Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

1874. január 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Gábor Andor Január 24-én van születésének kilencvenedik, január 21-én volt halálának— huszonegyedik évfor- dúlójq,./Gábor Andor életműve hat ma is. Érdekes egyéniség, aki a legpolgáribb műfajoktól: az operett- s kuplédalszövegektól és a kabarétréfáktól jutott el a leg­harcosabb, következetesen mar­xista hírlapi publicisztikáig. Ere­deti stílusát, rendkívüli írói tehet­ségét mellesleg az is bizonyítja, hogy mind kupié- és dalszövegei, mind napi aktualitású vezércik­kei, glosszái — legalábbis túl­nyomó többségükben maradandó értékűek, ma is élvezettel hall­gathatók és olvashatók. Irt regényeket (Doktor Senki, Untauglich úr), színdarabokat (Dollárpapa), verseket, novellá­kat, tanulmányokat. Minden mű­fajban otthon volt, mindenben eredeti színes-ízeket, figyelemre méltót alkotott, s emellett még számos értékes műfordítással is megajándékozta irodalmunkat. 1919-ben lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz, abban szerepet vállal, megdöntése után Bécsbe emigrál. Ekkor már tu­datos kommunista író, Bécsi le­velek címmel kötetben is össze­gyűjtött, a Bécsi Magyar Újság­ban, s az ugyancsak bécsi Prole­tárban megjelent, Horthy és rendszerét maró szatírával, mégis félelmetes realizmussal ábrázoló cikkeket produkált. Bécsből Berlinbe, Hitler hata­lomra jutása után pedig Moszk­vába emigrált, ahol a magyar irodalmi emigráció lapját, az Üj Hangot szerkesztette. 1945-ben, ahogy véget ér a háború, haza­tér, s a felszabadulás utáni első szatirikus hetilapunk, a Lúdas Matyi főszerkesztője lett. Halála évében, , 1953-ban tüntetik ki Kossuth-díjjal. * Írásai — összegyűjtött művei­nek kötetei, életmű sorozata — széles rétegek kedvelt olvasmá­nya ma is. Nemzetközileg is is­mert író Gábor Andor, amit egyebek közt az is bizonyít, hogy orosz, német, lengyel, olasz, bol­gár, francia héber, portugál ro­mán és spanyol nyelven is meg­jelent sok verse elbeszélése, re­génye, színdarabja, publicisztikai írása. (bt.) A gyártás mennyiségének növelése mellett ebben az év­ben is új, korszerűbb tartós fogyasztási cikkekkel örvendez­tetik meg a KGM-vállalatok a vásárlókat. Idei újdonságok Nagy teljesítményű mosógép, olcsó radiátor, gyors villanytűzhelyek A Hajdúsági Iparművek újdon­sága a jugoszláv kooperációban készülő mosógép, amelybe egy­szerre 5 kilogramm ruha ada­golható, így elsősorban a nagy családoknak és a szolgáltató mo- Sószalonoknak előnyös. Ezekből 15 000 darab kerül az idén a boltokba. Másik korszerű termé­kük, a Bio Automata mosógép a legújabb mosóporok tulajdonsá­gaihoz alkalmazkodik, és egy óra hosszat 45 fokon tartja a mosó­lúgot. Ebből egy év alatt 7500-at készítenek. A forróvíztárolókat újabban műanyag, tehát hatéko­nyabb szigeteléssel állítják elő. Nemcsak fűti, de díszíti is a la­kást a zománcozott paneL-radiá- tor, amely gőzzel és vízzel egy­aránt üzemel, és olcsóbb a for­galomban levő radiátornál. A Jászberényi Hűtőgépgyár tíz hűlőgéptípust szállít a keres­kedelemnek. Ebben az évben többet adnak a keresett 60 lite­res abszorpciós hűtőszekrényből és 2000 darabot gyártanak az új változatból, amely propán-bu- tán-gázzal üzemel. Az abszorp­ciós hütőgépcsalád új taggal bő­vül, az S—80-assal, amely 80 li­teres lesz és gázüzemelésű vál­tozat, mélyhűtőtere pedig mínusz 18 fokos. Ebből 8000 darabot ké­szítenek belföldre. Székesfehérvárott a VIDEO- TON-ban rövidesen elkezdődik a „Zeusz” színes televízió soro­zatgyártása. A korszerű prog­ramváltó szerkezettel ellátott ké­szülék képminősége, színvissza­adása és vételkészsége jobb az előző típusénál. Ezekből a vevő- készülékekből 1974-ben 1500 ké­szül, az első háromszázat már­cius végéig átadják a kereske­delemnek. Üjdonságot jelent két mini tévékészülék is. A Minivi­zor de Luxe hordozható, hálózat­ról és akkumulátornál működ­tethető, tranzisztorizált készülék. Ellátták programválasztóval is a 28 centiméter képátmérőjű ké­szüléket. Ezeknek a gyártását már tavaly decemberben elkezd­ték. A Minivizor de Luxe to­vábbfejlesztett változata a „Tün­de”, amely több színű műanyag kávával készül, mindössze hat kiló, keskenyebb elődjénél, és képernyője mégis 31 centiméter átmérőjű. A sorozatgyártás ebből a típusból a napokban kezdődik. Az Orion a tavaly kibocsátott Orfeuszból és Orion—60-ból az idén már többet ad a kereske­delemnek. Mivel a készülékbe UHF- és VHF-sávot is beépítet­tek, minden csatorna fogható, van magnó- és fülhallgató-csat­lakozásuk is. Márciustól kapható lesz a Budapesti Rádiótechnikai Gyár három új típusú kazettás sztereómagnetofonja, az MK—42, 43 és 43/a. A két utóbbi sztereó­rádióhoz, lemezjátszóhoz és erő­sítőhöz is csatlakoztatható. A háziasszonyok örülhetnek a pápai ELEKTHERMAX három új villanytűzhelyének, amelyek gyorsak, mint a gáztűzhelyek és panorámaüveges sütővel készül­nek. A Mosonmagyaróvári Fémsze­relvénygyárban már tavaly el­kezdték három új konyha- és fürdőszoba-csaptelep gyártását osztrák licenc alapján, idén újabb ötnek a termelése kezdő­dik. A gyár a lakásszerelvények értékesítésére tavaly Győrben nyitott mintaboltot, ez évben Bu­dapesten és Egerben lesz a má­sodik és harmadik üzletük. Ezek­ben a bemutatás és eladás mel­lett szaktanácsadás is lesz. (MTI) Mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdészet Országos filmszemle a MÉM-ben Szerdán a MÉM-ben Fehér Gyula főosztályvezető megnyitot­ta a 12. országos mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti film­szemlét, amelyen 63 filmet mu­tatnak be a szakembereknek. Az alkotások közül 43 a szakmai tá­jékoztatást szolgálja, mezőgazr dasági szakemberek számára ké­szült és bemutatja a legújabb termesztési, állattenyésztési eljá­rásokat és technológiákat. A filmstúdiók a mezőgazdászokat leginkább foglalkoztató témák­ról készítették a legújabb .filme­ket, amelyek közül nyolc foglal­kozik a húsprogram és ugyan­ennyi a kertgazdaság, valamint a növénytermesztés legújabb módszereivel. A mezőgazdasági szakfilme­ket a megyei filmtárak forgal­mazzák, kölcsönzik. A nagyüze­mek szakemberei jelenleg 233 olyan filmből válogathatnak, amelyeket a MÉM irányításával készítettek. (MTI) „Meissenni séta” - „A hangszerek völgye Az NDK televíziójának estje a Magyar Televízióban 99 Január 29-én a Magyar Tele­vízió ismét megrendezi az NDK televíziójának estjét. Dokumen­tumfilmek, zenei összeállítás, tv- játék enged bepillantást a baráti szocialista ország tévéjének, illetve népének hétköznapjaiba, életébe. A műsorban „Sólyán és dokkon” címmel dokumentumfilmet ve­títenek, amely az NDK fiataljai­nak pályaválasztási lehetőségei­vel foglalkozik, s elvezet bennün­ket a hajóipari tanulók közé. „A hangszerek völgye” című rövid- film az NDK-ban működő hí­res hangszerkészítő üzemeket járja végig a kamerák segítségé­vel. Ezt könnyűzenei összeállítás követi „Meisseni séta” címmel. A tv-híradó után kerül bemu­tatásra a „Fiete Stein” című tv- játék. Létezik olyan műsor a tévé­ben, ami általában minden né­zőt érdekel, a kikapcsolódni vá­gyókat csakúgy, mint azokat, akik válogatnak és csak akkor kap­csolják be a készüléküket, ha értelmét látják? Talán nem túl­zók nagyon, ha azt mondom, hogy vasárnap este 7 órakor mindkét „tábor” tagjait közös ér­deklődés egyesíti a képernyő előtt. „Láttad A hetet?” — kér­dezgetik egymástól hétfőn az em­berek, és részleteket ragadnak ki, helyeslik a riporter állásfog­lalását, vagy nem értenek egyet vele, vitatkoznak róla. Es ez a jó. Mert vitatkozni csak arról lehet, ami valóban vitára kész­tet. „A hét” azzal, hogy láthatóvá teszi, de egyben, szinte nagyító alatt vizsgálja a legfontosabb kül- és belpolitikai eseménye­ket, nem pusztán eligazít vagy tájékoztat. Hozzásegíti a nézőket, hogy többet értsenek meg a szó- banforgó témából és okosabban vitatkozzanak róla. Azt is meg­szoktuk, hogy A hét semmiből sem marad ki, rögtön a helyszí­nen terem, ahol valami fontos dolog történik, az elmúlt évben például több mint 80 külföldi tu­dósítással jelentkeznek. Az idén mit várhatunk népszerű műso­runktól? — kérdeztem Polgár Dé­nesi, A hét főszerkesztőjét. — Változatlanul arra törek­szünk, hogy aktuálisak legyünk, frissen és gyorsan számoljunk be a hazai, illetve az egész vi­lág közvéleményét foglalkoztató eseményekről. Amennyiben ke­reteink engedik, továbbra is ott szeretnénk lenni minden érde­kes helyszínen, valamint foly­tatni kívánjuk a lapokban sze­replő híres államférfiak, politi­kusok bemutatását, még akkor is, ha vitába szállunk a véle­ményükkel. Hallhatnánk néhány részletet az idei tervekből? — Meghívtak bennünket Gui- nea-Bissauba. amely most sza­badult fel Portugália gyarmati uralma alól, de még folynak a harcok. Remélem, sikerül eleget tenni meghívásuknak, de szeret­nénk eljutni Szenegálba is, hogy beszámolhassunk nézőinknek a nyugat-afrikai szárazságról. Ter­veink között szerepel, hogy a helyszínen keresünk választ a Közel-Kelet egyik legbonyolul­# A hét múlt évi utolsó számában Nyers Rezső, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyilatkozott Polgár Dénesnek. (Bakos László felv.) tabb kérdésére: hol lesz új ha­zájuk a palesztin menekültek­nek? Felkészülünk arra is, ha az Egyesült Államok belpolitiká­jában valami fontos változás történne, azonnal útnak indít­hassuk munkatársainkat. Nyo­mon akarjuk követni a genfi: le­szerelési értekezlet eseményeit és a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokat. Minden fontosabb helyre szeretnénk eljutni, ahogy azt már a nézők megszokták és elvárják tőlünk. Egy-egy különösen jól sikerült interjú vagy riport után ez em­berek megkérdezik: valóban ilyen simán, elegáns könnyed­séggel sikerül „fülöncsípni” a té­mát, szólásra bírni világhírű ál­lamfőket, minisztereket? — Szerencsére, a műsorban nem látszik, hogy mennyi mun­ka, izgalom előzi meg a felvé­teleket. Sokszor a munkatársak szemfülessége menti meg a hely­zetet. Kevesen tudják, hogy mi­lyen rendkívül nehéz körülmé­nyek között dolgoztak például Brezsnyev bonni látogatása al­kalmával. Több száz újságíró volt jelen, de csak 20—25 mehetett be egy-egy tárgyalásra, fogadás­ra, vagy vacsorára. Természete­sen a szovjet és NSZK-beli új­ságírók elsőbbséget élveztek, de utánuk mindjárt mi következ­tünk. A repülőtéren viszont csak a két érdekelt ország tudósítói­nak engedték meg, hogy egy kis motoros kocsival a géphez meg- jenek. A hét operatőrje és hang­mérnöke szó nélkül felszállt a járműre, mindenki azt hitte ró­luk, hogy biztosan a másik cso­porthoz tartoznak, így sikerült ott lennünk a megérkezésnél, és az elutazásnál is. — Néha meglepő szituációkba is kerülnek riportereink. Sugár András volt az első magyar új­ságíró, aki Bangladesbe ment s akkoriban ott még nem ala­kult ki semmiféle protokolláris szervezettség. Ennek köszönhető, hogy nemcsak bemehetett Mud- zsibur Rahman sejk dolgozószo­bájába, hanem végig jelen volt, amikor a hadsereg-főparancs­nokkal megbeszélte a szigorúan bizalmas haditervet. Erről, ter­mészetesen nem tájékoztattuk nézőinket. A külföldi tudósítások kulisz- szatitkai után térjünk vissza a belpolitikára. Eléggé egyenetlen­nek érzem a fejlődését, néha ma­gára talál, aztán újból elhalvá­nyul a nagyszerű külföldi ripor­tok mellett, vagy nem tudja pó­tolni hiányukat. És amíg a kül­földi anyagok az ország minden lakosát érdeklik, a zömmel bu­dapesti témájú hazai riportok megosztják a figyelmet. Várha­tunk-e változást az idén? — Igen. Ahol a legtöbbet kívá­nunk fejleszteni, az a belpoliti­kai riportázs. A Központi Bizott­ság novemberi ülései olyan problémákat vetettek fel, ame­lyek szinte egész évre bőséges munkát adnak. Arra is törek­szünk, hogy ne legyünk „pes­tiek”, ehhez nyújt segítséget az idén várható műszaki fejlesztés, valamint a gépkocsipark javulá­sa. Nézőinket mindenesetre arra kérjük, hogy továbbra is küldjék el" hozzánk ötleteiket. • A heti egyórás műsoridőbe ugyan nem fér be minden fontos téma, de úgy nézi ki, hogy a második csatornán lehetőség nyílik A hét mellékletének > megjelentetésére. Ebben már nagyobb, 20—25 per­ces riportok is helyet kaphat­nak. Sokan hiányolják a művészeti témákat, kultúrpolitikai vitamű­sorokat. — Politikai műsor vagyunk, elsősorban az aktuális kül- és belpolitikai kérdések vizsgálata a feladatunk. De komolyan gon­dolkodunk azon, hogy ezentúl a kultúrpolitikával is többet fog­lalkozunk. Eddig is előfordult, hogy „vendégségbe” hívtunk hí­res művészeket, mint például Liz Taylort, Richard Burtont, Lollo- brigidát, a lengyelek neves ren­dezőjét, Andrzej Wajdát, vagy a kitűnő szovjet filmrendezőt Gri- gorij Csuhrajt. Ha ilyen találko­zásokra nyílik alkalom, ezután is élünk vele, de szeretnénk több aktuális, vitára késztető kultúr- és művelődéspolitikai témát is beépíteni idei műsortervünkbe. V. Zs. ISTENEK, ÁLARCOK ÉS TRAGÉDIÁK Görögországi jegyzetek IX. Az előadásnak még nincs vége Így kezdődött... (Egy szemtanú feljegyzéseiből.) . 1967. április 21-e éjszaka, 1 óra 30 perc. Hazafelé igyek­szem. Az Amerikai téren nagy se­bességgel robogó katonai dzsip előz meg. Rajta fegyveres férfiak. A kép szorongató eseményeket idéz emlékezetembe. 2 óra 30 perckor csöng a tele­fonom. Kollégám jelentkezik, azt mondja, zendülés tört ki. a vá­rosban a katonaság vette át a ha­talmat. Letartóztatták Glezoszt és Kirkoszt. Egy kis idő múltán a „Fegyveres erők rádiója’’ meg­kezdi adását: „Éljen a nemzet!”, „Éljen a nemzeti . hadsereg!”, „Mindenki tartózkodjék otthon, ti­los mindennemű közlekedés.” De a kijárási tilalmat reggel 7 óra 30-kor feloldják. Az emberek az utcára tódulnak. Azon a szép« verőfényes athéni napon talán még a macskák sem maradtak otthon. A junta képtelen volt pa­rancsolni az embereknek, hangne­met váltott: „Figyelmeztetés nélkül minden­kire tüzelnek, aki napszállta után az utcán jár!” — hangzik fel is­mételten a rádióban. Az első áldozatok: „Egy cipész fiát ölték meg reg­gel 7 órakor az Attikisz téren, mert nem állt meg az őrjárat fel­szólítására.” „Egy ti.szt harckocsijáról tüzelt egy fiatal lányra, miközben az egy bódé tulajdonosával beszél­getett.” Hét év telt el azóta, hogy Gö­rögországra rákényszerítették a diktatúrát. 1967. április 20-án éj­szaka. Athén utcáit elárasztották a páncélkocsik. Reggel Görögor­szág katonai diktatúrára ébredt. Amikor ott jártunk, minderre már diszkrét de azért mindenüvé kiragasztott plakátok emlékeztet­tek. A rajz a lángokban meg­semmisülő királyi sast ábrázolta, alatta a dátum: április 21-e és görög betűkkel a felirat: „Éljen a demokrácia!” A kis plakát, az ak­kori elnök, Papadopulosz képével együtt a legváratlanabb helyeken bukkant elő. Az autóbuszveze­tők feje fölött, a pilóta családját ábrázoló foto társaságában, a mel­lékhelyiségek ajtaján, sőt a buz­góbbak személyautóinak hátsó üvegablakán. „Papa” mái? annyira biztos volt a dolgában — ponto­sabban a rendőreiben, katonái­ban —. hogy éppen ottlétünk alatt, augusztus 20-án, nyilváno­san is elnökké választatta magát. Pár nagyhangú suhancot leszá­mítva. nem lehetett azt mondani, hogy az athéniek tomboltak a boldogságtól. Az is igaz, hogy a szavazóhelyiségeket rendőrökkel tapétázták ki. Meddig lehet elnémítani egy or­szágot — bevallom ez járt a fe­jemben akkor is. amikor őszinte bámulattal ismerkedtem a rég­múlt emlékeivel. Gyönyörködtem a finoman redőzött tenger kék selymébe takargatott táj méltó­ságteli vonásaiban, barangoltam Mükéné kövei között, melyek lát­ták és visszhangozták Elektra gyűlöletét. Erre gondoltam a mi­tológiák aranyporától csillámló Krétán. Iraklionban. amelytől nem messze található a szép nevű Halikarnasszosz. ahol pár éve még nőket, anyákat tartottak fog­va bírósági ítélet nélkül. A Nem­zetközi Vöröskereszt sürgetésére ezt a tábort ugyan feloszlatták, de létesítettek helyette másutt újat, van elég szigete ennek a tengerszabdalla, szép országnak. Hiába néztem az arcokat. Nem lehetett tudni, ki viselt gyászt a szívében, kinek hurcolták el, s tartották fogva még mindig a hozzátartozóiát: a nők ugyanis még a nyári forróságban is szí­vesen öltik magukra a hagyomá­nyos fekete ruhát, fejükre sima, fekete kendőt kötnek, ősidők óta. Így védekeznek a tűző nap és a nyugvást nem ismerő szelek el­len. Rájuk gondoltam, amikor a gö­rög fővárosban ismét magasra szökött a politikai hőmérséklet. Amikor a szabadságért és a de­mokráciáért harcoltak az athéni • A Nemzett Múzeum bejárata. Ettől nem messze található az egyetem, ahol az őszi diáklázadás kirobbant. Foto: Radó Gyula. % egyetemisták és a munkások. Az előadásnak m,ég nincs vége — gondoltam örömmel, s változatla­nul fenntartom a véleményemet, hogy még akkor is folytatódik, ha durván félbeszakították. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, Görögországnak. Pillanatnyilag az új katonai rendszer biztonságban van. mivel az amerikai imperia­lizmus támogatását élvezi. A gö­rög nép nagy többsége azonban elítéli a terrort, szabadságot és demokráciát akar. Rajtuk is múlik, hogy ez telje­süljön! ... Vadas Zsuzsa (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom