Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-28 / 302. szám
4 • PETŐFI NÉPE © 1913. december 28. I Válaszolnak az illetékesek Villamosítják Bocsa III. kerüle Lapunk október 11-d számának Olvasóinké a szó rovatában jelent meg a Huszonöt család villanyt kér! című levél. írója, a Bacsón lakó Molnár István szóvá tette: a III. kerületi tanyák elektromosenergia-hálózatba történő bekapcsolásának ügye régóta egy helyben topog, jóllehet a családok vállalták a kivitelezési költségek fedezését. A nehézségek azzal kezdődtek, hogy a . DEM ASZ területileg illetékes kirendeltségével nem sikerült egyezségre jutniuk a hálózatbővítés, valamint az egyéb szerelési munkával kapcsolatban. Kedvező pénzügyi feltételeket szabott azonban egy kisiparos — tanácsára az érdekeltek beszerezték a mintegy 4 kilométernyi hálózat kiépítéséhez szükséges vezetéket és a tartóoszlopokat — ő viszont engedély hiányában nem valósíthatta meg a villamosítási tervet. A panaszra írásos választ juttatott el szerkesztőségünkhöz a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Kiskőrösi Járási Hivatalának osztáy vezető je, Leb evits Károly. Tájékoztatása szerint olvasónk joggal vetette papírra gondjait. A hatóság vizsgálata során ugyanis kiderítette, hogy a hu-Ismét több a pad a kecskeméti Gondoljanak az öregekre is ... címmel november 1-i ugyanezen összeállításunkban közöltük Botfalusi Mártonná kecskeméti lakos sorait. Olvasónk azt kifogásolta, hogy a megyeszékhely központi postahivatalában gyakorta kell sokáig — olykor másfél óráig is — ott tartózkodniuk a levélküldeményeiket feladni — csekkjeiket befizetni, vagy éppen interurbán telefonálni szándékozóknak — köztük az idős embereknek —■, akik toporogni kénytelenek, mert a padok zömét nemrég eltávolították a helyiségből. A kevésbé fáradtságos szoiiöt család .tanyavillamosítási célból összegyűjtött pénze hoszszú ideig felhasználatlanul hevert a helyi tanács, illetve takarékszövetkezet számláján. Mindennek egyik Oka volt az áramszolgáltató vállalat úgynevezett árajánlata, amely túlságosan magas összegben határozta meg a kivitelezés költségét. Nem segíthetett a helyzeten a már említett villanyszerelő sem, akitől az érvényes iparigazolványa hiányában tagadták meg a hálózatbővítési terv megvalósításához szükséges engedély kiadását. Ezek után indokolttá vált felvenni a kapcsolatot újabb kivitelezővel. A vele való tárgyalás eredményesen végződött, mégpedig úgyannyira, hogy a kivitelezési dokumentációt igen hamar elkészítette, s azt felterjesztette a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat szegedi központjába. Ott november 12-én hagyták jóvá á tervet, amelyet már a kivitelező kézhez is kapott, s annak birtokában megkezdte nagyszabású munkáját. A tanácsi értesítés végezetül közli: mos már minden remény megvan arra, hogy a Bocsa III. kerületében lakó tanyasi családoknál rövidesen kigyulladjon a villany. nagypostán várakozás feltételeit legalább az öregekre való tekintettel kellene biztosítaniuk az illetékeseknek — zárult e gondolattal a panasz. Az ügyben a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője dr. Hódi István kereste fel lapunkat. Mint levelében írta, a reklamáció megfelelt a valóságnak, ezért intézkedett, hogy a kecskeméti 1-es számú postahivatalban az eddiginél több padot helyezzenek el. Ezek után tehát az ügyfelek kényelmesebb körülmények közepette várakozhatnak mint előbb, ha torlódás miatt lassabban kerül rájuk a sor. Kéményseprői díjat negyedévenként kell fizetni Varga Jenő izsáki olvasónk a Díjbeszedés megfélemlítéssel? című, november 23-i lapszámunkban nyilvánosságra hozott levelében bírálta a kéményseprőket, akik több esetben már januárban, vagy februárban felszólították a lakástulajdonosokat, hogy fizessék ki a kémények tisztításáért számlázott egész évi összeget. Sokan rendezték egyszerre tartozásaikat, mások viszont — főleg a kispénzű nyugdíjasok és a nehéz anyagi körülmények között élő családok — képtelenek voltak követni e gyakorlatot, s csupán néhány hónapi fizetési kötelezettségeiknek tettek eleget. Velük szemben sértően léptek fel az említett dolgozók, s hatóságosdira emlékeztető módon helyeztek kilátásba szankciókat. A panaszra a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Cserép-Ad már vizet az ejektoros kút November 24-én adtuk közre a Kút van, víz nincs című levelet. Ebben Székely Jánosné jánoshalmi lakos amiatt panaszkodott, hogy a környéki lakosság jelentős társadalmi munkája és pénzbeli hozzájárulása révén közművesített Achim András utcában felszerelt közkút kezdettől fogva eléggé szűkösen adta az ivóvizet, majd véglegesen felmondta a szolgálatot. Az érdemi intézkedés tavaly nyár óta várat magára A bíráló sorokra írásban válaszolt az illetékes, a Dél-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Többek között arról tájékoztatott, hogy olvasónk észrevétele megfelelt a valóságnak, ugyanis a szóbanforgó utca" 49. számú kályhaépítő Vállalat igazgatója, Biróczi Gyula írásban válaszolt. Közléséből megtudtuk, hogy a helyszíni kivizsgálás során olvasónk megismételte korábbi véleményét, miszerint nem tartja helyesnek ^ szóbanforgó összeg előre fizetését, vagyis az el nem végzett munka díjazását. Ezekután megtekinthette a 19/1970. (IX. 5.) EVM. számú rendelet 14. paragrafusát, amely világosan kimondja: a kéményseprési díjat naptári negyedévenként előre köteles fizetni a lakástulajdonos. A jogszabállyal kapcsolatban megjegyezte a Vállalat vezetője, hogy csak a nehéz szociális körülmények közepette élő családoknál engedélyezhető a díj utólagos megfizetésének kedvezménye. És még valamiről informált : pénzbékasszírozási ügyben még egyszer sem kellett behajtási eljárást kezdeményezni a fizetésre kötelezettekkel szemhen. ház előtti ejektoros kút hosszabb ideig volt üzemképtelen. Kijavítására intézkedés történt. A munka néhány nappal ezelőtt be is fejeződött, s azóta használható a kút, bőséggel „méri” az egészséges, tiszta ivóvizet A vízmű befejezésül megnyugtatta szerkesztőségünket, hogy a jövőben hasonló sajnálatos eset nem fordul elő. A szerk. megjegyzése: E kútügyben már többször reklamáltak az utcabeliek, sajnos hiába. A mi „közbenjárásunk” szerencsére eredményesnek bizonyult. De vajon feltétlen szükség volt mindehhez a megyei sajtóra? A válaszadást és a megfelelő következtetés levonását olvasóinkra bízzuk. Renáelet szabályozza az ifjúsági mozibérlet-akciét Ugyanezen rovatunkban adtunk helyet Némedi Varga Gyula Nem tudja a jobb kéz... című írásának. Kiskunfélegyházi olvasónk tollhegyre tűzte azt a gyakorlatot, miszerint számos film megtekintéséhez nem érvényesek az ifjúsági bérletek. De nem ritka eset, hogy az előadás felemelt helyáras. Minderre csak ráadás, hogy a legnagyobb érdeklődést kiváltó alkotásokról van szó. Nagyon felemás ez a helyzet: egyszer a bérletek előpyét propagálják, máskor pedig újabb belépődíjak megfizetésére kötelezik e biléták tulajdonosait is. A panaszra a Bács-Kiskun Szerkesztői üzenet „Egy lakos, akinek fáj az ízléstelenség” jelige, Kecskemét: kár, hogy nevét és pontos címét eltitkolta, emiatt sajnos nem áll módunkban foglalkozni a szermegyei Moe'eüzemi Vállalat igazgatója, Akucs László levélben válaszolt. Mint írta, az ifjúsági mozibérlet-akció — amely lehetővé teszi az eszmei-művészi értékekkel rendelkező filmek és a színvonalas szórakoztató alkotások kedvező áron történő megtekintését — a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának rendelete szabályozza. Ez utóbbi határozza meg egyebek között az ifjúsági bérletek árát, * az annak birtokában, valamint a csak külön belépődíj ellenében megtekinthető filmek jegyzékét. Gyakorlati tapasztalat, hogy a forgalomba kerülő filmek zömére érvényesek e bérletek. keszrtőségünkhöz küldött — városesztétikai gondokat taglaló, vagyis közérdekűnek minősülő-— írásos bejelentésével. Összeállította: Veiket Árpid A lakosság jobb ellátásáért A vágóhídon serény munka folyik. A kötényes, fehér sapkás mészárosok ügyes fogásókkal, szinte pillanatok alatt vetkőztetik ki bundájukból a pecsenyejuhokat. — Sietnünk kell, mert nemsokára jön a kamion, ami Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre viszi ez évi utolsó exportvágásunkat — mondja Faragó Károly^ a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ vágóhídjának . vezetője. Orbán János, a szövetkezet kereskedelmi főosztályvezetője . a pontosság kedvéért hozzáteszi, hogy a kivitelre történő vágás nem önálló vállalkozásuk, bérmunkában végzik a Gyapjú- és Textilforgalmi Vállalat megbízásából. A dolgozók persze azért büszkék lehetnek arra, hogy az NSZK-ba, Olaszországba, Kuvaitba, Líbiába eljutó, egészben hagyott gyönge húsú tejesbárányok és ízletes pecsenyejuhok az ő kezükből kerülnek ki. A holnap induló gép már a hetedik lesz az idén. ami Líbiában landol, 16 és fél tonna friss juhhússal a fedélzetén. Ha a birkákkal végeznek — mondja Faragó Károly —, továbbra ás szaporán kell forgatniuk a kést és a bárdot, hiszen itt a karácsony, szilveszter, újév. A szokásos heti 350—400 levágott sertés húsa, a napi 7—8 mázsa töltelékáru most bizonyára kevésnek bizonyulna. A szövetkezet 73 halasi és környékbeli üzletében ilyenkor az átlagosnál nagyobb a tőkehús, zsír, hurka, szalámi, kolbász és virsli kelendősége. A nemrég korszerűsített vágóhídon ütemesebben halad a munka, mondják a szakemberek, ami az új vágócsarnoknak, hűtőtárolónak és feldolgozó teremnek köszönhető. Négy milliójába került az ÁFÉSZ-nek ez a bővítés, de meg is lesz az eredménye. A tapasztalat szerint az eddigi 10—12 ezer helyett ezután 14—15 ezer sertést vághatnak évente a szövetkezet hentesei, s a hús egy részét fel is tudják dolgozni. — Honnan veszik ezt a rengeteg sertést? — kérdezem az elnöktől, Mészáros Imrétől. — Ezideág szerződéses alapon felvásárolt háztáji hízókkal láttuk el vágóhidunkat. Most megállapodást kötöttünk a jánoshalmai sertéskombináttaí, amelynek értelmében a jövő évtől — 3 ezer darabbal kezdve — onnan fedezzük szükségleteink egy részét. Együttműködésünk további elmélyülésének reményében egyezségünket azzal pecsételtük meg, hogy a tsz-közi társulás Is hozzájárult 400 ezer forinttal vágóhidunk megnagyobbításának költségeihez. — Milyen távlati tervekkel vágnak neki az új esztendőnek? — érdeklődöm a fogyasztási szövetkezet vezetőjétől. — Az a feladatunk, hogy Kiskunhalas és a környékbeli községek lakosságának mindennapi élelemszükségletét előteremtsük. Arra törekszünk, hogy boltjainkban mindig elegendő és jó minőségű áru legyen, s a választék is egyre bővüljön. Nem könnyű dolog azonban egy ilyen kiterjedt hálózatot fogyasztási cikkekkel kifogástalanul ellátni. Munkánk eredményességét erőteljesen befolyásolják a beszerzési lehetőségek, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy megpróbáljuk fokozatosan biztosabb alapokra helyezni kereskedelmi tevékenységünket: élelmiszeripart is teremtünk melléje. A jövőben több húst akarunk feldolgozni — a nyersanyagot ehhez már biztosítottuk —, a gyorsabb fogyasztásra szánt termékek mellett tartósított áruk előállítására is be akarunk rendezkedni. A meglevő savanyítóüzemünket — amely a város szükségletének 60—70 százalékát elégíti ki jelenleg —, és a sütőüzemünket szintén tovább szeretnénk fejleszteni. Mindezt azért tesszük, hogy a lakosság igényeit minél színvonalasabban elégíthessük ki az elkövetkező é;vekben. A. T. S. • Fehér zsákba csomagolt pecsenyejuhokat Tegzes Sándor , a hűtőbe viszi. • Benke Mihály a főzőüstből kiszedett kolbászt a füstöléshez készíti elő. (Pásztor Zoltán felvételei.) • A tsz-ekből beszállított tejesbárányokat a mér- I Böcskei Mihály, Horváth József és Suba György legkarámba rakják. a sertés ..félhúsokat” zsírtalanítja. Számvetés és előretekintés Termelőszövetkezetünkben hagyományai vannak a kertészeti és az ipari növények termesztésének. A kertészeti növényeket családi művelés keretében termesztjük. Az itt alkalmazott munkadíjazás és elosztási forma bevált Ennek, valamint a helyes árpolitikának eredménye, hogv a kertészeti kultúrák terméshozama megfelelően alakul. Első helyen a paradicsomot említhetjük. Az idén 121 hektáron termeltük, 472 mázsa átlagtermést) értünk el. Pritaminpaprikát 92 hektáron, 127 mázsa átlagterméssel termeltünk. A vöröshagymából 57 hektáron átlagosan 152 mázsa volt a termés. A kertészeti növények összes értékesített mennyisége 775 vagon. 173-mai több a tervezettnél. Áruinkat a MEZÖTERMÉK Szövetkezeti Vállalatnak adtuk el. Meg kell jegyeznem, hogv szövetkezetünk, a mélykúti Oj Élet területén a kertészeti kultúrákban jelentős pusztítást okozott a víz, a vihar és jég, amely á hozamokat számottevően mérsékelte. A cukorrépa vetésterületét nem csökkentettük már évek óta, sőt nőtt az átlagtermés is. Az idén 175 hektáron 408 mázsát termesztettünk átlagosan. A vetésterület 65 százalékán vegyszeres gyomirtást alkalmaztunk. Ugyancsak ekkora területen a sz°menkénti vetést is bevezettük. Gépekkel, lényegében kézi munkaerő igénybevétele nélkül termeltünk. Az év eredményeinek számbavételekor már előre is tekintünk. A vezetőség az 1974-es gazdasági évben hasonló mennyiségben irányozta elő a kertészeti növények és a cukorrépa termesztését. További törekvésünk, hogy korszerűsítsük a termelést. Az 1 úiabb technológia, a fajta és a tiöw»-'-védő szer helyes meeválasztásával az idei jövedelemszintet tovább szeretnénk növelni. Célunk a kézi munkaerő további csökkentése egves növényféléknél. Ennek feltétejp a gépesítés fokozása Az így felszabadult munkaerőt úiabb zöldségfélék — ahol még nincs megfelelő gépi termesztés — művelésébe vonjuk be. Dr. Pavisa Ernő főagronómus Egy év — 390 nap David Wells angol biológus, a közelmúltban felfedezte, hogy egyes korallfajták sajátos évgyűrűket alakítanak ki. amelyeken belül speciális mikroszkóppal meg lehet állapítani azt a réteget, amelyet ezek az organizmusok egy-egy nap alatt alakítottak ki. Wells módszerét gondosan ellenőrizték és kifogástalannak ismerték el. A Devon-korszak végének egyes koralljai alapján sikerült meghatározni, hogy akkor egy év 390 napból állt. Utaztam a mozgóbolttal 1J óleplet hintett a tél a ha* 1 tárra, fagy pillézi a tócsákat, vadvizeket. Kerekegyházán, az ÁFÉSZ önkiszolgáló boltja előtt egy ZSUK szállítógépkocsi áll, s két fehér köpenyes férfi hordja szorgosan a rakodótérre az élelmiszert, italárut, füstölnivalót. Tudomásunk szerint a megye egyetlen szövetkezete ez, amely úgynevezett mozgóbolttal látja el rendszeresen, hetenként két alkalommal, s az év minden szakában áruval, mégpedig helybe szállítva, a kiterjedt tanyavilág népét Közelebbről Kerekegyházán kívül még másik, két község — Fülöpháza és Kunbaracs — külterületi lakóit érinti ez az ötletes, s az üzleti hasznon túl — ami bizony ennek az akciónak a révén nem is annyira számottevő — bízvást mondhatjuk, jócskán önzetlen vállalkozás. Több száz család takaríthatja meg ily módon az olykor 15—16 kilbméteres utat, amelyet egyébként a falubeli boltig meg keltené tenniük, buszon, kerékpáron vagy gyalog. Kilenc óra: ez a rajt időpontja. Kigördül a jégpáncéllá fagyott úttestre a mozgóbolt. Salga József óvatosan, gyakorlottan vezeti. Utasai Lengyel Mihály, az önkiszolgáló bolt vezetője, Füstös József, a helyettese, Benkő Sándor, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője és az újságíró. Első állomásunk — jó tíz kilométernyi út után — a Szappanos-tanya. Már várakozik egy kis csoport. Az első vásárló a negyedik osztályos Újvári Márti. — Mit viszel haza? Papírra írott listát tart a kezében, s onnan sorolja1 — Két kenyér, egy kiló zsír, két Románc, három Fecske, egy csomag vaj, egy tucat gyufa, két doboz vagdalthús, egy tea, 3 csoki. — A csoki persze a tiéd? — Nem. Bécikének a bátyám kisfiának viszem. Tovább zajlik a „kereskedelmi ügylet” a nádas partján, a hideg-kék téli ég alatt. Közben két idős bácsi érkezik, majd a tanya névadója. Szappanos Balázsné. A boltvezető netncsak adja az árut, hanem kínál is: — Olaj, ecet, mosópor, kávé... — Jaj. mosópor tényleg kell, meg néhány kifli. Aztán majd jöjjenek be hozzánk, mielőtt megfagynának! Valóban jólesik pár percre megmelegedni a konyhában, s elbeszélgetni a nagymamával meg a nádvágásból érkező házigazdával. Nemsokára azonban indulni kell tovább, mert már várnak a Kákási iskola növendékei, akik kiflit és csokit „vételeznek”, és a tanító bácsi felesége, aki egyebek közt szifonpatronért áll sorba. — Ejnye, ha ezt tudom — mondom kissé bosszúsan —, elhoztam vojna én is hazulról az üres patronokat... A Csemus-tanyán a házigazda ugyancsak parolázni jön ki a szövetkezeti emberekhez, de G. Nagy Jánosék, akik disznóvágásra készülnek, tetemes mennyiségű rizsen, paprikán kívül még kávét, olajat, tejet, tejfölt is kérnek a „boltos úrtól”. ... Utunk most ismét a falun át vezet, mivel a negyedik megállónk a község túlsó vége felé esik. — Ilyenkor szoktuk újból feltölteni a készletet — magyarázza Lengyel Mihály. Az alsópusztai iskolánál senki sem várakozik. Már éppen indulnánk tovább, amikor a földeken át színes ruhás asszony igyekszik irányunkba. — Ér valamit magunknak ez a mozgóbolt? — kérdezzük, amikor odaér. — Ó, végtelenül jó dolog! — mondja, még lihegve. — Ügy hiányzott, amikor nemrégiben néhány hétig „le volt robbanva”. — Mosószerek, miegymás kerül a szatyorba, no meg néhány rendelést is felad a legközelebbi túi'm esetére. Aztán váratlanul megérkezik a másik tanyából az asszony, Kakulyáné fiatal menye, Katika is. ö kenyeret. cukrot visz, férjuramnak meg sörrel és cigarettával kedveskedik. Végső „stációnk” a Baloghtanya, ahol a Béke Szakszövetkezet egyik üzemegysége székel. Az egységvezető, Kőrös János türelmetlenül várja már a szállító járművet: ő is torra készülődik. és mindjárt harminc tasak borsot vásárol. — Nekünk itt bizony létkérdés a mozgóbolt — mondja a néhány perces pihenőben. — Helylink.be hozzák az elsőrendű életszükségleti cikkeket. De a boltos is örülhet — teszi hozzá huncutkodva: — kikapcsolódik, jó levegőn van, s ilyenkor mindig eltréfálkozunk egymással. Egv bizonyos — összegezzük végül, amikor, már jócskán a délufán derekán, ismét a bolt elé áll a gépkocsi —: hasznos, szinte nélkülözhetetlen „újítása az ügyes és segíteni kész szövetkezeti vezetőségnek a kerekegyházi mozgóbolt. Immár harmadik éve, hogy esőben, fagyban, napsütésben és zimankóban rója a határt, s szállítja házhoz a messzi külterületen élőknek a mindennapi élelmet, kenyértől a száraztésztáig, konzervtől a fűszerekig. És mint mondottuk, a nemrég megújított ZSUK-qak korántsem a haszon a „motorja”, hanem sokkal inkább az emberbaráti szeretet. S ezért méltán hálásak a tanyai ezrek... Jóba Tibor
