Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

1974. július 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A testület legfiatalabb tagja Alig félórája ért véget a pártbizottsági ülés, ezért aligha­nem a még nagyon friss élmény mondatta Sipos Jánossal, a kiskunhalasi pártbizottság titkárával: — Biztosra veszem, hogy legközelebb a mostaninál még kedvezőbben alakul majd a testületben a munkások ará­nya. Ha úgy gondolatban végigfutok a város üzemein, szép­számmal vannak a testületi ténykedésre nagyon alkalmas munkások. Hasonlóak a mai ülés vitájában részt vett Tallér elvtárshoz. Szinte jóleső volt hallgatni. Különben kevés be­szédű ember, annál jobban szeret dolgozni. Ritkán szól, de akkor velősen. A városi pártbizottság titkárá­val folytatott rövid eszmecsere ösztönzött a Tallér Sándorral, Kiskunhalas politikai vezető tes. tüietének Ragjával, a helyi épí­tőipari válallat, ács szakmunká­sával való ismerkedésre. Találkozásunk színhelye a dél­utáni órákban a vállalat köz­pontja. Amint az igazgatói iro­dába lep a derék termetű, jóké­pű fiatalember, nyomban ráis­merek. Épp’ olyan, mint ami­lyennek a róla hallottak alap­ján elképzeltem. Arca komoly­ságról árulkodik. A szemé, mint az ingpulóvere, éppen olyan kék. Ez talán a napbarnította bőre miatt tűnik fel. — Tulajdonképpen nem rosz- szak az értesülései. Csakugyan nem kenyerem a sok beszéd. Azt tartom, hogy amit lehet, inkább a cselekedeteivel mondjon el az ember. Hogy ma szót kértem a pártbizottsági ülésen, arra jó okom volt. Tánczos elvtárs, a város tanácselnöke számolt be Kiskunhalas negyedik ötéves ter­vének eddigi teljesüléséről és a további tennivalókról. Ebből a tervből elég nagy szerepet kapott a mi vállalatunk. A tanácsi be­számoló problémákat is, de szép eredményeket is összegezett. Az utóbbiaknak nem kis részét a mi cégünk építette. Volt tehát lé-' nyeges témám. Elmondottam, hogy a vállalati kollektíva, amit ígért, hiánytala­nul teljesítette. Felsoroltam a tizenkét tantermes iskolát, a mű­szaki iskolát, az áruházat, óvo­dát, a lakásokat, a szennyvíz- tisztító telepet és a többit, amit az utóbbi pár évben építettünk. Szóltam a kommunista szombat­ról, amit kezdeményeztünk és az őszön teljesítjük. A pénzt, ame­lyet a kommunista műszakban keresünk, óvodára adjuk a ta­nácsnak. Ugyanez a vállalása a kiskunfélegyházi részlegünk dől. gozóinak is, egy ottani óvoda céljára. A kezdeményezésünkre jött visszhang a Fémmunkásból Autószerviz­állomás Baja, Szegedi út. Tel.: 203. Mosás, zsirzás, motor- és karosszéria-javítás, keleti kocsik garanciális javítása. Autóvillamosság, dukkózás. A Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet a lakosság szolgálatában, 171 és a Ganzból. És elmondottam, hogy a XI. pártkongresszus tisz­teletére előbb a brigádjaink ta­nácskoztak, aztán munkásnagy- gyűlést tartottunk, ahol újabb válallásokat tettüpk. A pártbi­zottság székháza mellett épülő 31 lakásos házat a .jövő év nya­ra helyett ä kongresszus össze- ülésének hónapjában, március­ban átadjuk. Hogy a városunk lakásterve teljesüljön, szeret­nénk felépíteni a jövő év vé­géig a Kossuth utcai, már üre­sen álló telken is a negyven la­kást. Ezért is sürgetnénk a terv­dokumentációt, mert az sajnos, késik. Anélkül hogyan fogunk hozzá? ... Rajtunk biztosan nem fog múlni a tervteljesítés!... Ügy éreztem, hogy mindezeket el kellett mondanom... — idézte fel a felszólalását Tallér Sán­dor, s karba fonta az addig (ér­dén pihentetett kezeit. Kis szü­net után hirtelen megjegyezte: — Most azért már látom, hogy nem lesz probléma ... — Ezt mire érti? — A pártbizottsági tagságom­ra. Nem volt ilyen tapasztala­tom, váratlanul is ért. És mi ta­gadás, volt bennem szorongás, meg tudom-e állni a helyem. A vitában ma vettem részt először: a várospolitikai témák különö­sen érdekelnek. □ □ — Mióta tagja a pártnak, Tal­lér elvtárs? — Itt, a vállalati pártszerve­zetnél 1968-ban vettek fél. Alig melegedtem bele, behívtak kato­nának, tényleges szolgálatra. Az alakulatnál KISZ-vezetőségi tag voltam. Később az újonnan be- vonultakkal kellett foglalkoz­nom, az nem volt rossz. Utána, hogy leszereltem, ért a megtisz­teltetés. Nagy meglepetésemre. Körülbelül most két éve. hogy a városi pártbizottságnak tagja va­gyok. — Az alapszervezetben , ya,n valamilyen tisztségé? — A munkásőrségnek vagyok még tagja. Más feladatom nincs. Különben arra jó is ügyelni, ahogyan a mi alapszervezetünk vezetősége teszi, hogy legyen minden párttagnak megbízatása. Én a pártbizottsági ülés dönté­seiről tudóm tájékoztatni a ^tag­gyűlésünket. És természetes, hogy a munkahelyemen, a kettes szá­mú építésvezetőségnél, ahol mint ács dolgozom, a munkatársaim­mal politizálok. Egyébként a kö­zelmúltban ajánlója voltam az egyik közeli munkatársamnak. □ □ □ — Milyen egyéb feladatokkal, kötelezettségekkel jár a pártbi­zottsági tagsága? — Havonta egyszer fogadóna­pot tartok. A múlt év végén, a beszámoló taggyűlések alkalmá­val a tűzoltók alapszervezete tag­gyűlésén való részvételre kaptam megbízatást. Az ilyesmi hasznos, Kíváncsi lennék egy nagyobb üzemi pátszervezet taggyűlésére. A miénkkel való összehasonlítás miatt is. A mi kollektívánk na­gyon jó. Az egész vállalaté is. Az építtetők szívesen foglalkoz­nak velünk. A legjobb tudomá­som szerint a munkánk minő­ségével sincs probléma. Jó az a hatvannyolcas gárda, amely an­nak idején a városi tanács köfa- brigádjából és a községgazdálko­dási vállalatból jött létre! Leg­alább nyolcvan százaléka az ak­kori dolgozóknak ma is itt van. Beszélgetésünk végén család­ja felől kérdezem Tallér Sán­dort, s megtudom, hogy kétgyer­mekes apa, a kisebbikkel most gondozási segélyen van otthon az egyébként segédmunkásként dolgozó felesége. □ □ D Eltettem már a jegyzetfüzetet, búcsúzni készülök, amikor Tallér elvtárs tekintetével tüzetesen végigpásztázza az Igazgatói iro­dát, majd megjegyzi: — Annak is van már vagy négy éve, hogy nem voltam eb­ben az irodában ... — Azt jelentse ez, hogy négy éve nem látta az igazgatót? — kérdem tréfásan. — Szó sincs róla! — rázza a fejét derűsen. — Sűrűn, majd’ hogy minden nap köztünk van. Kint, a munkahelyen. Mert ami­lyen kell. a mi igazgatónk olyanj Azt kereSterh,^:félfédezek-e vala­mi újat. De az Irodában mjn.derr 'változatlan. Perny Irén I A Durány- Csokonyavison- tai Mezőgazda­sági Szövetke­zetek Gépjaví­tó Társulásá­nak bronzko­szorús szocia­lista brigádja exportra gyárt­ja ahagymabc- takarító gépe­ket. A brigád részt vesz a kettős évfor­duló tiszteleté­re indított munkaverseny- ben. Rajtavesztett Nagyvárosi piac. Nyüzsgés, lár­ma, tarkaság, s mint mondani szokták, mindenfajta ember. A divat- és bizsuáruk pavi­lonjánál azzal ri ki a jövő-me­nők áramlásából két férfi, hogy — csak álldogál. ' Az inkább alacsonyas civil sűrű, tömzsi és jó középkorú. Egészséges arcán a szabadban élők fénylő barnasága. Ránézés­re lehet községi tanácselnök épp­úgy, mint agronómus vagy főnö­köket fuvarozgató gépkocsiveze­tő. Tudván, hogy ez utóbbiak igen mindig nett, szemrevaló megjelenésű egyének. A másik ácsorgó a pénzügyő­rök elegáns egyenruháját viseli. Most divatos, kissé állnak ko- nyuló vékony bajusz sötétlik orra alatt és némi gögöt hangsú­lyozó szíjaszéle fölött. Az em­ber hajlamos rögtön ilyet gon­dolni: szörnyen el van telve ado- niszi termetével az atyafi. Mi­lyen előkelőén lóbálja például azt a kis formátumú műanyag akta­táskát, amelyet fogó-fülénél fog­va húzott a csuklójára. Szinte ARATÁS KÖZBEN Szigorú munkavédelmi ellenőrzés Több, mint 13 000 arató-cséplő gép dolgozik a következő hetek­ben az aratáson; a gépek egy ré­szét idén vásárolták meg a gaz­daságok. és várhatóan több száz fiatal, eléggé gyakorlatlan szak­ember is bekapcsolódik a mun­kába. Ezért is különösen fontos hogy — miként a MÉM és a ME- DOSZ illetékesei az MTI munka­társának elmondották: az idei aratásnál is szigorúan ellenőr­zik a munkavédelmi előírások betartását és minden lehetséges módon igyekeznek elejét venni a baleseteknek. Az aratási munkánál használt gépeket a munkára alaposan fel kell készíteni. Alapvető feladat a biztonságtechnikai és tűzrendé­szet! szemlék megtartása. Ezeken kell meggyőződni arról, hogy a gé­pek megfelelnek-e a munkavé­delmi követelményeknek. Külön gondot kell fordítani a védőbe­rendezések ellenőrzésére. Az ille­tékesek figyelmeztetnek: a trak­torokat védőkerettel kell felsze­relni. s erre annál is inkább szük­ség van. mert az elmúlt időszak­ban több halálos baleset történt a traktorok felborulásánál, a szükséges biztonságtechnikai be­rendezések hiánva miatt. A ren­delet szerint ugyan 1975. január elsejéig kell felszerelni a gépekre a védőkeretet, de jó. ha a gaz­daságok ezt a határidőt előbbre hozzák. A gépszemlék nem teszik feleslegessé az erő- és munkagé­pek napi műszaki felülvizsgála­tát. A vezetők felelősek azért, hogy a gépkezelők munkába in­dulás előtt meggyőződjenek a gé­pek műszaki állapotáról. Az aratási munkáknál haszná­latos gének kezelésére, az egész­ségi ártalmak és a tűz megelőzé­sére a gazdaságokban általában megtették a szükséges intézkedé­seket. Űj kapuk nyílnak • A közgazdász-vándorgyűlés résztvevői alig-alig találtak elis­merésüket érzékeltető jelzőket a kecskeméti Technika , és Tudo­mány Háza méltatására. Lelke­sedésük érthető, hiszen a, célsze­rűen elrendezett anyag és tér összhangja, a funkció és az alkal­mazott stílus harmóniája korunk legjobb építészeti, iparművészeti törekvéseit idézi. Még ez évben átadják a megyei párt- és tanácsszékház szomszéd­ságában a legkorszerűbb és leg­nagyobb vidéki művelődési köz­pontot. Hála az építők buzgalmának, jövőre felavathatják a Kodály Zoltán Intézetet. Máris nagy ér­deklődéssel várják hazánkban és külföldön a zenepedagógiai tudo­mányos intézet működését. Még őrzöm a műszaki főiskola- központi épületének a bemutatá­sakor készített meghívót. A kö­zelmúltban vették birtokukba a diákok, tanárok a kertészeti főis­kola új tömbjét. • Tizenkét hónap alatt három gyönyörű kulturális intézmény nyitja meg kapuit. Több ezer négyzetméterrel növekszik a tu­dományos. közművelődési rendel­tetésű helyiségek alapterülete. A leendő művelődési központban, a Kodály Intézetben, a Tudomány és Technika Háza termeiben szemlélődve nehezen hiszünk a szemünknek. Megértük ezt is va- lahára?! A szervezők végre a tar­talomra összpontosíthatnak szük­ségmegoldásnak is rossz helyisé­gek keresgélése, megalázó kunye- rálások helvett. Legyünk büszkék arra, hogy a felszabadulás harmincadik év­forduló táján a hagyományait oly büszkén emlegető Kecskemét kulturális létesítmények tekinte­tében szerepéhez illő helyre ke­rült. Ede ig az utolsók között kul­logott. A megyei párt- és tanácsveze­tés ösztönző irányításával sikerült csökkenteni az elmaradást. S mind inkább hat az a felismerés. hogy az értelem kiművelése, az érzelmi gazdagodás a társadalmi fejlődés gyorsításának alapvető feltétele, vagyis az ideológiai, kulturális terület a gazdaságival egyenlő fontosságú. A már elkészült, épülő vagy tervezett művelődésügyi létesít­mények Kecskeméten is fényesen példázzák a szemléletváltozást. (Előreláthatóan még ebben az év­tizedben új, tágasabb helyre köl­tözik a múzeum, a könyvtár és a levéltár.) A közösségi társadalom, a céltudatos megye- és várospoli­tika egy évtized alatt pótolta, amit elődeink és korábban mi magunk is elmulasztottunk. • Büszkék lehetünk a gyara­podásra. Büszkék, de nem elége­dettek. „A neheze csak most kö­vetkezik” — hangoztatta a me­gyei tanács elnöke kulturális ve­zetők előtt. A ..falakat” korszerű, érdekes, vonzó tartalommal kell megtölteni. Csak akkor válhatnak ezek az intézmények a szocialista művelődés kisugárzó központjai­vá. ha vezetői, munkatársai a le­hető legmagasabbra teszik a mér­cét. ha sikerül tömöríteniök a megyében dolgozó tudósokat, mű­vészeket. közművelődési szakem­bereket. Meg kell találniuk az utat a lakosság minden rétegéhez és törekedniök kell arra, hogy legyen néhány dolog, ami Bács- Kiskun megye kultúráját a me­gyehatáron túl is híressé teszi. 9 Átgondolt, következetes, a magyar és az egyetemes kultúra fejlődését, a valódi értékek ér­vényesítését szolgáló munkát vá­runk. Biztató, hogy a tárgyi fel­tételek kínzó hiányát több jó ügynek sikerült átvészelnie. Az óriási erőfeszítéssel kivitelezett spontán, egyéni vagy néhány ember találékonyságára, lelkese­désére alapozott kezdeményezé­sek. kialakított módszerek, a ha­gyományokra szervesen épített akciók folytatására, kiteljesedés­re várnak. H. N. Technika az ellenőrzés szolgálatában A járművezetők figyelmébe A rendőrség közlekedésrendé­szeti járőreinek gépkocsijai új technikai felszereléssel gyarapod­tak. A hátsó szélvédő üveg mö­gött — mint ahogy képünkön is látszik — egv elmés szerkezet Stop. ellenőrzés feliratot világít­ja meg, benne egy jobbra mutató fehér nyíllal. Ennek a szerkezet­nek a leírása, az ilyenkor szüksé­ges tennivalók elvégzése nem szerepel a közlekedésrendészeti szabályzatban, ezért mi ismer­tetjük a tudnivalókat. Az országutakon a járműellen- őrzés, a forgalmi dugók megszün­tetése eddig nagy nehézséget oko­zott a rendőrjárőröknek, sokszor önmaguk testi épségét veszélyez­tették. nem tudták egyértelműen tudtára adni az őket követő jár­műveknek: meg kell állni. A rendőrautó hátsó szélvédő üvege alatt levő Stop felirat arra köte­lezi a járművezetőket, hogy en­nek kivillanásakor a jelzett olda­lon meg kell állniok. ha azonban a rendőrautó továbbhalad, követ­niük kell. s fel kell készülniök az ellenőrzésre. Ez a felirat pon­tosan annyit jelent, mintha a rendőr tárcsával, szaggatott síp­jelzéssel. vagy éjszaka fehér fé­nyű lámpa körbeforgatásával Megállj jelzést ad. Arra hívnánk fel a járművezetők figyelmét, hogy a megyében szinte vala­mennyi járőrgépkocsit ellátták már ilyen berendezéssel, tehát ha' ilyet látnak, egyértelműen kell cselekedni. G. G. nem is „hatósági közeg”-hez il­lő, ahogy játszik vele. A civil láthatóan türelmetlen, összehúzza szemét, úgy les az erősen visszfényes kirakatüvegen át. Biztos nehezen vár bentröl valakit. Hirtelen nekibuzdulással, sétálni kezd. öt lépést előre, ötöt vissza. Széles ívben lendíti ki jobb karját, és szúrós pillantást vet karórájára. Két lépésnyire a pénzügyőrtől. Aki, mintha áramütés érte vol­na, szintén a civil karórájára tekint. Fekete szemöldöke felhú­zódása ezt fejezi ki: ahá! Már is odalép. Rettentő udva­riasan kéri. , — Bocsánat, legyen szíves már — szemét a civil csuklójára moc- cantja — .. .Hány óra? — Tíz perc múlva fél tizen­egy. — S már megszokásból is megtoldja. — Nincs mit. Pedig a pénzügyőr nem is kö­szönte meg. Ellenben. — Mutassa csak kérem, az óráját! Amaz — pillanatnyi csodálko­zás után. — Tessék ... Rakéta. — Látom ... Jöjjön csak ar­rébb! Szabad mégegyszer? Ismét megtekintheti. — Kérem ez az óra csempész­áru. — Ezt honnét veszi? — Onnét, hogy látom. Ez a mesterségem... És a feladatom: elcsípni a seftelöket. — Na de menjen most már! — Mi? Hogy beszél maga egy hatósági közeggel?! Felszólítom, adja át ezt a csempész-órát, míg többel nem köti be? — Eszembe sincs. Nagyon el ran ön tájolódra; ilyen karórát az ékszerboltban is vehet. — Ne hamukázzon, megmond­tam. Adja át, míg szépen van. Elhúzza a sikkes aktatáska cipzárját, kivesz belőle egy vastag tömböt. Látszik, hogy a lepecsételt nyomtatványlapok közt számos indigó lapul. — Nekem át kell vennem az ön karóráját, mivel megállapí­tottam. hogy csempészáru: Kap róla elismervényt, aztán ha akar­ja, megfellebbezi az elkobzást... Folytassák, kérem az útjukat, ne álljanak itt le. Nem tartozik magukra. Ezt már a járókelőknek veti oda, akik nemcsak lelassítanak a vitatkozásra, hanem némelyik meg is'áll közülük. Majd. — Tehát?! Vegye csak le az órát, és ide! — Nem adom. — Akkor kénytelen vagyok igazoltatni magát. A személy­azonosságiját! — Pattog a pénz­ügyőr. — Azt se adom! — Tagolja lassan és nyomatékkai a civil. — Nem? Megtagadja? — Meg én. — Nahát akkor rendőrt hívok. — Nyugodtan. Azért fordította így a szót a pénzügyőr, mert csakugyan ész­revette a csarnok folyosójáról kisétáló ügyeletest. — Tizedes elvtárs! — Szólt oda fojtott, bár emelt hangon. A tizedes odasattyog. — Tessék. Van valami? — S szigorúan végigméri a zömök férfit. — Elvtársam. Ennél az egyén­nél csempészóra van. Felszólí­tottam az átadására, de megta­gadta. Igazolni sem hajlandó magát. A civilnek szeme se rezdül. — Kérem a személyazonossá­giját! — szólítja fel a rendőr. INyugodtan nyúl a belső zse­bébe. Átadja. Alig észlelhető huiiyoritás kí­séretében. A tizedes belenéz az igazol­ványba, és szinte abban a minu- tában vigyázzba vágja magát. Tiszteleg. — Köszönöm, alezredes elv­társ. A pénzügyőr hebeg-habog, fe- héredik. Menne, sőt kereket ol­dana. — Hohó, ne siessen már any- nyira! — ragadja karon a tize­des. és int a jöszmékelőkből va­lakinek ... Kisportolt alkatú fiatalember szaporáz hozzájuk. A tizedes ezzel fogadja. — Azt hiszem, a te embered. — S int a pénzügyőrre. Aki ekkorra egész összeros- kadt. fülét-farkát behúzta. Elhú­zódnak egy csendes beszöyeliés- be. A most érkezett, és a rendőr igazoltatja a „közeget". A sport­ember kövér noteszfélébe lapoz, hol abba pillant, hol a „pénz­ügyőr" képére. Mindent tisztáz­nak. A fiatalember s a tizedes tiszteleg a civilben várakozó al­ezredesnek akinek már ugyan­csak integet a felesége a 'divat- üzlet elöl. Közrefogják a ..pénz­ügyőrt", s vállánál fogva fordít­ják menetirányba. — Indulás!... Azt. hitted, a pénzügyön egyenruha megvéd a lebukástól? Tólli István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom