Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

1973. november 15. •

• ’S ív« «• y

PETŐFI NÉPE • 3

A szüreti tapasztalatokról és a zöldségellátásról tanácskoztak

A megyei termelési és ellátási bizottság élelmiszeriparral foglalkozó albizottsága szerdán délután Kecskeméten a Közép-magyarországi Pincegazdaság székházában ülést tartott. Két fontos,

időszerű témát vitatott meg. Egyrészt összegezte a szüreti tapasztalatokat, különös tekintettel a szőlőfeldolgozás és tárolás helyzetére és a további feladatokra. Ezenkívül napirendre került a

megye zöldségtermesztésének helyzete és az ellátás jobb megszervezése.

A bizottság által megvitatott témákra még visszatérünk.

Egy óra a rendelőintézetben

Amikor dr. Faragó Kálmán főorvost munkahelyén, a megyei kórház .rendelőintézetében felkeressük, első látásra ugyan adminisztratívnak tűnő, végső soron azonban mégis a gyógyító tevékenységgel szorosan összefüggő foglalatoskodásban találjuk. Kartonok fekszenek az asztalán, a szerdánként esedékes négyhetes felülvizsgálat napja ez.

— Az orvosi körzetekből, illetve a szakrendelésektől az ottani felülvizsgáló orvos irányítja hozzánk a már négy hét óta táppénzes állományban levő betegeket. Alapos, mélyreható és körültekintő mérlegelés után döntünk gyógykezelésük további módja, egészségük helyreállításának legredménye- sebb lehetőségei felől.

— Milyen érdekesebb esetek kerülnek a mai napon elbírálásra?-— „Ismerkedjünk” a betegek közül néhánnyal — nyűi a főorvos a kartonok után.

Az 50 éves K. L. isiászban szenved. A korábbi felülvizsgálat reumatológiai kezelésre utalta, majd fizikotherápiás kezelést kapott. Jelenlegi állapota alapján feltehetően az idegosztályra utaljuk.

B. J-nek esés következtében a csuklója törött el. A röntgenlelet nyomán gipszsint kapott. Az újabb röntgen alapján három orvos mond véleményt a további gyógykezelésről. Ez lehet fiziko- therápia, vagy gyógytorna, esetleg fővárosi kezelésre utalás.A 40 éves D. L. 16 éve bé- nulásos. Nehezen mozog, rendkívül' rossz az állapota. Három hónapja táppénzes már. A két alsó végtag teljesen bénult, a bal csípő merev. Ö fővárosi utókezelésben részesül majd.

A rendelőintézet sebészeti osztályára azoknak a ritka pillanatoknak az egyikében érkezünk, amikor viszonylag kevesebb a beteg, gyérebb a forgalom. így alkalmunk van szót váltani dr. Olasz Zoltán főorvossal az osztály munkájáról/ nem utolsósorban ami a gondokat illeti.

— A megyei kórházzal szoros kapcsolatban dolgozunk, igyekszünk egymást kölcsönösen segí-'1 teni a betegellátásban — mondja. — A baleseti sérültek egy részét

Dr. Olasz Zoltán főorvos és asz- szisztense az az egyik beteg sérült lábát részesíti sebészeti kezelésben.

a kórház traumatológiai osztályán ápolják, mi ezzel szemben a járóbetegek szakszerű gyógykezelésével tehermentesítjük jelentős mértékben a kórházat. Az egyén számára természetesen a mielőbbi gyógyulás a cél, de nem közömbös a népgazdaság szempontjából sem, hogy a munkás mikor állhat újból a termelésbe.

S az e törekvéseket valóra váltó rendelőintézeti sebészek megérdemlik a megbecsülést. Sajnos, kevés a szakember, a munka meg sok, így a betegek kezlésére fordítható idő bizony nagyon kevés. De milyen is e tekintetben a helyzet?

— Míg három éve a sebészeti szakrendelések országos átlaga 7, a vidékieké 6,6 percet tett ki, addig Bács-Kiskun megyében a statisztika 5,6, Kecskeméten pedig csak 4,6 peilet mutatott. A múlt év második felébén sikerült ezt az indexet 5,1-re javítani, de az eszményitől' még ez is messze van. Ezen belül persze akadnak vészesen zsúfolt napjaink is. Az augusztusi naTANULMÁNYUTAK

AUSZTRIÁBA

Az IBUSZ Mezőgazdasági Irodája szervezésében ezekben a napokban két, magyar szakemberekből -álló csoport indul Ausztriába, tanulmányútra. A Baranya megyei vízgazdálkodási társulatok szakemberei a lecsapolást. a talajjavítást és -védelmet, valamint a dombvidéki vízrendezést tanulmányozzák. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőségtől harmincötén látogatnak osztrák állattenyésztő telepekre s törzstenyésztő állomásokra.

Kecskemét és Szolnok

Nagyszerűnek ígérkező színházi előadást láthatnak ma délután és este a kecskemétiek, hála a szolnoki társulattal kialakított együttműködésnek. George Cip- rian pompás szatíráját, a Gácsér - fejet mutatják be a Szigligeti Színház művészei. A Magyar Nemzet kritikusa szerint: „mulatságos, szórakoztató és félelmetes előadás ez: az összecsiszolt együttes döbbenetes hitellel mutat tükröt a közönségnek”.

A Gácsérfej elnevezésű vonósnégyest, a főbb szerepeket Szom- bathy Gyula, Piróth Gyula, Simon Péter és Papp Zoltán alakítja. Az abszurdba hajló szín- \ játék friss, modem rendezéséért Székely Gábort illeti elismerés.

Bízunk abban, hogy a közönség értő szeretettel fogadja a szolnoki együttest és támogatásával erősíti a két szomszédos város között alakuló, oly szükséges kulturális kapcsolatokat.

MEGVALÓSULÓBAN A BIOLÓGIAI KUTATÁSI PROGRAM

Új gyógyszerek, tápszerek, növényvédők

pok egyikén például 322 beteg jelentkezett, s egyre-egyre mindössze 2,1 (!) percet tudtunk fordítani.

Érthető, hogy a társadalom- biztosítottak körének nagymérvű kiterjesztése csak növeli a forgalmat, holott az orvoslétszám nem emelkedett. A kisegítő munkaerőkkel így valósággal „sakkozni” kell. A gyógyászati felszerelés is pótlásra, kiegészítésre, korszerűsítésre szorul. Múlhatatlan szükség lenne egy kis műtőre, amely lehetővé tenné a színvonalasabb betegellátást, így a munka szakmaibbá, „sebészib- bé” válhatna. Remélhetőleg a rendelőintézet új szárnyának elkészültével, a jövő évben erre is sor kerülhet.

... A folyosókon élénkül a forgalom, mankóval, felkötött karral érkezik a pátensek némelyike. S miközben a lépcsőkön a gyógyulni szándékozók áradatában a kijárat felé igyekszünk.^ elismeréssel adózunk gondolatban riportalanyainknak: az egészségügy parancsnokainak és közkatonáinak egyaránt.

Jóba Tibor

Az elmúlt esztendőben fogadta el a kormány a biológiailag aktív vegyületek kutatási célprogramját, amelynek megvalósításával új gyógyszereket, tápszereket és növényvédő szereket állíthatnak elő. Százhatvan kutatóintézet, egyetemi és üzemi kutatócsoport kezdte el a nagyszabású kutatómunkát, amelyet a Nehézipari Minisztérium koordinál. A rendkívül szerteágazó kutatási témák mindegyike a megvalósítás első stádiuma után szoros kapcsolatba kerül a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutató Intézetével.

Hogyan készült fel erre a munkára az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézete? Erre a •kérdésre kért választ az MTI munkatársa dr. Blickle Tibortól, az intézet igazgatóhelyettesétől

— A tudományos célprogram kidolgozását követően átcsoportosítottuk az osztályokat, megerősítettük a témához kapcsolódó kutatócsoportokat, nemcsak új

munkaerővel, de számos értékes műszerrel is. Legutóbb például automatikus szemcsemérő berendezést állítottunk munkába. Ilyen egyedül az országban nálunk működik

— A biológiailag aktív vegyületek előállításánál alapvető követelmény a tisztaság és az egyenletes szerkezeti eloszlás. Ezek biztosítására új kristályosítási eljárásokat dolgoztunk ki. Olyan módszereket is kikísérleteztünk, amelyekkel biztonságosan szétválaszthatok a kristályok és dz oldószerek. Ezek az új eljárások nemcsak a minőséget garantálják, de az előállítás hatékonyságát is növelik. Főleg a gyógyszeriparban használhatják majd a nálunk konstruált folyamatos szűrőberendezést, a szárításhoz pedig új, korszerű módszert, az úgynevezett geisires eljárást, amely megkíméli az érzékeny szerkezetű anyagot a hőtől és a súrlódástól.

— Az új gyógyszerek, növényvédő szerek felhasználásánál fontos tényező, hogy azok milyen formában kerülnek ki az üzemből, kapszulánként, porként vagy tablettánként jutnak el a fogyasztóhoz. A legkorszerűbb „megjelenési formának” ma a granulált anyagokat tartják, amelyekből aztán tablettákat préselhetnek vagy kapszulákat készíthetnek. A granulált szemcséjű gyógyszerek gyorsabban oldódnak a szervezetben, a mérgező növényvédő szerek pedig kevésbé ártalmasak az emberre ebben a formában. A granulálás- hoz kidolgoztuk az úgynevezett fluodizációs eljárást, amely már sikerrel szerepelt a gyógyszer- gyárak kísérleti üzemeiben is.

— Ezek az említett új eljárások az alapot képezik a program megvalósításában való részvételünkhöz. Az alkalmazás akkor kezdődik, amikor az első szintetizált anyagot megkapjuk a tudományos intézetektől — fejezte be nyilatkozatát dr. Blickle Tibor.

(MTI)

Az első magyar planetárium KST

Komplex ismereteket nyújtó természettudományi stúdió Másfél milliárd forint

A Mecsek déli lejtőién — Pécs felett — énül az ország első komplex ismereteket nyújtó természettudományi stúdiója, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében működik majd. Az intézmény a TIT és a tanács összefogásával készül, megépítését a „ Mecseki. ,Szént?|- nyák Építési üzemé Vállaltak A stúdió két ütemben valósul meg.

1974-ben készül cl az első része, amely a mikro- és makrovilág jelenségeinek bemutatására szolgál. Itt kap helyet az első magyar planetárium. ahol szemléltető

módon mutatják be a naprendszer szerkezetét és az égitestek mozgását. A rrvcic méter magas és öt méter átmérőjű kupolára vetítőszerkezet varázsolja majd a csillagos égboltot. A planetáriumhoz csatlakozik az obszervatórium; a nagy feljésíímenyű Newton-távcsővel^ fa^aey^; §§rl- lagvizsgáló torony. A természettudományi stúdió második részében kap helyet az akvárium és a terrárium. a mini botanikus kert, valamint a különféle bemutató, vizsgáló, kísérletező terem.

Az üzemekben, a vállalatoknál és az intézményekben országszerte most fizetik ki a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárakban megtakarított összegeket. Ezekben a napokban mintegy 800 000 KST- tag veszi kézhez az év folyamán megtakarított pénzét. Ez áz ösz- .szego ebben iaz évben csaknem másfél milliárd forint. Az ország területén működő 1990 KST változatlanul népsz tű a dolgozók körében, az egy lőre jutó éves betét a KST csaknem 25 éves fennállása óta idén először haladta meg a 2000 forintot.

Postások útján

Izsák

— Hány új előfizetője van a mostani kampány kezdete óta?

— Két Petőfi Népe- és két Népszabadság-előfizetőt szerveztem.

— Hány lapot; kézbesít ki naponta?

— Átlagban kétszázat, de csütörtökön — akkor jön a sok képeslap — és vasárnap felmegy ez háromszázra is.

— Sok újságolvasó van-e a járásban ?

— Majdcsak minden háznál olvasnak valamilyen lapot. Szeretném, ha mindenüvé hordanék.

Pontos, katonás válaszok, csak a hangsúly barátságosabb, mint az egyenruhás szigor. Pedig Szabó Mihályon, az izsáki kézbesítőn is egyenruha van. De nem khakiszínű, hanem a postások sötétkék posztóöltönye. Piros paroliján a postakürt szomszédságában — három csillag fénylik. Ezüstösen, mint a haja. Piros arcát csakugyan a szabadban munkálkodókat mindig kísérő szél, napsütés, zápor, zimankó cserzette.

E világban az ötvenkilencedik, a postánál a huszonnyolcadik esztendejét tapossa. Hegedűs Kálmánnal, akivel egyszerre' kezdte a hivatást és Kis Ferencnével — ő pedig hatvanhat óta kézbesít a külterületen —, a legjobb lap- terjesztő postások a községben. Derekas munkát végez a többi öt is, másképp nem tartanának ott november első napjaiban, hogy a részükre megállapított 'kvótából már csupán 6 Népszabadságelőfizető hiányzik. S a terjesztési akciónak jóformán csak a fele „ment még le”.

— Mennyi ház van a járásán?

— Körülbelül .háromszázötven.

Ha4 csupán a szigorú utcahoszszat vesszük, 5—6 kilométert tesz ki a napi útja. Na de, ez csalóka.

— Volt egy felmérés vagy két esztendeje, mennyit gyalogol a postás naponta. Azt nem számították fel, hogy nekünk az udvarokba is be kell mennünk, s ahogy magam i.s utánagondoltam, átlag 30 métert teszek meg a. kaputól a házig és vissza az utcára.

így kijön ez a gyalogtáv napi 18 kilométerre is. De ezt nem kalkulálták bele hivatalosan. Miért? Csak. Nem tudják.

— Kiket legkönnyebb előfizetőnek megnyerni?

— Akik tanyáról költöznek be. Nekik sok mindent kell pótolni.

28 éves korától isiásza van. Sokat fáj a lába, s ez visszatér. Szerencsére megtalálta a gyógyszert: Gyulán.

— Most megyek majd negyedszer. SZOT-beutalóval... De nem a postától — hajol mosolyogva Szantner György piackutatóhoz. Sikerült máshonnan hozzájutni.

S mégiscsak ez a fontos. Hogy sikerült. Egy kasszára megy így is.

Kecel

— A községi előirányzatot Petőfi Népéből már túlteljesítettük, a Népszabadságból még néhány van hátra.

Kurin János, a keceli posta hivatalvezetője így summázza röviden az eredményt. Náluk is négy kézbesítő dolgozik belterü- ten, s négy a határban. Kik a legjobbak a terjesztésben?

Kurin János leveszi szemüvegét. Nem időnyerésért, hogy a sorrenden gondolkozzon. Sőt nyomban rávágja.

— Mindannyian szorgalmasak. Nem tudnék kiemelni közülük.

Talán „időleges” taktika van ebben a véleményben? Mert Ke- celen nemcsak a mostani akcióra időzítették az előfizetők szervezését. Ez év első napjától érvényes egy olyan vállalásuk is, hogy ezután minden külterületi kézbesítő öttel, a belterületiek pedig ugyancsak egyenként tízzel emelik a pártlap-előfizetők számát. Évről évre, terjesztési akciótól függetlenül.

— Tehát ez amolyan garantált növekedés lesz?

— Igen.

Ha sikerül állni szavukat, a keceli postások kezdeményezése duplán gyümölcsöző. Jövő ilyenkor megkérdezzük, hogyan sikerül az ilyen — vállaláson alapuló, kampányon kívüli terjesztés? Nyilván olyan szemlélettel, Tiogy a pártsajtó olvasásá nincs akcióhoz kötve.

Drágszél

Drágszél felé menet még annak a kis epizódnak az ízét idézgetjük Szantner Györggyel, amit •Kurin János mesélt búcsúzóul. Azzal kezdte, hogy az az idegenkedés, ami az új formájú Petőfi Népével szemben megnyilvánult kezdetben, most az ellenkezőjére fordult. Szeretik az olvasók a sok szép képért, s azért, hogy az 1. és 3. oldalon nem ugyanazt olvashatják, amit az országos lapokban. Előző este vendégük v volt, a fia katonabajtársa. Beszélgettek. A Tolna megyei fiatalember szeme mindegyre a Petőfi Népére tévedt. Egyszer már nem állta. Szabad megnézni? Tessék. Belemerült, s a végén se tette le.

— Tessék nekem adni, Kurin bácsi. Hadd vigyem haza Tolnába. Megmutatom, milyen szép, tartalmas lapot csinálnak Bács- Kiskun megyében.

A kis eset hangulatával térünk be a drágszéli postahivatalba. Zömök, világos arcú, fekete szemű fiatal férfi a parancsnok. Körülötte, parányi körzetben, hivatalának összes „címere”. Háta mögött a falon a telefonközpont. Nagyobbacska rádiódobozban elférne a banándugós kapcsoló.

Előtte az asztalon: bélyegző,

nyomtatványok, utalványok, kis kassza aprópénzzel, újságok, képeslapok, levelek, küldemények, melyekből már máshová is jut az asztalon kívül.

A sajtóterjesztés helyzete?

— Ne is mondják. Tegnap a Népszabdaság nem érkezett meg. Hetenként két-három alkalommal marad el hol ez az újság, hol amaz. Mióta az új járat van ...

ö is, Szantner György is megmagyarázza. Azelőtt Miske „rovatolt” a községnek, s busz hozta a lapokat. Most Kalocsáról a posta saját gépkocsija szállítja körjáratban az újságokat a tett- helvekre. S bizony még megesik, hogy Drágszél újságjai Miskére futnak be.

— Magyarán: összekeverik — összegezi Szantner György.

— Ha nem mi intéznénk a sajtótér jesztést — feleségem a kézbesítő .—, bizony alaposan csökkent volna az előfizetők száma. Berniünket ismernek, jómagam pártvezetőségi és tanácstag is vagyok, s ha nem is mindig könnyen, sikerül meggyőzni az embereket. Várjanak még egy hónapot; megjavul a lapszállítás. Aztán csak mindig jobb lesz. Begyakorolják az elosztást, pontosan adjájc le a küldeményeket.

Tény, hogy ilyen körülmények között nem könnyű előfizetőt szervezni. De Bagó Ignácnak és feleségének van tekintélye, szavuknak hitele.

— Azért mai dátummal is indítottunk két Népszabadság-előfizetést — oldja fel a jogos kritika hatását barátságos derűvel a hivatalvezető.

Aztán ‘utal a hagyományos „sajtókörútra”, amelyet Fodor Sándor párttitkárral tesznek évenként, a karácsonyi ünnepek- * kor. 521 lélek — 174 család — él a faluban. 49-nél fordul meg napilap, s ebből csak egy, a Magyar Hírlap nem pártlap.

— Tizenkilenc párttagunk van, s csak kettőnek nem jár talán a pártsajtó ... Ebben a faluban nem okozna „megrázkódtatást”

a családoknál a 20 forint előfizetési díj. — Asztalfiókjából marokra való kartonköteget húz ki. — Takarékbetétek. Sokkal több, mint amennyi c§plád. Ezerkilenc- százhatvanhárom február elsején vettem át, s akkor 810 forint, volt a takarékbetét-állomány. Abból is 300 forint a tűzoltóké, tehát közületi volt. Ma pedig 4 és fél millió forint. Csak itt a községben. Mert vannak, akiknek máshol is van a takarékban. Ez titkos, így helyes. Jó is, hogy env- nyi van, megdolgoznak érte, szorgalmas nép lakik itt. De a titkár elvtárssal „gyúrjuk” azért a népet; ne csak a pénz legyen a minden. Éljenek olyan vonatko-, zásban is igényesen, hogy például szeressenek olvasni.

Nagyvárosban, járási székhelyeken esetleg kétkedve fogad-, nának bizonyos módszereket, de inkább ügyeskedéseket, amelyekkel ebben a kis községben szinte „fogni” kellett az embereket újságvásárlásra. Bagó Ignácot szeretik, becsülik, tisztelik, hiszen, rhennyi jó tanácsára emlékeznek má köszönettel. Az .első „fellépésére” a tsz-közgyűlé- sen, amikor a takarékosság előnyeire hívta fel a figyelmüket. Kezükben az évi szorgalom jutalma, a sok szép summa. Ne vásárolják el mind, hogy például előre megveszik a bútort az eladó lánynak. Legalább meglesz, mire pár év múlva bekötik a fejét. Minek ennyire előre bevásárolni? Akkorára rég divatjamúlt lesz a bútor. Ellenben a takarékban addig is kamatozik.

Volt nap, hogy 175 009 forintot tettek a takarékba.

Van család, hogy 400 000 -forint a betétállomány. Bejön 7—8 ezer forint havonta a keresetekből, mert igen igyekvőek. De a rádiójuk is még az a bizonyos néprádió az ötvenes évekből.

Mondom, Bagó Ignácnak nagy a becsülete a közért végzett fáradozásaiért i.s. Negyedévenként feljárja a 11. körzet házait, mondják el gondjukat, bajukat, örömüket a tanácstagnak. Dolgozott a gázcseretelepért, amely jövő első negyedévre tető alá kerül. Harcolt, amikor a kéményseprő vállalat — egy rendeletet mereven értelmezve — több szabadkéményt meg akart szüntetni a faluban, ahol ez még kedvelt hagyományos füstölőeszköz., a disznóságok tartósításánál. Elintézte a járdajavítást az orvosi rendelőnél — és így tovább.

Mivel más nincs, nem vállalkozott rá. mert nem lehet belőle megélni, hivatali időn túl ő működteti a kis ímsz-presszót. Nos, tőle nem vették zokon, amikor egy-egy féldeci kiadásánál kedélyesen odavetette.

— Aki féldecit iszik, annál már az is dukálna, hogy újságot olvasson.

— De huncut vagy. hallcd-e te, Náci. No, adjál egy Petőfi Népét.

Azóta nem egyszer így kérik már az itókát.

— Kérek egy íéldecit — „sajtóval”.

— Vasárnap és a féldecihez el tudom adni az újságokat.

Volt egy-két esztendeje egy szervező a megyétől, aki azért látogatott Drágszélre, hogy noszogassa az itteni szervezőt, meg korholja is egy kicsit, amiért nem megy a dolog.

— Jöjjön el\jtárs, menjünk együtt a családokhoz. Nézze meg, hogy is megy ez — invitálta a helyi ember.

Betértek az első házba, ahogy a vendég választott. Hogy vannak. szép ára van-e a jószágnak, mennyi mindent vesznek az idén. Rákerül a sor az újságra is. Fizessenek már elő, vagy legalább vásároljanak.

— Nekünk oszt nem kell újság — húzódozik a gazda. Mire a felesége, megunva a „birkózást”, odamondja.

— Vedd mán meg na. Nem látod, hogy idegennel van?

Nos, ez az. Ez is valami, hogy mások előtt azért csak restell- jük már, ha kiderül rólunk, nem vagyunk újságolvasók. Drágszé- len is, de megyeszerte jusson az emberek eszébe, amivel előző cikkünkben foglalkoztunk. Megyénk olvasottsági szintje más megyékhez viszonyítva is alacsony.

Tóth István

\

I