Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

1974. április 2. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Hangsúlyos-e a névelő? és szerelem A múlt alkalommal arról volt szó, hogy újabban sokszor hang­súlyozzák a névelőt, holott ez ellenkezik a nyelvhelyességgel. A nyelvfejlődés és a kialakult nyelvszokás segítségünkre lehel a névelők hangsúlyosságának a kérdésében. A- történeti nyelvtan tanúsága szerint a határozott névelő a fő­névi az mutató névmásból, a ha­tározatlan névelő pedig az egn számnévből keletkezett. A ha­tározatlan névelő hangsúlyozásá­val nincs hiba, legfeljebb a hasz­nálatával : sokan nem merik mon­dani, mert attól félnek, hogy a germanizmus hibájába esnek. hangsúlyozás nem okozhat^ ne- készséget: a számnév hangsúlyos, könyvet (az új a hangsúlyos, a határozatlan névelő nem. Pl.: Mit láttál a kirakatban? Egy új könyvet (az új a hangsúlyos, mert az egy határozatlan névelő). Könyvvásárlással kapcsolatban mondhatjuk: Sok szép könyvel láttam a kirakatban, de csak egy- könyvet vettem (a kérdése: há­nyat? hány könyvet?). A határozott névelő a mutató- névmásból ered. A XII. század végén még nincs névelőnk. A Halotti Beszédben szerepel ugyan 'az az, de még nem névelő. „Az gyümölcstől” jelentése: abból a gyümölcsből. „És az gyümölcs­ben halált evék” jelentése: és abban a gyümölcsben halált evék. Természetesen ez az az hangsúlyos. Az ez, az mutatónévmást ta­láljuk ma a következő példák­ban: Afelől nyugodt lehetsz. Emiatt ne legyenek aggályaid. Elment anélkül, hogy elbúcsú­zott volna (anélkül, nem pedig az nélkül, ahogy ma sokan ejtik — hibásan). A felől a hegv fe­lől fú] a szél. Esernyőről van szó: a nélkül nem megyek el esős időben. Amint látjuk, ha nem hangsúlyosak, a névutóval összeírjuk, de hangsúlyozva kü­lön írjuk őket. Főnévvel nem ír­juk őket egybe, mert hangsú­lyosak. Pl.: E tekintetben sok még a tennivaló. A tekintetben nyugodt lehetsz. E házban szü­Szeptembertől vezetik be a Mű­velődésügyi Minisztérium hatá­rozata alapján az általános isko­lák első osztályában az új mate­matikai tantervét, az általános is­kolák V. osztályában pedig egy átmeneti matematikai tantervet. Bevezetésének az Iskolatelevízió jelentős segítséget kíván nyújtani a szakpedagógusoknak indított két új sorozatával. Ez lesz voltakép­pen az első továbbképzési adás­sorozat a televízió történetében. Április 8-tól egy héten át 12 al­kalommal jelentkeznek az új ma­tematikai műsorral. Ezek közül hat az alsó tagozaton tanító szak­emberekhez szól. hat pedig azok­hoz a pedagógusokhoz akik, az letett a költő. Ez a forma régies, gyakrabban mondjuk így: abban a tekintetben, ebben a tekintet­ben, ebben a házban. Nyelvtanaink szerint a határo­zott névelő, a névutó és a kötő­szó általában hangsúlytalan. A névelő hangsúlytalanságát néhány példán bebizonyíthatjuk. Fel­sorolunk néhány tárgyat, de úgy, hogy mindegyiknek a megneve­zése kifejezett közlés legyen:^ A ház. A kert. Az asztal. A váza. A kert ajtó. Ha helyesen ejtettük ki az egyes szavakat, a névelőt mélyebb hangfekvésben mondtuk, mint a főnevet, vagyis a főnevet hangsúlyoztuk. így kapcsolódott össze a hangsúly és a hanglej­tés. Ha néhány egvszerű mon­datot mondunk, azt tapasztal­juk hogy ha hangsúlyosak, a főnevek első szótagját mondjuk a legmagasabb hanfekvésben: A ház előtt a kert van. Az asztalon van a váza. Mi lehet az oka, hogy újab­ban a névelőt sokan hangsúlyoz­zák? Talán az. hogy a névelőt ugyanolyan magas hangfekvés­ben mondják, mint a főnevet. Ilyenkor könnyen átcsúszik a hangsúly a névelőre. Néha meg külön ejtik a névelőt, és utána szünetet tartva a főnevet. Ilyen esetben a névelő általában hang­súlyos, és a következő szó hang­súlyát már nem érezzük. Pl.: A / zeneszerzőt kell felismernie. Amint mondtuk, a- névelő ál­talában hangsúlytalan. Tehát né­ha hangsúlyos. így pl. az érzelmi színezetű felkiáltásokban, eny­hekáromkodásokban: a kutyafá­ját! az áldóját! az ebadta! az an­gyalát! a mindenit! a kiskésit neki! az árgyélusát! Természetesen hanfjsúlyossá válhat a névelő, ha azt emeljük ki vele. hogy valamiből vagy valakiből csak az az egy van. Ha azt mondom: ö barátom volt, sőt ő volt a barátom — azt hang­súlyozom. hogy ez az egy bará­tom volt csak. vagy a többit nem tartottam igazán annak. Aki pe­dig azt mondja: Számomra Pető­fi nem költő volt, hanem a költő — az Petőfit tartja a legnagyobb költőnek. Kiss István általános iskola felső tagozatán tanítják a tantárgyat. így az Isko­latelevízió úi sorozata elsősorban az I. és V. osztályok problemati­kájával foglalkozik, de megtekin­tése hasznos lehet a többi mate­matikus számára is: sőt a szülők számára sem közömbös, akiknek ígv módjuk nyílik alaposabban felkészülni az ottani ..konzultá­cióra”. Az Iskolatelevízió vállalkozása voltaképpen egy nagyobb jellegű adássorozat kezdő része. A tervek szerint ugyanezeknek az osztá­lyoknak június végén újabb 5—5 adást közvetítenek. Itt már figye­lembe veszik a mostani jelentke­zésre beérkező véleményeket, ta­pasztalatokat is. Tanya „Bennünket a sors kötözött egymáshoz/” (Hatvanegy éves ta­nyásgazda.) „Élünk, hát nem elég ez?" (Negyvenkét éves asszony, két nagylány anyja a Fülöpszál- lás környéki tanyavilágban.) „A szegényember a szerelmet is csak úgy álmodja,, mint a gazdagsá­got." (Jó beszédű nagymama.) „Csak összeálltunk. Neki se volt semmije, nekem se kedveském." (Vékony, szikár, férfierejű asz- szony.) A vagyon poklai Sár mindenütt: süpped a szi­lárdnak látszó gyalogút. Ha lép az ember, szinte a fűzőig merül a cipő. Mégsem bizalmatlan: aki itt el akar jutni valahova, annak meg kell küzdenie a sárral. A tanyavilág élettér és nem­csak gazdasági, társadalmi táj, hanem érzelmi, belső emberi ..tá­jak” szülője, formálója. „Nem, ahhoz a gyerekhez nem adjuk a lányunkat, ha a fene fe­nét eszik is. Minket nem érdekel a szakírója, de ebbe a rokonság­ba. ahol a gyerekek úgy szapo­rodnak mint máshol a birkák, nem akarunk bekeveredni. Ebbe a lánynak nincs szava, amíg itt van, addig én parancsolok neki. Ha annyira köllenek egymásnak, hát fogja a sátorfáját. De a va­gyon nélkül nem kell ám nekik, mert a szakmunkás úr se csak a két szép szemét nézi ennek a lánynak. Köllene a szőlő, meg a traktor, hogy átvegyenek itt min­dent, kiforgassanak mindenből.” A tanács titkára szerint, aki a fentieket mondta K. T„ a tanyán lakók közül a legtöbb adót fizeti — ő a legmódósabb. Azért nem akar beköltözni, mert a faluban nem ő lenne az „első gazda”. — A lány udvarlóját ismeri? — Ismerem. Nagyon rendes fiatalember, de tényleg szeretne meggazdagodni. Nagycsaládos szülők gyereke, ki akar ugrani. Ennek ellenére szereti a lányt, de nem fogják hozzáadni. Van itt az utca végén az egyik szakszövet­kezeti gazdának egy fia. nagyon gazdagok, és ahhoz szeretnék. Jár is ki hozzájuk autóval. K. T. cse­léd volt. itt laktak a majorban, de amióta megszedte magát, nem lehet vele bírni. A rokonságát le­nézi. talán nem is köszön nekik, ö ugyanúgy , volt a feleségével, mint most a lánya. A földjéért vette el. A vagyon poklai a legnemesebb érzést sorvasztják még ma is; az érzelmet, a legbensőt, a lelket: a szerelmet. Az egymásra utaltak „Napszámba jártunk a gazdák­hoz. Szegény édesapám, amikor megbetegedett és nem tudott már eljárni, mi kerestük meg a nővé­remmel a kenyeret az egész csa- családnak. Az öcsénk — későn szü­letett — még nyolcéves volt ak­kor. Híres kapások voltunk. Sok udvarlónk is volt. de tudja a gaz­dagabbak milyenek, bent van a • A klubban. (Panyik István fotója.) vérükben, hogy szegény lányt nem szabad elvenni. A szülők, azokon múlott itt minden. Isten­verte világ. Meghalt apánk, nem­sokára az anyánk is. Az István akkor került ide a Dunántúlról, Sáripusztáról, ötvenkettőben. Bé­res volt egyik nagygazdánál. Dol­gos, rendes ember. Mi is gyak­ran jártunk oda napszámba. Ha nem látta a gazda, mindig segí­tett nekünk. Tönkre ment a szó- matető, hát egyik vasárnap dél­után beállít, hogy megcsinálja. Meg is csinálta, meg mondta: nézd Ilonka, elveszlek feleségül. Mit mondhattam? Hát itt va­gyunk. megöregedve, de soha egy rossz szó nem esett köztünk. Jó, hogy nem valami bugrishoz eről­tetett hozzá az anyám. Áldom az Istent. Küszködtünk sokat, de hát nem baj. Hájjá, köllött ide ez a „komenizmus”! Megették vóna a gazdagok a szegényembert!” A fiatalok szakítottak ? A szegények szerelme, az egy­másrautaltság szülte mély, igaz emberi kapcsolatok ma is eleve­nen élnek, de példájukat már na­gyon kevesen értik a fiatalok kö­zül. Ahogy nézem Ilonka nénit, aki az egykori, hosszú, tömött barna copfos Ilonkából maradt: áttűnik az időn. a megoróbálta- tások ráncain; nyugodt, tiszta, szelíd ember — közeledve az Öt- venhez. Bölcsessége is ilyen: ,.A szerelem a szegényeké, tud­ja, mert abba nem szól bele a va. gyón. A szegény, az aztán lehet szerelmes, a másik szegénybe, az nem érdeköl senkit, tudja ... At­tól még fölkopik az álla.” A művelődési ház igazgatója — aki az ifjúsági klub vezetője is — mondja: — Két réteg van, a falusi, meg a tanyán lakó fiatalok. Közöttük is két típus figyelhető meg. Akik eljárnak tanulni, vagy dolgozni és akik nem. a faluban lakók, pláne ha még tanulnak is. nem járnak tanyai lánnyal komolyan; a falusi lányokra ugyanez vonat­kozik. Az a sztár köz'űk, aki né­ha megkapja az apja kocsiját és bejár Kunszentmiklósra szórakoz­ni. Néhány éve ismét megnőtt a vagyon szerepe a szerelmi kap­csolatokban. Példákat nem mon­dok. mert nem akarom elveszteni a bizalmat, amit nagyon nehéz volt megszereznem. Ez tény. Többször volt már problémám a klikkekkel klubon belül. Csinál­tam vetélkedőket, táncos társas­játékokat. hogy keveredjenek job­ban, ismerjék meg egymást. Azt hiszem, nem elég nagy az előre­lépés. — En tudom, név szerint, hogy ki kinek udvarol, ki kivel jár, elmondhatom azt is, hogy a régi, megrögzött vagyoni. feudális szemlélettel szakítottak, de egy új formája ennek — a mai vi­szonyokhoz igazodó formája — mégis megmaradt. Most nem azt nézik, hogy mennyi a földje, ha­nem mekkora a ház, van-e autó, kik és milyenek a rokonok, hol milyen beosztásban dolgozik, mennyit keres? Sajnos, a vagyo­non alapuló családi összefonódá­sokat. kapcsolatokat a népmű­velés eszközeivel nem lehet ki­nyitni, föloldani. Ebbe, hosszú távon a jövedelempolitika tud csak hatékonyan beleszólni, mivel az elkülönülés vagyoni eredetű, vagyon az alapja. Epilógus helyett Szemerkél az eső. Még két ki­lométert kell gyalogolnom. Sár mindenütt a tanyavilágban. meg bátortalan tavaszi zöldellés. „Sajnos, a vagyonon alapuló családi összefonódásokat, kapcso­latokat a népművelés eszközeivel nem lehet kinyitni, föloldani. Ebbe, hosszú távon a jövedelem- poüitika tud csak hatékonyan beleszólni...” — idézem föl a művelődési ház igazgatójának szavait s tudom, aki itt el akar jutni valahova, annak meg kell küzdenie az embert megvalósulni nem engedő érzelmi tényezőkkel is. Csató Károly Pedagógusnők Az MSZMP KB 1970-es nőpoli­tikái határozata óta több rende­let. intézkedés született a dolgozó nők élet- és munkakörülményei­nek javítására, s ez különösen azokban a foglalkozási ágakban hozott változást, amelyekben ma­gas a nők aránya. Ide tartozik a pedagóguspálya is. hiszen az óvo­dákban kizárólag nők dolgoznak, az általános iskolai tanítók és ta­nárok legnagyobb része ugyancsak lány vagy asszony, s arányuk a középiskolák tantestületeiben szintén meghaladja a hatvan szá­zalékot. Az említett nőpolitikái határo­zat végrehajtása során természe­tesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a pedagóguspálya sajátos vonásait. A pedagógusok munkakörülmé­nyeit vizsgálva legelőször is a ki­zárólagosan nőket foglalkoztató óvodák, és az óvónők rendkívül nehéz helyzetéről kell szólnunk. A nagy óraszám, a nagy létszámú csoportok a képesítés nélküliek magas aránya naponta próbára te­szi az óvónőket. Anyagi és erköl­csi megbecsülésük még nem tük­rözi végzett munkájukat, többek között éves szabadságuk is csak 24 nap. Bács-Kiskun megyében a tele­pülésszerkezetből adódóan sok az osztatlan és részben osztott isko­la. A külterületen dolgozó peda- gógusnök gondjait szaporítja a naponkénti utazgatás. A tanyán szolgálati lakásban élőknek pedig számolniuk kell a közlekedési, be­vásárlási. művelődési lehetőségek korlátozottságával. Sajnos, ma még a pedagógusnők többsége is természetesnek tartja, hogy ha a húsz-harmincas létszá­mú tantestületben két férfi van, akkor kettejük közül az egyik az igazgató. Sok helyen uralkodik még az a felfogás, hogy a férfi családfői szerepét fejezze ki a magasabb iskolai végzettség, a be­osztás és a nagyobb fizetés is. A nők közül többen azért sem vál­lalnak vezető beosztást, mert — alkalmazkodva a hagyományos normákhoz — nem akarnak a csa­ládon belül feszültséget teremteni. Nyilvánvaló, hogy szemléletvál­tozásra van szükség. De az erköl­csi megbecsülésen kívül az eddi­gieknél jobban kell törődni a pe­dagógusnők szociális gondjaival is. Minden nevelőtestületben meg kell teremteni azt a légkört, amelyben, a többgyermekes és a .gyermeküket egyedül nevelő anyák konfliktusok nélkül élhet­nek a rendeletben engedélyezett ötnapos munkahét előnyével. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nevelőtestületi feladatokat arányosan és a pedagógus anyák számára méltányosabban osszák fel az iskolákban. A nőpolitikái határozat minél teljesebb végrehajtása nehéz fel­adat elé állítja a tanügyigazgatás és a pedagógus szakszervezet ve­zetőit. bizottságait. De kétségtelen, hogy bármennyire is összetett ez a munka, és sokszor nem könnyű az előítéletekkel való küzdelem, a pedagógusnők körülményeinek további javítása nélkülözhetetlen és sürgős. K. Gy. Űj matematikai oktatási sorozatok az Iskolatelevizióban FELICE CHILANTI HÁROM ZÁfZLÓT SALVATORE , I wGlULIANONAK ELŐSZÓ Ez a könyv egy bandita, Salvatore Giuliano -és emberei történetéi beszéli el. A hét évig, 1944-től 1951-ig tartó események során több, mint száz ember vesztette életét: csendőrök, parasztok, rendőrök, gonosztevők. Periratokból és bátor újságírók leleplezéseiből állt Össze az itt közölt dokumentumkönyv. A szerző csak akkor folyamodott a képzelet segítségéhez, ha az eleinte ismeretlen mozgatórugókat akarta megmagyarázni, vagy az egyes epizódokat kívánta megeleveníteni. De a képzelet is a tény­anyagra épített, és egyetlen célja, hogy kibogozzon egy sötét, a józan ész és a történettudomány fogalmai szerint is „titokzatos” esemény- sorozatot. A könyvben szerepelnek eddig nyilvánosságra nem került adatok is melyeket a szerző újságírói működése során a maffia jelenségét, a szicíliai és az amerikai változat kapcsolatát vizsgálva tárt föl. A tájékozott olvasók könnyen rájönnek, hogy annak a tömeg­mészárlásnak, amelyet Giuliano bandája Portella della Ginestránál rendezett, ugyanaz a „fekete kéz” volt a sugallmazója és felbújtója, mint Dallasban, Memphisben, Los Angelesben J. F. Kennedy, Martin Luther King és Bob Kennedy meggyilkolásának. Húsz évvel ezelőtt Nyugat-Szicíliában az amerikai fasiszta Cosa Nostra használta ki — a halódó feudalizmussal és a később savoyai fasisztává lett bourboni állam maradványaival egyetértésben — a banditák naiv kísérletét, mellyel mint gerillaharcosok akartak kitörni az alvilágból. Ám egy gyalázatos, reakciós „politikai” ügy szolgá­latába állva banditák lettek megint, sőt rosszabbak, mint amikor raboltak, zsaroltak, és hogy a tanúkat elhallgathassák — öltek F. C. A MONTELEPREI FIÜK 1. A nincsből, a semmiből nőttek ki a monteleprei fiúk. A hatezer lelkes kisvárost körülölelte a nagy­birtok. Az iskola elvégzése után — nem is mind járták ki — azonnal rájuk szakadt a megél­hetés gondja. A felnőttek, akik nem vonultak be, kivitték, ma­gukkal a határba a gyerekeiket, mint ahogyan a tővágó kapát is kivitték az öszvéren. A nincsből jött, a semmiből kinőtt monte­leprei fiúk akkor kezdték az éle­tet. amikor körülöttük a világ — úgy látszott — szétesik, és új korszak lép döngve-dübörögve a halódó helyébe. Otthon a sötét nyomor: a ten­gernyi robotért cserébe éhség, nélkülözés. A nagybirtokon lép- ten-nyomon puskás-lovas cső­szökbe botlottak. Az „uraság”, a bérlő jöttére az apa levette sap­káját. Az igazi úr, a herceg csak egy név volt. Egy név, egy por­felhő, az autó nyomában vagy egy. lovas társaság városi urak­ból, hölgyekből a vadnyűlszezon- ban. Akinek él Amerikában rokona, az időnként kapott néhány dol­lárt; azok is jutották segítséghez, akiknek az amerikai alvilágban élt rokonuk. A polgármester nem számított, a fasiszta alapszerv is csak egy név volt. A hatalom ott, az autó kavarta porfelhőben rejtőzött, azok mögött az Ameri­kából érkező pénzek mögött, a bérlő meg a csőszök puskái közt. Dörzsölt fiúk lettek a monte­leprei srácok, mintha ezer ördög lakozott volna bennük: ezek a gyerekek olyanok voltak, mint a rádióantenna — a világ minden eseményére fogékonyak. Okosak voltak, agyafúrtak, bátrak. Állomásozott Monteleprében egy csendőr főtörzsőrmester is, akit mindenki gyűlölt: bilincsek, behívók, rendőri felügyelet, a tiszteletre méltó társaság „bará­tainak” kitelepítése. A tiszteletre méltó társaság, vagyis a maffia is egy nagy csődtömeg volt a fiúk szemében. A maffia, melyet a fasizmus el­hallgattatott és félreállított, sem­milyen lehetőséggel se kecseg­tette a felnövekvő fiatalságot. Monteleprének nem volt vakme­rő maffiavezére. Azt tudták, hogy Partinicóban, Monrealéban, Alcamóban, Castel- lammaréban. Corleonéban, Bor­gettóban, Camporealéban ott vannak „urambátyámék” meg a „félelmetes” lovagok. Hallottak róla suttogni. Amikor május 1-én, Santo Crocifisso ünnepén Mon­realéban jártak a nagy lóverse­nyen, a felnőttektől örökölt ősi félelemmel haladtak el bizonyos házak előtt. A Miceli család háza vagy a Carolina-villa előtt a vá­ros szélén. Ám a monteleprei fiúk a maguk módján nőttek föl: nem volt kit tisztelni szülőváro­sukban. Se dúcét, se királyt, se maffiavezért. 2. A plébános aggódott ezért az okos és elvadult nemzedékért, amely a környező világ minden korlátját, minden törvényét el­utasítva akarta megépíteni a ma­ga világát. Különösen egy kis csapat nyug­talanította, az a nyolc-tíz ka­masz, akiket gyakran lehetett együtt látni szoros barátságban. És egyikük — még egészen gye­rek — teljesen felnőtt módra gon­dolkodott, szinte filozofált a vi­lág dolgairól. A kis Turiddo, Ma­ria . Lombardo fia. A plébános elnézte őket, amint vasárnap kettesével-hármasával összekapaszkodva sétálgattak, Tu- ridduzzo mindig az élen, és mö­götte a többiek: Gasparino Pisci- otta, a Badalamenti testvérek Terranova, Ciccio Mannino, akis Motisi és a Cucinella meg a Pas- satempo testvérek. És köztük az ifjabbik Genovesi, a bérlőék fia. Turiddo keveset beszél, mintha inkább csak mérlegelné a sza­vakat: onnan is adódik a tekin­télye a társai előtt, hogy min­dig visszafogottan viselkedik, mintha valami feszültséget, ki nem mondott szorongást hordoz­na magában. A plébános a csúfnevüket is ismerte, ezeket vagy ők adták egymásnak, vagy a családtól örö­költék: Turiddo Guilianónak, Ma­ria Lombardo fiának nem volt gúnyneve. Gaspare Pisciottát Su­gárkának hívták, így határozott egy vasárnap Turiddo, mert meg­tetszett neki a szó, és a templom előtt kijelentette: „Sugárkának foglak nevezni”. De a városká­ban továbbra is Aspanónak ne­vezték Pisciottát, ez a Gaspare szicíliai beceneve. Badalamentit viszont Fehérfenekűnek csúfol­ták, mint a családját, Terrano- vát pedig Málészájúnak, mert olyan lassan beszélt, olyan hosz- szan gondolkodott minden szón, hogy megaludt szájában a tej. Az ideges, nyugtalan Ciccio Manninót. aki verhetetlen volta futásban, Villámnak nevezték. Aztán volt még Angyalka és Fattyú meg Bubu; az Amerikai az a fiú volt, akinek apja az Egyesült Államokban élt. Abban a városkában, ahol sen­kit se találtak, akit tisztelhettek volna, ők, a legerősebb fiúk ural­ták a terepet; összefogtak, szá­mon tartották őket. A csendőr főtörzs mindig ügyelt rájuk, a plébános igyekezett megnyerni a lelkűket. Ezek a modern fiúk majdnem mind otthagyták a nagybirtokot, nem voltak hajlandók elviselni a kínlódást a kapával, megunták a bérlők meg a csőszök uralmát. Maria Lombardo is munkát ke­resett fiának, furcsa, koraérett gyerekének, aki sokszor eltűnő­dött szótlanul, és különös gon­dolatokat vetett papírra, amikor a gyertya világánál magára ma­radt. Nyaranta Turiddo gyakran kóborolt egyedül a hegyekben. Egyszer éjszaka anyja utána ment, és megleste, amint egy sziklán üldögél, és a csillagos eget nézegeti. Milyen mesterséget válasszon neki? Otthon gyerekkorában já­téktelefonokat szerelgetett, fém­huzalokat kötözgetett üres cipő- pasztás-. konzervdobozokba. Ma­ria Lombardo a telefonosoknál kért munkát a fiának. Űj vona­lakat fektettek le, és a fiút al­kalmazta a cég. Turiddo fölvette a kezeslábast, fejébe nyomta a micisapkát, és reggelente jókor elrobogott a műhelybe. (Folytatjuk.) [

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom