Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-24 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 24. A bérszabályozás új módszere Előzetes tapasztalatok egy jelentős kísérlet eredményéről Egy éve kezdték — 16 vállalat közreműködésével — az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó közgazdasági kísérletet, a bértömeg-gazdálkodást. Ennek az a lényege, hogy a kijelölt vállalatoknál és ipari szövetkezeteknél, a korábbitól eltérően, nem az átlagbérszínvonal betartása a legfőbb követelmény a bérgazdálkodásban, hanem az hogy a vállalat teljesítményével arányos legyen a munkabérként kifizetett ösz- -szeg, vagyis a bértömeg. E módszer alkalmazása elvileg abban teszi érdekeltté a vállalatot, hogy azonos teljesítményt kevesebb dolgozó foglalkoztatásával, vagy azonos számú dolgozóval magasabb teljesítményt érjen el. Ily módon — meghatározott korlátok között — mindkét esetben, a termelékenység növekedésével párhuzamosan növelheti dolgozói bérét a vállalat. np ^1 • r Hl Télén is epul a péti műtrágyagyár Péten télen is változatlan intenzitással épfii a magyar vegyipar legnagyobb beruházása, az új nagy kapacitású műtrágya, gyár. Az építésben részt vevű vállalatok dolgozói jobb munka, szervezéssel ellensúlyozzák a hideg idó munkalassító hatását. Baloldalt: az építkezés távlati képe. A másik képen a készárut szállító pálya vasszerkezetét szerelik. (MTI foto — Jászai Csaba (elv. — KS) Kezdetben mintha többen lettek volna a módszer esküdt hívei; az első hónapok után az ellentábor hallatta hangját és sajátságos módon éppen a kísérletező vállalatokról lehetett a legkevesebbet hallani. A kísérlet átíogó értékelésére még csak ezután kerül sor, ám beszélgetve a kísérletezők képviselőivel, egy vázlatos kép már (elrajzolható: melyek az előnyei, melyek a hátrányai a bértömeg-gazdálkodásnak? Miért kell az „átlagbérfék?” A vállalatok helyeslik a kísérletet, s ha vannak is fenntartásaik; azok többnyire1 más jellegűek, mint az eddigi vitákban 'felvetődő aggodalmak. Sőt, a kísérletezők nagy reményeket fűznek az „átlagbérfékkel kombinált relatív bértömeg-gazdálkodáshoz” ... Azért e félmondatnyi idézet, mert a kísérlet metodikai lényegét rögzítő terminus-technikus körül is élénk vita alakult ki. A vállalatok többsége a beépített „átlagbérféket” a kísérleti időszakban feleslegesnek, sőt, a kísérlet végső eredményét eltorzítonak tartja... (Ugyanis az „átlagbérfék” azt jelenti, hogy az előre meghatározott bérszintemelkedési határon túl — akkor is, ha a bértömeg erre egyébként módot adna — csak erősen progresszív, a részesedési alapból fizetendő adó mellett kerülhet sor a bérszínvonal további növelésére.) A „fék” alkalmazása a túlzott kereseti aránytalanságok megelőzése miatt szükséges. Érdekes, hogy a kísérlet szabadabb feltételeit hiányoló vállalati vezetők abban egy véleményen vannak, hogy a bértömeg-gazdálkodás esetleges szélesebb körű alkalmazásakor már feltétlenül szükség lenne a keresetek egészségtélen differenciálódását megakadályozó szabályozó eszközre. S ez a lényeg. Divatos szó. lám, hogy a munkahelyi vezetők félnek a még oly óvatos differenciálástól is, s emiatt kemény bírálatokkal szokás illetni őket. Arról már kevesebb szó esik. hogy a vezetőknek tulajdonképpen nincs sok választási lehetőségük, mert a munkahelyi közösségek ma még nem tűrik vagy csak nehezen viselik el a számottevő kereseti különbségeket. Ez az ellenállás nemcsak a műhelyekben okozhat gondokat, hanem előidézője egy sor, a gazdasági élet egészét is befolyásoló kényszerintézkedésnek... Az elmúlt években például azért kellett a bérkedvezmények sorozatát elhatározni, mert X vállalat béremelési lehetőségével euy. nyivel vagy annyival maradt el az ipari átlagtól, s ezért X vállalat eget-földet megmozgatott a különbség központi segítséggel történő'1 kiegyenlítésére. Mindé? .ázt,.is", jelenti,, hogy a sokat vitatott „átlagbérfék” voltaképpen reális kompromisszumot jelent, amire közgazdasági megfontolások mellett a társadalmi közhangulat is kényszerítette a kísérlet elindítóit. Döntési szabadság a vállalatok számára Az „átlagbérfék” körüli vita, persze, nem érinti a bértömeg- ,gazdálkodás tulajdonképpeni lényegét. A módszer előnyei ké- zenfekvőek: az erőteljes ösztönzés az élőmunkával való ésszerű gazdálkodásra, a munka ten- melékenységének valóságos növelésére. A bértömeg-gazdálkodásnál az átlagbérfejlesztés és a létszámnövelés béralapterhei egyenlő súllyal jelentkeznek, s ez növeli a vállalatok választási lehetőségét, döntési szabadságát abban, hogy termelési feladataikat létszámbővítéssel, vagy a teljesítmények növelésével, illetve a két módszer kombinációjával oldják-e meg. Ügy tűnik, hogy a kísérletezők sok — egyébként nehezen megoldható — személyi problémát hidalhatnak át úgy, hogy azösz- szevonható munkakörökből minden különösebb beavatkozás nélkül is elmentek, vagy elmennek az emberek. Persze, a bértömeggazdálkodás esetleges kiszélesítésekor nem lehet csak a spontán fluktuációban bízni; szükséges, hogy a módszer kényszerítse ki a jelenleginél sokkal átgondoltabb, tudatosabb és előrelátóbb vállalati munkaerő-gazdálkodást. Kérdés: képesek lesznek erre azok a vállalatok, ahol a munkaügy ma még a legelhanyagoltabb vállalatgazdálkodási tevékenységek közé tartozik? Egy másik kérdőjel: mi történjék azokkal a vállalatokkal, amelyek az átlagosnál gyorsabban fejlődnek, s e fejlődés szükségszerű feltételei közé tartozik jelentős nagyságú beruházás megvalósítása. A beruházással többnyire együttjáró létszámnövekedés alaposan megcsapolja a béralapot, így annak csak kisebb része fordítható az átlagbérek- emelésére. Mindez arra utal, hogy a bértömeg-gazdálkodás módszere aligha alkalmazható általánosan a népgazdaság valamennyi ágazatában, vállalatánál. A teljesítménnyel arányosan alakulnak a bérek Végül is mi a mérlege az alig egyéves kísérletnek? Bevált a létszámtakarékossággal kapcsolatos elképzelés. A vállalatok általában csökkentették előzetesen .tervezett. létszámigényeiket, jigyanakl^r ; emelték termelési előirányzataikat (nyilvánvalóan azért, mert ez béremelésre adott lehetőséget). Jellemzőnek tekinthető, hogy a kíséretező vállalatoknál az elmúlt időszakban a teljesítményekkel arányosan alakultak a bérek. A módszer jelenlegi formájában is erőteljesen ösztönöz a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre, illetve a létszámmegtakarítást elősegítő szervezési és műszaki intézkedések végrehajtására. A foglalkoztatottak szakmai összetétele ugyanis különösebb anyagi hátrányok nélkül az igények szerint alakítható. A kísérletező vállalatok szerint a bértömeg-szabályozási rendszer képes a bér- és a keresetszabályozással szemben támasztott összes követelményeknek eleget tenni. Figyelembe véve a népgazdaság egyre szűkülő munkaerőforrását és azt a tényt, hogy gazdaságunk csak az intenzív fejlesztés útján járhat, abér. tömeg-szabályozás legfontosabb előnye, hogy megfelelő érdekeltséget teremt, erőteljesen ösztönöz munkaerővel való takarékoskodásra, a hatékonyabb gazdálkodásra. V. Cs. a M Befagyott a szándék A bácskai nagyközségben, Jánoshalmán sokkal hamarabb megvalósult az ipar kitelepítése, mint másutt.. Az utóbbi évek nagyobb helyi beruházása a központtól messze, a település határát jelző vasúti sorompón jóval túl jött létre — különféle megfontolások alapján. Ez volt a járhatóbb és olcsóbb megoldás, hiszen nem kellett lakóházakat, vagy más épületeket lebontani ahhoz, hogy hozzáfoghassanak a kivitelezéshez. □ □□ Most viszont, a munkásnők számára ez a kevésbé járható út Különösen ilyenkor, télvíz idején, amikor több kilométert kell megtenniük gyalogosan, vagy a kerékpár pedálját taposva az otthontól a munkahelyig vezető havas, csúszós, sáros bitumenen. A műhelycsarnok távoli Helyének kijelölése után ugyanis mindmáig elmaradt a soron következő, logikus lépés: az autóbuszközlekedés megszervezése. Az idei már a harmadik tél a HÓDIKÖT helyi üzemének életében, ám a helyzet változatlan. A hódmezővásárhelyi vállalat 245 embert — zömében asszony oláti" —1 foglalkoztat a jánoshalmi üzemben, akik körülbelül 4 kilométeres körzetből járnak ide dolgozni. Az idén még többen lesznek. □ □□ A nyáron össze is számolták, hogy hányán‘igénylik a buszjáratot. A két műszakból 180-an jelentkeztek. Igény van, s ezt jelezték is a községi vezetőknek. ők pedig a Volánhoz fordultak. De jármű ma sincs. Többféle megoldás kínálkozik. A tanáccsal összefoghatnak a nagyközségben működő gazdaságok és üzemek, segíthet az Autóbuszközlekedési Vállalat... □ □□ A szándék befagyott. Há rom év is kevés volt. hogy történjen valami. Lehet, hogy akiken a változtatás múlik, azok nem gyalogolnak, vagy kerekeznek a munkahelyükig naponta csaknem 10 kilométert oda- vi'ssza a hidegben? —halász— A szövetkezeti • A múlt évben megtartott' pénzügyi revíziók során, az ipari, építőipari és háziipari szövetkezetek különböző bizottságaival és e bizottságokban viselt tisztségekkel kapcsolatban tett észrevételeket ismertetném, melyeket az elkövetkezendő választásokig a szövetkezetek tagságának fontolóra kell vennie. Vezetőségbe és felügyelő (ellenőrző) bizottságba a példaként kiragadott 10 szövetkezet 57 tisztségviselője között. mindössze egyetlen számviteli dolgozó volt az 56 műszaki dolgozó mellett. Az egyéb, például szövetkezeti bizottságok, vagy szövetkezeti döntőbizottságokat is figyelembe véve, az arány még kedvezőtlenebb. A tisztségviselők fenti összetétele nem biztosítla a szövetkezeti vezető testületek munkájának hatékonyságát. Az irreálisan nagy arányú műszaki létszám — különösen a vezetőség határozathozó munkája során — elsősorban a termelés, illetve szervezés műszaki oldalát tartja szem előtt. A pénzügyi és számviteli kihatásokkal érdemben nem. vagv alig tud foglalkozni. így fordulhatott elő több szövetkezetnél, hogy a bér- fejlesztés és termelékenység ösz- szefüggésében hozott határozatot követően jelentkező költségvetési - befizetési kötelezettséget csak késve észlelik amikor hathatós intézkedésre sokszor már nincs idő. 9 A vezetőség nem megfelelő szakmai összetételéből eredő egvik konkrét, s mondhatni tipikus hibalehetőség. hogy a műszaki szakemberek az elvégzendő munkákat elvállalják, a szerződést megkötik, ugyanakkor ezeknek a munkáknak a várható eredményét, nyereségét csak a számviteli szakemberek ismerik az általuk készített előkalkuláció alapján. A hatékonysági mutató megfelelő alakulása, vagy a termelékenység állandó szem előtt tartása szempontjából. emiatt is szükséges a vezetőség megfelelő szakmai ösz- szetétele. Természetesen itt most nem a műszaki és adminisztratív dolgozók — sajnos, nagyon sok helyen tapasztalható —- ellentétéről vaw ,sző, hanem .ártól, hogy eredményesebb lenne a szövetkezet egész működését és gazdálkodását átfogó, irányító két vezető testület munkája akkor, ha abban nemcsak műszaki, hanem pénzügyi és számviteli szakemberek is tevékenykednének. Egyes szövetkezetek olyan formán oldották meg a vezetés „hatékonyságát”. hogy a szövetkezet dolgozói által megválasztott, azok bizalmát élvező vezetőség ülésein, mint meghívott jelen van a szöAz állatbarátok napról napra növekvő táborának két könyvvel kedveskedik a Natura. Manfred Koch—Kosterlitz: Négyszáz tanács kutyakedvelőknek című könyve második kiadásban jelent meg. A kezdők számára alapvető ez a könyv, nemcsak a kutya természetére, nevelésének, tartásának szükségleteire, kiképzésének és tenyésztésének legcélszerűbb módozataira vonatkozik a 400 tanács, hanem arra is választ ad, hogy ki-ki a körűimétisztségről vetkezet párttitkára, főkönyvelője, műszaki és személyzeti vezetője. A felsoroltak aktív jelenléte, a különféle javaslatokon keresztül lényegesen emelte a politikai és gazdasági döntések színvonalát. Egészséges, jó szemléletre vall e megoldás, hiszen a vezetőség élvezi a szövetkezet tagságának bizalmát — mint választott bizottság — szakmailag pedig e ki- bővített testület a szövetkezet fejlődésének egyik biztosítéka. • Sajnos, olyan esetek is előfordulnak — igaz, nagyon kevés —, hogy a vezetőség és a különféle szövetkezeti bizottságok az igényeknek nem tudnak eleget tenni, csak „látszat” szerepük van, mivel jogaikkal nem tudnak élni, mert a szövetkezet elnöke megkérdezésük nélkül dönt lényeges, a szövetkezet gazdálkodását befolyásoló dolgokról. Véleményüket észrevételüket figyelmen kívül hagyva határoz, vagy döntéséről csak utólag tájékoztatja a vezetőség többi tagját. Előfordul azonban olyan eset is, amikor az elnök magára maradva, kénytelen egy személyben dönteni és irányítani, mivel a vezető tisztségviselők pusztán társadalmi rangnak tekintik tisztségüket. mely különösebb szakértelmet nem kíván, illetve a gazdálkodásra irányuló munkájuk nem terjed túl a társadalmi tulajdon általános védelmén. A szövetkezeti nődolgozók funkcióba állításáról lesújtó képet nyújt az a tény, hogy a vizsgált szövetkezetek esetében 116 vár lasztott tisztségviselő közül mindössze két nő volt vezetőségi tag. A nők szövetkezetben betöltött tisztsége — pár kivételtől eltekintve — csupán a nőbizottságra korlátozódik. A nődolgozók tisztségekben való számbeli előretörése esetén a számviteli szakemberek aránya is lényegesen javulna, hiszen köztudott, hogy a számviteli-adminiszt- ratív dolgozók 99 százaléka nő. 9 E pár gondolat erejéig érzékeltetett hiányosságok kiküszöbölésére. a tisztségviselők választásáig még van idő. Az észrevételek indokoltságait, —aktualitását pedig a szövetkezetekről111 szóló 1971. évi III. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet 4. paragrafusa adja meg, amikor kimondja: „törekedni kell arra, hogy e szervekben (vezetőség és felügyelő bizottság) a tagság egyes rétegei lehetőleg arányos képviselethez jussanak.’’ Szabó Tamás, a PM megyei bevételi hivatalának revizora nyeihez képest milyen fajtát válasszon magának, mit kell és mit szabad elvárnia a környezetébe kerülő kis állattól. A könyv megismerteti az olvasót az állattartás nehézségeivel, kötelezettségeivel és gondjaival, nem titkolva, hogy a kutyatartás öröme áldozattal is jár. Vnterjú állatokkal a címe a másik Natura-kiadványnak. Humor, az élővilága szerkezete keveredik ebben a könyvben a legrokonszenvesebb ismeretterjesztéssel. Négyszáz tanács kutyakedvelőknek — második kiadásban JA Edit arra ébredt, hogy csa- * " pódott az ajtó. Gyorsan magára rántotta a paplant. Frank már ott állt mellette. — Nagyon jót aludhattál. Egészen ki van pihenve az arcod. — Hány óra? — kérdezte Edit. — Fél hét. — Most mi lesz? — Hát az, amit megbeszéltünk. Megfürdesz, felöltözöl, és elmegyünk ki Hűvösvölgybe lejelentkezni Elvira néninél. összenevettek. — Telefonon is felhívhatnám... Azt mondanám neki, hogy most érkeztünk, és hogy elmegyünk először megvacsorázni. Úgyhogy csak éjfélre várjon bennünket. — Nem rossz ötlet. Ráadásul kényelmesebb. Szerencsére Elvira néni nem volt gyanakvó természetű. Mindent elhitt, az első szótól az utolsóig! — De éjfélre pontosan itt légy!' Anyád külön írt, hogy nagyon vigyázzak rád. A bőséges vacsora .kissé elbá- gyasztotta őket. Nehéz, vörös bort ittak a sülthöz, majd később hallgattak egy sort. A zenekar diszkréten játszott a sarokban. Korán volt még; a szalonzene ideje. Edit megsimogatta Frank kezét. — És most mi lesz? — Hogyhogy mi lesz? — Hát velünk ... Tudod, olyan szépen indult az egész. Olyan olajozottan, olyan tökéletesen klappolt eddig benne minden ... — No és? — mosolygott el a férfi. — Ha eddig így volt, akkor majd ezután is így lesz. A lány maga elé nézett. ,— Nem egészen. Te ugyanis visszamész Spanyolországba, én pedig itt maradok. Majd kis szünet után: — Tényleg, mikor indulsz vissza? Olyan sok minden történt velünk az elmúlt napokban, hogy ezt egészen elfelejtettem tőled megkérdezni. Frank némi gondolkodás után felelt: — A tervek szerint, ha nem jön közbe semmi, hétfőhöz egy hétre. — Ez tehát azt jelenti, hogy egy hetünk van még, együtt... Majd amikor a férfi nem felelt: — És mikor jössz megint Magyarországra? Vagy eljössz még ide egyáltalán valaha is az életben ?... De legalább egy képeslapot írsz majd azért, ugye? ... Frank most két tenyere közé fogta a kezét, úgy simogatta: — Nézd, nem olyan egyszerű ilyen dolgokról beszélni. Az tény, hogy te nagyon megtetszettél nekem. Ez a mostani délután pedig kifejezetten boldoggá tett... De azt neked is meg kell értened, hogy nem lenne helyes elhamarkodni a dolgot... — Hogy érted ezt? — Hát például úgy, hogy igen nagy közöttünk 'a korkülönbség. Huszonnégy év ... — Mit számít az! — vágta közbe kissé indulatosan a lány. ... Mondod most. De mi van akkor, ha néhány hét múlva kiderül, hogy számít? Hogy nagyon sokat is számít? Most szembenéztek egymással. — Beszélj nyíltan. Mit akarsz ezzel mondani! — Azt, hogy ótt kint nagyon magányos vagyok. És hogy én szívesen elvennélek téged fe- léségül. Csakhogy nem szeretném, ha végül rossz vége lenne a dolognak. Téged is, magamat is meg szeretnélek tehát kimélni egy kínos csalódástól. — Tehát? — Várjunk. — Meddig? — Ameddig teljesen tisztába nem jössz az irántam való érzelmeiddel. — És mit gondosz, mennyi időre van nekem ehhez szükségem? — Hát legalább annyira, amennyi a legközelebbi látogatásomig eltelik. , — Két év? Három? Esetleg tíz? , — Nem egészen. Mondjuk például karácsonyig. A feszültség, ami eddig ott vibrált közöttük, most egyszeriben eltűnt, nyomtalanul fölszívódott. — Csókolj meg — mondta a lány. — Itt, mindenki előtt? — Éppen azért. Aztán pezsgőt kért. — Elvégre, ha jól meggondolom, ettől a pillanattól kezdve félig-meddig már jegyeseknek számítunk... Vagy netán nem lenne igazam? ... — De igen. Ezért aztán elhatározták, hogy mielőtt kikocsikáznának Elvira nénihez, a Hűvösvölgybe, még visszamennek a szállodába. — Elvégre olyan korán van még, hogy na — mondta Edit. S még tényleg igen korán volt. (Folytatjuk)
