Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-19 / 167. szám
4 9 PETŐFI NEPE 9 1974. július 19. Négy évtized A megyei Semmelweis-ünnepségen csendes örömmel fogadta a gratulációkat. Az „Egészségügy kiváló dolgozója” cím, a jelvény és a kísérő okiévéi negyven esztendőt is meghaladó orvosi működésének becsülettel megszolgált elismerése volt. Dr. Záboji Gusztáv, a 67 esztendős kiskőrösi körzeti orvos még 1933-ban szerezte meg a diplomáját. Kétévi kórházi gyakorlat után — a belgyógyászattól a szülészetig minden osztályon praktizált — Kiskőrösre került vissza, szőkébb hazájába, és azóta is itt él, dolgozik megszakítás nélkül. Guszti bácsival — mert betegei, ismerősei csak így hívják — a délelőtti rendelés .után, ebédszünetben beszélgettünk. Mert később nem ér rá. Vagy a betegeit látogatja meg a körzetben, melyhez még külső terület is tartozik, vagy a kisipari szövetkezet üzemorvosi rendelését látja el. Hetenként kétszer a szociális otthont keresi fel gyógyszerellátás és tanácsadás céljából, ahol szintén nagyon várják már öreg betegei. Rendszerint kerékpáron megy mindenhova. . — Kell ez a mozgás — mondja derűsen —, számomra ez a „kocogómozgalom”, ezért nem hízok el, napi négy-öt kilométer a norma. Arról beszélgetünk, hogy ma már legtöbbször rendes orvosi lakás, korszerű rendelő várja a fiatal orvosokat, s a kocsi is természetes velejárója a sok mozgással járó hivatásnak. Csak rossz emlék, hogy annak idején a diploma megszerzése után sokáig volt állás nélkül, s örült, hogy díjtalan gyakornok lehetett. Amikor Kiskőrösre került, megpróbálkozott magánrendeléssel is, de felszerelés nélkül ez reménytelen vállalkozás volt. Tíz évig volt MÁV-pályaorvos, ő látta el a vasutasok gyógykezelését Csengődtől Kiskőrösig. Soltvadkert- től egészen Halasig. Aztán 1943ban OTI-orvos lett, a háború alatt egészségügyi munkaszolgálatra rendelték be. — Szerencsére nem kellett fegyvert fognom, ha nehéz körülmények közt is, de gyógyíthattam, a hivatásomnak élhettem. Különleges élmények is adódtak. Erdélyben a mozgó alakulatról maradtam le, hogy egy szülést levezethessek. Nemrég azon a vidéken jártam, szerettem volna megtalálni azt az embert, akit harminc éve világra segítettem. Persze, nem sikerült, de azért az utazás szép élmény volt. Nagyon szeret utazni, hegyet mászni, barangolni a természetben. Kedvenc időtöltése a fényképezés, maga hívja elő és nagyítja a filmet, képeket. Böngészgetjük a fotóalbumokat. Büszkén mutatja a családi képeket, a kis- unokákat, fiát, aki üzemmérnök, lányát, aki körzeti ápolónőként segíti az ugyancsak orvos férjét a munkában. Egészségi állapota felől érdeklődöm, de a választ azzal intézi el, hogy kijelenti: hetvenéves koráig szeretne dolgozni, s ebben a bizakodás is benne van, hogy bírja majd erővel. Szereti, élvezi a munkáját, hivatását, a gyógyítást. Kérdezés nélkül is elismeréssel szól a fejlődésről, változásokról, a tudományos előrehaladásról. 9 Egy örömteli pillanat. (Pásztor Zoltán felvétele.) — Negyven évvel ezelőtt még majdnem tehetetlenek voltunk például a tbc-vel szemben, ma már szinte teljesen leküzdöttük ezt a népbetegséget. S ebben a kitűnő gyógyszerek, antibiotikumok mellett az életkörülmények, a táplálkozási és lakásviszonyok megváltozásának is nagy szerepe van. És a felvilágosításnak. A betegek hamarabb keresik fel az orvost, mint régen. Rendszeresen olvassa a szaklapokat, szakkönyveket, nem akar elmaradni, hiszen állandóan újabb és újabb gyógyszerek, gyógymódok születnek. — Kitűnőek a magyar gyógyszerek — mondja —, külföldön is elismertek, esak hát néha a divat... Szabad idő? Tévét csak ritkán néz, szeret korán lefeküdni és korán kelni. Inkább a rádiózás. Nem sok szabad ideje van, habár magánpraxisa nincs, nem is volt soha, de ha netán a szomszéd átjön, hogy rendetlenkedik a szíve, őt azért szívesen megvizsgálja. A kert, igen, ez a csendes pihenőhelye. Amerre jár, ha lehet, elhoz egy-egy palántát, virágtövet. Néhány sudár fenyő, sokféle fa és bokor, egy kis sziklakért, itt egy nyírfa, ott egy berkenye, páfrányok, fügefa, rózsák, dáliák — mint egy kis botanikus kert. A kert végében néhány sor szőlő. A maradandóság jelképei. Amikor kitüntették, egy meleg hangú levelet kapott dr. Zon- da Lászlótól, a megyei rendelő- intézet igazgató főorvosától. Énnek örült legjobban, a baráti elismerés nagyon jólesett. A szakszervezet sem feledkezett el róla, Sémmelweis-arány jelvénnyel jütaííháztak riégyévtizedes szolgálatát!' Egyszerű, puritán embernek ismerik, aki csak a hivatásának él. Azt mindják, kivesző típus, s az életét tanítani lehetne. A megyei ünnepségen úgy ült nyugodtan, csendesen, mintha azt akarná, hogy észre se vegyék. Sovány arcéle, s a pillantása alig-alig rebbent. Pedig belül akkor felviharzott az elmúlt negyven év egy-egy felejthetetlen epizódja. F. Tóth Pál Az egész várost szereti Ha nem az ingujjra vetkőzött munkást látnánk a hófehér vaskerekek, tartályok, csövek között, mirelitüzemre gondolnánk. Mintha dér lepne mindent. Holott éppen ellenkező természetű a színhely. Hiszen általában kellemes éghajlat uralkodik a Kalocsa Vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat régi tésztaüzemében. Amilyen — kicsiben — a háziasszony konyhájában is kell. A gyári mennyiségben készülő tészta még kényesebb a hőmérsékletre. No meg a berendezések hibátlan működésére is. Elvégre a gépeknek a szakácsnő kezének ügyességét kell pótolniok. Mikor az évi nagyjavításra kerül sor, ezért szedik szét a tmk-sok a tésztaüzemet olyan apróra, hogy — tréfásan szólva — ott kő kövön nem marad. Legfeljebb a derékvastagságú, szögletes bádogcsövek fönt a plafonon, amelyeken — üzemközben — a benti páratartalom Szabályozódik. Beszélgetésünkkor Katus György lakatost még nem fényképezhettük volna ilyen állásban a présgép mellett, mivel az még ízekre szedve hevert — elterítve a közelben, katonás rendben. A kép már az összeszerelés stádiumát mutatja. Ámbár röviddel a bemutatkozás után megtudta a zömök, göndör hajú, barna arcú munkás, hogy ezúttal nem mint tmk-lakatost kerestem fel, hanem mint tanácstagot, mégis nagyot mosolygott erre a fordulatra. — Miért választották meg tanácstagnak? No, persze, nem ilyen kurtán-furcsán hangzott el a kérdés, de azért mégis... Pár perce még arra figyelt, jól szabályozta-e be a hengert, most meg a tanácstagsága ... De talán a közéleti munkával járó szellemi mozgékonyság tette, hogy az átváltozás egykettőre sikerült. — Mint ellenjelölt — vagy hogy mondják — indultam a szőlőkben részen. Virág utca, Szőlőköze, Malomszög tartozik oda. Ez afféle peremrész ... Egy idős népfrontos, Greksa József nyugdíjas keresett fel. Kért, vállaljam már el, mert a lakosság engem is pártol... Idegenkedtem egy kicsit a jelöléstől — sose; volt még ilyen társadalmi megbízatásom ... Aztán csakugyan én kaptam a több szavazatot, s most már... — Mégis. Mivel indokolták, hogy magát akarják? Kicsit 'reslellkedve töri a fejét. Hogy is fejezze már ki? Dicsekvésnek ne lásson, de abból se hallgasson el, amit mondtak. — Állítólag nekem van a legnagyobb tekintélyem — ezt mások után mondom —, meg... Húsz éve lakunk ott, látják, hogyan élünk. Feleségem is dolgozik, őt az üvegboltból ismerik. Tizenöt eves az egyik fiunk, tíz a másik. — Mit tett, mint tanácstag — megválasztása óta? — Legjobban annak örülök, hogy a műszaki osztály most már végig az utcánkban „megrendelte” a vízvezetéket. Ügy százötven méter híja volt még. Kényelmetlenül éreztem magam, hogy tőlünk egy házzal odébb végétért. Ne mondják, hogy nekünk jól van, másoknak meg mindegy, mikor lesz. Háromszor is gyúrtam a műszakiakat, érveltem, hogy az utca további részében is jó adófizető polgárok vannak. A végén így szabadultak meg tőiéin: „Jól van, hát akkor adjunk már oda is vizet.” — Mi pedig adjuk a társadalmi munkát. Ért el több kisebb-nagyobb változtatást is. Zsákutca az övéké, télen — sárban, lucsokban — feneketlenül felvágták a betolató gépkocsik. Óvoda is van. Most már kint a tábla: Tilos behajtani! összefogva a szomszédos körzet temperamentumos tanácstagjával, Mezei Józsefnével, eltüntettettek egy csúf szemétdombot, ami egy intézmény kerítésén kívül gyülemlett évekig ... •Volt egy pirinyó játszóhely a gyerekeknek, 20— 30 méteres zöld gyepcsík mindössze, de bekerítették. Ehelyett szeretnénk valahol a közelben egy kis szabad teret, hiszen az iskola udvara is kicsi... — Szólalt-e már fel tanácsülésen? — Mint a számvizsgáló bizottság tagja. Mert közben oda is beválasztottak. A bizottság nevében én tolmácsoltam véleményüket a beruházások tervéről. Kértem, hogy a sorrendiségben, mint halaszthatatlan feladatot, a fiúkollégium rekonstrukcióját vegyék a legsürgősebbek közé. — Tehát nemcsak tanácstagi körzetének gondjaival törődik. — Ezért múlt el a vonakodásom... Én az egész Kalocsát szeretem, nemcsak a mi pár utcánkat... Az se hagy nyugton, hogy ennek a szép városnak nincs sportcsarnoka. Sportpálya-lehetőségeink is szűkösek... Tudja, milyen virágzó birkózósport volt itt fiatalabb koromban? Felélénkül a 35 éves munkás. Valódi közéleti szenvedélyjel idézi azokat az időket, amikor olyan hírneves birkózói voltak Kalocsának, mint Vattai László, Elek Tamás — előbbi az FTC-nél, utóbbi Csepelen edző — vagy a válogatott kerettag Demsa András. Már csak megkérdezem. — Talán birkózott valamikor? Fehér fogsora szinte nevet olajbarna képe közepén. Izmos karját keresztbe fekteti sötétkék ingén, úgy fogja két1 könyökét. Nem akarja, hogy megírjam, de csak nem hallgatom el. — Az öcsém, Katus Gábor kétszeres magyar bajnok volt, hadseregbajnokságot is nyert két fogásnemben ... Azt hihetnék, hogy hazabeszélek, mert a fiam is birkózik... De csak edzésre van hely. Régen versenyeket is lehetett rendezni, ahol most a tcesz központja van... Sokat teszünk a sportért. Törődünk a fiatal birkózókkal is, míg serdülők, úttörők. De mire megnőnek, Versenyezhetnének, ami utazással is jár például, megszakadnak a lehetőségek. Nincs autó, hogy elvigye őket.:. Régen, amikor 3 tehergépkocsi volt a városban, ezen nem múlott... i — Egy sportcsarnok nagyon kellene, na... Ezt is azért hajtogatom, mert szeretem ezt a várost. Tóth István (Tóth Sándor felvétele.) Nyaralás Döntött a Legfelsőbb Bíróság A legtöbben itthon, de évről évre növekszik azoknak a száma is, akik külföldön nyaralnak. Szakszervezeti üdülőkben, vállalatok és intézmények üdülőiben, bérelt szobákban, saját hétvégi házaikban, a KISZ- , és az úttörőszövetség táboraiban, vagy éppen kempingekben egész kicsi, nagyobb, vagy „összkomfortos” sátrakban lakva. Akik külföldre utaznak, kevesebb lehetőség között válogathatnak. bár bővül a szocialista orr szágok között a szakszervezeti üdültetés programja. Az IBUSZ pedig egészen kiváló utakat és alkalmakat kínál a nyári szabadság eltöltésére, erősen differenciált árakon: szálloda, turistaház, fizetővendégszolgálat st'o. — sőt, lehet sátorozni is. — A nyaralás — nvaraítatás magánügy is. meg társadalmi ügy is. A munkához való jog és kötelességgel együtt létezik á pihenés joga. Ez természetes, és az elmúlt 29 év taoasztalatai azt bizonyítják — egyre természetesebb. Már csak ázért is. mert az igények mellé lehetőségek is teremtődtek: új szakszervezeti üdülők, vállalati üdülők sora épül évenként, új kemoingek nyitják meg kapuikat hazánk legszebb tájain, a helyi tanácsok az üdülőterület fejlesztésére terveket készítenek, s egyre több példa bizonyítja: átlagos jövedelmű családok is építhetnek hétvégi házat. Elmondhatjuk-e, hogy a nyaralás társadalmi méretekben áltá- lános, hogy -az igényeket fedezik a lehetőségek? Azt hiszem, hiba lenne ezt mondania: különböző okok miatt jogos igényeket elutasítani. Kevés a beutaló. Nem nyaralhat mindenki a Balatonnál, mert még erre sincs mód. A vállalati üdülők- száma és nagysága nem teszi lehetővé, hogy minden dolgozójuk ott pihenhessen. Be kell osztani a turnusokat: dönteni kell, igazságosan. A családnak, az egyénnek is így kell dönteni, akiknek nem jutott beutaló. A megtakarított pénzt reálisan összehangolni az igénnyel. Nevetséges magatartás az: két hétig, tejben-vajban fürödni. s utána a család megsínyli a takarón kívül nyújtózkodást. Nevetséges és nem kívánatos, ha valaki kevés fizetésből fogához verve év közben minden garast, Olaszországba megy, s előkelő szállodában tölt el két hetet, s „de legalább jól éreztem magam, a többi nem érdekel” hamis illúziójával áll a munkahelyi közösség elé. Nyaralás, pihenés, kikapcsolódás-e. ha hazaérkezve, a munkapad mellé állva megrohannak a lehetőségek túlbecsüléséből származó gondok? Nem. Ezt egyértel-/ műén kimondhatjuk, s ha a nyaralás magánügy is, meg társadalmi ügy is, a válasz mindkét szempontból igaz. Mint mondottam, a nyaralás társadalmi méretekben még nem általános, de évről évre új lehetőségek. teremtődnek s az a célunk, hogy általános legyen, a pihenés joga egyre több formában megvalósulhasson: szakszervezeti, vállalati üdülőkben, hétvégi házakban, magánalapon és társadalmi hozzájárulással, külföldön és belföldön .egyaránt. Csató Károly Ez ám a takarékosság! A takarékossági mozgalom fontos építőköve, a társadalom fejlődésének. s ezért tudunk energia-, munkaidő- és sorolhatnánk tovább. mennyi mindenféle takarékoskodásról. S hogy mást ne említsünk. itt van mindjárt a forinttal való takarékoskodás, amely szinte minden ember havi hobbyja. Vannak aztán olyanok, akik még azzal is takarékoskodnak, amivel szükségtelen, sőt olykor káros. íme, itt egy példa erre, akadnak már olyanok is. akik — nem úgy mint az újságírók — a betűkkel is takarékoskodnak. Az 54-es számú úton. Jakabszállás előtt Bocsa felől közlekedve kaptuk lencsevégre ezt a rejtvénynek is beillő útvonalielző táblát, nem messze az orgoványi elágazástól. Vagy a betűfestő, vagy annak főnöke „spórolt” meg két betűt, arra gondolva, hogy az itthoniak úgyis tudják, mit • akar jelenteni a felírás: KISNFÉLEGYHÁZ A. Feltehetően ez az új fajta rövidítés Kiskunfélegyházát jelentheti. Minden esetre tanulva a takarékossági mozgalom premizálásából, a KPM Közúti Igazgatósága szakembereinek ezért az „ötletes” takarékosságért felajánlunk egy Időszerű Rövidítések Kézikönyvét, azaz IDRÖK-ét. G. G. Egy özvegyasszony elhunyt és egyik fiát tette meg kizárólagos örökösévé. Döntését azzal indokolta, hogy gyermekei közül csak ez a fia törődött vele és gondoskodott róla. Az egyik kitagadott testvér a végrendelet érvénytelenségének megállapítására pert indított. Arra hivatkozott: az örökös a végrendelet megtételében anyjukat befolyásolta, az irat az ő közreműködésével készült, tehát a javára szóló juttatás érvénytelen. A járásbíróság megállapította: az özvegy végrendelkezését fia jelenlétében egy oapírra leírta, átadta neki, elküldte ügyvédhez, aki annak alaDián a végrendeletet elkészítette, maid az örökös visszavitte azt a kórházba. Később az idős asszony — fia tá-. vollétében — a géDelt iratot aláírta és két tanúval láttamoztatta. A járásbíróság ebből arra a következtetésre jutott, hozv az örökös a végrendelet alkotásában közreműködött, tehát az érvénytelen. Ezt az ítéletet a megyei bíróság jogerőre emelte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: — Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más. abban közreműködő személvek, illetve ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűié« készítette és aláírta. Önmagában az a körülmény. hogy az örökös jelen volt, amikor anyja a feljegyzést az ügyvéd részére megcsinálta —, tehát tartalmáról tudomást szerzett —, még nem nyújt alapot annak mepállaoítására. hogy a végrendelet elkészítésében részt vett, megalkotásában szerepe volt. Tevékenysége nem terjedt túl a küldönc szerepén. Egyébként is az elhunyt a végrendeletet fia távollétében. tőle teljesen függetlenül írta alá. Nincs adat arra sem, hogy az örökös a végrendelet szövegének megalkotásában meghatározó szerepet játszott volna. — A tényállás azonban nincs teljesen felderítve. Ki kell hallgatni az ügyvédet arra vonatkozóan, milyen megbízás alapján járt el, és hogy az örökösnek a feljegyzés átadásán túlmenőén a végrendelet alkotásánál meghatározó szerepe volt-e. Ezt a bizonyítási eljárást a járásbíróságnak kell lefolytatnia. * / ■ Egy vidéki családi ház tulajdonosa udvarában olyan szélrózsát szerelt fel, amely csengővel volt összekötve. A szél hatására a szerkezet forgásba lendült, és a hozzá erősített vaspálca egy félgömbhöz üt 3d ve csengő hangot adott. A szomszéd birtokháborítási panasszal a tanácshoz fordult. A tanács a bejelentést elutasította. Helyszíni vizsgálat alapján ugyanis azt állapította meg. hogy a csengő nem zavarhatja. Ezután az illető bírósághoz fordult. A járás- bíróság helyszíni szemléjén megállapította, hogy a készülék ellen nem lehet kifogást felhozni. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ellenkező álláspontra helyezkedett. A járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a csengő tulajdonosát kötelezte, hogy a berendezést szerelje le! — Az emberre káros behatások elleni védekezés fontos társádai- mi érdek — hangzik a határozat. — Ezek közé tartozik a zajártalom is. Minden olyan szükségtelen és indokolatlan zajkeltést, amely mások nyugalmát zavarja, kerülni kell. Ez esetben teljesen indokolatlan olyan szerkezetet működtetni, amely a nap minden szakában erős hangot ad. * Egy gyermektartásdíj fizetése iránt indított perben a fiatalember tagadja, hogy a leánnyal viszonya lett volna, a vér- és antropológiai vizsgálatok alapján a bíróság az apaságot megállapította. A fellebbezési bíróság azonban elutasító ítéletet hozott, mert a viszonyt nem látta bizonyítva. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság álláspontja más volt. Kimondta: mind az anya, mind a fiatalember előadásában ellentmondások vannak. Amikor az apaság csak közvetett bizonyítékok alapján dönthető el, szükség van az Essen-Möller-féle vizsgálatra és szerostatisztikai értékelésre. A szerológiai öröklési jellegek (vércsoportok) számának emelkedése, valamint egyes ilyen jellegek ritka előfordulása — az apaság kizárásán túlmenően — az apaság ellen, vagy mellett bizonyítékot nyújthat. A gyermek és a feltételezett apa közötti ritka jellegek megegyezése különítsen nagy súllyal esik, latba. Ezért a vizsgálatokat újból el kell végeztetni. Amennyiben azok eltérő eredményeket adnak, a bíróságnak az összes körülmények alapos mérlegelésével kell a pert eldöntenie. Hajdú Endre
