Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 31. Űj pártszékház Hajóson Decemberben készült el — az egymillió forintot megközelítő ráfor­dítással — az MSZMP hajósi nagyközségi szervezetének új székháza. Az épület piMerészében KISZ-klubot rendeztek be. Nem marad azon­ban ezután sem kihasználatlanul a párt régi otthona, amelyben az úttörők és a KISZ-szervezet tagjai részére ifjúsági ház kialakítását tervezik. (Pásztor Zoltán felvétele.) ÜJRA VÍZEN A HALÁSZOK • A tolnai Béke Halászati Szövetkezet az enyhe ldfit kihasználva a bogyiszlói holt Duna-ágban megkezdte a halászáét. Képünkön: osztályozzák a halzsákmányt. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS) Az ember és a technika írta: Dr. Romány Pál, az MSZMP KB Területi Gazdaságfejlesztési Osztályának vezetője Korunkat, a XX. század második felét sokféle jelzővel il­letik. Ezek a jelzők igen gyakran a tudományos, technikai haladásra, a nagy műszaki találmányokra, illetve azok ered­ményeire utalnak. A gepek, a motorok növekvő szerepével kapcsolatban szokás a motorizáció koráról, a lakáskörülmé­nyek változásának, a városiasodásnak nyomán pedig urba­nizációs korszakról beszélni. De olvashatunk atomkorszak­ról, a kibernetika koráról, vagy egyszerűen összefoglaló igénnyel jelölve a tudományos-technikai forradalom koráról is. Nem vitatható, hogy e minősítéseknek van létjogosultsá­ga még akkor is, ha egyike-másika távolról sem fejezheti ki, korunk valóságos jellegét, különösen nem a társadalom ha­ladását. 0 Az kétségtelen, hogy nem volt még egy olyan időszak az emberiség életében, amelyben a maihoz hasonló ütemű és mé­retű műszaki-technikai változá­sok következtek volna be. Ele­gendő utalni olyan köznapi dol­gokra, hogy ugyanazok az em­berek, akik a húszas években hallották a Magyar Rádió első bejelentkezését, az ötvenes évek második felében láthatták a Te­levízió rendszeres adásainak megkezdését, s akik megfigyel­hették az első repülőgépek bi­zonytalan felemelkedését, most utazhatnak a repülő szállodák­nak nevezhető, kontinenseket át­szelő óriási gépeken. A termelé­si folyamatok feltételeinek ala­kulásában is joggal tekinthetők óriásoknak a változások. Alig 50 évvel az első traktorok megje­lenése után nemcsak & négy­ökrös szántás lett a múlté, ha­nem a kézi aratók után sorako­zó búzakeresztek is ritkaságnak számítanak. Es a példákat vég nélkül sorolhatnánk szűkebb és tágabb környezetünkben, minden termelési ágazatban, a közleke­désben, hírközlésben és az élet más területein. Kifogyhatatlan ez a lista, amely teljesség esetén is csak azt bizo­nyítaná, hogy a technikai hala­dás soha nem tapasztalt ütemű a mi korunkban. S még egyet bizonyít ez a fokozódó technikai, műszaki“ előretöréssé, az ! ember szerepének • állandó növekedését^5 amivel számolni kell, s tervsze­rűen készülni társadalmi mére­tekben és kisébb közösségekben épp úgy, mint egyénenként. • A technikai eszközök meny- nyiségének, műszaki színvonalá­nak növekedése csökkenti, illet- vet csökkentheti a közreműködő emberek számát egy-egy terme­lési folyamatban, vagy létesít­mény üzemben tartásában, de az ember szerepét, a létrehozó, az irányító, az ellenőrző munka sze­repét. jelentőségét óriási mérték­ben növeli. Az ország talán leg­korszerűbb gazdaságának, a Bá­bolnai Állami Gazdaságnak az igazgatója a következő egyszerű példával jellemezte ezt a válto­zást: amíg igaerővel, vagy kis teljesítményű géppel szántottak, s adott esetben felére csökkent — valamilyen egyéni ok miatt — egy dolgozó teljesítménye, akkor fél vagy egy kataszteri hold szántás maradt el, hasonló eset­ben jelenleg 20—30 kataszteri hold lehet az elmaradás, mert gépeink teljesítőképessége több­szöröse a réginek, s egy ember, egész határrészek, hektárok szá­zai megműveléséről gondosko­dik. S a mezőgazdaságnál marad- - va, ha a gazdasszony megfeled­kezett a csibe keltetésében vala­miről, akkor egyidőben 20 tojás ment tönkre, ha a keltetőüzem­ben fordul elő ilyen feledé- kenység, akkor 100 ezer tojás vész el. Űjabb példákat, azt hi­szem, felesleges sorolni, hiszen az élet minden percében érzé­kelhetjük a technika mellett szolgálatot teljesítő emberek munkájának fontosságát, s' tud­juk. hogy felelősségük a közös­ség és önmaguk iránt milyen je­lentős. Valójában persze csak akkor döbben erre rá mindenki, ha a megszokott, rendben vala­mi zavar keletkezik. Ha az erő­mű vezérlőpultjánál valamilyen lényeges mozdulat kimarad, ha a folyóba valamivel több szennye­zőanyag kerül a gyárból, mint a megengedett, a szabályozott, ak­kor városok, vagy országrészek érzik, s figyelnek fel arra: egy­másra vagyunk utalva, jobban, mint bármikor. 0 A technikai haladás kor­szerű eszközeinek széles körű térhódítása nemhogy csökkente­né, hanem éppen növeli az em­berek közötti kapcsolatok szere­pét. Igaz, áttételes ez a kölcsö­nös kapcsolat, a társadalmi mun­kamegosztás szerint alakul, vál­tozik, de szükségszerű. Annál teljesebb lehet a kölcsönös biza­lom e tekintetben is a társa­dalom egészében, minél telje­sebb a társadalom tagjainak a felelősségtudata és a felkészült­sége arra a..-.feladatra,. amelyet az.iadott poszton : ellátnak. Meg­nyugtató, hogy ennek mind több örvendetes jelét tapasztalhatja mindenki. Népünk jól él azok­kal a bővülő lehetőségekkel, amelyeket szocialista társadal­munk biztosít, s az erre hiva­tott szervek is mind jobban ele­get tesznek ebből származó fel­adataiknak. Jó volt ennek egyik bizonysá­gát látni a tavaly rendezett nemzetközi mezőgazdasági gép­kiállítás alkalmából is. Sokan azt gondolták, hogy a kiállítás csak a szűk szakmai közvéle­ményt vonzza majd, hiszen a mezőgazdasági kiállításokon meg­szokott látványosság hiányzott a programból. Nem volt lovasbe­mutató, nem vonultak fel nagy készültséggel a vendéglátó egy­ségek sem. Mégis a kiállítás 10 napja alatt 130 ezer érdeklődő tanulmányozta a holnap mező- gazdaságának technikáját, firtat­va működésüket és sürgetve gyártásukat vagy beszerzésüket. 0 Ugyan ilyen, vagy hasonló törekvést láthatunk más alkal­makkor, de ezt tapasztalhatjuk a tanulásra, továbbképzésre je­lentkezők számának alakulásá­ban, vagy abban is, hogy ha­zánkban jelenleg mintegy 8 mil­lió példányban jelennek meg műszaki, technikai tárgyú folyó­iratok, újságok. Az új technika felé természe­tes fogékonysággal fordul a fia­tal generáció, s itt se feledjük: az emberiség fele a második vi­lágháború után született és Ma­gyarország lakosságának is 44 százaléka 30 évnél fiatalabb. Ez a nemzedék már beleszületett abba a környezetbe, amely az idősebbektől alkalmazkodást kí­vánt. Természetesnek veszi azt is, hogy az üzemeknek kineve­zett vezetőik, s nem nagytőkés tu­lajdonosaik vannak épp úgy, mint azt, hogy a tv gombját elfor­dítva másik földrészen zajló ese­mények képeit követheti. 0 A tudományos-technikai ha­ladás az élet egész területére ha­tást gyakorol. Nőnek azonban a veszélyek is, az emberi környe­zetre, a mezőgazdaságra, a tech­nika alkotójára, amelyek elhárí­tására fel lehet és fel is kell készülni. Es mindebben az ember szerepét kell hangsúlyozni, a tu­dás és a tudás hasznosításának fontosságára kell utalni. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy elegendő-e a felkészültsé­günk azokra a feladatokra, a holnap technikájának értő alkal­mazására és befogadására, akkor nem tudunk megnyugtató, álta­lános érvényű igennel válaszol­ni. Nem, mert számos visszahúzó örökség terhel bennünket, mert nemcsak anyagi javak előterem­tése kíván jelentős erőfeszítése­ket, hanem a szemlélet, a gon­dolkodás korunk követelményei­nek megfelelő átalakítása is. Több figyelmet szükséges fordí­tani a termelési ágazatokra álta­lában és a termelési tevékeny­séget befogadó, azoknak helyt adó településeinkre, tudatos, szervezett előkészítésére és a gazdasági cselekvésre. Ma még előfordul, hogy adott esetben nagyobb közfigyelmet kelt egy kezdő író bemutatkozása, mint egy. már nemzetközi sikert ara­tott új termelési módszer elter­jedése és kidolgozójának bemu­tatása. S ami még különösebb: jól lehet, óriásit léptünk előre az iskoláztatásban, de hazánkban jelenleg is százezrek vannak, ákik' nem1 végezték el 'az általá­nos iskola*-1®' osztályát, hiányos' alapműveltséggel rendelkeznek. 0 Mégis joggal mondhatjuk: az ember uralkodni képes és uralkodni tud a technika fölött, meg tudja oldani azt a felada­tot, hogy ne a dolgok uralkod­janak felette. Minderre azonban tudatosan készülnie kell. S nem egyedül a technikai ismeretek megszerzése által. Elengedhetet­len természetesen, hogy a szak­munkásképzéstől a mérnöki ké­pesítésig ennek érdekében csele­kedjünk. Es itt mindkét említett képesítésen hangsúly van. A leg­jobb mérnöki elképzelés is papí­ron marad, ha nincs felkészült munkásgárda és a jól felkészült munkásgárda és eszközállomány sem hasznosítható kellően, ha nincsenek megfelelő tervek, ha a szükséges irányítás és szerve­zőmunka hiányos. De nem ke­vésbé fontos az, hogy ki-ki ne csak a gép melletti közvetlen feladatát ismerje, hanem lássa helyét, érzékelje fontosságát a folyamatok láncolatában, a mű­helyben. a gyáregységben, az üzem egészében. S ehhez már nemcsak technikai, hanem poli­tikai ismeretek is szükségesek, amelyek megszerzéséhez a párt­ós társadalmi szervezetek nyújt­hatnak legjelentősebb segítséget. „Fehér-gyöngy“ nyúlhibridből négymilliós tiszta jövedelem 0 A Blkall Állami Gazdaság 1969 óta tenyészti a gödöllői Kisállattenyésztő Kutató In-, tézet ún. „fehér gyöngy” nyúl- hibrldjét. Az elmúlt évben 46 vagon nyulat exportáltak, amelyből 4 millió forint tiszta jövedelme származott a gaz­daságnak. Képttnkön: Komor Zoltán állategészségügyi tech­nikus rendszeresen ellenőrzi a hízónyúlak súlygyarapodását. (MTI foto — Kozák Albert felv. — KS) KÖNYVESPOLC ...A fajtát nem a leírás, nem az érdekében kifejtett propagan­da, hanem valóságos értékei, a követelményeket kielégítő tulaj­donságai terjesztik. Az értékes fajta szinte önmagától szaporo­dik, a korszerűtlenné váló — a szőlő esetében is —, rövid idő alhtt eltűnik. E meggondolásból kiindulva szőlőfajtáink sorában új „leltárt" készítettünk. Számos, az előző kiadásokban leírt fajtának már nevét sem említjük, ugyanakkor egy egész sor olyan fajtát írunk le, melyek nevével két évtizeddel ezelőtt nem is találkoztunk. A nagyüzemek bőven termő, jó minőséget adó, nagy termés­biztonságú fajtákat követelnek. Amit azonban a fajta a nagy­üzemben nyújtani tud, azt tudja nyújtani a házikertben is, ezért a házikert fajtái sokszor ugyan­azok, melyek a nagyüzemi ter­mesztésre alkalmasak'... — ír­ják könyvükről a szerzők. A mü­vet a Mezőgazdasági Kiadó je­lentette meg. in Az öreg gróf az alezredes kocsijában utazott. Itt, emellett a határozott fellépésű katona mellett érezte magát a legnagyobb biztonságban. Az alezredes vezetett, az öreg gróf immár kissé megnyugodva szivarozott mellette. Amikor jól megszívta a szivart, hirtelen vörös fény árasztotta el a kocsifülkét. Aztán meg vastag fiístréteg ülte meg sj különben is eléggé nyomott levegőt. A hátsó ülésen az öregúr sze­mélyes szolgálataira kirendelt la­káj kuporgott a gróf legkedve­sebb kutyájának, egy hatalmas bernáthegyinek a társaságában. A kutya elég nyugtalanul visel­kedett. Minduntalan le akarta dönteni az ülésről a halálra ré­mült lakájt, aki még védekezni se nagyon mert. amikor a hatal­mas állat kapkodni kezdett felé, mert attól tartott, hogy esetleges ellenkezésével csak még jobban maga ellen ingerelheti a bernát­hegyit. — János, kéhrem —, szólt egy­szer csak hátra a gróf —, ugye megvan, kéhem a oáncélláda? ... A személyes szolgálatra rendelt lakáj már az elindulás első pilla­natától kezdve erre a kérdésre várt. ettől reszketett. Mert a páncélláda nem volt meg. Már nem is emlékezett ponto­san rá, mi és hogyanis történt ab­ban a szörnyű zűrzavarban. Valóban, a ládát rábízták. Meg­hagyták. hogy el ne mozduljon mellőle egyetlen pillanatra sem. ö teljesítette is az utasítást. Ott állt vagy három órahosszányit, de senki nem jött. Hiába szólogatta meg a könyvtárszoba ajtaja előtt futkosókat. köztük még egy kato­nát is, hogy szóljanak már az öreg grófnak, senki nem hallga­tott a szavára. Egyszer aztán már nem bírta tovább. Elvégre ő is ember. Neki is el kell. el kellett menni — oda. Es nem is tartott tovább az egész dolog öt percnél. De amikor visszajött, a páncélláda már nem volt sehol. Rettenetesen megrémült. Bené­zett a szomszéd szobába. Kétszer is végigfutotta a nagy folyosót. S amikor visszaér# a könyvtár- szobához. hirtelen meghallotta az elnyújtott kiáltást: — Emberek, szekérre! Indulás! Kirohant ő is az épületből. A gróf akkor szállt be az alez­redes kocsijába, és ő meg akarta mondani neki, hogy mi történt, de a főlovász már kezébe nyom­ta a bernáthegyi pórázát. — A gróf úr parancsa, hogy maga vigyáz a kutyára. Szálljon be vele a hátsó ülésre. S mielőtt, fölocsúdhatott volna, az áutó' már el is indult velük. ö akkor már úgy meg volt ré­mülve, hogy tán még hang sem jött volna ki/a torkán. Meg kü­lönben is. ez a szörnyű dög, ez a borzasztó bernáthegyi nem hagy­ta egyetlen pillanatig sem nyu­godni. Mikor a valóságot megtudta, a gróf szeméből azonnvomban ki­esett a monokli. — Ez bohzasztó kéhlek — for­dult az alezredeshez. — Azonnal intézkedni kellene. — S a na­gyobb nyomaték kedvéért még hozzátette: — Tudod mik voltak abban a páncélkazettában, kéh­lek? Családunk töhténelmi éksze- hei. Évszázados dolgok. Csupa öt­vösmunka. Ahány, dhágakövek, igazgyöngyök... Bohzasztó ... Wenkheim azonnal megállította a kocsit. Egy szakasz tábori csendőr is együtt tartott a zászlóaljjal. Egy főhadnagy volt a parancsnokuk. — Főhadnagy úr — mondta ne­ki —, itt azonnal intézkedni kell. Két dolog lehetséges. Vagy ott­felejtették a páncélládát, vagy valamelyik zsivány ellopta. Ä tolvaj akkor bizonyára itt van a menetben. Vagy valami rohadt civil. Vagy ami esetleg még rosz- szabb, lehet, hogy katona. Fő­hadnagy úr. Önök kapnak két te­repjáró gépkocsit, és azonnal in­dulnak. Az egyik csoport vissza­megy a kastélyba és villámgyor­san átkutat mindent. Értik? Min­dent? Tudják hogy sietni kell, mert nyakunkon vannak az oro­szok, és lehet, hogy reggelre már át is kelnek a folyón. A másik csoport pedig átkutatja az egész menetzászlóaljat, beleértve termé­szetesen a' szekérkaravánt is, amely a gróf úr értékeit szállítja. Amennyiben nem a kastélyban, hanem az úton levők közül vala­kinél találnák meg a ládát, akkor a főhadnagy úr tudni fogja a kö­telességét. A főhadnagy bólintott. — Ott a helyszínen felkoncolja az illetőt. Érti? Azonnal agyonlő­ni. Semmi kikérdezés, semmi for­maság és ceremónia. Háború van, gyorsan, határozottan kell intéz­kedni. S amennyiben megtalálják a páncélkazettát az elismerés nem fog elmaradni. — Busásan meg fogom jutal­mazni, kedves fiam— szólt közbe a gróf. — Nekem pedig gondom lesz rá — folytatta Wenkheim —, hogy ebben az esetben fölterjesszék a főhadnagy urat kitüntetésre. Ezzel a két autó nagy sebesség­re kapcsolva elindult visszafelé, oda. ahol a végeláthatatlan hosz- szúságúnak tűnő menet- és kocsi­oszlop kígyózott az országúton eb­ben a sötét, szeptemberi éjszaká­ban, melynek csendjét csak néha szakította meg a tompa ágyúdör­gj&S, (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom