Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 15. Házgyári lakásokba — a határ mellől Több olyan kisebb ipari szö­vetkezetről adtunk hírt koráb­ban, amelyek termékeikkel a nagy, országos lakásprogram megvalósulását szolgálják. A ke­rekegyházi, katymári, dunapataji, és más üzemek mellé a tompaiak is felzárkóztak. A Vegyes- és Építőipari Szövetkezet Kelebiára kihelyezett részlege újabban a házgyári lakások központi vil­lanyóráihoz, kapcsolóberendezé­seihez és vízaknáihoz gyártja a fából készülő tartozékokat, ajtó­kat. Képünkön Wolford János és Szűcs János fúrógéppel mélyíti ki a szellőzőnyílásokat a határ menti község ipari műhelyeiben. (Pásztor Zoltán felvétele) HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Az ellenőrzés háttere A Petőfi Népe 1973. október 23-án megjelent számában olvas­tam Gál Sándornak az Ellenőrzés című cikkét, amelyben a követ­kező mondat is szerepel többek között: ...... sok helyen alig-alig m űködik a belső ellenőrzés, na­gyon kicsi hatásfokkal dolgozik az önkontroll...” A cikk írójá­nak — sajnos —. mélységesen igaza van. Éppen ezért szeretnék a cikkhez észrevételeket tenni, illetve azt kiegészíteni néhány ál­talunk is tapasztalat ténnyel. Az 1972—73-as évek pénzügyi revíziói során 18 gazdálkodó egy­séget (tanácsi vállalatot, ipari, építőipari és háziipari szövetkeze­tét) vizsgáltunk felül, s közülük mindössze egynél találtunk meg­felelő szakmai képesítéssel ren­delkező belső ellenőrt. A többi tizenhétből öt egységnél képesí­tett könyvelők, négynél gimnáziu­mi érettségivel rendelkezők töl­tötték be az ellenőri tisztséget, a további nyolc gazdálkodó szerv­nél pedig csupán különféle tan­folyami végzettségű emberek a belső revizorok, llven szakmai felkészültség mellett nem lehet csodálkozni a következő eseten: Megyénk egyik szövetkezetének belső ellenőri munkatervében az ellenőr mindössze négy napot „kapott” arra,' hogy a műszaki fejlesztési alapképzést és befize­tést felülvizsgálja. Az illető a négynapos munka eredményeként jelentette, hogy a műszaki fej­lesztési alap képzése az előírá­soknak megfelelően történt. Ezzel szemben a pénzügyi revízió során 1972-ben 328 ezer forinttal, 1973 első felében pedig 133 ezer fo­rinttal kellett a szövetkezet mér­leg szerinti eredményét — a mű­szaki fejlesztési alapképzés hiá­nya miatt — csökkenteni és ezzel egyidejűleg 1972-re 175 ezer, 1973 első felére pedig 71 ezer forint központosított műszaki fejlesztési alap hozzájárulást kellett hiány­ként megállapítani. Ilyen és hasonló példák alap­ján elmondhatjuk, hogy a belső ellenőrzéssel kapcsolatos felada­tot sok helyen túl szűkén értel­mezik nem gondoskodnak meg­felelően az egybehangolt belső el­lenőrzési rendszer kialakításáról. Nem szabályozták kellően a belső ellenőrzés működését, a szerve­zeti és működési szabályzatok, illetve az alapszabályok ilyen te­kintetben hiányosak. A belső el­lenőröket nem a munkakörükben foglalkoztatják a vizsgálati mód­szerek kialakulatlanok, nem tör­ténik intézkedés a hiányosságok miatti felelősségre vonásra, vagy ha igen, azok nincsenek arány­ban az elkövetett mulasztással. Mindez a szakmai felkészült­ség hiányán túl azért is fordul­hat elő. mert az esetek 95 szá­zalékában a belső ellenőrök osz­tott munkakörben dolgoznak. Ta­pasztaltuk. hogy a belső ellenőr és az anyagkönyvelő ugyanaz a személy. Vagy az ellenőr egyúttal számviteli, műszaki, közgazdasági funkciót tölt be. Olyan eset is elő­fordult, hogy a belső ellenőrnek el kellett látnia a gépkocsielő­adói. műszaki ügyintézői felada­tot is. Döntő tényező, hogy — amint az említett cikkben is szerepel — „a belső revizorok inkább hanya­golják kötelességüket, nehogy magukra haragítsák a munkatár­sakat ..A belső ellenőri fel­adat valóban hálátlan munkakör és a feladatát lelkiismerettel el­látó ellenőr többnyire nem ör­vend közszeretetnek, de személye a főkönyvelő és az igazgató, vagy elnök között is ütközési pont a kifogásolt hibák súlyosságától függően. Ugyanakkor bírálják az ellenőrt a szövetkezet, vagy vál­lalat vezetősége és a pénzügyi revízió között keletkezett prob­lémák során is. Mert ha a pénz­ügyi revízió hiányosságokat tár fel azért vonják felelősségre, hpgy azt miért nem előzte meg. Ha vi­szont külső ellenőrzés állapít meg hibákat akkor azért marasztalják el, amiért a hibák előfordultak. Mi volna itt a helyes megol­dás? Véleményünk szerint szük­séges lenne az ipari szövetkezetek vonatkozásában a megyei KISZÖV revizori irodájánál kialakítani egy központi irányítást. Ez nagy szakmai segítséget jelentene, amennyiben innen kapnák a bel­ső ellenőrök a vizsgálat szem­pontjait. Ilyen körülmények kö­zött a belső ellenőr megállapítá­sai nem sikkadnának el az igaz­gatód az elnök, vagy a főkönyve­lő fiókjában. A revizori iroda el­lenőrei a belső ellenőrök hely­színi irányítását, ellenőrzését is végeznék és csak nekik, illetve rajtuk keresztül a KISZÖV-nek felelősséggel tartozó belső ellen­őrök munkája bátrabb, tehát ha­tékonyabb lenne. Az ÁFÉSZ-ek belső ellenőrzése pedig a ME- SZÖV-revizorok támogatásán ke­resztül érhetné el a kívánt szín­vonalat. ' Túl azonban minden külső se­gítségen, a megoldást elsősorban vállalataink és szövetkezeteink kell, hogy megtalálják, egy olyan kollektív szellem kialakításával, amelyben a belső ellenőrt nem tekintik mumusnak. Ezt elsősor­ban a vezetőknek kell megérte­niük és hathatósan támogatni ezeket az ellenőröket. Szabó Tamás, a PM megyei bevételi hivatalának revizora Hálás témát pendítettünk meg a napokban, amikor arról kér­deztük Németh Józsefet, a kis­kőrösi járási hivatal elnökhelyet­tesét, hol tartanak a járás köz­ségei a tervidőszakra célul tű­zött fejlesztési feladatok végre­hajtásában. Németh elvtárs ugyanis láthatóan jó érzéssel, így kezdte a válaszát: — Nem tudom, felfedezték-e, mennyire megváltozott Akasztó község képe? Látták-e a csengő­di és a páhi új, négy-négy tan­termes iskolát, a fülöpszállási egészségházat, vagy éppen a ke­celi hidroglóbuszt? Igaz, mindezek a községfejlesztés mutatósabb eredménj'ei. A villany-, a víz­hálózat és az egyéb kommunális létesítmények fejlesztése nem ennyire szembetűnő, a hasznát azonban sokra értékeli a lakos­ság. Megítélésünk szerint a já­rás községei, helyi tanácsai tisz­tes eredményeket mondhatnak a magukénak a tervidőszak felada­tainak eddigi végrehajtásában. Ez utóbbi megállapítás indo­kolásaként hamarosan beszédes példákat jegyezhettünk fel a já­rás községeinek az utóbbi két és háromnegyed év alatti fejlődésé­ről. íme, csak néhány összesített adat a járás kommunális létesít­ményeinek gyarapodását illetően? A vízhálózat 40 104 méterrel (több mint 40 kilométer!), a vil­lanyhálózat — főként a külterü­leti lakott helyeken — csaknem 14 kilométerrel bővült. Ugyanitt említést érdemel, hogy jelentő­sen megszaporodott a járás köz­ségeiben a közvilágítási lámpa­helyek száma, amire bizonyára a múlt év eleji tanácstagi jelölő gyűléseken elhangzott lakossági javaslatok ösztönözték a helyi ta­nácsokat. A költségigényét te­kintve külön figyelemre méltó a helyi tanácsok fedezetéből kiépí­tett mintegy 2,6 kilométer út és a több mint 3,5 kilométer járda. E néhány összesített ered­ményadatból természetesen kü­lönböző mértékű az egyes köz­ségek részesedése. Mint ahogyan a feladatok, a gondok megoldá­sának sürgősségi sorrendje is eltérő településenként. Akasztón például a hét új lakás, két orvo­si rendelő és gyógyszertár fel­építése, a tanácsház újjávarázso­lása mellett a villanyhálózat bő­vítésében értek el dicséretes eredményt. Bocsa a 25 személyes óvoda létrehozásával, valamint Fisclierbócsa, Katzenbach falu és Kisbócsa villamosításával jeles­kedik. Csengőd a 4 tantermes is­kolán kívül 200 méter járda meg­építésével és a közvilágítás ja­vításával lépett a fejlődésben előbbre. Császártöltés megfontolt és ütemes fejlődését beszédesen mu­tatja az a tény, hogy az 1975 vé­géig előirányzott útépítés kivéte­lével már a múlt év végére túl­teljesítették a negyedik ötéves tervi előirányzataikat. Több mint 1,3 kilométerrel bővítették pél­dául a vízhálózatot, a község járdahálózata 507, a villanyháló­zata pedig 600 méterrel gyara­podott. Fülöpszállás a már em­lített egészségház mellett a csak­nem -egy kilométeres útszakasza kiépítését könyvelheti el a leg­nagyobb eredményként. S míg Im- rehegy elsősorban a járdaépítés­ben jeleskedett, Kaskantyú a víz- és a villanyhálózat jelentős bővítését tartotta a legfontosabb feladatának. A kiskőrösi járás községeinek fejlődésében talán a legkiemel­kedőbb sikereket Kecel nagyköz­ség mondhatja a magáénak. S te­gyük hozzá mindjárt nem kis mértékben a lakosság összefo­gásának,' a jelentős társadalmi munkának köszönhetően. A no­vember 7-e alkalmából ünnepé­lyesen felavatott, 50 személyes, úgynevezett ingyen-óvodán kívül a fejlődés olyan mutatói jelzik a község építő-fejlesztő munka- sikereit, mint például a 35 kilo­méterrel bővült vízhálózat, amelyből több mint 30 kilomé­tert a lakosság vízműtársulása révén hozták létre. Nem kevés­bé becses azonban a helybeliek számára a három új körzeti or­vosi rendelő, a csaknem 700 mé­teres kiépített út, s a villany- hálózat egy kilométeres bővülé­se csakúgy, mint az új autóbusz- váró. Hasonlóan sorolhatjuk a járás többi községét is. Páhin a 4 tan­termes iskola mellett a víz- és villanyhálózat bővítésére össz­pontosították a figyelmet és ter­mészetesen az anyagi fedezetet. Soltszentimrén az 50 személyes óvoda felépítésén túl szintén a villanyhálózat bővítését tekintet­ték a legsürgetőbb feladatnak. Soltvakert az út- és járdaépítés­ben, s még inkább a vízhálózat bővítésében ért el tiszteletre­méltó eredményt. Tabdin a kör­zeti orvosi rendelő létrehozásán kívül megépült 687 méter járda csaknem kétszáz méterrel több a tervidőszakra tervezettnél. S végül nagyon tisztes, a Tázláron elért fejlődés, ahol egyebek mel­lett több mint 1,7 kilométer jár­da épült, s a villanyhálózat bő­vülése is meghaladja az 1,2 kilo­métert. — Mindezek együttvéve azt je­lentik, hogy a járás községei idő­arányosan teljesítették, sőt túl­teljesítették a fejlesztési törek­véseiket. A helyi tanácsok gaz­dálkodása általában nagyon kö­rültekintő és kiegyensúlyozott, s bizonyosra vehető, hogy sikere­sen megvalósítják a tervidőszak­ban még hátralevő fejlesztési feladataikat — fűzte hozzá, mint­egy summázatként Németh Jó­zsef, majd megemlítette: A járás községeinek eddig el­ért fejlesztési eredményeiben je­lentős a szerepe a lakosság tár­sadalmi segítségének, s nem ke­vésbé a gazdasági egységek anya­gi hozzájárulásának. Nem vélet­len tehát az az új elhatározás, amely szerint a helyi tanácsok és gazdaságok összefogásával, anya­gi erejével még a mostani terv­időszakban legalább 25 szociális otthoni hellyel kívánják bővíteni a császártöltési — erre alkalmas — öregek napközi otthonát. P. I. OLVASTUK a Földkéreg mozgása Moszkvában Kelet-Európa te­rületét ábrázoló térkép jelent nieg a földkéreg függőleges moz­gásairól. A földkéreg mozgásá­nak térképe a szocialista orszá­gok tudósainak együttműködésé­vel készült. A tudósok a térképen bejelöl­ték az emelkedő és a süllyedő területeket, és adatokat közöltek a földkéreg mozgásának sebes­ségéről. Megállapítható, hogy az orosz hátság nyugati oldala 2—4 milliméterrel emelkedik éven­ként, a keleti pedig süllyed. Emel­kedik Karélia és Ukrajna is, sőt a nagy Kaukázus tengelye is fel­felé törekszik (12 milliméterrel évenként). A tudósok arra a következte­tésre jutottak, hogy a vertikális mozgás megegyezik a Föld mé­lyén lezajló folyamatokról kiala­kult tudományos elképzelésekkel. Megállapították, hogy a legaktí­vabb és a legegyenlőtlenebb moz­gások á vulkánikus körzetekben tapasztalhatók. A földkéreg mozgása nemcsak a Föld mélyében lezajló termé­szetes folyamatok eredménye. Nagymértékű mozgást' idéz elő az ember aktív tevékenysége is: vá­rosok építése, ásványok kiterme­lése. víztárolók, stb. építése. Így pl.: az épületek súlya nyomja le­felé Moszkva. Tallin és más .vá­rosok területét. TALÁLKOZNAK A FOLYÓK A szovjet kormányszervek jó­váhagyták a 300 kilométeres Dnyeszter—Dnyeper—Duna csa­torna terveit. Ez az öntözőrend­szer megfiatalítja Ukrajna leg­fontosabb vízi ütőerőt, a Dnve- pert. amely az ipart és a mező- gazdaságot látja vízzel el. EGY BIZTONSÁGOS VASÜT A Tokiót és Osakát összekötő Tokaido vasútvonalon a vasútvo­nal megnyitása óta eltelt hét év alatt egyetlen baleset sem tör­tént. Ez annál figyelemre mél­tóbb. mivel a vasutat naponta 400 000 utas veszi ieénvbe és a 210 km'óra sebességgel haladó vonatok igen gyprs időközönként követik egymást: ^nercenként. Fakitermelés ballonokkal Az amerikai erdőgazdaságokban minded­dig csak nagy nehézségek árán tudták el­szállítani a kitermelt, legallyazott fatönkö­ket, a fenyőerdőkkel borított hegyoldalakról. Nyolcévi kísérletezés után most sikerüt olyan megoldást találniuk, amely jelentősen meg­könnyíti a munkát, és azt is elkerülhetővé teszi, hogy a hegyoldalon lecsúsztatott rön­kök kipusztítsák a fiatal facsemetéket és le­sodorják az erdők laza termőtalaját. A Dacron nevű műszálból szőtt anyagból 33,5 méter átmérőjű ballonokat — léggömbö­ket — készítettek és azokat a levegőnél jó­val könnyebb gázzal töltöttek meg. A bal­lonról lelógó drótkötélhez erősítik hozzá a farönkköteget, úgy, hogy a drótkötél egy motoros csőrlővel mozgatott drótkötéllel is kapcsolatban van. Miután a ballonban levő gáz felhajtóerejével kiemelték a fák közül a rönköket, a kötélág feltekecselésével egyenletes süllyedésre késztetik a rakományt. A teher lecsatolása után a ballont ismét a hegyoldal megfelelő pontjára irányítják újabb „csomag” felvétele céljából. Búcsúzni nem lehet Gyakran ismétlődő példák ta­núsítják, hogy aki egyszer meg­kóstolta az ifjúsági mozgalom ízét-zamatát, teljesen sohasem tud elszakadni tőle. Amint Szent- királyi Ferenccel, a megyei ta­nács ipari osztályvezető-helyet­tesével beszélgetek, nem .is aka­rom elhinni a néhány nappal ezelőtti vezetőségválasztó taggyű­lés végén tett'kijelentését: „Bú­csúzom a KlSZ-től..Tulaj­donképpen ez a mondat készte­tett arra, hogy felkeressem őket, vagyis a megyei tanács KISZ- alapszervezetében dolgozó fiata­lokat. Tavaly ünnepelték megalakulá­suknak másfél évtizedes jubileu­mát. A szokásostól eltérő, na­gyon érdekes ünnepi taggyűlést tartottak. A fiatalok között, je­lenleg is a megyei tanácsnál dol­gozó egykori KISZ-esek, alapító tagok ültek. Hogyan kezdték a munkát? —.kérdezték dr. Szokoli Gyulától, Koperniczki Ferenctől, Molnár Imrénétől, Bálint István­tól, Lantos Mihálytól a fiatalab­bak. 1957-ben, a KlSZ-alapszerve- zet alakuló taggyűlésén huszon­egy fiatal vett részt. Elsőként egymás jobb megismerését, il­letve azt tűzték célul, hogy a munkaidő után is találkozzanak, közös programokat szervezze^ nek. Színházba, moziba jártak, s bekapcsolódtak a városi KISZ- bizottság által indított társadal­mi. politikai, kulturális jellegű akciókba. Egyre többen vettek részt a közös programokon. Az 1965-ös vezetőségválasztó taggyű­lésen a szavazásnál már negy­ven tagkönyv lendült a magasba. Az alapszervezet titkárának Szentkirályi Ferencet választot­ták meg. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem el­végzése után, 1963-ban került a megyei tanácshoz. Az egyetemen csoportbizalmiként sok tapaszta­latot gyűjtött az ifjúsági szövet­ség irányításához. — Először csakúgy, mint elő­deink, mi is a jobb kollektív szellem kialakítását tűztük célul — magyarázta. — Ennek meg­valósítására a szabad időt kitöl­tő programok adtak lehetőséget. Kirándulásokat, vetélkedőket, klubesteket szerveztünk. 1969 nyarán indultunk el az első na­gyobb kirándulásra. Azóta bejár­tuk az országot, sőt két alkalom­mal külföldön, Csehszlovákiában és Bulgáriában is voltunk. Két év óta pedig a megyei tanács saját autóbuszával utazhatunk. Szellemi vetélkedők alkották a •ogram másik felét. Az alap- ervezetben lebonyolított verse­lek után beneveztünk az olim- ai, a VIT, illetve a Krím-terü- ttel. a Szovjetunióval kapcso­A közösségi szellem erősödése, az alapszervezet munkájának fej­lődése a fiatalokban természetes igényt váltott ki arra, hogy az eddigieknél még tartalmasabb, színvonalasabb programot szer­vezzenek. Az ekkor már hetven­hét tagú alapszervezetben a KISZ-oktatás adott erre lehető­séget. Ifjúsági előadássorozatot indítottak, s létrehozták a politi­kai vitakört. Eredményeikről, gondjaikról az alapszervezet két- havonként megjelenő híradójá­ban számolnak be. A lapból tu­dom meg: a kecskeméti Hosszú utcai Általános Iskola úttörőcsa­patát patronálják. — Két évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot a Hosszú utcai is­kola úttörőivel — mondta Sze- bellédi István KISZ-vezetőségi «tag. — Megkértek bennünket ar­ra, hogy az iskola padlásán hoz­zunk létre úttörőszobát. Megke­restük a MEZÖBER KISZ-eseit, akik elkészítették a tervrajzot. Több alkalommal ellátogattunk a kisdiákok foglalkozásaira és az ifjúsági szövetség munkájáról, eredményeiről beszélgettünk. — Valóban, nem hiába fára­doztunk a kollektív szellem ki­alakításán — vette át a szót Szentkirályi Ferenc. — De tulaj­donképpen ez feladatunknak csak egyik része. Igaz, nem tudunk olyan látványos eredményeket felmutatni, mint például egy üzemi KISZ-szervezet, amely évente több kommunista műsza­kot, vagy védnökségi akciót szer­vez, A mi elsődleges feladatunk: az emberek ügyeinek intézése. S ezt becsületesen, jól végezni nem kis feladat. Sok még a tenni­valónk ezzel. Erősítenünk kell a KISZ-alapszervezet politikai jel­legét, illetve azt, hogy minden fiatal kommunistához méltón dolgozzon. Továbbra is számí­tunk a fiatal párttagok segítsé­gére, akik jelenleg is az alap­szervezet tagjai. Legutóbb a KISZ ajánlására Fodor Gyulát és Ambrus Józsefet vették fel a pártszervezetbe. Az igazán tartalmas munka feltételeit már megtererhtették a megyei tanácsnál dolgozó fiata­lok. Együtt az újonnan válasz­tott, vezetőséggel — melynek tit­kára Fodor Gyula főelőadó lett — a már meghatározott úton kell tehát továbbhaladniuk. — Búcsúzik a KISZ-től? — kérdezem a 33 éves osztályveze­tő-helyettest. — Igen, nyolc év után búcsú­zom a titkári széktől. De az if­júsági mozgalomban még nagyon sokáig dolgozni akarok. Mint a KISZ megyei végrehajtó bizott­ságának tagjától, ezt el is vár­ják tőlem... Tárnái László fejlődő kiskőrösi járás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom