Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-18 / 89. szám

1974. április 18. • PETŐFI NÉPE - • 3 Kommunisták fehér köpenyben öt éve titkára a bajai kórház pártalapszervezetének a fiatal or­vos, dr. Kellner Róbert. Vele be­szélgettünk a hatvanöt tagból — zömmel egészségügyi középkáde­rekből — álló kommunista kol­lektíva tevékenységéről, munká­jukról. — A X. kongresszus óta saját szakmai eszközeinkkel 1 igyek­szünk megvalósítani az akkor ki­tűzött célt: a szocializmus építé­sét magasabb szinten. Kórházunk életének, működésének minden pontján, állomásán ott van a pártszervezet. A rendszeres be­számoltatásokon túl a vezetőségi megbeszéléseken is kikérik a kommunisták véleményét, mind szakmai, mind személyi ügyek­ben. — Milyen többletet jelent az egészségügy dolgozóidnak a párt­hoz való tartozás? — Ügy érzem,- hogy jó vezető­nek, bármely munkaterületen, feltétlenül rendelkeznie kell mar­xista képzettséggel, határozott vi­lágnézeti, ideológiai hovatarto­zással. S ezen is túl. a vezető beosztású dolgozónak nem csak mint főnöknek és beosztottnak, hanem mint elvtársnak és barát­nak is kapcsolatban kell állnia munkatársaival. Emberi példa- mutatás, humanista magatartás: mindezek elengedhetetlenek az élcsapat tagjainak jellemvonásai­ból. Az alapszervezetben hét tag­csoport működik. A kórház va­lamennyi osztályán dolgoznak pártmegbízottak, akiknek véle­ménye a kollektívát érintő ügyek jó részében döntő súllyal esik látba. — Ami az oktatást illeti, er­ről mit mondhat a párttitkár? — Évről évre szemináriumot rendezünk a társadalmi és álla­mi élet kérdéseiről. Ez évben mintegy tízen jelentkeztek mar­xista középiskolára. Dolgozóink közül huszonötén végezték el az esti egyetemet, s jelenleg is né­gyen folytatják ' tanulmányaikat. Előadás-sorozatot szerveztünk az orvosok részvételével. Bár pro­pagandistáink munkájával elége­dettek vagyunk, mégis az a cé­lunk, hogy az említett alkalmak­ra a témát jól ismerő, lehetőleg országos nevű előadókat hívjunk meg. Politikai fórumon vitattuk meg az egészségügyi szakma és a pártmunka összefüggéseit, kö­zös problémáit. Legközelebbi ter­veink közt „A pártirányítás az egészségügyben” című téma ki­bontása, elemző megtárgyalása szerepel. Széles körben kapcsolódtak be az alapszervezet tagjai az egész­ségügyi törvény végrehajtásával összefüggő tennivalókba is. — Dolgozóink többségükben nők — folytatja a párttitkár. — Ezért is tartjuk fokozottan szem előtt a nőpolitikái határozat irányel­veinek minél hatékonyabb meg­valósítását. Szociális létesítmé­nyeink például sok kívánnivalót hagynak még. Ezen sürgőser. vál­toztatni akarunk. A szakma „ve­szélyes” munkaköreiben, sőt nagy általánosságban is igyekszünk a szabad szombatokat lehetővé tenni. Jó volna, ha újból létre­hoznák Baján az egészségügyi szakiskolát, ami az ápolónők je­lenlegi hiányát itt helyben ellen­súlyozhatná. Jól működő ifjúsági klubjuk, amely a kórház nyolcvan KISZ- fiataljának második otthona, rendszeres havi munkaterv alap­ján szolgálja a szórakoztatás és az általános művelődés mellett a politikai ismeretterjesztést is. Beszélgetésünk óta lezajlott már az a párttaggyűlésük, ame­lyen — a szakma szeretetével párosult kommunista alaposság­gal — a népesedéspolitikai hatá­rozatból adódó feladatokat vitat­ták meg. J. T. PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNVlTÁS Ki jön helyette? Mind gyakoribbak a lapokban az olyan híradások, amelyek különböző vezetők nyugdíjba vonulásáról tájékoztatnak. Ab­ból a generációból, amely a felszabadulás idején a munkás- osztály harcának élére állt, egyre többen közelednek a mun­kahelytől való búcsú, a nyugdíjba menetel időszakához. Mind több munkahelyen tevődik fel majd emiatt a kérdés: ki lép a szocializmus építése során helytálló, nagy tapasztalatokra szert tett, példamutatóan dolgozó vezetők helyébe? Nem kis kérdés ez, hiszen a vezetőknek meghatározó sze­repük van a munka szervezésében, a munkahelyi viszonyok és az emberek közötti kapcsolatok alakulásában. Ezért tuda­tosan kell előkészíteni azt, hogy a különböző vezető tisztsé­gekben bekövetkező helycsere a lehető legkisebb zökkenővel járjon. Ahol ugyanis rendelkezésre áll a megfelelő, felkészült utánpótlás, ott nem is okoz különösebb gondot, nehézséget ez a változás. Válaszol az illetékes A Petőfi Népe 1974. március lóién megjelent számában közöl­tük a Zsellérházak Imréhegyen Című riportot. Az írás lényege az volt, hogy a község melletti Kápolna majorban lakó emberek még azokban az épületekben lak­nak, amelyeket valamikor a ka­locsai lu.cáptaian épített, s a la­kásokban nincs villany, nona a vezeték mindössze néhány mé­terre húzódik ezektől a hazaktól. Az újságíró kiderítette, hogy a Kápolna majorba eddig azért nem került villany, mert nem tisztázódott az ingatlanok tulaj­donjoga Szó esett a riportban Haszilló Istvánról is, aki szintén a Kápolna majorban lakik, de szeretne Császártöltésre költözni, ahol már házhelyet is vásárolt, de az építési engedélyt nem kap­ta meg. A cikkre levélben vála­szolt Csizmadia Tibor, a kiskőrö­si járási hivatal elnöke. Levelét az alábbiakban közöljük: „A zsellérházak Unrehegyen című cikk, amely a Petőfi Népében 1974. március 10-én Jelent meg — feltehe­tően a császártöltési Kossuth Terme­lőszövetkezet főagronőmusának hiá­nyos ismeretei miatt — tévedéseket tartalmaz. A 361961. (X. 11) Korm, sz rendelet szerint a termelőszövet­kezet tulajdonába átengedett földért térítést kell fizetni. A földön levő, ál­lami tulajdonban állő épfllet Is * ter­melőszövetkezet tulajdonába kerül, ha azt a termelőszövetkezet használja. Ebben az esetben az épületért térítést nem kell fizetni. A lakók a szövetkezet vezetőségé­nek határozata alapján kapták meg a lakásokat, a szövetkezet különböző javításokat Is végzett azokon, tehát az épülettel mint tulajdonos rendelkezik. A Járási földhivatal 1971. szept. 30-án kérte a termelőszövetkezet elnökét, hogy nyi'a kozz-n: kéri-e a szövetkezet használatában levő, több, mint há- romszáz hold illuoi föld részbeni» vagy teljes átengedését. A szövetke­zet elnöke 1971. október 15-én kelt válaszában anyagi okokra hivatkozva ezt nem kérte. . . Aztán 1973. augusztus 15-én fordult a termelőszövetkezet a járási hivatal­hoz a szóban forgő lakások átadása ügyében, amelyet a hivatal illetékes­ségből a járási földhivatalhoz továb­bított. A földhivatal 1973. augusztus 23-án ismét közölte az általa nyilván­tartott és a szövetkezet által használt áUami földterület adatait és kérte a szövetkezetét, hogy közölje a lakók névsorát annak megállapítása végett, hogy az átadás esetleges korábbi jut­tatónak érdekeit nem sértl-e. Erre a mai napig nem jött válasz. Az említett cikk alapján megbeszé­lést folytattam a császártöltési Kos­suth Termelőszövetkezet elnökével, aki Ígéretet tett, hogy a körülbelül 300 hold állami földterület átengedé­sét kérni fogja, s ebben az esetben az épületek tulajdonjoga Is rendeződik. Az ingatlanok megváltási ára hozzá­vetőlegesen 25 ezer forint, amely ké­relem esetén ötévi részletben is fizet­hető. Érinti a cikk Haszilló István Imre- hegyl lakes házépítési szándékát Is. Az illető 1973. május 11-én fordult a hivatal műszaki osztályához elvi en­gedélyért telekmegosztás ügyében. Ugyanez év május 30-án a műszaki osztály az elvi engedélyt megadta, amelyet — a vétlv tanulsága szerint — Horváth Jánosné szomszéd Június 1-én vett át. Haszilló István. 1973. augusztus 15-én sürgette az elvi en­gedélyt, amelyre még aznap választ kapott, s közöltük vele, hogy az en­gedélyt a szomszédja vette át. Időközben kiderült, hogy a telek több résztulajdonosé. Ezért 1973. no­vember 14-én ismét kérelemmel for­dult Haszilló István a Járási hivatal­hoz elvi engedélyért, s azt 1973. de­cember 27-én kapta meg. A műszaki osztály mulasztása, hogy a vétlv alá­íróját nem ellenőrizte és a második esetben^ a harmincnapos határidőt nem tartotta be. Az elvi engedélyen szerepel, hogy a megosztási vázrajzot a földhivatalnál kell megrendelni és annak elkészülése után öt példányban a műszaki osztályhoz jóváhagyás vé­gett meg . keli küldeni. A megrendelés 1914. január 2-án ér­kezett a földhivatalhoz, amely a mun­kát március 10-re vállalta, de a raj­zokat csak március 12-én postázta a megrendelőnek. A hivatal dolgozói­nak figyelmét ismételten felhívtam, hogy . az ügyintézés határidejét tart­sák be és nemcsak az ügyiratokat, de az. ügyeket is kellő körültekintéssel intézzék. G. S. Mi kell a gyerekeknek? Mint a záporeső hulltak a har­cosok az ünnepek alatt látott gyermek- és ifjúsági műsorokban. Az aztékok kincse című kaland­filmben még azok jártak jól, aki­ket egyszerűen lenyilaztak vagy golyó talált. Láttam sziklasírt és ravasz kivégzőszerkezetet, szor- tyogó lávába hanyatló férfiút, vágtató lóról letaszított sápadt- arcút, leütött indiánt. A végén persze győzött az igazság, meg­bűnhődtek a gonoszok, elérték céljukat az igazak, a harc győze­lemmel koronáztatott., Vajon ifjaink ezt a tanulságot vonják le a négyórás'történetből? Eléri-e a film azt a hatást, amit bemutatásától a tévé feltehetően remélt. Jó irányba tereli a tizen­évesek érdeklődését; kellett ez nekünk? Mit jegyeznek meg a látottakból a gyerekek? Gyaní­tom, hogy a bunyót, a sziklákról lerepített testeket. Bizonygassam, hogy én is vol­tam fiatal, kedveltem a kalando­kat. Az aztékok kincse helyett azonban szívesebben láttam vol­na valami mást á képernyőn. Jó­ból is megárt a sok, hát még ennyi hullából. Ig3zd ifjúsági mű­vek szükségeltetnek és .nem ef­féle romantikus külsőségekbe burkolt krimik. A legkisebbek hétfőn még sár­kányfejek hulltában is gyönyör­ködhettek. A hétfejű „élethü” ábrázolásán nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Az apró­ságok féltek tőle, viszolyogva fi­gyelték a képernyőt, a felnőttek jókat derültek a prüszkölő, fújta­tó, lemetszett fej-szörnyeken (vagy szörny-fejeken?). Itt száll­tak alá a vár fokáról a vitézek, mint hulló falevelek. A Bajaja herceg című cseh me­sefilm aligha segítette a kicsi­nyek tudatának harmonikus fej­lődését. Két riport - azonos tanulsággal Minden hasonlítás torzít, le­egyszerűsít. A viszonyítás, ösz- szevetés során lehetetlen a való­ság valamennyi tényezőjét felso­rakoztatni, mérlegelni, érzékeltet­ni. Nyilván sok tekintetben el­térőek Timbuktu környékének és a hajdani Moldvának adottságai. Mi az, ami közös a két terület történetében? Hogy két-három évtizede szegény, a nyomorral küszködő emberek éltek e két, környezetüknél elmaradottabb vidéken. Ma? A hétfőn este látott Egy kolhoz Moldáviában című film bemutat­ta, hogy a szovjet rendszerben a gazdaságilag fejlettebb központok segítségével, összefogva, a társa­dalom erőforrásait egyesítve gyor­san kiláboltak a bajokból. Meg­szűnt a létbizonytalanság, jut pénz, idő, kedv, energia az életet szebbé tevő hajlamok ápolására, képességek kibontakoztatására. Hol tartana ma a Radó Gyula rendezésében készült filmben áb­rázolt falu szocialista társadalmi rend nélkül? Sugár András Dakartól Tim­buktu; g járta be az éhségöveze­tet. Megrendítő képsorok vádol­ták a gyarmatosítást. A felpuf- fadt hasú kisgyerekek, a csonttá soványodott asszonyok a nyugati fővárosok fényes üzletsorait jut­tatják Sugár András eszébe. _A párhuzamot senki sem érzi eről- tetettnek. ha úgy tetszik agitáció- nak. A riporter a tényékkel ér­vel, szigorú logikával, tárgyilago­san, mélységes humanizmussal. Sajnálja a szenvedőket, segíteni szeretne. Kimondatlanul is azt sugallja, hogy az éhségövezetben tengődő embertársaink sorsát gyökeresen a közösségi társadal­mi rend változtathatja meg. A segélyszállítmányok csak a pil­lanatnyi gondokon enyhítenek. Szükség van jótékony alamizs­nákra is, de végső megoldást csak alapvető fordulat hozhat. A Hét másik afrikai tudósítása is riporteri remeklés volt. Heltai Nándor • A Központi Bizottság 1973. november 28-i, a kádermunkáról szóló határozatának egyik alap­vető célkitűzése, hogy minden területen szervezettebbé, tervsze­rűbbé kell tenni a vezetői után­pótlás nevelését. E tekintetben az utóbbi időben nem volt kielégítő az előrehaladás, sőt több terüle­ten kifejezetten • lemaradás kö­vetkezett be. Megítélésünk sze­rint ennek nem az az oka, hogy nincs elegendő tehetséges, veze­tésre alkalmas, rátermett ember, hanem az. hogy az illetékesek — tisztelet a kivételnek — nem sok gondot fordítottak az utánpótlás tervszerű nevelésére. De kik ezek az „illetékesek”? Mindenki, aki állami, gazdasági, kulturális éle­tünk területén vezető funkció­ban dolgozik, akár párttag, akár pártonkívüli. Hiszen minden ve­zetőnek jogszabály szerint is kö­telessége az utánpótlásról való gondoskodás, a művezetőtől az igazgatóig. A Központi Bizottság említett határozatában erről a következőket olvashatjuk: „A ve­zetők munkájának elbírálásánál legyen fontos elem: hogyan fej­lődnek mellettük a káderek, mennyire biztosított az utánpót­lás.” Vezetőnek ugyanis nem születnek az emberek, hanem az­zá válnak, ha megvannak ben­nük a megfelelő adottságok és megkapják hozzá a szükséges támogatást. • A vezetői utánpótlás kiala­kításához államunk megfelelő fel­tételeket teremt. Főiskoláinkat, egyetemeinket évről évre egyre több jól felkészített szakember hagyja el, akik az utánpótlás egyik forrását képezik. Állandó és természetes bázist jelentenek a legtehetségesebb munkások és tsz-parasztok. A Központi Bi­zottság határozata ezzel kapcso­latban kimondja: „Az osztálypo­litika részét képező politikai, ha­talmi kérdésnek kell tekinteni, hogy tehetséges munkások, pa­rasztok tervszerű előkészítéssel fokozatosan és folyamatosan ve­zető beosztásba kerüljenek.” Vagyis adva van az utánpótlás széles körű bázisa, s mindenütt találhatók olyan kellő felkészült­ségű, nagy tapasztalatokkal ren­delkező emberek is, akik képesek foglalkozni az utánpótlásként számításba vettekkel. Nyilvánvaló, hogy amikor va­laki kikerül az egyetemről, dip­lomával a zsebében, azzal még nem vált vezetővé. Jó alapot. sok ismeretet kapott, hogy azzá váljék, de a diploma még nem „jogosítvány” vezető funkció be­töltésére. A gyakorlati tevékeny­ség során kell az illetőnek bizo­nyítania, hogy rendelkezik olyan képességekkel, amelyek alkal­massá tehetik felelős munkakör betöltésére. Nagyon fontos, hogy az illeté­kes vezetők — kikérve a párt- szervezetek, alapszervezetek vé­leményét is — jól válasszák ki a tartalékként számításba vehető személyeket. Ez azonban még csak a munka kezdete — hiszen a legfontosabb útjuk, fejlődésük egyengetése. Mindenekelőtt poli­tikai képzésükről szükséges gon­doskodni. Az egyetemről kike­rültek többsége középfokú poli­tikai végzettséget nyert ugyan, de az ismeretek elavulnak, ha nem tartanak lépést e téren is a fej­lődéssel. Marxista műveltségük növelhető szervezett oktatás ke­retében, s öntevékeny tanulás ré­vén. Erre azonban ösztönözni kell őket, rendszeres segítséget nyújt­va ahhoz, hogy a tanultakat gya­korlati tevékenységük söián al­kalmazni tudják. • SOk olyan funkcionárius van, akik a szocializmus építéséért folyó harcban rendkívül gazdag tapasztalatokra tettek szert. Eze­ket nem nélkülözhetik, a fiatalok sem: amit lehet, át kell adni be­lőle számukra. Nevelni kell őket a vezetők és a beosztottak kö­zötti helyes viszonyok kialakítá­sára. mivel a jövő vezetőivel szemben még nagyobb igényként jelentkezik majd a szerénység, az emberekkel való bánni tudás, a' demokratikus vezetői stílus. Nagy figyelmet kell fordítani az ön­állóságra való nevelés, a lényeg­látás, a döntési készség, a hatá­rozottság, a meggondolt szóki­mondás, a kritikai érzék fejlesz­tésére is. Mindez elősegíthető rendszeres megbízatások adásá­val, a végrehajtás számonkéré­sével és körültekintő értékelésé­vel, a tanulságok közös levoná- sávaL • Az utánpótlásnak széles bá­zisát képezik a .munkások, tsz- parasztok legjobbjai. Közülük kik jöhetnek számításba? Különösen hasznos ilyen szempontból figyel­met fordítani a párt, a szakszer­vezet. a KISZ aktivistáira, a szo­cialista brigádok vezetőire^ a tech­nikumot, illetve marxista-leni­nista esti egyetemet vagy esti kö­zépiskolát végzettekre S akik va­lamelyik területen kitűntek te­vékenységükkel : például kiváló szakemberek, jó szervezők, ké­pesek az önálló végrehajtásra Üzemeinkben, termelőszövetkeze­teinkben egyre nagyobb számmal találhatók ilyen fizikai dolgozók, akiket számításba kell venni mint a jövő kádertartalékát. A vezetőkkel szemben ma már igen összetettek a követelmé­nyek. Emiatt nincs lehetőség ar­ra, hogy a munkások közvetlenül a munkapad mellől kerüljenek magasabb vezető funkcióba Étre ma már szükség sincs, ezt sem politikai, sem gazdaság helyze­tünk nem indokolja. Aljra azon­ban igen, hogy az osztály tagjai­nak egészséges kezdeményező szelleme, friss szemlélete, való­ságérzéke állandóan áramoljon a vezetés soraiba. • A munkásokból kialakított utánpótlási körrel megkülönböz­tetetten, árnyaltan kell foglal­kozni. Képzettségi szí ötjüknek megfelelően fokozottabban szük­séges bevonni őket politikai isko­lára, marxista esti középiskolára és esti egyetemre. A társadalmi, politikai kérdések iránt aktívan érdeklődő, legjobban felkészült személyeket a Politikai Főiskolá­ra is javasolhatják. Gondoskodni kell szakmai továbbfejlődésükről is, tapasztalatcserék útján vagy tanulmányaik megszerzésévei szaktanfolyamokon, szakiskolá­kon, az egyetemek nappali, esti vagy levelező tagozatain. Ehhez célszerűbben és tudatosabban kell felhasználni a munkások tanulá­sára biztosított üzemi ösztöndí­jakat. Végül önálló feladatokkal történő megbízatással, a közéleti tevékenységbe való bevonással segíteni kell vezetőkészségük fej­lesztését. A pártszervezeteknek nem sza­bad sajnálniuk a fáradságot at­tól, hogy a vezetőknek hatékony segítséget nyújtsanak az utánpót­lás kiválasztásához és nevelésé­hez. Különösen fontos, hogy a jö­vőben minden területen jobban kísérjék figyelemmel a társa­dalmi aktivisták tevékenységét A bennük jelentkező készséget képességet és hajlamot elsősor­ban az alapszervezetek tudják megállapítani. Ezért sok múlik azon, időben felfigyelnek-e a ve­zetőségek ezekre a munasokra. megfelelően egyengetik-e fejlő­désüket Ha étók a kollektíva segítségét, támogatását és szá­monkérését hamarabb túljutnak az első nehézségeiken. A káderutánpótlás felkészíté­sében és nevelésében is nagyon fontos a tervszerűség. Ezért tart­juk szükségesnek, hogy az ille­tékes vezetők a társadalmi • szer­vezetekkel közösen jól átgondolt terveket készítsenek a kádertar­talékok képzésére és felkészíté­sére. A terv elkészítésekor a vár­ható igényekből és szükségletek­ből induljanak ki, ehhez mérjék a tennivalókat. • Reális, jó tervek alapján munkál kod va, a jövőben bizonyo­san jóval kevesebb gondot okoz majd a megüresedett tisztségek alkalmas személyekkel való be­löl tése. Szegedi József az MSZMP KB alosztályvezetője Libák a nyitott talponállóban „De jót ittunkV’ — olvasható le azoknak a libák­nak a fejtartásáról, amelyek még az égre mered­nek gyönyörűségükben, míg a pocsolya-nedű lecsu­rog hosszú gégéjükön. „Nem érzitek, milyen furcsa ize volt?'’ — lát­szik a töprengés a többi madáron, amelyik.— túl­esvén az élvezeten — most már tárgyilagosan fi­gyeli az alkalmi ital utóhatását. „Pocsék egy bukéja volt, halljátok!” — mered undorral a hetedik szárnyas a tócsára. Aztán számyukszegetten tipegnek el. Bánatosan elgöcögik egymás közt, mennyivel zamatosabbak voltak az efféle „kevertek”, mikor még inkább csak lovak rostokoltak ott a kövesútfélen. Most már csak autók, meg autók. Igaz, hogy „sziyárványosabb” lesz csöpögésüktől a pocséta, de mikor a libanép jót húz belőle, érzi: cifra máz volt a vizen az a büdös ,-,színjátszás". „Megérdemeljük, hogy buta libának tituláljanak bennünket — ismeri el az önkritikusabbja. — Lát­játok, a szamár sokkal igényesebb nálunk. Még tán az embernél is. Roppant kényes az italára; szeny- nyezett vizet meg nem inna.” (Tóth István—Tóth Sándor) SZEKRÉNYFALAK, SZEKRÉNYSOROK Növekszik a bútoripar termelése Az eredményes bútoripari re­konstrukció nyomán a korábbi 300-zal szemben jelenleg már mintegy 500—550 féle bútort gyártanak a vállalatok, szövetke­zetek. Igaz, hogy a bolti eladótér szűkössége miatt ennek a meg­lehetősen széles választéknak csupán egy része ismert a vásár­lók körében, de mégis nagy az előrelépés. A két-három évvel ezelőtti mennyiségi hiány 1973 végére megszűnt, az ipar kíná­lata meghaladja a hazai keres­letet, s a termékek egy részét a gyártók exportra is ajánlhatják a külkereskedelemnek. A bútoripar sikeres rekonst­rukciója négy minisztériumi, ki­lenc tanácsi vállalatot és 33 szö­vetkezet érint. Előreláthatólag a fejlesztésekre a tervezett 2 mil­liárd forintnál valamivel keve­sebbet fordítanak a vállalatok és a szövetkezetek, mert a beruhá­zások a tervezettnél hatékonyab­ban valósulnak meg. 1975-ig mintegy évi 2,4 milliárd forint értékű bútor előállítására szolgá­ló korszerű gyáirtókapacitás lép üzembe, s ez 1975-öt követően még valamelyest bővül az új be­rendezések telejsebb kihasználá­sa útján. A közelmúlt években a szek­rényfalak, . szekrénysorok gyártá­sa gyorsabban növekedett, mint a kárpitozott bútoroké. Mivel a székek kelendő exportcikkeink és a hazai boltokban is keresett lakberendezési kellékek, a Köny- nyűipari Minisztérium támogatá­sával ez elmúlt év végén már meg is kezdődött a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat fejlesztése a debreceni és a mohácsi gyáregy­ségekben. A Kanizsa, a Zala, az Agria és a Székesfehérvári Bú­torgyár teljes, valamint a gyűri Cardo Bútorgyár részleges re­konstrukciója már a múlt év vé­gén befejeződött. (MTI) jí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom