Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-28 / 49. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 28. A fejlődés gondjai KÖNYVESPOLC Az állat és a legelő A közeli években a Kara-Kum sivatagban csaknem 800 kilométer hosszúságú öntözőcsatornát építenek. Ezzel körülbelül 40 millió hektár legelőterület öntözése válik lehetővé. A kétszáz kilomé- i tér hosszúságú Iljali Főcsatorna megépítése a sivatagi területek meghódításának első szakaszát jelenti ezen a vidéken. Ezt az eseményt kommentálja Annamurad Hodzsamuradov, Türkménia, talajjavítási és vízgazdálkodási miniszterhelyettese. Türkménia az öntözéses földművelés^ : területe. i A-. -.köztársaság»' nyolcvan százalékát sivatag, bor rítjá. ' MítídéH'' Cáep^': Wz a sző szoros értelmében az arannyal egyenértékű. A rendkívüli vízhiány ellenére a köztársaság óriási, kihasználatlan vízkészlettel rendelkezik. Ilyen víztartalékot jelent többek között a talajjavítási munkák eredményeként jelentkező, gyengén mineralizált víz. Arról van szó ugyanis, hogy a sivatagi körülmények között a földek öntözése következtében nagy mennyiségű sós talajvíz keletkezik. Ez rombolja a talajt, károsan befolyásolja a föld termőképességét. Hogy ezt elkerüljék, drénezéssel, alagcsövezéssel a talajvizet el kell távolítani. A talajjavítási munkák eredményeként óriási mennyiségű, gyengén mineralizált, kevés sótartalmú (1 liter vízben 4—5 gramm só van) víz folyik le az alag- csöveken. Évente eléri a 3 milliárd köbmétert. Gyakjorlatilag ezt a hatalmas vízmennyiséget nem hasznosítjuk. Üjra felhasználása öntözésre gazdaságilag nem kifizetődő, technikai szempontból pedig nehezen megoldható feladat. A tudósok azonban megállapították, hogy a gyengén mineralizált víz kiválóan alkalmas a legelők öntözésére. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a legelők köztársaságunk területének nagy részét foglalják el, s főleg a rideg állattartással kapcsolatos állattenyésztés céljait szolgálják, elsősorban a karakül- 3 juhtenyésztését,. Ä legelők ,több-i ségón.azonban a''Vízhiány miatt egész éven át nem lehet legeltetni. Kiderült, hogy a drénezéssel nyert talajvizet az állatok itatását és a legelők öntözését is meg lehet oldani. Az Iljali Főcsatorna megépítése csak egy része annak a munkának, amelyet az általános terv előirányoz a Kara- Kum sivatag legelőinek komplex hasznosítására. A terv megvalósítása lehetővé teszi, hogy jelentősen növeljük a karakül- juh-állományunkat. A karakül- juh-tenyésztés ugyanis a köztársaság egyik fontos, vezető ágazata. A drénezéssel nyert víz elvezetésére épülő új csatornák kedvező feltételeket teremtenek az öntözött1 földek talajállapotának további javítására, a mezőgazda- sági növények, elsősorban a gyapot terméshozamának a növelésére. (APN) A Bajai Finomposztó Vállalat bácsalmási telepét járva Tóth Árpád telepvezető széles karmozdulatokkal rajzolja fel a levegőbe a jövő képét. „Itt, az utcai fronton egy 55 méteres, háromszintes épületet emelünk — mondja —, amott pedig három nagy csarnok áll majd a mostani kisebbek helyén.” Gyáregységgé fejlődik a telep „A legelő a rajta élő állatok számára elsősorban takarmányforrás, egyben azonban termelési környezet is”, írja dr. Haraszti Ede, a szerző. Ezt a szemléletet tükrözi a könyv, amely abból indul ki, hogy a legelő és hasznosítója, az állat biológiai egységet képez, a kölcsönhatások optimális megteremtése és kihasználása szolgálja a gazdaságos termelést. A legelővel szemben támasztott követelményeket nemcsak abból a szemszögből tárgyalja, hogy az elegendő táplálékot nyújtson, ismerteti azokat a feltételeket is, melyek megteremtésével a legelőn élő állatok egészségi állapota kedvező, genetikai képességüknek megfelelően termelnek, kizárható a parazitás betegségek létrejötte. E feltételek ismertetésén túl példákat közöl a nagyüzemi legelőgazdálkoDr. HARASZTI EDE Az állat és a legelő dás megszervezéséhez, majd a legelőn előforduló megbetegedéseket, mérgezéseket és azok megelőzési módszereit tárgyalja. A könyv elsősorban az állat- tenyésztés közép- és felsőfokú képzettségű szakembereinek szól, de az oktatásnak is segédkönyvéül szolgálhat. Kísérlet a Kara-Kum sivatagban Az első szövőgépeket 1968 nyarán hozták a bácskai községbe, amikor a Finomposztó a Kiskunfélegyházi Kézműipari Vállalattól átvette nyolcvan nőt foglalkoztató telepét. A konfekciós munka után a szövőgépek mellé álltak a helybeli lányok és asszonyok, .hogy a Bajáról jött szakemberek segítségével megtanulják a szövetkészítést. Számuk azóta 350-re szaporodott, s ma már a kezdetben levő tíz szövőgép helyett 35 kattog a műhelyekben. Jól érzékelteti a fejlődést, hogy míg 1969-ben 12 ezer forint volt az átlagbérszínvonal, az elmúlt évben már 23 ezer 600 forint. Bérkülönbség a vállalat azonos munkát végző bajai és bácsalmási dolgozói között nincs. 1973-ban 1 millió 300 ezer forintot fordítottak a telepen dolgozók munkakörülményeinek javítására. A szociális ellátottság színvonalának emelése mellett a fizikai erőt fokozottan igénybe vevő munka- mozzanatok könnyítésére is gondoltak. A beállított emelővillás targonca és a lift nagy segítség a nehéz szövetvégek mozgatásában. A Finomposztó Vállalat 1970- ben úgy határozott, hogy az életképes telepet 5—600 dolgozónak munkát adó gyáregységgé fejleszti. A középtávra elkészített, 1980-ig szóló fejlesztési tervet kizárólag saját' erőre alapozták, s a 180 millió forintos vállalati rekonstrukció előrehaladásával párhuzamosan valósítják meg. A gépállományt a bajai gyárból kikerülő gépekkel folyamatosan fiatalítják, bővítik. A továbblépés feltételei Az épületberuházások megvalósításának időpontja attól függ, hogy a vállalat megkapja-e a rekonstrukcióhoz kilátásba helyezett újabb támogatási. Amennyiben igen, úgy jut belőle Bácsalmásra is, s három éven bélül rá sem lehet ismerni a mostani telepre. Ha nem, akkor csak 1980-ra alakul ki a Finomposztó leendő gyáregysége. A továbblépésnek személyi feltételei is vannak. A nagyközségben és a vonzáskörzetében található falvakban — Madarason, Bácsszőlősön, Katymáron, Tataházán, Kunbaján — végzett felmérések alapján remélhető ugyan a létszám szükség szerinti felfutása, ám ez még nem minden. A mezőgazdasági területekről gyárba kerülő dolgo-1 zók betanított munkásként nem tudnak maradéktalanul megfelelni a tervezett gyártmányfejlesztésből eredő magasabb követelményeknek. Elengedhetetlen, hogy a mun- /káskollektíva zöme szakember legyen. Éppen ezért szorgalmazzák a szakmunkásképzést. Jelenleg 25 szövőipari tanulója Amitől még idegenkednek A tanulási kedvvel nincs baj Bácsalmáson, az elmúlt hárgm gv})en huszonketten érettségizték le a telep dolgozói közül ‘ — gimnáziumban. Sajnos, a telepevzető nem tudta őket rávenni, hogy Bajára járjanak el textilipari szakközépiskolába. A szakmunkástanulók szerződtetésénél szintén az utazgatástól való idegenkedés jelenti a legfőbb nehézséget. E problémák ellenére az előzetes számítások szerint 1978-ra a gyáregységgé bővítéshez ^ szükséges személyi állomány a vállalat rendelkezésére áll. A bajai Finomposzló bácsalmási telepének kapacitásából 1974-ben 750 ezer folyóméter nyersszövet készítésére futja. Ennek 70—75 százaléka takaró, a" többi posztó, műszőrme és divat kártolt szövet. E termékek kikészítését még teljes egészében a bajai gyárban végzik. A gyáregység rangjára emelkedés évében a megváltozott feltételek mellett 1 millió négyzetméter készre gyártott takaró és mintegy 3—400 ezer folyóméter nyers posztó kerül majd ki a bácsalmási szövőműhelyekeből. A. T. S. gozik. A másik a kecskeméti GAMF hallgatója, ebben az évben fejezi be tanulmányait. Heten textilipari szakközépiskolába járnak, rájuk szintén lehet már számítani. Az említetteken kívül szükség lesz egy közgazdasági egyetemet végzett dolgozóra, aki a gazdasági vezetésben jut majd szerephez. Két textilmérnök, 12 textilipari szakközépiskolát végzett technikus található még a hiányzó szakemberek listáján. A Válla-, lat arra törekszik, hogy fizikai dolgozói közül minél többen tanuljanak tovább. • Az archív képeinkén látható gépek — felvető-, keresztorsózó- és szövőgép — helyét néhány év múlva modernebb, termelékenyebb berendezések foglalják majd el. A termelés gyári szintű szervezésében nagyobb számú, jól képzett vezetőre is szükség lesz. Ezen a gondon idejében megvalósított beiskolázási programmal igyekszik a vállalat segíteni; Eddig két fiatalt küldtek főiskolára, az egyikük textilmérnökként végzett, ősz óta már a bácsalmási telepen dolvan a telepnek, akik az idén és jövőre valamennyien végeznek. A következő években legalább ekkora számban szeretnének lányokat beiskolázni. 1975- ben szakmásító tanfolyamot indítanak a felnőtt betanított szövők részére. Ily módon is szeretnének 30—35 szakmunkásra szert tenni. a Finomposztó bácsalmási telepén MUNKÁSFIATAL: Érzem, hogy tanulnom kell (Walter Péter (elvétele.) Este hat és hét óra között már benépesül, a kecskeméti SZMT ifjúmunkás klub. Pörgetik az asztali focit, üvölt a magnó, a másik teremben a televízió; így igazán egyik sem élvezhető. Ha valakinek e két „hangszer” mellett még rádiózni volna kedve, akkor az is bekapcsolódik a hangzavarba. Riedl Zoltánnal itt szoktam találkozni. Amikor elhatároztam, hogy megismerkedek vele, menyasszonyával, Horváth Évával, éppen valamilyen társasjátékon próbálgatták szerencséjüket. — Jó akkor beszélgessünk — mondta, s megállapodtunk a beszélgetés témáíjában is: hogyan él valaki, ha munkás és fiatal? Hamarosan kiderült, hogy ez egyáltalán nem szimpla ügy, mert nem mindegy, hogy hol, kikkel dolgozik, s az sem, hogy mennyit keres. mivel tölti a szabad időt... Az ilyen és hasonló beszélgetés elején általában ez kerül az újságíró jegyzetfüzetébe: Riedl Zoltán. 20 éves. Kecskeméten a Csillén lakótelepen él szüleivel. Foglalkozása elektroműszerész, a BRG kecskeméti gyárában a műszereket javító csoport dolgozója. Amikor ezeket írogattam a noteszomba. Bontovits András egy könyvet tett le az asztalra, hogy ígéretéhez híven elhozta. Címe: Kádár Géza: Rádió- és televízióvevőkészülék. — Kell a szakmához, mert ebben megvannak a főbb típusok kapcsolási rajzai — mondja Zoli. —Barátod? — kérdezem, miután a fiú elment. — Együtt jártunk fél évig az ipariba, onnan ismerjük egymást. De ő kimaradt. — Otthon élsz? — Igen. Édesapámat most rokkantosítják, édesanyám pedig gépkönyvelési csoportvezető. Hogy mennyit keresek? Nem vet fel a pénz az biztos. Az átlagom 1700— 1800 forint, és' mintha elvágták volna. — A nősülés? — Nem. azt még nem! Különben is először katonának kell mennem, addig nem érdemes. Ha összeházasodnánk, irány az albérlet! Ketten elbírnánk, de az Éva, mint kultúrcikkeladó a papírboltban. csak 1400 forintot keres. Nem tudná fenntartani az albérletet. enni, meg ruházkodni. Lakáskérelmet egyelőre be sem adjuk. Ha kapnánk is. legfeljebb 1980-ra. Az az igazság, hogy húszéves fejjel elég nehéz lakáshoz jutni. — A munkahelyen? — Megvagyok. Nincs különösebb problémám. Heten dolgozunk egy csoportban, kijövünk egymással. — Hogy a magánéletemről beszélgettem-e a főnökkel? — ismétli a kérdést. — Nem. Nagyon ritkán szakmai problémákról, de ő elfoglalt, inkább a kollégáktól kérdezem meg. — Szereted a szakmád? — Szeretem? Csinálom, végeredményben ez a dolgom. Elég változatos mert minden műszerben általában más a hiba. Gondolkozik az ember — nem unatkozik .. — KISZ-tag vagy? — Voltam. Még az IGV-nél léptem be. de nem volt semmi. Ügy meg nem érdemes KISZ-tag- nak lenni, hogy csak fizetem a tagbélyeget. — Milyen egy átlagos napod? — Reggel negyed hatkor kelek. Egy kávé, cigaretta és viszem a kutyát sétáltatni, mert az is van. Reggelizek néhány falatot és fél hétre megyek dolgozni. Bent vagyok fél háromig. Utána haza. Bütykölgetek: most például egy tápegységet, meg egy erősítőt. Segítek valamit otthon, de ezt ritkán és találkozom a menyasszonyommal. Bejövünk ide. mert itt jó, pontosabban nincs jobb. — Mi lenne jobb? — Hát egy lakás, feleség meg néhány gyerek. — Ez most a legfőbb kívánságod? — kérdezem. — Nem. éz távlati kívánság. Most négyezer forint kellene... Venni akarok egy 250-es MZ-t és csak kétezer forintom van. Volt már motorom, de eladtam, mert azt hittem, hogy az ősszel bevisznek katonának. Szeretek motorozni. Bejártam már az egész országot. — Könyveket olvasol? — Szakirodalmat inkább, de legutóbb például egy krimit ol9 A jegyesek: Zoli és Éva. vastam. A feledékeny gyilkos, ez volt a címe. Moziban legutóbb Chaplin Modern idők-jét láttuk az Évával. Teljesen jó film volt. — Mindig munkás akarsz lenfii? — Azt hiszem igen. Érzem viszont, hogy tanulnom kellene, de gyenge az akaratom. Ahhoz meg erős akarat kell, hogy tudjon az ember hajtani, különben nem megy. — Megpróbálod? — Nem tudom. A katonaság majd sok mindent eldönt. Így él egy munkásfiatal? Riedl Zoltán így. De az ő helyzete napjaink sok-sok hasonló korúéval azonos. Felnőni, tapasztalni, lépést tartani a kor követelményeivel. Talán furcsa, de szivem szerint így kell befejeznem: Tanulj. Zoli és ne várj egy napig sem. Csató Károly
