Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

1973. december 6. • PETŐFI NÉPE • 3 • Az okányi együttes. CIKKÜNK NYOMÁN A sorban állás oka - másfelől A Petőfi Népe 1973. novem­ber 10-i számában — Nem „unat­koznak” címmel cikk jelent meg Kiskőrös város ellátási gondjai­ról. A kenyérellátás problémá­jával kapcsolatban Molnár Ist­ván, a Kalocsa és Vidéke Sütő­ipari Vállalat igazgatója a kö­vetkező megjegyzést tette szer­kesztőségünkhöz intézett levelé­ben. „A sorban állási probléma okát keresve vállalatunk vizsgálatot végzett. Ennek során megállapí­tottuk, hogy a meghatározott időközben mutatkozó zsúfoltság nem a szaküzlet méreteinek függ­vénye. A sorban állás abból adódik, hogy az élelmiszer-árusító üzle­tek nem rendelnek kellő meny­­nyiségű kenyeret, így a délutáni órákban már csak a kenyérbolt­ban tudnak áruhoz jutni a vá­sárlók. A városnak van ellátási fe­lügyelete, amely hivatott a pa­nasz megszüntetése érdekében az üzletek megrendelését ellen­őrizni, felülvizsgálni és a szük­séges intézkedést megtenni. A zavartalan ellátás érdekében vállalatunk mindenkor kész a lakosság kenyérszükségletét ki­elégíteni mind minőségi, mind mennyiségi szempontból, de eh­hez elengedhetetlenül fontos a boltok megrendelése.” , A szerkesztőség megjegyzése: A kiskőrösiek nevében is kö­szönjük a sütőipari vállalat igazgatójának levelét. Kitetszik abból, hogy az új város ellátási felügyeletének is jó nagyobb áttekintéssel rajta tartania sze­mét a kenyérmegrendelések ütemén, egyenletességén. Ifjúsági könyvklub Kalocsán Nagy népszerűségnek örvend az irodalomkedvelő kalocsai fiata­lok körében a Nagy Lajos járási­városi könyvtárban működő ifjú­sági könyvklub. A 30 tagot szám­láló klubban a fiatalok Gróf Jó­zsef tanár irányításával tájéko­zódhatnak a mai magyar iroda­lom jelentősebb alkotóiról, a kü­lönféle irodalmi irányzatokról, megismerhetik és tanulmányoz­hatják a jelesebb külföldi ma­gyar nyelvű folyóiratokat. Novemberben Weöres Sándor és Juhász Ferenc költészete sze­repelt a klub kéthetenkénti ösz­­szejöveteleinek műsorán. Továb­bi terveik között a magyar iroda­lom reprezentánsainak: Nagy Lászlónak, Illyés Gyulának. Füst Milánnak költészete, valamint Déry Tibor, Németh László, Ker­tész Ákos regényírói munkássá­gának megvitatása szerepel, de sort kerítenek a vajdasági és szlovákiai magyar irodalom átte­kintésére is. Cs. L. Tizenhat féle homoki bor az ünnepi asztalra Az év végi ünnepekre töltik a palackokat a homoki szőlőterme­lő gazdaságokban, állami pincé­szetekben. Az automata gépsorok naponta negyedmillió üveget en­gednek tele könnyű asztali bo­rokkal. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ságban. ahol óránként ötezer pa­lackot töltő gépsor üzemel, az idei termésű Leánykát töltik hosszú nyakú üvegekbe, amit védjeggyel, számozva hoznak forgalomba. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban a Cabernit, a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban az aranyér­mes Cirfandlit palackozzák az ünnepekre. A minőségi bort adó szőlőfaj­ták tömeges termőrefordulásával bővült az alföldi borok válasz­téka. több azonos fajtajellegű ital kerül az üzletekbe. Tizenhat féle, nagyobb részt arany, ezüst és bronzérmes homoki nedűt hoz­nak forgalomba. A kiváló minő­ségű idei termésű borból elégítik ki a külföldi vevőket. Letűnt az óborok divatja, az illatos, arómás, új borok kelendőek. Svájcba, a Szovjetunióba, NDK-ba és a szomszédos országokba exportál­ják a „tükrösre” érett italokat. Az év végéig csaknem tízmillió palackot indítanak útnak hazai és külföldi megrendelésre Bács- Kiskun megye palackozó üze­meiből. A tanács - tanácsot ad A hivatal kétségtelenül hivatalos hely. Vagyis olyan intézmény, amelyben azok dolgoznak, akik ilyen, vagy olyan ügyekben illetéke­sek, s épp ezért tanácsot tudnak adni. intézkednek, határoznak, tá­mogatást nyújtanak. A hivatal rossz emlékezetű elődjét, melyben kény-ére-kedvére packázhatott a kisemberrel a hivatalnok, immár csak némely „önkéntes” bürokrata idézi emlékezetünkbe. Az állam, nak, a társadalomnak nem érdeke, hogy a hatalmat megközelíthetet­len ajtónállókkal őriztesse. Az egykori elutasító, kioktató, megfélem­lítő, s épp ezért emberalázó bürokráciát nyugodt és erőteljes mozdu­­lat'tal papírkosárba söpörhettük. A hivatal jogait és kötelességeit törvény szabályozza, s e törvény alapelveit olyan emberek fogalmaz­ták, akik a közösség megbízatását teljesítették. A hivatal tehát, ha hivatalqs hely is, ahol különböző feladatokat végző osztályok, csoportok dolgoznak (vagyis, ahol mint másutt is: munkamegosztás van), sosem kap felhatalmazást arra, hogy önmagát „elködösítse”, hogy arcátlan, vagyis embertelen legyen. S az ügyfél sem tekinthető pusztán sorszámnak, kihúzandó esetnek. Aki a hi­vatalban munkát vállal, hivatást is vállal. Nem ügyintézői meg­bízást nyer tehát, hanem elsősorban emberi feladatot. Sorsokba be­leszólni pedig csak felelősségtudattal lehet. A hivatalnak, a hivatalos helynek ma tekintélye van Magyar­­országon. Akinek ügyes-bajos dolga, séielme van,- aki valamilyen ügyben „tanácstalan”, az elmegy a tanácshoz, vagy más illetékes intézményhez tanácsot kérni. S természetesnek tartja, hogy az aira hivatottak készségesen a rendelkezésére- álljanak. S hogy maga a hivatal is fontosnak tartja és szorgalmazza az egyre gördülékenyebb „szolgáltatást”, arra elegendő talán egyetlen példát megemlíteni. A tanácsok ilyen törekvését igazolják például a nemrég létrehozott „tájékoztató irodák” az „ügyfélszolgálatok”. Személyesen vagy telefonon is érdeklődhet bárki, felvilágosítást kaphat, különböző nyomtatványokat kérhet külön sorban állás nélkül, megtudhatja, hogy ügyében kihez kell fordulnia, sőt — egyszerűbb esetekben — még konkrét útmutatást, javaslatot is adnak e „kisirodák” dolgozói, Kétszeresen is hasznosak ezek az ügyfélszolgálatok: nemcsak az ügy­fél jár jól velük, de súlyosabb, időigényesebb gondokkal foglalkozó osztályokra, csoportokra, előadókra is valamivel kevesebb hárul. Mennek az emberek a hivatalokba és elvárják, hogy a hivatal el­intézze azt, amiért felkeresik. Rokonszenves ez a bizalom, jó közér­zetet jelez, s a közösségnek azt a reményét is kifejezi, hogy á hivatal hatékony intézmény nálunk. N. T. Cél: az iskolai bukások megelőzése A minisztérium főosztályvezetője az automatikus továbbhaladási kísérletről A hazai pedagógiai szótárban űj kifejezés az automatikus to­vábbhaladás fogalma. A kifejezés gyermekek ezreit érintő kísérle­tet takar. Mit is jelent valójá­ban? Erről beszélgetett dr. Kál­mán Györggyel, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjével, Szőke Sándor, az MTI rovatve­zetője. — A nemzetközi pedagógiai irodalom szerint mindenütt az értékelést — osztályozást tart­ják a legégetőbb megoldásra váró kérdésnek. Mind általáno­sabb a vélemény, hogy az osz­tályzatokért folytatott hajrá ki­öli a gyermekből az ismeret­­szerzés vágyát, s valójában ön­célúvá válik a jó osztályzatok megszerzésére irányuló törek­vés. — Osztályozási rendszerünk korszerűsítéséhez 1964-ben lát­tunk hozzá. Ekkor került be a rendtartásba, hogy az általános iskola első osztályában az első félévkor a gyerekek nem kapnak osztályzatot. Ezután nyolc évig nem került sor reformokra. Ta­valy született meg az a minisz­teri utasítás, amely kimondta, hogy a környezetismeret, a gya­korlati foglalkozás, az ének-zene és a testnevelés tantárgyakból kapott elégtelennel az elsős ta­nuló második osztályba léphet. Még ugyanennek az évnek szep­temberében az ötödik osztály el­ső félévében is eltörölték az osz­tályzatot, sőt az úgynevezett be­lépő, új tárgyak esetében a többi osztályban is. 1973 szeptemberé­ben pedig már az átlag osztály­zat eltörlése következett minden iskolatípusban. — Ezeknek a rendelkezéseknek közös vonása, hogy mindegyik egy előző, merev értékelési rend­szert korszerűsít valamelyest. Mindegyik szervesen illik a kor­szerűsítési folyamatba, amelynek szembetűnő vonása, hogy egyút­tal a pedagógiai munka haté­konyságának növelését és a mód­szerek javítását is elvárja. — Nyugtalanító statisztikai adat, hogy a tanévvesztök ará­nya az általános iskola első osz­tályában a legnagyobb: 11,4 százalék. — Ez a szám azonban magya­rázatra szorul, mivel felöleli azo­kat a tanulókat is, akik például évközben megbetegedtek, és nem tettek javítóvizsgát év végén. Sőt azokat az értelmi fogyatékos gyermekeket is, akiknek nem ju­tott hely a kisegítő iskolában. A 11,4 százalékból nyolc százalék kerül ki a rendesen iskolába já­rók közül. — Persze ez az arány is ma­gas. Mi ennek az oka? — Közismert, hogy az iskola­­érettségi vizsgálatok nálunk még gyerekcipőben járnak. Az-ötéves korban kezdődő egyéves időtar­tamú iskolára előkészítő foglal­kozások szervezéséhez most lá­tott hozzá a Művelődésügyi Mi­nisztérium. így egyelőre sok olyan, fejlődésben visszamaradt gyerek lépi át az első osztály kü­szöbét, aki nem tud kielégítően haladni a normál tanulócsoport­tal. S az eredmény: bukás! — így jutottak tehát el az automatikus továbbhaladás kí­sérletének kezdetéig? — Igen, voltaképp az automa­tikus továbbhaladás a mintegy tíz éve megkezdett korszerűsítési folyamat része. Jelenleg 219 ál­talános iskolára terjed ki. Nem arról van szó, hogy formálisan minden tanulót átengedünk a kö­vetkező osztályba, tekintet nélkül az iskolai előmenetelére. Az a lényeg, hogy az elsősöknél meg­előzzük a sikertelenséget! Ezért a pedagógus már októberben megállapítja: kik indultak aka­dozva, kiknek jelent komoly ne­hézséget az iskolai munka. Ettől kezdve megkülönböztetett figye­lemmel kíséri fejlődésüket és a központilag biztosított heti négy óra korrepetáláson csak ezekkel a gyenge előmenetelű tanulókkal foglalkozik. — Túl a kísérlet első esztende­jén: milyenek az eredmények? — Ha az ország mindegyik első osztályában folyt volna a kísér­let, akkor a rendszeresen isko­lába járók 8 százalékos bukása a felére csökkent volna. Talán nem érdektelen, ha az előző tan­év számszerű adataiból is adunk ízelítőt. A kísérlet 8983 tanulóra terjedt ki, s közülük a második osztályba léphettek 8577-en, ez 95,49 százaléknak felel meg. Nem haladtak tovább 406-an (4,51 szá­zalék), közülük mulasztás miatt nem osztályoztak 34-et (0,37 szá­zalék), súlyosan visszamaradtnak minősült 212 tanuló (2,36 száza­lék), a fennmaradó 160 gyereket kisegítő iskolai képzésre javasol­ták. A másodikba lépők minősí­tése a következőképpen alakult: jól megfelelt 7529 tanuló (83,82 százalék), megfelelt értékelést 1048-an kaptak, ez 11,67 száza­lék. — Hogyan vélekednek az ered­ményekről, tapasztalatokról a kísérletet végrehajtó pedagógu­sok, oktatásügyi szakemberek? — Mindegyik jelentés kiemeli azt az előnyt, amely az osztályo­zás elhagyásából származik: a gyengébb képességűeket nem érik sorozatos kudarcok, így elő­rehaladásuk folyamatos, amely­nek fő biztosítéka a megnöveke­dett munkakedvben, az egészsé­ges ambícióban rejlik. A tanítók bátran támaszkodtak a gyerekek önálló munkájára, természetesen megadva a szükséges nevelői irá­nyítást, a differenciált segítséget. A kísérletnek az is érdeme, hogy megerősítette a testületek alkotó légkörét, jelentősen gyarapította a módszertani kultúrát. Nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a kísérlet roppant nagy munkát ad a pedagógusoknak. — A továbblépés tehát az álta­lánosítás? — A minisztérium növelte a kísérletező iskolák körét, számu­kat 406-ra emelte: 630 első és 337 második osztállyal. Az általános­sá tételnek még nem jött el az ideje, bár egyes megyék, illetve járások erre kértek engedélyt. A mértéktartó szélesítésnek az a fő szempontja, hogy annyi iskolát vonjanak be a kísérletbe, ameny­­nyit az első tagozati szakfelügye­let folyamatosan irányítani, el­lenőrizni, segíteni tud. Névnap Kertész Ákos színműve a kecskeméti színpadon Vendégek a Viharsarokból Zórity József, a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet párttitkára kedves eseményről tudósította a szerkesztőséget. A hagyományok­hoz híven az idén is megrendez­ték az öregek napját. Az ünnepi alkalomra a Viharsarokban levő Okán.y község országszerte ismert Röpülj páva-körének tagjai is el­látogattak Vaskútra. Műsort ad­tak a termelőszövetkezet idős gazdáinak tiszteletére. Az öregek napja jó hangulat­ban telt el, a műsor nagyon tet­szett. Az énekkar, a citerások fel­elevenítették azt a gazdag dal­lamvilágot. amely jellemző még ma is Viharsarokra. A nap kellemes vacsorával zá­rult, ahol a vendégek a termelő­­szövetkezet öregjeivel együtt vi­gadtak. AUTÓSOKNAK műszaki támaszpont és barkácsműhely épül Kecskeméten, a Széchenyivá­­rosban. a Jász utcában 3 millió forintos költséggel műszaki tá­maszpontot és barkácsolóműhelyt épít a Magyar Autóklub. Az épít­kezés kora tavasszal kezdődik és 1975-re fejeződik be. A tervek szerint az új telephelyről a se­gélyszolgálati gépkocsik — „sár­ga angyalok” — hívásra a bal­esetek helyszínére mennek. A barkácsoló műhelyben pedig a klub tagjai saját kocsijukat is megjavíthatják. Kertész Ákos úgy vonult be az irodalmi köztudatba, mint aki érdekes munkásábrázo­lásokkal, a sajátos munkáskörnyezetből adódó problémákkal foglalkozik a legszívesebben. Ez egymagában is sajátos helyet adott neki az irodalmi életben, sokan figyelik munkásságát, s eseményként könyvelik el egy-egy novellá­jának, új művének a megjelenését. írói alapállása félreérthetetle­nül a mai társadalmi valóságban gyökerezik, összes ellentmondá­saival, itt-ott megnyilvánuló kö­vetkezetlenségeivel együtt. A Makra után, a Névnap szín­padi megjelenése valóban nagy érdeklődést váltott ki. Minden bi­zonnyal emiatt, de nem utolsó­sorban a darab értékeire való te­kintettel is vette fel műsortervé­be a Kecskeméti Katona József Színház. A darabválasztás még akkor is örvendetesnek mondha­tó, ha most, a kecskeméti elő­adás után ismét meg kell álla­pítanunk: bár a színpadi megje­lenítés alaptörvényeinek ismere­te tekintetében előrehaladás is mutatkozik az író alkotói mód­szerében, a kritikusai által gyak­ran emlegetett, itt-ott túlerős na­turalizmusa felbukkan ebben a művében is. A kétrészes darab első fele szi­gorúan szerkesztett kamaradrá­mát sejtetett, közel állt azokhoz a családi életképekhez, melyek a magyar vígjáték-irodalomban eddig is elég gyakran bukkantak­­fel. A második részben azonban a nagy mulatozás nagyon is ha­gyományosan formált pillanatai­ban kesernyésen humoros anek­doták sorozatává hullott szét a szerkezet, elveszítette dramatur­giai összetartó erőit. A végén tel­jesen eltűnt a szatirikus felhang, helyét valami kiábrándult, félig­­meddig-drámaiság foglalta el. Miszlay István legfőbb rende­zői erénye, hogy igyekszik a túl­zott naturalizmus harsány ak­kordjait halkabbra békíteni, a stílust, amely törést szenved az első és a második rész között, valahogy egységesre hangolni. A darab természeténél fogva a ha­tározott rendezői szándék nem kaphatott teljesen szabad utat az előadásban. Ennek egyik oka az előbb említett szerkezeti gyenge­ségek és stílustörés mellett a szí­nészek játékának itt-ott szándé­koltan lármás mellékzöngéje. Né­hány szereplőtől eltekintve, egy kicsit mindenki rájátszott a sze­repére. Ott is szatirizálni próbál­tak színészeink, ahol erre túl nagy szükség nem volt, oda is hangsúlyjeleket tettek, ahová azok nem illettek. Az előadás legstílusosabb és leginkább egységes felépítésű szerepformálása a Gumik Ilo­náé, Víg Guszti asztalos fele­ségének szerepe pedig könnyen túlzásokra csábíthatta volna a színészt. Gumik Ilona tapin­tatosan bánik a színészi esz­• Vigh Guszti és felesége (Fe­kete Tibor és Gumik Ilona). 0 A névnapi muri egyik humoros epizódja (Pécsi Ildikó, Tornyai Magda, Fekete Tibor, az előtérben pedig Lengyel János és Major Pál.) közökkel, különösen a darab első részében kellemes pillanatokat szerez a nézőnek. Hasonlóképpen jó stílusú játékkal tűnik ki Koós Olga, a szomszédban lakó, élet­vidám, kissé felszínes gondolko­dású varrónő szerepében. Fekete Tibor alakítása is ’é^ak^’á' Öáiíáb első felében bontakozhat ki, iga­zán. A szünet után, "a második részben az igazán jó játéklehe­tőségekkel nemigen találkozik a színész. Gyakran kényszerülnek arra a a szereplők, hogy a Vígh Guszti lakását ábrázoló díszlet szobájá­ból a konyhába is átcsorduló ese­mények forgatagában valami nem túlságosan sikerült felelgetős já­ték váltott ritmusába merevedje­nek. A szobában hallgatnak, amíg a konyhában elmondják dialógu­saikat a szereplők, majd a kony­hában merevednek élőképbe azok, akiktől „elvette a szót” az író. Ez bizony méginkább hozzájárul ahhoz, hogy a darab egységes stílusa részeire töredezzen szét, elveszítse drámai sodrását. A második rész borgőzös és sörilla­tú mulatozása közben nem sok lehetőségük van a szereplőknek arra, hogy egyebet nyújtsanak sablonoknál. Örömmel fedeztük fel azonban a Bözsi szerepét ját­szó Pécsi Ildikó játékában az egy* g^erű, .,pózpp£íúes ábrázolás s?|p­­dékát. Sajnos, ezzel a szereppel sem bánt túlságosan bőkezűen az író, nemigen van több funkciója, mint egy-egy zajos anekdota vé­gén az érzelmi ellenpontot kép­viselni. Lengyel János, ha túl erős eszközökkel is, de érdekesen próbálta megkeresni Lehus szere­pében ennek a nagyhangú, buta kispolgárnak a legjellemzőbb vo­násait. Major Pál, mint az Ilon­kába szerelmes Mazur asztalos, láthatóan vergődik a nagyon is vázlatos szerepben. Tornyai Mag­da, az ostobácska Mazurné alak­ját teljesen elrajzoltan ábrázolja. Csányi Árpád díszletei, Poós Éva jelmezei hangulatteremtő erejűek. Csáky Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom