Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

1974. április 27. • PETŐFI NÉPE • X KKPKRNYŐ • ; . r rCf Parlamenti jegyzetek Partizánok és Úttörők ezrei kutatják a felsza­badulás körülményeiről tájékoz­tató forrásokat. Régi nyomtatvá­nyokat keresve, az eseményekben részes emberekkel beszélgetve őket is megfogja a történelmi idők hangulata. Szinte személyes élményükké válik a múlt. Bővül­nek ismereteik, érzelmileg is erő­sebben kötődnek szülőhelyükhöz; a nép és haza, forradalmi hagyo­mányok, fogalmak mind élőbbé, tartalmasabbá válnak. A „Nekem szülőhazám...” ak­ció jelentőségét nehéz lenne túl­becsülni. Meghirdetői okosan épí­tettek a gyerekek cselekvésvágyá­ra. A csütörtök este látott garai tudósítás azt bizonyítja, hogy a felszabadulási expedíció levetkőzi 0 A tanácselnök és a műsorvezető. a korábbi hasonló mozgalmak hi­báit. Az akció fő célja az úttörők forradalmi nevelése. Egy-egy adott esemény, személyiség tudo­mányos igényű elemzése, a for­rósok értékelése természetesen hozzáértő felnőttek feladata. Ügyes és kellő ismeretekkel ren­delkező vezető még a feldolgozás egyes szakaszaiban is hasznosít­hatja az úttörők buzgalmát, felfe­dező kedvét. Érdekes emberekre irányíthatják a figyelmet, lappan­gó -dokumentumok kerülriek1 fára­dozásaik révén közgyűjtemé­nyekbe. A sok nemzetiségű község ex- pedíciós őrsének tagjai tudták, hogy mások is foglalkoztak már az 1944—45 ös helyi események­kel, a garai illetőségű partizánok tetteivel. Általánosító megállapí­tások, szólamok helyett ügyes kérdésekkel, jól választott riport­alanyokkal tették lehetővé, hogy „a lángoktól ölelt kis ország” úttörők déli határszélén levő községben zajló eseményekről árnyalt, a va­lóságos viszonyokat, indulatokat, feszültségeket, ellentmondásokat tükröző képet kapjunk. Sztána néni. Márké bácsi és a többiek valódi hősökhöz illően szerényen szóltak saját tevékeny­ségükről. Ok ténylegesen azon ke­vesek közé tartoztak, akik szemé­lyesen is _hozzájárultak a náci h adsereg legyőzéséhez. Még akkor is, ha annak idején legfeljebb sejtették állásfoglalásuk jelentő­ségét, vállalkozásuk következmé­nyeit. Nagyszerű, bátor ember volt Napos Anasztázia, a' Dráva men­ti harcok ifjú katonája. Megraga­dó őszinteséggel most azt is el­mondta, hogy részben családi okok miatt, az otthoni gondok elől menekülve jelentkezett a par­tizánokhoz. És félt amikor „visz- szanyomtak minket”, amikor „tel­jes menettel ment a háború”. Mindenképpen életben akart ma­radni, de remegve, fázva, félve tette, amit tennie kellett. Igaz embernek ismertük meg Márkó bácsit, a tanácselnököt, és a töb­bieket is. A műsor jól érzékeltette, hogy G-ará 1 lakói „az jeJmúlt evtjzédek- oéh rémfezíek l.köSöS11 aölgáikát”, jó módban, békésen élnek, dol­goznak. ünnepelnek, szórakoznak. A hasznos, tanulságos, érdekes garai közvetítésser kapcsolatban egyetlen kritikai észrevételünk van: a műsorvezető ne riportkészí­tés, beszélgetés közben tanulmá­nyozza jegyzeteit, mert így nehe­zen tud élő kapcsolatot teremte­ni a beszélgetésben résztvevőkkel, a hallgatókkal. Heltai Nándor A kétezredik szovjet város A Szovjetunió kétezredik városa a Grodnyeni területen (Nyugat- Belorusszia) levő Szkígyelj város lett. És már megvan a kétezer­egyedik is: Harabali amely a Volga torkolatánál helyezkedik el. Az e helységeket várossá nyilvá­nító rendelet most jeleni meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak közleményében. A Szovjetunióban 240 városban él több mint 100 000 lakos, köz­tük 11-nek egymillión felül van a lélekszámú. Moszkvának 7;5 millió lakosa van. Leningrádnak 3,5 millió, s a szövetségi köztár­saságok fővárosai közül Kijev, Baku, Minszk. és Taskent tarto­zik még a legnépesebb városok kategóriájába. Az immár kétezernél is több szovjet városnak majdnem a fele az utóbbi 45 év folyamán alakult ki. A Szovjetunió 250.9 millió la­kosának jelenleg 59 százaléka la­kik városokban. (TASZSZ) 3000 éves csatorna Közép-Ázsiában, Üzbegisztán­tól délre, az archeológusok 3000 éves öntözőcsatornát tártak fel, amelyet az időszámításunk előtti 2. évezredben kertek, ligetek ön­tözésére használtak. Megállapí­tották, hogy ott, ahol most ter­méketlen homokdűnék vannak, ott valaha termékeny, megmű­velt oázisok zöldelltek. Moszkvai világkereskedelmi központ A Prommasimport szovjet kül­kereskedelmi vállalat szerződést írt alá Moszkvában Armand Ham- merrel, az Occidental Petroleum Corporation elnökével a moszk­vai világkereskedelmi központ terveinek elkészítéséről. A Moszkva folyó partján, a KGST-palota és a külkereske­delmi' minisztérium szomszéd­ságában felépülő 170 ezer négy­zetméteres alapterületű kereske­delmi városnegyedben négyszáz iroda, 600 szállodai szoba, 625 lakás,, 0.több^y9ptr tgnácskozóte- rem, kiállítási pavilon, étterem, uszoda és föld alatti garázs lesz. Az egész komplexum felépítésé­nek határideje 1977. A tervezési munkálatokat az amerikai export—import bank és a Chase Manhattan bank finan­szírozza, de a “ „külkereskedelmi város” létrehozásában a szovjet és amerikai cégeken kívül. Bul­gária, az NSZK. Jugoszlávia és Japán is részt vesz. (Bokor) I Az országgyűlés tavaszi ülésének megkezdése előtt * már egy órával, másféllel is nyüzsgés van a folyosókon. A különböző megyékből —városok­ból, falvakból, gyárakból, intéz­ményekből — érkezett képvise­lők kis csoportokban beszélget­nek, s a gyűrűből gyakran ki- hallatszik a kérdés: — Mi újság nálatok? A kérdésre aztán özön- lik a válasz, mert újság minden­hol van. Nincs feiszélyezettség, egymás kerülgetése, hiszen itt mindenki ismer mindenkit, vagy ha éppen nem, egy kézfogás után régi ismerősként beszélgetnek. Az ülésterem előtti folyosó ka­nyarulatában „futottam” össze Molnár Istvánnal, Nagy Csabá­val és Vincze Józseffel, a me­gyénkben képviselőkkel. Kele­men Sándorral már korábban, még kint a ház előtt „érintettük egymást”: három ismerőse kísé­retében — talán éppen kiskőrö­siek voltak — rohant, hogy be­lépőt szerezzen nekik a karzatra. Ez bizonyára sikerült is. — Ti nem hoztatok senkit? —•. fordulok a három képviselőhöz, s elsőnek Molnár István kap a kérdésen. Elmondja, hogy ő hat lányt hozott magával: hármat Bá­tyáról, ahol a közelmúlt napok­ban egy „ki mit tud”, vetélkedő volt, s megígérte, hogy a győz­tesek ott lehetnek a karzaton. További hármat pedig a kalocsai sütőipari vállalattól: szocialista- brigád-vezetőket, a legjobbakat. Nagy Csaba még nem látta az aznapi (április 24.) Petőfi Népét. Mondom neki, hogy benne van az újságban. Meglepődik, noha tudja, hogy riport készült vele. Mondana valamit, de oda lép hozzánk Kádár János elvtárs. — Jó ' beszélgetést elvtársak, hogy érzik magukat? — kérdezi a Központi Bizottság első titká­ra, s közben kezet szorít mind­annyiunkkal. Mi megköszönjük a kérdést, s már lép tovább Kádár elvtárs, hogy másokat is üdvö­zöljön. Egy darabig csak állunk. Mi tagadás, nagyon jólesett ez a kézfogás, ez a barátságos érdek- , lődés. 2 A sajtópáholyban szorong­va az országgyűlés elnö- * kének, Apró Antal elv­társnak a szavait hallgatom: dr. Mészöly Gyula- Kossuth-díjas akadémikusról beszél. Szó szerint jegyzetelem -s~- állva — a mon­dottakat: „Dr. Mészöly Gyula, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet megalapítója és kezdettől fogva igazgatója nagy érdemeket szerzett a kertészeti tudományok fejlesztésében, kü­lönösen a paradicsomnemesítés terén ért pl kimagasló eredmé­nyeket. nemzetközi hírnevet. A termékeny kutatómunka mellett a neves agrártudós mindvégig széles körű közéleti tevékenysé­get is folytatott, 1953 óta volt országgyűlési képviselő, s hosszú éveken át a mezőgazdasági bi­zottság tagja...” Apró elvtárs még csak ott tart beszédében, hogy „.. kérem az országgyűlést, hogy dr.' Mészöly Gyula emlékének...”, de már mozdulnak is a képviselők, a dip­lomáciai páholyokban ülők, a külföldieknek fenntartott páho­lyokban figyelők, a karzaton he­lyet foglalók. Tudják, ki volt Mészöly Gyula. S amíg állnak — talán nem kegyeletsértés ez — az újságíró figyeli az arcokat, embereket, az üléstermet. Leg­többen lehajtják fejüket. Emlé­kezetükben bizonyára feltűnik egykori képviselőtársuk alakja, megritkult, ősz haja, s kivételes érdeklődést sugárzó tekintene. Néhányan lopva felemelik fejü­ket egy parányit, s oda néznek a sorban üresen maradt helyre. Igen, ott ült több, mint húsz éven át. ott jegyzetelt, s az ülések megkezdése előtti percekben on­nan integetett körbe ismerősei­nek, barátainak, vagyis az egész teremnek. Az egyperces néma tisztelgés ideje alatt talán néhány idősebb képviselőnek eszébe jutott dr. Mé­szöly Gyula nagy visszhangot kavart egykori felszólalása: Épít­sük meg a Duna—Tisza közi csa­tornát ... Gyula bácsi még meg­érhette, hogy ez az oly régen dédelgetett elgondolás immár a konkrét tervezés időszakába ju­tott. Azon az együttes képviselő­csoport-ülésen azonban, ahol er­ről szó volt. a Csongrád és a Bács megyei képviselők megbeszélésén már nem lehetett jelen ... Az egy perc letelt. Apró Antal főhajtással jelzi ezt, a képviselők hasonlóan cselekednek. Az or­szággyűlés folytatja munkáját. 3 A másfél órás déli szünet elegendő arra, hogy a ’ képviselők kényelmesen megebédeljenek a Parlament ét­termében. Sokan már fél óra alatt végeznek, s aztán sétálnak a fo­lyosókon, beszélgetnek. — Mi volt az ebéd? — kér­dezem Kállai Árpádnétól, aki Rauscher Györgyné társaságában éppen az alkalmi postánál válo­gat a gyönyörűi bélyegek, lapok között. — Amit választottunk!. Minden­ki a saját zsebére ebédel, s azt kér. amit az étlapon a legjobb­nak talál — válaszol a Kecske­méti Baromfiipari Vállalat párt­titkára. Később leülünk az ab­lak alatti kanapéra, s megindul a beszélgetés ■ arról, hogy a kép­viselőasszony munkahelyén mi­lyen volt az érdeklődés az 1952. évi IV- törvény módosításáról. Elmondja Kállai Arpádné, hogy a gyárban, ahol az 1800 dolgozó­nak mintegy hatvan százaléka nő, csoportokban beszélték meg a javaslatot. — Meglepődtem azon, hogy az emberek alig. vagy egyáltalán nem ismerik a családjogi tör­vényt. Azt még tudják, hogy a válásnál van békéltető tárgyalás is, és hogy a tartásdíjat fizetni kell,, mert másképp bezárják az illetőt, de ezen túl alig-alig vala­mit. Most azonban, az elmúlt na­pokban sokat beszéltünk a lá­nyokkal, asszonyokkal az új ja­vaslatról, amit régen időszerű­nek tartanak, s nagyon egyetér­tenek a módosításokkal. — Véleménye szerint hogyan látják munkatársai, választói a képviselő teendőit? — A közvetlen munkatársaim tudják, hogy mennyit dolgozom. Legtöbb „kívülálló” azonban csak azon méri le a képviselő munká­ját. hogy felszólalt, vagy nem szólalt fel. Pedig az országgyű­lésen kívül is sok a dolog. Beszélgetés közben egymás után jönnek a Bács megyeiek: Angyal János, Várkonyi Imre, Vincze József. Nagy Csaba. Mol­nár István, és Rauschemét biz­tatják: — Ne féljen Marika, nem kell izgulni. Minden simán fog menni (Rauschemé ugyanis most, ezen az ülésszakon esett át a tűz- keresztésgen: először szólalt fel.) Marika megnyugszik, aztán a képviselők Angyal János felé for­dulnak: — Az ám János, láttunk a televízióban. Olyan jól beszél­tél, úgy mozogtál, mint valami filmsztár. Oda kanyarodik a társasághoz Mándics Mihály, a csávolyi kép­viselő. a Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Várkonyi Imre gratu­lál neki, aztán a többiek is sorra veregetik a vállát, Miskának szó­lítják. Ö pedig csak áll a kör közepén és mosolyog. Látszik raj­ta. hogy örül ezeknek a verege- téseknek. — És egyébként hogy tetszett a film? — kérdezi Angyal Já­nos, s kérdését „felkapják” a többiek, s hamarosan nagy vita kerekedik a tanyakérdésről, Ti- szakécskéről. a tompái művelő­dési házról, az öregekről, fiata­lokról; hosszú hajról, eltartásról, á szülők, gyerekek viszonyáról, vagyis ismét arról a tervezetről, amelyből azóta törvény lett... Megszólal a csengő, öt perc múlva három óra. A csengő pon­tosan öt percig szól. Amikor el­hallgat, már mindenki az üléste­remben van, s az elnöki emel­vényről elhangzik a mondat: — Az országgyűlés folytatja mun­káját ... Gál Sándor Társadalmi ünnepeink mérlege Hasznos ajándék a házasulóknak Segít a tanács, színvonalasabbak a szolgáltatások Gyógyító és gyógyuló szívek között Társadalmi körben megrende­zett családi ünnepeink egy esz­tendejét, az 1973-ast összegezni ültünk le rövid beszélgetésre Kórossy Artúrral, a Kecskeméti Családi és Társadalmi Esemé­nyeket, Rendező Iroda vezetőjé­vel. Mindjárt elöljáróban kis statisztika kerül az asztalra, amelynek rovataiból nyomban szembetűnik: mit fejlődött az iroda egyik évről a másikra, s mint válnak egyre népszerűbbé szolgáltatásai. Az irodára 1972-ben még mindössze 105 házasságkötés megrendezését bízták, tavaly, azonban már 458 esetben igé­nyelték közreműködésüket. A névadások „helyzetképe”: 60-nal szemben most 76 esetben ünne­peltek a korábbi 188 helyett 245 kisgyermeket. S a legkevés­bé „látványos” számadatokat tük­röző társadalmi temetések szá­ma is kilenccel több, mint egy évvel korábban. Az iroda bevé­tele 1972-ben még csak 10 ezer­forinttal haladta meg a terve­zettet,'" a múlt évben pedig a tényszám a tervszámnak csak­nem négyszeresét tette ki. — Minek köszönhetők a javu­ló eredmények? — kérdeztük az irodavezetőt. — Szerepet játszik mindebben szolgáltatásaink körének bővülé­se, s a mind szerteágazóbb és hatásosabb propagandatevé­kenység is. Jelenleg 26 féle szol­gáltatással állunk a lakosság rendelkezésére. Közülük csupán néhányról említésit téve, mond­juk el, hogy tavaly 285 alka­lommal rendeltek esküvőhöz or­gonamuzsikát, 241 pezsgős koc­cintást igényeltek, s 38 pár örökíttette meg magnószalagon a boldogító igent. Hasznos segítséget nyújt a vá­rosi tanács végrehajtó hizottsága azzal, hogy az ünnepi alkalmak­hoz kölcsönadja az irodának a tanácsháza dísztermét. Pár hó­napja egyébként jelentős vál­toztatásokat hajtottak végre a nagyterem technikai berendezé­sében, s így most már nemcsak a helyiség ünnepélyes hangula­ta, reprezentatív, külsőségei, ha­nem az előnyösen változott akusz­tika is vonzza a közönséget. Hadd számoljak még be egy országosan iá egyedülálló kezde­ményezésünkről — folytatja Kó­rossy elvtárs. — Sokaknak okoz ugyánis gondot kisgyermekük számára utónév választása. Ezen segít majd a most készülő kiad­vány, amelynek címe: „A legel- ,ső ajándék”. A lektorálás és a nyomdai munkálatok után előre­láthatólag az év végére jelenik majd meg. Szándékunkban áll nemcsak 'minden társintéz­ménynek megküldeni, hanem az iroda rendezésében lebonyolított valamennyi házasságkötés alkal­mával nászajándékul adjuk a könyvecskét. Nemsokára újabbakkal bővül az ízléses alkalmi meghívók vá­lasztéka is. A- békéscsabai Kner Nyomdával megkötött szerződés alapján, ugyancsak az év végé­re díszes névadód meghívók, névadási, valamint ezüst- és aranylakodalmi emléklapok, szü­letési értesítők készülnék. Az érdeklődés az iroda szol­gáltatásai iránt állandóan nö­vekszik. Még az eddig legke­vésbé igényelt társadalmi teme­tések is mindinkább tért hódí­tanak. Egyre több olyan szó­nok akad már, aki az alkalomhoz illő, szocialista tartalmú gyász­beszéddel búcsúztatja az el­hunytat Az énekkari tagok ré­szére egyöntetű öltözék viselését is jóváhagyta nemrégiben a ta­nács. Ezenkívül gondoskodtak egy mikrobuszról, amelynek erő­sítő berendezése a gyászbeszéd­nek, -szertartásnak a temető minden pontján való jobb meg- érthetésát szolgálja. —a —r Balatonfüredi jegyzetek IV. Beszélgetésünk egy pillanatra megszakad, csinos, szőke fiaital nő lép hozzánk. Én már ismerem randevúnk harmadik résztvevő­jét, Pécsi Ferencnét. a kalocsai szociális otthon élelmezésvezető­jét. Résztvevőén hallgatjuk — mi az idősebbek — á huszonkét éves asszonyka beszámolóját. — Tizenhárom éves koromban súlyos szívműtétem volt. itt 1970- ben voltam először. Nagyon jó itt, s tudom, hogy úgy a családomhoz, mint az otthon kedves kis öregei­hez „felújítva’’ térhetek vissza. Megfogadom Szőnyi Anti bácsi, Müller néni. Straub néni és a többiek tanácsát: Siessen vissza Klárika, gyógyuljon meg, magá­ik még nagyon korai a beteges­kedés" Sajnos — teszi hozzá elgondol­kodva —, nerh. rajtam múlik. Az biztos hogy máris jobban érzem magam. Úszom, részt veszek a gyógytornán, a terhelési próbá­kon. s remélem, a három hét le­telte után ismét elfoglalhatom a munkahelyem. Találkozónk érdekessége, hogy Dezső bácsi otthon nem ismerte Klárikát, s nagyon kellemesen érintette, amikor Pécsiné elmond­ta. hogy Dezső bácsi felesége ta­nította őt az általános iskolában. Balatonfüreden ismerkedett meg két kalocsai. Elbúcsúzom, közele­dik a csendes pihenő. Még egy „ismerőst” ki kell val­latnom. | ■— A múlt év augusztusában, szinté minden előzmény nélkül • Az ivócsarnokban. kaptam meg a mai kor szinte di­vatos betegségét, az infarktust. Néhány heti kórházi kezelés után a lakásomon vártam az idő múlá­sát, állapotom javulását. Marok- szám szedtem a gyógyszereket, so­kat sétáltam, pihentem. Amikor megkaptam az ide szóló beutalót, bizony, nem tudtam, hogy hová ‘jövök. Vigasztalan volt a táj, s egy kicsit kedvetlenül jelentkez­tem a felvételi irodán. Négyágyas szobába kerültem. budapesti nyugdíjas veterán, salgótarjáni húsboltvezető és nagykőrösi kő­műves művezető voltak a szoba­társaim. Alig helyezkedtem el, máris hívtak a kezelő szobába. Bájos fiatal nő — dr. Angi Ildikó osztályos orvos vette át eddigi pa­pírjaimat, megvizsgált, ki valla­tott. Kezdetét vette az itteni éle­tem. a rehabilitációm. Úsztam, tornásztam, szénsavas vízzel telt kádban üldögéltem. Időnként ter­helési próba, EKG. biciklizés (egyhelyben). Séták, kirándulások, könyvtár, tv. És vizitek. Dr. Ros- nyai Klára főorvos és Angii Ildi­kó. Boda Lászlóné főnővér. Mol­nár Dezsőné Demóczi Sándomé és a többi nővér kedvessége, fi­gyelmessége. a kezelés és gyógy­szerek mellett sokat gyorsított a gyógyulásomon. Rosta Sándorné, Koronyi Istvánná és Kovács Ilike gyógytornászok nagyon lelkiisme­retesen tomásztattak bennünket, s az úszásnál is nagyon vigyáztak ránk. Még egy nap és már gurulok hazafelé. Igen. három kilót híz­tam a három hét alatt, s bízom abban, hogy nem kell az ilyen­kor szokásos egy évet megvárnom, néhány hét múlva már ismét dol­gozhatok. Az első napokban írtam is itt egy kis versikét. MegHallgatja? Nem költemény ez. csak amolyan rímjáték. Nemrég még belém csak hálni járt a l-élek, És az elmúlástól néha kicsit f-élek, Habár, e. témáról már ritkán besz-élek, Balatonfüredtől most sok jót rem-élek, Igaz, hogy új szívet még itt sem cser-élek; De, jön az új tavasz! És én — élek! Élek! — Igen, jön az új tavasz, haza­felé már utamat virágba borult gyümölcsfák szegélyezik. És vár az élét — az itt szerzett tanulsá­gok a jövőre... — Szabad a nevét? Opauszky László A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GEPKERESKEDELMI VÁLLALAT Szegedi Kirendeltsége Szeged, Marx tér 4. sz. Telefon: 13-487 MŰSZAKI BECSLÉST TART 1974. április 30-án (kedden) Baján, MÉH Vállalat, Szegedi út 17. sz. alatt. Írásbeli jelentésüket kérjük 'kirendeltségünk, 6724 Szeged, Marx tér 4. sz. címre beküldeni. Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével, eladásával és közvetítésével. 789

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom