Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-03 / 78. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 3. Jó közösségi szellemben A gépek mellől munkaruhában jöttek, átöltözni sem volt idejük, kezükről menet közben törölték le a vasport, olajat. A csarnokokból, műhelyekből, irodákból, innen is, onnan is, fiatalok siettek a tanácsterembe, hogy részt vegyenek a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár ifjúsági parlamentjén. A lányok, fiúk hangulatából, otthonos viselkedéséből is sejteni lehetett: nem először vesznek részt ilyen eseményen. A .gyárban március elején tartották meg az úgynevezett részparlamenteket, amelyeken egy-egy üzemben dolgozó fiatalok vitatták meg, hogy vezetőik milyen intézkedéseket tettek az ifjúsági törvény végrehajtása érdekében. Ezeken a tanácskozásokon hetvenöt küldöttet választottak a vállalati parlamentre. örömmel tettem eleget a gépgyári fiatalok meghívásának. Elsősorban azért, mert mint megtudtam másodszor is elnyerték a KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlaiát. Az országos kitüntetés jól példázza, hogy a gépgyárban dolgozó ifjúmunkások jogaik érvényesítése mellett nem feledkeztek meg a törvényben meghatározott kötelességeikről sem. Szorgalmas munkájuknak, becsületes helytállásuknak is köszönhető. hogy az elmúlt évben a gépgyár termelési értéke több, mint 300 millió forint volt. Több kommunista műszakot is szerveztek. Az egyik társadalmi munkájukért kapott pénzből 15 ezer forintot a VIT-alapra fizettek be. A város kétszáz éves évfordulója alkalmából rendezett kommunista műszakon csaknem négyszázan vettek részt, s ezért 57 ezer forintot fizettek ki nekek. A kiskunfélegyházi jubileumi ünnepségekre. s a KISZ-klub berendezéseire fordították az összeget. A szocialista brigádokban dolgozó ifjúmunkások elsősorban a termelés hatékonyságának növelésére. az önköltség csökkentésére, az új technológiák bevezetésére, az anyag- és energiatakarékosságra törekedtek. Vállalásaikkal szorosan összefügg az újítómozgalom nagyarányú fejlődése. Az elmúlt évben az újítások 90 százalékát szocialistabrigád-tagok nyújtották be. A tavaly beadott 53 újításból 29-et fogadtak el. Ezek. az anyagtakarékossággal. gyártásfejlesztéssel és üzemszervezéssel kapcsolatos újítások három és fél millió forintos megtakarítást jelentettek a gépgyárnak. n&rtáéiegyházi ifiükoiiirüMßißtftte neBOfíSéki a félauto.gv^tp tők. óriás szerelvények, forgácso- lógépek mellett tartanak össze. Hetente több alkalommal találkoznak a politikai oktatásokon, KISZ-gyűléseken. És esténként is „teljes a létszám” az ifjúsági klubjukban, ahol szellemi vetélkedőket. irodalmi műsorokat, előadásokat rendeznek. — Ebben az évben is nagy feladat vár ránk — jegyezte meg a KISZ-iroda falára függesztett vándorzászlóra mutatva Tarjányi Antal KISZ-titkár. — Arra törekszünk. hogy idei munkánk alapján jövőre is elnyerjük a zászlót. Legnagyobb kötelességünk, hogy megőrizzük ezt a nagy kitüntetést. A gyár gazdasági vezetőitől, a pártszervezettől, s a szakszervezeti bizottságtól sok segítséget kapunk. Erről, vagyis a gazdasági vezetők segítségéről, támogatásáról, illetve az ifjúsági törvény végrehajtásáról Hajba Ottó igazgató számolt be az ifjúsági parlamenten. •Szembetűnő volt, milyen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a pályakezdő fiatalók jól érezzék magukat a gépgyárban. Mielőtt először felvennék a munkaruhát, a kezdő szakemberek 500 forint előleget kapnak, s amennyiben egy évig ottmaradnak, nem kell visszafizetniük a pénzt. S amint a pályakezdők támogatásával kapcsolatos, intézkedéseket sorolta az igazgató, eszembe jutóttak az egyik fiatal szakmunkás szavai. — Mióta dolgozol itt a gyárban? — kérdeztem tőle. — Fél éve. De eddig még nem tapasztaltam, azt, hogy az idősebb szakik lenéznek azért, mert még kezdő vagyok. Pedig sok ilyen esetről hallottam már. A tapasztaltabb szakmunkások persze sokat segítenek de nem úgy foglalkoznak velünk, mint zöldfülű újoncokkal. — Mennyi az órabéred? > — Erre sem panaszkodom. Fizetéskor körülbelül kétezer forint van a borítékban... Mint azt a parlamenti beszámolóból megtudtam, a gyermeküket gondozó fiatal anyákat anyagilag is segíti a gyár. Ha távollétük alatt a velük azonos munkakörben dolgozóknak emelték a fizetését, miután a fiatal anyák visszajönnek dolgozni, ők is megkapják a magasabb munkabért. Gyermekük gondozása miatt így sem kerülnek hátrányos helyzetbe. Az elmúlt évben, s az idén a félegyházi gépgyártól huszonheten kaptak kölcsönt lakásépítésre. Közülük tizenegy 30 éven aluli fiatalt segített lakáshoz a vállalat. A gyár oktatási bizottsága felmérése szerint tizenöten kértek vállalati javaslatot főiskolai, egyetemi továbbtanulásra. Közülük kilencen nappali tagozatra, hatan levelező tagozatra kérik majd a felvételüket. Az. oktatási bizottság egy kivétellel elfogadta a továbbtanulási kérelmeket. A nappali tagozatra jelentkezők közül három fiatalnak azt javasolta, hogy amennyiben felveszik őket. az első félévi vizsgák után kössenek a gépgyárral ösztöndíj szerződést. A KISZ-esek néhány évvel ezelőtt együttműködési szerződést kötöttek a Grimmai Vegyipari Gépgyár ifjúsági szervezetével. A német fiatalok meghívásának eleget téve tizenhatan részt vettek a berlini VIT-en. A vállalat vezetősége a kirándulásra odaadta a fiataloknak a gépgyár autóbuszát. Sokrétű segítséget kapnak a KISZ-esek arra, hogy minél hasznosabban, tartalmasabban töltsék el szabad idejüket. A beszámolót élénk vita követte. Már-már a „parlamenti szabályokat” mellőzve, szinte egymás szavába vágva mondták el véleményüket. A tartalmas hozzászólásokból elsősorban az tetszett, hogy a fiatalok nem a saját, apró sérelmeikről szóltak, hanem az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére, a közös ügyek jobb, gyorsabb elintézésére, a még eredményesebb termelésre, munkaszervezésre, a gépek, berendezések jobb kihasználására tettek javaslatokat. Jó közösségi szellemről, a gazdasági vezetők, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet eredményes együttműködéséről tanúskodott a gépgyári ifjúsági parlament. Tárnái László • A félegyházi gépgyárban mindennapos esemény: Hajba Ottó igazgató. Tarjányi Antal KISZ-, titkár és Füredi Imre, a pártbizottság titkára megbeszélik a tennivalókat. • Takács Ma? tild raktáros is felszólalt az ifjúsági parlamenten. • Belecz László időelemző: „A gazdasági vezetők sokat segítenek a fiataloknak.. (Tóth Sándor (elvételei.) A mi dolgunk róluk gondoskodni A közelmúltban számos, szövetkezeti zárszámadó-közgyű- lésen vehettem részt, több ezer parasztemberrel találkoztam, s körükben ezúttal is feltűnt a sok változás. Mindenekelőtt talán az, hogy az alapító gazdák felett bizony, eljárt az idő. Számosán kényszerülnek alacsony nyugdíjjal letenni a kapát és egyéb munkaeszközeiket. Sokan vannak köztük, akiknek későn jött a szövetkezet, akik a szerény járadék mellett egyre nehezebb anyagi többségük a tanyákon. így van ez a lakiteleki Kapásfaluban. ahol — ide számolva az Oncsa-falut is — az első utca 17 háza mindegyikében található’ 65 éven felüli, koros ember. S bizony, csak a létminimum szintjén éldegélnek, pedig jobb sorsra érdemes szőlőkapások voltak szinte mindannyian, akiket még ténylegesen. kizsákmányoltak. Találkoztam a kecskeméti járás keleti sarkában, a Tiszabög, Pereghalom és Sárhalom tanyai területeket egyesítő Tiszagyön- gye Tsz gazdáival is. E szövetkezetben 53 év az átlagos életkor. Szívet melengető volt itt a közgyűlésnek az a külön 15 perce, amelyet az a huszonnyolc asszony és férfi kapott, akik ez évben már nem tudnak részt venni a közös munkában, ök a tsz új járadékosai, akik szép ajándékkosárral és az elnöki köszöntő szívhez szóló szavaival, meg- hatódottan ballagtak haza, a tanyáikhoz vezető dűlőútakon. A kerekegyházi tanyák egy része a Dózsa Tsz-hez tartozik, melynek közgyűlésén tizennégy özvegy és negyvenkét idős ember kapott jutalmat. Ily módon is támogatják őket, nem feledve, hogy az ő munkájuk is gyarapította a közöst. Tudom, hogy a tiszalcécskei Űj Élet és a lakitalekd Szikra Tsz vezetői évek óta példaadóan törődnek idős tagjaikkal. A járadékot kiegészítik, pénzre váltják a háztájit, s a postás havonta 500—600 forinttal kopogtat az idős emberek ajtaján. Sajnos, nem általánosak még ezek a példák, bár a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben is jutalmazták már a nyugdíjba menőket ezer-ezer forinttal. Ott Józsefné, a járási hivatal főelőadója, aki hosszú ideje köz- megelégedésre irányítja a tanákörülmények között élnek, esi szociális gondoskodást, a napokban örömmel újságolta: több évi közös munka és anyagi ösz- szefogás eredményeként a közelgő felszabadulási évfordulón felavathatjuk a kecskeméti járás 98 idős emberének otthont nyújtó, lajosmizsei új intézményt. Nekik már nem lesz gond a tej és a kenyér, a meleg szoba. Erről a párt és az állam úgy gondoskodik. hogy a szüleit legjobban szerető gyermek sem különben. Az otthonban meleg fürdőt, minden kényelmet, rádiót, tv-t és mindenekelőtt társakat találnak a jövendő lakói. Mellettük lesznek a meleg szívű gondozók, az orvos, a gyógyszerész. S aztán velük, az otton lakóival együtt ép'ítünk szép parkot és ültetünk fákat is, amelyek alá padokat, vagy kis székeket helyezünk, legyen hol megpihenni a napi séta után ... Üjabb és jelentős eredmény ez az otthon. Ám ez is kevés, hiszen csak a legeslegjobban rászorulóknak jut benne hely. Mert szükséges, nagyon jó lenne, ha a szövetkezetek ösz- szefogással létesítenének panziószerű otthonokat a rászoruló, idős tagjaiknak. A távoli magányos tanyákról oda költözők a gondviselésért szívesen adnák vagyonukat a közösnek. íme, csak ötlet a kezdeményezésre, amelyre szükség van. hiszen az élet sürget bennünket. A községekben élő, mozgásképes idős embereknek áldásos lehetőséget jelent a napközi otthonban nyújtott ellátás. Lajos- mizse, Szabadszállás, Kunszent- miklós, Tiszakécske, Izsák és Lakitelek vezetői minden dicséretet megérdemelnek e napközik létrehozásáért. működtetéséért. Ám, a számukra alighanem a legnagyobb dicséret a több mint kétszáz idős ember hálája. Mert az otthonok látogatói érzékelik a legjobban, mit jelent ai tiszta ruháról való gondoskodás, a felüdülést adó fürdőszoba, a társaságot, szórakozást nyújtó közösség! Jóleső tapasztalni a termelőszövetkezetek sokoldalú, a napközik lakóinak ellátását tejjel, kenyérrel, gyümölccsel és pénzzel való támogatását. Milyen kár, hogy számos községben — például Tiszaalpáron, Orgoványon, Nyárlőrincen — hiányzik az ilyen jótékony intézmény. A kecskeméti járás 60 éven felüli embereinek mintegy kétharmada a tanyákon él. Gyermekeik régen a városokba, községekbe költöztek. Onnan gondoskodni a szülőkről, nem kicsi gond. Ha például beteg, nincs aki orvost híyjon, s ez bizony nagy nehézség a magukra maradott szülőknek, de a messzire költözött gyermekeknek is. Enyhít valamit e tekintetben a járásban dolgozó tizenhárom szociális gondozónő, akiknek vállalkozását, munkáját a legszebb szavak sem méltathatják eléggé. Ök a dűlőutak kerékpáros vándorai, akik hetenként ellátogatnak az elhagyott öregek otthonaiba, rendbe teszik a szobát, hozzák-vi^zik a tiszta ruhát és sok mindent, amire a gondviseltjeiknek szükségük van. S ime, máris előtör az újabb kérdés: miért nincs még minden községnek egy vagy több ilyen házi gondozónője? Hiszen példaadás az ilyen célú tanácsi és szövetkezeti’ összefogásra is akad Lakiteleken, Ballószögön, Kun- adacson. Nekünk kell többet tennünk a gondoskodás megannyi formájával, mert ettől válik könnyebbé, jobbá sok-sok rászoruló ember sorsa. Amikor azt tudakolom a helyi tanácsok vezetőitől, mennyien vannak a községben a 60 éven felüliek, általában becsléssel felelnek : talán ennyien, de nem biztos... Pedig jó lenne nemcsak a számukat pontosan tudni, hanem azt is, ki, miben, szorul segítségre. Ez is pártpolitika, ezt diktálja a rendeletek szelleme és követeli az emberségünk. A munkában elfáradt, támogatásra szoruló emberekről, az édesapákról, édesanyákról kívántam szólni és hívni a vezetőket a ma fiataljait, hogy gondoskodjunk róluk jobban. Mert ezt nekünk kell megtenni. Horváth Ignác „Olajkárosult” autómárkák „Bennünket csak igen mérsékelten érint az olajválság” — jelentette ki a Volkswagen gyár igazgatója, akkor, amikor a nyugatnémet autóipar felett a válság legsúlyosabb felhői tornyosulnak. Ez a „mérsékelten” azt jelenti, hogy a gyár saját statisztikái szerint a bel- és a külföldi piaci forgalom a Volkswagennél kisebb mértékben csökkent, mint egyéb vállalatoknál. Amerikában valósággal hiánycikk lett a VW. A kereskedők egyre-másra küldik a sürgető telexeket a gyárnak, mert nem győzik kielégíteni a keresletet. • Lassan-lassan napvilágot látnak az elmúlt év eladási forgalmáról szóló jelentések. A hírek szerint az egész nyugatnémet autóiparban mintegy 65 százalékos volt a forgalomcsökkenés az év utolsó hónapjaiban. Igen rossz a helyzet BMW-nél. Februárban két hétre leállították a termelést és márciusban is rövidített műszakokban dolgoznak. Ennek következtében 20 ezer munkás kénytelen időszakosan otthon maradni és 8 ezer 500 kocsival kevesebb gördül le a szalagokról. Február végéig az autóipar 400 ezer munkásának egyötöde dolgozott rövidített munkaidőben. A közel-keleti háborút közvetlen megelőző hagyományos frankfurti autókiállítást még optimista légkörben tartották meg, aztán november óta a megrendelések gyérülni kezdtek, jelezve: az autózás a szigorítások következtében drága mulatság lett. Egyre szélesebb körben vitatkoznak az autózásról, egyre több ember előtt válik nyilvánvalóvá, hogy a sok autó felborítja a városok közlekedési rendjét, szennyezi a levegőt és a sok kocsi elcsúfítja a természetet. Míg a gyárak igazgatói tanácsai arról vitatkoznak, hogyan mossák^ tisztára az autót a sok vádtól, az ütés váratlanul az olajtermelő országok felől érte őket. Hogy miként lehet kocsikázni a zsákutcában, ezt a nyugatnémet gyárak közül a BMW mutatta be a legszemléletesebben. Amikor már bevezették a vasárnapi autózási tilalmat, még úgy gondolták, a termelés valamivel lelassul ugyan, de azért még hátszéllel haladhatnak. Aztán beállt a szélcsend. A BMW -kereskedők 40 százalékkal kevesebb kocsit tudtak eladni, mint az előző év hasonló időszakában. A legújabb 520-as típusból még csak ezer darabot sem sikerült eladni a karácsonyi vásár idején. Az előző évben csaknem 3 ezret adtak el belőle. Az amerikai VW-kereskedők tudták mi a teendő: megjelentettek a nagy lapokban egy hirdetést. amely egy hatalmas autópálya-csomópontot ábrázol, csupacsupa Volkswagennel. A szöveg: Ha az USA-ban a 85 millió hatalmás ..utcai cirkáló” helyett csak Volkswagenek közlekednének, .az ország 107 milliárd liter benzint takarítana meg... A trükk bevált. Az amerikaiak megrohanták a VW-kereskedőket, jóllehet a „bogarak” ára mintegy 30 százalékkal emelkedett. Az olajválság nyomán megerősödött dollár azonban enyhítette ezt a drágulást. Ebben az évben csaknem 60 ezer „bogarat” akarnak eladni az Államokban. A vállalat vezetői a Golf. Sirocco és a Passat sikerében bíznak. Az összes autógyárak főnökei kíváncsian várják, mit hoz a hét végi autózási tilalom beszüntetése és természetesen az olajtermelő és az olajhasználó országok vezetőinek megegyezése. Pethő Sándor Mész és facsemete Fotó a Ludas Matyi „Tücsök és bogár“’ rovatában: Száraz fatörzsre szép nyomtatott betűs táblát tűztek ezzel a felirattal: OLTOTT mész. Alatta az Irányt mutató fekete nyíl, rajta „fehéren’:, hqgy „1.5 km”. Mint „Budaörsi lelet” került a tábla a Ludas furcsaságai közé. Mármint a megfigyelő találta ezt olyan időszerűtlen kuriozitásnak, hogy egyből lencsevégre kapta ezzel a felkiáltással: „Hát érdemes?” Nyilván nagyvárosi betonrengeteghez szokott emberből fakadt fel ez az Ironikus csodálkozás. „Hát érdemes?” olyan semmiségért, mint az oltott nsé3z, másfél kilométert megtenni — akár gyalog, akár járművel? Az előregyártott elemekben, rafinált vakolat-újdonságokban, vázszerkezetekben „gondolkodó”, „urbanizált” ember szinte már el1 Is felejtette, hogy Ilyen csodabogár is van még a világon, mint az oltott mész. Olyan a fülének, mintha effélét hallana: borjúszájű ingujj, avagy garaboly. Akad még valaki, aki képes másfélkilométeres útra kelni ilyen pitiáner ósdiságért, mint az oltott mész? Őszintén szólva nem vagyok tájékozott arról, eleget termel-e az építőalapanyag-ipar, vagy úgy állunk mész dolgában Is, mint pár éve még a cementtel? Tartok azonban attól, hogy még abban az esetben is, ha csakugyan nem dúskálunk momentán a mészben, az elosztás körül lenne mit javítani. Félő, hogy itt-ott — az úgynevezett terítésnél — a cikk elején érzékeltetett nagyvárosi szemlélet Is ludas a falvakban mutatkozó mész- hiányban. A legutóbbi megyei népfrontrendezvényen a dunavecsei Bolvárl László. tette szóvá, hogy nincs darabos és oltott mész a községekben. Kérte, hívják fel erre az AFÉSZ-ek figyelmét. Két-három találó példával Is szemléltette, milyen fontos és nélkülözhetetlen alapszükségleti cikke ez a falusi életnek. Fertőtlenítéstől kezdve az építkezésekig sokféleképpen használják. Nem szólva arról a szerepéről, amelyet a meszelés révén a lakások tisztán tartásában, széoítésében tölt be; Az a furcsa, hogy mialatt — egyfelől —1 megyeszerte buzdítunk, lelkesítünk a „tiszta — virágos” mozgalmakra, a falvak, házak csinosítására, azalatt — másfelől — megfeledkeznek illetékesek olyan elemi alapfeltétel biztosításáról, mint például a mész. S ha már benne vagyunk... Ugyancsak ünneprontó szándék nélkül csatlakozhatunk Bolvárl László másik észrevételéhez Is. Felszabadulásunk 30. évfordulójára való emlékezésül szorgalmazzuk a megye különböző tájain emlékparkok, fasorok, ligetek létesítését, Mindenfelé vállalásokat tettek, szebbnél szebb terveket készítettek. A gyorsak, előrelátóak már beszerezték, elültették a facsemetéket. Másutt várják, hogy az Igénylésükre beígért su- hángokat megkapják. A faültetés olyan aktus, amelynél nem lehet kifutni az Időből. Ha erről megfeledkezve ültetnek, lehet, hogy kétszerháromszor Is meg kell majd Ismételni, mert kárba vész a fáradság, nem fog a csemete A felvetésre elhangzott egy — nem hivatalos érvénnyel továbbadott, mert csak beszélgetés során nyert — információ. Eszerint olyan nagymérvű a facsemete-igénylés megyeszerte, hogy azt az erdőgazdaság nem tudja kielégíteni. Tudniillik — s ebben Igazuk van ■— a facsemetét nem lehet csak úgy kívánságra bármikor és bármilyen mennyiségben elővarázsolni. Amikor ekkora tömegű szükségletről van szó, jó, ha mondjuk két-három évvel előbb bejelentik az Igényléseket, hogy tudják magukat mihez tartani az erdészek. Bizonyára történt Ilyen Is sok helyről és Idejében, csak közben a mozgalom akkorára terebélyesedett, hiszen ha messze Jövőkre emlékeztető, maradandó „monumentum”-okról van szó, a békeligetek, emlékparkok Ilyenek. Gondoljuk, hogy bővében vau „pótigényléseknek” az erdőgazdaság, amiknek máról holnapra nem lehet eleget tenni. Igaza van azonban a felszólalónak, hogy éppen emiatt szükség volna egyrészt az igények céltudatos számbavételére, ütemezésére, másrészt egy tárgyilagos tájékoztatásra, hogyan Is állunk a facsemeték juttatásával. Mi a reális helyzet, kik — mikor számítanak biztosra. ismételjük, nem ünneprontás a célunk. Csupán azt kívánjuk, hogy. a lehetőségek Ismertetésével tegyük tervszerűbbé a szép és nemes mozgalom megvalósulását. Azt mindenki belátja, hogy egy emlékpark ültetése sem úgy megy: ma elhatározom, s Jövőre ekkor és ekkor délelőtt 10 órakor kiírom rá, hogy kész. Tóth István f
