Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-21 / 116. szám
4 © PETŐFI NÉPI • 1914. májai IV A HÉT INTERJÚJA Doktori disszertáció a kecskeméti földrengésről... Találkozás Réthly Antallal, a világ meteorológusainak nesztorával „Volt-é illyen tél valamikor?” — kérdezgették egymástól 1821 szokatlanul meleg telén az emberek. A kérdés azóta is sűrűn elhangzik, ha az időjárás egészen mást mutat, mint a naptár. Vannak azonban kérdések — mint például az időjárás szélsőségeire vonatkozók — amelyekre csak évszázadokra visz- szanyúló feljegyzések alapján adhatunk választ. Ezek a régi írások tanúsíthatják, hogy már akkor is voltak szeszélyes eltolódások az ország éghajlatában, amikor atomrobbantásokról, űrkutatásról még szó sem lehetett. Aki nem hiszi, hallgassa meg, mit jegyzett fel a krónikás például 1117 teléről: „Lágy tél volt, úgyhogy februárius elején olly iszonyú égtsattogások voltak, mint nyáron”. 1339 karácsonyon nyári meleget észleltek, 1575 januárjában „borzalmas égi jelek” nyugtalanították az erdélyieket, 1626-ban „a. pacsirták januárban megszólaltak”, 1678 teléről pedig így emlékezik meg Katona József: „A kemény tél miatt káka- gyökéren tengődött a lakosság és sok ember éhen halt Kecskeméten.” A XVIII. század egyedülálló időjárási eseményei közt tartják számon egyebek között 1791 januárját, ekkor Hont megyében beérett az eper, 1793 júniusa arról nevezetes, hogy havazott ‘Debrecenben, 1773. március 29-én pedig a hóvihar több, mint 10 ezer háziállatot pusztított el az Alföldön. Évszázadokra visszalapozva, minden esztendőnek megvoltak a szomorú emlékezetű elemi csapásai: májusi fagyok,< hőségtől kiszáradt kutak, felhőszakadások, nyári áradások, aszályok és sorolhatnánk. A kiragadott példák megtalálhatók az Időjárási események és elemi csapások Magyarországon című — e témakörben egyedülálló — kötetekben. A két vaskos kötet értékét növeli, hogy nálunk 'a rendszeres időjárási megfigyelések még kétszáz éves múltra sem tekinthetnek vissza, műszeres mérésekből pedig csak az elmúlt száz évben beszélhetünk, holbtt egyes alapvető természeti folyamatok megismeréséhez, hosszú évszázadok észleléseire lenne szükség. Ezért is jelentősek számunkra a krónikások tapasztalatai, megfigyelései, melyeknek összegyűjtése, tudományos rendszerezése és közkincsé tétele Réthlv' Antal professzor érdeme. A 95 éves „örökifjú” tudós Megilletődve lépek egyszerű, barátságos dolgozószobájába. íróasztalán ' könyvek, folyóiratok, teleírt jegyzetek és a gondolatok feljegyzésére várakozó papírlapok. A 95. születésnap is elmélyült munkában találja, most dolgozik az Időjárási események című, fentebb már említett könyveinek — harmadik kötetén. És készül a másnapi előadásra, a Magyar Meteorológiai Társaság ünnepi ülésén, amelyet éppen az ő tiszteletére és köszöntésére hívtak össze, 95. születésnapja alkalmából. A magas életkor önmagában is tiszteletet érdemel. De milyen megkülönböztetett tiszteletet érdemel az, aki hosszú életének szinte egyetlen pillanatát sem töltötte és ma sem tölti tétle-/ nül! Fél évszázadot töltött a magyar meteorológia szolgálatában és több, mint hetven éve folytatja tudományos munkásságát. Érdemei olyan hosszan sorjáznak, mint éveinek száma, mégsem érzem, hogy hatalmas tudása súlyként nehezedne rám és kora áthidalhatatlanná mélyítené a kettőnk közötti távolságot. Olyan mérhetetlenül sokat tud, hogy az már nem választóvonal, hanem szoros, bensőséges kapocs az élettel,, az emberekkel. Feltehetőleg ezért sem fogott rajta az idő, ezért merhet 95 esztendős lenni, pontosabban, 95 évesen is fiatal lenni. Mivel is indíthatnám stílusosabban a beszélgetés, mint az időjárással? Panaszkodom, hogy milyen szeszélyes mostanában! — Az mindig így volt, kérem szépen — nyugtat meg kedves mosollyal, s állításának bizonyítására könyveket, grafikonokat terít elém. — Ezt a könyvet ezelőtt 27 évvel írtam Budapest éghajlatáról. Száz év megfigyeléseit gyűjtöttem össze 1831-től 1940-ig és nézze csak ezt a grafikont : kész akrobatamutatvány, ami azt jelenti, hogy egyszer az évszakhoz mérten túl mélyre süllyedt, másszor túl magasra emelkedett a hőmérséklet. Ezek a szélsőségek száz év távlatából ki .is egyenlítik egymást, de az bizonyos, hogy 1834 rendkívül meleg nyár volt, a legforróbb, 160 év alatt. — Mivel magyarázhatók az időjárásnak ezek a „különcködései?” — Nincs rájuk magyarázat. A légkör állapota folyton változik, ennek ugyan megvannak a periódusai, de annyira elmosódot- tak, hogy ma sem tudunk arra következtetni, mikor jön egy nedves és mikor egy szárazabb szakasz. Szinte megmagyarázhatatlan például, hogy most tavasszal miért nem volt eső két hónapig? Az erőviszonyok valahogy eltolódtak.., — Miért lett mégis klimatoló- gus, ha egyszer ez a tudomány még mindig olyan keveset tud megfejteni az időjárás titkaiból? — Talán éppen ezért. Először beiratkoztam a jogra, de nem tetszett, a természettudományokhoz vonzódtam, s főleg a földrajz érdekelt. Abból, hogy milyen ismétlődések fordulnak elő az időjárásban, már biztosabban lehet következtetni a periódusokra. Ehhez persze adatok kellenek, folyamatos megfigyelések a világ minden részén egyformán, ugyanazokkal a műszerekkel ... Ma már ennek nincs akadálya. De az „alapmű” elkészítése, az elmúlt évszázadok időjárási eseményanyagának összegyűjtése több, mint fél évszázadnyi kutatómunkáiba került Réthly Antalnak. Az ő ajánlatára hasonlították össze először a különféle központok műszereit is, ezt a munkát személyesen irányította, Budapestről Bécsbe, Velencébe, majd Rómába utazott, onnét átrepült Tripoliszbat vissza Rómába, Athénba, Konstantinápolyba, végül Budapesten zárult a kör. Sokat és szívesen utazott, ma is lelkesen mesél arról, hogy milyen sokat jelentettek neki a helyszínen gyűjtött tapasztalatok és ismeretkörét is kitágították az utazások. Az Alföld védelmezője Legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy mindig, minden megfigyelésével az emberek javát kereste, a valóságos életet szolgálta. Talán még akad valaki Kecskeméten, aki emlékszik híréé kecskeméti előadására — igaz, azóta 40 év telt el — de ez az előadás döntötte el, hogy nincs igazuk azoknak, akik az Alföld kiszárításával vádolták az árvizes területek lecsapolóit. Adatokkal bizonyította, hogy 50—60 évre visszamenően mindig váltakozott a száraz és a nedves évek száma és a lecsapolás nem a talajt szárítja ki, hanem több földet tesz termővé. Mégis szerényen tiltakozik, amikor azt mondom, ezek szerint neki is része' van abban, hogy virágzó gazdaságok jöhettek létre a hajdani pusztaságok helyén. — Nem az én érdemem, a mérnökök érdeme.. Mindenesetre örülök, hogy sikerült megvédenem a vízimérnököket attól a vádtól, hogy az Alföldet kiszárították. Volt egy másik vitám is, az Alföld fásításával kapcsolatban. Akkoriban, a Trianon után, az ország elvesztette az erdőit és életkérdés volt a fásítás. Azzal érveltek, ha erdőket telepítenek az Alföldre, ezzel az éghajlatát is megváltoztatják. Ez nem igaz, az időjárás változására nincs hatással semmi. — Miért javasolják mégis állandóan az erdősávok telepítését? — Mert ezzel, kismértékben meg tudják változtatni a helyi klímát. A fák, pár kilométernyi távolságban visszatartják a talajban levő vizet, de a nedvesség pótlására legfontosabb mégis az öntözés. Az öntözés nagy áldás, az egyetlen, ami komolyan segít. Hirtelen ő kérdez: . tudom-e, hogy a kecskeméti földrengésről írta doktori disszertációját? Ezt hívják a mi szakmánkban a véletlenek szerencsés összetalálkozásának. — A kecskeméti földrengés 1911. július 8-án volt, éjjel 2 óra 2 perckor — pontosan emlékezik nevekre, dátumokra —, egy évvel később írtam a disszertációmat. A 12 skálás földrenség- erősség szerint 9—10 fokot ért el. A Bakonyi tanyán volt a legerősebb, de a városháza is súlyosan megsérült, a zsinagóga teteje egészen elferdült, a temetőben megdőltek a márványoszlopok:. — Mi válthat ki földrengést, egy vulkánikusnak éppen nem mondható területen? — A föld kérge nagyon össze van töredezve. Képzelje el a Duna jegét, amikor még nem ol> vadt fel, de már darabokra tört. Ha ezt vastagon beterítik földdel, alul ez a darabos anyag mozog, hullámzik, szétcsúszik és ezáltal megmozgatja azt is, ami ■ fölötte van. Kedvenc hónapja a május Láttatni képes a tudoVnúnyát, mint az író egy megálmodott táj színeit és kitalált hőseinek arcát. Ex librisén például a klimatológiát egy nagyszakállú, hatalmas alak jelképezi, ez a Tél bevonulása, a földrengést pedig egy óriás, ahogyan megrázza a Földet. Melyik évszakot kedveli a legjobban ? — A májust. Az a legszebb, mert akkor nyílik a gyöngyvirág. Egyébként ez a legmegbízhatatlanabb hónap, ellentétbena közhiedelemmel, amely áprilisra esküszik. De aki tudományosan vizsgálja az éghajlat ingadozásait, az tudja, hogy május a csalókább. Elvégre a tudománynak mégis van valami alapja.’./.!' De azért előfordulhat,. hogy a tudomány is téved, különösen a meteorológiai előrejelzéseknél? — Hát nézze, jósolni nem lehet, ' hosszú távú prognózisokra egyelőre nincs is kilátás. De van egy régi szabály, holnap olyan idő lesz, mint ma volt. Ez 50 százalékban mindig beválik, 50 százalékban nem. Olyan, mint a lutri. Legfeljebb arra lehet alapozni, hogy az időjárásban mindig van egy bizonyos állandóság is. Száraz napok vannak, utána esik, bár a mi éghajlatunk inkább száraz. A nevében is benne van — szárazföldi éghajlat. A prognózis pedig sokszor téved, de többször jó, mint rossz. Hát így van ez. — Milyen ember is valójában a meteorológus? Mielőtt feltenném a kérdést, meg is válaszol. — A meteorológus különös ember. A levegőből él. Meg lehet élni a levegőből? Kíváncsian figyelem. Vajon mit válaszol erre a világ legidősebb meteorológusa, a nemzetközi hírnévnek örvendő tudós, aki 30 könyvvel és több, mint 250 tanulmánnyal gyarapította a tudományt, tanítványokat nevelt és rendkívül sokat tett azért, hogy miközben már a Kozmosz titkait fürkésszük, ne feledkezzünk meg az anyaföldről, életünk hordozójáról sem. — Mit is mondjak? Villái nem építettem, ez igaz, de azért jól éltem. Mindenem megvolt, ami a munkámhoz, a kutatásokhoz szükséges. Ennél többre pedig nem is vágytam soha. * Vadas Zsuzsa KÖNYVESPOLC Évente kétmillió palack bor Pszichológiavezetőknek Már második kiadásban jelent meg Mason Haire müve magyarul a vezetés tudományáról. A szerző azokat a problémákat veti fel, amelyekkel az üzemekben, gyárakban a vezető szemben találja magát. A könyv kiemelkedő érdeme, hogy tudományos ismeretekre, főként pszichológiai kutatások eredményire támaszkodik és nem közhelyszerű igazságokra hivatkozik. És ami nagyon lényeges: nem ad receptet. Inkább arra törekszik — és eredménnyel —, hogy megtanítsa az olvasót a cselekvésre, a helyes lépésre bizonyos helyzetekben. A könyv, amelyet a Mezőgazdasági Kiadó jelentetett meg, jó szolgálatot tesz a vezetőknek, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák a tudományos ' pszichológiát. Ismeri Kecskemét virágát? A kérdés csak a szőlőtermelőknek szól, természetesen, hiszen Kecskemét virága egy Mathiász János által előállított szőlőfajta. Igaz, az* országban csak 30 hektáron termelik, szőlőskertekben és házikertekben, de azért a külföldön is elismert fajták között tartják számon. És hány ehhez hasonló remek ízű szőlőnk van még köztermesztésben? Erről szól Csepregi Pál és Zilai János könyve a magyar szőlőfajtákról. Nemcsak a szőlők leírását, eredetét, de a fényképét is megtalálja az olvasó a könyvekben, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg. A szőlőtermesztés és -feldolgozás teljes folyamatát alakították ki a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezetben. A 450 hektáros közös területen, valamint a 2500 hektárnyi tagsági földeken elsősorban szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A tízéves ültetvényeken tavaly termett a legtöbb, hektáronként 103 mázsa szőlő. Az idén kezdik el a nagyüzemi szőlőültetvények telepítését és új palackozóüzem építését. A tavalyi gazdálkodásért kiváló címet kapott szakszövetkezet elnökével, Vincze Józseffel beszélgettünk a tennivalókról, feladatokról. — Az 1964-ig telepített szőlő- ültetvényt már 1970-ben korszerűsítettük — mondotta —, s így a munkák egy részét (a talajművelést, permetezést) gépekkel tudjuk végezni. A területen a további gépesítés már nem célszerű. A fajtaösszetétel sem kedvező, mivel 60 százalékban kadarka, a többi ezerjó, kövidinka, sárfehér és piros szlanka. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy a szőlőtermesztés teljes gépesítése érdekében nagyüzemi ültetvényt alakítunk ki a következő hat évben. Minőségi fajtákat, s ameny- nyiben lehetőség nyílik, hibrideket is telepítünk. Az 500 hektáros magasművelésű szőlőben már a szüreteléshez is gépeket használunk. A telepítések most olyan területen kezdődnek, ahol korábban nem volt szőlő. Alkalmassá kell tenni ezeket a földeket az ültetvény létesítésére. Az elvégzendő meliorációs munkákhoz megvanak a munkaeszközeink. Három éven belül 80 hektáron díszük majd a rizlingszilvánii és a kékfrankos. A szövetkezet központjában palackozó üzem működik. A gépek mellett asszonyok, lányok tevékenykednek. Hat évvel ezelőtt kezdődött a borpalackozás a gazdaságban. Erre emlékezik a> elnök: — Másfél millió forintot költöttünk 1968-ban a bortároló ét -palackozó építésére és berendezésére. Több, mint 4 ezer hektoliter must. és bor tárolására alkalmas pince készült. Egy ért múlva már 7 ezer hektoliter bort palackoztunk. A tároló azonban kicsinek bizonyult. A szomszédos szakszövetkezettel közösen kialakítottunk egy 22 ezer hektoliteres tárolót. Mivel egyre nagyobb igény és lehetőség volt a borpalackozásra, ezért 25 ezer mázsa szőlő feldolgozására alkalmas épületet és a palackozáshoz új gépsort vásároltunk. A beruházásra 13,1 millió forintot költöttünk, Az elmúlt három év átlagában évente 2 millió palack bort értékesítettünk. A soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezetben a jobb talajerő-visszapótlás, az intenzív növényvédelem, s nem utolsósorban a kedvező időjárás hatására egyre több lett a hektáronként tér-' mett szőlő mennyisége. Tavaly már 12 200 mázsa szőlő feldolgozását és a lé tárolását kellett megoltani, Műanyag tartályokat vásároltak, s 7 ezer hektoliterrel bővítették a tárolóteret. A szőlőtermesztés és feldolgozás jövedelmezősége 10—12 százalékos a szakszövetkezetben. A kedvező eredmények hatására további fejlesztésről döntöttek. Erről Vincze József befejezésül a következőket mondotta: — Az idén elkezdjük az új palackozó üzem építéséit A 12 millió forintos beruházással a Szőlőskert Szakszövetkezettel közös üzemben a jövő év végén kezdődik a munka. Évente 60—80 ezer hektoliter bort palackozunk Később itt szeszfőzdét is építünk a melléktermékek feldolgozására. Cs. I. Csak kisváros ? H iába, kis ország vagyunk, ahol még olyan nagy város is, mint Kecskemét, végeredményben kisváros. Indokoljak? Például: — mint mondani szokták —. mindenki ismeri egymást. No de menjünk tovább. Fotoriporter koüégám legfrisebb képeit szortírozta Ezt mindjárt a kezembe nyomta. — Megtetszett ez a két „földszintes” kutyus, itt, a hatemeletes „lordok háza” tövében... Majd felhasználod illusztrációként. Mondjuk, ha a státus- szimbólumról írsz. — Státusszimbólum. Pont a magyar nyelv hetében emlegeted ezt a szót. Tudhatnád, hogy ütik- vágják a nyelvészek, olyan rondának tartják. Emlékszem, valaki ezt javasolta magyar megfelelőjének : rangjelkép. Fotós szaktársam lekicsinylőén legyintett. — Kár a benzinért. Mennyivel előkelőbben hangzik — státusszimbólum, mint a szürke magyar szó — rangjelkép. Megeszem a kalapom, ha ez a szimpla kifejezés diadalmaskodik a flancos, idegen zenéjű, hozott anyagból eszkábált szó fölött. Barátom persze könnyen fogadkozhat; kalapot nem hord, nincs mit megennie adott esetben. Másrészt, fotós lévén, vérében van a cifra külsődleges- ség tisztelete — még szavaknál is. Az ő kifejezési formája egyébként is a kép, az aláírt szöveg dolgában mit is kukacoskodna. — Valami közelebbit azért nem tudsz, mondjuk a kutyusok gazdáiról? — Mit akarsz még? Jóvágású házaspár. Inkább annak örülnek, hogy — na, legyen meg a kedved — rangjelképeikkel együtt kaptam le őket... Divat a kutyatartás. Ebben igaza van. Világjelenség az ebszeretet. Avagy más oldalról: akadnak olyanok is, akik főleg rangkórságból igyekeznek magukat felcicomáz- ni minél különlegesebb kutyaegyéniséggel. Különösebb állatszeretet nélkül. Mi is mi mindent megteszünk hűséges, okos kis barátaink kedvéért. A kutyakiállítás, kutyaszépségverseny már elmaradhatatlan „társadalmi esemény” minálunk is. Feljegyeztem, hogy 1963—64 telén kutyabált is rendeztünk Budapesten. Vannak kutyasétáltató utcáink... Ja, még egy. Amikor az a bizonyos kutyaöál volt hazánkban, az amerikai élelmiszeripar — legújabb „vívmányaként” —■ akkor hozta forgalomba fogyasztószerét — túlhízott kutyák részére. S meg kell adni, pusztíthatták Indokína népeit, puccsok támogatásával vérbe boríthattak országokat, irthatták négereiket s elnökeiket az amerikaiak, a ku_ tyá'ikat mindig nagy becsben tartják. Legújabban például egy élelmes üzletember, lehet, hogy pénzének más részével a hadianyaggyártásban is manipulál, azt találta ki, gyártsanak a kutyáiknak is biztonsági övét a gépkocsiba. Mindegy, hogy egyetlen ebhalálról sem tudnak, ami biztonsági öv hiánya miatt következett volna be. Ha „be lehet fűzni az agyakat” ennek szükségességéről, nyert ügye van az üzletembernek. A fogyasztói társadalom mindent — a kutyabiztonsági övét is — beveszi, csak úgy kell tálalni. .. < Ennyi elég is lett volna képszövegnek az itt látható fotóhoz. Amelyet, mint minden arra érdemes felvételt, egymásnak is odaadtunk'—rápillan- tásra. Nagyot lelkesedik egyik kolléganő. — Ni, hiszen ez az a nyugatnémet házaspár! — Melyik? . — Hát akik már másodszor járnak nálunk. Úgy megszerették Kecskemétet, hogy ide mindig ellátogatnak. — Hogy hívják őket? ■t— Nem is tudom hirtelen. Van egy jó ismerősünk. akinek az ismerősének a •. • Ez a hölgy megszólalásig hasonlít... annak a. ..Mesélik, hogy ez a két tacskó roppant szobatiszta. Ügy vannak nevelve, hogy engedelmesen az autóban maradnak, míg gazdáik odavannak. Ez a hosszú szőrű tizenöt 'éves, a másik csak másfél. — Talán az Aranyhomokban,lakott a házaspár? — Igen. Innen sokfelé kirándultak. Megnézték a szélmalomcsárdát. El voltak ragadtatva a kalocsai pingálástól. Természetesen Bugacot sem hagyták ki. Aztán a Balaton is mindig programban van. Elruccantak arra dél felé egy faluba. Előző látogatásukkor megismerkedtek egy nagy bajuszú bácsival. Csuda megtetszett nekik. Tudták a címét, felkeresték ... — Ennyi mindent tud róluk... Talán beszélt it velük?. — Már amennyit „mertem”. Inkább megértem a németet, mint beszélem. Mit meséltek, miért lérnek vissza hozzánk vakációzni? — Szeretik a barátságos légkört. Hogy szívesek, udvariasak a magyarok. Elmondta a férfi, hogy amikor a ’ nagy bajuszú bácsi falujából visszaindultak, lerobbant a kocsijuk. Szinte az első, arra járó autós megállt, rögtön segített. Behúzatta őket a legközelebbi városba. Oda meg innen mentek értük új ismerősök. Senki nem fogadott el ellenszolgáltatást ... Ilyet Nyugaton nehéz elképzelni... Sőt, gondolja el, a nyugatnémet—magyar mérkőzés tévéközvetítése mellől álltak fel, akik segítségükre siettek. Ezt az áldozatot külön nagyra méltányolta ... (Kolléganőnk most már emlékezett a névre.) ... Na, ugye, milyen kisváros Kecskemét. Azt is mindig jó hallani, hogy vendégeink kellemesen érzik magukat nálunk. Csak a meccsközvetítés körül kétes valami. Gondolom, hogy már 4:0-ra vezettek a németek, mikor honfitársaink olyan készségesen útrakeltek — a tévé mellől. (Tóth István—Tóth Sándor) , t V.
