Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

1974. Július 30. • PETŐFI NÉPE • 3 „Venceremos! Győzni fogunk!” „Ha ezerszer születnénk Chiléért születnénk És ha meg kell halni, ezerszer meghalnánk hazánkért, Chiléért!” Felkavaróan szenvedélyes, szív- szorítóan igaz szavak. Égetnek, lelkesítenek, megrendítenek és meggyőznek: egy megkínzott, de meg nem tört nép rendíthetetlen hazaszeretete, forradalmi elszánt, sága és a győzelembe vetett acélos hite árad belőlük. Az ő hangjukon szól és értük egy tö­rékeny, mégis nagyon erős fia­talasszony: Gladys Marin, a Chilei KISZ főtitkára. Az ember, amikor őt nézi, Chilét látja. Testén érzi az iszo­nyú kínzások elviselhetetlen szen­vedését, a börtönök és halálszi­getek fojtogató levegőjét, a szép- mosolyú lányok és gyengéd te­kintetű anyák arcán az iszonya­tot, a holtak tekintetének fa­gyott tavában az utolsó, némasá­gában is messzirehangzó üzene­tet az élőknek: „Ne féljetek! Harcoljatok! És győzzetek!” — Venceromos! Győzni fogunk! — kiáltotta forró meggyőződés­sel Gladys Marin, a csepeli if­júsági nagygyűlésen, és máris felzúgott a terem, fiatalok ezrei­ből szakadt ki egyszerre és kü­lön biztatás nélkül az együtt­érzés, a szolidaritás jelmondata: „Venceromos! Győzelem!” Mellettem fiatal lányok, gyári munkásnők hajtogatták üteme­sen, kipirult arccal, a csatába in­dulók, harci elszántságával a dal­lamos, idegen kifejezést, amely mégis ismerősen csengett a fü­lükben. Megértették. A jelentését és.a jelentőségét is. Talán, ha nem látják Gladys Marint, kisebb hatással futnak át rajtuk a Chiléből érkező hírek gyászkeretes mondatai. Most y\- szónt előttük állt egy asszony, pár évvel idősebb csak náluk, föld nélküli, egyszerű parasztok gyermeke, akinek az élete csu­pa küzdelem, lemondás, kezdet­ben azért, hogy tanítói diplomát szerezzen, később, hogy megta­níthasson élni 'a szabadsággal százezreket. Egy energikus, egy­szerű, hallatlan munkabírásúi a kommunista eszmékhez a halál­veszélyben is hűséges fiatal nő! Rajongva figyelték, átszellemül- ten hallgatták meggyőzd, világos mondatait, kimondatlanul is a század forradalmár nőtípusának eszményképét csodálták benne. Magam is lenyűgözve figyel­tem Gladys Marint. Mi lehet a titka? Mivel tudja lekötni, fel- lelkesiteni hallgatóságát, hogyan képes kizökkenteni emberek ez­reit langyos kényelmükből? El­érni azt, hogy kibújjanak a ma­guk kis életének biztonságos fe­dezékéből? Elsősorban azzal, hogy minden mozdulatán, min­den szavában érződik az igaz ügyért küzdők bátorsága, felelős­sége és erkölcsi fölénye. Együtt tud örülni az emberekkel és együtt is szenved velük. Értük van és nem önmagáért, ezt már sokszor bebizonyította, és bizo­nyítja éppen most, amikor min­den percével el tudna számolni azoknak, akik odahaza börtönben sínylődnek, vagy életük kockáz­tatásával élesztgetik a chilei nép­ben a szabadulás reményét. Gladys Marin nem titkolta: van ellenállás, sőt az egész or­szágra kiterjed. Még illegális új­ságot is nyomtatnak, a neve: Liberacion, Felszabadulás. Az el­lenállás sokrétű: éjszakánként, titokban junta-ellenes jelszava­kat festenek a házak falára, sztrájkokra mozgósítanak az üze­mekben, megszervezik a politi­kai foglyok védelmét, segítik a letartóztatottak hozzátartozóit. A fasiszta rendszer hatalomra ju­tása után Gladys Marin neve is felkerült az „azonnal kivégzen­dők” listájára. Egy munkáscsa­lád rejtette el, a santiagói sze­génynegyedben, de a rejtek­helyén sem pihent, a földalatti ellenállási szervezet kiépítésén dolgozott. Később a «holland nagykövetségen kapott menedé­ket, itt is állandó életveszély­ben élt. A fegyveres katonák a diplomáciai épületet sem kímél­ték, lövöldöztek rá, állandó meg­figyelés alatt tartották, a mene­kültek hónapokon át ki sem moz­dulhattak a szobájukból. Szabad­ságukat végül is a nemzetközi összefogásnak köszönhették. A világ népeinek tiltakozása és ere­je mentette meg az életüket. Ezért hisz feltétlenül a szoli­daritásban. Abban a börtönkapu­kat ledöntő, a fegyvereket elné­mító hatalmas erőben, amely mil­liók kezét kulcsolja össze és mil­liók hangjából formál óriás töl­csért: sok gonosz fal leomlott már a nemzetközi tiltakozás fel­erősített hangjaitól, a világmé­retű felháborodás visszaverhetet- len ostromától. Ezért is járja sor­ra az országokat, találkozik em­berek százezreivel, hogy egysze­rű, megrendítő szavakkal szá­moljon be népe iszonyú szenve­déseiről, és barátokat, segítőtár­sakat keressen. Egyetlen vágy él­teti: minél többen megértsék és 0 Megérkezés a Ferihegyi repülőtérre. elítéljék azt, ami Chilében tör­tént. Tekintete fájdalmas, tiszta és eltökélten határozott. Magánélete nincs; minden pillanata azoké, akik otthon szenvednek vagy harcolnak a szabadságért. Egy éve nem látta a családját, fér­jét, két gyermekét, akik odahaza maradtak — de erről nem szí­vesen beszél. Ügy érzi, hogy ak­kor, amikor Chilében nincs olyan család, amelyikben ne gyászol­nának valakit, amelyiket ne sza­kította volna szét a fasiszta ter­ror — nincs joga a saját, sze­mélyes dolgaival törődni. Min­den család az ő családja is. Ügy aggódik értük, mint a sajátjáért és szeretné biztonságban, béké­ben, szabadságban tudni vala­mennyit. Most minden cselekedetével a hazáját és a népét szolgálja. Hű­séggel, szenvedéllyel, fáradhatat­lanul. De hisz abban, hogy egy­szer ismét mosolyogva ébredhet, örülhet az életnek, karját férje karjába fűzheti és úgy gondos­kodhat a gyerekeiről, mint az anyák a világ bármely részén. Egyszer eljön az az idő is, ami­kor már nem az emberek éle­téért kell harcolnia, hanem a szebb életükért. A jövőjükért. A szocializmusért. — Venceromos! Győzni fogunk! — villan elszántan a tekintete. — Venceromos! Chile győzni fog! — harsog a válasz- ezer és ezer torokból. A fiatalasszony törékeny teste szinte eltűnik a viharos szenve­dély magasra csapó hullámai mögött. Csak a tekintete világít, ég. Büszkén, hálásan, meghatot­tam Vadas Zsuzsa KÉPERNYŐ Garbo-sorozat Az „isteni” Garbo filmjeit mu­tatja be a televízió szombaton­ként az éjszakai előadások, soro­zatában. A rendezők után, akik­nek az alkotói elsőbbségét nem lehet elvitatni, most egy minden eddiginél nagyobb hatású, titok­zatos és különös filmcsillag sze­mélye határozza meg a képer­nyőre kerülő filmeket. Voltak Fellini-bemutatók, amikor egy­mást követően láttuk játszani Giulietta Masinát, Antony Quinn-t, Anita Ekberget és Mar­cello Mastroiannit; -az iskolate­remtő lengyel rendező, Wajda mű­veiben ismét feltűnt Zbigniew Cybuski és a színésztárs hiányát betöltő Daniel Olbrychski ... Most viszont Garbo az adott, akit Mauritz Stiller finn—svéd rende­ző fedezett fel. A sorozat első darabjaként azt a Krisztina királynét vetítették, amely egy válságos állapot után a magáratalálást jelentette Gar­bónak. Ekkorra, 1933-ra elnyer­te önálló arculatát, beleértve a felfedező Stiller „rettenetes” ne­velését, a fogyókúrákat, a fogor­vosok és maszkmesterek alakító munkáját, a New Yorkban el­szenvedett kezdeti mellőzte tése- ket és a hollywoodi reklámgépe­zet hatását. De a leglényegesebb az volt, hogy érvényesülhetett ösztönösen átszellemült lénye, tiszta, varázslatos kifejező ereje. Mellette szinte modorosnak tű­nik az akkori, ugyancsak neves sztárok játéka. Győzni tudott úgy. hogy évekig nem használt púdert, rúzst, hanem arcának villanásnyi és őszinte rezdülései hatottak, megjelenésének fennsé- gével együtt. Aki elegánsnak akart látszani, az hozzá hason­lóan lapossarkú cipőben és bőr­zekében járt, széles övét csatolt a derekára és leomló simára fé­sülte a haját. A démoni, férfiak­ra és önmagára egyaránt végze­tes asszonyt nála tökéletesebben azóta sem alakították a stúdiók­ban. Ma is sokan akarnak ha­sonlítani rá.' A paraszti származású, stochol- mi születésű filmszínésznő mun­kakedvét a svédországi történet adta vissza, miután már belefá­radt Hollywoodban az évenkén­ti sok szerepbe és a banális tör­ténetekbe. Fiús öltözékben, ter­mészetesen és modernül jelent meg újra. Az 1934-ben befejezett , ,Szí n eÍT? <fátyol ’.-i) an?1 — a- csaló­dott sze^ő alakjában — yé- gülis a komoly, őszinte és jo férj melletti kitartást választja. Ezt követően az egyik legnagyobb lehetőséget a klasszikus alap­anyagú regény, az Anna Kare­nina adta számára. Annak az asszonynak a sorsa, akinek az életében a tiszta, érzelmi válasz­tás és a gyermekszeretet ütközik meg egy társadalmi helyzetben, és vezet tragédiához. Ennek a szerepnek és a Kaméliás hölgy­nek a megformálásáért kapta meg a New Yorki filmkritikusok díját, két alkalommal is. Az Os- car-díjhoz csak érdemei utóla­gos elismeréseként jutott.. A véglegessé vált visszavonu­lásra 36 éves korában határozta el magát — épp a magyar szár­mazású G. Cukor rendezésében készült mű, A kétarcú asszony sikertelensége miatt. A rendezőt felfogás azt írta elő, hogy Gar­bónak újszerűén kell megjelennie a vásznon, és amikor a színész­nő szakított a róla kialakult fel­fogásokkal, ez végzetessé vált. Azóta hallani lehetett róla, hogy utazgat a világban, házat vásá­rolt és bezárkózott. 30 millió lí­ráért sem vállalt el egy kétper­ces televizióíellépést, és a Film— Színház—Muzsika hasábjain ' né­hány éve megjelent egy ellesett fotó egy idősödő, sötétszemüve­ges asszonyról, aki a nagyvárosi forgatagban igyekszik valahová. Állítólag ő volt a képen. A film­hez nem tért vissza, elvonult a látványosságtól, de lehet, hogy egyszer épp sikeres filmtéma lesz különleges, rejtélyes életéből. Halász Ferenc Közeli ismerősök A gazdag választékú hétvégi műsorösszeállítás folytán úgy ala­kult, hogy több igazán népszerű személlyel találkozhattunk a ké­pernyőn. Olyanokkal, akiknek va­lóságos táboruk van, akik az or­szág színe előtt gyakorta megje­lennek — tehát közeli ismerő­seinknek számítanak régóta. KELLÉR DEZSŐ Sokat írtak már Kellér utánoz­hatatlan egyéniségéről. Ebben s kétrészes, úgynevezett, különle­ges színészműzeumban Vitray Tamás értő kalauzolásával a ki­tűnő konferanszié életművéből kaptunk keresztmetszetet. Sok jó ötletet, szellemes „tévés” megol­dást láthattunk; kimondottan jól szórakoztunk. Kellér fanyargu- nyoros, finoman ironikus hangvé­tele nem hagyott „pihenni” ben­nünket szinte egyetlen pillanat­ra sem a hatvanöt perces műsor­idő alatt. KUN ZSUZSA A külföldön is ismert és elis­mert balettáncosnő sorozatának harmadik részében Harangozó Gyula koreográfus életútját mu­tatta be, remekül megválogatott szemelvényekkel. Különösen azt a törekvését dicsérhetjük,' hogy Harangozó és Bartók kapcsolatát próbálta szemléletesen, sokolda­lúan elénk tárni, felidézve jó né­hány régi és emlékezetes ese­ményt. Kun Zsuzsa kellemes kül­seje, megjelenése jó összhangban állt a színvonalas balettszámok­kal, melyeket betétként láthat­tunk. Legfeljebb azt lehet szóvá tenni, hogy a művésznő úgy mondta el a szövegét mindvégig, mintha valami „leckét” mondott volna fel; gépiesen, monoton-szür­kén. Ez bizony sokat szegényitett az egyébként tartalmas műsoron. polgár Dénes Mint a méltán népszerű Hét főszerkesztőjét is sokáig — s akar - a legelismerőbb szavakkal — di­csérhetnénk. Egyike ez azoknak az állandó műsoraiknak a tele­vízióban, amelyre érdemes min­dig odafigyelni. Ám ez alkalom- mai. nem a Hetet, hanem a ripor­ter Polgár Dénest szeretnénk el- ismerő szóval illetni. Mostani portugáliai körképét elragadta­tással néztük meg. Jó érzékkel választotta ki beszélgető partne­reit is: három élvonalbeli por­tugál vezetőt Polgár nyugalma, elfogulatlansága és problémaér­zékenysége nagyban közrejátszik abban, hogy minden szavára oda kell figyelni. Amit kérdez, abban szinte minden esetben állásfogla­lás is van. Varga Mihály MEGFIATALODIK EGY ÖREG VÁROSNEGYED Üzlethálózat, közintézmények tató, vendéglátó egységek — ösz- szesen 7 ezer négyzetméter alap- területen — az El-es jelű (egye­di) épületben és a Kada Elek ut­ca. valamint a kiskörút mentén kapnak helyet. Az E2-es jelű épü­letben. a Batthyány utca és a kis­korút sarkán hasonlóan, vendég­Egy csaknem kilencezres lélekszámú vá­rosrész nem nélkülözheti a kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó hálózatot és a külön­böző közintézményeket: bölcsődét, óvodát, iskolát, orvosi rendelőt és így tovább. Ké­zenfekvő tehát a kérdés: milyen elhelyez­kedésben, milyen elképzeléseket tartalmaz ezek vonatkozásában a körúton belüli város­negyed részletes terve? S ime, L eitner László, mű­szaki osztályvezető válasza: — A Batthyány város — jobb híján jelöljük egyelőre így — el­látását szolgáják egyrészt a terü­leten belül megvalósítandó üzle­tek és intézmények, másrészt ' a bővülő városközpontnak a kiskör- úttal határolt térségén belül el­helyezendő. elsősoban középfokú ellátást nyújtó intézmények és üzletek. A kéreskedelmi és kulturális központ létesítményeit kétszintes tér kapcsolja majd össze. Ennek második szintjén üzletek kapnak helyet és a gyalogos forgalom bonyolódik, földszintjén pedig parkoló alakul ki. A kétszintes in­tézményi központot mintegy ket­téválasztja a 14 ezer négyzetmé­ter alapterületű 8—10 szintes iro­daház. amely a létrehozandó új, központi térrendszernek a párt­ós tanácsszékházzal szemben az esztétikai lehatárolását, térfalát is adja. Az irodaház nyugati olda­lán helyezkednek el a kereskedel­mi egységek, míg a keleti oldal a kulturális létesítményeké. Itt épül meg a 6 ezer négyzetméter alapterület megyei könyvtár, a kétszintes., kilencszáz személyes mozi. a zeneművészeti szakközép­iskola, és végredményben ide so­0 Az intézményi központ beépítése. (A sötét tónusú a kétszintes tér.) rolhatjuk a jelenlegi laktanya- töínb megmaradó épületét, a le­endő levéltárat. Kecskemét vonzásközponti sze­repköréhez igazodó kereskedelmi ellátás hálózatát jól megközelithe- tően, a határoló utak mentén és a városközpontban helyezi el a ter­vező. Például a kisáruház, az au­tószalon, csemegeáruház, szolgál­lö. bisztró, bár és presszó létesüL A szalagházakkal szemközt már épülő házak földszintjén együtte­sen 1400 négyzetméter alapterü­leten ugyancsak különböző üzle­tek — köztük például a képcsar­nok — jönnek létre. Az összes kö­zépfokú — tehát nem a napi szük­ségleteket kielégítő — kereske­delmi létesítmény együttes alapte­rülete 15 ezer négyzetméter. Rendkívül gondosan, a korsze- rű követelményekhez igazodón ol­dotta meg a tervező az alapfokú intézmények elhetyezeset. A 24 tantermes, de 30-ra bővíthető ál­talános iskola, a 120 személyes bölcsőde, a 250 helyes óvoda, va­lamint orvosi, gyermek- és fog­orvosi rendelő, posta, napi- és iparcikk üzletek szolgáltató és vendéglátó egységek — mindezek a lakóterületen kapnak helyet. Az óvoda, bölcsőde, és az iskola a tömbbelsőben helyezkedik el, a megközelítésük így nem a köz- utakról, hanem a gyalogos közle­kedést szolgáló útról lehetséges. Egyébként az intézmények bejá­rata a parkolóktól legtávolabb is 50 méterre esik. A gyermekintéz­ményekig száz méternél, az üzle­tekig pedig 300 méternél hosszabb utat nem kell tenniük a jövendő lakóknak. A hallottak után önkéntelenül is megjegyzi az ember: csakugyan ígéretes a déli városrész átépíté­sének terve. De vajon milyen ütemben és milyen sorrendiség­ben válik valósággá? Erre dr. Mező Mihály, a városi tanács általános elnökhelyettese így nyi­latkozott: — A tervezett lakásoknak kö­rülbelül fele. számos üzlet is, és a gyermekintézmények többsége a soron következő, ötödik ötéves tervidőszakban megvalósul. (Következik: Zöldterületek, ját­szó-, pihenőhelyek, parkolók). • „Ezerszer is meghalnánk ha­zánkért, Chiléért!” # „A szolidaritás, a népek forró és elszánt tiltakozása sohasem lehet hiábavaló.” (Foto: Kotroczó István.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom