Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
A műit évi gazdasági eredmények és az idei feladatok (Folytatás az 1. oldalról.) szeptember 2-i ülésén határozatot hozott a beruházási tevékenység hatékonyságának növelésére. Ez alapvető követelményként jelölte meg a pénzeszközök és a kivitelezői kapacitások egyensúlyának megteremtését, a kivitelezési idő és a befejezetlen beruházások állományának csökkentését. Megállapítható, hogy a tervidőszak első 3 évében az építőipari kapacitás és az építőipari kereslet a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb volt. A határozat megjelenése óta megyénkben az alábbi főbb tendenciák érvényesültek: — A beruházások volumenének növekedési üteme alacsonyabb volt. mint a korábbi években, főleg az ipari, mezőgazdasági beruházások építési igénye csökkent jelentősen. Az építési beruházások arányának csökkenése megfelelt terveinknek. — A tervező, beruházó szervek túlterheltségének csökkenése következtében kismértékben javult a beruházások előkészítésének színvonala. — A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatot kivéve a megye többi építőipari szervezete nem fejlesztette számottevő mértékben építőipari kapacitását, ugyanakkor az építőipari foglalkoztatottak létszáma, az 1971. évi 12 200-ról 11-ezerre csökkent. — 1973. II. félévétől a beruházási piac felélénkült. Növekedett az építési igény, ugyanakkor egyes beruházások (bajai húskombinát. kiskunfélegyházi vágóhíd rekonstrukciója stb.) előkészítése sokáig elhúzódott. Az építési igények iránti újólagos növekedés a megye fejlődésével, új beruházások megvalósításával függ össze, és terveink realizálását jelenti. 1972. év eleién a beruházó szervek — pénzügyi fedezet hiányára hivatkozva — a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Válla, lattól megközelítőleg 140 millió forint összegű rendelésállományt vontak vissza. A beruházási megszorítások az építői nari szövetkezetek tevékenységét is nagymértékben érintették. Ennek következtében" 1971-ben. de még 1973 elején is. kitöltetlen kapacitások jelentkeztek. 1973. II. félévtől azonban — amint azt előre jeleztük, az 1972. évi februári intézkedési tervben — a beruházási kereslet jelentősen felélénkült. A korábbi problémák elkerülése érdekében az ÉPSZER Vállalat például egyes területeken erejét meghaladó feladatokra vállalkozott. Ez valószínűleg a beruházói ráhatás következménye is volt. A probléma súlyossága miatt megvizsgáltuk a vállalat bajai leterheltségét. Megállapítottuk, hogy az említett területeken az építőipari kapacitás és a beruházás' igény nem volt összhangban. Az építőipari vállalatok teljesítőképességét sürgősen fel kell mérni és összhangba kell hozni a reális építtetői igényekkel. A kapacitások rendszeres koordinálására egyébként az 1971. szeptember 2-i határozat is felhívta a beruházásokért felelős állami, tanácsi szervek figyelmét. Kedvezőtlen, hogy a lakosság ellátása szempontjából fontos egészségügyi,, kulturális és kommunális 'beruházásaink nem készülnek el határidőre, egy részük pedig csak a következő tervidőszak elején valósul meg. A taná- * esi és szövetkezeti építőipari szervezetek állóeszköz-fejlesztése jelentősen elmaradt a többi ágazat fejlesztésétől. Az építőipar részesedése — a házgyári beruházást leszámítva — az összes beruházások 1 százalékát sem éri el. Az ÉPSZER Vállalat támogatása, fejlesztése 1972-től rendszeresen na- • pirenden van. A vállalat gépi eszközállománya már 1965—66-ban is elavult volt. Azóta jelentős fejlesztésre nem kerültt sor. Az elmúlt évben örvendetesen növekedett a megye útépítési kapacitása, a Közúti Építő Vállalat viszont rendeléshiánnyal küzd. Eszközállománya alapján 180— 200 millió termelést tudna produkálni, ezzel szemben jelenleg csak 120 millió forint értékű munkára van kivitelezési szerződése. A IV. ötéves terv időszakában megváltozott a beruházások struktúrája. A termelőberuházások növekedési üteme mérséklődött, s egyidejűleg az építési igény csökkent. Jelenleg viszont növekszik a megye fejlődése szempontjából fontos létesítmények kivitelezése iránti igény. Ezért indokolatlan, hogy az építőipari szervezeteknél csökkent a munkáslétszám, és nem fordítottak kellő gondot a szakipari munkák kisgépesítésére, holott ez viszonylag kisebb beruházási költséggel is megvalósítható. Az utóbbi években egyre nagyobb az igény a fenntartási jellegű építési tevékenység iránt. Ugyanakkor az építőipari szövetkezetek teljesítőképessége visszafejlődött, holott az építési, fenntartási jellegű munkák döntően azok profiljába tartoznak. Jellemző, hogy míg 1971-ben csaknem 300 millió, 1973-ban már csak 168 millió forint értékű ilyen munkát végeztek. Az építőipar területén jelentkező problémák közvetlenül érintik a lakosságot, Mért politikai szempontból sem közömbös, milyen munka folyik ebben az ágazatban. Az egészségügyi és oktatási létesítmények megvalósítása az érdeklődés középpontjában áll, hiszen építésükkel jelentősen csökken egyes területek ellátásának elmaradottsága. Minden erővel törekedni kell tehát a IV. ötéves tervben meghatározott fejlesztési célkitűzések maradéktalan megvalósítására. Az építőipar teljesítőképességének növelésére megfelelő intézkedésekre van szükség. A megyei tanács tárgyalta az ÉPSZER Vállalat helyzetét és megfelelő határozatot hozott munkájának megjavítására. A megyei pártvégrehajtóbizottság áprilisban tárgyalja az építőipari szervezetek fejlesztésére vonatkozó előterjesztést. Jelentős munkaerő-tartalékok A határozat kötelezővé teszi, hogy tovább keressük a megye adottságainak megfelelő lehetőségeket és ezeket a fejlesztés szolgálatába állítsuk. Az jlyen jellegű elképzelések tárgyalásain visszatérő kérdés a megye munkaerőhelyzete. Ebben — ahogyan ezt számos tanácskozáson tapasztaltuk — még nem alakult ki egységes vélemény. Fontos, hogy munkaerőhelyzetünket helyesen, a valóságos helyzetnek megfelelően értékeljük. Tények figyelmeztetnek arra, hogy a szűklátókörűség vagy kényelmesség iassítja lehetséges fejlődésünket. Több városunk körzetéből például jóval távolabbi helyekre járnak el dolgozni, miközben a helyi üzemek munkaerőhiányról panaszkodnak. Természetesen azt el kell ismerni, hogy bizonyos szakmákban hiány van. Ez ellen csak egy orvosság van, a nagyobb arányú tanulóképzés és a felnőttszak- munkás-képzés. Sőt, meg is kell tartani a munkaerőt. A megye munkaerőhelyzetét vizsgálva az országos átlagtól elr térő, sajátos képet kapunk. 1971- ben a megye aktív kereső lakosságának 47,7 százaléka — 140 ezer fő — a mezőgazdaságban dolgozott. E tekintetben az országos átlag 21,8 százaiéit, a megyék átlaga 29 százalék. A mezőgazdaság fejlődése, a különböző komplex gépsorok kialakítása azonban jelentős munkaerő-felszabadítást eredményez, s az így felszabaduló munkaerő egy részének az iparban, a másik részének az úgynevezett tercier ágazatokban kell foglalkoztatást biztosítani. Máris tapasztalható a tanyai lakosság városokba és községekbe való erőteljes beáramlása, amely például Kecskemét lakosságát évente ezerötszázzal növeli. A megyei tanács munkaügyi osztályának számítása szerint 1971—81 között 35 ezerrel csökken a mezőgazdasági keresők száma. Ugyanebben az időszakban mintegy 10—12 ezerrel növekszik az ipari munkahelyek száma. A foglalkoztatottság átré- tegződésének hatására 1981-re a mezőgazdasági keresők részaránya várhatóan mintegy 34—36 százalékra csökken, mely még mindig jóval több, mint az 1971. évi országos 21,8 százalékos arány. Megállapíthatjuk tehát, hogy a megye jelentős munkaerő-tartalékokkal rendelkezik. Ennek időbeni és területi megoszlása lehet, hogy nem mindig egyezik meg a kialakult szükségletekkel. A vállalatok azonban keveset tesznek annak érdekében, hogy a vonzás- körzetükben levő szabad munkaerő az üzemükbe kerüljön. Megítélésünk szerint a vállalatokon belül is nagy munkaerő-tartalékok vannak, ami szorosan összefügg a vállalatok, gyáregységek műszaki, technikai színvonalával, a létszámgazdálkodással. Itt említem meg, hogy a tavalyi februári határozat előírta a létszámmal való gazdálkodás javítását is, s hogy fel kell lépni az adminisztratív munkaerők számának növelése ellen. A határozatnak ezt a pontját nem teljesítettük. A termelő vállalatok beszámoltatásánál e kérdésben határozottabb fellépésre van szükség. Koncentrálódás a mezőgazdaságban 1973-ban a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában jelentős koncentráció ment végbe, amely a szövetkezetek számának csökkenésével (241-ről 201-re) és az üzemi terület jelentős növekedésével járt. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a fejlesztéshez szükséges beruházási eszközök is koncentrálódtak és csökkent a szövetkezetek közötti differenciáltság. Több kisebb gazdaság azonban még nem találta meg a fejlődésnek ezt az útját. Ezt természetesen nem azért tesszük szóvá, hogy valamiféle egyesítési kampány induljon. Mi sem lenne károsabb, mint az erőltetett, feltételek nélküli egyesítés. Mi az egyesülést ugyanis a szó legszorosabb értelmében fogjuk fel. A szövetkezeti egyesülések a demokratizmus követelményeinek messzemenő figyelembevételével' történtek. Az egyesülések a tagság egyetértésével, sőt, kezdeményezésére jöttek létre. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a nagyobb területű szövetkezetek magasabb színvonalú vezetést is igényelnek Ugrásszerűen megnő‘‘a szakemberigény. E feltételek megteremtése teheti csak előnyössé az egyesülést. Az erők koncentrációjának vannak más útjai is,' me- íjjpk régen bevált módszerek, de a figyelem az utóbbi időben elterelődött róluk. Ezek a következők: — Szakosodás a termelési profilokban. Ez hatékonyan érvényesül általában a kukoricatermelésben és gabonatermelésben. Van előrehaladás a zöldség. a szőlő és néhány ipari nö.- vény termesztésében, szarvas- marha-, sertés- és baromfitartásban. Alig van viszont előrelépés néhány intenzív növény (gyümölcsfélék, cukorrépa, burgonya) termelésében és a juhtenyésztésben. A szakosítási törekvésekben erőteljesebben kell támaszkodni a megyei pártbizottság ülésének napirendjén az élelmiszeripari vállalatok és a termelőüzemek kapcsolatára, a kölcsönös, biztonságos perspektivikus szerződések alapján. A fejlesztés alapja: az üzemi beruházások fokozása. — További módszer az élelmiszer-gazdasági vertikális integráció, Jelentős eredményeink vannak elsősorban Kiskőrös körzetében a borgazdaság integrációjának kialakításában. Itt bekapcsolódott a MÁP, a VOSZK, a MONIMPEX és a Kiskőrösi Állami Gazdaság ús az integrációba. Hasznos kezdeményezések történtek a tejtermékfeldolgozásban, ilyen például a DUNATEJ Tsz-közi Vállalkozás. Közös tejüzemek létrehozását készítik elő Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán. Más állati termékek feldolgozása, készre gyártása területén csak igen kis teljesítményű üzemek működnek a szövetkezetekben (sertésvágás, -feldolgozás). Jelentős fejlesztésnek ígérkezik e területen a bácskai húskombinát. A növényi termékek feldolgozásában is előbbre jutották néhány területen, illetve szövetkezetben. Ilyenek: a terményszárítók rohamos gyarapodása, keverékgyártó gépsorok beszerzése, lucernaliszt- készítő üzemek, malom- és sütőüzemek stb. Jellemző azonban, hogy a szövetkezetek a növényi termékeknek csak igen kis részét dolgozzák fel és értékesítik készáruként. A mezőgazdasági és kiegészítő termelő tevékenység, valamint forgalmazási kooperációs kapcsolatok közül legjelentősebbnek ítélhetjük a kukoricatermesztési rendszerek terjedését. Hasonló folyamat indult el a napraforgó, cukorrépa, bizonyos zöldségfélék és a szőlőtermelési együttműködésben. Szövetkezeteink nagyobb része azonban még nem vesz részt termelési rendszerekben. A következő évek feladata, hogy meggyorsuljon ezek elterjedése. Az állattenyésztésen belül a sertés-, a szarvasmarha-, valamint a baromfitenyésztésben alakult ki együttműködés. Ezek közül említést érdemel a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalkozás, valamint a szőlőtermesztő Balotaszál- lási Közös Vállalat. Az ipari kooperációs tevékenységben a jó példák mellett (La- josmizsei Gépjavító, AGROTÁP. Dávodi Ipari Közös Vállalkozás) rosszul végződött kooperációs kapcsolatok is vannak. Ilyen a Termelőszövetkezetek Vegyesipari és Szolgáltató Közös Vállalkozása, amely kecskeméti székhellyel működik. Ennek alapításában a bócsai Petőfi és a páhi Ifjú Gárda Tsz vett részt. Ez a vállalkozás kicsúszott az ellenőrzés alól. Az alapítók elmulasztották ellenőrzési kötelezettségüket, szabadjára engedték a vállalkozás visszaéléseket halmozó ve^ zérkarát. így növekedett 13,5 millió forintra a veszteség, amelyet az alapítóknak kell viselni, de az államnak is jelentős kára származott. Másik hasonló, rosszul sikerült ipari közös vállalkozás a Kerekegyházi Szakszövetkezetek Gépipari, Elektroipari Szolgáltató Közös Vállalkozása, a GEKSZ, amelyhez az induláskor sem voltak meg a megfelelő vagyoni eszközök. személyi feltételek. Amikor az alapítók „felébredtek”, már 2,6 millió forint veszteség mutatkozott és meg kellett kezdeni a felszámolást. A felsorolt példákkal nem elriasztani akarunk, hanem a szövetkezeti, állami és pártvezetők felelősségére hivatkozva, fokozottabb gondosságra, következetesebb. rendszeresebb ellenőrzésre hívjuk fel a figyelmet. A termékforgalom területén is vannak kooperációs kapcsolatok (MEZÖTERMÉK. TÁSZI. Beszerző Vállalkozás stb.), amelyek működése még nem minden tekintetben kifogástalan. Fontos a minőség javítása A gazdaság intenzív fejlesztése és a termékek minősége, korszerűsége, összefüggő fogalmak. A megyebizottság határozata pedig előírta: „az üzemek fordítsanak nagyobb gondot a műszaki fejlesztésre, termékeik minőségére. Egyre több termékünknek szerezzenek hírnevet.” Az utóbbi években az iparban megvalósított fejlesztések eredményeként növekedett a korszerű gyártmányok aránya, szélesedett a fogyasztási cikkek választéka. A termékek jelentős részének minősége azonban a gazdaságilag indokolt mértéknél lassúbb ütemben javult. A vállalatok sok ésetben a minősítésnél gyengébb árut szállítanak és ez a vásárlók, illetve a felhasználók megkárosítását eredményezi. A megyei termékek minőségének értékelése sok esetben nehézségekbe ütközik. Felhasználásuk többnyire megyén kívül történik, a termelő és felhasználó vállalatok minőségellenőrzése pedig eltér egymástól. A vállalaton belüli minőségellenőrzések a kiszállításra kerülő termékek jó minőségét tanúsítják, ugyanakkor a beérkező nyers- és alapanyagok minőségét sok esetben kifogásolják. Így például a MEZŐGÉP Vállalat az acéllemezek, a csiszolt acéltermékek, az alumínium öntvények; a Ganz Villamossági Művek bajai gyáregysége az öntvényalapanyagok — azok rejtett hibái — a Kismotor.- és Gépgyár bajai gyáregysége a műszaki gumik és a kenőszűrők, a BRG kecskeméti gyára a hangszórók minőségét kifogásolja. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szerint a forgalomba kerülő iparcikkeknél — tartós fogyasztási cikkeknél — »ruházati cikkeknél és élelmiszereknél egyaránt találhatók problémák. Az utóbbiak közül megemlíthetjük. hogy Kiskunhalason átmenetileg kifogásolható volt a tej minősége, vagy állandó probléma, hogy például a kávé és fagylalt nyersanyagtartalma többnyire elmarad a szabványban meghatározottól. A sokat kifogásolt cipőminőségnél érdemes megjegyezni, hogy az Alföldi Cipőgyár termékeivel az utóbbi időben az átlagosnál kevesebb probléma van, de úgy tűnik, hogy ami a hazai piacon jó, az külföldön még nem elégséges. Ugyanis december végén az Alföldi- Cipőgyárnak 7 millió forint értékű tőkés exportját minőségi kifogás miatt nem fizették ki. Termékeinkkel szemben mind a szocialista, mind a tőkés országok fokozott korszerűségi és minőségi követelményeket támasztanak. A minőség javítása elengedhetetlen feltétele az exportképesség fokozásának. Rossz minőségű termékek előállítása a munkaidő és az anyagok pazarlásához vezet, rontja a termelés hatékonyságát, s akadályozza a termékek rendeltetésszerű használatát. Az ipari termékek, tartós fogyasztási cikkek és a lakások minőségi hiányosságai egyrészt a lakosság számára társadalmilag indokolatlan többletkiadásokat okoznak, és kedvezőtlen hangulati elemek forrásaivá válnak, másrészt a munkaigényes javító, szolgáltató, karbantartó tevékenység iránti túlzott igény növekedését eredményezik. Sok gondot okoz a megyében is az új lakások minősége. A padlók PVC-burkolata helyenként felpúposodik, az ajtók, ablakok nem zárnak tökéletesen, a festést és újabban a tapétázást is sok jogos bírálat éri, a felső emeleteken pedig az esővíz találja meg a lelkiismeretlen szigetelés közötti réseket. A hibák egy része nem is az alapanyaggal, hanem a technológiai fegyelem be nem tartásával kapcsolatos. Ezek viszonylag kis ráfordítással, gondosabb munkával, a felelősség és az anyagi érdekeltség fokozásával megszüntethetők lennének. A termékek minőségének javításához fűződő társadalmi és gazdasági érdekek következtében a minőséggel való foglalkozás fontos politikai, gazdaságpolitikai feladat. A minőségi problémák egy része a kereslet—kínálat egyensúlyával, illetve egyensúly- hiányával kapcsolatos. Az egészséges túlkínálat helyett az elmúlt időszakban a terméket előállítók piaci helyzete volt kedvezőbb, így a folyamatos anyag-, illetve áruellátás biztosítása, illetve a kapcsolatok megtartása érdekében a gyengébb minőségű szállítmányokat is átvették. Megfelelő feldolgozás és szortírozás után azonban az utolsó vevő. a fogyasztó' látta kárát ezeknek a minőség: hibáknak. 'A minőség javítását akadályozó hiányosságok feltárása és megszüntetése érdekében a termelési folyamat résztvevői, közvetlen irányítói sokat tehetnek. A dolgozók kezdeményezésének, aktivitásának kibontakoztatása, tevékenységük tudatossá, szervezetté és eredményessé tétele a pártszervezetek politikai segítségét igényli. Ezért helyes, ha a vállalati pártszervezetek napirendre tűzik a minőség javítását elősegítő politikai feladatokat. A termelési tanácskozásokat az eddigieknél • hatékonyabban kell felhasználni azoknak a termelési problémáknak á feltárására, amelyek megszüntetése a minőség javításának meggyorsítását eredményezi. Ez lehet a munkaver- seny-mozgalom, elsősorban a szocialista brigádmozgalom egyik alapvető célja is, hiszen ezen a területen olyan tennivalók határozhatók meg az egyes kollektívák számára, melyek teljesítése jól mérhető, s a konkrét cél maga is mozgósító erőt jelent. A munkaverseny szervezése során támogatni, segíteni kell gyárt- mánytervezőkből, technológusokból. szervezőkből és munkásokból álló, komplex versenybrigádok megalakulását és tevékenységét. mivel ezek a brigádok a minőség javításáért a legtöbbet tehetik. Takarékos gazdálkodást Napjainkban sok szó esik kü- | lönböző összefüggésekben a takarékosságról. energiahelyzetről, nyersanyaghelyzetről. Sok országban kényszerintézkedéseket vezettek be. nálunk szerencsére nem. A nyugati piacról származó különböző termékek árai azonban jelentősen emelkednek és ez nagy terheket ró az allami költségvetésre. Az így keletkező többletkiadások más hasznosabb céloktól vonják el a pénzt. Ez indokolja, hogy ésszerű megfontolásokból. jól felfogott érdekünkből. korlátozó intézkedések kényszere nélkül, messzemenőin takarékoskodjunk az olajjal, a gázzal, a villamos energiával, mind a gyárakban, az intézményekben, a közlekedésben, mind a magán - háztartásokban. Nemcsak az enere*abe'vzet követel takarékosságot, hanem a nyersanyaghelyzet is. Nem valószínű. hogy van olyan jelentősebb üzem a megyében amely ne használna fel külföldről származó anyagokat. A Bajai Finomposztó Vállalat anyagfelhasználásának fele — 700 tonna gyapjú és szintetika — például tőkés országból származik. Egyszázalékos anyagköltség-megtakarítást is már milliókban lehet mérni a megyében. Helyesen' kell értelmeznünk a takarékosság elvét. A kulturált gazdálkodás állandó eleme és tényezője ez. ami nem öncél, önmagában nézni a takarékosságot helytelen, mert végül is pazarláshoz vezet. Minél kulturáltabb egy nemzet, annál takarékosabb. A takarékosság a termelés és fogyasztás szerves része. Ha körülnézünk házunk táján, tapasztalhatjuk: van még pazarlás. Ezt kell megszüntetni! Pártalapszervezeteink is sokat tehetnek a pazarlást elítélő közszellem megteremtése érdekében. Az 1974. évi népgazdasági terv mindannviunk előtt ismert. Az idén — mint ahogy azt a Parlament elfogadta — a nemzeti jövedelem 5 százalékkal, az ipari termelés 5.5—6 százalékkal, az élelmiszergazdaság produktuma 2—2,5 százalékkal emelkedik. Ettől a megyei számok természetesen eltérnek. A gazdaságfejlesztés általános követelményeitől azonban nincs eltérés. A hatékonyság növelése, a munkatermelékenység emelése, a munkaszervezés javítása fontos feladat. Ez évi terveinkben érvényesülnek a IV, ötéves terv és a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatainak gazdasági irányelvei. A gyakorlati munkában továbbra is érvényesíteni kell a megyei pártbizottság 1973. februári határozataiban foglaltakat. A feladatokkal nem kívánunk részletesen foglalkozni. Egy kérdést azonban szükséges kiemelni. A megye mezőgazdasága országosan is jelentős. Eredményei az egész ország mezőgazdaságát lényegesen befolyásolják. Ebből következik. hogy a konkrét mező- gazdasági fejlesztési programokkal amelyeket a párt és a kormány hirdetett meg — súlyához mérten kell foglalkoz-'—>'■*. A megyei fejlesztési programok készek, a végrehajtás elkezdődött. pillanatnyilag azonban úgy tűnik, hogy helyenként a végrehajtás. hagy kívánnivalót maga után. Emiatt az idei valamennyi fejlesztési program részletes áttekintésére szükség van.- Üzemeink, vállalataink többsége az éves tervét elkészítette. Egy évvel ezelőtt a kapacitásuk megrendelésekkel nem volt teljesen lekötve. Most lényegesen jobb a helyzet. Ez munkaellátási oldalról rendben van. ám a hatékonysági követelményeknek is meg kell felelni. Az idei gazdálkodás bizonytalan tényezője a Nyugatról származó importanyag-ellátás. A gondok egyrészt az emelkedő árakkal. másrészt az olalszármazékú anyagmennyiségekkel kapcsolatosak. Számolhatunk av. előzőekből fakadó közvetett hatásokkal is. A gondok ellenére is rendelkezünk a tervtelj esitéshez szükséges lehetőségekkel. Ez azonban mindenekelőtt szervezettebb és fegyelmezettebb munkát igényel. • A második napirend személyi kérdésekkel foglalkozott. Mán- dics Mihály, akit időközben a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárává választottak, kérte a megyei pártbizottsági tagság alól való felmentését. Ä pártbizottság — érdemei elismerése mellett — helyt adott a kérésnek és a megüresedett helyre Németh Ferencet. a KISZ megyei bizottságának első titkárát, a megyei párt- bizottság tagjává kooptálta.
