Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-28 / 49. szám

1974. február 88. • PETŐFI NÉPE • 3 Ion Gheorghe Maurer életrajza Iskoláztatás minden fokon Márciusban befejeződik az idei pályaválasztási munka első szakasza Márciusban az általános és a középiskolákban egyaránt be­fejeződik az idei pályaválasztási munka első szakasza. Min­denütt körültekintő munkával készítették elő az iskolázta­tási-továbbtanulási feladatokat, különös gondot fordítottak a pályaválasztás előtt álló, különböző korú fiatalok reális dön­téseinek segítésére. Hamarosan országszerte hozzáfognak az általános iskolák leendő első osztályosainak iskoláztatási munkáihoz. Ion Gheorghe Maurer, a Ro­man Kommunista Párt Központi Bizottsága Állandó Elnökségének és Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a Román Szocialista Köztár­saság Minisztertanácsának elnö­ke 1902. szeptember 23-án szü­letett Bukarestben. Jogi egyete­met végzett, a jogtudományok docense lett. 1924-től jogi gya­korlatot folytatott, volt bíró, ügyész és ügyvédként is tevé­kenykedett. A munkásmozgalommal 1927- ben került kapcsolatba, 1936-ban lett tagja az akkor illegalitásban működő kommunista pártnak. 1941-ben letartóztatták és inter­nálták, Ion Gheorghe Maurer részt vett az 1944. augusztus 23-i antifasiszta fegyveres fel­kelés előkészítésében és szervezé­sében. 1945-ben megválasztották a Ro­mán Kommunista Párt — ak­kori nevén: Román Munkáspárt — Központi Bizottságának tag­jává, és államtitkárként részt vett az első demokratikus kor­mányban is. 1951-ben a nagy nemzetgyűlés alelnöke, 1958-ban elnöke lett. Ezzel egyidejűleg ö volt a Román Népköztársaság külügyminisztere. 1960-ban be­választották a párt politikai bi­zottságába is. Ion Gheorghe Maurer 1961 óta a minisztertanács elnöke. 1965-té ben — a párt IX. kongresszusán — választották meg . az RKP Központi Bizottsága Állandó El­nökségének és Végrehajtó Bizott­ságának tagjává. Munkásságának elismeréseként számos magas kitüntetést ado­mányoztak Ion Gheorghe Mauer- nek. Legutóbb, 70. születésnapja alkalmából a „Román Szocia­lista Köztársaság hőse" kitünte- \t kapta meg. (MTI) A következő tanévben — az elő­zetes összegezések szerint — több mint 150 000 hatesztendős kisdiák kezdi meg a tanulást, (örvende­tes demográfiai mutató, hogy 13 600-zal lesznek többen, mint az elmúlt tanévben.! Az általános iskola nappali ta­gozatainak nvolcadik osztályát ebben az esztendőben várhatóan 126—128 ezer diák fejezi be, így a létszám a tavalyihoz képest mintegy hatezerrel csökken. A kö­zépiskolák nappali tagozatain csaknem 52 ezren'érettségiznek az új vizsgaszabályzatok előírásai szerint. Együttvéve tehát mintegy 178—180 ezer diák továbbtanulá­sáról, munkába állításáról kell gondoskodni. Az illetékesek tájé­koztatása szerint ebben az esz­tendőben sem jelent gondot a végzős fiatalok továbbtanulása, elhelyezése. Az idén végző nyol­cadikosok pályaválasztásának kö­rültekintő előkészítése az általá­nos iskolákban országszerte rend­kívüli. pályaválasztási szülői ér­tekezleteket tartottak. A tervek szerint a nyolcadik osztályt befejező diákok 43 szá­zaléka középiskolában tanulhat tovább, ami szám szerint azt je­lenti, hogy körülbelül 54 ezer el­ső osztályos gimnazista es szaK- középiskolás számára nyílik ősz­szel felvételi lehetőség. Tovább javul a középiskolai oktatás szer­kezete: a szakközépiskolai ta­nulók aránya az első osztályban várhatóan 52—53 százalékra emel­kedik. Együttvéve 62 ezer fiatalt várnak a szakmunkásképző inté­zetek — közülük 55 ezret a most végző’ nyolcadikosok. 7000-et pe­dig a középiskolai tanulmányai­kat befejezők közül. A középiskolák nappali tagoza­tain végző mintegy 52 ezer fiatal közül szeptemberben a felsőokta­tási intézmények nappali tagoza­tain 15 300 úi elsőéves kezdheti meg tanulmányait — a külföldi és az évismétlő hallgatók nélkül. A középiskolák február 1-től 15-ig fogadták el a jelentkezési lapo­kat. a felsőoktatási intézmények­hez — valamennyi tagozaton — március 30-ig lehet benyújtani a jelentkezést. Kivételt jelentenek a művészeti főiskolák, az ide törté­nő jelentkezéseket intézményen­ként külön-külön határozták meg. Ugyancsak kivétel a Gyógypeda­gógiai Tanárképző Főiskola, a ta­nító- és óvónőképző intézetek, ahová március 25-ig lehet jelent­kezni. Az előzetes számvetések szerint a mintegy 52 ezer nappali tago­zaton érettségiző fiatal közül eb­ben az esztendőben is hozzávető­legesen 28 ezren szeretnének to­vábbtanulni valamilyen felsőok­tatási intézményben. Mivel az el­múlt évben érettségizettek közül is sokan pályáznak a nappali ta­gozatokra, ez azt jelenti, hogy minden száz felsőoktatásra készü­lő diák közül csak 30—40-et ve­hetnek fel az egyetemek és főis­kolák. A diákok a társadalomtu­dományi terület iránt általában ismét jobban érdeklődnek," mint a természettudománvi-műszaki te­rület iránt. Ezért várhatóan a társadalomtudományi szakokon magasabbak lesznek a felvételi vizsgák követelményei, főként az úgynevezett különleges szakokon. Pszichológiára például 13-szoros, a művészeti fakultásokra pedig 7—10-szeres a túljelentkezés. A darvas-színmű bemutatója előtt Készül a bugaci pásztormúzeum „Az ember hisz valamiben” A csupasz színpadon keményen kopognak a fiatal tanító (Tolnai Miklós) szavai: „Az ember hisz valamiben, mert úgy érzi, hogy anélkül nem lehet élni... Hisz valamiben és építgeti, mint a gyerek a kártyavárat és egyszer- csak az egész összeomlik... Ügy látszik, az építéshez ész kell, ri­deg számítás és nem elég az ér­zelem.” Darvas József Szakadék című színművének második felvonása zárul ezzel a jelenettel. Megsűrű­södött a levegő a napközi ott­hont szervező tanító körül, úgy érzi, hogy „ megcsúfolták tiszta hitét. A próba szünetében a drámá­nak erre á mozzanatára hivat­kozik Miszlay István rendező.. — Tolnai Miklós érzékeltette, hogy a komor percekben is de­reng a néptanító előtt a felisme­rés: hiába menne el, a kérdések itt maradnának megoldatlanul. Sejteti, hogy készülődik, érkezik a parancs: Neked innen nem szabad elmenned! — A helytállás kötelessége a mű, számomra, leg­fontosabb mondanivalója. A tragikus történet először negyven esztendeje foglalkoztat­ta az írót. Az elbeszélést izga­tásnak minősítették, bíróság elé citálták. A Máról holnapra cí­mű regényében már átfogóbb képet igyekezett adni erről a sze­génységhez hű tanító históriáját forradalmas indulattal ábrázoló Darvas József 1938-ban. Ebből készült a Szakadék, amelyet Vár- konyi Zoltánnal a főszerepben 1943-ban mutattak be. Most má­sok a körülmények, betemetőd- tek a társadalmi, vagyoni sza­kadékok. A gyász, a nyomor in­tő emlékezéssé szürkül a múló időben. Miit ad a mai nézőnek Horváth Klári (Szakács Eszter) és a tanító szépséges, szomorú szerelme, Kovács Erzsiké tragi­kus halála? — Az értelmes emberi életért küzdő tanító példája ma is a jobbra ösztönöz. Rossz beideg-. zettségek, egyéni, klikkérdekek nehezítik itt-ott a közösség szel­lemi, morális felemelkedését gyorsító kezdeményezéseket. Ha valaha, hát ma az a parancs, hogy ki kell tartani, az értelem­nek nem szabad a helyi gyarló­ságok miatt feladni a küzdelmet. Ma is előfordulhat, hogy a szo­cialista fejlődést szolgáló, általá­nos elveinkkel, programjainkkal harmonizáló ügyek nehezen kap­nak zöld utat. — Időszerűnek tartja a szín­ház igazgatója a Darvas-mű be­mutatását? — Mindenképpen. Fontos a mondandója. Szomorú aktualitást ad az író halála. Ide várták szo­ciográfiai tanácskozásra. A Sza­kadék feltétlenül beletartozik eb­be a valóságfeltáró vonulatba, noha formailag természetesen nem minősíthető szociográfiának. Felesleges itt és most arra hi­vatkozni, hogy milyen sok szál fűzte Darvast ehhez a megyé­hez. — Mikor találkozott utoljára Darvas Józseffel? — Tavaly nyáron többször is tanácskoztunk. Én rendeztem a Gyulai Várszínházban Hunyadi című művét. Őszinte, alkotói ba­rátság alakult ki, azt hiszem ennyit elmondhatok. Mai tárgyú drámákkal akart jelentkezni, de a sors megakadályozta tervei val­lóra váltásában. Ügy gondolom, hogy a Szakadék a múlt felidé­zésével a mához, a holnaphoz szól. — Realista előadást szeretnék csinálni. Mindenfajta modern­kedés ellene szólna a műnek. Ebben a stílusban játszanak a színészek. Az említetteken kívül Major Pál, Lengyel János, Fe­kete Tibor, Gumik Ilona, Szék­helyi József, Kalmár Zsuzsa ka­pott nagyobb feladatot. Bemutató: pénteken este 7 órakor. Heltai Nándor 9 Bugacon az ősborőkás közelében Herényi József építészmérnök tervei alapján építették fel a hazánkban eddig egyetlen pásztor­múzeumot. Ügy tervezik, hogy a pusztai rideg állattartás tárgyi emlékeit helyezik el az épületben. A megnyitóra — a nagyközségi tanács vezetőinek tervei szerint — még az idegenforgalmi évad kezdete előtt sor kerül. (Karáth Imre felvétele.) Milyenek az öregek? Milyenek az öregek a gépkocsi ablakából? Ezt a címet is lehetett volna adni annak a füzetnek, amelyben néhány jó tanács talál­ható a nyugdíjasok számára, akik az utakon közlekednek, s igen gyakran át akarnak kelni az út­test egyik oldaláról a másikra. „Korán indulnak el otthonról, s mennek a gyerekekhez, barátok­hoz. vásárolni, valahová ... Tud­ják. hogy sokan vannak ilyenkor az utcán a járműveken. Mégis elindulnak. Nem azért, mert mu­száj. hanem azért, mert megszok­ták. Tudják, hogy nem lenne ké­ső egy óra múlva sem. de ezt a fájta türelmet is meg kell ta­nulni.” A füzet figyelmezteti őket, hogy „az ízületek is elfáradnak már túl a nyugdíjkorhatáron.... s ahogy múlnak az évek. úgy gyengülnek a szemek, lassul, bizonytalano­dik a mozgás.” S következnek a jó tanácsok, hogy ha jön egy autó, hagyni kell. hadd menjen el. Aztán ne keljenek át csak úgy „toronyiránt”. Az utcán való köz­lekedésben példamutatásukkal is neveljék a legifjabb nemzedéket. Fogadják el, sőt kérjék a segít­séget, nem szégyen egy fiatal, erős kart megfogni. A füzet jó szándékú, bár he­lyenként inkább kisgyermekekhez illő szövegét most ne boncolgas­suk. Hogy az ilven általánosságok tanítanak és nevelnek-e. ezt elbí­rálni szintén nem a mi felada­tunk. Csupán azt nem értjük, hogy ezek a csúnva karikatúrák miért kerültek illusztrációként a jó tanácsok mellé? Ilyenek len­nének az öregek a gépkocsi ab­lakából? Vagy csak a rajzoló lát­ta így? Az ő szemüvegén át nézve per­sze jobban megértjük a szöveget is. S hadd okítsuk mi is derék öregjeinket: Ejnye, ejnye, bácsik és nénik! Miért keltek fel olyan korán'.. T. P. Hány pedagógiai könyvtár kell Kecskeméten? Takarékoskodjunk az energiával! Ha egy intézménynek, amely szakemberek továbbképzésével foglalkozik, háromezer kötetes könyvtára van, joggal gondolná az ember, hogy a könyvállomány túlnyomó része az adott szakte­rület irodalmát tartalmazza. Kecskeméten, a megyei tanács művelődésügyi osztálya tovább­képzési kabinetjének könyvtárá­ban a háromezer kötet közül ezer- háromszázra. illik' a kifej ezfés: pe­dagógiai szakirodalom. A megyei könyvtárban a hasonló jellegű kötetek száma mintegy kétezer, s ennek az állománynak egy ré­sze — négyszáz-négyszázötven pedagógiai mű éppen a tovább­képzési kabinet könyvespolcain található. Kecskeméten tehát két könyv­tárban is válogathat a szakköny­vek között az érdeklődő pedagó­gus. Bármennyire is jól hang­zik ez a megállapítás, egyálta­lán nem lehet maradéktalanul örülni annak, hogy az erőket megosztva ilyen felemás állapot létezik. A kutató, a vizsgára készülő, a pedagógiai tudásukat gyarapítani kívánó nevelők érdekében cél­szerűnek látszana, ha a tovább­képzési kabinet könyvtárában, a legilletékesebb helyen találnák meg az őket érdeklő könyveket. Ehhez persze az is kellene, hogy emeljék a szakkönyvtár éves be­szerzési keretét, hogy minden újonnan megjelenő szakkönyvet meg lehessen vásárolná. De milyen megyei könyvtár lenne az, ahonnan hiányzik a pedagógiai szakirodalom, amely­nek katalóguscédulái a tovább­képzési kabinetbe irányítanák az olvasót a keresett könyvért? Nyilvánvaló, hogy az említett megoldás nem célszerű. Viszont az sem, hogy a két könyvtár azonos műveket vásá­roljon, hogy tulajdonképpen ez­zel is csökkentse a beszerzésre fordítható összeget. Következik a másik válasz­tás: legyen a pedagógiai szak- irodalom egyedüli gyűjtőhelye a Katona József Megyei Könyvtár. Ennek a megoldásnak még több jó oldala van, mint az előbbi­nek. A továbbképzési kabinét könyvtárából ugyanis hivatalo­san nem lehet könyvet kölcsö­nözni, csak helyben olvasni. A gyakorlatban azonban mégiscsak van kölcsönzés, s természetes, hogy a rendszeres könyvkölcsön­zők köre igen szűk. Bács-Káskun megye viszont igen nagy kiterjedésű, s a megye pedagógusainak kilencveqegyné- hány százaléka évente csak egy­két alkalommal fordul meg a megyeszékhelyen. Ha van ráérő idejük — az autóbusz, a vonat indulása előtti másfél-két óra — elvileg beülhetnek szakkönyvet olvasni a továbbképzési kabinet könyvtárába. Ez azonban esetle­ges dolog. Más lenne a helyzet, ha ebből a könyvtárból lehetne könyveket kölcsönözni. Ha a vi­déki pedagógus a könyvtárközi kölcsönzés útján juthatna hozzá az őt érdeklő szakkönyvhöz. Er­re pedig jelenleg csak a megyei könyvtár hálózata képes. Melyik intézményben legyen tehát pedagógiai báziskönyvtár ? Ez a kérdés tulajdonképpen már a továbbképzési kabinet könyv­tárának megalakulása óta fog­lalkoztatja az illetékeseket, de döntés még nem született. Csak annyi bizonyos, hogy sziükség van ilyen szakkönyvtárra. Mert az iskolák döntő többsé­ge a jelenlegi körülmények kö­zött csak a legalapvetőbb neve­lési kézikönyveket, módszertani segédkönyveket tudja megvásá­rolni. Kell olyan szakkönyvtár, amely rendszeresen ajánlójegyzé­ket küld az iskoláknak a legú­jabb szakirodalomról, s könyv­tárközi kölcsönzéssel eljuttatja még a kis községekbe is az új pedagógiai műveket. Határozni kellene tehát a pe­dagógiai könyvtár sorsáról. Kontra György Valamikor — nem is olyan ré­gen — a takarékosságra felszó­lító plakátok tízezrei arra is fi­gyelmeztettek bennünket, hogy „a pazarlás hazaárulás”. Azóta egy kicsit megváltozott a hely­zet, mert ugyebár a plakátgyár­tók is rájöttek arra, hogy ha­zánk nem eladó, s különben is az ellenség néhány csöpögő víz­csapért, égve felejtett villany- körtéért, vagy ötvenkét darab selejtes krampácsszögért úgysem kapná meg az országot. Persze, sok kicsi sokra megy, a takaré­kosság maradt és marad is. Most ' például az energiával kellene takarékoskodni. Azt hi­szem, ez a felhívás termékeny talajra talál mindenkinél, nem utolsósorban azért, mert nem kí­séri semmiféle fenyegetés. Nin­csenek öles plakátok, és senki sem hívja fel arra a figyelmün­ket, hogy .ha takarékoskodsz az energiával, gyengíted az el­lenséget ...” Takarékoskodni fo­gunk mi a szplid, okos érvek hallatára is. Hogyan? Ki így, ki úgy. Azt hiszem,'Jiogy az ener­giatakarékossági mozgalom sike­rét segítem, ha néhány ötlet megvalósítását javaslom. Tehát: — Javaslom kedves, anyagbe­szerzőnknek, hogy máskor, ha tíz darab anyacsavarra van szüksége, akkor ne a háromton- ■ nás Csepellel menjen Budapest­re beszerezni, m,ert elég lenne arra a mikrobusz is. Tudom, az­zal védekezett, hogy visszafelé húsz mázsa cementet hozott, mert tavasszal megkezdi a * hob- bytelkén az építkezést. Rosszul tette, jöhet még a hideg és a ce­ment tönkremegy. Tavasszal vi­szont, mikor már majd nem kell ilyen mértékben takarékoskodni, biztosan szükség lesz megint anyáscsavarra. — Javaslom a szeretve tisztelt könyvelő kartársnak, hogy ami­kor az igazgató kartárshoz megy. a titkárságon fordítson kevesebb energiát a titkárnőnek való ud­varlásra. Ez elvonja a figyelmét a munkától, időpazarlásnak is mondható, nem is beszélve ar­ról, hogy mennyire megzavarja annak a kislánynak a nyugal­mát. Hallottam, hogy az igazgató elvtárs is megjegyezte már: Mi az Esztike, mostanában miért ilyen szórakozott? Eddig azt, hogy kevesebb, mindig egy bé­vel írta, most meg már három­mal. Takarékosabb legyen a bé­vel. Különben ez az udvarlás egészségtelennek is ígérkezik, mert Esztike vőlegénye könnyű­súlyú bokszoló és ha rájön az energiapazarlásra, akkbr ’azt hi­szem Könyöklő kartárs „búcsúz­hat” az egészségétől. Egészen biz­tos kap legalább egy monoklit a szemüvege alá. — Javaslom Hanyagi Elemér m/eós kartársnak, hogy sokkal!_ kevesebb energiát fordítson az új áruk papírjának a pecséte­lésére. Ne kapkodjon az átvétel­nél, nem muszáj naponta ötven prézlirezegtetőt átvenni, elég ha tízet vizsgál meg naponta szé­pen, nyugodtan. Ne feledje, hogy nem teljesítménybérben fizetik. Jusson /eszébe Hanyagi kartárs­nak az is, hogy ilyenkor az öt­ven prézlirezegtetőből negyven­hatot. vagy jó esetben negyven­négyet úgyis visszaküldenek és azokat a javítás után újra önnek kell meózni. — Javaslom az igazgató kar­társnak, hogy a jövőben keve­sebb energiát fordítson a pré­mium elosztásának felülvizsgá­lására. Sokkal jobban bízzon a munkatársaiban, mert a kölcsö­nös bizalom az alapja a zökke­nőmentes termelésnek és a szép eredményeknek is. Igazgató kar­társnak igen sok gondja-baja van a termelés szervezésével' és irányításával, ne pazarolja drá­ga idejét és erejét. ilyen^piszli- csáré dolgokra. Ha mindent ma­ga akar elvégezni, ezzel a beosz­tott munkatársai egymás közötti kapcsolatát is könnyen elront­hatja. Ezért haragszom például az osztályvezető kartársra, aki­vel a múltkor véletlenül össze­találkoztam az utcán és behív­tam egy konyakra a Vakegér nevű ■ vendéglátóipari kisüzem­be. Ez az alkalom igen jó volt arra,. hogy főnök és beosztott között tovább erősödjenek az emberi kapcsolatok. A hatodik konyak után az osztályvezető kartárs könnyezve vallotta be, hogy eddig mennyire félreis­mert, á nyolcadiknál pedig meg­esküdött a természetfelelősre, hogy most elsején kiemelt pré­miumra javasol. G csak ismeri a tevékenységemet. Az igazgató kartárs nem hitt az osztályveze­tő kartársnak, kihúzta a nevem a listáról, mqst itt nem ismét­lem, milyen megjegyzés kíséreté­ben. Így most kölcsönt kellett felvennem, mert a Patyolatnál levő ruhák tisztításának árát az osztályvez/etőmmel való emberi kapcsolatok kiépítésére fordítot­tam. Van még néhány javaslatom, de nekem is takarékoskodnom kell az energiával. Sajnos, ezért nem tudom megírni azt sem, hogy én mivel járulok hozzá ja­vaslataimon kívül a mozgalom­hoz. Erre már nincs energiám... Opauszky László AZ ALFÖLD ÁRUHÁZ 200—300 m2 ALAPTERÜLETŰ SZtRBZ RAKTÁRHELYISÉGET KERES BERBE KECSKEMÉTEN. Ajánlatot az Alföld Áruház bútorosztály-vezetőjének kérjük leadni. 636 í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom