Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-18 / 89. szám

L 4 • PETŐFI NÉPE • 1914. április 18. Vállalatközi kapcsolatok A munkamegosztás növekedése, a termelés bonyolultságá­nak fokozódása elkerülhetetlenné teszi ii vállalatközi kapcso­latok tökéletesítését. Természetesen akkor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi többet, csupán az adok— veszek viszonyt értik kapcsolatokon, erre pedig ott vannak a szerződések... Valóban ennyire egyszerű lenne az együtt­működés? Szerződéskötési kötelezettséget viszonylag szűk körben írnak elő a rendelkezések. Mégis, ennél jó­val tágabb a szerződők tábora, mert a biztonságos gazdálkodás útját szerződéssel is igyekeznek egyengetni a vállalatok. Nincs is ebben hiba. A baj ott kezdődik, hogy már a szerződések teljesíté­se sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok megrekedésével, a partneri viszony kialakításának elmulasztásával. Holott a terme­lés zavarainak tetemes része a vállalatok tökéletlen együttmű­ködésével, annak alacsony szín­vonalával, vagy 'éppen teljes hiá­nyával magyarázható. Márpedig a hatékonyság növelése, a szer­vezettség javítása vállalaton be­lül csakis akkor lehetséges, ha a vállalat külső kapcsolatai szin­tén fejlődnek, igazodnak a vál­tozó követelményekhez. sonló munkáinak tapasztalatai­ról, s így tovább. A szerződés fontos mozzanata' a vállalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok másnak kell sorakoznia. Egyebek között a gyártás- és gyártmányfejlesztés kölcsönös egyeztetésének, a Jövőbeni minő­ségi követelmények pontos meg­határozásának, a technológiai fo­lyamatok összehangolásának. S ez megintcsak maroknyi a teen­dőkből. Beérheti-e a gépipari vállalat azzal, hogy megköti a szállítási szerződéseket ► a részegységek, alkatrészek előállítóival? Ha pusztán erre szorítkozik, várat­lanul érik a szállító típusmódo­sítási, fejlesztési lépései, ahogy a maga hasonló igényei a partnert lepik meg. S ez csak egyetlen a kapcsolatok ezerféle szálából. Elég-e, ha az építőipari vállalat aláírja a szerződést az alvállal­kozókkal, de például fogalma sincs az azok felhasználta anya­gok műszaki jellemzőiről — mondjuk a műanyag csövekről, melyek a hő hatására meglá­gyulnak —:, a cégek korábbi, ha­Nem tulajdonítunk túlzott fon­tosságot a vállalatok együttműkö­désének? Hiszen végül is üzleti kapcsolatokról van szó, ahol el­adó és vevő áll egy asztalnál. Igen ám, de két vállalat viszonyá­nak zavarai sűrűn húsz-huszon­öt cég mindennapi munkájában okoznak fennakadásokat, éppen azért, mert a termelés ma bo­nyolultabb a munkamegosztás jelentősége növekvő. S ilyen helyzetben nem lehet arra beren­dezkedni, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, követeli. Azaz a vállalatiközi kapcsolatok­nak csak akkor adható meg áz igazi értelme ha hosszú távra ko- vácsolódnak, ha felszínre hozzák az ellentéteket — s ezzel azok forrásainak felszámolását —, ha az egyenrangúságra alapozódnak. lyamat megindulása lemérhető —, de elengedhetetlen, hogy tár­suljon hozzá a vállalati szemlé­let módosulása. Először is an­nak a felismerésnek a térhódítá­sa, hogy még a monopolhelyzet­ben levő cég erőfölénye sem örö­kös tényező, mert ugyan élhet, 1 sőt, esetleg vissza is élhet ezzel, mint termelő ugyanakkor viszont mint megrendelő, maga is ki­szolgáltatottá válhat. Bume­rángot dobnak el ott, ahol úgy vélik, megengedhetik magúknak a minőségi követelmények fédre- tolását, a szállítási határidők tet­szés szerinti megállapítását, a fi­zetési késedelmeket, a saját ér­dekeik minden áron való érvé­nyesítését, Ez a bumeráng olykor fájdal­mas sebet ütve* tér vissza elen- gedőjéhez, s ilyenkor hangos a jajszó. Fölborítják üzem- és munkaszervezési intézkedésein­ket, állandó bizonytalanságot okoznak — hallatszik a panasz, csak éppen akörül nagy a csend, hogy másokkal ők tették ugyan­ezt. A pénzügyi szervek megál­lapítása szerint egyetlen vállalat fizetési nehézségei nyolc-tíz má­sik céget sodornak kellemetlen helyzetbe! Azaz nem vállalati belügy, hogy erőn felüli beruhá­zásba kezdenek-e, késve, vagy egyáltalán nem teljesíthető meg­rendeléseket fogadnak-e el, s így tovább. Hát még mennyire nem vállalati belügy az, hogy mi tör­ténik a termelési, fejlesztési, ér­tékesítési kapcsolatokban, az ál­landó, hosszú távra szóló együtt­működésben ! NÉGYSZEMKÖZT Az üzemi demokráciáról A vállalati kapcsolatok kezdet­legességének, akadozásának egy része 'objektív okokra, a termelé­si állapotok és a gyártmány szer­kezet korszerűtlenségére vezethe­tők vissza. Ezen csak fokozato­san lehet változtatni — s a fo­Ez már összességében a -nép­gazdaság ügye. A vállalati teen­dők súlyát — a szerződések meg­kötésétől a rendszeres személyes találkozásokig — ez adja, a fe­lelősséget ez teszi áthárithatat- lanná. M. O. Sápi József, az Üjpesti Gépelemgyár kecskeméti telepének diszpécsere és pártbizalmi: — Szerintem akárcsak a múlt évihez képest is, nálunk sokat fejlődött az üzemi demokrácia. Osz- szefügg ez a telepünk fejlődésével és természetesen azzal, hogy a munkások tapasztalják: nem észrevé- teleztek hiába. Jobb a munka megszervezése, fo­lyamatos lett az anyagellátás és az sem mellékes, hogy alaposan megváltoztak, igazán jók telepünkön a szociális körülmények Valamilyen vonatkozásában mindennapi téma ná­lunk a telep fejlődése. A vázlat, amelyet a további célokról az igazgató elvtárs ismertetett, nemcsak lelkesítő, hanem gondolatokat is ébreszt. A buda­pesti _ gyárnak a mi telepünkkel együttesen 203 milliós az idei termelési terve. Üj géptípusokkal, gyarapodtunk és gyarapodunk. Pompásak például a kettős, oda-vissza nyomással működő munka­hengerek vagy a szovjet esztergagépek. Lényegesen megkönnyítik a munkát. Problémánk a műhelyek szennyezett levegője. Ez több termelési tanács­kozáson is elhangzott és nem hiába. Az idén sor kerül az elszívóventillátorok felszerelésére. Korábban sokat és joggal méltatlankodtak ná­lunk a munkások a rossz anyagellátás miatt, mert az évi feladatainkhoz szinte tervezett anyaghiány­nyal kezdtünk hozzá. Szerencsére ez is a múlté. Ez év elején már itt sorakozott a kellő anyag, főleg a nyers csövek, amelyekből az alkatrészeket esz-, tergáljuk. Én, mint diszpécser, személy szerint is felelős vagyok a műhely folyamatos anyagellátásáért. És nagyop tudom, hogy a dolgozó akkor érzi jól magát, ha tornyosul körülötte a munka. Akkor biztos a keresete, a munkahelye. Nos, ezt elértük, s így fantáziát látunk a telepünkben. Az is világos, hogy tovább szeretnénk lépni. Nem titkolt beszédtémánk, hogy jó lenne, ha a tele­pünkből gyáregység válna. Hiszen a gyáregység önállóan gazdálkodik, szervezi a munkát, a terv teljesítését, több a lehetőség a kezdeményezésre. Ennek feltételeit, persze, nekünk kell megterem­tenünk. Az a meglátásom, hogy nálunk az információ lefelé és felfelé egyaránt hat. Egy példa rá: a mun­kaversenyt ez ideig a budapesti gyárban értékelték. Büszkék vagyunk rá, hogy ezúttal a gyári együt­tesben a mi egyik brigádunk vívta ki az elsősé­get. Telepünkön a munkások a verseny helyi elbírálását igénylik. Természetesen én is. Ez miránk tartozna, mert itt ismerik, látják a körülményeket, például a szerszámellátásnál előforduló nehéz­ségeket. Van úgy, hogy ami Pesten adott, annak be­szerzése nekünk olykor három napba is beletelik. A munka ugyan nem áll meg, mert a tervnek megfelelő fontossági sorrendben mást veszünk elő, dp a folyamatosság itt-ott megszakad. Ezt itt ná­lunk ismerik igazán, ami feltétele a tárgyilagos elbírálásnak. Sokat beszéltünk erről az üzemben, de a párt­taggyűlésünkön is téma volt már. Hiba lenne vi­szont, ha figyelmen kívül hagynám, hogy ha két évvel ezelőtt lett volna húsz brigádunk, már biz­tosan megkaptuk volna az elbírálás jogát. De ná­lunk csak tavaly lendült fel a mozgalom. Most 11 tyrigádunk, és négy egyéni benevezünk van, „s ezzel talán alapunk is az értékelés helyi jogának szorgalmazására. Budapesti vezetőink tudnak ..már róla. Igaz, még nem válaszoltak, de én feltétlenül kedvező választ várok. Még valamit: a mi pártszervezetünk viszonylag fiatal, de tettrekész. Ügy látom, ha fokozottabb tempóban dolgoznánk, valamennyi társadalmi szer­vezetünkkel együtt, még gyorsabban jutnánk előbb, re. Van mit tennünk ugyanis az üzemi demokrácia még jobb érvényesüléséért. Nagyon kell ehhez a dolgozók őszinte véleménye. Nekem például el­mondják naponta és én tolmácSólorli is az üzem különböző fórumain. De meggyőzőbb, hatásosabb, ha ki-ki személyesen előadja. Ezért volt rá példa, hogy a termelési tanácskozáson így biztattam: esz­tergályos i kollégák, itt az alkalom, most mondják el! __ Lejegyezte: Perny Irén G arai munkásnők Kevesen gondolták pár évvel ezelőtt, hogy Gara, a bács­kai több nemzetiségű község ipari üzemet kap. A három és fél ezer lakosú település csak az eljáró dolgozóin keresztül volt némi kapcsolatban 'az1 iparral. ,A Férfifehér nemű-gyár ba­jai gyárának vezétői határozták el két évvel ezelőtt — közö­sen a garai vezetőkkel —, hogy üzemet telepítenek a köz­ségbe. Takarmánygőz-meghajtásúak Ügy gondoljuk, hagyomány- ápoló hivatásunknak teszünk ele­get e képösszeállítás közlésével. Korunk úi nemzedéke — ugyebár — már autóval ébred és tér nyu­govóra. Fiataljaink tudatában esetleg véglegesen gyökeret verhet­ne az a hiedelem, hogy az ember soha mással ' nem közlekedett, mint gépkocsival. E téveszme el­uralkodását előzzük meg a há- ' romféle, állatvontatású fogat be­mutatásával. □ □ □ Első felvételünk bivalyfogatót ábrázol. A két jószág fura szer­zet, ugye? Bizonyos, hogy szőrze­tük nem éppen divatos. Egészen gyér, durva. Legkülsejére hát nem sokat ad a bivaly. Talán, mert erős, kérges bőre pótolja az igen elhordott felöltőt. Korosabb generációk még emlékeznek rá iskolai tanulmányaikból, hogy a bivaly belsőleg, is nagyon igény­telen. Legkedvesebb csemegéi az ún. savanyú füvek. A sok sava­nyúság miaitt is szeretheti annyi­ra a vizet. Nyáron egyszerűen nem nélkülözheti a kiadós fürdő­zéseket. Ez olyannyira szenvedé­lye, hogy ha vizet lát. megfeled­kezik minden másról. Arról is, hogy mondjuk éppen be van fog­va. Konokul belegázol szekerestül, gazdástul akár a kubikgödörbe is. Belemerül a vízbe annyira, hogy csak az a fénves-boxos orra, meg boldogan csillogó fekete szeme látszik ki. Ilyenkor náspágolhat- ják, szidhatják; rá se hederít. Vastag a bőre. Ezt a tulajdonsá­gát némely ember is átveszi. Nehezen tanítható, és igában rendkívül lassú. Viszont erős, mint a ... bivaly. A hangjáról is valamit. Biztos, hogy Odysseus — bivalyhangok miatt — nem kö- töztette volna magát a hajója le­génységével az árbochoz. Igazán nem csábító a bivaly sajátos, szaggatott bégetése. No de fejezzük be a jellemzést, mert amilyen gyáva természetű állat, olyan szilaj vadságba csap át, ha felbőszítik. Ilyenkor nem is azzal a ráncos-redős, három­élű szarvával öklel inkább, ha­nem letapossa ingerlőjét... Van az úgy bugyuta embereknél is; amikor érzik, hogy az értelem csa­tájában békán alul maradnának, az öklükkel érvelnek. Ezt az ök­löt esetenként fűrészelésnek, int­rikának. fúrásnak, 'avagy hata­lommal való visszaélésnek is ne- -vezik. Aki meg mindezt gyáván elvi­seli. arra mondják, hogy — bi^ va'ly türelmű ember. természetrajztanár is, aki pedig hivatalból is tanítja, hogy: a sza­már értelmi képessége korántsem olyan csekély, mint közönségesen hiszik. Emlékező tehetsége pedig egyenesen kitűnő. Eszerint lexiká­lis ismeretek elraktározására al­kalmas agyberendezése van. Ta­lán emiatt adódnak természeté­ben hézagok bizonyos összefüggé­sek megértésében. Ezért makacs. Önfejű, és merevségét ellensúlyo­zandó. furfangos, alattomos... Gazdájához sem ragaszkodik olyan hűségesen, mint a ló. De tagadhatatlanul szorgalmas, kitar­tó. sokoldalúan hasznosítható ál. lat. Hogy ő sem hibátlan, hát is­tenem. A szamár sem angyal. □ □ □ □ □ □ Második fogatképünk hősei a szamarak. Róluk annyi jellemzőt összeírogattunk lapunkban is az utóbbi néhány évben, hogy nem égy sajtónyilvánosságra törekvő ember joggal irigykedhetne rá­juk. Nem ismétlőnk tehát, hanem csak még nem ismertetett oldalá­ról állítjuk reflektorfénybe. Máig se tudom, hova tenni pél­dául a tanárok következetlensé­gét. Ha nem tud a diák. meggon­dolatlanul leszamarazzák. Még a Utoljára hagytuk kedves, .ro­konszenves háziállatunkat, a lo­vat. Csak a legifjabbak kedvéért említjük meg, hogy szűkebb kör­nyezetünkben hátas-, kocsi-, azaz teherhordásra használt lovakat ismerünk. A hátasok is lehetnek közönséges, luxus-, vadász- vagy versenylovak. Hogy igen értelmes a ló, arról ki-ki tucatjával mesél­hetne eseteket. Utaljunk csak ar­ra, hogy könnyűszerrel elvégzik a magas színvonalú lótanfolyamo­kat. Kiváló művészló egyéniségek sora lép fűrészporra a cirkusz po­rondján. Egyenrangú társa volt az embernek az ősi vallási szertartá­sok lebonyolításánál. Egyik kul- túrnépnél emberáldozatokkal en­gesztelték ki az égieket, a má­siknál lovaik viselték a mártírsá- got. Az ősmagyarok fehér mént áldoztak Hadúrnak. S nemde mi — Nem volt egyszerű megva-. lósítani ezt a szándékot — mond­ta Zagnál Márk, a községi tanács elnöke. — A legnagyobb nehéz­séget a megfelelő épület megta­lálása jelentette. Nagy volt a zú­golódás, mikor kijelöltük a volt kultúrházat, céljaink megvalósí­tására. Azóta már valamennyi la­kosunk megbékélt,; s elégedetten pillant a cégtáblára. Heves Gézáné, az üzemegység helyettes vezetője így emlékezett az első időszakra: — Mindössze húszán voltunk, s bedolgozókként kezdtük. Las­sanként sajátítottuk el a munka- folyamatokat, ízlelgettük az üze­mig életet. Az első gépsort — egyelőre — a bajai gyárba járó garai munkásnők vették birto­kukba. Ma hat szalagon terme­lünk, s az Itt dolgozó 187 nő ke­ze alól szebbnél szebb fehérne­műk kerülnek ki. Miokovics Józsefné szakszer­vezeti csoportbizalmi vette át a szót: I. ; — öt éven keresztül dolgoz­tam a bajai Finomposztóban. Nem is volt semmi gondom, fő­leg addig, míg fiatal lány vol­tam. Jó volt a városba járni, látni a csillogó kirakatokat, vi­dáman nevetgélni az úton barát­nőimmel. Később sokszor gon­doltam arra, hogy több szabad időm lenne, ha helyben dolgoz­hatnék. Szerencsém volt. hogy így alakult. Mégiscsak jobb itt­hon, s amióta szakszervezetünk van, ismét igazi gyárimunkás­nak érzem magam. Meg aztán, a háziállatok is . en­ni akarnak. — Mennyit keres? — Havonta 16Ö0 forintot. Nem panaszkodhatok. — Mészáros néni jól dolgozik — szólt közbe Penczi Andrásné művezető. \— Kölcsönösen elé­gedettek vagyunk. De azért sű­rűn mondogatom néki, hogy rit­kábban vállaljon nehéz munkát a földeken. magyarok mutattuk meg a világ­nak, hogy a ló diplomáciai feladat beteljesítésére is kioktatható. Gondoljunk csak arra, milyen jó vásárt csaptunk fehér ló közbe­iktatásával — Szvatopluknál. De hogy a ló sincs hiba nélkül, ne hallgassuk el. Sajnos, had tör­téneti leg is főszereplők voltak az emberi őrültségekben. Nem ke­vésbé sajnos, azonban, hogy csak- a haditechnika félelmetes fejlő­dése iktatta ki az új lexikonok­ból az ilyen tézist: „A ló hadászati szempontból is nélkülözhetetlen.” Egyelőre tehát még csak annyi történt, hogy — átestünk a ló túl­só oldalára. Tóth István (Tóth Sándor felvételei.) Rend és tisztaság fogadja az üzembe érkező látogatót. Az ügyes, szorgalmas asszonyok ke­zében gyorsan cserélődnek a munkadarabok. A zümmögő gé­pek sorában megálltam egy nap-, szíttá arcú, idősebb nő mellett. Mészáros Józs/efné másfél éve váltotta lel a kerti szerszámokat tűvel és cérnával. — Elmúltam már 50 éves-,-mi­kor bekerültem a Fékoriba — mondta. — A lányom csalogatott ide. Jobb is itt, mint a mezőn. Talán csak a friss levegő az, ami nagyon hiányzik. Hiába, megszoktam a szabad ég alatt. — Végleg szakított a mező- gazdasággal ? | — Ezt el sem tudnám képzel­ni. Van két hold szőlőnk és ku­koricaföldünk. Kell ám ott moz­gatni a kapát és a karaszolót. A nagyterembe szórakozni jár­tak azelőtt. Ma már a színpad helyét is gépsor foglalja el. A középső ajtó melletti falon nép­szerű művészek színes képei so­rakoznak. Zalatnái Sarolta port­réján kívül mind férfiarc, (Eny- nyi nő között az is eredmény, hogy a férfi gépszerelő be tudta csempészni a saját énekes ked­vencét.) Szemben több nagy mé­retű tablót fedeztem fel. a bri­gádfaliújságokat, hirdetve, hogy megalakultak a szocialista cí­mért küzdő kollektívák is. Az egyiknek Fekete Juli a vezetője, ki büszkén mesélte, hogy lét­számuk az utóbbi, időben két­szeresére nőtt, már- huszonné­gyen vannak. — Milyen vállalásaik vannak? — Foritosnak tartottuk a mi­nőség, a munkafegyelem javítá­sát. a termelési feladatok kifo­gástalan végrehajtását. , Óvodát patronálunk és árva gyermekek életét igyekszünk vidámabbá tenni. Részt veszünk az új lcul- túrház építésében, de az odave­zető utat is rendbehozzuk. Két délután például csak köveket hordtunk, hogy el lehessen vé­gezni a burkolást. Az üzemi át­lagéletkora 30 év alatt van, ezért szorosan együttműködünk a köz­ségi és üzemi KlSZ-szervezetek- kel. Közös művészeti csoportunk hazánk felszabadulásának idei évfordulóján már meg is tartotta premierjét. Műszakváltás után többen is ottmaradtak , tereferélni, muto­gatták egymásnak aznapi terme­lésük darabjait. Fulcz Mária ke­zében szovjet, angol, olasz, né­met exportra készült fehérneműt láttam. Elmondta, hogy büszkék, ha a tv-ben csikós inget látnak, hisz ők készítették. így élnek, dolgoznak a garai munkásasszonyok, -lányok. Holman Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom