Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

1973.december 28. • PETŐFI NÉPE • 3 ■iiiiiill Bőséges ajándékcsomag A RÁDIÓ MELLETT Karácsony görkorcsolyával Hasznos és szép kiadványok Festmények, városképek 1974-es naptárakon A szokásos karácsonyi körkérdések során tőlem sajnos senki sem tudakolta, hogy van-e valamilyen különleges kívánságom. Feltétlenül azt kértem volna, hogy az ünnep utáni Képernyő terjedelme többszöröse legyen a szokásosnak. A bőség zavará­val küszködve igyekezem mondandómat a megszabott helyre beszorítani, elrendezni. A szerkesztők dicséretével kez­dem. Ügyeltek az arányokra, a zené® műsorok és a prózai mű­vek elhelyezésére, a gyerekekre, felnőttekre, jól vegyítették a vi­dámságot, a felszabadult derűt és-vá magvas, súlyos gondolato­kat. Sokféle műfajban szórakoz­tatták a milliós közönséget, vál­tozatosan, felhasználták a leg­különbözőbb kifejezési formákat; mégis egységesnek éreztük a három napot, „összeállt a kará­csonyi program. Nagyszerű ötletnek bizonyult az,,.És mégis mozog a föld” be­mutatása, a három rész. időzí­tése. A nézők nem szeretik a túlságos elaprózást, mert mire beleélnék magukat a történet­be, már megjelenik a felirat: „a legközelebbi részt...” A Jókai­­műből készült film tagolása mintaszerű volt. A kiegyezés* utáni felpezsaüiés éveiben, amikor „ahogy a költő megálmodó: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szel­lemek” írta a legtermékenyebb magyar író aranykorszakának időtálló remekét. Nyughatatlan emberekre emlékezik, ifjúkori példaképekre és társakra, kik a földnek ezt a kis darabját, Ma­gyarországot akarták megmozdí­tani; a nagy reformkorszak le­gendáját formálta elapadhatat­­lan mesélőkedvvel. Nemzet­építő erényeket, és tragédiákkal fenyegető vétkeket testesítenek meg a hősök, a főbb szereplők. Kapás Dezső, Szántó Erika ea Hajdúfy Miklós úgy gombolyí­totta erős sodrású cselekmény­­nyé a regény szét-szétszaladó szálait, hogy egy pillanatra se érezzük az elhagyott epizódok hiányát. Hatásos jelenet az „ere­deti” regényben Csollán Berci és a világszép Katinka tizenhárom év utáni törvényparancsolta ta­lálkozója és a delnő bivaly-, sza­már- és ökörfogaton történő ha­zatranszponálása, Az első csa­csin cigánygyerek fújta a posta­­marsot Buda és Pest legelőke­lőbb utcáin. Tíz forgatókönyv^ író, rendező közül talán egy te­kintene el ettől a vidám menet beillesztésétől, fényképezésétől. Szerencsére az említettek ki­hagyták az önmagában szerfö­lött mulatságos, ám Jenőy Kál­mán sorsát, egyéniségét nem be­folyásoló, az ügy lényegét te­kintve érdektelen sztorit. Csak a példa kedvéért említettem ezt az epizódot, tucatnyira hivatkoz­hatnék az utóbbi évek egyik legjobb tévéfeldolgozását mél­tatva. Kit dicsérjünk a színészek közül lelkesebben? A szűksza­vúságában félelgnetes Dayka Margitot, Latinovits Zoltánt, „az igazi magyar urat”, vagy Je­­nőynét (Sulyok Máriát) és uno­káját, Kálmánt (Kozák Andrást) méltassuk? Torna nek Nándor fiskálisa egy nagy művész re­meklése ... Sík Igor operatőr is megtalál­ta az És mégis mozog a föld tévéváltozatának a stílusát. A jobbnál jobb gyerekműso­rok közül A palacsintás király című, kédves ötletekkel színesí­tett, üde és tanulságos meséjé­ről. a Hat medve és a. bohóc című csehszlovák film harsány humoráról mindenképpen szólni kell. Másodszor láthattuk mindkét útifilmet. A jó, igazán értékes alkotások jellemzője, hogy ilyen­kor az ember újabb kitűnő fel­vételeket, rendezői „fogásokat” vesz észre. Most is így történt Thor Heyerdahl expedíciója az emberi kitartás, szolidaritás, le­leményesség eposza. Vitár Ró­bert szerkesztő-riporter Japánban jártunk című riportfilmje is jó­val többet adott a szokványos­nál. A karácsonyesti IX. szimfó­nia azok számára is remélhe­tően maradandó élményt jelen­tett, akik máskor elcsavarják a rádiót, ha Beethoven vagy más klasszikus zeneszerző nevét hall­ják. (Külön cikket érdemelne a zenei osztály ünnepi ajándék­­csomagja.) A „keserűről” sem illik hall­gatni. Az Arany páva II. közép­döntője azt látszik igazolni, hogy a rosszul megválasztott keret, forma évszázados értékek csil­logását is halványíthatja. Hány­szor írtuk már, hogy a népdalo­kat és a népi előadókat hiba úgy egymásnak ereszteni a csil­logó porondon, mint a táncdalo­kat és a könnyű műfaj sztárjait. A Tavaszi szél vizet áraszt, meg a Zöld erdők harmatját soha­sem lesz „versenyprogram”. Már-már hagyománynak érez­hetjük, hogy a karácsonyi ün­nepeken felvonulnak a királyok, hercegek, grófok a képernyőre. Nyilván a véletlen hozza így, de azért jövőre jó lenne csök­kenteni a számukat. Volt most is palacsintás király, császár, herceg szép számmal. Végül lokálpatrióta büszkeség­gel hadd örvendezzünk a tisza­­újfalui Bársony Mihály kitűnő teljesítményének, a Tükrösben szereplő homokmégy i asszonypk tortakészítő leleményességének. A háromnapos műsorban öröm­mel fedeztük fel a képernyőn a megyénkbeli színészele közül Gumik Ilonát, Sárosi Gábort, Szakács Esztert. Heltai Nándor Ezúttal a lábam viselte meg a háromnapos karácsonyi ün­nepet. Ennek pedig nem a megelőző bevásárlás, sorban állás volt az oka, hanem a rádió és a televí­zió. Igen, ez a két önző lakó­társam, akik csak annyi szabad időt hagytak, amíg elfogyasz­tottam az ünnepre kijelölt mennyiségű kocsonyát, pulyka­húst, disznócsülköt — aztán ma­gukhoz láncoltak könyörtelenig. Hűtlen lennék a valósághoz, ha eltitkolnám, hogy ennék a rabságnak voltak kellemes per­cei. sőt órái is. Nem gondolok hát rossz szívvel sem a rádióm, sem a tévére; eredendően elné­ző vagyok, csak a lábam fájla­lom a három nap után. Az egy percig sem vitás, hogy Péter és Pál összefér ,a naptár­ban, és az sem, hogy a tele­vízió és a rádió ugyanabban a szobában egyidőben nem be­­széJihet. Választhattam tehát, vagy nézem a tévét vagy hall­gatom a rádiót. És ez volt a nehéz feladat. Mert módfelett érdekelt pél­dául az Arany páva középdöntő­je is, meg a budai Korona cuk­rászdából közvetített irodalmi összeállítás is. A baj ott kez­dődött, hogy a két műsor java­része egyidőben játszódott. Kez­dődött az ingajárat: egy népdal a kisszobában, három perc Ka­rinthy Ferenccel a nagy szobá­ban. Egy másik alkalommal pe­dig meghallgattam Csanádi Im­re egy versét a tévében, majd fölpattanok a székből, irány a rádió, fülelem Tömörkény Ist­ván írását. Közben lemaradtam Danteről és Velazquezről, de gyönyörködöm pár pillanatig Toulouse-Lautrec-ben, futás a másik szobába, sajna, elmulasz­tottam Sánta Ferenc néhány mondatát... Szóval ezért fájdult meg a lábam. Jövő karácsonyra leg­alább egy görkorcsolyát veszek a rádió és a tévé közti közle­kedéshez. Egyébként tetszett a rádió ün­nepi műsora. ízléssel válogatott versek, rádiószínházi bemutatók, figyelmet felkeltő riportok, ze­nei összeállítások kerültek az ünnepi „asztalra”, Csak a vá­lasztás ne lenne ennyire ne­héz ... Kontra György Szombattól közlekedik a kis földalatti A millenniumi földalatti vasutat 29-én adják át rendel­tetésének. Üj végállomását a Kacsóh Pongrác útnál alakítot­ták ki, s meghosszabbított út­vonalán a Széchenyi fürdőnél létesítettek új megállót. A pá­lyaépítéssel, illetve -korszerűsí­téssel egyidejűleg az alagútban jobbirányú közlekedést, valósí­tottak meg A kis földalatti ko­csiparkját teljesen kicserélték. A Ganz-MÁVAG gyártotta vonatok elődjeiknél kényelmesebbek, tá­gasabbak, s nagyobb befogadó­­képességűek. Csaknem másfél­szer annyi utas fér fel az új sze­relvényekre, mint a régiekre. Egymásba kapaszkodva futnak a napok. Észre sem vesszük, hogy elmúlt egy hét, egy hónap. Ha valaha, hát napjainkban érvényes az a megállapítás, hogy az idő pénz, egészen pontosan szólván: érték. A mind bonyolultabb létviszonyok között egyre fontosabbá válik az időtényező. Hajdanán a csillagok állása, a nap égi útjának követése elegendő támpont volt a tájékozódáshoz. Most sokan percekre beoszt­ják idejüket, hoszabb időre kidolgozzák prog­ramjukat. Ilyenkor, december végén, amikor az óév már búcsúzkodik, érthetően nagy keletje van az új esztendő pontos rendjét, „beosztását”, az ünnepek elhelyezkedését tartalmazó kiadvá­nyoknak. Megtudtam Varga Andrástól, a Papír- és Irodaszer Értékesí­tő Vállalat megyei lerakatának az igazgatójától, hogy 21 ezer példányban harminchat féle zsebnaptárt kaptak. Az irodai naptárakból 29 ezret szállítottak az üzletekbe. Több vállalat kü­lön is meglepte dolgozóit, ügy­feleit valamilyen naptárral. • Vaszary Já­nos: Női portré. • Keresett a városképet be­mutató asztali naptár is. i * i • t i K 15 29 Sz 2 16 30 Cs 3 17 31 P 4 18 Sz 5 19 H 7 21 K 8 22 Sz 9 23 Cs 10 24 P 1! 25 Sz 12 26 H 14 28 A napok, hónapok rendjét tar­talmazó nyomtatvány szükséges, nélkülözhetetlen segédeszköz ügyeink intézésében. Mivel sű­rűn látjuk a birtokunkban, szo­bánkban levő naptárt, joggal igényeljük, hogy ne csak prak­tikus, hanem szép is legyen. A környezetünkhöz tartozik, hatás­sal van ránk. A hasznosságot és az esztéti­kumot igyekeznek ötvözni a Képzőművészeti Kiadó Vállalat naptárai. Évről évre növekszik irántuk az érdeklődés. Állandóan gazdagodik a vá­laszték és — ha kis mértékben is — emelkedik a példányszám. Egyik-másik kiadvány valóságos nyomdai remeklés. Érdemes ér­vényessége lejártával is meg­őrizni. A naptárgyűjtés nemes szenvedély. Vannak olyan laká­sok, amelyekben a naptárakon látható reprodukciók az egyedü­li képzőművészeti alkotások. Kelendőek voltak az asztali naptárak. A városképeket be­mutató fajtából ezerkétszáz da­rab került a Bács-Kiskun me­gyei üzletekbe. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a Czóbel Béla munkásságát pompásan kivitele­zett nyomatokon érzékeltető, az idős mester újabb munkáit és néhány régebbi alkotását fel­idéző falinaptár iránt. Már de­cember elején elfogyott vala­mennyi példány. Jó ötletnek bi­zonyult a hazai népviseletek és a régi magyar várak ismerte­tése. Kedveltek a Ms alakú állónaptárak. „Használat után” az egyes hónapokat díszítő ké­pek . levelezőlapként is haszno­síthatók. 1974-ben egy szép Vaszary János-sorozat segíti a képzőművészeti ízlésfejlesztést, tájékoztat és gyönyörködtet. Naptárakról szólván tudást gyarapító szerepükről sem hall­gathatunk. 1974-ben a régi Bu­dapestet idéző asztali naptár minden tekintetben sikerült munka. Nincs helyünk valamennyi naptártípus felsorolására, vagy vázlatos ismertetésére, összege­zésként megállapítható, hogy a kiadók érdekes, bőséges válasz­tékról gondoskodtak. A nyomdai kivitelezés miatt sem panasz­kodhatunk. A szakemberek még­is úgy látják, hogy csak újabb erőfeszítésekkel tarthatja meg a magyar naptárkiadás a nemzet­közi piacon kivívott jó hírét. Célszerű lenne modernebb for­mákkal kísérletezni, jobban M- használni a korszerű nyomda­­technika vívmányait. Heltai Nándor Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat létesítettek A művelődésügyi miniszter a pálya­kezdő fiatal íróit. költők, kritikusok Bzámáina „Mó-;cz zsigmond irodalmi ösztöndíjat” létesített. Az öszitöndíj célja: hozy a pályakezdő íróknak, köJitőtoiek, kritikusoknak: segítséget nyújtson a szocializmust építő társa­dalom miméi mélyéhb.alflposabb meg­ismerésiéhez, és; kedvező feltéteteket teremtsen a művészileg magas szín­vonalú, szocialista szellemiségű alko­tói tevékenységhez. Az ösztöndíj egy év tartamára szól, összege havonta háromezer forint, amely több személynek megosztva is adomány ózható. Az ösztöndíjban 35 évesnél fiaitaatabto fródc részesíthetők, a ki kinek a megjelent művei megfelelő tehetségről és a szocializmus iránti elkötelezettségről tesznek bizonyságot. Nem részesülhet ismételten ösztön­díjban az a felt ételeknek egyéb­ként. me-felelő tró —. aki egy évig már a teljes összegű, háromezer fo­rintos' ösztöndíjat élvezte. Az ösztöntHi odaítélésénél előnyben részesülnék azok az Írók, akik vállal­ják, hogy huzamosabb időn keresztül részt vesznek — ültetve, akik részt vettek — a term«őm.unkóban, és ta­pasztalataikat, élményeiket szépülöd, vagy közvetlen vaióságfeltáró (riport, szociográfia, tanulmány stb.) műfaj­ban folyamatosan fel kívánják dol­gozni. Előnyt élveznek azok is. akik olyan művön dolgoznak, amely a szo­cialista társadalom alapvető osztályai­nak életproblémáit ábrázolja és ehhez további anyaggyűjtésre, vagy anyagi gondoktól mentes alkotói feltételekre van szükség. Az ösztöndíjat közvetlen pályázat­­t-'l vagy a Magyar írók Szövetsége KKSZ-alapszervezeténelk, a fiatal írók JAzmef Atti’a-lcöre vezetőségének és az irodalmi folyóiratok szerkesztősé­geinek javaslat- alapján adományoz­zák. Megvonható az ösztöndíj, ha az ösztöndíjas nem tesz eleget vállalt kö­telezettségének, vagy erkölcsi-politi­kai magatartása erre érdemtelenné teszi. A Méricz Zelgmond-ösztöndij adományozásáról’ esetleges megvoná­sáról a bíráló bizottság határoz, mely­nek határozata a művelődésügyi mi­niszter jóváhagyásával lép hatályba. A pályázók é® a javasolt jelöltek munkaprogramot kötelesek benyújtani a bíráló bizottsághoz, és teljesítésé­ről kötelesek beszámolni a bizottság­nak. A bíráló bizottság elnökét és taglalt a művelődésügyi miniszter ne­vezi ki. Az adminisztrációs feladato­kat a Maevar Népkűztámas'1 - Művé­szeti Alapja látja el. A pályázatokat és javaslatokat a Művelődésügyi Mi­nisztérium irodalmi osztályához kell . benyújtani. Az ösz-an/Hi adományozása első al­kalommal 19T4. január l-től történik, (MTI) (2) Mindehhez egy nagyon szé­pen megmunkált, mélybamára pácolt falépcső vezetett fel a föld­szintről. Igen masszív építmény volt. nem nyikkant az egyet se, akármilyen súlyú ember lépett is bármelyik fokára. Suhant haza az ifjú, szívében a náz már-már aranyba foglalt képével, és fejében a kiegészítő ötlettel, amely nem volt más, mint a teniszpálya, valamint az úszómedence. Útközben lázasan dolgozott fan­táziája. minek következtében a terv mindjobban kiterebélvese­­dett. Nem egy ilyen házat kell építeni hanem egy egész utcányit belőlük. ■ A város ezzej oéldát mutathat­na, nemcsak a szomszéd helysé­geknek. hanem az egész ország­nak. Sőt az egész kontinensen jól reprezentálhatná, hogy nem ab­rakadabra, hanem nagyon is tény az a bizonyos sokat emlegetett szittya kultúrfölény. Ráadásul ezzel méltó lakáshoz — vagy nyári lakáshoz — jutná­nak a város előkelőségei is — tet­te hozzá gondolatban. Mert ha még az előbb leírt mérvű távol­ságokba ragadta is el fantázia, egy bizonyos határon túl csak föl­támadt benne a Béládi-menril.itás. A polgármester-apa látott némi realitást az ötletben. A terv két­ségkívül újszerűnek tetszett, amellett voltak olyan vonatkozá­sai is, amelyek az erkölcsi siker mellett némi anyagi haszonnal is kecsegtettek. De a szenátorokat előbb meg kellett puhítani ahhoz, hogy sza­vazásra bocsáthassa. Az idősb. Béládi először tehát azt vette számba a városatyák közül kik azok. aMk ilyen vagy olyan módon szerepet kaphatnak az építkezésben. Elég tekintélyes volt a számuk. A kultúrtanácsno­­ki ötlet ezzel lényegében a meg­valósulás útjára lépett. Persze előbb még kellett valami támogatást szerezni a kormány­tól is. Az ifiú kultúrtanácsnok nem mindig egyenes logikai vonalú indoklásai során előszeretettel is­mételgette a szittya kultúrfölény­­kifeiezést. Nem rossz. Hiszen az országban már a verebek is csiripelték, hogy a kultúrfölény nagy aposto­llá, Klebelsberg Kunó gróf. val­lás- és közoktatásügyi miniszter gyengéd érzelmekkel viseltetik a város iránt. Persze ..Klébi” azért megkér­dezte a kihallgatásra jelentkezett Béláditól: — No és mondd csak, kérlekalássan. mi ebben az egész vállalkozásban a kultúra? Mire a polgármester ravaszul azt kezdte fejtegetni, hogy az európai látvány, amit ez az utca­együttes a városba látogató hazai és külföldi vendégeknek nyújtani fog. — Ezzel mintegy példát sta­tuálunk kegyelmes uram. Hogy a városképek tekintetében is benne vagyunk a nyugati kultúrkörben. Nem volt éppen átütő ereiű ér­velés, azt meg kell hagyni. De „Klébi’’ azért adott pénzt. Ha nem is annyit, amennyit kértek tőle — annyit sose adott —. de elég tekintélyes summát. (Mint­hogy Béládi jól ismerte ezt a szo­kását, kétszer annyit kért. mint amennyit kapni remélt. így aztán végül mindkét fél elégedett lehe­tett.) Igaz, a város által megszava­zott összeg, valamint a kormány­támogatás még mindig nem futot­ta a tervezett kiadásokat, de a pillanatnyi deficittől a polgár­­mester egyáltalán nem ijedt meg. Az volt az elve, hogy majd me­net közben kialakulnak a dolgok, és végül minden elrendeződik. Az építkezés úgy indult, mint minden nagyobb vállalkozás eb­ben a korszakban. Az első pilla­nattól kezdve körülgomolyogta a panama felhője. Ez azonban még nem lett volna olyan nagy baj. Főképp azért nem. mert a ravasz Béládi jó erő­sen markában tartotta a szálakat. Sőt. Sikerült a városi bérletek az évi megváltási árát is följebb srófolnia Csakhogy még így sem volt elég a pénz. Minthogy az építkezés nem állhatott le, gyor­san szerezni kellett valahonnan. Utólag egyáltalán nem tudták kideríteni kinek volt az ötlete, hogy csípjék le annak az összeg­nek a feléit amit a Népjóléti Mi­nisztérium utalt át a városnak a közsegélyesek ellátására. Valószí­nűleg Béládié. De ő később úgy tett, mintha soha nem hallott volna a dologról. Mindenesetre le­csípték. Nem is a felét. Annál va­lamivel többet. Szokásos, a városok financiális gyakorlatában ..bevett’’ manipulá­ció volt ez. amely fölött úgyszól­ván minden esetben szemet huny­tak. S itt sem lett volna semmi baj. ha nem a ..Klébi” által ked­velt és asvonszubvencionált hely­ségről van szó. Csak egy stréber tisztviselő kel­lett hozzá, aki besúgta a Népjó­léti Minisztériumban a Béládiék keresztülvitte tranzakciót, és Vass József, a minisztérium gazdája — egyben állandó miniszterelnök­­helvettes — azonnvomban felvil­­lanyozódott. Sőt rögvest szigorú vizsgálatot is indított. Tán megszállta volna az igaz­ságkeresés ördöge? Dehogy! Egy­szerűen csak borsot akart tömi Klebelsberg orra alá. Évek óta ádázul intrikáltak Ugyanis egy­más ellen. S ha Vass Józsefnek sikerült is a hatalom magasabb polcaira kapaszkodnia, ellenfele mindig éreztette vele vitathatat­lan szellemi fölényét. „Klébi” persze azonnal átlátott a szitán, és közismert agyafúrt­ságának minden eszközét felvo­nultatta védencei érdekében — állítólag a kormányzónál is eljárt ebben az ügyben —, mégis csak részleges sikert tudott elemi. Megmentette ugyan Béládiékat. Ami gyakorlatilag annyit jelení­tett. hogy nerrj indult fegyelmi a városi adminisztráció ellen a köz­­segélyeseknek szánt pénzösszeg önkényes megbírálás-*. miatt S nem iártik utána az illetékes szervek azoknak a panamáknak sem, amelyek ezt a különös vál­lalkozást — mint említettük — az első pillanattól kezdve sötéten gomolygó felhőként körülleng­ték. A botrány elkerülése érdekében viszont a házak nem maradhat­tak városi tulajdonban. így nem költözhettek be falaik közé a ve­zető tisztségviselők sem. Hanem értékesíteni kellett őket. — Ez volt a büntetlenség ára. Nomeg persze az átadásra terve­zett díszünnepség is elmaradt. A hat házra, ha nem is köny­­nyen, de azért végül akadt vevő. Az elsőt — mintegy porhintésül — Béládi egyik tehetős földbirto­kos rokona vette meg. A másodi­kat. harmadikat negyediket egy gyáros, egy nagykereskedő, illet­ve egy fuvarozási vállalkozó. Az ötödiket dr. Blau Henrik főorvos. A hatodikat pedig egy pesti új­gazdag — a babájának. Hej micsoda élet folyt itt’ (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom