Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. májai 22. Szakszervezeti őrjárat Akaratlanul is fültanúja vol­tam annak a beszélgetésnek, amely Szakáll János, a Bács- Kiiskun megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti titkára és Prepszent Aurél termelési felelős közöt zajlott le. Elhatározták, hogy ismét végiglátogatják . az építésvezetőségeket, segítséget ad­nak a szakszervezeti bizalmiak­nak, ellenőrzik a dolgozók élet- és munkakrülményeit, meggyő­ződnek a munkásszállások álla­potáról, az ebédlők tisztaságáról, az ebéd minőségéről. Az egyik napon velük tartottam. Cegléd, 2 1-es építsévezetőség. A több mint száz főt foglalkoz­tató részleg dolgozóinak zöme vi­dékről jár be, s igényli a mun­kásszállást. Korán érkeztünk, de már nem találtunk egy lakót sem az épületben. Éppen takarí­tották a helyiségeket. Nem volt könnyű munka, mert a gumicsiz­mákkal hehordott sár odaragadt a hidegpadlóhoz. A szobákban öl­tözőszekrények, vaságyak, kis asztal, egy-két jzék, más nincs. Virágot, képet nem találtunk. Prepszent Aurél mindent feljegy­zett azzal, hogy a gondnokság — a lakókkal együtt — tegye ott­honosabbá a családtól messze la­kó épitőmunkások szállását. Nagykőrös, 2 5-ös építésvezető­ség; A 266 lakásos lakótelepen már csak az idén dóígózriak.'' Ed­dig átadlak 154 lakást,1 'á többit is még az idén birtokba vehetik az új lakók. Bállá Balázs műve­zető és Cseh Ferenc szákszerve­zeti bizalmi az építkezés közelé­ben levő ebédlőhöz, öltözőhöz ve­zetett bennünket. A barakk előtti színpompás kert már sejtette, hogy belül is rend, tisztaság van. Nem csalódtunk. Törőcsik Ist­vánná szorgalmas munkája nyo­ma mindenütt látszott, tálalóban, mosogatóhelyiségben, öltözőkben egyaránt. Az ebédlő frissen fes­tett falait munkavédelmi tablók,- faliújságok és virágok díszítették; Az asztalokon patyolat tiszta vá­szonterítő várta az építkezés dol­gozóit. A gondnoknőhöz intézett szavak dicsérőak voltak. Kiskunfélegyháza, -1 2-es épí­tésvezetőség: Szakáll János mim den részletre kiterjedő kérdése­ket tett fel Szurmik János fiatal vezetőnek. Nem kerülte el fi­gyelmét a félig kész KISZ-szoba sorsa, a szakmunkásképzés hely­zete, a munka- és anyagellátás sem. Az ebédlőben festés utáni takarítás folyt. — Milyen az ebéd minősége? — kérdezte az szb-titkár. — Sajnos, sokan panaszkodnak — felelték többen is. — Nincs önálló konyhánk, úgy hozatjuk az ebédet, de nem kielégítő. Sem minőségileg, sem mennyiségben. A szakszervezeti vezetők meg­ígérték, hogy a panaszt kivizs­gálják, s hamarosan intézkednek. Az ebédlő szomszédságában le­vő tanműhelybe is benyitottunk. Tizenöt első éves épületgépész kap itt szakszerű képzést. Éppen a kovácsoló műveleteket gyakorol­ták a leendő szakmunkások. Herédi Béla szakoktató élmond- ta, hogy az osztály tanulmányi átlaga Jóval a közepesen felül van, bizonyságként grafikont tett elénk. Dicsérte a gyerekek ügyességét, szorgalmát, s büszkén jelentette ki, hogy nem volt le­morzsolódás. Prepszent Aurél a tanulókkal beszélgetett, akik figyelmesen hallgatták a vállalat előtt álló perspektívákról, az elért ered­ményekről, a szakemberképzés­ről szóló rövid tájékoztatást. Kiskunhalas, 3/3-as munkás- szállás: Először az épületben le­vő tömegszervezeti irodába nyi­tottunk be. Tegzes József mű­helybizottsági titkár fogadott bennünket, aki nem is olyan ré­gen még lakója volt a munkás- szállásnak. — Milyen volt itt az élet? — Kilencven jó barát lakott és lakik az épületben. A szabadidőt, együtt . töltöttük. Kihasználtunk minden lehetőséget. Tévéztünk, sakkoztunk, körbe ültük a tár­sasjátékokat. Sokat olvastunk, együtt hallgattuk az ismeretter­jesztő előadásokat — válaszolta a fiatal kőműves, aki nemcsak szakszervezeti, hanem KISZ-ve- zető is, majd így folytatta — a rendről és a tisztaságról, a jó felszereltségről győződjenek meg saját)-maguk is.’ Valóban, jó benyomást keltett a szobák rendje, a főzési, vasa­lási lehetőségeket biztosító he­lyiségek praktikussága, a klub­szoba barátságossága. Ez mind jegyzetfüzetbe került, kétszer alá­húzva. Bajai főépítésvezetőség: Ebéd­időre érkeztünk. Meggyőződtünk saját magunk is az üzemi kony­ha készítményeinek minőségéről. Hazai ízekre emlékeztető, bő ada- gú, háromfogásos ebédet ehet­tünk. A megkérdezett munkások is elégedetten nyilatkoztak. Az ellenőrzőkörút tovább foly­tatódott Baján. Meghívást kap­tunk a 6/2-es építésvezetőség szakszervezeti taggyűlésére. Több. mint száz mélyépítő munkás előtt Kiss Sándor .műhelybizott­sági titkár számolt be az 1973. évben végzett szakszervezeti munkáról, és a célkitűzésekről. A beszámoló után a résztvevők néma felállással adóztak a kö­zelmúltban, váratlanul elhunyt Lazics Tivadar építésvezető em­lékének, a jó barátnak, az áldo­zatkész szakszervezeti tisztségvi­selőnek. Véget ért a nap. A szerzet! ta­pasztalatok nagy információs se­gítséget adtak a vállalati szak- szervezeti bizottságnak. így le­het konkrétabb intézkedéseket tenni a reszortfelelősök bevoná­sával. A napi célkitűzést sikerült végrehajtani, ám a szakszerveze­ti őrjárat nem fejeződött be. Folytatódik nap mint nap. Holman Péter TISZTA VÍZÉRT —ŰJ VÍZMŰ # Az Észak­kelet- Balatoni Regionális Vízmű Balatonfüredi Víztisztító Műve 60 millió forintos beruházással épül. 1975-ré készül el és napi 8500 köbméter jó minőségű vizet ad majd Balaton- fürednek és környékének. Képünkön: Épül a szivattyűház. (MTI foto — Danis Barna’ felv. — KS) • Ritka eset, amikor négy autódarus egy helyen tartózkodik. Pásztor József, Gere László, Gyapjas Sándor és Kovács József a Kossá brigád tagjai anyagokat rendeltek a gépjárműüzemben, amikor fotósunk lencsevégre kapta őket. (Tóth Sándor felvétele) Az autódaru gémje mint ha­talmas acélkar mered a magas­ba. A lebocsátott kötelekre ton­nás vasbetonpillért erősítenek a munkások. A darufülkében ülő férfi élénken figyeli társai min­den mozdulatát Intésére a ve­zérlőberendezéshez nyúl, a köte­lek megfeszülnek, s a teher las­san emelkedni kezd, majd a ta­lajtól alig egy arasznyira megáll. A sosem mellőzhető ellenőrzés következik; jól tartanak-e a kö­telek, egyensúlyban van-e a fel­függesztett tárgy. Minden rend­ben, a félelmetes súlyú épület­elem utazhat tovább. A K—162-es irányítója, Pász­tor József autódaru-kezelő a Bács megyei Állami Építőipari Válla­lat saját nevelésű munkása. Ti­zennégy éves gyerkőc volt, amikor a vállalathoz került. Ennek ides­tova már húsz esztendeje. A tmk-műhelyben kezdte segéd­munkásként. Szerszámokat ado­gatott a szerelőknek, takarított, mikor1 mit parancsoltak. És köz­ben tanúit a szakmunkásoktól, amennyit csak lehetett. Lassacs­kán odáig jutott, hogy kisebb ja­vításokat maga is elvégzett. Dol­gozott az esztergaműhelyben, a kovácsoknál, a lakatosoknál, leg­tovább a motorszerelőknél, végül épitőgépszerelői szakmunkásvizs­gát tett. 1960-ban, amikor a vállalatnak autódarusakra lett szüksége, Pásztor József ötödmagával vál­lalkozott a budapesti tanfolyam­ra. A vizsgán már katonaruhá­ban jelent meg, ugyanis közben be kellett vonulnia. Leszerelése után visszajött régi munkahelyé­re, darukezelőnek, s ma ő áll a Kossá István aranykoszorús szo­cialista brigád élén. — Az autódarus gárda az el­sők közt kapcsolódott be a vál­lalatnál a szocialistabrigád-moz- galomba — mondja Vörös Tibor, a gépjárműüzem vezetője. — Névadóul akkor Kandó Kálmánt választották. Hét év után, 1970- ben kettévált a húsztagú kollek­tíva. — Tudtuk, hogy kisebb lét­szám mellett jobban megy majd a munka — kapcsolódik be Gyap­jas Sándor. — Az újabb brigád, amelynek én is tagja vagyok, Kossá István nevét vette fel. Ve­zetőnek Pásztor Jóskát választot­tuk meg. — A tagok többsége régi ki­próbált embere már a BAÉy-, nek — veszi át újra a szót Vörös Tibor. — Horváth József 22, Gé­lre László 19 éve került hozzánk, de sorolhatnám tovább is. A ti­A gyepgazdálkodás egyre fon­tosabb és szükségesebb a me­zőgazdasági üzemekben. A ra­cionális gazdálkodás, termesztés arra készteti a szövetkezeteket, állami gazdaságokat, hogy szán­tóföldi növényeket csak olyan földeken termesszenek, ahol megfelelő terméseredményeket lehet elérni. A kultúrnövények termesztésére alkalmatlan terü­leteken például a gyeptelepítés, s így az állatállomány legelteté­se lehet gazdaságos. A gyepgaz­dálkodással és gyeptelepítéssel kapcsolatban a halasi mezőgaz­dasági szakközépiskola tanárai már eddig is sok hasznos segít­séget adtak a gazdaságoknak. Dr. Stein János, a termelés- fejlesztési osztály vezetője el­mondta, hogy a gyepgazdálko­zenegy főt számláló brigádból négyen a vállalat kiváló dolgo­zói. — Az autódarusoké vándorélet, nem sokáig vagyunk egy-egy építkezésnél — jellemzi tevé­kenységüket a brigádvezető. — Elvégezzük a munka nehezét, s máris megyünk tovább, oda, ahol a gépünk erejére szükség van. Szépnek tartjuk feladatunkat. A Kossá István brigád 1971- ben a szocialista munkaverseny­ben az aranykoszorús címet ér­demelte ki, azóta is sikerüt meg­őrizniük. 1973. január 8-án, az esztendő első brigádösszejövetelén ezt a mondatot írta a krónikás a jegy­zőkönyv végére; „Brigádgyűlé­sünk jó hangulatban ért véget, mindannyian éreztük, fiíogy ne­héz, de szép évnek nézünk elé.” A napló közepe felé ilyesféle — dással összefüggő tanácsaikat laboratóriumi és helyszíni vizs­gálatok eredménye alapján ad­ják. Végeznek talajelemzést, meghatározzák a füvek beltar- talmi értékét és | agrotechnikai jellegű javaslatot is tesznek. La­boratóriumuk az OMI szegedi osztályának felügyelete alatt működik, s ez annyit jelent, hogy Szegeden kontrollvizsgá- latokat végeznek. A vizsgálati eredmények között eddig nem volt eltérés, amj jelzi, hogy a szakközépiskola elemzőmunkája megfelelő. A gazdaságok kérésé­re a különféle tápok béltartal­mát és összetételét is megvizs­gálják. Az elhanyagolt ősgyepeken évente — szénaértékben kifejez­ve — 15 mázsa fű terem. Csu­munkahelyi vezetők tollából szár­mazó — bejegyzések olvashatók; „... az egyik legegységesebb bri­gád ... sok esetben segítenek a többi darukezelőnek, gépkocsive­zetőnek ... a tőlük megszokott megbízható, jó munkát végez­tek ... segítségükkel megtakarí­tást értünk el... munkájukkal nagyban hozzájárultak a vállalat lakásátadási tervének teljesítésé­hez” stb. Vörös Tibor üzemveze­tő így fejezte be a naplóba írt dicsérő sorait: a kollektívát ja­vaslom a Vállalat kiváló brigád­ja címre. S május elsején a kimagasló teljesítmény elismeréseképp az autódarusok átvehették a Kiváló brigád kitüntetést. A brigádkró­nikás most azt is bejegyezheti: szép évet’ tudhatunk magunk mögött. A. T. S. pán őszi-tavaszi műveléssel, műtrágyázással 80 mázsás ter­més könnyen elérhető. Az ős­gyep hozamnövekedését sikerült elérniük a kunfehértói Előre Tsz-ben. Az iskola tanárainak irányításával gyeprendezést vé­geztek« megfelelő agrotechnikát alkalmaztak, s így nyolcszoro­sára nőtt a szövetkezet gyepte­rületén a fűtermés. A nemesnád­udvari Kossuth Tsz-ben az új gyeptelepítésnél segítettek, a csá. szártöltési Kossuth Tsz-ben pe­dig az ősgyep feltörése után szintén az újratelepítést irányí­tották. Az idén csaknem tíz szö­vetkezet kérte a gyepgazdálko­dás megvalósításához az iskola segítségét. A Homokhátság területe, tala­ja változatos, heterogén. Áz Ös- Duna szabdalta hajdanán. Jó- minőségű, magas teltartalmi ér­tékű fű terem, de az aszályos évszakkban elszárad. Egész év­ben csak öntözve lehet legelő­nek használni. A szakközépisko­la tanárai többször javasolták már a gyep öntözését. Ahol 100 —200 hektárnyi gyep van, még a csőkutas öntözés is gazdaságos lenne, s a mai legjobban termő gyepek fűhozamát meg lehetne ötszörözni, sőt tízszerezni i9. A gyepgazdálkodásban végzett szaktanácsadás és e témakör ok­tatása a tanárokat kutatásra, kí­sérletezésre is ösztönözte. Ennek eredménye, hogy két szakközép­iskolai tanár a gyepgazdálkodás témaköréből disszertációt írt. Cg. I. m mezőgazdasági szakkönyvek Régi hiányt pótol dr. Jeszenszky Zoltán és dr. Tibold Vilmos most- megjelent könyve, a kertészeti gépekről. Köztudott, hogy a ker­tészeti munkák miiven sok fá­radságot és gondosságot követel­nek. Egyik legnagyobb problé­mánk a kertészet gépesítése. Az itt alkalmazható új gépekről szól ez a könyv, amely a szőlőter­mesztés és a borászat, a gyü­mölcs- és a zöldségtermesztés gé­peinek működését, alkalmazását tárgyalja. Ismét megjelent Ticsényszky Marianna: Virág a házban és a ház körül című könwe, amelynek ez már az ötödik javított kiadá­sa. A könyv sikere abban rejlik, hogy az olvasó mindent megtalál benne, amire szüksége van laká­sának háza tájának szebbé, von­zóbbá tételére, kertiének beren­dezésére. N. Szentirmay Teréz, a debre­ceni botanikuskert kertészmérnö­ke a pozsgás növényekről írt könyvet, a kaktuszok sokaságát veszi számbal és ad haosznos ta­nácsokat a virággyűjőknek. Nagy jövő vár a tevetejre Ausztráliában mindig ritkaság­számba mentek a tevék, legfel­jebb csak az állatkertben lehe­tett . látni őket. Az ausztráliai farmerek most azt állítják, hogy annyi .tevét tenyésztenek, ameny- nyi .egyetlen országban sincs. A lelkesedésnek az az oka, hogy a biológusok legújabb ada­tai szerint a tevetej nagy meny- nyiségben tartalmaz arhinósava- kat, amelyek elősegítik a vörös vérsejtek fokozott képződését. Ezenkívül serkentik a fáradt szívműködést. A tevetejet sűríteni, konzer­válni fogják és elsősorban a szívkórházaknak szállítják majd. Biztonságosabb gumiabroncsok A Dunlop cég új üzemet épí­tett. ahol a különböző anyagú, 1,60 méter szélességben készülő, a gumiabroncsok betétjeként szol­gáló 1 szöveteket percenkénti 70 méteres sebességgel hőkezelik és fürdetik a hengersorokon. A mo­dem gépkocsiabroncsok erősítő- betétje különféle műanyagokból — főként műselyemből, nylonból és poliészterből — készül, melyet minden esetiben ragasztással visz­nek fel a gumifelületre. Az ab­roncsokkal szemben támasztott egyre fokozottabb követelmények; a betétanyag és a gumi közötti kapcsolat — azaz a ragasztás — maximális biztonságát kívánják meg. Műselyem alkalmazása ese­tén al ragasztási művelet önma­gában is elegendő, de a nylonszö­vetű réteg csak további hőkezelés hatására éri el a megfelelő minő­séget, a poliészter anyagú burko­latok pedig speciális ragasztó- anyaguk miaitt igényelnek magas hőmérsékleten való szárítást. Az oktatás és a gyakorlat A kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szak- középiskolában a tanárok a gyakprlatban szerzett ismere­teket is hasznosítják az oktatásban. Az intézményben há­rom éve alakult a termelésfejlesztési osztály, amely szak- tanácsadással és a mezőgazdaságban dolgozók továbbkép­zésével foglalkozik. A szaktanácsadás — s a velejáró konkrét munka — elsősorban az oktatás szempontjából fontos. Egy- egy gazdaság megismerése, s az elvégzett feladatok közben szerzett tapasztalatok főleg az elméleti ismeretekkel bíró oktatók szemléletét szélesítik. Olyan gyakorlati eljárások birtokába jutnak, amelyeket a tanítványaiknak továbbadva a közvetlen termelő munkára is nevelik, tanítják a diáko­kat. Az információcsere természetesen igen hasznos a me­zőgazdaságban dolgozó szakembereknek is. Az iskola taná­rai ugyanis egy-egy új kutatási eredményről tájékoztatják a szakembereket, akik ezeket a termelésben alkalmazhat­ják. Milyen színű orvosságot parancsol? Furcsa találmány Köztudomású, hogy a liftek olykor két emelet között romla­nak el. Egy-két órát két emelet között a liftben tölteni — nem valami kelemes dolog. Jefferson Slavik amerikai feltaláló a lift elakadása esetére különböző esz­közöket javasolt. A feltaláló elgondolása szerint a sokemeletes házak lakóinak ál­landóan magukkal kellene hor­daniuk egy kis táskát, amelyben a következő eszközök lennének: elemlámpa, kréta, hogy a „fo­goly" rajzolgathasson a liftkabin falára és egy kis szerszám, amely csavarhúzóra emlékeztet. Ezzel a szerszámmal azonban nem lehet kijutni a liftből: nem igazi csa­varhúzó. „A felszerelésnek az a fő előnye, — állítja Slavik —, hogy kijutni ugyan nem lehet vele, de a liftben rekedt embe­reknek legalább van mwel el­foglalnia magát." Az angliai newcastle-i egyetemen dolgozó dr. Kurt Shapiro a kö­zelmúltban azt tanulmányozta, hogyan reagálnak a páciensek a különböző színű tablettákra és ar­ra a megállapításra jutott, hogy a betegek a sárga színű pirulá­kat kedvelik a legjobban. Hivatalos adatok szerint az an­golok egy év alatt 20 milliárd da­rab tablettát fogyasztanak. Heten­ként körülbelül egymillió, font értékben vásárolnak mindenféle gyógyszereket. Az orvosok beis­merik, hogv minden száz recept közül havanat a betegek „rende­lésére” írnak. Észak-Angliában egy átlagos statisztikai alanyként szereplő lakosnak 9—10 féle gyógyszere van otthon. Dél-Ang- lia lakosai még előrelátóbb u — ők átlag 10—12 féle gyógyszert tárolnak. V Jó munkát végeztek • Tavasz. .(MTI foto — Hadas János felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom