Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-28 / 149. szám

1974. június 28. • PETŐFI NEPE • 3 MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA Beszámoló a múlt évi költségvetés végrehajtásáról Faluvégi Lajos beszéde Tiszteli országgyűlés! Kedves képviselő elvtársak! Társadalmi és gazdasági szem­pontból egyaránt sikeres eszten­dőről adhat számot a kormány. A tervezettnél jobban gyarapo­dott a népgazdaság, a számított­nál kedvezőbb mind a gazdasági, mind a pénzügyi egyensúy. Ezt jelzi a hazai kereslet és kínálat ■ összhangja. Követeléseink növe­kedésével, tartozásaink csökkené­sével zárult külkereskedelmi és fizetési mérlegünk. A tervnek megfelelően alakultak az élet- színvonalat alapvetően meghatá­rozó reálbérek és reáljövedelmek. Különösen a nagyipari munkás­ság életkörülményei javultak. Ki kell emelni a gazdasági nö­vekedés egyehletes ütemét és ki­egyensúlyozottságát, amely tovább erősödött, miközben a tőkés or­szágokban a termelést és a keres­kedelmet alapjaiban érintő zava­rok keletkeztek: az infláció rend­kívüli mértékben gyorsult, és a valutáris bizonytalanságok elhá­rítására sem találtak megnyug­tató megoldást. Stabilitásunk alapvető biztosítékát a szocialis­ta országokhoz, a 25 éves jubi­leumát ünneplő KGST-hez fűző­dő viszonyunk jelenti. Az 1973. évi népgazdasági terv eredményes végrehajtását a költ­ségvetési gazdálkodásról szóló zárszámadás sokféle módon mu­latja meg. Az állami költségvetés egyensúlya jobb az előirányzott­nál. A hiány — évek óta először — nemcsak a tervezettnél, de az előző évinél is kisebb. 1,8 mil­liárd forint, amit hazai hitelfor­rásokból pótolunk. A költségve­tés összes bevétele 10 százalékkal emelkedett, 230,6 milliárd , forint volt, a kiadás pedig 232,4 mil­liárd forint. A vállalatoktól és a szövetkezetektől származó befi­zetések a számítottnál nagyobb« arányban, 12 százalékkal növe­kedtek. s elérték a 195 milliárd forintot. 14 milliárd forint volt a lakossági befizetések összege. Az állami költségvetés főbb kiadásai közül a felhalmozásra és a támogatásra fordított összeg nem az előirányzatnak megfele­lően alakult. Felhalmozásra a költségvetésből 44 milliárd forin­tot, a tervezettnél valamivel ke­vesebbet használtunk fel. Ugyan­akkor nagyobb ütemben, majd­nem 25 százalékkal növekedtek a támogatások. Ezen belül az im­port közvetlen ártámogatása az előző évinek négyszerese. E tény komoly figyelmeztetés számunkra és arra késztet, hogy a külső gaz­dasági feltételek tartósnak ítél­hető változása nyomán igazítsuk hazai értékviszonyainkat. 1973. évi költségvetésünket dön­tően két. a népgazdasági tevé­kenység egészét befolyásoló folya­mat határozta meg: külgazdasági kapcsolataink gyors bővülése és a beruházási tevékenysége évköz­ben lassan meginduló élénkülése. Külgazdasági kapcsolataink Külkereskedelmi és fizetési mérlegünkre az jellemző, hogy a kivitel — áremelkedés nélkül szá­mított — 14 százalékos növeke­dése mellett a behozatal csak 4 százalékkal haladta meg elmúlt évit. Külgazdasági kapcsolatainkban a tőkés világpiaci árhatások nem jelentettek egészen újat számunk­ra. Amikor az 1973. évi költség­vetést a kormány a tisztelt or­szággyűlés elé terjesztette, hang­súlyoztuk, hogy a forint belső vásárlóerejének védelme erőtel­jes, a korábbinál még fokozot­tabb állami tehervállalást tesz szükségessé, ami a nagyon gyors világpiaci drágulás közepette nagy feladat lesz. Korántsem volt tehát meglepetés a világpiaci árak emelkedése. Mértéke azon­ban a vártnál jóval magasabb volt. kiváltképp az energia-, a textil, és a' vegyipari alapanya­goknál. 1974 első hónapjaiban az anya­gok és energiahordozók — külö­nösen az ásványolaj, nyersbőr, gyapjú, a szintetikus szálak, a fe­hérjetakarmányok — világpiaci ára esetenként kiugró mértékben, tovább növekedett. Az utóbbi hó­napokban azonban a világpiaci árak emelkedésének üteme mérséklődött. Várható, hogy va­lamelyest stabilizálódnak . a vi­lágpiaci árak, de az 1973. évinél jóval magasabb szinten. Gazda­ságunk adottságai mellett nem tehetjük meg, hogy a magasabb világpiaci árszínvonalat és az új árarányok tartós irányzatait — mérsékelt, ésszerű keretek között — vállalatainkkal ne érzékeltes­sük. Ezt a szándékunkat fejezte ki eddig is tudatos árfolyampoli­tikánk, a forint mértéktartó fel­értékelése a tőkés orszá­gok valutáihoz képest és az ár­folyambiztosítási rendszer. A valóságosabb költségviszo­nyokhoz való alkalmazkodást akarjuk méginkább elérni a ter­melői árak 1975. január 1-i mó­dosításával is, amely — mint is­meretes — kiterjed az energia- hordozók, a kohászati termékek, a vegyipari és más alapanyagok árára. Erre azért van múlhatat­lanul szükség, mert a 3—5 évvel ezelőtti helyzethez igazodó ár­arányaink gyengítik a gazdasági kalkuláció ösztönző erejét, gyak­ran a népgazdasági érdekekkel ellentétes döntésekre késztetik a felhasználókat Az energiahordozók és alap­anyagok termelői árának emelése nem vezethet általános árszín­vonal emelkedéséhez. A költ­ségemelkedést jórészt ellensú­lyozza az, hogy a vállalatok esz­közlekötési járulékfizetési köte­lezettségét 10 milliárd forinttal csökkentjük. Az árváltozások a termelői ára­kat érintik, de néhány termék­nél, döntően az üzemanyagoknál és tüzelőanyagoknál a kormány megbízásából az árhalóságok megvizsgálják, hogy milyen mér­tékben kell a fogyasztói árakat módosítani. Ezzel egyidejűleg azt is kidolgozzuk, hogy milyen jö­vedelemnövelő intézkedéseket te­gyünk a munkások 'és alkalma­zottak, a nyugdíjasok, járadéko­sok és a gyermekgondozási se­gélyben részesülők bére és járan­dóságai arányos növelése érdeké­ben. A IV. ötéves tervben jóvá­hagyott életszínvonal-politikai elveink és előirányzataink telje­sítését továbbra is alapvető fel­adatnak tekintjük. Beruházás és az építőipar A beruházások csak mérsékelt etemben nőttek. A szocialista szektorban — folyó áron — 106 milliárd forintot költöttünk be­ruházásra. 3 százalékkal többet, mint az előző évben, de a terve­zettnél 7 milliárddal kevesebbet. A beruházások elmaradásának okai nem mai keletűek, de ma is hatnak. Idesorolhatók minde­nekelőtt az előkészítési hiányos­ságok, amelyek következménye a beruházások bizonytalan indítása és a kivitelezésnél felmerülő vá­ratlan műszaki problémák. Sze­rencsére vannak már kedvező ta. pasztalatok. Határidő előtt ké­szült el a Tiszai Vegyi Kombinát olefinüzeme és a Hódmezővá­sárhelyi Építőanyagokat Előállító Gyár beruházása. Néhány új be­ruházási javaslat átdolgoztatásá- val az eredeti kivitelezési időt csökkenteni lehetett. Építőiparunk sokat fejlődött az elmúlt években, elég csak a la­kásépítés gyorsítására, néhány kiemelkedően szép létesítményre gondolunk. Az építőanyag-ipar ter­melése a tervezettnél gyorsabban nőtt, ezért csökkentek az anyag­ellátási zavarok. Koncentráltabb a beruházási tevékenység: 1973. év végén mintegy hétszázzal ke­vesebb beruházás kivitelezése volt folyamatban, ezek összértéke csaknem 30 milliárd forinttal több volt, mint egy évvel korábban. Az építési kapacitások összetéte­le és területi megoszlása azonban még nem felel meg eléggé az igé­nyeknek, a tervezettnél kevésbé nőtt az építési-szerelési teljesít­mény volumene is. Sok mindenen kell még vál- toztatnuk a beruházások előké­szítésében és kivitelezésében, hi­szen az idén a tavalyinál jóval nagyobb a beruházási javak irán­ti kereslet, a beruházási tervek teljesítéséhez pedig fontos nép- gazdasági érdekek fűződnek. Javuló eredmények Tisztelt országgyűlés! A vállalatok, szövetkezetek ta­valyi gazdálkodását a tervezett­nél erőteljesebb fellendülés jel­lemezte. Viszonylag kevés, mindössze 32 vállalat és ipari szövetkezet volt tavaly (veszteséges, az év végi veszteség 400 millió forint. A veszteséges jés alaphiányos me­zőgazdasági .szövetkezetek száma is csökkent. Volt azonban néhány szövetkezet, ahol a gyenge gaz­dálkodási eredmények a termőhe­lyi ádottságokkal nem indokol­hatók. A munka hatékonyságának ja­vulását jelzi, hogy a nemzeti jö­vedelem a társadalmi terméknél gyorsabban. 7 százalékkal emel­kedett. Az ipari termelés növeke­désének négyötöde, a mezőgazda­ságban az egésze a munka ter­melékenységének emelkedéséből adódott. Az ipar bruttó termelése több mint 7 százalékkal nőtt. Ez 1 szá­zalékkal nagyobb a tervezettnél. Legnagyobb iparvállalataink az átlagnál gyorsabban fejlődtek. Mérséklődött a munkaerő-vándor­lás, csökkent a pénzügyi nehéz­ségekkel küzdő vállalatok száma. A szállítás és hírközlés növelte teljesítményét és ezzel a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásá­nak hányadát, ami a népgazda­ság más területein létrehozott ter­mékek realizálálásához jó feltéte­leket teremtett. A magasabb tel­jesítmények elérését elősegítette az ágazatban végbemenő rekonst­rukciós folyamat: a villamosítási és dieselesítési program, valamint a tehergép- és vasúti járműpark felújítása. A mezőgazdaságban kevésbé éreztük még a korábbi aszály, és állatbetegségek kártevését. Első­sorban a gabona és a kukorica kiváló termése, a szőlőtermesz­tés, továbbá az 1970—71-es év magas színvonalát is meghaladó tehén- és kocaállomány eredmé­nyeként a mezőgazdaság bruttó termelése, a tervezett 1 százalék helyett 5 százalékkal emelkedett. A létrejött magasabb termelési kultúrára építve, az idén már ar­ra lehet összpontosítani, hogy — az időközben hozott kormányin­tézkedések segítségével — na­gyobb hozamokat ériünk el a ter­vezettől tavaly még elmaradó zöldség-, burgonya, és cukorrópe- termelésében is. A vállalatok nyeresége — ide­értve a nem mezőgazdasági szö­vetkezeteket is — 110 milliárd fo­rint volt. 18 százalékkal több, mint az előző évben. A mezőgaz­dasági szövetkezetek nyeresége 33 százalékkal nőtt, elérte a 13 mil­liárd forintot. A termelési költségek színvo­nala is kedvezőbb képet mutat az előző évinél. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy a költségszint alakulásában — ha közvetve is — túlzottan nagy szerepe volt az állam pénzügyi intézkedéseinek. A tavalyi gazdálkodás nyeresé­géből képzett vállalati érdekelt­ségi alapok összege 38 milliárd forint volt. 16 százalékkal nőtt a részesedési. 19 százalékkal a fej­lesztési és 10 százalékkal a tarta­lékalapba helyezhető összeg. Ezek egészséges arányok. A mezőgaz­dasági szövetkezetek bruttó jö­vedelmük növekedéséből számot­tevően emelhették az egy főre ju­tó személyi jövedelmeket, de egy­re általánosabbá válik az a helyes szemlélet, hogy a biztonságos gaz­dálkodáshoz folyamatos fejlesz­tésre. kellő tartalékokra van szük­ség. A vállalatok 8 milliárd forint részesedési alapja — népgazdasági átlagban számítva — 27 napi bér­nek felel meg. A nyereségrészese­dés minden ágazatban magasabb volt, mint az előző évben. Az elmúlt évi gazdálkodás alap­ján az állami vállalatok álló, forgóalapjai és követelései 660 milliárd forintról 708 milliárd fo­rintra, a mezőgazdasági szövetke­zeteké pedig 68 milliárdról 76 milliárd forintra emelkedtek, ami termelőegységeink gazdasági ere­jének általános gyarapodását mutatja. Korszerű, hatékony gazdálkodást A termelési eszközökkel való vállalati gazdálkodás javült, és az egy dolgozóra jutó állóeszköz­állomány lassú növekedése mel­lett a kihasználás foka is kedve­zőbb. De még vannak kedvezőt­len tapasztalataink is. Sokszor korszerű, nagy értékű berendezé. sek- csak egy, vagy másfél mű­szakban működnek, és még ezt az időt sem használják fel teljesen az üzem- és munkaszervoy.es gyengeségei folytán. A vállalati fejlesztések sem mindig hozzák meg a várt ter­melési és pénzügyi eredményt Előfordul, hogy az elkészült be­ruházások csak hosszabb huza­vona után. nagy üggvel-bajjnl válnak üzemképessé. Középtávú terveink mindig tar­talmazták a termelési szerkezet változtatásának mozzanatát, külö­nösen a negyedik ötéves terv helyezte ezt teendőink középpont­jába. A demográfiai helyzetünk alapján jó néhány évre előrejelez­hető munkaerőhiány, a nyers­anyag, illetve a feldolgozóipari árak átrendezésén is lemérhető nemzetközi verseny éleződése egyetlen vállalatunk számára sem nyújt tétovázási időt. A gazdasági szerkezet korszerű­sítéséhez többféle út vezet. Néhol új gyártmányok bevezetésével le­het jövedelmezőbbé tenni a ter­melést. Másutt mód nyílhat arra, hogy az adott terméket jövedel­mezőbben állítsák elő. A feldol­gozóipar sok ágában a termék minőségének javítása, esztétikai színvonalának emelése a hasznos­ság, a gazdaságosság, fontos fok­mérőié. Az is célszerű lenne, ha a nagy, hasonló termelőberendezé­sekkel rendelkező vállalatok egyes ipari javító, karbantartó szolgál­tatásokra közösen vállalkoznának, mivel ezzel a költség is. a mun­kaerőigény is csökkenne. A mezőgazdaságban a termelési szerkezet azáltal válhat előnyö­sebbé. ha a közepes üzemek mind nagyobb hányada zárkózik fel a fejlett, iparszerű technológiát al­kalmazó. élenjáró üzemekhez. A kedvezőtlen természeti feltételek között gazdálkodó szövetkezetek pedig tovább egyszerűsíthetik, szakosíthatják termelési szerkeze­tüket és amellett olyan kiegészítő tevékenységet folytathatnak, mellyel kevésbé szorulnak külső támogatásra. A legtöbb ágazatban a modern technika széles körű alkalmazása az elsőrendű feltétele a gazdasá­gosabb termékszerkezet kialakí­tásának. Ehhez licenceket és gyár­tási eljárásokat kell vásárolni összehangoltan hazai kutatásaink fejlesztésével. Vállalatainkat ez­úttal is biztatni szeretnénk, hogy alkalmazzák a hazai talál­mányokat. a legkorszerűbb kül­földi eljárásokat. A vállalatok az idén és jövőre gyorsíthatják a régi és az új technika cseréiét. Pályázatot hir­dettünk a szocialista importból beszerezhető gépekhez nyújtott állami támogatásra. A versenyez­tetés meghirdetésekor két év alatt félmilliárd forint kedvezménnyel számoltunk, de olvan nagy volt az érdeklődés, hogy a kérelmek el­bírálásakor vállaltuk: a költség- vetés több mint 1 milliárd forint amortizációs befizetést elenged, s így csupán ebből a forrásból 60 vállalat gépeinek egy részét kor­szerűre. újra cserélheti ki. Az ér­deklődés láttáit elhatároztuk, az ötéves terv hátralevő részében ezt az akciót megismételjük. Az egész népgazdaság számára, de különösképpen a vegyiparban és a gépiparban a termékszerke­zet gazdaságos fejlesztéséhez nél­külözhetetlen. hogy a szocialista integrációból származó előnyöket jól kamatoztassuk. Következő öt­éves tervünk külgazdasági meg­alapozásához szükség van arra, hogy a vállalatok aktívabban köz­reműködjenek a sokoldalú tárgya­lásokon a termelési együttműkö­dés kibontakoztatása éndekében. Jól példázzák ezeket a lehetősége­ket az aláírt egyezmények: a Szovjetunióval olefin, petrolké­miai és gumiipari gyártásszakosi- tási és kooperációs egyezménye­ket kötöttünk, már az 1975 utáni időszakra, Lengyelországgal újabb műszál- és műanyagszakosítási egyezményt írtunk alá. A sze­mélygépkocsi-kooperáció kereté­ben alkatrészeket szállítunk a Zsiguli és a lengyel Fiat gépko­csikhoz. öt szocialista - ország egvütt építi az orenburgi gázve­zetéket. Jugoszláviával és Cseh­szlovákiával közösen hozzuk létre az Adria kőolajvezetéket. Gazdálkodásunk hatékonyságát tehát nagyon sokféle módon nö­velhetjük. Bár ebben fő szerep jut a központi döntéseknek és a szabályozóknak, aligha vitatható, hogy végül is a vállalati vezetők­nek és a munkáskollektíváknak kell megtalálniuk azokat a mód­szereket. amelyek házuk táján a legjobb eredmények eléréséhez vezethetnek. Szocialista társadal­munkhoz1 méltó visszhang erre a pártkongresszus és a felszabadu­lási évforduló tiszteletére kibon­takozó munkaversenv. Jövedelem és elosztás A jövedelmek nálunk — elosz­tási elveinknek megfelelően — szorosan kötődnek a munkához. Tavaly az összes személyi jöve­delmek — beleértve a béreket és a pénzbeni juttatásokat — 9 szá­zalékkal gyarapodtak. Ehhez az állmi költségvetés a fogyasztói ár­támogatáson kívül, amelyek lehe­tővé tették, hogy a fogyasztói ár­emelkedés tervezett szinten ma­radion. az életkörülmények ala­kulásában egyre nagyobb szerepet játszó társadalmi juttatások fi­nanszírozásával is hozzájárult. Az egészségügyi, a kulturális és a kommunális intézmények szolgál­tatásainak bővülése, a társada­lombiztosítás növekedési üteme 1973-ban csaknem egyötöddel na­gyobb volt. mint a nemzeti jöve­delem gyarapodásának mértéke. Juttatásokra, közszolgáltató intéz­mények működésére és felújításá­ra 88 milliárd forintot fordítot­tunk. 25 milliárd forintot használ­tunk fel új intézmények létesíté­sére. beleértve a lakás- és kom­munális ellátást. A tavalyi és méginkább az idei 5, 5,5%-os reáljövedelem-növeke. dés meghaladja a IV. ötéves terv első két évében elért reáljövede­lem-emelkedés mértékéi. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 1972 novembe­ri állásfoglalása és az azt követő intézkedések azt célozták, hogy ne csak összességében, de a társa­dalmunk által helyesnek tartott arányok szerint is javuljanak az életkörülmények. Állami intézke­déssel növeltük a nagyipari mun­kásság bérét, javítjuk a nagycsa­ládosok életkörülményeit. 1973- ban 2.3 milliárd forinttal felemel­tük a nagyüzemi munkások, mű­vezetők bérét. Az állami iparban dolgozó munkások havi átlagbére az előző év azonos időszakához képest 12.4 százalékkal nőtt. Államunk a gyermekeket ellátó intézmények szolgáltatásain kí­vül eddig is rendkívül nagy ösz- szeggel — 8 milliárd forinttal — járult hozzá a gyermeknevelési költségekhez. És az idén, ugyan­akkor. amikor a családi jövede­lemarányok javítása áll a figye­lem középpontjában 700 millió forint összegben központi bérin­tézkedést is végrehajtottunk. Ez félmillió dolgozót érint. Ennek ke­retében julius 1-én felemeljük a tanácsi dolgozók fizetését és beve­zetjük az egységes bérrendszert. A kormány ezzel is kifejezésre akarja juttatni, hogy a közügyek intézése olyan hivatás, ami nagy* felkészültséget, tapasztalatokat igényel, és közmegbecsülésre ér­demes. A lakossági adópolitika meg­ítélésével kapcsolatban külön alá szeretném húzni törekvéseink lé­nyegét. Az adópolitika is egyi­ke a jövedelemviszonyokat ala­kító eszközöknek. És ez a szere­pe a jobb ’életviszonyok között még nagyobb, mint azelőtt. Űj adóügyi intézkedéseink éppen emiatt túlnyomórészt társadalmi indítékúak, s nem elsősorban a költségvetési bevételek növelé­sének szándékából fakadnak. A jelenlegi és a következő öt­éves tervünkben is központi kér­dés a lakásviszonyok javítása. A kormány a közelmúltban is könnyítette a 3 és a többgyer­mekes családok, valamint az ál­lami vállalatok munkásai csalá­di ház-építésének hitelfeltételeit. Tavaly az előirányzottnál több, összesen 85 200 lakás épült. Csak­nem 1000 lakás építésével — kezdeti lépésként — megindult a munkáslakás-akció. Ugyanakkor az állami lakásépítés 2000-rel elmaradt a tervezettől. A fő gon­dot itt még mindig a közműve­sítés okozza. 1973-ban emeltük Budapest és az öt nagy vidéki város lakásépítésére szánt össze­get, s ezek szükség szerint köz­művesítésre is felhasználhatók. Az egészségügyi és szociális intézményhálózat működtetésére és felújítására 1973-ban 12 mil­liárd forintot, bővítésére pedig másfél milliárd forintot fordítot­tunk. Mind nyilvánvalóbb, hogy a kisebb építési beruházást igénylő járóbeteg-ellátás, mentő- szolgálat, közegészségvédeíem és vérellátó szolgálat fejlesztésében számottevőek az eredményeink ezekben az években. Szemléleti változásra van szükség A kulturális intézmények mű­ködésére és felújítására 1973-ban 19 milliárd forintot, fejlesztésük­re pedig csaknem 4 milliárd fo­rintot fordítottunk. Három kulcs­feladat állott előttünk: az álta­lános iskolai oktatás és a szak­munkásképzés színvonalának emelése, továbbá a közművelő­dés jobb anyagi feltételeinek megalapozása. Az egy általános iskolai ta­nulóra jutó költségvetési kiadást nagymértékben, 14 százalékkal növeltük. A szemléltető eszkö­zökkel történő jobb ellátásra, az iskolák színvonal-különbségeinek mérséklésére a tanácsok elóirány. zatain felül a tavalyi és az idei költségvetésből is 60—60 millió forintot fordítunk. Sokat segí­tett, hogy tavaly az általános is­kolai tantermek száma csaknem fél ezerrel bővült. Most arra kell ügyelnünk, nehogy ez a len­dület alábbhagyjon, hiszen a IV. ötéves terv előirányzatai más­ként nem teljesíthetők. Oj erő­feszítésekre és szemléleti válto­zásra van szükség a munkáslak­ta területeken és tanyákon élő gyerekek színvonalasabb oktatá­sához, az általános iskolai tan­termek és diákotthonok gya-» rapításához, és néhol még ahhoz is, hogy ezek benépesüljenek ta­nulókkal. Ehhez segítséget nyújt, hat az az új rendelkezés, amely az oktatási, egészségügyi és kom­munális beruházásokba bevonja a kisebb építőipari egységeket azzal, hogy lehetővé teszi szá­mukra munkájuk folyamatos el­számolását és kifizetését. A szakmunkásképző intézmé­nyek pénzügyi feltételei is ja­vultak; az egy szakmunkásta­nulóra jutó összeg 15 százalék­kal növekedett. Ehhez azonban — sajnos —, a tanulók számá­nak csökkenése is hozzájárult. Az ösztöndíj-kiegészítés és a tár­sadalmi ösztöndíjak bővítése el­lenére, . egyes szakmákban évek óta csökken az utánpótlás. Nem­csak a jövedelmi viszonyok, a nehezebb munkakörülmények miatt alakult ez így, hanem azért, mert eddig nem sikerült igazi tar­talmat adni annak a nemes szándéknak, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltsé­get, vonzó erőt és előrejutási le­hetőséget biztosítson. A költségvetés művelődési kiadásainak növekedési üteme 1973. évben meghaladta a nem­zeti jövedelemét. A munkáskör­zetek művelődési otthonai szá­mára az elmúlt évben 20, a folyó évben 30 millió forint külön tá­mogatást nyújtottunk. A közpon­ti támogatások mellett a taná­csok, a vállalatok és a szövet­kezetek eltérő mértékben vállal­nak részt a közművelődés költsé­geiben. Tavaly Bács, Békés és Szolnok megye a művelődési ott­honok ellátási költségeinek felét, míg Vas és Veszprém megye több mint kétharmadát fedezte. Ezek a nagyfokú eltérések nera magyarázhatók csak a helyi adottságokkal, a kulturális igé­nyek különbözőségével, aligha­nem ezekben a tényekben a kü­lönböző, s néhány helyen válto­zásra érett gondolkodásmód is tükröződik. A társadalmi juttatások szá­mottevő részével — 1973-ban 28 milliárd forint költségvetési ösz- szeggel és 21 milliárd forint fej­lesztési alappal — a tanács:, . gazdálkodtak. A IV. ötéves terv eddig eltelt éveiben még nem volt példa ennyire kiegyensúlyo­zott tanácsi gazdálkodásra. Ta­valy első ízben valamennyi me­gyei tanács bevételi többlettel zárta költségvetését és a fejlesz­tési alapok bevételei sem marad­tak el a tervezettől. A városok, községek fejlődését figyelemmel kísérve, szembetű­nik, hogy a megyéken belül né­hol nagyok a különbségek a te­lepülések között. Helyenként lát­ványos, szép újdonságok — oly­kor túlságosan is látványosak — tűnnek fel, másutt pedig az ele­mi követelmények kielégítése is késik. A közterületeken, utakon, köztisztaságon, parkokon nem mindenütt látszik a gondoskodás, pedig anyagi eszközeink ezekre a célokra nem csekélyek, és a lakosság társadalmi munkájára egyre jobban lehet támaszkodni. Kifogásolni kell, hogy taná­csaink nem használják ki az életkörülmények javításának minden lehetőségét. Miközben a társadalom jogosan elvárja a kommunális intézmények felújí­tási és beruházási munkálatai­nak gyorsítását, nagy összegű elköltetlen felújítási, útfenntar­tási, lakóház-felújítási pénzek, maradtak a tanácsoknál. Az igazsághoz tartozik, hogy ezekért nem lehet kizárólag a ta­nácsokat elmarasztalni. Pontosab­bá kell tenni e feladatok tervezé­sét, növelni kell az ide tartozó kapacitásokat és az igényekhez kell igazítani azok szerkezetét. A közgazdasági szabályozókkal ösz­tönzőbb feltételeket kell terem­teni a megvalósításához. Nagyon fontos lenne, az V. ötéves tervre készülve, ha fel­újítást és fejlesztési programo­kat dolgoznának ki, összehangol­va a több települést érintő célo­kat, hogy gyorsabban és olcsób­ban építhessenek, de ugyanabból a pénzből több is kiteljen. Népgazdaságunkban ebben az évben is folytatódik a kedzevő fej­lődés. A múlt eredményeit és ter­veinket túlszárnyalni azonban csak úgy lehet, ha képesek va­gyunk állandóan többet adni tár­sadalmunknak; ha az új követel­ményekhez igazodva, tudását és képességét fejlesztve végzi min­denki a dolgát. A jövő évben ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 30 éves évfordulóját, és jövőre tartja partunk XI. kongresszusát is. Az egész népünk számára oly fontos eseményekre méltó módon: tár­sadalmunk egységét kifejezve, közös akciókkal, kimagasló mun­kafelajánlásokkal és nagyszerű gazdasági eredményekkel készü­lünk. Egy hasznos munkával« jobb élettel és a szocialista épí­tés újabb sikereivel teli eszten­dőről ezért is számolt be öröm­mel a kormány, a megbízásából kérem a tisztelt országgyűléstől a törvényjavaslat elfogadását. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom