Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 6. • A november 7. tiszteletére rendezett verseny első helyezettje, a Gárdos Mariska brigád. Szerencsés lépés volt Szerencsés lépést tett a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat, ami­kor 1967-ben Tiszakécskén létrehozta a nyolcvan nőnek mun­kát adó részlegét. A varráshoz kedvet érző asszonyok és lányok egyszeriben megtalálták azt a munkahelyet, amely hajlamuk­nak, adottságaiknak a leginkább megfelel. A hetven főt kitevő induló lét­szám háziipari bedolgozókból és minden szakismeret nélküli kez­dőkből verbuválódott. A konfek­­ciós munka mozzanatait kéthetes tanfolyamon sajátították el az ér­dekeltek. Az azóta eltelt hat év alatt valóságos mesterei lettek az egykori „tanulók” a bébi-, férfi- és fiúnadrágok készítésének. Kö­zülük heten a vállalat kiváló dol­gozója cím birtokosai. Az idén november 7-e tiszteletére meg­hirdetett munkaverseny eredmé­nyére is méltán büszke lehet a kis üzem kollektívája. A rangos első és második helyet ugyanis a tiszakécskei részlege „Gárdos Mariska”, illetve „Vietnami bé­ke” nevű brigádja szerezte meg. A vállalat pénzjutalmakkal fe­jezte ki elismerését. Egyébként a havi keresetükre sem panaszkodhatnak a varró­nők. A múlt évi 1670-ről az idén 1850 forintra emelkedett a kere­seti átlag. Természetesen vannak olyanok is, akik ezt jóval túl­szárnyalják, s elérik a havi 3 ez­ret. Ez a jövedelemgyarapodás • A második helyet elért Vietnami béke brigád villamosvarrógépei sebesen öltögetik a bébinadrágokat. (Tóth Sándor felvételei.) • Pásztor Zsuzsi, a KISZ-titkár, aki édesanyjával egy munka­helyen dolgozik. annak köszönhető, hogy ebben az évben a régiek helyébe újabb tí­pusú varrógépeket állíttatott a félegyházi vállalat. A két mű­szakban dolgozó nők a megvál­tozott feltételek mellett az első három negyed végére elérték a 7 milliós termelési értéket. Ter­mékeik különben csaknem 100 százalékban exportra kerülnek. A Szovjetunióban, Kuvaitban és Hollandiában is viselik a tisza­kécskei nők készítményeit. A varrókollektívában sok a fia­tal lány, aki aktív KISZ-munkát végez. Titkáruk, Pásztor Zsuzsi vezetése alatt többek közt társa­dalmi munkát vállaltak, látogat­ják a nagyközségben az elhagya­tott idős lakókat. Az egészséges munkahelyi szellemről vall az is, hogy a négy brigád úgy döntött, a következő időszakban megszer­zi a szocialista címet. A. T. S. Majdani öregek mondják TJ ogy mit ad az állam, a tár­­sadalom, arról sok szó esett az elmúlt napokban. Több­féle pénzbeni juttatást, szociális mogatást — könnyű az immár közismert intézkedéseket felso­rolni. Ám, hogy a sok milliárdos „kéznyújtásra’’ sor kerülhessen, ahhoz természetesen jóval több erőfeszítés kellett. Egy egész kö­zösség munkája, igyekezete, hoz­záértők körültekintő tanácskozás­sá, jól időziteti döntése előzte meg a tömören megfogalmazott határozatot. A holnapi, holnap­utáni kismamák az ötszemélyesre tervezett családok, dísztelen, szin­te kopár számokban, összegek­ben, rövid felsorolásokban kap­ták kézhez az „előleget” az ez­után világra hozandó utódokhoz, s különösen a „gyermek-triók­hoz”. S hadd jegyezzük meg e gondolat kiegészítéséül: a három­­gyermekes családeszményhez már korábban is millárdos biztatáso­kat nyújtott az országos kollek­tíva. Elegendő csupán egyetlen példát idézni: a lakásépítési ked­vezményeket. De mindez — bármennyire is igénybe veszi az államkasszát — csupán lehetőség és keret. Az anyaság társadalmi elismeréséhez, a tényleges gyarapodásához nem elegendő a népesedéspolitikai ha­tározat. Ehhez nyilvánvalóan számos magánakarat is szükséges, sokféle külön áldozatvállalás. A munka­helyé például, ahol nemcsak a kötelező rendelkezések pontos betartásával lehet az ügyben cse­lekedni. A kedvezőbb munkabe­osztás vagy a kollégák előzékeny­sége segítséget és erkölcsi rangot adhat azoknak, akik odahaza többet vállalnák. S az sem elíté­lendő kedvezés, ha mondjuk e két-három gyermekes szülők va­lamivel jobban fizető munkát kapnak. Hisz öt szájnak nemcsak enni adni, de a kisebb családo­kéhoz hasonló életszínvonalat biztosítani minden támogatás mellett sem könnyű feladat. Mert a „hagyományos”, tehát a többgyermekes családideál elfo­gadása természetesen elsősorban az egyes családoktól függ. Azok­tól, akik tudván tudják, hogy mire vállalkoznak. A magunk öröme, haszna ha otthonunkban valóságos kis közösség növek­szik, kicsi emberek, akikre áttes­tálhatjuk mindazt, amiért dolgo­zunk, élünk. Az eljövendő nem­zedék érdeke viszont, hogy le­gyen elég munkaképes koponya és kéz, amely majd a holnapi igények kielégítéséhez szükséges javakat megtermelheti. S mind­két generáció érdeke, hogy mi, majdani öregek ne rakjunk majd fölösleges terheket az utánunk jövők vállára, életére. A népesedéspolitikai határozat ez utóbbi erkölcsi sugalmazására is ajánlatos tehát gondolni. A „fészekrakó” anya, a családsze­rető apa épp azért rokonszenves, mert nem csupán önmaga anyagi gyarapodására gondol. Az állam sok milliárdos kézmozdulata az önzés ellen is irányul, s azokat támogatja, akik egy kis közösség­ből is képesek messzire látni. N. T. ACÉLÖNTÉST IRÁNYÍT AZ AUTOMATIKA Üzemel a Dunai Vasmű folyamatos acélöntőműve Gyárudvar, Elnyújtott téglaalakú üzemek. Szür­kék, feketék, zöld üvegab­lakkal, hatal­mas vasajtók­kal. Fémes nyikorgás. Zöld fémlép­csők. Gyáróriá­sunk — a Dunai Vasmű: 13 ezer dolgo­zó, 8 milliárd forint terme­lési érték, l milliárd körü­li nyereség. Az öntöde. Felmegyünk a vaskorlátos pódiumra. In­nen, a falak mentén kör­befutó emel­vényről nézem a csapolást Vörösen, mint a láva öm­lik, folyik az acél. Ez a ha­gyományos, a Martin-acél. Az olvadó fém négy nagy üstből kokillákba folyik. Elzáródott az öntőüst kifolyónyílása — az oxi­génpisztoly közbelép — s mint­ha ezernyi csillagszóró szikráz­na szerteszét. Augusztus óta üzemben a fo­lyamatos acélöntő mű, a Vasmű negyedik ötéves tervének legna­gyobb beruházása — amely szovjet tervek alapján épült. — Ez a fajta öntés kevésbé látvá­nyos. Annál gazdaságosabb. „Az érdekes itt az automata vezérlő­­központ” — mondja a mérnök. Nekem az, hogy a hagyományos módszerű acélöntés tizenkét részművelete itt ötre egyszerű­södik. S az, hogy az öntés auto­matizált — a kapcsolótermekből irányító gépegységek szinte tel­jesen kiküszöbölik az öntéssel járó nehéz fizikai munkát. Ioari televíziórendszer segít, légkondi­cionáló berendezések és ventil­látorok enyhítik a meleget. A folyamatos öntőmű üzembe állí­tásával több és jobb minőségű acélt lehet nyerni, mint a- ha-» gvományos eljárással. ■» a Azt már Borovszky Ambrus vezérigazgató mondja, hogy a Dunai Vasmű csaknem vala­mennyi berendezése névleges ka­pacitásánál jóval többet termel. A gyárat eredetileg félmillió tonna nyersacél gyártására ter­vezték. Az idén másfél millió tonna hagyja el a Dunai Vas­művel — Amikor a hideghen­germű — 1965-ben — üzembe lépett, akkor fejeződött be lé­nyegében a Vasmű tizenöt évig tartó építése. S már 1968 végé­re kamatostól visszafizette az ál­lamnak építési költségeit. A A szovjet tervek alapján és szov­jet berendezésekkel üzemelő gyár ma az ország egyik legrentábi­­lisabb ipari létesítménye. Azt remélik, tervezik, a fo­lyamatos acélöntőmű is többet ad majd névleges kapacitásán nál. Persze — továbbfejlesztés­sel, állandó korszerűsítéssel, úgy mint a többi üzemrészben. Nemhiába költenek a Dunai Vasműben évente 6—700 millió forintot fejlesztésre. Ezért is ké­pesek évente 5—6 százalékkal növelni termelésüket, azonos lét­számmal és immár évek óta egy­folytában. Az ország legnagyobb teljesít­ményű, — 280 tonnás daruja — mondja a mérnök a folyamatos acélöntőműben, amikor felettünk megindul a mennyezetet betöltő monstrum. Itt minden szokatlan nagyság­­rendű, a tonnák, a köbméterek; Itt százezrekben, milliárdokban mérnek. Már a meleghengerműben va­gyunk. Görgőkön fut, rohan tovább az izzó acéltömb, a meleghenger­műbe. Nyújtják, vágják, prése­lik. Lemezzé hengerük — 2—4 milliméteresre. Fémesen csillognak a lemezte­kercsek a hideghengerműben, Gépek nyújtják, vékonyítják a tekercseket. Lemezek, csövek, lemezradiá­torok — a gáziparnak, a mező­­gazdaságnak, szerkezeti elemek az építőiparnak, lakásoknak. Az emberek azbeszt kesztyűk­ben, védőszemüveggel. Itt is óri­ásdaru. Felnézek — az irányító kabinból — szép, hosszú hajú lány dirigál. Egy üzemcsarnok legalább ötszáz méter hosszú. Belefára­dok, amíg az egyik üzemből át­gyalogolok a másikig. Nemhiá­ba — óriási gyár — igazi gyár­óriás ez. K. M. TERMELÉSFEJLESZTÉS A MEZŐGAZDASÁGBAN Az élelmiszer-gazdaság fejlődése az elmúlt években meg­gyorsult. Ezen belül a mezőgazdasági termelés dinamikusab­­ian fejlődik, mint ahogyan azt a IV. ötéves terv előirányozta. Felentős eredmény ez, hiszen az elmúlt 2—3 évben az időjá­rás, különösen a csapadékellátottság kedvezőtlenül alakult. • Az elért eredményeket lehe­tővé tette mindenekelőtt az anya­gi-műszaki ellátottság javulása, a közgazdasági környezet általános feltételeinek kedvezőbbé válása, a szövetkezeti tagság munkában történt érdektelenségének növeke­dése. a mezőgazdasági dolgozók szakmai képzettségének javulása és a szakszerűbb, előrelátóbb irá­nyítás. Mindezek hatására az élelmiszer-gazdaság eredményesen működik közre a népgazdaság fejlődésében. Közismert, hogy hazánk nyers­anyagokban. ásványi kincsekben viszonylag szegény ország, ezért alapvető érdekeink fűződnek ah­hoz, hogy számba vehető termé­szeti erőforrásainkat, ideértve a termőtalajt, tenyésztett és ter­mesztett fajtáink genetikai lehe­tőségét maximálisan kihasználjuk. Tekintettel a világpiac tartós élelmiszer-keresletére, az élelmi­szerek termelésnövelésének kor­látozott lehetőségeire, várhatóan a következő években is jelentő­sen növekszik majd az élelmiszer­­termelés szerepe. Mezőgazdasági termelésünk je­lenlegi színvonalát hogyan ítél­hetjük meg hol tartunk ma és hol a helyünk a világban? Min­denekelőtt célszerű abból kiindul­ni, hogy milyen mértékben .elé­gítjük ki a fogyasztói igényeket. Közismert, hogy hazánkban az egy főre jutó átlagos élelmiszer­fogyasztás kalóriaértéke napon­ként eléri a 3200-at. míg napi egy főre számított fehérjefogyasz­tás 100 gramm, amelyből az álla­ti eredetű fehérje mintegy 42—43 gramm. Az egy főre jutó összes húsfogyasztás évenként 65 kg. Ennek mintegy 50 százaléka ser­téshús. Az egy főre eső évi átla­gos tejfogyasztás 140 liter. • Az élelmiszer-termelés és fo­gyasztás tervét teljesítjük. Nö­velni szükséges azonban az állati fehérje —. mindenekelőtt a hús­­fogyasztást és csökkenteni a zsír­fogyasztást. Jelentős mértékben növelni kell a tejtermék, a zöld­ség- és gyümölcsfogyasztást. Le­hetőségeink a mainál kedvezőbb táplálkozási szerkezet kialakítá­sát tennék lehetővé. A táplálko­zási szerkezet kedvező irányban való alakítása a termelésfejlesz­tés ' egyik nagyon fontos feltétele. Az elmúlt években búzából tar­tósan 30 a felett termeltünk hek­táronként (1973-ban 34,7 q-t), amely kétszerese a 10 évvel ko­rábbi termésátlagoknak. Kukori­cából — szintén tartósan — hek­­táronkén 40 q felett termelünk, amely már nem véletlen, hanem tartós eredmény. Mindenekelőtt ez tette lehetővé, hogy amíg az elmúlt években több százezer tonna gabonaimportra szorultunk, addig ez évben már jelentős ga­bonaexportot bonyolíthatunk. Ez­zel az utóbbi évek egyik legna­gyobb termelési sikerét értük el. • Eredményeinket akkor érté­kelhetjük reálisan, ha számba vesszük az élenjárók eredményeit is. Így pl. búzából 1971-ben Ang­lia 47,4 mázsát, az NDK 39,3 má­zsát, míg kukoricából az USA 54,5 mázsát. Franciaország 53,5 mázsát termelt hektáronként. Ha­zánkban a kertészeti ágazatok terméshozama mintegy 50 száza­léka a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokénak. Amíg Magyarországon az egy tehénre eső tejtermelés 2400 kg, addig Hol­landiában 4200 az USA-ban 4075 kg. Ez az összehasonlítás is, de az élenjáró magyar mezőgazda­­sági üzemek eredményei is vilá­gosan rámutatnak teendőikre. Az elmúlt években igen nagy­mértékben növekedett a műtrá­gya-felhasználás és 1972-ben ha­tóanyagokban számítva elérte a 155 kg-ot hektáronként. A fel­­használás növekedésének üteme gyorsabb, mint a nemzetközi át­lag, noha a lemaradás még jelen­tős. Ezt bizonyítja az is, hogy a felhasznált műtrágya mennyisége hektáronként Hollandiában 749 kg, NDK-ban 319 kg, vagy Csehszlovákiában 242 kg. Terméseredményeinket és esz­közellátottságunkat figyelembe .véve Európa 17 mezőgazdasággal foglalkozó országa között jó kö­zepes helyet foglalunk el. Ez igen nagy eredménynek számít, ha fi­gyelembe vesszük hogy 10 évvel ezelőtt az utolsók között voltunk. A termelés helyzetének elemzé­se világosan rámutat fejlesztési feladatainkra is. amelynek csak néhány összefüggéséről teszek említést. A tudományos technikai forradalom korszakát éljük. Eredményeink tartósítása és to­vábbfejlesztése nem könnyű fel­adat. mert mezőgazdasági terme­lésünk bővítésének extenzív lehe­tőségei kimerültek. • Mind kevesebb lesz a ren­delkezésre álló munkaerő, továb­bá a racionális földhasználattal összefüggésben a földterület to­vábbi jelentősebb csökkenésével kell számolni. Éppen ezért egyik legfontosabb célkitűzésünk a ha­tékonyság növelése. Ennek eszkö­zei: a biológiai alapok további korszerűsítése, a kemizálás haté­konyságának növelése, az anyag, ipari háttér fejlesztése és a verti­kális integráció kiszélesítése. Mindezekre ió példa a termelési rendszerek kialakulása. Az ipar­­szerű termelési rendszer egy ma­gas fokú integráció keretében az egész ágazat egész vertikumát át­fogja. A rendszerek keretében nő a termelés, a technológiai fegye­lem. megváltozik a/ anyagi és ipari háttér iránti igény, nő a munkatermelékenység. Felgyorsul a szakosodás és a termelés kon­centrációja. Mód nyílik az élen­járó nemzetközi tapasztalatok széles körű elterjesztésére és al­kalmazására. 1974-ben előrelátha­tóan a kukoricatermő terület mintegy 50 százalékán, a cukor­répáénak mintegy 25 százalékán alkalmaznak valamilyen termelési rendszert. Fontos érdekeink fű­ződnek ahhoz, hogy a termelési rendszer a kertészet legfontosabb ágazataiban is megvalósításra ke­rüljön és azt az állattenyésztés­ben kiterjesszük a szarvasmarha­­tenyésztés. illetve tartás fejlesz­tésére is. • A mezőgazdasági termelés­fejlesztés szempontjából fontos érdekeink fűződnek a hazai fe­hérjetermelés bővítéséhez. Nem­csak hazánkban, hanem a világ valamennyi országában központi kérdéssé vált a mindinkább fo­kozódó fehérjeigény kielégítése. Minden adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy a növényi eredetű fehérjeigényt hazai források fel­­használásával maradéktalanul ki­elégítsük. A fehériekérdés tartós rendezése azonban nem lehet csak mezőgazdasági feladat, mert az igények kielégítésében az iparilag előállítható fehérjéknek igen nagy jelentőségük lesz. Éppen ezért a következő évek egyik legnagyobb, összehangolt, kiemelt programjá­ról van szó. amely az V. ötéves tervnek is egyik lényeges felada­tát kell képeznie. Jelentős fejlesztési feladatot je­lent a kormány által 1972-ben meghirdetett szarvasmarhaprog­ram végrehajtása. A MÉM végre­hajtási koncepciója kialakult és a szakközvélemény azt széles kör­ben ismeri. Fontos feladatunk, hogy a szarvasmarhatartás terü­leti elhelyezésével együtt a sza­kosodás olyan mértékben meg­gyorsuljon. hogy az V. ötéves terv végéig lerakjuk az alapjait egy korszerű, racionális, az igényeket minden tekintetben kielégítő, hasznosítási irányonként elkülö­nített szarvasmarhatartásnak. Ez azért is fontos mert a szarvas­marha-tenyésztés kívánt arányú fejlesztése nagy hatással kell, hogy legyen a szántóföldi nö­vénytermesztés szerkezetére, min­denekelőtt pedig a takarmányter­mesztés és gazdálkodás korszerű­sítésére. továbbá a meliorációs feladatok és a racionális föld­­használatnak az eddigieknél komplexebb összehangolására. Célkitűzéseink valóra váltásához nélkülözhetetlen, hogy a terme­lésfejlesztés igényeihez megfelelő­képpen igazodjék az ipari háttér is. Az egységes mezőgépipar jó alapul szolgálhat a fokozódó igé­nyek kielégítésére. A hazai mező­gépipar fejlesztésével el kívánjuk érni, hogy a mezőgazdaságigép­igény mintegy 50 százalékát rö­vid időn belül hazai gyártással fedezzük. # A további gyors ütemű elő­rehaladás egyik fontos feltétele olyan összehangolt ágazati fej­lesztési programok kialakítása, amely megfelelően kapcsolódik a területfejlesztési elgondolásokhoz és lehetőségekhez. Fejlesztési programjaink kialakítása során mindezekre az eddigieknél na­gyobb gondot kell fordítani. Dr. Kovács Imre MÉM-főosztályvezető • tizemben a folyamatos aeélöntőmű. (MTI-fotó: Fényes Tamás felvétele — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom