Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

1974. július 19. • PETŐFI NÉPE • S

Petrarca

Éppen hatszáz esztendeje — 1374. július 19-én — halt meg Francesco Petrarca. Aki ismeri Daloskönyvét, s különösen az abban olvasható, csodálatos szonetteket, az kissé csodálkozhat is azon, hogy az olasz költészet e nagy mestere hetvenéves volt, amikor a Padova melletti Arquá- ban elhunyt. Hiszen szonettjeiben — e műformában, amelynek különben megteremtője is volt — már fiatalon arról szólt, hogy számára csupa kin és csapda az élet, és hogy semmi mást nem vár, mint az őt „a gyötrelmek földjé”-ről lehetőleg minél gyorsabban elragadó halált. És arról is szólt „dalocskái”-ban — az olasz „soneto" kifejezés magyarul ezt jelenti —, hogy a Provence- ben meglátott, s megszeretett Laura közönye, majd halála miatt kedve és akarata olyan béna, hogy semmiféle tettre nem képes. Valójában azonban Petrarca — amellett, hogy Dante után egyik megalapozója volt az addig „volgare”-nek, azaz „közönségesének tartott olasz nyelv irodalmi nyelvvé történő csiszolásának — nagyon is aktív részt vállalt kora társadalmi és politikai harcaiban. Élete csupa kaland volt, csupa feszültség és — mint azt Szerb Antal szellemesen megjegyzi — „ha létezett egyáltalán Laura, ha nem, a róla szóló versekben Petrarca nem any- nyira saját szenvedéseit zengte el, hanem a szerelemért való szenvedés lelki helyzeteit ábrázolta."

Tegyük hozzá azonban, hogy nemcsak a szenvedést. A Firenzéből politikai okokból elűzött családból származó, a római népvezérrel, Cola di Rienzóval barátkozó, városról városra vándorló Petrarca az Újkor egyik előhírnöke volt akkor is, amikor szenvedésről panaszló szonettjei mögött felsejleni engedte a testi szenvedélyt. Lauráról — „örök és elérhetetlen" szerelmétől — szóló szonettek és stanzák, minden epekedésükkel és bánatosságukkal együtt is végül is a gondolatot sugallják: az embernek joga van ahhoz, hogy szeressen és, hogy szeressék. És egyáltalán nem véletlen, hogy nem sokkal halála után a padovai, bolöffnai, római diákok éppen erről és ezért írtak „dicsérő énekek”-et az eltávozott Petrarcáról. Merthogy a „Mestre" miként azt veje és tanítványa, Franceschino de Bros- sano oly tömören megfogalmazta: —",;az! égré irta a szenvedély és a vágy jogát’’.

Petrarca másik vezérlő eszméje volt, hogy „a természet a legjobb vezér". „A természet erői visszásak — írja egy helyütt —, de ezek az erők az élet kút- jai...”

Saját korában bátor, megtorlást kihívó gondolat volt ez is. Nem is maradt el az üldöztetés, hiszen alig volt olyan korabeli hatalmasság, amely végül is ne kergette volna cl magától a „veszedelmes” — mert új gondolatokat hirdető — költőt.

Petrarcát a klasszikus magya. költők is nagyon szerették. Petrarca hatott Csokonaira, Kisfaludy Sándorra és — nem utolsósorban — Ady Endrére'. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Ady — aki már Lédának írt első verseiben idézi Petrarca emlékét és Daloskönyvét — Párizsban élte meg a költő születésének hatszázadik évfordulóját. És egy 1934-ből keltezett cikkében,. többek között ezeket irta: „íme, hatszázesztendök után Petrarca élőbb, mint valaha. Szonettjei jégolvasztóan forrók."

Halálának évfordulóján sem lehet mást mondani — szebbet, tömörebbet — Fráncesco Petrarcáról.

A. G:

Tíz éven aluli erős dohányosok

Egy Nagy-Britanniában végzett iskolai felmérés során kiderült, hogy minden huszadik tíz éven r.luli gyermek dohányzott már életében és közülük elég sokan erős dohányosok.

Természetesen ezen a téren a fiúk vezetnek, á lányok 2,9 százalékával szemben a fiúk 6,9 százalékának vannak már „dohányos” emlékei. A felmérést végző szakemberek olyan diákkal is találkoztak, aki tízéves kora óta' napi 20 cigarettát szív. Hasonló eredményre jutottak az Egyesült Államokban is. A dohányosok tábora naponta 3000 taggal növekszik és az „újoncok” a 10—15 éves gyerekek közül kerülnek ki. Az egészségügyi minisztérium riadót fújt Amerikában; már tíz évvel ezelőtt széles körű kampányba kezdtek, a. cigarettagyárakat kötelezték arra, hogy minden egyes cigarettacson^agon tüntessék fel a dohányzás ártalmait, betiltották a televízióban a cigaretták reklámozását. Es mindez szinte hatástalan maradt. Állandóan növekszik az elszívott cigaretták száma: 1960-ban 480 milliárd cigarettát szívtak el, napjainkban 580 milliárdot füstölnek el évente.

Az amerikai rákkutató központ statisztikájából megtudhatjuk, hogy 1950 óta több mint 150 százalékkal nőtt a tüdőrákos megbetegedések száma.

S' _____

U

ttörőváros Zánkán

II. Bács-Kiskun megyei diákok között

0 Bognár Mihály táborvezető ellenőrzi a szolgálati naplót.

0 A takarítás még lassan megy, de az akadály- versenyben második helyezést értek el a 101-es fiúszoba kiskunfélegyházi lakói.

9 A sakkversenynek Is sok részvevője van.

0 A központi épületben a könyvesbolt előtt kiskőrösi és félegyházi úttörőkkel találkoztunk.

A balatoni úttörőváros központi épületéből öl percnyi járásra találjuk a G-os számú tábort, a Bács-Kiskun megyei lányok, fiúk „főhadiszállását”.

Kétemeletes épület. A folyosókról tágas, tízszemélyes szobák, s a közös foglalkozások megtartására alkalmas előadótermek nyílnak. A folyosók végén falálhatók a fürdők, s az öltözőhelyiségek. Az egyik szobába benyitunk: tíz heverő, tíz kicsi szekrény, első látásra is barátságos a berendezés.

A táborvezető régi ismerősöm. Bognár Mihály középiskolai tanár tíz évvel ezelőtt a bácsalmási Rákóczi úti iskolában tanított, majd 1969-ben Baja járás úttörőtitkára lett. 1971-ben a KISZ Baja Járási Bizottsága titkárának választották meg. Tavaly májusban került a zánkai úttörővárosba. Jelenleg a Bács-Kiskun megyei diákok táborvezetője.

Az idén az első Bács-Kiskun megyei csoport a második turnus kezdetekor, azaz június 21-én érkezett — jegyzi meg. — Július 3-ig voltak itt, majd őket a harmadik turnusban táborozó kiskunfélegyházi, kiskőrösi, tiszakécskei, jakabszállási, hel- véciai, keceli, tassi és szalkszentmárloni úttörők követték. A harmadik turnusban kiváló rajok és kiváló úttörők táboroznak.

A központi épület alagsorában levő könyvesbolt előtt lányok, fiúk beszélgetnek.

— Nagyon jól érezzük magunkat Zánkán — magyarázza Rohoska Katalin, aki a kiskőrösi Bein József Általános Iskolában most végezte el a 8. osztályt. — Érdekes, változatos a tíznapos program.

Tóth Gabriella a helvécia-feketeerdői általános iskola most végzett tanulója: — Először táborozok az úttörővárosban. A harmadik turnusban kilenc- venhárman jöttünk Bács-Kiskun megyéből. Nagyon érdekes, változatos a program. Fél 7-kor van az ébresztő, aztán reggelizünk, s az időjárástól függően háromféle program közül választhatunk. A Bemutatjuk szülőföldünket expedíciós vetélkedő, valamint ennek Az én hazám elnevezésű úttörővárosi döntője, a Ragyogjon mindig napfény című karnevál, Ismerd meg hazádat és a Felfedezzük az úttörővárost verseny, valamint játék és daltanulás teszi változatossá, izgalmassá a Balaton- partján eltöltött napokat.

— Minden délután sportversenyt is rendezünk

— veszi át a szót Móricz Julianna páhi általános iskolai tanuló. — A rendszeres úszásoktatás mellett — ez különösen nekünk. Bács-Kiskun megyeieknek nagyon hasznos — kézilabda-, asztalitenisz-, kispályás foci-, sakk- és ügyességi kerékpárversenyeket tartunk.

Kurucz István, a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola tanulója a kirándulások élményeit sorolja. A gondosan vezetett őrsi napló őrzi a dörgicsei gyalogtúra, a tihanyi és balatonfüredi hajókirándulás, a tapolcai, nagyvázsonyi, veszprémi autóbusztúra, a vitorlázás, fürdés, napozás felejthetetlen élményeit.

— A hajókirándulásokon, a vitorlázások alkalmával vagy fürdés közben egy-egy táborra nyolc felnőtt úttörővezető és öt, ifjúvezető felügyel — magvarázza Czár Margit táborvezető-helyettes, á dunavecsei általános iskola tanára. — A tábor területén is vigyázunk a gyerekekre. Visszautazáskor az úttörőket Budapestig elkísérjük, s ott a szülőkkel egy előre megbeszélt időben adjuk át nekik a lányokat, fiúkat.

Megfelelő a gyerekek ellátása. Az úttörővaros négyszáz személyes éttermét a Budapesti Gyermekélelmezési Vállalat üzemelteti. Reggelire a kisdiákok általában kávét, kakaót, sajtot, vajat, ebédre vitamindús főzelékeket, gyümölcsöt, tízóraira és uzsonnára felvágottat,, gyümölcsöt, vacsorára pedig szintén főtt ételt kapnak.

— A táborlakóknak természetesen kötött programjaik is vannak — magyarázza a táborvezető.

— Egyik legfontosabb feladatunk, hogy az úgynevezett tábori próbákat teljesítsék, amelyek tartalmazzák az előző tanévben tanultak összefoglalását, s a jövő évre való előkészülést.

Vacsora után a tábor előtti téren zászlófelvonuláshoz gyülekeznek az úttörők. A tábor vezetősége ekkor ismerteti a másnapi programot. Aztán felhangzik a Zánkai esték című dal, s fél 10-kór elcsendesül a tábor. Kétóránként váltva egymást minden tábor előtt piros nyakkendős őrök vigyáznak a diákok éjszakai nyugalmára.

Tárnái László

9 Népszerű jálék az asztalitenisz.

9 Az alsó képen: reggeli

(Tóth Sándor (elvételei.)

9 A Kék csillaggal a Balatonon.

KÖLTEMÉNYEK — VEZÉRCIKKEK

Móra Ferenc

és a Félegyházi Hírlap

A hatkötetes magyar irodalomtörténetben egyetlen mondat utal Móra Ferenc pályakezdésére. „A Félegyházi Hírlap hasábjain jelentek meg első írásai.” Valamivel többet mond az Irodalmi Lexikon. „A Félegyházi Hírlap hasábjain és az önkép- zőköri üléseken hamar kimutatta tehetségét.”

Érdemes megvizsgálni, hogy melyik fogalmazás a pontosabb, mit érnek az 1885-ben alapított újságban megjelent cikkek, széipirodalmi alkotások. A kezdet, a forrás, az első kitárulkozás vajon mennyit mutat a felnőtt Mórából? Milyen gyorsan talált saját hangjára, helyére? A gyors nyilvánosság, a kisvárosi elismerés, ösztönzés gyorsította-e tehetsége érlelődését; netán a hamari siker a beérkezettség illúzióját hizlalta és elfonnyasztotta a kísérletező kedvet.

A kérdésekre a Félegyházi Hírlap négy évfolyamában kerestem a választ.

„Lelke szent tüze’*

Kötetnyi verset publikált a körülményekhez és a vidéki sajtóviszonyokhoz mérten jól, igényesen szerkesztett hírlapban. A Tárca rovat gazdája feltehetően Móra István, Ferenc bátyja volt.

Két-három helybeli mellett Benedek Elek, Pósa Lajos, Gaál Mózes, Gárdonyi Géza hófehér, epe- kedő vagy éppen idillikus, páto- szos vagy gerlicebúgású írásai.

Másod-, harmadközlések töltötték meg a vonal alatti teret. Móra Ferenc versei belesimultak az összképbe. A kor szintjén maradtak, sajnos. A XIX. század utolsó évtizede pedig a legsivárabbak közé tartozott irodalmunkban.

Ady, Móricz és a többi robbantó még készülődött, a nyugati művészeti forradalmak rengéshullámai elakadtak a zsíros honi közönyben.

A lelkes, szorgalmas főgimnáziumi diák ontotta a költeményeket a millennium bárányfelhős, hazapufogtatásos évében.

„Dalra fakadt” — maga fogalmaz így — az ifjú poéta számára szokványos és illendő alkalmakkor. Köszönti a tavasz első jeleit (Tél végén), az emberi küzdelem értelméről ír húsvétkor (A Gol- gothán), megemlékezik édesapja, édesanyja és saját születés- illetve névnapjáról, Levélhulláskor az elmúláson kesereg.

A következő évben a város immár koszorús költőjétől várják az új gimnáziumot avató ódát, ő zengi el Kecskeméten a félegyházi diákok szent fogadalmát a Katona-szobornál, s újra pomoázik a tavasz (Orgonanyíláskor). Ilonka tartózkodó szerelmét „a hold vigasztalan sápadt világánál” zokogja világgá. Ügy érzi, nincs remény, nincs miért élni. A szerelmes versezetek szóvirágcsokraival kedveskedik a Legszebbnek.

„A napszámos verítéke”

Rokonszenves az ifjú költő társadalomszemlélete. Felháborítja a kétkeziek iszonyú szegénysége, a 48-as eszmék megcsúfolása. Móra Márton hiába dolgozott fáradhatatlanul:

„A napszámos verítéknek ! Kicsi volt az ára.”

Édesanyjáról Ének a mosó asz- szonyokról címmel írt. A helyi úiság, a 48-as és függetlenségi párt szócsöve kötelességszerűen megemlékezik a városon a Vaskapuhoz utazó királyról. Móra Ferenc haragos indulattal támadja a pusztaszeri ünnepségről távol maradó uralkodót. '

S a dal Is csak sírva zenghet,

Teli búval, fájdalommal:

„Itt az egész magyar nemzet,

Hát a magyar király hol van?”

Az utolsó két sor minden szakaszban ismétlődik!

Az ifjú Móra Ferenc tekintélyére, ambíciójára jellemző, hogy már középiskolás korában két vezércikke büszkélkedett a lap élén. Költeményeiben alig-alig tudott elszakadni a Petőfi-epigo- nok, a népi-nemzeti dalnokok gügyögő stílusától, vonzásától. Újságcikkei már sejtetik az okos, bátor közírót, a „népben-nemzet- I ben gondolkodó", az újabb igazságokra fogékony politikus lényt.

„Mink itthonülő emberek”

A Himnusz az új főgimnáziumot méltatja. A jelzőktől csillogó mondatokon átsüt a nemzeti mámort fejcsóválva szemlélő ifjú

iróniája: „az egész ország csillog a pompátul, visszhangzik az örömujjongástul: csak mi ülünk itthon ölünkbe tett kézzel, zsugori marokkal, semmi ünneplés, semmi triumphus, még csak egy kicsike bankett se: mink pedig, akiknek nincs a nyelvin mindig a haza mink itthon ülő emberek, csendes munkával megkészítettük a mi magunk fiatal múltjának legbeszédesebb zárókövét, aki a mi együgyű vélekedésünk szerint legalább is fölér a hangos dári- dóval, fényes ünnepéllyel.. mégis megkészítettük ezt a büszke templomot, aki mi helyettünk is kérkedik. Mindenünk neki termett az idén: búzakereszt, szőlőgerezd, piros gyümölcs, ö érte törte föl a paraszt két kezét a kasza, kapa nyele, ő érte csörgött a halvány mesterember sűrű verítéke éjjeli munkában.” (Himnusz, 1896. november 29.)

^Aratáskor”

A társadalmi összefogást, a kultúra új hajlékát ünneplő Himnusz után a „százszor száz gon- dú” földművelőkről ír hőskölteményt. Így kezdődik az Aratáskor (1897. július J ) vezércikk: „Én nem ösmerek nagyobb ünnepet az aratásnál. Meg nincs is, ha még úgy elítél is érte a földhöz ragadt vallásosság.” Ez már a humanista, a dolgozó embert csodáló Móra hangja, a mindenféle dogmát elvető, szabadon gondolkodó „nemzeti szolgálómester” hangja.

Lényeges társadalmi problémák foglalkoztatják, izgatják, dühítik. Az ostoba szokásokat, a szellemi tunyaságot tőle szokatlan indulattal támadja.

Kolozsváron meghalt egy ember párbajban. Ez a napihír a Félegyházi Hírlap 1899. június 11-i számában szikrázó vezércikknek az ösztönzője. Stíluskritikai vizsgálódások szerint majdnem bizonyos, hogy a névtelenül publikált írás Móra Ferenc műhelyében készült. Brutális szokásnak mondja a párbajt. Szerencsétlen a sértett és a sértő. „Vagy ő öl, vagy őt ölik, vagy ha részleges a kegyelem: megnyomorod- hatik. A segédek is szeretnék az ügyet emberséggel elintézni. De ott a Kódex, a maga paragrafusaival, a középkori felfogás a lo- vagias bátorságról... És megkezdődik a becsületbírósági kivégzés.”

Világosan látja és nem titkolja az okokat. „A fegyvert mi, a Társadalom nyomtuk" a szerencsétlenek kezébe.

„Egy ragyogóbb világ”

Petőfi Sándor halálának ötvenedik évfordulója újabb alkalom arra, hogy az önelégült, a tósz- tos, ban kettes ünneplésekbe csömör lőtt rendszer arcába vágja az igazságot, a teremtő munka Tgaz- ságát. A költő — aki a „porban született, mint minden nagy" —, „hírt adott a földnek egy ragyogóbb világrul, melynek a szabadság a fundamentuma, a hazaszeretet a boltozatja, testvéri egyenlőség az éltető napja.”

Az ifjú Móra nem titkolja, hogy elsikkasztották Petőfi gondolatait. Nincs hely ebben az állóvíz-társadalomban, a szellemi sivárságát szólamokkal leplező rendszerben Petőfi számára. „Miért akarnátok, hogy még most is éljen? Hogy mindennap meghaljon halálnak halálával?"

Húszéves, amikor megjelen, ez a cikk. A szenvedély, a s? >ki- mondás bátorsága, a törpe kor megvetése a fiatail Ady Endrét juttatja az eszünkbe. Móra Ferenc későbbi újságírói • tevékenysége tanúsítja: nem alaptalanul.

Tanulságos vállalkozás volt az író születésének 95. évfordulóján helyenként időtálló zsengéinek az áttekintése.

Heltai Nándor