Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

1914. Június L • PETŐFI KEPE • f Gazdára vár 718 ezer könyv Lúdtenyésztési tanácskozás Vizsgák előtt (Folytatás az 1. oldalról) zalékkal nőtt a könyvvásárlás forgalma, a tavalyi évet már 462 és fél millió forintos bevétellel zárták, ami gyákorlatilag köte­tek millióival a gyarapodó tudás kiszámíthatatlan értékével gazda­gította az ország lakosait. Te­gyük hozzá, hogy ezt a jelen­tős változást, változatlan, zöm­mel kiöregedett bolthálózattal ér­ték el, helyhiánnyal, tárolási zava­rokkal, nem egyszer személyi gondokkal küzdve. Mi a helyzet a megyében ? A Könyvterjesztő Vállalat a .megye három városában érde­kelt: Kecskeméten, Baján és Ka­locsán, sőt a megyeszékhelyen (két boltjuk is van. A négy bolt tavalyelőtti forgalma meghalad­ta a 12, a múlt évi pedig a 15 millió forintot, az idén nem ke­vesebb, mint 17 milliót várnak tőlük. Fejlődésük üteme, a ked­vezőtlen adottságok ellenére is nagyobb, mint a vállalati, sőt az országos átlag, de az iramot — a jelenlegi körülmények között — • nem képesek fokozni. Sürgő­sen tenni kellene valamit a könyvek és természetesén vásár­lóik érdekében! — Jövőre átépítik a kecske­méti könyvesboltot — nyugtat meg Egri Emil. — Eredetileg két ütemben terveztük a munkát, de amennyiben kapnánk erre az idő­re egy ideiglenes helyiséget, gyorsabban elkészülhetnénk. Az üzemi boltunkat az idén kor­szerűsítettük — nagyon ráfért —, és szó van arról is, hogy a város közepén, a lebontott régi üzlet­sor helyén egy kis hanglemez- és antikvárboltot nyithatunk. Saj­nos, a város cenrumában ennél több lehetőség nem kínálkozik a terjeszkedésre. Esetleg a lakótele­peken lehetne, kísérletképpen fi­ókbolthálózatot kialakítani, Deb­recenben például nagyon bevált, pedig az egész üzlet nem na­gyobb, mint egy trafik. Baján, úgy tudom, már rég el­kezdődött az átépítés? — Igen, és elég lassan is ment, de most már reméljük, hogy há­rom hónapon belül egy igazan minden igényt kielégítő köny­vesbolt várja a vevőket. Az új üzletben zeneműveket, • hangle­mezeket is vásárolhatnak és az sem lényegtelen, hogy önkiszol­gáló ' rendszerű lesz. Még egy újdonság, amire a bajaiak vállal­koztak:* a nemzetiségi területek könyvellátása. Már most" kere­sik azokat az aktivistákat, akik a nemzeti nyelven megjelent kö­tetek terjesztésére lennének hiva­tottak. Ha jól körülnézünk, az el­múlt 10 évben sok minden meg­változott körülöttünk. Új áruk jelentek meg a boltokban, más formájú házak, középületek épül­tek bizonyos dolgokat másként ítélünk meg ma, mint tegnap, s az életünk is alakul, változik, tehát a könyvterjesztésnek is ehhez kell igazodnia. Erre vall jó néhány ügyes kísérlet, mint például a hanglemez-árusitás, amely elsők között indult éppen Kecskeméten. Mellette szól, hogy elsősorban a művészlemezeket népszerűsítik, sikerrel. Bent vagyunk-e mindenütt ? A megye négy boltjában kerek tízmillió forint értékű kötet kö­zül válogathatnak a könyvbará­tok és ebből mintegy kétmillió „kint"- van, a bizományosoknál. A vállalat egyik legfontosabb terjeszkedési és népművelési te­rülete az üzemi árusítás. Sok­szorosan visszatérülő befektetés ez, hiszen a tiszta haszon nem­csak forintban, hanem minőségi változásban is kifejezhető. Az üzemi könyvterjesztés csaknem 50 százalékos emelkedése azt is jelenti, hogy míg tavalyelőtt két és fél milliót, tavaly már 4 mil­lió forintot adtak ki könyvekre, tudásuk, műveltségük gyarapítá­sára a megyei vállalatok, üze­mek dolgozói. Es ebben oroszr lánrésze volt a 122. üzemi ter­jesztő könyvszeretetének és ügy­buzgalmának. Különösen kima­gasló eredményeket ért el Kecs­keméten dr. Vígh Miklósné. a rendelőintézet és Deák Józsefné. az Alföldi Cipőgyár bizomá­nyosa. A Bajai Állami Gazda­ságból Simon Istvánnál, a Fi­nomposztó Vállalattól Bárdos Erzsébetet és Markó Máriát em­lítették példaként. A kalocsai Surmann Kálmánná, az ország szakkönyvterjesztőinek verse­nyében' a második helyet sze­rezte meg. Magámról tudom, milyen ne­héz ellenállni a helybe hozott és részletre is megvásárolható könyvek csábításának. Mások is így vannak ezzel, szívesen áll­nak meg ebédszünetben a bizo­mányos asztalánál, és a nézelő­désnek szinte mindig vásárlás lesz a vége. Jó, követendő mód­VERSENY A TELEPEN • A gondozók nagy része nő. Képünkön az egyik szocialista címért küzdő brigád néhány tagja kedvenceikkel. (Kovács János felvétele.) 1971 végén kezdték ala­pozni azt a szakosított ser­téstelepet, amely négy mezőgazdasagi nagyüzem ösz­szefogásából épült. A Város­földi Állami Gazdaság, va­lamint a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag, Egyesült Lenin és a városföldi Dózsa Terme­lőszövetkezet fttrsult, hogy egy, évi negy­venezer hízót kibocsátó ser­tésgyárat léte­sítsen. Az erre szánt összeg 215 millió fo­rint volt. Sike­rült a beruhá­zásnál 5 mil­lió forintot megtakarítani. Ezen az össze­gen a telep to­vábbi gazda-M ságos működését elősegítő beru­házásokat valósítottak meg. Töb­bek között hídmérleget építet­tek, koncéntrátumraktárat léte­sítettek, három élőállatszállító tehergépkocsit vásároltak. A korszerűséget bizonyítja, hogy az idén az egy főré jutó termelési érték megközelíti a 800 ezer forintot, és jövőre a telep teljes feltöltésével eléri ’ az 1 mil­liót. Az idén már 12 ezer malac született a városföldi kombinát­ban. Erre az évre beütemezett szaporulat: 35 ezer malac. Ti­zenhatezer hízót adnak el, rész­ben élőállatként szállítják ex­portra, részben feldolgozva kerül külföldre. Most készül a koszerűsítési terv, amely szerint bevezetik a batériás módszert. Ezzel növelik a helykihasználási lehetőséget' és mód nyílik arra, hogy a telep 'ki­bocsátóképességét emeljék. Ha megvalósul a korszerűsítés, éven­te 54—55 ezer hízott sertés kerül innen elszállításra. Csaknem hatvan 30 éven aluli alkalmazottjuk van. Az elletők, gondozók 95 százaléka asszony, vagy lány. Az egész telepen 40 százalékos a nők aránya. A napokban hét szocialista bri - gád alakult, melynek tagjai — összesen nyolcvanhármán — vál­lalásokat tettek pártunk XI. kongresszusának és felszabadu­lásunk 30. évfordulójának tiszte­letére. A felajánlások között sze­repel a költségek csökkentése, a munka termelékenységének növe­lése és .sok egyéb. Összesen más­fél millió forint értéket képvi­selnek ezek a felajánlások. El­határozták azt is, hogy nagyobb mértékben kapcsolódnak be a szakmai és a politikai képzésbe. A korszerű telepen az ipari üzemekhez hasonlóan tervezték meg a munkát. Az alkalmazottak nyolc órát dolgoznak, a munka kezdését és befejezését blokkoló órával ellenőrzik. A négy mezőgazdasági nagy­üzem összefogásából létesült sza­kosított telep, amely a megye második legnagyobb ilyen léte­sítménye jövőre már teljes ka­pacitással üzemel. Ünnepélyes avatása ez, év június végén lesz. K. S. a kecskeméti 607. Szakmunkásképző Intézetben szer, joggal tették fel önmaguk­nak a kérdést Doroszlai Ferenc áruellátási osztályvezető és Pa­lotás János, a boltosztály veze­tőhelyettese: „Vajon bent va­gyunk-e mindenütt?” Biztosra veszem, hogy ha alaposan körül­néznek, találnak még könyvhí- jas, fehér foltot a megye ipari és mezőgazdasági nagyüzemei­ben. Ünnepi készülődés Sok még a tennivaló. Erre hívja fel a figyelmet az idei könyvhét is, amelynek vezér­elve most az olvasás megszeret­tetése és a kortársi irodalom széles körű ismertetése. Június 2-án Egerben tartják az ünnepi könyvhét országos vidéki meg­nyitóját. Könyv is lesz elég, a vállalat 30 millió forint értékű újdonságot rendelt, ami 124 félő művet jelent, 718 ezer példány­ban Ebből mintegy 23 ezer kö­tet jut Bács megyének. A könyv­heti operatív bizottságok máris lelkesen készülnek a könyv 'ün­nepére: Kecskeméten két pavi­lon és egy árusítóasztal. Baján egy pavilon és egy árusítóasztal, Kalocsán egy árusítóhely áll majd az érdeklődők rendelke­zésére, és mindhárom városban alkalmi kisvásárokat is tarta­nak. a munkahelyeken. Kecskemét látja vendégül a könyynétre meghívott külföldi írókat is, az Olvasók pedig sze­mélyesen találkozhatnak ked­venc íróikkal: Galambos Lajos­sal, Fekete Gyulával, Varga Ba­lázzsal, Fekete . Sándorral, Varga Domonkossal. Az író—ol­vasó találkozók időpontjáról még nem döntöttek, de annyi már biztosnak látszik, hogy jú- niut 7-én, a kecskeméti SZMT dísztermében Szakonyi Károly. 8-án az Aranyhomok Szállóba'n Kertész Ákos beszélget az ol­vasókkal és dedikálja < a műveit. Ahová pedig nem jutnak el az írók, oda úttörők. KISZ-esek viszik házról házra a könyve­ket. Szép, ápolásra méltó szo­kása ez is a könyv ünnepének. Reméljük, hogy fáradozásuk nem lesz hiábavaló, sőt az ünne­pen házhoz vitt kötetek szállás­adói, vagy a gazdag könyvheti kínálatnak ellenállni nem tudó alkalmi vásárlók, máskor is visz- szatérnek, s az ünnepi vétel kedvet ébreszt, a könyvekkel való hétköznapi találkozások­hoz is.r . Vadas Zsuzsa A társadalmi segítség újabb szép példájával találkoztunk Mélykúton. Az Új Élet Terme­lőszövetkezet egy kitűnő álla­potban levő kerti traktort aján­dékozott az általános iskolának. Kiskunfélegyházán, a mű­velődési házban tegnap Bács- Kiskun megye libatartással, -tenyésztéssel foglalkozó gazdái, szakemberei gyűltek össze. A tanácskozást a MAE, az Állattenyésztési Felügye­lőség, a Kecskeméti Baromfi- ipari Vállalat és a kiskun­félegyházi Egyesült Lenin, valamint a Vörös Csillag Termelőszövetkezet rendezte. Dr. Magyart András, a bioló­giai tudományok doktora, a lúdtenyésztés időszerű gondjai­val, feladataival foglalkozott. Elmondotta, hogy ez idő szerint a termelés színvonala nincs össz­hangban sem a belkereskedelmi, sem az exportigényekkel. Jelen­leg Magyarország szállítja a leg-, több libamájat a világpiacra — négy év alatt az export 37 szá­zalékkal nőtt —, de a keresletet korántsem tudja kielégíteni. A baromfiipar összes termelésének tavaly 10 százalékát tette ki a libafeldolgozás, a kivitelnek vi­szont 23 százalékát adta. A májliba zömét a kisüzemi gazdaságokban tartják, de ör­vendetes, hogy a törzsállomány 50. százaléka már a nagyüze­mekben van, hiszen tömeges ki­bocsátásra csak ezek képesek. Az elkövetkező időszak feladatai közé tartozik a külterjes mód­szer belterjessé tétele, az inten­zív termelés megvalósítása. Az ágazatnak előnye, hogy a liba növényevő, s így a manapság nehezen beszerezhető állati fe­hérjék etetéséhez nincs szük­ség. hazai termelésű takar­mánnyal ellátható. A libahús mind fontosabbá válik a belföl­di fogyasztásban is, mert az életszínvonal emelkedésével az élelmiszer-választék iránti igény is növekszik Dr. Szép Iván, az állatorvos­tudományok kandidátusa a nagyüzemi lúdtenyésztés állat­egészségügyi problémáiról tartott előadást. Ismertette a libainflu­enza, a szalmonellózis és a ter­méketlenséggel kapcsolatos meg­betegedések okát, a védekezés módját. Szólt a kutatási ered­ményekről és a gyakorlati ta­pasztalatokról. Az előadásokat hozzászólások követték. D. É. Az intézménynek 2000 négy­szögöles gyakorlókertje van, melyben igen jó szolgálatot te­het a pótkocsival, s egyéb ki­egészítő tartozékokkal felszerelt gép. Néhány hét múlva már „érett” fiatalok ezrei készülődhetnek a továbbtanulásra, vagy a felnőtt, dolgozó életre a középiskolák elvégzése után. Vajon ezekben a napokban mi újság az ipari szak­munkásképző intézetekben? Ott hogyan készülnék a végzősök a nagy számadásra? A kecskeméti 607. Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgatója, Weither Vilmos elégedett. — Remélem, ez az év még jobban végződik mint a tavalyi — mondja. — Az oktatási reform következtében tovább csökkent a tánanyag, s ezzel együtt termé­szetesen a tanulók túlterheltsége. Nem mondható el ugyanez a ta­nárokról. nekik bizony többlet- munkát jelentett a korábban használatos tantervek átdolgozá­sa. Úgy gondolom, sikeresen bir­kóztunk meg mindnyájan a fel­adatainkkal. s ezt bizonyítani fogják majd az év végi szakmun­kásvizsgák. Tavalyelőtt 56-an buktak meg, tavaly már ez a szo­morú szám 16-ra csökkent. Re­mélem. a mostani vizsgákon még ennél is kevesebb tanulónak kell elégtelent adni valamely tantárgyból. Sokat fejlődött eb­ben a tanévben az oktatás szín­vonala. nem utolsósorban azért, mert több mint 700 ezer forintot költöttünk az audiovizuális ok­tatást segítő eszközök .beszerzésé­re. ürömmel mondhatom azt is, hogy harmadéves tanulóink igen lelkiismeretesen készülnek a vizsgákra. Szakmai tudásukat, nevelésüket jelentősen segíti az is, hogy a munkahelyek nagv többségén — az ÉPSZER-nél, a Bács megyei Építőipari Vállalat­nál. a Fémmunkásnál, a 9. AKÖV-nél. a lajosmizsei Vízgé­pészeti Vállalatnál — és másutt is. a korábbinál sokkal nagyobb gondot fordítanak a jövendő fia­tal szakmunkásainak nevelésére. — Most' a vizsgák előtt foko­zott segítséget nyújtunk a fiata­loknak — veszi át a szót Hege­dűs Ernő igazgatóhelyettes. — Még januárban megkapták azo­kat a kérdéscsoportokat, amelyek szerint összeállítjuk majd a vizs­gakérdéseket. Ezeket maguk dol­gozzák ki, s ha szükséges, segít-« séget kapnak tanáraiktól. Ápri­listól rendszeres konzultációkat tartunk a harmadévesek részére matematikából. szerkezettanból és anyagismeretből. A tanítás jú­nius 8-án fejeződik be. s ettől kezdve a vizsgák idejéig, június 17^ig külön terv szerint tartunk korrepetálást az egyes csoportok részére. Az írásbeli vizsgákat gyakorlati, majd szóbeli vizsgák követik, s ezt követően az ered­ményhirdetés után kapják meg a szakmunkás-bizonyítványokat. Re­mélem — teszi hozzá az igazga­tóhelyettes — nagyon kevesen lesznek olyanok, akikkel majd pótvizsgán kell újra találkoz­nunk. — Hányán vizsgáznak az idén — kérdezem beszélgetésünk ne­gyedik résztvevőjétől. S. Nagy Istvánnétól, a vizsgák jegyzőjétől. — Huszonnyolc szakma 609 képviselője ad számot tudásáról — jegyzem a számokat — közü­lük 116-an felnőttek, a Többiek intézetünk tanulói. Nálunk vizs­gázik még a kalocsai 619. intézet egy kőfaragó tanulója,' s ugyan­csak Kalocsáról, meg Kiskőrös­ről egy-egy mezőgazdaságiko­vács-tanuló. A fiatalok között a legtöbb —. 105 — az autószerelő, a felnőt­tek közül pedig a kőművesek — 31-en — tesznek szakmunkás- vizsgát. Opauszky László Traktort kapott a mélykúti iskola • A kollégium klubtermében éppen tanúi voltunk a vizsgákra való felkészülésnek. Szlanka Tamás tanár az üzemgazdaságtan-kérdések- böl konzultált Polgár István harmadéves fűtésszerelő tanulóval, aki a Bács megyei Építőipari Vállalatnál tanulta a szakma fogásait. Képek, szobrok, emberek Dicsértük már a kiskunhalasiak újabb kezdeményezését, * Szilády Galériát. Hangsúlyoztuk, hogy a lakosság művé­szet iránt érdeklődő rétege ‘számára milyen hasznos lehet az efféle törekvés. A napokban meghívást kaptunk ismét: menjünk el egy olyan kiállítás megnyitójára, ahol tárlatvezetést is szervez­nek, s azt követően egy művészettörténész beszélget a ki­állító művészekkel; egy Kossutb-díjas, s egy Munkácsy-díjas alkotóval, Kiss István szobrászművésszel, illetve Bognár Ár­pád grafikusművésszel. Örömmel tettünk eleget a meghívás­nak. I A Szilády Áron Gimnázium dísztermében — de sokat tud­nának mesélni ezek a falak, ezek az olajfestmények az öreg könyvek sorai fölött1 — képek és szobrok, ízléses elrendezésben. Fiatalok és idősebbek, diákok, katonák, munkások; gyermekek és nők, férfiak, házaspárok, sze­relmespárok. Zsúfolt terem. Hallgatják dr. Pozsgay Imre kandidátus szavait, aki vállalta, hogy megnyitja a tárlatot. Idé­zek beszédéből: „íme, egy város kezd ráesz­mélni a művészetre, és magához hívja azokat az alkotókat, akik­ről azt hiszi, hogy valami lé­nyegeset akarnak mondani a népnek.” S azután Paul Eluard sorait idézi a cselekvésről. A megnyitó után elkezdődik a tár­latvezetés. Dr. Bereczky Loránd művészettörténészt szorosan kö­rülveszik az érdeklődők; azok, akikben él a vágy. hogy köze­lebbről ismerkedjenek az alko­tásokkal. Akik még nem bírnak megbirkózni a látvánnyal, akik sejtik már, de még nem értik a látvány' mögötti művészi lénye­get. Olyan ez most számukra — ezt gondolom —, mintha valami­féle titókfejtés tanúi lennének. A tál latvezető mondatait idé­zem: „Fontos, hogy kontaktus te­remtődjön a szoborral; ne legyen idegen egészen, amit nézünk. S ehhez sokáig nézni kell, hagyni, hogy fokozatosan táruljon ki előttünk, váljék ismerőssé a mű.” „Az egyes elemek gyönyörű egymáshoz kapcsolódását látjuk.” Nézem az arcokat. Figyelem az érdeklődő tekinteteket. Van valami felemelően szép abban, amikor a művek. — még ha se­gítséggel is — a szemünk előtt hatnak a nézőkre. Azt gondo­lom, amikor a „térszerkezet rit­musa”, s a „hagyományok je­lenben való kiteljesedése”, s a hasonló kifejezéseket, mondato­kat hallom, hogy eljutnak ezek a szavak az emberek tudatáig, jó talajra találnak náluk. □ □ □ Közben — míg képtől képig, szobortól szoborig menve folyik a tárlatvezetés — a szemfüles és élelmes brigádtagok, hónuk alatt a brigádnaplókkal, megrohamoz­zák a vendégeket: kérik őket, írjanak bele néhány szíves szót, a találkozó emlékére. Kiss Ist­ván szobrászművész ezt jegyez­te be az egyik naplóba: „örömmel mutatom munkái­mat. Talán sokakban tovább hullámzik a szándékom." A „Fémmunkás” Vállalat kis­kunhalasi gyárában dolgozik Czombos Mária/ Odalép a szob­rászhoz, s kéri, hogy jegyezzen be néhány sort az „Ifjúság” bri­gád naplójába. Teljesítik a ké­rését. Valaki odasúgja nekem: — Mária a város egyik legjobb sza valója! □ □ Q Azon tűnődöm ebben a forga­tagban, ebben a mozgó, nyüzs­gő, halkan moraj ló tömegben: mi hozta ide a legkülönfélébb korú, foglalkozású, s képzettségű embereket? Mert amint jobban körülnézek, azt látom, hogy a munkásnő mellett áll a gyár­igazgató, a szomszédos város művelődési házának igazgatója egy helybeli tanárral beszélget egyik szobor előtt, a halasi mú­zeumigazgató meg éppen két diákkal vált szót két kép között. A fiatal katonák mellett a vá­rosban élő szakállas festőmű­vészt veszem észre, (s amott tá­volabb egy fejkendős paraszt­nénit. Nyilvánvalóan a szép szerete- tével is magyarázható ez, s az egyre fokozódó művelődési igye­kezettel. Ám nem csak ezzel. Hanem — és ez nagyon fontos kérdés! — azzal is, hogy ebben a városban szervezik a közönsé­get. Láttam — saját szememmel — nem egy alkalommal, hogy jó módszerrel, például az akti­. vák mozgósításával, zsúfolt te­remben folyt a hangverseny, né­pes közönség előtt zajlott le a vetélkedő. Ez is a dolog lénye­géhez tartozik. □ □ □ Valaki odajön hozzám, aki tudja, hogy újságíró vagyok, és azt kérdezi: tudom-e, hogy Kis­kunhalason ebben a pillanatban nem kevesebb, mint négy kép­zőművészeti tárlat látható? — Hűha! — szalad ki belőlem a csodálkozás szava. A fegyve­res erők klubjában Túri Endre tűzzománcait mutatják be, a szakmaközi művelődési otthon­ban Diószegi Balázs olajképei láthatók, s a Thorma János Mú­zeumban a helyi gyűjtemény. S ott csipkekiállítás is várja a közönséget, szépen kiegészítve a városi képzőművészeti progra­mot. — Egyik nagy örömünk — mondja Lungen Pál népművelési felügyelő —, hogy a halasiak egyre közelebb kerülnek a mű­vészethez. □ □ □ A tárlatvezetés után — most már szűkebb körben — tovább folyik a beszélgetés. A művész és közönsége. Hagyományok. Egy város kulturális arculata, különös tekintettel a művészeti életre. Lehet-e vidéken megma­radni, illetve érdemes-e? Alkot­hat-e — „messze a tűztől” — így is jelentősei? (A válasz vé­gül is: igen!) Ilyen és hasonló témák kerülnek terítékre. A művészeken, s a város kul­turális vezetőin kívül jelen van a helybeli tanács elnöke, az MSZMP városi bizottságának titkára, s a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. A felvetett problémák nyomán látom raj­tuk: latolgatják máris maguk­ban, mit lehet még tenni? Varga Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom