Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 14. Hol tartunk a gépesítéssel a megye építőiparában? Az elmúlt öt évben Bács-Kiskun me­gye területén a beruházásokra előirányzott összegek közel 60 százalékát építési célok­ra fordították. Ez egyben azt is jelzi, hogy nálunk az építőipari kapacitás iránti ke­reslet az országos átlagnál jóval magasabb arányban jelentkezik, ami fokozott terhet ró a kivitelező iparra. Az igények kielé­gítésének alapvető feltétele azonban az, hogy az építőipari vállalatok és szövetke­zetek ehhez megfelelő műszaki színvonal­lal rendelkezzenek. Ezt főként az eszkö­zökkel való ellátottság, a technikai felsze­reltség, az eszközök hatékony felhasználása, a rendelkezésre álló gépállomány, a gépe­sítés foka, a technológiai eljárások korsze­rűsége és még számos tényező együttesen határozza meg. Az építőipari kivitelező szervezetek álló­eszköz-állományának bruttó értéke 1973. december 31-én megyénkben 311 millió fo­rint volt, megközelítően másfélszer akkora, mint 1968-ban. A szocialista szektor termelé­sének nagyobb hányadát (55 szá­zalékát) a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat adta. s egyút­tal a legnagyobb, — mintegy 150 millió forint értékű eszközállo- máhnyal rendelkezett az elmúlt év végén. A legdinamikusabb fej­lesztést a Kiskunhalasi Építőipa­ri Vállalat hajtotta végre. Álló­eszközeinek bruttó értéke jelen­leg 3,7-szerese az 1968. évinek. 1973 végén — az országoshoz hasonlóan — az összes eszközál­lomány 12 százalékát a jármü­vek 39 százalékát az ingatlanok, 49 százalékát pedig a termelő be­rendezések. gépek és felszerelések értéke tette ki. Az állóeszköz-állo­mány az utóbbi évek erőteljes beruházásai következtében meg­felelő állapotban van. A nettó ér­ték 'megközelíti a bruttó érték 73 százalékát. A járművek, illetve gépek állapota azonban már ko­rántsem ilyen ió. 35—40 százalé­kuk elavult, élhasználódott. Még magasabb ez a kedvezőtlen arány az építőipari szövetkezeteknél, az állami vállalatok közül pedig a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál. Az utób­binál a teljesen leírt (eihasználó- ' dott) árueszközök akáttvá elérte a bruttó állóníáhv^Stf írS százalékát, ami lényegesen rosszabb a megyei átlagnál. Az elmúlt évben mintegy 2800 gép (26 ezer lóerő kapacitással) segítette az építőipari termelést. Ez darabszámban mintegy 480- nal, teljesítőképességben pedig másfélszer töbh. mint 1968-ban volt. Ezt a számottevő fejlesztést viszont csaknem telles egészében két állami vállalatnál — a' .Bács megyei Állami Építőipari Válla­latnál és a Kiskunhalasi Építő­ipari Vállalatnál — hajtották végre. Ugyanakkor a Bács-Kis- kun megyei Építési és Szerelőipa­ri Vállalat a megye második leg- nagvobb építőipari szervezete mindössze csak 6 darab géppel gyarapodott. A fontosabb gépek átlagos teliesítőképessége 1973- ban 9,4 lóerő volt. A minisztériu­mi és tanácsi vállalatoknál ennél magasabb (11). az építőipari szö­vetkezeteknél sokkal alacsonyabb, c '.anán 4 3 lóerő egy-egy gép át- lagoj haitíereie. A gépállomány növekedésével egvban megnő az építőipari mun­kák gépesítésének színvonala is. 1968-ban egv építőipari munkás­ra 2.9 géni lóerő jutott, szemben a jelenlegi 4,7-del. Ez azonban az országos színvonalat még nem éri el. Az eeves kivitelező szek­torok gépellátottsága között to­vábbra is ielentős különbség van. A szövetkezeti építőipar gépesí- az utóbbi években elért f"ilőiés ellenére is mind abszo­lút mértékben, mind a feladatod­hoz mérten. alacsony. A meglevő génállomány nagy része — 43 százaléka — az anyagmozgatást és. _ előkészítést., ..szolgálta. Kevés _ viszont ~a’ Iszérélöinari és a beié-, Is rűeiső «munkát segítő: gép — a8iiá{n>o lománynak alig 5,5 százaléka — ami naevban hozzál árul egv-egy létesítmény befejezésének, elhúzó­dásához. A technikai fejlesztés nyomán néhány munkafolyamat gépesí­tettségében figyelemre méltó vál­tozás történt. Így például növe­kedett a génnel végzett betonke­verés. vakolás, valamint földmun­kák pránva. Az állami vállalatok és szövetkezetek között fennálló gépellátási különbségek miatt az egyes munkafajták gépesített vol­ta azonban nagyon eltérő. Min­den szektorban viszonylag ma­gas arányú a beton- és habarcs­keverés. valamint a parkettacsi­szolás géppel való végzése. Ugyan­akkor a földmunkák, a meszelés, a külső és belső vakolási munkák gépesítése az .építőipari szövet­kezeteknél többszörösen elmarad az állami kivitelező iparétól. A műszaki színvonal emelésé­nek egyik fontos tényezője a meg­levő eszközök hatékony felhasz­nálása. Az építőipari gépek ki­használása országos átlagban is meglehetősen alacsony és ez a helyzet az utóbbi évtizedben alig változott. Ez szorosan összefügg a termelés koncentrációjával. Igaz, a megye építőiparánál történt né­mi változás, néhány százalékkal nőtt az egv-egv munkahelyre ju­tó munkáslétszám és gépi kapa­citás. A termelés koncentrációjá­nak javulásával azonban nem mindig járt együtt a gépek üzem­idejének növekedése. Az olyan fontosabb eszközök mint például a torony-, illetve autódaruk, esz- kavátorok, vagy földtoló gépek .egész évi üzemaránya még az ál­lami vállalatoknál sem érte el ? (naptári időalap egyötödét. Enneä ellenére kétségtelen, hogy a gép­állomány gyarapítása jelentős mértékben hozzájárult az építő­ipari termelés eddigi növekedésé­hez. Feltétlenül indokolt azonban a műszaki színvonal további eme­lése, figyelembe véve a gazda­ságossági követelményeket és nem utolsósorban a ió néhány terü­leten mutatkozó létszámhiányt. Ágó Erzsébet, a KSH közgazdásza 1Itthon van szükség rád.. Mintha nagyon messziről, évtizedek távolából visszhang­zana e néhány mondat: „Ide figyelj, fiam. Megtanultál írni, olvasni, számolni, elég ez a magunkfajta parasztembernek. Látod, én sem, anyád sem a könyvekből tanulta az életei, s Pista bátyád is szívesebben választotta a munkát, mint a tanulást. Mégis jól megvagyunk. Persze, ahogy akarod, me­hetsz iskolába is, de ne feledd, itthon szükség van rád...” Kerekegyházán az Engels ut­ca 64. számú ház szobájában a 17 éves Varga Pista bólogatva hallgatta a Laci öccsének szóló apai tanácsot, annál is inkább, mivel éppen az ő példáját em­legették. Meg aztán mi tagadás, örül is a jó segítőtársnak. Mert a 8. osztályos Lacinak nem kell már külön magyarázni, hogy a ház körül /mi a tennivaló. Fát vág, vizet/ hoz a kútról, meg­eteti az állatokat, segít a háztá­jiban. végzi a dolgát szó nélkül. Egyszóval szorgalmas gyerek. — Varga Laciról itt az isko­lában is csak jót mondhatok — magyarázza Rónai Tibor, a ke­rekegyházi általános iskola igaz­gatója. — Gyors felfogóképessé­gű. jó tanuló, intelligens gye­rek. Látszik rajta, hogy nem magolja, hanem érti a leckét. Négyes tanuló. Éppen ezért cso­dálkoztam. hogy nem akar to­vábbtanulni. Pedig többször is javasoltuk neki. hogy jelentkez­zen a Fülöpszállási Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézet­be. Ügyes kezű, jó gépszerelő szakmunkás lehetne belőle. A Varga-család nem így dön­tött. A jelentkezési lapon ezt ol­vasom: Varga László 8. b. osz­tályos tanuló nem tanul tovább. Szülei javaslatára otthon, a ház­tájiban dolgozik majd. Az igazgatói irodában beszél­getünk Lacival. Értelmes szim­patikus fiú. — Melyik tantárgyat szereted legjobban? — A matematikát, fizikát, de különösen a gyakorlati foglalko­zást szeretem — válaszolja. — Télen az iskola műhelyében, ta­vasszal a kertben dolgozunk. Nagyon érdekelnek a gépek. Jó annak, aki traktort, motort, autót, tud vezetni, s meg is ja­vítja, ha elromlik. — Éppen ezt tanulnád a szak­munkásképző intézetben — pró­bálkozom a rábeszéléssel. — Hát igen. De otthon azt mondják, hogy nem kell ehhez iskola. A bátyám se tanult to­vább, mégis ügyesen bánik az otthoni traktorunkkal. Hajnal­ban felül a gépre, azzal megy a háztájiba, sokszor este 8—9-kor jön haza. Majd én is megszerzem a jogosítványt. Akkor Pista bá­tyámmal ketten járunk a ház­tájiba, meg a bérelt földre. Apá- mék ugyanis az Aranyalma Szakszövetkezet tagjai. Nagyon sokat dolgoznak, segíteni kell nekik. — Mivel töltőd a szabad időd? — Televíziót nézek, néha mo­ziba megyek, vagy Pistával, meg ha itthon van a Boda Mis­ka barátunk, hármasban beülünk a presszóba. Miska különben a fülöpszállási szakmunkásképző­ben tanul. Kicsit irigylem érte... Az iskolától ötpercnyi járásra laknak Vargáék. Szép, modern családi ház. Mögötte gazdasági • Hárman nem győzzük a sok munkát - magyarázza Laci édesanyja. (Pásztor Zoltán (elvételei.) ® Varga Lael: „Kicsit irigylem Boda Miskát, aki a fülöp­szállási szakmunkásképzőben tanul”. épület. A kert mellett istálló, sertés- és baromfiól. Tágas ud­var. Pista a lovas kocsin jókora olajoshordóval birkózik. Nagyap­ja a gémeskútnak dőlve szótla­nul eregeti a füstöt. Szikár öreg­ember. Motorkerékpárral középkorú asszony érkezik. Laci édesanyja. A kisebbik fiáról beszélgetünk. — Lacira itthon szükség van. Hárman nem győzzük a sok munkát, a ház körül jól meg­lesznek a Pista bátyjával. Sze­rintem Lacinak semmi haszna nem lenne abból, hogy megszer­zi a szakmunkás-bizonyítványt. Nagyon sok segédmunkás töb­bet keres, mint a szakember. Az iskola három év. Utána elviszik katonának, mire leszerel, 20—21 éves. Megnősül, s elkerül a csa­ládi háztól. — Maradojn csak itthon ve­lünk — erősíti meg saját sza­vait az asszony. — Ha később, 25—30 éves korában úgy látja, hogy nem boldogul szakma nél­kül, az esti tagozaton is elvé­gezheti majd az iskolát. Munka után, esténként is lehet tanulni. Nem így van?... Hány szülő gondolkodik így, nem tudom. De nap mint nap látom a gyermekük jövőjéért .aggódó szülőket, akik áldozatot ^vállalnak. bármiről lemondanak azért, hogy gyermekeik megfe­lelő körülmények között tovább­tanulhassanak, s majd szebben, boldogabban éljenek. <í Csupán egyetlen kivétel a Varga-szülők megdöbbentő gon­dolkodása? Mint azt a Pályavá­lasztási és Munkapszichológiai Tanácsadó Intézetben megtud­tam, sajnos, nem egyetlen pél­da ez az eset. Akkor pedig kö­zös ügyünk, feladatunk a még helyenként előforduló, ehhez hasonló jelenségek végleges fel­számolása — Varga Laci és tár­sai érdekében. Tárnái László Nagy tartalék a kisgazdaságban (10.) Mintha egész Montelepre kihalt volna. Senki se merészelt egy szót se szólni, se a község­házi tisztviselők, se a városi rendőrök, se az orvos, se a gyógyszerész, se a tanítók. Mind otthon kuksoltak, és várták a lövéseket. Az egész kísértetiesen Hasonlított egy amerikai kaland- filmhez. A teherautó az éjszaka kellős közepén érkezett meg, árva mo­torzúgással, és éppen ott áltt meg, ahol Giuliano számította. Eldördültek a lövések. Sok ha­lott > és sok sebesült maradt a színen. Montelepre legmagasabb téraszán pedig Giuliano kitűzte a Trinacna*, a „független Szicília” zászlaját. A MÁSODIK ZÁSZLÓ: A MONARCHIA 13. Giuliano terrorakciói olyan ke­gyetlenek és súlyosak voltak, hogy magukat a megbízókat és felbújtókat is megijesztették. Eléé hamar rájöttek, hogy olyan erőkét szabadították el. amelye­ket nem tudnak megfékezni. Giu­liano megragadott egy zászlót, és ez a zászló megmenekülésének egyetlen reménysége, ezért vívja a maga háborúját a maga mód­ján. Á szeoaratisták riadalma akkor csapott át igazi félelembe — sa­ját magukat féltették —, amikor •Trtnacrla — Szicília egykori neve. a római kormány elhatározta: fegyveres egységeket vezényel a Giuliano dúlta területekre. A Ponte Sagana/l egyezményt megkötő hercegek félelmét és fe­lelősségének súlyát az is növelte, ahogyan Giuliano bánt velük. A nyugat-sziciliai szeparatiz­mus egyetlen igazi katonai vezé­rének tartotta magát: szervezete egyébként valóban csak neki en­gedelmeskedett. Az ő birtokában voltak a vásárolt vagy elkobzott fegyverek az emberek, a pénz­eszközök; az utánpótlást is ő szer­vezte. Csak néhány csapatkapi­tányt és tanácsadót tartott egyen­rangú társának: Sciortinót, Pis- ciottát, Passatempót. Ferrerit, a leghűségesebbeket. Alig pár bandán kívüli ember találkozhatott vele: csak a fiatal ügyvéd időzhetett nála a bérlő­testvérek gazdaságában, csak ne­ki sikerült politikáról beszélnie Giuliarióval; lassanként, ahogyan közeledett a népszavazás időpont­ja. egyre többet találkoztak. Giuliano igazi ereje, „verhetet- lensége” szervezetének • szigorú, zárt önkormányzatában rejlett. Nem bízott a maffiavezérekben, se a kegyelmes urakban, se a ki- sebb-nagyobb „uracsokban”, aho­gyan megvetően nevezte őket; a legális világhoz, a társadalomhoz vezető hidat jelentették neki, de a hatalmát meg az elhatározá­sait nem osztotta meg velük. Közben éjjel-nappal elemezte a tapasztalatait, állandóan töké­letesítette csapatainak védelmi rendszerét. Bandáját ké‘„ részre osztotta: volt egy állandó, meg egy alkalmi csapata. Az állandók „hivatásos” banditák voltak, akik már azelőtt is az alvilágban él­tek, mielőtt a szeparatizmus har­cosai lettek. A különböző bandá­kat csapatoknak nevezte. Az al­kalmiakat csak időnkér t hívta be egy kicsit „lövöldözni”, ötezer lira járt nekik a szerződés sze­rint; és újabb ötezer minden ak­ció után. A szervezet zöme tehát a csa­ládi körükben élő fiúkból állt, akik rendszeresen dolgoztak a földeken, és úgy éltek a városká­ban. mint a többi békés polgár. Ez a szervezeti felépítés volt az' alapja nnak, hogy Giuliano a monteleprei lakosság egésze fe­lett korlátlan hatalmat gyakorol­hatott. Ezt a hatalmat nemcsak jóté­konykodással. mint a szegények barátja szerezte. Aki elárulta, azt megölte. Azt is, aki megtagadta az engedel­mességet. vagy a cinkosságot. Mint azt a Bellolampo környéki parasztot, akit Giuliano bandá­jának néhány fegyverese éjnek idején vert föl álmából, mert vis­kója ablakából akartak rálőni egy nemsokára arra haladó autó­ra. A szerencsétlen megijedt és rá akarta venni őket. hogy más helyet keressenek, /menjenek el, azt mondta: ő bizony mindenkitől fél, Giulianótól is. a csendőrök­től is. Pár nap múlva egy olajfára fölakasztva találták. És holtan találtak egy fiatal szappankereskedőt is. aki utánfu- tós motorkerékpáron járta áru­jával a nyugat-szicíliai falvakat. Giulianóék házába is bekopogta­tott. ki is mérte a szappant, de aztán az ára miatt vitába keve­redett. erre mit hall: — Tudod, te kivel beszélsz? Ez Salvatore Giuliano háza! Az idegen meggondolatlanul felkapta a mérlegről a szappant, bevágta a ládába, és azt meré­szelte mondani: — Nekem nem kell a banditák pénze! Az országúton találtak rá hol­tan: megölték. Giuliano számára a legnagyobb sértés az volt, ha banditának nevezték, éppen ettől a titulustól akart mindenáron megszabadulni. Természetesen Giuliano „igaz­ságérzetének” estek áldozatul azok is, akik az ő nevében rabol­tak, vagy zsaroltak. 1946 februárjában Nyugat-Szi- cília összes városában kifüggesz­tettek egy hirdetményt, amelyen nyolcszázezer líra jutalmat ígér­tek annak, aki hasznos értesülése­ket nyújt Giuliano elfogásához. Pár nap múlva Palermóban a belügyminisztérium hirdetménye mellett egy másik is megjelent, Giuliano aláírásával: kétmillió líra jutalmat tűzött ki annak, aki előállítja neki a belügyminisztert. Csakugyan Giuliano függesztet­te ki ezt a vakmerő, ezt az arcát­lan plakátot? 1946-tól kezdve már egészen mások voltak az ő aláírá­sával megjelent különböző írá­sok: a politikái propagandacélo­kat szolgáló, | ügyvédi csűrés-csa- varásokkal teli szövegek, az új­ságoknak címzett, saját kezűleg írt. „autentikus” és épp ezért sze­gényes szókincsű, nyelvtanilag hibás levelek. 14. A jobboldali szeparatizmus ve­zetői aggódtak: közben Szicíliába érkezett néhány római személyi­ség, akik a népszavazás ügyében a monarchikus álláspontot támo­gatták, és fölvették a kapcsolatot azokkal a hercegekkel és bárók­kal. akikkel Giuliano a Ponté Sagana-i egyezményt kötötte. A nagybirtokos hűbériségnek ezek a szószólói a monarchikus ügy támogatóinak vallották ma­gukat, sőt a Savovaiaknak aktív részvételt is ígértek arra az eset­re. ha a monarchia ügye sikert arat. (Folytatása következik.) ^FÉÜCÉ;^IÍI^^N|^P ‘ Jj HÁROM ZÁSZLÓT SALVATORE?! |^^u^a^nak| A mélykúti Alkotmány Ter­melőszövetkezet 1200 tagjának zöme foglalkozik háztáji állat- tenyésztéssel. A statisztikai ada­tok azt bizonyítják, hogy a kis­gazdaságok egyre több árut kí­nálnak. 1971-ben még mintegy 10 ezer hízott sertést szállítottak a háztájiból, a közös közvetítésé­vel. Tavaly már .18 500 darabon felül. Erre az esztendőre 19 ezer hízóra számítanak. A háztáji üzemágból ezenkívül más árut, például baromfit, tejet vásárolnak fel nagyobb mennyi­ségben. A kisgazdaságokban rej­lő tartalékot bizonyítja, hogy az utóbbi három év alatt felvásá­rolt cikkek értéke meghaladta az 50 millió forintot. Az idén tovább bővítik a közös és a kisüzemek közötti kapcsola­tot. Ezekben a napokban kötik a gazdákkal a zöldségtermesztés­re szóló szerződéseket. A közös gazdaság elősegíti több zöldség­fajta termesztésének meghonosí­tását. A termelőszövetkezet vál­lalja. hogy ségít a megművelés­ben. a termék elszállításában, csekély térítés ellenében. Palán­tát nevel a gazda számára és eh­hez ültetőgépet is biztosít. Fo­lyamatosan és díjmentesen szak­tanácsot nyújt. Várhatóan mint­egy 100 hektáron fognak az idén a termelőszövetkezet háztáji gazdaságaiban zöldségfélét ter­melni. Az innen kikerülő áru egy része a helyi ellátást segíti, másrésze Kiskunhalasra és Sze­gedre kerül bolti árusításra. 0 Á gazda szeme hizlalja a disznót. Beléczki György minden évben nevel sertést, amelyet a közös közvetítésével értékesít. (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom