazgató egy térképen mu­tatja a leendő nemzeti park he­lyét. — Hat különálló, de egymástól nem lényeges földrajzi távolság­ra eső területből jön létre. Ezek a következők: a Tőserdő a Hplt- Tiszával, a Kiskun puszta, Kun- szentmiklós vidéke, a szikes ta­vak, főként Fülöipszállás, Szabad- szállás körzetében, a homokbuc­kák, Fülöpháza, Ágasegyháza ha­tárában, a nádasok, rétek, Izsák, Csengőd, Páhi környékén, végül pedig a bugaci védett terület. Ezeken kívül ellátnánk további hat terület természetvédelmét. Ezeket az Országos Természetvé­delmi Hivatal és a megyei ta­nácsok már korábban védetté nyilvánították. Ide tartoznak: az ócsai, turjános, a kunfehértói holdrutás tölgyesek, a kéleshal- mi, kiskunhalasi galagonyás-buc­kák, a kiskőrösi úgynevezett Szű­csi erdő, a tabdi kőrises égerláp, végül pedig a dunapataji Szeli- di-tó. — Jelenleg milyen előkészüle­tek folynak a nemzeti park lét­rehozására? — Az igazgatóság tervezett székhelye Kecskemét, mely a város földrajzi elhelyezkedése és megyeszékhely jellege miatt erre a legalkalmasabb. A vezetőség, az irányító apparátus, a szakem­berek verbuválását most végez­zük. A szervezés még eltart egy darabig. Nagy munka előtt ál­lunk. A terület közigazgatási be­járása megtörtént már. Vala­mennyi érintett tanáccsal, gaz­dasággal, személlyel megtárgyal­tuk a leendő nemzeti park kiala­kításának elveit, mindenkivel meg is egyeztünk. A további fel­adat a nemzeti park létesítésé­vel kapcsolatos egyéb beruházá­sok előkészítése. A kutatóknak sok feladatuk lesz, hiszen a védetté nyilvání­tott területek állat- és növény­világának leltárba vétele még. hátra van. Sok érdekességre szá­míthatunk, meglepetésre is fel­készülhetünk — hangoztatja vé­gezetül dr. Tóth Károly igazgató. A Kiskunsági Nemzeti Park újabb- nagy kincsünk lesi, elő­segíti azoknak a felbecsülhetet­len természeti értékeknek meg­mentését, melyek nemcsak ha­zánk, hanem Európa általános kultúrtörténeti múltját is kép­viselik és sehol máshol már nem találhatók meg, ilyen viszonylag még érintetlen állapotban. K. S. • Ez a felvétel a vadregényes Szelidi-tónál készült. Az Országos Természetvédelmi Tanács jú­nius végén elfogadta azt a javaslatot, ame­lyet a megyei tanács terjesztett elő a Kis­kunsági Nemzeti Park létrehozására. Ezt a nagy horderejű döntést több évi előkészü­let, számos tanácskozás, sok vita előzte meg. Alapos megfontolás után született meg a határozat, amely harmincezer hektár terü­letet érint. • Alföldi szikes rét, gémeskúttal. T öretlen lendülettel Pár nappal 76. életévének be­töltése előtt is olyan fiatalos és friss Kővári Péter bátyánk, mint­ha csak most kelt volna föl á ta­nácselnöki asztal mellől, hogy két ügy intézése között néhány pilla­natra kinyúitózzék. Bács-Kiskun megye első olyan tanácselnöke ő. aki igénybe véve a korkedvezményes nyugdíjren­delet adta lehetőséget, egy évvel korábban élt a pihenés jogával. Mint mondja, akkor bizony, haj­szás, gondterhelt napok, évek után némi fáradtság vett rajta erőt, s egészsége megóvása végett is a nyugállományt kellett válasz­tania. Szerencsére, az eltelt több, mint másfél évtized során hely­reállt régi frissesége — mert a közügyek iránti érdeklődése egyet­len percre sem csappant meg —, s ma ismét a hajdani lendülettel áll ott a nagyközségi kezdemé­nyezések bölcsőiénél, s kíséri fi­gyelemmel a szándékok valóra váltását. Közéleti ember. Túl „az ember­élet útjának felén” sem csak ma­gának él. Tanácstagi funkcióján kívül vezetőségi tagja a helyi ta­karékszövetkezetnek és az ÁFÉSZ- nek is. A szó jobbik értelmében vett hobbyja ez a szüntelen má­sokkal törődés. Nincs olyan nap, hogy ne fordulna hozzá valaki tá- nácsért. S ő szívesen tölti be a tolmács, az összekötő szerepet — lakosság és az államigazgatási szerv közt. Sokat próbált ember. Amikor, szinte még gyerek fejjel leszerelt az első világháború végeztével, nyomban közigazgatási funkciót vállalt. Az éppen megüresedett írnok-végrehajtói állás kínálko­zott számára. Becsülettel betöl­tötte ezt á posztot, s azután mind előbbre haladt a ranglétrán. Előbb a községi elöljáróságon, majd pedig a tanácsnál. Volt föld­nyilvántartó. adóhivatali vezető, s hosszú éveken át a pénzügyek szakavatott intézője. Bölcs ember. A tanácsok meg­alakulásakor lett elnök. S közsé­ge élén — sokszor nehéz időkben is helytállt, „tartotta a fron­tot”.' Az ellentéteken, torzsalko­dásokon mindenkor túltette ma­gát, s ma, nyugdíjasán is a nagy­község egyik megbecsült szellemi vezetőie. Tapasztalt ember. Nánai And­rás, az utódja a község vezetőjé­nek „székében”, szinte az ő szel­lemi gyermekének érzi magát. S gyakorta emlegeti büszkén azt a mondatot, amellyel őt Kővári Pé­ter hajdanán ebbe a felelős tiszt­ségbe „beiktatta”: — Bandi, a nép ügyét úgy intézd, mint a sajáto­dat. Ha így cselekszel, örömöd lesz. benne, s lesznek híveid, tá­borod is... Egy darab történelem: ez is Péter bácsi. A kétaikú nép ösz- szefogásáról, eggyéforrásáról szép szavakkal emlékezik. — A korábbi áldatlan szembe- helyezkedést az ellenforradalmat követő napok mosták el végérvé­nyesen. A bajban valamennyien megfogtuk egymás kezét, s azóta együtt munkálkodunk. Hogy mi­képpen, arról mindennél ékeseb­ben szólnak egyebek közt a hartal mezőgazdasági nagyüzemek ra­gyogó eredményei. A párt nemzetiségi politikája is igen előnyösen hatott a meg­különböztetések megszűnésére, közelebb hozta egymáshoz a ma­gyarokat. németeket, felvidékie­ket. Valaha például ismeretlen fogalom volt az egymás közti há- zasódás. Manapság ez már meg­szokott. mindennapos, egyáltalán nem rendkívüli dolog. S így van ez jól! Boldog ember Péter bácsi. Mert hiszen mi más adhatna valaki­nek tökéletesebb örömöt, mint látni gyermekei érvényesülését. Egyik fia a Külkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője, a másik pedig szakmunkástanuló­intézeti oktató.. ... Előtte, a szeme láttára — s nem utolsósorban az ő közremű­ködésével — zajlik a nagyközség fejlődése,, gyarapodó, kiteljesedő élete. Azé a községé, ahol szüle­tett, s ahol 76 esztendőt töltött, jórészt vezető emberként. Kővári Péter bácsi Harta nélkül,, és Har- ta őnélküle szinte elképzelhetet­len. Ez a közösség élteti, s ezért a közösségért munkálkodik buz­gón, lelkesen, szeretettel. Köszö­net, s köszöntés jár mindezért! Jóba Tibor (Tóth Sándor felvétele) Játék a vonaton Nyári csúcsforgalomban gyakran előfordul, hogy amikor reggel fél 7-kor a szegedi állomásról ki­gördül a budapesti gyors, egyetlen ülőhely sincs a vonaton. A tapasztaltabb utazó viszont észreve­hette már, hogy az étkezőkocsi ajtaját csak az in­dulás pillanatában szokták kinyitni. E helyes gya­korlat viszont szinte ajánlja a nagyszerű ötletet: zsúfolt vonaton is itt mindig annyi hely akad, amennyit csak akarsz ... Nem vitás, szép ötlet, de a dolog nem ilyen egyszerű. Mivel látásból a pincérek, már jó is­merőseim, nem árulok el titkot azzal, ha beval­lom, egészen jól kijövünk egymással. Reggelente nem dühöngünk, de a belvárosi temetőnél kezdő­dő szokvány játékaink is sivárabbak lettek. Azelőtt úgy kezdődött az utazás, hogy kértem egy üveg jaffát. Erre a játékszabályaink szerint a pincér egy üveg rummal és pohárral a kezében szinte ellenállhatatlan hangon megkérdezte: „Tölt- hetek?” Nem. Ragaszkodtam a jaffához, ami az­zal járt, hogy a rumosüveget egy szempillantás alatt kicserélte konyakra, majd fordult ismét, s máris valódi i kecskeméti barackpálinka lötyögött előttem. A sikertelen sörkínálat után pedig éles fordulat következett a játékban. A pincérnek ugyanis ekkor támadj az a gondolata, hogy nem is szomjas, hanem "éh'és"Vagyok Először tojásrántot- tát kínált. Gondolta, finnyás vagyok, valami jobb falatra éhezem, s máris szinte a szemeivel kér­dezte: ugye, csak a ham and eggs hiányzik nekem. Jól elszórakoztunk Kecskemétig, ahol leszálltam. Másnap, harmadnap reggel már várt a rumos­üveggel. s kezdtük elölről az egyórás játékot, ő pattogott körülöttem, én meg mint a rossz ló, csak ráztam a fejem. Persze dühítő volt, hogy a játsz­ma minden alkalommal döntetlenül fejeződött be, én kényelmesen ültem, ő nem hozta a jaffát. Mégsem voltunk igazi nagy játékosok, hamar meguntuk. A mostani sivár reggelek úgy kezdőd­nek, hogy megkérdezi, mit parancsolok. Automa­tikusan rávágom: jaffát. Juszt se kapsz — gon­dolja, s úgy elpattan tőlem, mintha tűzbe nyúlt volna. Rám se néz Kecskemétig. Nemrég a Kecskeméten felszállók közül egy fia­talember éppen a helyemre ült. A forgalmista fel­emelte a zöld tárcsát, a vonat lassan elindult, s- én az étkezőkocsi ablakán bepillantva észrevet­tem, hogy a pincér már nyúl is a rumosüveg, s- a pohár után. Tehát mással játszik — gondoltam, s ez fájt ä legjobban. Tárnái László Elrontott vakáció Addig szinte önök sem ve- szik észre a generációk közötti ellentétet, amíg a fiuk vagy a lányuk a kollégiumból tavaszi szünetre haza nem ér­kezik. Akkor viszont annál tö­kéletesebben meggyőződhetnek róla, hogy milyen távol is áll­nak saját gyerekeik viselkedési normáitól. Valószínű, hogy ezekben a na­pokban szinte minden amerikai családban hallhatók ilyen be­szélgetések: — Nanszi, te már teljes három napja, hogy itthon vagy. Miért nem takarítottad ki azóta a szo­bádat? — De mama!? Mi ilyet a kol­légiumban soha nem csinálunk. — Az pompás dolog, hogy egy szupermodern intézetben ta­nulsz. De mi, apáddal azt sze­retnénk, hogy itthon te magad takarítsd ki a szobádat. — Különben is: kinek mi kö­ze hozzá? Ez az én szobám. — Tudom, kedvesem, hogy ez a te szobád. Én ezt nem is fogom fel olyan tragikusan. De apád nagyon fél a pestistől. Ma reg­gel is azt mondta: ha a■ pestis valahol felüti a fejét, akkor az először bizonyára a te szobád lesz. — Mama. az ipari üzemiek sok­kal jobban veszélyeztet'd: a kör­nyezetet, mint egy elhanyagolt szoba, — Ez is izgat bennünket kis­lányom. De még ettől is idege- sítőbb az a rendetlenség,, ami a te hálószobádban található. Az­óta, hogy hazaérkeztél, az ágyai például még egyszer sem vetet­ted meg. — A kollégiumban sem szok­tam soha ágyat vetni. — Megértem én azt .is, és nem is kételkedem benne, hogy a ta­nulásra fordítod minden idődet, s így nem jut időd másra. De a mi régimódi, begyökeresedett el­képzeléseink szerint az ágyat minden reggel be kell vetni. Mi semmiképpen sem tudunk le­mondani étről a szokásról. Egyébként sem vagy itthon so­káig.' miért akarod rendetlenség­gel kikészíteni az idegeinket? '—Te szent ég! Hát miért nem akarjátok tudomásul venni, hogy én már felnőtt vagyok, nem per dig dedtfs gyerek? — Mi nem is úgy bánunk ve­led, mint égy kisgyerekkel. De azt is nehéz elképzelni, hogy már nem vagy gyerek, a külön­böző ruhadarabjaid pedig úgy dobálod szét a padlón, mint egy vásott kölyök. — Nem minden ruhaneműmet dobok le a padlóra. — Már yiegbocsáss. flehet, tú­loztam egy kicsit. De nézd ezt a töménytelen sok koszos edényt, üres konzérves meg egyéb do­bozt az asztalom Ez mit jelent­sen? — Mama, ti nem érthettek níeg minket, mert mi egészen másképpen vagyunk nevelve: Számotokra a tiszta, rendben tartott szoba a fontos. Mi meg egyáltalán nem törődünk ezzel. Nekünk az a fontos, ami az em­ber fejében, található. — Senki nem értékeli úgy a műveltséget, mint mi apáddal. Különösen, akkor tiszteljük, ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyit kell érted, fizetnünk. Azt meg végképpen nem tudjuk el­képzelni, hogy a piszok és szelle­mi fejlődés elférjenek együtt. — Ez csak attól van, hogy már megöregedtetek. Legközelebb már az lesz a kívánságotok, hogy csakis ágyvetéssel, :i,eg takarí­tással foglalkozzak, és . eszembe se jusson, hogy szabadon go*' - dolkodó művelt emberré váljak. — Mi nem akarunk megfosz­tani akaratodtól és egyéniséged­től. Egyszerűen arról van szó, hogy hastífusz elleni oltást olyan régen kaptunk, hogy . annak már nincs hatása. — No jó. Abban megegyez­tünk, hogy ha az annyira fon­tos. "akkor kitakarítom a szobá­mat. De azért vegyétek tudomá­sul, hogy elrontottátok a vaká­ciómat. (Art Buchwald) ' (Fordította: Sigér Imre) f f 9 A Holt-Tisza a Tőserdő mellett, a megye egyik legszebb tája. 9 Nánai András i tanácselnök, az utód tájékoztatja hivatali elődjét. Kővári Péter érdeklődéssel tanulmányozza a nagyközség fejlesztési terveit, s köztük a leendő felszabadulási emlékpark vázrajzát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom