Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-21 / 116. szám

# 1974. május 21. • PETŐFI NÉPE • t Jó nyelvi közérzet vagy nyelvi tudatosság Ez évben megyénk is bekapcsolódott a nyelvheti rendezvé­nyekbe, és nem is eredménytelenül. Anyanyelvűnk ápolói­nak serege mindjobban növekszik, és szívós munkával ered­ményeket is érünk el. Szükség is van erre, mert nemcsak a tudatos nyelvművelők száma növekszik, hanem a nyelvron- tóké is, akik közömbösségből, a nemtörődömségből, a nyelvi műveltség hiánya miatt rontják nyelvünket. A gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatáról Beszélgetés dr. Zonda László főorvossal Sajnos, az örömbe üröm is ve­gyült. A magyar nyelv hetére az Élet és Irodalom című hetilap április 20-án közölte Vargha, Ba­lázs Rossz nyelvi közérzetünk című cikkét. „Aggályaim van­nak” — kezdi a cikkíró, de amint kidéiül, nem a nyelv rom­lása, hanem a nyelvművelők „túlzott” tevékenysége miatt. „At­tól tartok — folytatja a cikket, —, hogy egyik-másik nyelvhe­lyességi szabály fölött eljárt az Idő. Talán egypár alapelv fölött is.” A cikk nem maradt vissz­hang ‘nélkül. A hetilap követke­ző, április 27-i számának Vissz­hang rovata közölte Szepesy Gyula hozzászólását Nyelvi köz­érzet címmel. A hozzászólás cí­méből kimaradt ugyan a rossz jelző, de azért Szepesy megálla­pításai rosszabb nyelvi közérzet­ről adnak számót. Aki szelet vet, vihart arat — állapíthatjuk meg a közmondással. Szepesy már „a köznyelvi kiejtés túlbuzgó szó­szólóiról”, „a kiejtés rigorózus szabályainak szorgalmazóiról”, „a helyesírás indokolatlan fetisizá- lásáról”, „a több mint száz éve dajkált rozsdás nyelvhelyességi szabályokról” beszél, és kioktató hangon hozzáteszi, amit úgyis mindenki tud, hogy „nem a ma­gyar nyelv forog a nyelvműve­lés körül, hanem ellenkezőleg”. Ez már nyílt támadás. Fenn­tartásai mindenkinek lehetnek, nekem is vannak, sőt voltak már a helyesírási szabályzat megje­lenésekor is. A nyelvhelyesség kérdésében nem hiszem, hogy lennének „száz éve dajkált rozs­dás nyelvhelyességi szabályok”, hiszen nyelvészeinket a nyelv- történet adatai eligazítják annak eldöntésében, hogy az új jelen­ség nyelvromlás-e, vagy szabá­lyos új féjlemény. És különben is: ki gondolna arra, hogy mivel a tetőcserepek meglazultak, az ,egész házat le kell rombolni. Van egyszerű, de hatásos megoldás is. De térjünk vissza Vargha Ba­lázs cikkéhez! Mindjárt az ele­jén vitába száll a Magyar He­lyesírási Szabályai 22. pontjá­val: „Köznyelv kiejtésen a mű­velt dolgozó emberek kiejtését értjük, amelyben nyelvjárási sa­játosságok már egyáltalában nincsenek, vagy csak kis mér­tékben vannak.” A dolgozó jel­ző szerinte azért került be a meghatározásba, hogy a müveit jelző ne csak értelmiségit jelent­sen. Ha Vargha Balázs gondolt volna arra, hogy 1954-ben mi­lyen politikai körülmények kö­zött került be a szabályzatba a művelt dolgozó minősítés, bizto­san nem emlegeti olyan maka­csul ezt, annál kevésbé, mert ezt is megállapítja a nyelvi szabá­lyok szigorításának vagy lazítá­sának gondolatával kapcsolat­ban: „Bár a helyesírási szabály­zattal gondjaim vannak, mégis megnyugtat, hogy húsz év óta nem változott, nem reformálták meg négy-öt évenként.” Értel­mező kéziszótárunk maibb és szabatosabb meghatározása sze­rint a köznyelv „a nyelvnek a műveltebb rétegek mindennapi érintkezésében használt változa­ta, az irodalmi nyelv beszélt formája”. A helyésírási szabály­zat változtatása esetén bizonyá­ra ez"* kerül be az új szabályzat­ba. A szabályzat meghatározásá­ban a nyelvjárásiasságra is. van utalás. Vargha Balázs a tájnyel­vi ejtésről szóló megjegyzéseit is a végletekig viszi, pedig min­denki jól tudja, hogy a nyelv­járások nem szűnnek meg, és így nem kell rezervátumokat dé­delgetni, mesterségesen konzer­válva a nyelvjárásokat. A helyesírásról is aggályai van­nak. De példái nem helytállók. Párbeszédben magyarázza meg, hogy a kifestettem igealak nem fejezi ki, hogy cselekvő vagy műveltelő ígérői van-e szó. Pe­dig a kifestettem és az esetle­ges „kifesttettem” igealakot a helyesírási szabályzat 80. pontja alapján egyformán kell kiejteni. Nem helytállók a „fehérházi ga­lambok (a washingtoni elnöki pa­lota enyhülésre kész politikusai) írásmódjáról mondottak sem. Lehet, hogy külpolitikai cikkben valóban „fehér házi galambok”- ról olvasott, de ez csak a nyom­dász hibája lehet, mert a helyés­írási szabályok szellemében itt a „fehérházi” írásmód a helyes, itt ugyanis átvitt értelmű a „fe­hér ház”. A „tragikus hét vége” a szabályzat és a tanácsadó szó­tár nem egységes példái ellenére is írható tragikus hétvégének, tekintve, hogy a „hétvég” (habár birtokos személyrag nélkül) meg­van már a szabályzatban is. Vargha Balázs szerint „a fe­jekbe beépített — sokszor régebb keletű'— tilalmak agresszív ter­mészetűek”. A -stul, -stül hatá­rozórag a -túl, -tül, -bul -bül írástól való félelemben fordult vissza a régies -stól, -stől alak­ra. De az igealakok is kipusztul­nak az „el van utazva” tilalma nyomán ez a szerkezet általáno­san „le van ejtve” — állapítja meg kategorikusan. Mi tehát sze­rinte a tennivaló? Enyhébb sza­bályok alkotása? Nem. „Ezeknek megismerése, beidegzése csak fo­kozná az eddigi görcsöket.” A megoldás csak az lehet: „Töb- ben-többen lesznek azok, akik a szabályok mögött az összefüg­gést is látják, és szuverénül él­nek anyanyelvűkkel. Nem fél­nek a farkastól.” Szepesy Gyula a már említett hozzászólásában továbbviszi a gondolatot: „Egyetlen megoldás kínálkozik tehát: a farkast meg kell szelídíteni.” A farkas nyil­ván az anyanyelvi szabályok, amelyekről előzőleg beszélt. Ide jutottunk tehát! Mindkét cikkíró a jó nyelvi közérzet el­éréséért szállt síkra, még annak az árán is, hogy szabad utat biz­tosítsunk a nyelv további romlá­sának. Vargha Balázs azt a sok­szor emlegetett megállapítást is felvetette, hogy a rádióban és a tévében az egyszerű, tanulatlan öregek nyugodtan, hibátlanul fe­lelnek a riporter kérdéseire, a tanult emberek, tudósok lámpa- lázasan habognak-hebegnek, be­lekeverednek mondataikba. De ebből milyen következtetést vonhatunk le? Csak azt, hogy ná­lunk a nyelvi műveltség, még a „habogó-hebegő” tanult embere­ké is, nagyon alacsony színvo­nalú, és ezen nagyon tervszerű, szívós munkával mielőbb változ­tatni kell. Tehát nem lazítanunk kell a nyelvi szabályokon, hanem in­kább a már régóta emlegetett nyelvi közvéleményt kell kiala­kítanunk, amely elítéli a nyelv­rontást és elősegíti édes anya­nyelvűnk további fejlődését. . Kiss István A rendőrség közlekedési "jár­őrei az ellenőrzések során sok olyan gépjárművezetővel talál­koznak, akiknek lejárt a jogo­sítványuk, azaz nem jelentek meg az időszakos orvosi alkal­massági felülvizsgálaton. Nem csoda hát, hogy a hanyag, nem­törődöm emberek a jogosítvány lejártának napján, vagy utána szinte megostromolják a rende­lőintézeteket, s követelik, hogy azonnal vizsgálják meg őket, bélyegezzék be az alkalmassá­got a vezetői igazolványba. Er­ről, s más ezzel kapcsolatos gon­dokról beszélgettünk dr. Zonda Lászlóval, a megyei rendelőinté­zet igazgató-főorvosával. — A legjobban mi érezzük, tudjuk, hogy mennyi a lejárt vezetői engedély, hiszen napon­ta kell embereket elutasítani, figyelmeztetni a rendelési idő betartására. Emberi hanyagság­ról van szó, mert az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatot a vezetői engedély lejárta előtt már két hónappal meg lehet újítani, s ha esetleg valamilyen kifogás támad a vezető alkal­massága ellen, még mindig van lehetőség a fellebbezésre, az újabb orvosi vizsgálatok végre­hajtására. Sajnos, nemcsak eb­ben, de másban sincs együttmű­ködés az orvos és a gékocsive- zetők között. Az alkalmassági felülvizsgálaton véletlenül sem lehet beteg embert találni, olyat, aki epilepsziás, cukorbe­teg, magas vérnyomásban, vagy egyensúlyzavarban szenved. So­kan letagadják betegségüket, tablettákkal lecsökkentik magas vérnyomásukat, holott ez nem­csak számukra, hanem vala­mennyi közúton közlekedő gép­kocsivezető számára rendkívül veszélyes. Hozzá kell tennem, hogy a cukorbetegek, a magas vérnyomásban szenvedők vezet­hetnek gépkocsit, motorkerék­párt bizonyos kezelés mellett, de arra is szeretnék utalni, hogy a tagadásnak, a betegség eltitko­lásának nincs értelme, hiszen ezek a vizsgálat során könnyen kideríthetők. Egy teljesen új rendelkezésről is hallottunk. Az egész megyé­ben ma már ,a körzeti orvoshoz kell menni a vizeletvizsgálat eredményéért, aki ehhez csatol­ja az illető esetleges diagnózi­sát, korábbi vagy jelenlegi be­tegségének leírását. Ez tulaj­donképpen nemcsak a rendelő- intézetek munkáját gyorsítja meg, de egyben tájékoztatást is nyújt a felülvizsgáló orvos szá­mára. Sajnos, ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy a kórház­ban, vagy' más egészségügyi in­tézményekben kezelt betegekről — akik egyébként rendelkeznek vezetői engedéllyel — nem érke­zik jelzés a rendelőintézetekbe, és ezért előfordulhat, hogy epi­lepsziás betegnél is van érvé­nyes jogosítvány. Feltehetően megszünteti ezt az áldatlan álla­potot az a készülő megyei főor­vosi rendelkezés, amely szerint a kórházak, egészségügyi intéz­mények kötelesek tájékoztatni a rendelőintézetet a jogosítvány­nyal rendelkező betegek diagnó­zisáról. A rendelkezés a közel­jövőben megjelenik. — A kezdő vezetők eddig csak vizeletvizsgálati eredményt, mellkasról készült röntgenleletet voltak kötelesek készíttetni Újabban minden járművezető­nek részt kell vennie a vérvizs­gálaton is, sőt az orvos elren­delheti az elektrokardiograf-lelet beszerzését is. Jogos a kérdés, hogyan lehetne gyorsítani a gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatának lebonyolítását. Sajnos, a gépjárművek szá­mának növekedésével egyre töb­ben jelentkeznek ilyen vizsgá­latra, ugyanakkor a nyilvántar­tási rendszer, amely mindenről tájékoztatja az orvost, nem teszi lehetővé. A megyében 25 helyen végzik a gépjárművezetők al­kalmassági vizsgálatát tanácsi rendelőintézetekben, üzemorvo­si rendelőkben, ott, ahol a ren­delési idő meghaladja a három órát. A félreértések elkerülése végett szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy az. üzemorvosi rendelőkben csak az üzemben dolgozók kérhetik felülvizsgála­tukat. Szükségesnek tartom fel­hívni a gépjárművezetők figyel­mét arra, hogy az alábbi iratok­kal jelentkezzenek alkalmassági vizsgára azok, akik először sze­retnének jogosítványt szerezni. Ezek: gépjárművezetői vizsga­kérő lap, személyi igazolvány, 50 forintos illetékbélyeg, tüdő­szűrő-vizsgálati igazolás (ezt a területileg illetékes tüdőszűrő állomás, illetve gondozóintézet adja ki), vizeletvizsgálati ered­mény a körzeti orvostól, vér- szerológiai vizsgálati eredmény, amelyet a bőr és nemibe teg- gondozó intézettől lehet besze­rezni. Az időszakos orvosi vizs­gálat esetén elegendő a gépjár­művezetői engedély, a személyi igazolvány, az 50 forintos ille­tékbélyeg és a vizeletvizsgálati eredmény. Az összes orvosi vizs­gálatok díjmentesek. Nem tartjuk szükségtelennek, s ezzel dr. Zonda László is egyetértett, közölni azokat az időpontokat, ahol olvasóink je­lentkezhetnek előzetes vagy idő­szakos felülvizsgálatra. Kecs­keméten május 31-ig a járás községeiben lakók részére ked­den és csütörtökön 8—14 óráig; kecskeméti lakosok részére ked­den és csütörtökön délután 2-től este 8 óráig. Június 1-től meg­változik a rendelési idő. A kör­nyékbeliek hétfőn és péntekén 8—14 óráig, kecskemétiek pedig ugyanezen a napokon délután 2-től este 8 óráig. Lajosmizsén 1 hétfőn és szerdán délelőtt 10— 12 óráig, Szabadszálláson: szer­dán és pénteken 7—10 óráig, Kiskőrösön: szerdán és szomba­ton 8.30—12.30 óráig, Kalocsán] hétfőn és kedden délután 3-től este 6-ig, csütörtökön 9-től 11-ig; Dunavecsén: kedden és csütörtö­kön délelőtt 11—13 óráig, Baján: kedden és pénteken 7—11 óráig a járás lakosai, hétfőn és csü­törtökön 7—11 óráig. Baja lako­sai részére. Bácsalmáson: kedden és pénteken 7-től 9-ig, Kiskun­halason pedig hétköznaponként 7-től 19 óráig. Gémes Gáber INTERJÚ HÁRS LÁSZLÓ ÍRÓVAL Hová lesznek az olvasó gyerekek? Olvasom a könyvtári kataló­gust: mesék, gyermekjátékok, if­júsági regények, versek, szín­művek, diákszínjátszók kalauza, meseregények. Ezek a műfajú meghatározások jelölik Hárs László írói munkásságát. Művei­nek jelentős része gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotásokból ál}. Mi ennek a. magyarázata? — Nem tudom, van-e magya­rázata. Huszonhárom éves ko­romban írtam első ifjúsági regé­nyemet, elmúltam hatvan esz­tendős, ma is ifjúsági regényen dolgozom. Sohasem hagytam abba, kivéve néhány rövid esz­tendőt, amikor elveszítettem kapcsolatomat a . varázslattal, amely nélkül nincs ifjúsági iro­dalom, amikor nem tudtam meg­győződéssel leírni, hogy az élet szép. Úgy hiszem, a művészet­ben, az igaziban, nem válik kü­lön a felnőttek és a gyermekek részére készülő alkotások igé nye. Tehát maguk az alkotások sem. — Véleménye szerint, mi á legfontosabb feltétele annak, hogy a gyermekekből rendszeres olvasók váljanak? — A szülői házban kell olyan kapcsolatba kerülni a könyvvel, hogy annak szükségessége egy életen át kísérje a gyermeket. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt meg kell különböztetni a könyvvel való viszonyt az iro­dalommal való viszonytól. Ha egy-egy családban nincsenek is meg a feltételei annak, hogy megismertessék az irodalommal a gyermeket, a könyv szeretetél az még nem zárja ki. Hogy az otthonhoz hozzátartozik a könyv, épp úgy, mint a kanál, kés, villa — ez legyen csak ma­gától értetődő. A könyvet sze­rető gyermek előbh-utóbb eljui az irodalom szeretetéhez is. — Azoknak a gyermekeknek, akik a szülői házban nem kap­ják meg az alapokat az olvasás­hoz, milyen módon,' és kik pó­tolhatják ezt a hiányt? — Ezeknek a gyermekeknek a számára döntő fontosságú, hogy milyen pedagógus irányítja fej­lődésüket. Különösen vonatkozik ez a kisebb településeken élőkre. Egy példát tudnék elmondani. Gyakran járok író—olvasó talál­kozókra. Egy kis községben, Letkésen, különös élményben volt részem. Egy nagyszerű igaz­gató irányítja az iskolát és a könyvtárat is, egyszemélyben. Olyan felkészült, olvasás iránt érdeklődő gyerekekkel találkoz­tam, akik bármilyen nagyobb városban felnövő gyerekekkel együtt megállták volna helyü­ket egy irodalmi vitában vagy vetélkedőn. — Milyen tanulsággal szolgál­nak az ön számára az író—olva­só találkozók? — Sok örömteljes, de mellet­tük egy szomorú felfedezéssel is. Orom beszélgetni a gyere­kekkel, akik olvasnak, hisz ők jönnek el ezekre a találkozókra. És évek óta szomorúan figye­lem a könyvtári statisztikákat, melyekből kitűnik, hogy a ti­zennégy éves kor után jelenté­kenyen csökken az olvasók szá­zaléka! Hová lesznek a rend­szeresen olvasó gyerekek? — Ha foglalkoztatja ez a gon­dolat, bizonyára véleménye is van a megoldásról. — Még nincs. Még nem kezd­tük el felmérni, hová tűnnek el a könyvtárlátogatók? Csak ha már ismerjük az okokat, akkor lehet a megoldáson gondolkodni. — Beszéltünk a szülők, az is­kola felelősségéről. Mit tehet a társadalom, az ifjúsági szerve­zetek, az olvasás megszerette­téséért? — Nagyon fontos intézmény a gyermekkönyvtár. Itt megta­nulnak magabiztosan mozogni a könyvek között, a válogatás le­hetősége önálló véleményformá­lásra is nevel. Nagy hiányosság­nak tartom, hogy ennek a kor­osztálynak nincs igazi irodalmi lapja. Egyedül a Szegeden meg­jelenő Kincskereső című folyó­irat szolgálja ezt a célt, de ez csak kis példányszámban kap­ható. És nagyon nagy szükség lenne egy olyan folyóiratra, amely A gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdéseivel foglalkozna. Azt is elmondom, miért lenne erre nagy szükség: az olvasói konzervativizmus se­hol sem jelentkezik olyan csökö­nyösen, mint éppen a gyermek- irodalom terén. Nem szeretném, ha félreértenék szavaimat. A klasszikus mesék, Andersen, Grimm, valamint a népmesék ismerete fontos és szükséges. De — mellettük ismerni kell az új irodalmi alkotásokat is. A szü­lők, természetesen, azokat a könyveket vásárolják meg gyer­mekeiknek, melyet maguk is ol­vastak, ismernek. Az új irodalom iránti érdeklődést a könyvtáro­sok, pedagógusok feladata len­ne felkelteni. Ebhez azonban őket magukat is kellőképpen kellene tájékoztatni. — Mit tehetnek maguk az írók azért, hogy a felnövekedő nemzedék rendszeres olvasóvá váljon? — Meggyőződésem, hogy a fel­nőttirodalomnak van legnagyobb szüksége a gyermekirodalomra. Hogy valóban olvasó nemzetté váljunk, közösen döntjük el. Szü­lők, pedagógusok és írók. Mi utóbbiak igényes, jó alkotások- kaL L. I. Klubmozgalom a fegyvereseknél Az ifjúsági klubmozgalom, művelődéspolitikánk megvalósításának egyik eszköze a fiatalok körében. Ahol a klubok élén a kulturális nevelőmunka irányításához, szervezéséhez megfelelően értő vezető­ségek dolgoznak, ott az eredmény nem marad el- Az utóbbi években a kiskunhalasi határőr kerület ifjúsági klubjaiban is egyre tartalma­sabb munka folyik, s a legutóbbi számvetéskor a klubok egyhar- madát élenjáró címmel tüntették ki. Hercegszántón, a katonafia­talok klubjában rendszeresek a szellemi vetélkedők, a különböző szórakoztató jellegű rendezvé­nyek, a falusi fiatalok honvédel­mi nevelése. A szellemi vetélke­dők, leginkább politikai, irodal­mi, katonai és határőrizeti témá­ból folynak. A községi fiatalok­kal közösen rendezettek pedig mindenek előtt az általános mű­veltség fejlesztését szolgálják. A klubban aktívan működik a réjt- vényfejtők baráti köre is. A Ma­gyar Ifjúság, Ország Világ, Nép­hadsereg, Hazáért, Igaz Szó, If­júsági Magazin,' Radar, Füles stb. lapok és folyóiratok rejtvényeit ebben az évben is sokszor ered­ményesen fejtették meg és csak­nem húsz esetben részesültek ju­talomban. Kazinczi Géza határőr, a könyvtár vezetője — aki bevonu­lása előtt Borotán kőművesként dolgozott — mondta: „A katonák többsége elsősorban a mai ma­gyar írókat olvassa, de az isko­lázottabbak érdeklődése a világ- irodalomra is kiterjed, sőt a tár­sadalomtudományok klasszikusait is olvassák.” A forradalmi napok keretében folyó szavalóversenyeken Somo­gyi Gábor, klubvezető verhetet­lennek bizonyult. A Nagybaracs- káról bevonult számítótechnikus természetesen nemcsak a klub vezetésében jeleskedik, hanem Dávodon a fiatalok honvédelmi nevelését is eredményesen végzi. A közelmúltban például a bajai I—II. éves tanítóképzősöknek be­mutatott honvédelmi foglalkozá­sáról még a tapasztaltabb peda­gógusok is elismerően nvilatkoz- tak. Hasonló eredményekkel dicse­kedhetnek a garai, bácsborsódi, bácsalmási, kelebiai, vagy a kis­kunhalasi határőrök klubvezetői. A szállítók, híradók és az őrszá­zad fiataljai a belső lehetőségek mellett a városi művelődési há­zat, a könyvtárat, a múzeumot, a tárlatokat is gyakaran látogat­ják, író—olvasó találkozókon vesznek részt A kórház és a pa­píripari vállalat fiataljaival kö­zös rendezvényeket tartanak. Az együttműködés keretében a vál­lalat fiataljai a határőrség tör­ténetéről, feladatairól beszámoló­kat hallanak. A katonák pedig különböző versenyeket, táncmu­latságokat bonyolítanak le. A határőrök ifjúság’ klubjai természetesen ebben, az évben is beneveznék a mozgalomba és tar­talmas programokkal rendelkez­nek. Az élenjárói címmel kitün­tetett ifjúsági klubok most a ki­váló klub cím elnyerését tűzték kű célul. Gazsó Béla Tetőfedő munkát, javítást is AZONNALI KEZDESSÉL vállalunk. Lakberendező és Építő Ipari Szövetkezel, Baja, Alföldi J. n. 4—«. 340 Bontás kályhacsempe nagy mennyiségben ELADÚ középcsempe: 1 Ft/db, egyéb idom: 1,50 Ft/db. Érdeklődni: KECSKEMÉTI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT, KECSKEMET, VILLÁM ISTVÁN U. 2—4. SZ. ANYAGGAZDÁLKODÁSI CSOPORT. Nagy tétel esetén a fuvart vállaljuk. 2339 Eladó 2 db P—20-as, 2 db P—10-es és 1 db TL—5-is TlPUSÜ MOTORKERÉKPÁR ÜZEMKÉPES ÁLLAPOTBAN. ÁR MEGEGYEZÉS SZERINT. KECSKEMÉTI KÖÜTI ÉPlTÖ VÁLLALAT GÉPTELEPE KECSKEMÉT, SZOLNOKI D. 1L Ügyintéző: KÉKI LAJOS. Telefon: 13-603. 2302 Síkkötögéptűk géppark kicserélés miatt eladók BAJAI HÁZIIPAJU SZÖVETKEZET, Engels u. 4. i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom