Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

19*74. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Partizántalálkozó Baján Szombaton délelőtt fél tízkor Baján, az állami gazdaság kultúr­termében rendezték meg a me­gyében élő, volt partizánok ta­lálkozóját. Az elnökségben he­lyet foglalt dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság osztályve. zetője, Gáti Gedeon, a Magyar Partizán Szövetség Országos Bi­zottságának tagja, a Nácizmus Üldözöttéi Országos Bizottságá­nak elnöke, Lengyel László, a megyei pártbizottság munkatársa. Bercsényi Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa, a me­gye gazdaságpolitikai helyzetéről tájékoztatta a volt partizánokat, majd Gáti Gedeon ismertette a Magyar Partizán Szövetség vá­lasztmányi ülésének határozatait. A volt partizánok kérdéseire Gáti Gedeon és dr. Posváncz László válaszolt. Huszonhatmillió palack üdítő A napokban kezdte meg mű­ködését a Közép-magyarországi Pincegazdaság kecskeméti köz­ponti telepén egy korszerű pa­lackozó gépsor. Az olasz—NSZK kooperációban készült berende­zés óránként 15 ézer kétdecis üveg töltését képes elvégezni. A beruházás eredményeként többet és nagyobb választékban tudnak forgalomba hozni a Márka nevű üdítő italokból. A szénsavas sző­lőlén kívül megismerkedhetnek a fogyasztók a szénsavas citrom-, narancs-, mandarin- és cola- szörppel is. Az idei tervek szerint az új gépsoron 26 millió palackot töl­tenek meg az egyre népszerűbbé váló italokkal. Töltés után a palackok a pásztórizálóba kerülnek, ötven perc alatt tesznek meg húsz métert az üvegek váltakozó hőmérsékletnek ki­téve. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor az üvegek kilép­nek a pasztőrözőbői, Kiss Mihályné és Gyulai Lászlóné szakmun­kások felügyelete mellett. A háttérben Boleszkó Balázs műszerész, aki a berendezés működését ellenőrzi. (Kovács János felvétele) ÉVENKÉNT 30 MILLIÓ TÖBBLETET JELENT Űj beruházás a Petőfi Nyomdában Újsághír: A megyei műszaki hetek keretében került sor a Pa­pír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület rendezvényére. A Pető­fi Nyomda vezetői — az MTESZ tagcsoporttal közösen — 43 nagy- vállalat képviselői részvételével tűzték napirendre az öntapadó- címke-gyártás és -felhasználás ha­zai problémáinak megoldási le­hetőségeiről szóló tájékoztatót, amit termékbemutatóval kötöttek egybe. * Másfél hónap telt el a rendez­vény óta, máris jelentős ered­mény született, amelyről Ablaka István, a Petőfi Nyomda igazga­tója számolt be: — Magyarországon évek óta több mint 500 ezer dollárt fizet­nek ki évente azok a vállalatok, amelyek öntapadós címkéket használnak fel csomagoláshoz. Ennek felismerése vezetett ben­nünket akkor, amikor kapcsolat­ba léptünk az ANTONSON— AVERY amerikai céggel, s annak európai képviseletével. Üzleti tárgyalásaink sikerrel jártak, el­adtak részünkre egy címkenyo­mó gépsort és a gyártástechnológia licencét. Ezek ára 14 millió fo­rmt, amelyre a Könnyűipari Mi­nisztérium és a megyei 'tanács hosszúlejáratú kölcsönt nyújtott vállalatunknak. A gép már be­csomagolva várja Kecskemétre történő szállítását. Ha megérke­zik, azonnal felszereltetjük. Re­mény van arra, hogy augusztus elején megkezdhetjük a hazai, nyomásra tapadó címkék nagy­üzemi gyártását. . — Mit várnak az új profiltól? — Előzetes számításaink sze­rint 25—30 millió forintos bevé- telemelkedést. Ez azt jelenti, hogy a Petőfi Nyomda belép a 200 milliót termelők táborába. — Jelentkeztek-e már megren­delők? — Nagy az érdeklődés, már szállítási szerződést is kötöttünk. Különösen a csokoládégyárak, a Habselyem Kötöttárugyár, a COMPACK Külkereskedelmi Vál­lalat nyújtott be előzetesen nagy igényt. Faragó Mihály, osztályvezető Dániában és Svédországban há­rom héten átórarendi időbe­osztással — tanulmányozta a gép­pel kapcsolatos tudnivalókat: el­sajátította az üzemszervezési, elő­készítési, tervezési módszereket, a klisékészítés, szitanyomás, vá­góforma-készítés technológiáját Randersban Aage Damgaárd, Gö­teborgban Lennart Antonson, a két AVERY-leányvállalat igazga­tója előtt még vizsgáznia is kel­lett. — Hogyan működik a gépsor? — A gép teljesen automata — magyarázta az osztályvezető. — Alkalmas szita- és magasnyomás­ra, szinte egyidőben nyom három színt, illetve négyet, ha a magas­fényű fóliázást is hozzászámít­juk. A gépsor a nyomás után a kívánt formára vágja — stancolja a rotációs tekercset. — A papíranyagot honnan szerzik be? — Import áru, az AVERY-cég biztosítja. Itt jegyzem meg, hogy nemcsak papíralapra lehet nyom­ni, hanem tizennégy féle anyag­ra, köztük textíliára, fémfóliára is. A ragasztó is külföldi, 30 féle között válogathatunk. — És a teljesítmény? — Óránként 61 méter hosszú tekercs, vagyis egymilliónak meg­felelő, bélyegnagyságú címke Ez a nagy teljesítmény kihat az árakra is, jóval olcsóbb lesz, mint a hagyományos módon elő­állított termék. Országszerte várják, hogy meg­kezdődjön Kecskeméten a címke­gyártás. Erről szakemberképzéssel is gondoskodik a Petőfi Nyomda Vezetősége: Jelenleg Göteborgban tartózkodik Bódi Ernő szerelő és Dani János gépmester, s tanul­ják a kezelést és a gép karban­tartását. Holman Péter KÉPERNYŐ Nagy csaták — közelről A mai negyven-, ötvenévesek s a még idősebbek pénteken es­te immár távolinak tűnő, tragi­kum történelmi időket láthattak — közelről. A Nagy csaták című francia dokumentumfilm-sorozat (alkotói: Daniel Costelle, Henri de Turenne és Jean-Louis Gil- laud) első része azt mutatja be számtalan dokumentációval, sok meggyőző bizonyító anyaggal, miként igyekeztek 1940 nyará­tól kezdődően Hitlerék, Görin- gék hatalmas légifölényükre tá­maszkodva térdre kényszeríteni Angliát. Szemléletesen idézték fel a vi­lágméretű drámai órákat, napo­kat a film alkotói; azt többek között, hogy a fasizmus vezérei Lengyelország és Franciaország után mindenáron »le akarták igázni a szigetországot. Nem szá­mított az emberáldozat, nem ér­dekelte őket különösebben a mérhetetlen anyagi veszteség! Vakon hittek a győzelem remé­nyében, egészen addig, míg a lelkes, félelmet nem ismerő, s gyorsan, de alaposan felkészített angol pilóták leckét nem adtak Hitleréknek; aminek következté­ben végül is kénytelenek voltak elhalasztani a további letipró törekvéseket. Az angol pilóták — írtuk —, ám tegyük hozzá gyorsan, az ő szerepük kisebbítése nélkül, hogy egyben a levegő hőseinek való­ságos nemzetközi összefogását láttuk felidézni most. Gondol­junk csak elsősorban a sokat ül­dözött, de harci kedvben nem meggyöngült lengyelekre vagy a francia katonákra, akik ponto­san tudták: saját hazájukat vé­dik, ha a fasizmus ellen bármi­lyen lobogó alatt emelkednek a magasba a nácizmus ellen, kipró­bált gépeiken. Ezt a gyönyörű összefogást meggyőzően érzékel­tette a film. Természetes, hogy egy világ­méretű háborúról szóló doku­mentumfilmben sok a harci je­lenet, a véres rombolás, a ret­tenetes öldöklés. Nem is hiány­zott ez ebből az első részből sem; legfeljebb kissé több volt belőle, mint amennyit a helyes arányok megköveteltek volna. A film egyik legfőbb erényének ezért azt éreztük, hogy felhasz­nálta a személyes vallomásokat is, a visszaemlékezéseket; élmé­nyeikről faggatta azokat, akik ma még élnek a résztvevők kö­zül, s akiknek akkor szerepük volt akár az egyik, akár a má­sik oldalon a csatákban. Láttunk egykori német pilótát, aki elfogódottság nélkül tud be­szélni a borzalmakról; a paran­csot pontosan végrehajtó kato­na érzéketlenségével. Láttunk magányába visszavonult angol tábornokot, aki a nemzet büsz­kesége volt, s akin látszott: nem mentek el nyomtalanul nála az évek, volt min gondolkoznia a rettenetes évek óta. S láttunk egyszerű szavakkal szóló pilótát, aki tárgyilagosan, de érzéssel tu­dott beszélni bátorságról, embe­ri életről, a teljes szívű odaadás- róL A következő hetekben újra és újra átéljük majd a múltat, a véres-rettenetes napokat. A film segítségünkre lesz abban, hogy ismét ítéljünk és elgondolkoz­zunk. Jó segítség lesz az embe­riség-méretű önvizsgálatra, még akkor is, ha a francia szerzők nem tudtak egészen tárgyilago­sak lenni, ha- szemléletük nem is egyezik meg teljesen a miénk. keL Akkor is, ha egyes orszá­gokat — s ezeknek az országok­nak a szerepét — például hazán­kat is — még csak említésre sem méltatják. Egy mindenképpen hasznos, el­gondolkoztató, értékelésre kész­tető sorozatot vett át a Magyar Televízió, olyat, amelynek egyes részeit kiemelkedő nemzetközi díjakkal jutalmazták. Érdemes figyelemmel kísérni. V. M. Az aluljárón innen és túl... Három hónappal ezelőtt zárták le Kecskeméten a gépjár­művezetők, a gyalogosok és a kerékpárosok nem kis bosz- szúságára a Kuruc körút és a Bem utca kereszteződését és ezzel együtt az aluljárót. Már akkor március közepén hal­latszottak olyan hangok, hogy évekig, de legalábbis egy évig nem nyitják meg ezt a fontos közlekedési csomópontot a járműforgalom előtt, s a Hunyadivárosban lakók nagy ke­rülővel juthatnak otthonukba, illetve munkahelyükre. Ne tekintsék olvasóink tudálékoskodásnak, ha megjegyezzük, hogy egy munka elvégzéséhez — különösen ha ez több mil­liós nagyságrendű — bizonyos idő szükséges. Ezért vártunk tehát előbb három hónapig, mielőtt a napokban Benkó Zol­tánnal, az Eszak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igaz­gatójával és munkatársaival a helyszínen győződtünk meg arról, mit tettek a határidők pontos betartásáért. Mielőtt erre a sokakat izgató kérdésre választ adnánk, szeret­nénk pontosan körvonalazni, mi­lyen feladatot kell végrehajtaniuk a vízmű dolgozóinak. A szóban- forgó Kuruc körút—Bem utcai csomópontban ki kellett építeni egy 120 méter hosszú, választó rendszerű szennyvízcsatornát, a régebbi csapadékvíz főgyűjtő­rendszerét meg kell erősíteni (az út nagyobb terhelése miatt), a belváros vízellátását szolgáló kör­vezetéket pedig védőcsőbe kell helyezni. Ezenkívül a Kuruc kör­úti csomóponttól a Rákóczi út páratlan oldaláig a mélyvezetésű szennyvízcsatorna megépítését is el kell kezdeni. Ez annál is indo­koltabb célkitűzés volt, miután egyetlen útlezárással rnegvalósí- tották a csomóponton, illetve a Bem utcától a Rákóczi út párat­lan oldaláig a közművek elhe­lyezését. Az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnak ezen a szakaszon egymillió-kétszázötven- ezer forint értékű munkát kell elvégeznie. Az építés határideje 1974. július 31. volt! A munkahelyen tapasztaltak megcáfolták a borúlátókat, ugyan­is a csapadékos időjárás ellenére a vízmű vállalat dolgozói reme­kül megállták a helyüket — ez köszönhető a jó munkaszervezés­nek és anyagellátásnak —, s a határidő előtt egy hónappal, jú­nius 30-án már elvonulnak a Bem utcától a Rákóczi út párat­lan oldaláig terjedő szakaszról. Munkájuk még lesz bőven, ugyan­is a Rákóczi út páratlan odalán folytatják a vákuumozást, ássák ki a munkagödröket, helyezik el a szennyvízcsatornát. Ennek át­adási határideje aktóber 15., s feltehető, hogy ezzel az egymillió 781 ezer forintos munkával vé­geznek is, hiszen július 31-ig a bíróság épületéig befejezik a csa­tornázást. Milyen gondjaik vannak? Az- első és legfontosabb a posta kés­lekedése^;’ A Kuruc körút alatt ugyanis sok kábel fut át, amelyet új csőbe vezetnek át, s a kábelek áthelyezése jelentős mértékben hátráltatja az útépítés megkez­dését. S ha már itt tartunk, be­széljünk erről is, hiszen mindad­dig nem lehet közlekedni ebben a csomópontban, s a Kuruc kör­úton sem, amíg az útépítők, a Kecskeméti Közúti Építő Válla­lat rendbe nem teszi az utat. Er­re két okból is szükség van. Az egyik, hogy a vízmű vállalat le­zárhassa a Bethlen körutat a Rákóczi út páros oldalától a Bocskai utcáig (ugyanis a mély- vezetésű csatornát továbbépítik, s innen ágaztatnak el az állo­máshoz), a másik: ez a lezárás csak akkor valósulhat meg, ha az aluljárón, illetve a Kuruc kör­úton már mehet a forgalom az állomás előtti utat igénybevéve. Az útépítés megkezdése tehát in­dokolt még akkor is, hogyha az aluljáró víztelenítésének műszaki problémáit ezideig nem tudják megoldani. Az egyhónapos határidő módo­sítás nem érte meglépetésként a kecskeméti KÉV főmérnökét, Bú­tora Károlyt, aki miután nekisze­geztük a kérdést: képesek-e egy hónappal előbb kezdeni, nagyon optimistán nyilatkozott. Annak ellenére, hogy június 5-én jóvá­hagyásra elküldték a KPM Köz­úti Igazgatóságának az útépítés­sel kapcsolatos szerződést, s jú­nius 17-re kértek az említett cso­mópontban munkahelyet, felké­szültek. Amennyiben július 1-én fejvonulhatnak — a vízmű ez- időre átadja a terepet —, akkor augusztus 20-ra a forgalom az új úton, illetve csomópontban meg­indulhat. Miért ilyen hosszú, másfél hónapos a határidő? Az eredeti terv szerint október 31-én kellene az utat forgalomba helyez­ni, azonban ezt sikerült a csator­názás gyors befejezése eredmé­nyeképpen előbbre, hozni. A leg­munkaigényesebb a szegélyépí­tés, amelyből 500 métert kell el­készíteni. Az 1850 négyzetméter 20 centiméteres betonalap lefek­tetése, majd az aszfalt leterítése csupán tíz napot igényel. Adva van tehát minden, ami a város egyik legforgalmasabb- csomópontjának átépítéséhez, ki­alakításához szükséges. (Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a forgalomirányító jelzőlámpák fel­szerelése elhúzódhat az út átadá­sának határidejétől, de ez külö­nösebben nem befolyásolja a for­galmat.) Egyetlen nyitott, s meg nem oldott kérdés foglalkoztatja a szakembereket. Ez pedig az aluljáró víztelenítésének műszaki megoldása. Mint tudomást sze­reztünk róla, ennek terveit, mű­szaki tanulmányát most készítik, s feltehetően az útépítés elké­szültéig nem is lesz kész. Két­ségtelen, hogy az aluljáró lezá­rásának megnosszabbítása ebből a szempontból előreveti árnyékát, de talán lehetne — éppen az előbbi indokok alapján — egy át­hidaló megoldást találni. Mindad-} dig, amíg műszakilag nem talál­nak megfelelő eljárást, tartsák tehát nyitva az aluljárót, hiszen a Bethlen körúton megépült csa­torna. illetve helyreállított út le­hetővé feszi a forgalomterelést — de egy későbbi időpontban ismét le lehetne azt zárni, természe­tesen nem hosszú időre. Ez hát a helyzet Kecskeméten az aluljárón innen. A túlsó ol­dalon tulajdonképpen rendben van minden, a kisebb javítási munkálatok nem zavarhatják meg a forgalomba helyezés immár új határidejét. Gémes Gábor é A reteszaknát betonozzák a vizmű munkásai. A posta új kábelcsatornája, amely sürgősen várja a kábelszerelőket. Gyepgazdálkodásról tárgyaltak A szarvasmarhatartás fejleszté­sének egyik fontos feltétele,, hogy a gyepgazdálkodás ugyanolyan rangot kapjon, mint a többi nö­vénytermesztési ágazat — mon­dotta Király László, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának helyettes veze­tője a hét végén Kecskeméten tartott tanácskozáson. Elmondot­ta, hogy az elmúlt évek során a rétek, legelők térülete, szénaho­zama egyaránt csökkent. A gyep­gazdálkodásra általában kevés gondot fordítanak a mezőgazda- sági üzemek, pedig értékes táp­anyagú takarmány veszik el ez­által. A tervek szerint a megyé­ben 1980-ig 50 ezer hektár rétet, legelőt újítanak fel, s mintegy 5 ezer hektárt telepítenek. Vrbovszki Mihály, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársa előadásában a gyepgazdálkodás eredményeivel, gondjaival foglalkozott. Magyar- országon egymillió 300 ezer hek­tár a gyep területe, ennek mind­össze 3,7 százalékát öntözik, 16,8 százalékán végeznek tápanyag­utánpótlást. A fűszéna mázsáh- kénti önköltsége — szakszerű munka esetén — mindössze 16 forint, s elérhető a hektáronkénti 200 mázsás hozam is., Az előadó ismertette a kutatóintézetben ki­alakított gyepgazdálkodási tech­nológiát. Hangsúlyozta, hogy a munkát alapos elemzésnek, ter­vezésnek kell megelőznie, a hasz­nosításban pedig a sávos legelte­tés válik be legjobban. Kása Antal, a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz elnö­ke a szövetkezet tevékenységét, eredményeit ismertette, Por ezek András a tsz ágazatveze.ője pe­dig a rét-, legelőgazdálkodást ele­mezte. A tanácskozás résztvevői az előadások után a Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet­ben megtekintették a telepített gyepeket, ismerkedtek a téesz ön­tözési módszerével. D. £. Építse fel lakását korszerű építőanyagból! A la kőház építkezés gyorsabb és olcsóbb, ha ß/30-as blokktéglát vásárol a Szentes III. Téglagyárból A júniusban elszállított tégla 10% engedménnyel megvásárolható a TÜZÉP-telepeken és a Téglagyárban. B/30-as blokktégla Régi ár: Oj ár: I. o. 4060,— Ft 3660,— Ft n. o. 3740,— Ft 3372,— Ft ► ni. o. (70 %-os) 2840,— Ft 2560,— Ft IV. o. (50 %-os) 2030,— Ft 1630,— Ft f Békés menve! Tégla- és Cserépipari Vállalat 1195

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom