Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

1974. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 KOSZORÚZÁS, FÁKLYÁS MENET — GYERTYÁK AZ ABLAKOKBAN Ünnepségek a Petőfi-év végén Jó alkalmat nyújtottak az elmúlt napok arra, hogy gondo­latban felidézzük mindazt a sok-sok ünnepi eseményt, irodal­mi rendezvényt, műsort, mely Petőfi Sándor emlékét idézte közművelődési intézményeinkben, a televízióban vagy a rá­dióban. Az egész országra — sőt a határokon túlra is — ki­terjedő, egész éven át tartó eseménysorozaton belül különö­sen fontos szerepet kaptak azok a Bács-Kiskun megyei váro­sok és községek, melyekhez Petőfit életében nagyon szoros szálak fűzték. A költő szülőhelyén, Kiskőrö­sön a Petőfi Emlékbizottság de­cember 30-án és 31-én rendez­te a jubileumi év záróünnepsé­geit. Hétfőn délután öt órakor fáklyásmenetben gyülekezett a diákság a szülőház előtt, ahol akkorra már több százan össze- sereglettek azok, akik jelenlé­tükkel akartak tisztelegni a for­radalmár költő emléke előtt. A Himnusz elhangzása után ének­számokkal és szavalatokkal igye­keztek emlékezetessé tenni az eseményt, majd a város vezető testületéinek, intézményeinek a képviselői megkoszorúzták a szü­lőházat. Jelen volt Konfár Sán­dor is, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának munka­társa. A Petőfi-házat és az állandó kiállítást az ó-év legutolsó nap­ján is sokan meglátogatták. 1973-ban hetvenezernél többen zarándokoltak el ide. 31-én éj­félkor a fényesen kivilágított emlékház előtt sokan meghall­gatták az irodalmi műsort,' me­lyet a hangszórók közvetítettek a körösiek részére. Kiskunfélegyházán, a költő „szellemi szülőhazájában”, a KISZ városi bizottsága szerve­zésében folyt le a jubileumi év utolsó ünnepsége. A fiatalok fáklyás felvonulása és szavalat díszítette a Petőfi-szobor koszo­rúzását. A nagy költő nevét vi­selő felnőtt vegyeskórus Kapus Béla karnagy vezetésével sze­repelt. Szalkszentmártonban, ahol Pe­tőfi annyi sok feledhetetlen ver­sét írta, születése napján szintén emlékeztek a költőre. December 31-én délután öt órakor a Pe- tőfi-emlékmúzeum baráti köre ünnepi ülést tartott. Matics Pál, a baráti kör elnöke és Majsai Károly múzeumigazgató mondott beszédet. Az énekszámokból és szavalatokból álló műsor után közösen múzeumi sétán vettek részt a jelenlevők, majd sor került a hagyományos gyertya- gyújtásra. A Petőfi-ház ablakai­ban huszonnégy égő gyertya emlékeztetett egészen reggelig a másfél évszázaddal ezelőtti éj­szakára, a költő születésére. Es­te fél nyolckor a Petőfi-szobor- nál Majsai Károly igazgató mondott beszédet a nagy számú közönség előtt. Többek között elmondta, hogy 1973-ban tíz­ezernél többen látogattak el Szalkszentmártonba, hogy a köl­tő emlékének adózzanak. A dunavecsei Petőfi-emlékmú- zeumot a múlt évben nyolcezren nézték meg. A nagyközségben december 30-án délelőtt Nagy Zsuzsika, , az egykori mú­zsa. Bállá István tanító-káplán és Bernolák Soma rektor, a két jóbarát földi maradványait he­lyezték el a díszsírhelyen. Áz ünnepélyes avatáskor Márton István lelkész és Vasberényi Gé­za Pelöfi-kutató mondott be­szédet, A külkereskedelem intézkedései a tőkés világpiac árhatásainak csökkentésére Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bo­nyolítjuk le, ezért népgazdaságunk kevésbé van kitéve a tőkés piaci helyzet szélsőségeinek, jóllehet e világpiaci hatásoktól népgazdaságunkat sem lehet elszigetelni. Somogyi Lajos, az MTI főmunkatársa a Külkereskedelmi Minisztériumban tájé­koztatást kért arról, hogy a tőkés világpiaci árak emelkedései milyen mértékben hatnak a magyar külkereskedelemre, s mi­lyen intézkedésekkel csökkentik e kedvezőtlen hatásokat. Mint a minisztériumban el­mondták. a tőkés országok belső inflációjának gyorsulása, valutá- ris bizonytalansága, az olajválság, számos fontos alapanyaghiánya minden eddiginél nagyobb ár­emelkedést idézett elő a világ­piacon. A világpiaci árszínvonal összevont mérésére általánosan használt Reuter nversanyagindex szerint az árak 1973 eleje óta mintegy 30 százalékkal emelked­tek. A rézárak egy év alatt meg­duplázódtak, a gyapot és a nyers­gumi is kétszer annyiba kerül, mint az előző év elején, a rizs tonnája jelenleg 800 dollár az egy évvel ezelőtti 270 dollárral szemben, a búza tavaly januári tonnánkénti 96 dolláros ára az év végére 172 dollárra ugrott. A ka­kaóbab jelenleg 1200 dollárba ke­rül tonnánként. 450 dollárral drá­gább. mint egy évvel korábban. A növénvifehérje-takarmányok ára 1973 utolsó hónapjaiban né­mileg csökkent ugyan, de a szója­babot még mindig 210—220 dol­lárért árusítják tonnánként a ta­valy januári 160—170 dollárral szemben. Óriási mértékben drá­gultak az energiahordozók. Egy- egy tonna gázolaj most már csak 180 dollárért kapható, pedig az ár tavaly januárban még 37 dollár volt. Emelkedett a cukor, a kávé, a citrom, s egész sor más fontos cikk ára. Külkereskedelmi vállalataink jobb piackutató munkával és meg­felelő kereskedelempolitikával igyekeznek csökkenteni az árak erős emelkedésének hatásait. Ár­szempontból a lehető legkedve­zőbb időpontban igyekeznek meg­kötni külkereskedelmi szerződé­seiket. hosszabb időre előre meg­vásárolnak olyan árucikkeket, amelyekre csak később lesz ugyan szükség, de áruk várhatóan to­vább emelkedik. A helyes piackutató munka se­gítségével vállalataink újabb be­szerzési forrásokat is igyekeznek feltárni, ahol kedvezőbb áron vá­sárolhatják meg a különböző ter­mékeket. Az intézkedések ellené­re a nem szocialista országokból származó magyaxÁTTíRPTt-árszín­vonala tavaly mintegy 15 száza­lékkal magasabb Volt az 1972. évi­nél. Ezen belül az energiahordo­zók. különféle élelmiszeripari anyagok, élelmiszerek ára 40—45 százalékkal emelkedett, Természetesen nemcsak az im­portcikkek. hanem a Magyaror­szágról a nem szocialista orszá­gokba exportált termékek átlagos árszínvonala is növekedett, jólle­het kisebb mértékben, hiszen ex­portcikkeink között kevés az olyan termék, amelynek az óra olyan nagymértékben nőtt, mint az energiahordozóké és a külön­böző alapanyagoké. Lehetőségei­ket azonban a magyar külkeres­kedelmi vállalatok is igyekeznek kihasználni. A korábbiaknál jóval magasabb áron sikerült elhelyez­niük olyan magyar exporttermé­keket. mint a feketefém hengerelt áruk. az alumínium, különféle élelmiszerek, élőállatok. Exporttermékeink árszínvonala 12—14 százalékkal volt magasabb 1973-ban az előző évinél, nem ér­te tehát el az importcikkek árá­nak 15 százalékos növekedését. Mi várható 1974-re? A tőkés országok gazdaságának változásaira prognózist készíteni még kiegyensúlyozottabb viszo­nyok között sem könnyű, most pedig különösen nehéz felmérni a tőkés világpiaci helyzet várható alakulását. Sok bizonytalansági tényezőt rejt magában az ener­giaválság, egyes áruk hiánya. Mindenképpen szinte kizártnak tarthatjuk azonban, hogy a tőkés piac jelenlegi magas árszintje visszatérjen a másfél, két évvel ezelőtti színvonalra. A világpiaci árak okozta veszteségek mérsék­lésére a magyar külkereskedelem továbbra is élni kíván az úgyne­vezett taktikai vásárlásokkal, vagyis kedvezőbb időpontban hosszabb időszakra is megvásárol különféle cikkeket. Ehhez megfe­lelő hitelkeretek is rendelkezésre állnak. Ugyanakkor a külkeres­kedelmi vállalataink további erő­feszítéseket tesznek, hogy a ma­gyar exporttermékeket a lehető legjobb áron értékesítsék. Az ipa­ri vállalatok munkája is jelentős mértékben segítheti magasabb ex­portárak elértét. Jobb minőségű, versenyképes szállítási határidők­re vállalt exporttal lényegesen ja-' víthatiuk értékesítési lehetősé­geinket. Mint ismeretes az importárak emelkedésének hatásaitól az álla­mi költségvetés jórészt megkíméli a lakosságot, a felhasználókat. Erre a célra az állam 1973-ban 5,3 milliárd forintot fordított, 1974-re pedig ennek kétszeresét irányozza elő. Ezen intézkedések nélkül a fogyasztói árak 1974-ben legalább 6—7 százalékkal emelkednének. Az állam közbeavatkozása teszi lehetővé tehát, hogy a világpiaci áremelkedések ellenére a fogyasz­tói árak emelkedése az idén 2 százalékon belül marad. A szocialista országokkal foly­tatott külkereskedelem árai a je­lenlegi ötéves tervidőszak során alapvetően változatlanok. Ez pe­dig — mivel a forgalom döntő részét ezekkel az országokkal bo­nyolítjuk le — nagymértékben mérsékli a világpiaci árfolyama­tok hatásait a magyar gazdasági életre. Munkásőrök találkoznak Január első napjaiban ország­szerte megkezdődnek a munkás­őrök hagyományos, ünnepélyes egységgyűlésed. A tanácskozáso­kon a parancsnokok beszámol­nak az elmúlt év kiképzési és szolgálati eredményeiről, a vég­zett munkáról és megjelölik a további feladatokat. Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egy­ségek legjobbjai a „Kiváló mun­kásőr” illetve „Kiváló parancs­nok” jelvényt, az 5—10—15 év óta szolgálatot teljesítők pedig a Munkásőr emlékjelvényt, illető­leg a Szolgálati Érdemérmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmegbízatásukat a munkásőr­ségen, többen leszerelnek vagy tartalékállományba kerülnek. He­lyükbe fiatalok lépnek, s ők az egységgyűléseken tesznek ünne­pélyes fogadalmat arra, hogy mindenkor becsülettel teljesítik a nép hatalmának, az ország rendjének védelmében rájuk há­ruló kötelezettségeket. Űj villamosok Szegednek Szeged fejlődése, az új ipari övezetek, új lakónegyedek létre­jötte megköveteli a helyi közle­kedésnek az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztését. A város erre külön állami támogatást kapott, csaknem 40 millió forint érték­ben. A jelentős összeget a vil­lamosközlekedés korszerűsítésére fordítják. A villamosvonalat két. vágányúra építik át, egészen a városközpontig, más villamosvo­nalakon a vágánypárokat az út­test közepére helyezik. A jelen­tős összegből új csuklós villa­mosokat is beszereznek. A lengyel hajógyártás Lengyelország a tengeri hajók gyártásában a világ élvonalába tartozik. Az emúlt évben épült hajók együttes tonnatartalma (700 ezer DWT) a világranglista 12. helyét biztosítja számára. Ha azonban figyelembe vesszük az épített egységek műszaki felsze­relését és munkaigényességét, Lengyelország még rangosabb helyet foglal el. A lengyel „spe­cialitást” jelentő halászhajógyár, tásban például Japánnal válta­kozva az első, illetve második helyen áll, a darabáru-szállító hajók, univerzális és tömegáru- szállító hajók gyártásában pedig az ötödik helyen. 1975-ben a len. gyei hajóépítő ipar évi termelé­se túl fogja lépni a 100 hajóegy­séget és az egymillió tonna együttes tonnatartalmat. Délelőtti randevú - éjszakai lokálban! Turián György rendezővel — Mivel tölti az év utolsó előtti napját? — tettem fel a szokatlan kérdést az ó-esztendő vége felé a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház volt főrendezőjének, aki nem kevésbé szokatlan meg­hívással válaszolt: — Jöjjön el szombaton, vagyis vasárnap az Astória bárba és mindent megtud! Elmentem. A közismerten éj­szakai lokálban, rendkívül ele­ven, nappali munkahangulat fo­gadott: december 30-án, délelőtt ugyanis innen közvetítettek élő adásban a „Szabad szombat — va­sárnap" című nagy, kétórás mű­sort Az egyik páholyt teljesen megtöltötték a félelmetesen bo­nyolult műszaki berendezések. Izgalmas játék. Az itt kimon­dott szavakat ugyanis nem lehet utólagosan megszűrni, finomítani, átcsoportosítani, ami most el­hangzik, az végérvényesen ki­megy az utcákra, lakásokba, az emberek fülébe. Mindenki ugyan­azt hallja, amit én is, aki ott ülök a beszélők mögött, csak éppen nem látják azt, hogyan születik, áll össze egy rádiós helyszíni közvetítés, amelyet ha­talmas felkészülés előz meg, s amelyben mégis szinte minden pillanatban előadódhat valami váratlan zökkenő, amit a rende­zőnek és a riporternek kell el­simítania, lehetőleg úgy, hogy a hallgató ebből ne vegyen észre semmit. Mire egy műsor eljut idáig, a rendező túl van a munkája nehe­zén, s ilyenkor a riporteré — je­len esetben Szepesi Györgyé — a parádés főszerep. Szepesi ripor­teri teljesítménye — szakértőnek, civilnek egyaránt — felejthetet­len élmény! Mintha magasfe­szültségű árammal lenne feltölt­ve: vibrál, szikrázik, a partne­reit is felvillanyozza, ugyanakkor óramű pontossággal, vasfegyelem­mel igazodik a műsor szigorú me­netrendjéhez. Kapásból készített utcai riportja utón, lent a bár­ban nagy taps fogadja — műso­ron kívül. Turián György rendező is nagyon elégedett: — Két állandó műsorom van, az egyik ez, a havonta jelentkező Szabad szombat. ' Az élő adás ugyan nem az én asztalom, de szeretem, mert egy kicsit á szín­házéhoz hasonló feszültséget te­remt. A másik, szintén kétórás állandó műsorom, az „Ez is — az is.” — Nem hiányzik a színház? — Őszintén szólva számomra mindig két „szerelem” létezett: a színház és a rádió. Először szín­házi rendező voltam, és vezető sokáig, de azért mellette sokat rádióztam is. Most ez megcseré­lődött: a rádió szórakoztató osz­tályára kerültem, s bár nagyon elégedett vagyok a munkaköröm­mel, a színháztól sem szakadtam el teljesen. Jelenleg két darabot is rendezek. — Hogyan gondol vissza Kecs­kemétre? — Sok szeretettel. Rengeteg szép emlék fűz a városhoz, a színházhoz, ami nem is csoda, hiszen hét évet töltöttem ott. Ra- dó Vilmos igazgatóval jó volt együtt dolgozni, s ez nem üres bók, ha csak tehetem, meglátoga­tom Kecskeméten. Az előadá­sokra is elmegyek. Nem szakad­tam el a kecskeméti színháztól. De itt a rádióban is jól érzem magamat. Mit mondjak? A rá­dióban 17 évig dolgoztam, mint külsős. Tehát egy kicsit most úgy vagyok . ezzel, hogy hazajöttem. Egyébként, hogy tetszett a mű­sor? — Ügy, mintha nem is „élő" adást néztem volna, hanem szín­házat. Szép előadás, jó játék volt. Köszönöm. Az utcán jutott eszembe, hogy végső soron munkával töltöttem az elmúlt év utolsó szabad szom­batját, amely szilveszterből kifo­lyólag még vasárnapra is esett. Nem bántam meg. Éjszakai lo­kálban úgy sem mindennap tölt­het az ember, egy ilyen igazán kellemes délelőttöt... Vadas Zsuzsa IIÉIIÉIÉI „Képtelen” szilveszter Kállai Istvánnak gratulálnék először a tv szilveszteri műsorá­ról szólván, ha rosszmájú lennék. Azt ígérte, hogy ama híres-hír­hedt párizsi illuzionistához ha­sonlóan elaltatja a nézőket. A mu­tatvány túlságosan is jól sikerült, mert később is gyakran kerülget­te álmosság a képernyő előtt a nagy év végi mulatságra várako­zó milliókat. Néhányszor már- már úgy érezték, éreztük, hogy mindjárt, most megkezdődik az igazi, a hamisítatlan szilveszteri kabaré. Csalódtunk. Férfiasán bevallom, hogy én is tévedtem, amikor egy esztendeje az 1972-től búcsúzó műsort ele­mezve kifejtettem, hogy „annál” csak jobb következhet. Tréfásan úgy elmélkedtem, hogy nyilván bölcs előrelátással spóroltak az ötletpetárdákkal, a rendezői lele­ménnyel. kímélték nevetőizmain­kat, így akarván az elkövetkezen­dő szilveszteri sikereket megala­pozni. Az ember ugyanis mindig ha­sonlít, viszonyít. Hofi Géza cím­zetes futballkapitány fejtegetései a mostani műsor derűsebb pilla­natai közé tartoztak. Pechjére lát­tuk már őt is jobban játszani. Kicsit neheztelünk is rá, amiért pont az év mérkőzésén maradt el a nagy alakítással. Kép Ernő képtelen volt megismételni bra­vúros szellemes alakításait. A hu­moristák egyike-másika önmaga paródiáját adta. a címekben jel­zett témák vidám, mosolyogtatva elgondolkoztató bemutatása he­lyett Hétfőn éjszaka volt időm töp­rengeni a szilveszteri balsikerek okain. Nyilván indokolatlanul so­kat vár a közönség. Múló gyen­geség Már érzékelhetők a gyó­gyulás jelei. Tavaly tízezrek egy pillantást se vetettek az év utolsó óráiban a képernyőre. A világért sem szeretném, ha félreértenének: az érdeklődés csökkenése nem a korábbi gyengébb műsorok kö­vetkezménye. Kialakulnak a he­lyes arányok. „Rájönnek” az em­berek arra, hogy „más” kellemes időtöltésre is van mód szilvesz­terkor. Táncolnak, meglátogatják a rokonokat házi mulatságot ren­deznek. A Szilveszter ’73 felelőseit fele- dékenységük miatt hibáztatom. Ahogyan „nincsen hétfő Centrum áruház nélkül”, úgy nincs év vége — vélekednek — milliószor lá­tott-hallott arcok nélkül. Elfeled­keznek arról hogy a szilveszter­kor rendszeresen foglalkoztatott humoristákon, művészeken kívül sok tehetséges ember él ebben az országban, csak éppen — ki tud­ja, mi okból? — nem jutnak fó­rumhoz. A vidéki színházak vidám ve­télkedője nagy sikert aratott a rádióban. A legjobb, látványos számokat nem lehetett volna „be­csempészni” 1973 utolsó kabaré­jába? Az agyonhajszolt ősz Fe­rencnek. Radványi Barnának, Vit- ray Tamásnak szusszanásnyi ide­jük sincs az elhasznált poénok pótlására. Honthy Hannát őszin­tén sajnáltuk, amiért kicipelték a kamerák elé. hogy döntsön egy izzadtságszagú vetélkedőn, ö sok­kal nagyobb művész annál, mint­sem, hogy ilyen méltatlan körül­mények között lépjen a nyilvá­nosság elé. Nem tudom, hogy hol vették föl a műsort, de úgy sejtem, hogy nem a Szabadság téri palotában. Miből gondolom? Az épület be? járatánál nagy betűkkel olvasha­tó. hogy ott székel a Magyar Te? levízió. A szilveszteri műsorban közreműködők többsége egysze­rűen elfeledkezett arról, hogy a tv egyre gyarapodó technikai ap­parátussal rendelkezik és ennek révén nemcsak hallani: látni is lehet a műsort. A nézők elsősor­ban olyan számokat, melyek csak a televízióban élvezhetők, állítha­tók elő. A szóviccekhez elegendő a rádió, itt képi humor, bravúr, tótágas szükségeltetik. Bocsánat hogy most én is szóviccre fanya­lodom. Az volt a legnagyobb baj, hogy a Szilveszter ’73 képtelen volt. Kivéve a televíziószerűsége miatt hatásos kitűnő Riadó a Pitypang Szállóban, a kicsit hosz- szadalmas. ám elmés Komlós- műsort. Heltai Nándor A fiatalokra számíthatunk Ifjúsági ankét a félegyházi vasútállomáson Még a múlt év krónikájához tartozik az az ifjúsági ankét, amelyet 1973 utolsó munkanapján rendeztek a kiskunfélegy­házi vasutas fiatalok. Patyi Margit KISZ-titkár üdvözölte a 120 ifjú vasutast képviselő 30 fiatalt, akiket Miklós László ál­lomásfőnök tájékoztatott a márciusi ankét óta elért eredmé- nyekrőL 9 Sándor Ilona átveszi a Kiváló ifjú vonatvezető kitüntetést. (Rádi József felvétele.) — Akkor az állomás előtt álló éves feladatokat vitattuk 'meg — mondotta az állomásfőnök. — Ma pedig már elmondhatjuk, hogy a félegyházi vasútállomás 350 dolgozója — közöttük 120 fiatal vasutas — 11 havi tervét élüzem szint felett teljesítette. A decemberi adatokat még nem összegeztük, annyi azonban bi­zonyos, hogy a 12. havi teljesít­ményeinkkel sem vallunk szé­gyent. Az eredmények elérésében nagy érdemeik vannak a fiata­loknak. A vasúti szabályzatot és az utasításokat példásan betar­tották, s magatartásukkal a MÁV Szegedi Igazgatóságának elismerését is kivívták. Nyugodt szívvel bízhattunk rájuk bármily felelősségteljes feladatot, ponto­san végrehajtották. Nagy ese­ménynek számított, amikor kí­sérletként az egyik gyorsvona­tot ifjúsági női brigádunk vezet­te fel Budapestre. A kísérlet si­kerrel járt, s azóta több helyen követték példánkat. A beszámolót követő vita egyik hozzászólója Tóth Mihály, a vasutas pártszervezet csúcstit­kára a fiatalok jogait és köteles­ségeit elemezte, s arra kérte az idősebb vasutasokat, hogy to­vábbra is szeretettel és türelem­mel foglalkozzanak a fiatalok nevelésével. A Vasutas Szakszer­vezet területi bizottságának kép­viselője, dr. Lakatos Lajos fel­szólalásában megállapította, hogy a félegyházi vasúti csomóponton jól alkalmazzák az ifjúsági tör­vényt. Ezt az eredmények mel­lett az is bizonyítja, hogy az ál­lomásfőnökség káderutánpótlás! tervében huszonkét olyan Fiatal szerepel, akinek vezető beosz­tást szánnak. Az ifjúsági ankét kedves szín­foltja volt, hogy a 30 éves szol­gálat után nyugalomba vonuló Nagyszombati István vasutasnak itt nyújtották' át kitüntetését Ezután természetesen a fiatalok következtek. Tóth Márta Kiváló ifjúmunkás, Mayer Hedvig Ki­váló ifjú szakmunkás, Sándor Ilona és Horváth Katalin Kivá­ló ifjú vonatvezető kitüntetést kapott Az ankéton felszólaló fiatalok nagy hivatásszeretetről tettek ta­núbizonyságot Észrevételeikkel, javaslataikkal már az 1974-es esztendő munkasikereit igyekez­tek megalapozni. Tóth Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom