Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-31 / 25. szám
1974. január 31. • PETŐFI NÉPE • 3 HAGYOMÁNYOK, ÁRUSOK, ALKUK — TANULSÁG Pici piac A piacok megfontolásra késztető hagyományokkal rendelkeznek, ez abból az egyszerű tényből is látszik, bogy nem akármilyen napon rendezik meg őket; Kecskeméten például kedd, péntek és vasárnap a piaci nap. A hagyomány persze kiterjed ezenkívül sok másra is. Számunkra azonban ebben az esetben az a fontos, hogy miből, mennyit, mennyiért lehetett kapni a keddi piacon. Ha szűkszavúak akarnánk lenni röviden annyit mondhatnánk, mindenből kevés volt, de az a kevés is drága. Bár az, hogy kevés, nagyon viszonylagos dolog, hiszen egy embernek 20 kiló alma sok, míg 20 embernek egy kiló kevés. Az, hogy egy kiló tényleg egy kiló, különféle billenős, süllyedős, szemmértéken és kézügyességen alapuló mérlegeken mérik. — Amikor hitelesíttettem a mérlegemet, akkor azt mondták, hogy a nyelvének pontosan a közepén kell állni — magyarázta Kiss Imre. — Gondolja, hogy így mérhetek? Egyszerűen nem lehet. Mindig legalább tíz dekával többet kell rátennem a tányérra, hogy elhiggyék, megvan a kiló. Ilyenek a vevők. Nem kell viszont mérni a kucsmákat. Egy darab az egy darab, és annál jobb — mondják —, minél könnyebb. Az ára persze független a súlyától, 300— 400 forintot kér érte Kósa László. — Van olyan vevőnk, aki 28 éve vett nálam egy sapkát — mondja büszkén —, múltkor ismét erre járt, és vett egy másikat is. — Mennyi időt szolgál ki egy kucsma? — Az a használójától is függ. Jó átlagban 8—10 évet. — MiEol készíti a fejfedőket? — Most leginkább azokat viszik, amelyek műperzsából készültek. Addig, amíg beszélgettünk, ketten jelentették be igényüket egy- egy valódi Kósa-féle kucsmára, s rövid alkudozás után boldog tulajdonosokként távozhattak is. Ezzel megérkeztünk a piac egyik leghangulatosabb, legjellemzőbb kérdéséhez. Alkudozás. Állítólag a kofák úgy számítják az árakat, hogy abból még lejön az alku. Ami azt illeti, még alkudozás után sem olcsó a portékájuk. Hiába, tél van. Tavasszal a tavasz miatt. Nyáron még nincs, ősszel kiderül, hogy kevés termett... Megfigyelhettük, hogy komoly családanyák is képesek perceket eltölteni alkudozással. Ravaszul szapulják az árut, de közben gondolkoznak, hogy a szomszéd biztosan drágábban veszi a csúnyábbat. Bár az alkudozás nemcsak a nőkre jellemző. Ismerőseim között szép számmal akadnak férfiak {is, akiknek a piacon legfőbb szórakozásuk az alkudozás. Ez számukra körülbelül .olyan gyönyörűség, mint az asz- szonyoknak a hírvivés. Mindenesetre az biztos, hogy ha egy tudós hajlamú egyén összegyűjtené az alku szótárát, vastag könyvet írhatna tele. Lehet nevetni is a piacon. Például azon, hogy milyen furcsa színekben pompázó kendőket, kardigánokat árulnak a kiskereskedők. Állítólag a zöld szép szín, de az a zöld, amit ők kreáltak, távolról sem nevezhető gyönyörűnek. Bár, hogy valami 'haszpa is legyen: sötét éjjel is úgy rikít, hogy viselője aligha kerülhet gépkocsi kerekei alá. Aztán itt van a papagájárus néni. Nem sikerült megtudnunk, hogy honnan szerzi be a madarakat. de valószínűnek látszik, hogy a törpék országából. Olyan picik ugyanis. — Fognak ezek beszélni valaha? — Hát hogyne — feleli —, majd ha felnőnek. — Hogy teljesen biztos legyek a vásárlás kimenetelében, még hozzáteszi: — Ha azt választja, amit én mutatok, akkor nem jár rosszul. Fehér kötényes árusok következnek. — Jó házi tejfölöm van, nem avas, tessék megkóstolni — kínálja áruját Rózsahegyi Sándor- né, aki Kerekegyházáról érkezett Kecskemétre, a piacra. — Két deci 6 forint. Kapós az áruja, ami egyúttal dicséret is. Rosszat nem vesz senki sem. Ez hát a piac. Nem szóltunk még a lángossütőkről, a bazáro- sokról. a virágirusokról. a késesekről, a fakanálgyártókról, és a többiekről. Mi a tanulság? — Kérem, ez egy közepesen aluli piaci nap volt — nézegeti adatait Csiszár Gusztáv, a plac- kezelőség ellenőre. — Minden a pénteki naphoz igazodik, ma meg kedd van. Illetve volt. Tegnapelőtt B. J. Megnőtt a családvédelmi tanácsadók szerepe Dr. Schultheisz Emil államtitkár nyilatkozata Egy hónapja már, hogy a házasuló fiataloknak családtervezési tanácsadáson kell részt venniük. Az első „ügyfelek” közül sokan dicsérik, mások fölösleges formalitásnak tartják a kötelező tanácsadás rendszerét. Az eltérő vélemények kapcsán dr. Schultheisz Emil egészségügyi minisztériumi államtitkárt kérdezte meg Miskolczi Péter, az MTI munkatársa: hogyan értékelik a minisztérium vezetői a tanácsadó hálózat működésének első hónapját? — Egy hónap tapasztalatai alapján nehéz és helytelen lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az első benyomások azonban biztatóak — mondotta az államtitkár. — *' Nem szabad viszont megfeledkezni arról, hogy január 1-e előtt kevesebb tanácsadó működött az országban, s a számuk a rendelet életbe lépésével csaknem megkétszereződött. Budapesten például a korábbi négy helyett már tíz ilyen tanácsadó működik. Jóllehet, a tanácsadókban mindenütt sokéves tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező szülész-nőgyógyász szakorvosok látják el a feladatot, némi különbség mégis van, s ez elsősorban a kötelező jellegből adódik. Ilyen körülmények között jóval nehezebb megtalálni azt a közvetlen hangot, amely feloldja a tanácsra várakozókban kialakult feszültséget. Arról nem is beszélve, hogy vidéken, ahol még nincsenek ilyen tanácsadók, a nőgyógyászati szakrendelők helyett körzeti és üzemi orvosok látják el ezt a feladatot. Az utóbbiaknak ilyen tennivalójuk korábban nem volt, azonban a rendelet életbe lépése előtt a tanácsadásra kijelölt körzeti és üzemorvosok továbbképzéséről is gondoskodtunk. A tanácsadói munka az orvostól — éppen a kötelező jellege miatt — különleges pszichológiai érzéket igényel, hiszen egyik pillanatról a másikra kell a legkülönbözőbb beállítottságú, műveltségű és más-más életfelfogású emberek hangulatához alkalmazkodni. Óvatosan megfogalmazott, tapintatos kérdésekre kapott — olykor kitérő válaszok alapján kell eldöntenie az orvosnak, melyek azok a kérdések, amelyeket a jegyespár jól ismer, s mik azok, amikkel kapcsolatban tanácsra szorul. Az esetek többségében a. .tanácsot kérő fiatalok bizalommal, érdeklődéssel mondják el gondjaikat, problémáikat. — Sokkal nehezebb az orvosok helyzete akkor, ha a jegyespár a tanácsadás alatt nem közvetlen beszélgetést ért, hanem kellő tájékozottság hiányában valamely vizsgálatra számít Erről azonban szó sincs. A beszélgetés célja mindenekelőtt a család egészségének védelme, a harmonikus, kiegyensúlyozott családi életre való felkészítés. Pótolni azt a hézagot, amely a szülői felvilágosítás esetleges hiányát és a kissé elavult szemléletű iskolai biológiaoktatásunkból ered. — Manapság a fiatalok jelentős része él szexuális életet Helytelen lenne, ha ezt nem vennénk tudomásul. A gyakorlatban előfordul az is, hogy a lány már terhes, amikor házasságot köt. A tanácsra, jóindulatú, segítőkész megbeszélésre — a születendő gyermek érdekében — ilyenkor is szükség van, s a későbbi évek miatt ekkor sem árt a család- tervezésről beszélgetni. Napjainkban, amikor Magyarországon a családtervezés legelterjedtebb módja még mindig a terhességek műtéti megszakítása, az orvos- társadalomnak kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy ezen a rendkívül káros szemléleten mielőbb változtassunk. A fiatal feleségek, anyák és később gyermekeik egészsége függ attóL A tanácsadást senki se tekintse formálisnak. Minden náluk jelentkező fiatal érezze, hogy ,nem az igazolásért kellett fölkeresniük az orvost, hanem tanácsért — saját érdekükben. — Aggodalomra tehát nincs különösebb ok. Újszerű feladatról lévén szó, bizonyos idő eltelik, mire a tanácsadó hálózat munkája kifogástalan lesz. Népességpolitikai rendeleteink végrehajtása egyébként sem kampányfeladat. Hosszú évek, évtizedek kitartó, türelmes munkájára lesz szükség, amíg az új elvek a mindennapok gyakorlatában is meghonosodnak, s áz intézkedések kedvező hatásáról számolhatunk be — mondotta Schultheisz Emil államtitkár. (MTI) Márciusban: lipcsei tavaszi vásár Március 10—18. között rendezik a hagyományos lipcsei tavaszi vásárt, amelyre — miután hazánk új termékeinek gazdag választékát mutatják be, s a szakemberek részére kongresszusokat, szimpozionokat rendeznek — sok vendéget várnak Magyar- országról is. A várható érdeklődések alapján az igények kielégítésére az NDK légiforgalmi társasága, az INTERFLUG és a MALÉV megállapodást kötött: kölcsönösen Indítanak légijáratokat a rangos esemény alkalmából. A vásár ideje alatt az INTERFLUG minden nap indít Budapestről gépet, amelyre gyors összeköttetést teremt a vásárvárossal. A járat a déli óráikban érkezik Lipcsébe — így már az utazás napján lehetőség van. a vásár megtekintésére — s kora délután indul vissza a gép Budapestre. Harminc esztendeje Harminc évvel előbb már jól látható volt a fasizmus veresége. A szovjet csapatok erőteljes iramban tartottak nyugatnak és egyre fokozódott a felszabadulás, a háború befejeződésének reménye. A magyar jobboldal nem vette észre a térképen való mozgást, és harminc évvel korábban, március 19-én a hitleristák megszállhatták hazánkat. Ettől a dátumtól mindössze másfél hónap választ el, éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy olykor ízelítőt adjunk az ezt megelőző időszakból. Példáinkat a vidéki újságokból vesszük, elsősorban az akkor divatos kormánypárti újságból, a Kecskeméti Közlönyből. Lapozgatás közben észrevesszük, hogy szinte kiáltó az a problémamentesség, a tényleges helyzet be nem ismerése, amit akkor az úgynevezett magyarkodással, hazafiaskodással és a tervszerű visszavonulás jelszavával próbáltak leplezni. Ez az esztendő a felszabadulás harmincadik évének fordulója lesz. Októberben megyénk földjére lépnek a szovjet csapatok és november elején már az egész megye felszabadul. A lapból közölt néhány idézet, a H. világháború végi „fortissimo” a történelem tanulságául szolgálva hirdesse, hogy a háború értelmetlen, embertelen dolog, és igazolja azokat a nagyszerű béketörekvéseket, amelyeknek manapság — lévén szocialista világrendszer — tanúi vagyunk. Mit is lehetett olvasni a harminc évvel előbbi Kecskeméti Közlönyben? ..A keleti arcvonalról érkezett német jelentések szerint Kéréstől északra sikerült az oroszoknak újabb hídfőt alkotni, s akörül rendkívül elkeseredett harcok dúlnak. A németek ellenlökése a hídfőt összeszorította, s szokatlanul nagy veszteséget okozott a szovjeteknek. Az orosz kétszer is be akart törni Keres városába. de mindkétszer visszaverték.” Az újság január 25-i számában közli, hogy „Kormányzó Urunk a Mária Terézia Rend tagjává avatta Vitéz Oszlánvi Kornél vezérőrnagyot” Majd jellemzi is: „Vitéz Oszlányi 9. könnyűhadosztálya volt az a magyar csapat, amely utolsónak hagyta el a Don-vona- lat. Az ő ellenállása tette lehetővé a voronyezsi hídfő tetemes német erőinek a rendezett elvonulást.” Ugyanakkor, amikor az értelmetlen háborúban százezrével hullottak az emberek, azt olvashatjuk, hogy Kecskemét város születési és halálozási és szaporodási adatai kedvezőbbek az országos átlagnál. Kecskemét térmészetes szaporodása 1943-ban 673 fő volt, ami 7.7 ezreléknek felelt meg. A lap egy másik oldalán az olvasható. hogy másfél hónap óta senki sem jelentkezett önkéntes női munkaszolgálatra. Éppen ezért „A kecskeméti szolgálat vezetősége ismételten felhívja a női társadalmat. hogy jelentkezzen önkéntes munkaszolgálatra, mert elegendő számú jelentkező hiánya esetén elrendelik a kötelező munkaszolgálatot.” Január utolsó napjain közhírré tétetett: ..Azok az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági vállalatok, amelyeknél az alkalmazottak száma az ötvenet meghaladja, 1944- ben alkalmazottanként 9 pengő vállalati hozzájárulást kötelesek fizetni a leventeképzés céljaira.” A Kecskeméti Közlöny január 31-én külpolitikai hírösszefoglalójában bevezetőként a következőket közli: ..Hitler vezér és kancellár a hatalom átvételének 10. évfordulója alkalmából főhadiszállásáról beszédet intézett a német néphez. Beszédében á Führer hangsúlyozta, hogy Németország ezt a háborút nem csak magáért, hanem egész Európáért vívja... Németország győzelme Európa fenntartását jelenti.. Egy másik hasábon azt is olvashatjuk, hogy „Az olasz felszaba- dítási mozgalom tartományi bizottságainak Bariban tartott érte* kezletén elfogadtak egy határozatot, amely Viktor Emánuel király lemondását követeli, mint az ország újjáépítésének szükséges előfeltételét.” A gazdasági világ című rovát- ban ezt írták: „Magyarország külkereskedelmében Svájc egyre jelentősebb helyet foglal el. Vezető helyen áll Németország, ahova kivitelünk 75 százaléka irányul, behozatalunknak pedig 65 százaléka. Második helyen Olaszország állott. melyet most Svájc megelőz, mert kivitelünknek közel 10 százalékát veszi át,” És még egy híradás abból az időből, amikor már a lélektani hadviselés is értelmetlenné vált: „Szerdán pontosan 12 órakor lélekemelőén szép katonai ünnepség kezdődött a 38-as emlékmű előtt. Osztovics Ferenc vezérkari ezredes hadosztályparancsnok Kecskemét új állomásparancsnoka. katonai díszkivonulás keretében rótta le kegyeletét a háború hősi halottainak és a hősi halottakat adó Kecskemét közönségének.” Január, február: itt a nyári Őszintén együttérzünk veletek, gyerekek. Még ilyen unalmas telet, mint a mostani! Legalább is eddig. Se korcsolyázni nem tudtok, se szánkózni. Ha esik is egy kis hó, éppen csak addig tart. Szinte mézesmadzagot húzgál szátok előtt a természet. Mintha gúnyolódna. Havat, jeget akartok? Majd ha fagy. Aztán, ha csakugyan fagy, elég, ha a villanyok felgyulladnak. Már annak melegétől is elolvad az a satnya jegecske. Nem is érti a felnőtt ember se ezt az időjárást. Mintha mindazt meg akarná hazudtolni, amit az iskolában a télről tanultunk. Érdemes volt? — vetődik fel a kérdés. No, de hogy mi is froclizzuk az időjárásfelelőst, tízért is olyan képeket közlünk most, amelyek fity- tyet hánynak az időszerűségnek. Lássa ez a sem- mirekelő tél, hogy ti már' a tavaszra, nyárra emlékeztek. Ha ő úgy — ti is úgy. Elvégre: január, február — itt a nyár — tartja a szólásmondás. És valóban. Alig kell már néhányat aludnotok, következik február. Az pedig úgy elszalad, mint a pinty, hiszen csupán 28 napos. Ha meg már itt a március, szedhetitek elő a kamrából, fészerből, sufniból, pincéből, padlásról a gyerekjárműveket. Ha jól kinyitjátok a fületeket, meghalljátok, hogy prüszköl már a várakozás izgalmában a „gá- gyér”, ez a négy csapágykerekű földszintes tolaty- tyúkocsi. Amelyen igazán nem nehéz a száguldás, csak megülni tudja az utas. Illetve... Ráférnek arra a . parányi platóra ketten is, mint azt képünk tanúsítja. Így hirtelen ránézvést ugyan csak egyetlen huncut képű srácot látunk, de ha figyelmesebben vesszük szemügyre, valami gyanús. Tudniillik, hogy mit keres a két szandálos talpon kívül még két, ámbár mezítelen láb, ha gazdája nincs ott. Pedig dehogy is nincs. Ahol kukucskál ni, a főpilóta jobb válla fölött. Csak az árnyék miatt nem vehető észre azonnal. A „szerelvénytV toló dundi kislány pedig akár példaként is szolgálhat testesebb néniknek, hogy lámcsak, a kocogómozgalmon kívül ilyen formája is lehetséges a fogyókúrának. Harmadik felvételünk egyszemű autója a legifjabb korosztályú gyerektársadalmat érdekli. Ennek a gépkocsinak az az érdekessége, hogy sofőrje egyik nyárról a másikra kicserélődik. Mert legjobb esetben két esztendő múlva kinő belőle a gyerek. Hősünk is valószínűleg utoljára feszített az áramvonalas, rakétasebességű szörnyeteg volánja mögött. Mire elmúlnak az „r”-betűs hónapok, akkorára cseperedik a lurkó, hogy legfejlebb rá tud ülni autójára bele már nem. • ... Égésién jólesett élemedett fejjel is a tavaszra, nyárra emlékezni. S ha hiszitek, gyerekek, ha nem, mintha az időjárás megszeppent volna azalatt, míg írtam. Mikor e sorokat gépelni kezdtem, jóval messzebb láttam az orrom hegyénél. Mikor most a befejezést kopogom, odakint akkora köd ereszkedik, mint igazi télen szokott. Meresztem a szemem, s Petőfire gondolok, akinek a „pusztára települő halvány ködök csak félig mutatták a betyár alakját?’. Ebben a mostani ködben egyáltalán nem látna betyárt. Pedig — rossznyelvek szerint — ma is vannak betyárok. (Tóth István—Tóth Sándor) Milyen jó lesz majd újra nekiesni a biciklinek az árnyas fa alatt, hogy szétszedjétek, újraolajozzátok. Magatok, s anyukátok örömére. Aki ugyebár nem mindig ujjong örömében, midőn az olajfoltos inget, nadrágot, mélegítőgatyeszt a többi mosniva- lóval szemben megkülönböztetett bánásmódban részesíti.
